/.../
A jezsuiták 1627-ben jöttek Fiuméba, hogy a város részéről történt felszólításnak engedve, gimnáziumot alapítsanak. A gimnáziumra való előkészítést egy olasz tanító végezte, ki ezért a jezsuitáktól évi 200 frt fizetést kapott. Viszont a község a széles káptalan egy kanonokját díjazta a végből, hogy az ifjúságot a városi köznép s az egyház nyelvére, a horvátra oktassa.
Az üzleti és hivatalos világ s egyáltalán az írásbeli érintkezés nyelve azonban az olasz volt, miért is a jezsuiták ezen a nyelven tanítottak. A jezsuita kollégium krónikása így ír a nyelvkérdésről: „Jézus társasága nem vet ügyet a jóformán haszontalan köznyelvre, hanem igenis arra, mely a hivatalos életben, a törvénykezésben használatos; az illír nyelvet (a horvátot) tehát, mivel Fiuméban e nyelven egyáltalában semmi sem íródik, nem szükséges ápolni, mert csakis családi körben s csak az alsóbb néposztály körében hallható”.
A gimnázium előkészítő osztálya vetette meg tehát a fiumei népiskola alapját. Így keletkezett az elemi iskola, melyet később, a jezsuita rend kiűzetése után maga a város vett át.
Fiumét éppen abban az időben csatolta Mária Terézia a magyar szent koronához, s így a kikötőváros iskolái is a Ratio educationis elvei szerint szerveztettek.
A városi iskolák tanfelügyelősége Zágrábban székelt, a tannyelv kizárólag az olasz volt. /.../
Az 1809-től 1813-ig terjedő franczia uralom után Fiume ismét osztrák birtokká lett. Ebben az időben (1814-1822) a második tannyelvként a német nyelvet is behozták Fiume iskoláiba. /.../
Fiuménak Magyarországhoz történt visszakapcsolása után is megmaradt a német második tannyelvként; a népiskolát ezidőben eleinte nemzeti iskolának, később főelemi iskolának nevezték. /.../
A magyar nyelv tanítását a II. elemi osztályban kezdték meg; de az osztrák tartományokból való növendékekre nézve nem volt kötelező a magyar nyelv tanulása.
A magyar nyelv tanítása ez időben a gimnáziumban is hivatott kezekben volt. 1830-tól kezdve Császár Ferencz ült a gimnázium magyarnyelvi katedráján, a ki a hazai nyelv sikeres tanítása érdekében olasz nyelvű magyar grammatikát és olvasókönyvet is írt, mely munkájáért a magyar tudományos akadémia levelező, később tiszteletbeli tagjául választotta. Fiume és Buccari szabad városok pedig patríciusi ranggal tüntették ki.
A szépen megindult magyar hazafias iránynak a szabadságharcz vetett véget. A horvátok 1848-ban bevonultak Fiuméba s az iskolákból egy csapással kitiltották a magyar nyelvet; a horvát szó minden iskolában tannyelvvé, vagy legalább is kötelező tantárggyá lett. A gimnázium szintén horvát tannyelvű lett. Így maradt ez állapot 1867-ig. /.../
A horvátok 1867-ben kivonultak Fiuméból, a városi iskolákban ismét az olasz lett a tannyelv;
egyidejűleg az állam is hozzáfogott a még szükséges iskolák felállításához, újjászervezéséhez vagy fejlesztéséhez; de a régi fiumei kollégium örökébe lépett horvát gimnázium az új magyar állami gimnázium mellett, továbbra is megmaradt a városban. /.../
Az alkotmányos korszak újjászervezett elemi iskoláiban a magyar nyelv rendes tárgyként nem szerepelt; csak a IV. osztályban s ott is csak fakultatív tárgyként tanítják, de nem mindegyik
elemi iskolában. E tekintetben tehát a jelen század húszas éveinek állapotához képest, mikor a II. osztálytól kezdve kötelező volt a magyar nyelv tanulása, visszaesés mutatkozik.
A polgári fiú- és lányiskolában szintén olasz a tannyelv. A magyar a leányiskolában fakultatív, a polgári fiúiskolában azonban 1893 óta kötelező tantárgy. Ez évben ugyanis a városi polgári fiúiskolát Batthyány Lajos gróf, volt kormányzó fáradozása következtében, teljesen egyenlősítették az állami polgári fiúiskolákkal. Ez az országban az egyetlen nem magyar tannyelvű polgári iskola, melynek végzett növendékei ugyanazon jogokat élvezik, a melyek különben csak a magyar tannyelvű polgári iskolát végzett növendékeknek vannak megadatva. Az államhatalom azonban e jog megadásakor azt tűzte ki feltételül, hogy a magyar nyelv az iskolában kötelező tantárgyként s oly óraszámban taníttassék, hogy a nyelv megtanulása lehetővé váljék. Különben a városi polgári fiúiskolában a magyar nyelvet még csak annyi óraszámban sem tanítják, amennyit a fiumei állami polgári fiúiskolában az olasz nyelvre fordítanak. /.../
Állami népoktatási intézetek
„Fiume város polgárainak köz- és magán érdekei kívánják, hogy gyermekeinek az állam hivatalos nyelvének megtanulására alkalom szolgáltassék; másrészről, hogy az e helyütt fennálló állami reálgimnáziumba (mai főgimnáziumba) az elemi iskolákból átlépő növendékek középtanodai tanulmányaik megkezdésekor a magyar nyelvbéli oktatás első nehézségein már túlesvén, e nyelv tanulása miatt a klasszikus nyelvek tanulásában akadályozva ne legyenek; e végből elhatároztam, hogy a népokt. törv. 80.§-a alapján Fiuméban mind a fiú-, mind a leánygyermekek számára oly állami iskolákat állítok fel, melyekben a tanulóknak saját anyai nyelvök gyakorlása mellett módjok legyen a magyar nyelv megtanulására is.” E szavakkal okolta meg 1876-ban Trefort a fiumei állami népoktatási intézmények létesítését.
Osztatlan elemi iskola szerény keretében, Lengyel János tanítónak /.../ vezetése alatt nyílt meg 1876-ban az a szerény állami intézet, mely évről évre folyton fejlesztetvén, mai napság már a fiumei közoktatás két tekintélyes tényezőjeként, mint a m.k.áll. elemi felsőbb leányiskola fontos feladatot teljesít a magyar kikötővárosban.
1876-ban az osztatlan elemi iskolának 33 fiú és 20 leánynövendéke volt. 1896-ban már az áll.
elemi és polgári fiúiskolának 639, az áll. elemi és felsőbb leányiskolának pedig 547 növendéke volt, vagyis húsz év alatt körülbelül húszszorosra szaporodott a növendékek száma.
Ez örvendetes fejlődés okait szépen vázolja Gross Leopoldina, az állami elemi és felsőbb leányiskola igazgatója. A szerző csak leánykákról szól ugyan, a mit azonban itt mond, nemcsak a leányokra, hanem a fiúnövendékekre s a fiúiskola fejlődésére nézve is áll.
Évről évre szaporodik a városban a magyar hivatalnokok és alkalmazottak serege, magyar bankok közvetítik a kereskedelmet, magyar tanárok, orvosok, kereskedők, kézművesek telepednek le. Ezek gyermekei természetes anyagát képezik a magyar iskolának, de nem túlnyomót. Ezt az olaszajkú lakosság gyermekei teszik ki; a szülők évről évre fokozódó bizalommal keresik fel a magyar iskolát, hogy gyermekeiket hazai szép nyelvünkben neveljük; ők maguk ugyan még nem beszélik ezt, de rokonszenveznek vele szívből, igazán, nemcsak hasznossági szempontból. Az olaszajkú szülők ezen kitüntető bizalma volt a legszilárdabb alapja haladásunknak; ez tette lehetségessé a mai eredményt. Növendékeink ma kizárólag magyar nyelven tanulják a tantárgyakat, kivéve az olasz és idegen nyelveket.
Az iskolák fejlesztése és mai szervezetük létesítése tekintetében legfőbb érdeme dr. Erdődi Bélának van, ki 1882-89-ig, mint a fiumei állami főgimnázium igazgatója, a helyettes kir.
tanfelügyelői teendőkkel is meg volt bízva. Erdődi a megalkotója a polgári fiúiskola s a felsőbb leányiskola mai szervezetének.
Az áll. elemi és polgári fiúiskola jelenleg három iskolából áll:
a) elemi fiúiskola a belvárosban,
b) elemi fiú- és leányiskola Plasse alközségben, c) polgári fiúiskola a belvárosban.
Az elemi iskola első igazgatója Lengyel János volt, ki a Gönczy-féle ABC mintájára olasz Sillabario-t és Ahn-féle módszerben kis Magyar nyelvtant írt, amivel jelentékenyen meg-könnyítette a tanítók munkáját. Utána Berecz Gyula, jelenleg temesvármegyei másodtan-felügyelő lett az iskola igazgatója. Az ő igazgatósága idejében történt a polgári osztályok szervezése. Legfőbb virágzását az intézet Donáth Imrének, a jelenlegi igazgatónak vezetése alatt érte el.
Donáth igazgatása alatt az elemi iskolába járó növendékek száma annyira felszökött, hogy a belvárosi elemi fiúiskolába nem fogadhatták már be az összes jelentkezőket. Újabb meg újabb sürgetései folytán tehát Plasse alközségben fiókintézetet állított fel a kormány, hogy a külső városrészben lakókat elvonja a belvárosi iskoláktól. /.../
Az intézetet nem annyira a magyar szülők, mint inkább az előkelő fiumei családok gyermekeinek ideözönlése teszi oly látogatottá. A belvárosi elemi és polgári iskola jelenleg a pénzügyigazgatóság palotájában szorong; az elemi iskolának egyes osztályai azonban évenkint szomszédos bérházakba szorulnak ki. Az anyaintézet eme kibocsátott rajai jelenleg a Fiumarán, ugyanazon helyiségekben vannak, ahol az 1895. év végén a horvát gimnázium volt.
A polgári iskola is eléggé látogatott (a múlt évben 128 volt növendékeinek száma), ami különösen annak tulajdonítható, hogy a város bőven rendelkezik oly szakiskolákkal (hadi tengerészeti akadémia, kereskedelmi tengerészeti akadémia, kereskedelmi iskola), amelyekben a növendékek a IV. osztály bevégzése után tanulmányaikat folytathatják.
A polgári iskolában a tanítás nyelve teljesen magyar; csak az olasz nyelvet adják elő olaszul.
Az elemi iskolában azonban eleinte olasz, később párhuzamosan olasz és magyar, végül tisztán magyar a tanítás nyelve. A polgári iskolával kapcsolatosan Erdődi kezdeményezésére néhány évig ipartanműhely állott fenn a kosárfonás, asztalos, esztergályos és fafaragási ipar begyakorlására; de megszűnt. Helyette a kormány önálló ipariskola felállítását tervezi, mire nézve már meg is tették a szükséges előmunkálatokat. /.../
A gimnáziumról
/.../ Erdődi teljesen átalakítá a gimnáziumot. Mindenekelőtt erős tanári testületet vont maga mellé. A katedrákat olaszul is jól tudó, képzett magyar tanárokkal töltötte be. A régibb, magyarul nem tudó olasz (többnyire trentói) tanárokat a minisztérium által utasíttatta, hogy egy év leforgása alatt magyarul legalább annyira megtanuljanak, hogy az ügykezelés a gimnáziumban magyarul folyhasson: rajta volt, hogy ezek a tanárok a nagy szünidőkre külön tanulmányi ösztöndíjakkal magyar vidékre menjenek, hogy ott a magyar nyelvvel és néppel megismerkedjenek. Az intézetben szabályos, rendszeres ügyvitelt honosított meg: a tantervet tanárai segítségével teljesen átdolgozta s noha a helyi viszonyokhoz is alkalmazkodott, rajta volt, hogy az intézet tanterve mentől jobban megközelítse az országban általában dívó
tantervet; a magyar nyelv és irodalom óráit tetemesen szaporította: kieszközölte, hogy a minisztérium az eddig olasz nyelvű s teljesen olasz vagy osztrák szellemű tankönyvek helyett a gimnázium tanárai által magyar szellemű s olasz-magyar nyelvű tankönyveket íratott.
Az intézetnek továbbá szertárakat teremtett, a tanuló ifjúság körében dal- és zenekört létesített, másrészről pedig a vezetése alatt állott tanári kör tagjainak nyilvános felolvasásai által, az iskola kirándulásai s a tanulók ének-, zene- és magyar-olasz színi előadásaival egybekötött téli estélyek által a szülőkkel és városiakkal egyáltalán a bizalomkeltő, szíves összeköttetésit folyton, élénken fenntartotta, s mindezek betetőzéseül a magyar nyelvet általánosan kötelező tárggyá tétette s kivitte, hogy a minisztérium a gimnáziumot a város befolyásától teljesen függetlenítette, úgy hogy ez időtől kezdve az intézet csakis a közoktatásügyi miniszternek van alárendelve. /.../
1890-ben Kőrösi Sándor, a magyar irodalom tanára, ifjúsági magyar társalgó kört alapított, mely jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a gimnázium növendékei az iskolai leczkeórákon kívül különösen a magyar társalgás terén gyakorlatra tettek szert.
1891-ben megjelent Kőrösinek a minisztérium megbízása folytán írt Grammatica teorico-pratica della Lingua Ungherese czímű magyar nyelvkönyve, minek következtében ezentúl az alsóbb osztályokban is élő magyar nyelvet s nem nyelvtant tanult az ifjúság. A felsőbb osztályokban már évek óta közvetlen magyar nyelvtanítást honosítottak meg.
1892. márczius 25-én megengedte a minisztérium, hogy a politikai földrajz és történelem a gimnázium VII. és VIII. osztályában magyar nyelven taníttassék. Ez a tanügyi tekintetben áldásos és politikai tekintetben is fontos lépés minden rázkódás nélkül simán ment végbe, épp ugy amint Kőrösi a minisztériumhoz intézett memorandumában kifejtette, mert azok a szülők, kik a magyar állami gimnáziumba küldik fiaikat, mitsem óhajtanak inkább, mint hogy gyermekeik az állam nyelvét tisztességesen elsajátítsák. /.../
Az állami felső kereskedelmi iskoláról
/.../ Megtörténik azonban, hogy a fiumei kereskedelmi akadémiába belépnek oly tanulók is, akik előtanulmányaikat nem olasz, tehát nem is fiumei, hanem más, például magyar, német vagy horvát (sőt volt olyan is, aki franczia) tannyelvű iskolában szerezték meg: mely része a tanulóknak, ha nincs is többségben, mindazáltal oly tekintélyes részt képez, hogy azt ignorálni lehetetlen. Így például az osztrák intézetekből jövő tanulók semmit sem tudnak sem a magyar, sem az olasz nyelvből, a horvát intézetekből jövők a magyarból semmit, a németből nagyon keveset, az olaszból pedig, kivéve a tengermellékieket, éppen semmit sem tudnak; azon tanulók pedig, kik az anyaországból jönnek, szintén nem bírják az olasz nyelvet.
Egyebeken kívül ez a körülmény vezette a tanári testületet akkor, midőn egyhangúlag az előkészítő tanfolyam behozatalának tervét ajánlotta, melyet életbe is léptettek. /.../ Az 1891/92. év elején tartatott meg legelőször a felvételi vizsgákat és ez esztendőben léptették életbe az előkészítő osztályt. /.../
In: Magyarország vármegyéi és városai (Magyarország monográfiája). Szerk. Dr. Sziklás János és Dr. Borovszky Samu. Fiume és a magyar-horvát tengerpart. Bp. 1896-1914. 112- 131.p.