[az aprónyomtatvány,188 a címlap alján egysoros kísérőlevél:]
Kedves baratom! Ezt ma kapom Patakról, ’s ez az első explár mellyet kiadok. Küldök többet is Debretzenből. 18 A
Nagy Józsefnek, Széphalom, 1810. április 18.
[…]
Engedd, hogy ide tehessek két Epigrammát, mellyek szívemnek kedvesebbek mint bár melly nagy kötet munka.
[129.]
AZ ERDŐ.
Sírj szabadon; itten nem kémleli senki keserved’:
A’ remegő Kedvest lombjaim elfedezik.
És ha enyhűlsz lyánykád’ neve’ zengésére, sohajtozzd, ’S Echóm résztvéve vissza sohajtja feléd.
[130.]
A’ KÖNYÖRGÉS.
Adj örömet! ’s adj bajt mellé, nagy Jupiter! Eggyet
A’ kettő közzűl bírni csak Isteneké. (Deorum tantum est) Ez nyújtson főbb ízt gyakor ingerlésivel Annak,
És mikor Ez verdes, Az szelidítse dühét.
Ah boldogtalan, a’ kit az eggyike véve sajátúl!
[…]189 kit mind ketteje védve szeret!
188 Mivel az aprónyomtatvány e példányán nincs a vers szövegét érintő rájegyzés, így itt nem kö-zöljük, megtalálható az Aprónyomtatványok között.
189 A lap sérülése miatt csak az utolsó szótagból látszik néhány vonás.
110.
100.
102.
LEVELEK
128. A’ NAGYSÁG’ ÉS SZÉPSÉG’ DIADALMA., 129. AZ ERDŐ., 130. A’ KÖNYÖRGÉS.
138
Balogh Sándornak, Széphalom, 1810. április 19.
[…] Bátorkodom Veled közleni ezen Költeményemet, azért is hogy ez által nékem alkalom adattatik, megújítani minapi kérésemet a’ Fábchich’ életét, hátra-maradt írása-it ’s képét illető tudósítás eránt. […] – Egyszersmind közlöm újobban Scázonjaimat, minthogy ötödik lábaikat szorosbban a’ példákhoz alkalmaztattam. A’ szere felett sok rövid lábakat akarva tartottam-meg itt, mert azok, valamint a’ túl-a-Dunai dialectus is, Fábchichot festik:
[131.]
Fábchich vala nevöm. A’ kilencz190 Szüzek zordon Cziterát adának énnekem. Ijedéssel fut
Zöngése191 elől az a’ kire nem hunyorgattak.
De nem fut az kit felavatának, és érti,
Hogy nincs tulajdon köcsök’ hiján, midőn a’ szép Ifjak’ ’s leányok’ táncza köztt ruzsabúl-font Koszorúval ugrik-elő Anácreon, ’s rökkent Szózattal eggyöld dallja, Kómus és Éván, A’ ti áldomástokat, és köz örömöket toldja.
Dücsös hazámnak hív fija! nem egyenlő bájt Ád mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved’, Buzogtam én is értte. Nevemet áldd, tisztöld!
Rumy Károly Györgynek, Széphalom, 1810. április 19.
[…]
Hier mein Scazon auf sein Bildniß, in dem fatalen transdanubianen dialekt, und in einem Scazon, welcher zu viele kurze Sylben mit Vorsatz hat, um das Unpassende seines Styls zu schildern.
[132.]
Fábchich vala nevöm. Az kilencz Szüzek zordon nicht ű Cziterát adának énnekem. Ijedéssel fut
Zöngése elől az a’ kire nem hunyorgattak.
De nem fut a’ kit felavatának, és érti,
Hogy nincs tulajdon köcsök (kecsek) hiján, midőn a’ szép
Ifjak’ ’s leányok’ táncza köztt ruzsabúl-font (Fábchich sagte ruzsa statt rózsa)
190 <kegye> kilencz Ráírással javítva.
191 <Az a’ ki> Zöngése 109.
109.
LEVELEK 131–132. [Cím nélkül]
139 Koszorúval ugrik-elő Anákreon, ’s rökkent
Szózattal eggyöld (eggyütt) dallja, Kómus és Éván, A’ ti áldomástokat, és köz örömöket toldja.
Dücsös (Dicső) Hazámnak hív fija! nem egyenlő bájt Ád mindeneknek Sváda. Kedvelém nyelved’,
Buzogtam én is érte. Nevemet áldd, tisztöld.
Fábchich war musicalisch und sehr gerne gesehen in angenehmen Gesellschaften, frohen Gelagen. Er verdient ungeheuchelte Achtung und ein ehrenhaftes Andenken.
[…]
Sárközy Istvánnak, Széphalom, 1810. április 19.
[…] Itt vedd versemet192 azon menyegzőre, melly Hazánkkal nem engedi többé ret-tegni azt az esetet, hogy ellenség lepje-meg ismét, ’s a’ magyar föld magyar vértől áz-zék, még pedig haszon nélkűl. […]
[133.]
A’ NAGYSÁG’ ÉS SZÉPSÉG’ DIADALMA.
Napoléonnak és Luízának mennyegzőjöknél.
Irta
KAZINCZY FERENCZ.
SÁROS PATAKON,
Cs. K. Obristlieutenant Szentes József’ privil. Kir. Könyvnyomtató Műhelyében, Martziusban, MDCCCX.
Elfolya kétezer év, és még több; ’s végre megúnta A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg, Párizs bosszúlja-meg estem’!
Így szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít valamerre ragadja negéde, ’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
192 A levélhez mellékelt nyomtatvány 3. oldalán a vers mellett haránt irányban levéltári jegyzés: a 11.) számhoz való, a lapszélen autográf jegyzések.
110.
LEVELEK
133. A’ NAGYSÁG’ ÉS SZÉPSÉG’ DIADALMA.
140
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz, Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az, Henrie. IV.
Kit nekem hívemmé tett vala Gábrielám.
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva ’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!”
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját! Jénánál.
’S ah, szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlínnek tornyai rengnek, Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt.
„Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is!
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Íme, Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze, Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit, ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíza:
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíza velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak! Trítónia győzött Általatok: győzött Cyprisz is általatok!” –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld: Jupiter intonuit De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered! laevum. Virgil.
Horvát Istvánnak, Széphalom, 1810. június 1.
[…] Kevés napokkal ezelőtt mind azáltal szerencsés valék elvégezhetni eggy ódá-mat, mellyet tavaly, minthogy 1787 olta elvégezetlenűl állott ’s kifáradtam próbálgatása-ival, elégettem volt. Imhol a’ régi dolgozásnak első strophája; a’ többit nem tartotta-meg emlékezetem:
LEVELEK
133. A’ NAGYSÁG’ ÉS SZÉPSÉG’ DIADALMA.
141 [134.]