Természet, te vagy a’ törvény ’s a’ mester. Igazgassd Verseimet, ’s hagyjad folyni szabásid után!
Így Futaki; és mivel ez prózáját szórja, külömbség Nincsen verse között ’s prózai míve között.
[153.]
SZOKÁS.
Berki szokottat imád, nekem az kecses a’ mi szokatlan;
’S kényesbb vagy makacsúlt ízletem újnak örűl.
A’ mit Berki szeret, megavúlttá válhat: az újért Hamvamat a’ maradék áldani fogja nekem.
[154.]
Zeng dalod; eszküszöd azt, ’s mivel esküszöd, elhiszem. Oh de Nem szépet zeng. A’ fülmile nem czinege.
[155.]
SUBAI.
Te czifra szókkal élsz: poéta nem vagy. rauschende Wörther.
Eggyhangzatokra akadsz: poéta nem vagy. Reime.
Mértékre lépni tudsz: poéta nem vagy. Metrische Verse.
Múzsákat emlegetsz: poéta nem vagy.
Csók és bor éneked: poéta nem vagy.
Mi híjod? – Ertem én! Poéta nem vagy.
118.
119.
120.
121.
122.
LEVELEK
151. A’ KÉT TERMÉSZET., 152. KÜLÖMBSÉG A’ PRÓZAI ’S POÉTAI MÍV KÖZÖTT., 153. SZOKÁS., 154. [Cím nélkül], 155. SUBAI.
169 Alig ha ezt az utolsó causticus darabot feljebbre nem becsülöm mint az elsőbbeket, noha örvendek hogy az elsőt tőlem veszi literatúránk; mert hanyadik Magyar Író az, a’
ki az Aestheticának ezt a’ törvényét csak megálmodni is tudná. És erre az utolsóra eggy boldogtalan Hubai Miklós nevű Kalvinista deákból Prókátorrá lett emberke adott Originált. Azért említem mi volt, mert ez is harangot-kongató.
[…]
Berzsenyi Dánielhez, Széphalom, 1810. november 3.
Kedves barátom!
Engemet eggy éjjel a’ minap meglátogata az Epigrammai Múzsa, ’s ötször nyújtotta kedvezéseit; a’ mai éjjel is vissza tére, de már ma kevesebb kedvezéssel volt. Engedd hogy mutathassam virágait, mellyeket nyoszolyámban hagyott, midőn a’ reggel feltűne.
De hagyjuk az Allegoriát.
A’ mi KISünk engem arra buzdított, hogy írogassak több Nyilakat (Nyilak és Virágok czímje alatt készűlök kiadni azon epigrammáimat, mellyeknek tárgya a’ mesterség.) Az első darabja az lesz a’ mi íme itt következik:
[156.]
HERCULESZHEZ.
Hatalmas Herculesz, nagy Emberisten!
Dicső fajzatja a’ Mennyropogtatónak,238 Kinek most már fényében osztozol!239
Te nem csak a’ föld’ undok szörnyeit, (monstra.) A’ hétfejű Hydrát, a’ holdszülötte
Oroszlánt, és a’ Créta’ vad Bikáját,
’S a’ mind ezeknél rettentőbb Buzíriszt, Diomedeszt, a’ hármas Géryont,
’S a’ tűzokádó Cácuszt öldöséd-el.
Hogy jót tehess, te nem kerűlted a’
Kevésbbé bajnok tettet is, ’s az óll’
Marhájinak szemetjeit kihánytad;
’S ég ’s föld javallá hasznos tettedet.
’S a’ mit te nem szégyenlél, Bajnokisten!
Dicső fajzatja a’ Mennyropogtatónak!
Én, nyommorúlt emberCSe szégyeneljem?
238 Mennyropogtatónak<!>,
239 <…!> osztozol!
123.
LEVELEK 156. HERCULESZHEZ.
170
az emberCSe a’ Terentius homunciója szerént van formálva, ’s az olvasott Olvasót arra emlékezeti. Emlékezel e a’ helyre? ott van az, a’ hol az ifjú, a’ Jupiter és Léda képét nézegetvén a’ bordély falán, azt mondja, hogy nem szégyen neki, a’ mi az Istennek nem volt az.
[157.]
Szokott és szokatlan.
Berki szokottat imád: nekem az kecses a’ mi szokatlan, ’S kényesbb vagy makacsúlt ízletem ÚJnak örűl.
A’ mit Berki szeret, megavúlttá válhat: az újért Hamvamat a’ maradék áldani fogja nekem.
[158.]
Fülmile és Czinke.
Zeng dalod; esküszöd azt, ’s mivel esküszöd, elhiszem. Oh de Nem szépen zeng. A’ fülmile nem czinege.
[159.]
Törvényszegés
Járj egyenestt! ki ne térj! így rendeli az Iskola; nem szép A’ mi szabásom előtt helytelen, a’ mi hibás.
Járj szabadon! ne remegj! mond Aesthezis; és ha van ok rá, Térj-ki; ne hidd hogy szép ’s jó legyen, a’ mi feszes.
’S a’ Genie pártázott fővel jő, ’s sanctionálja A’ mit az Iskola tilt, a’ mit az Aesthezis hágy.
[160.]
SUBAI.
Te czifra szókkal élsz, ’s poéta nem vagy.
Eggyhangzatokra akadsz, ’s poéta nem vagy (reim.) Mértékre lépni tudsz, ’s poéta nem vagy.
Múzsákat emlegetsz, ’s poéta nem vagy.
Csók és bor éneked, ’s poéta nem vagy.
Mi híjod? – Értem én: – Poéta nem vagy!
120.
121.
124.
122.
LEVELEK
157. Szokott és szokatlan., 158. Fülmile és Czinke., 159. Törvényszegés, 160. SUBAI.
171 [161.]
Prózai ’s Poétai szóllás.
Természet, te vagy a’ törvény ’s a’ mester. Igazgassd Verseimet, ’s hagyjad folyni szabásod után!
Igy Futaki. És mivel az prózáját szórja, külömbség Nincsen verse között ’s prózai míve között.
[162.]
Fenntebb Stílus.
„Téged senki nem ért: minek írsz hát?” – Pór sereg! ím’ itt Lőrét árúlnak, ’s nyírvizet! édes italt!
[163.]
A két Természet,
A’ Poezis kikap a’ népből ’s a’ durva valóból, És kiesebb tájra ’s lelki240 valóba vezérl.
És te kevélykedhetsz, hogy az Eltévedtet az eggy és Szent Természethez, Nyáradi, vissza vonád? – A’ mit lát, maga, Nyáradinak, Természet. Ez eggy az:
A’ Mesterség’ természete neki nem az.
[164.]
MIKROLOGUSZ.
Mikrologod gyakran elkínzott. Oh de miért vagy Eggyütt Mikro- Pikro- Mákro- Makárologósz.
Mikrósz = apró.
Pikrósz = keserű, nehéz.
Makrósz = hosszú.
Makárosz = boldog. (magával eltelve boldog.)
[…] Csereihez írt Episztolámat már nyomtatva látom. Erdélyiesen van nyomtatva, az az csúnyán, hibásan.
240 <durva> lelki Az áth. szó fölé írva.
119.
125.
118.
126.
LEVELEK
161. Prózai ’s Poétai szóllás., 162. Fenntebb Stílus., 163. A két Természet, 164. MIKROLOGUSZ.
172
Kis Jánosnak, Széphalom, 1810. november 7.
Tiszt. Kis János Úrhoz.
Kedves barátom!
Kevés napokkal ezelőtt ment hozzád eggy levelem egynehány Nyilammal. Vedd itt, a’ mi azolta készűlt. De a’ Nyilak és Virágok czímet Tövisek és Virágok-ká változtattam-el azolta; rendesnek tetszvén a’ két eggyüvé nem illő symbolicus ideája a’ Nyil és Virág-nak. A’ tövis is szúr, mint a’ nyil. –
A’ legelső darabja a’ kis Gyűjteménynek ez leszen:
[165.]
Herculeszhez.
Hatalmas Herculesz, te bajnok-Isten!
Dicső fajzatja a’ Mennyropogtatónak, Kinek most már fényében osztozol!
Te nem csak a’ föld undok szörnyeit, A’ hétfejű Hydrát, a’ holdszülötte Oroszlánt, és a’ Créta’ vad Bikáját,
’S a’ mind ezeknél rettentőbb Buzíriszt, Diómedeszt, ’s a’ hármas Géryont,
’S a’ tűzokádó Kákuszt öldöséd-el.
Hogy jót tehess, te nem kerűlted a’
Kevésbbé bajnok tettet is; ’s az óll Marhájinak szemetjeiket kihánytad;
’S ég föld javallá hasznos tettedet.
’S a’ mit te nem szégyenlél, Bajnok-Isten!
Dicső fajzatja a’ Mennyropogtatónak!
Én, nyomorúlt embercse szégyeneljem? –
az embercse a’ Terentz homunciojára alludál. Ott van az, a’ hol a’ bordélyban eggy ifjú a’ Jupiter és Danae241 képét látja, ’s az Istentől vesz példát.
241 <Leda> Danae 123.
LEVELEK 165. Herculeszhez.
173 [166.]
Az Iskola törvénye.
Járj egyenestt! ki ne térj! így rendeli az Iskola; nem szép A’ mi szabásom előtt helytelen, a’ mi hibás.
Járj szabadon! ne remegj! mond Aesthezisz; és, ha van ok rá, Térj-ki! ne hidd hogy szép ’s jó lehet, a’ mi feszes.
’S a’ Genie pártázott fővel jő, ’s sanctionálja A’ mit az Iskola tilt, a’ mit az Aesthezisz hágy.
[167.]
Eggy hiú Fecsegőhöz.
Mikrologíed minket sokat elgyötör. – Oh, de miért vagy Eggyütt Mikro- Pikro- Mákro- Makárologósz?
NB. Nem merem bizonyosan állítani, hogy a’ makárologósz jó e abban az értelem-ben hogy a’ magával eltelve lévő boldogot jelentse? ’s nem hibásan van e scandálva?
[168.]
Fenntebb Stílusz.
„Engemet a’ Sokaság ért ’s kedvell.” – Pór sereg! erre!
Lőrét árúlok, ’s nyírvizet; édes ital!
(Ez im Geschmack von Göthe.) […]
Rumy Károly Györgynek, Széphalom, 1810. november 15.
[…]
Meine freundschaftlichsten Empfehlungen an den liebenswürdigsten Mann. Ich sende ihm hier zwey Epigrammen aus meinen Dornen und Blumen.
[169.]
Arbuscula. (vid. Horat. Serm. sat. X. in fine.) Látta, hogy a’ vad nép, melly őtet pisszegi, tapsol A’ rossz Játszóknak, Roscia, ’s tűznek hevűlt.
A’ te javallásod, pór Rend, úgy monda, gyalázat:
Mesteri játszásom csak Lovagoknak örűl.
124.
126.
125.
128.
LEVELEK
166. Az Iskola törvénye., 167. Eggy hiú Fecsegőhöz., 168. Fenntebb Stílusz., 169. Arbuscula.
174
[170.]
Az avatatlan.
Catull. Epigr. No 53. Risi nescio quem modo in corona, Qui cum mirifice Vatiniana Meus crimina Calvus explicasset, Admirans ait haec, manusque tollens:
Di magni! salaputium disertum.
Ámbár lelkemet Ízisz és Ozírisz (Zauberflöthe) Elyzjumba kapá, nem állhatám-meg
Hogy nagyot ne kaczagjak, a’ midőn eggy Füstös Amphionunk, kit édes hangjaid Tornáczodba vonának, ezt kiáltá:
„Mint bíg (bőg) a’ pipogya! Andri!” ’s eggyet inte Fejével; „nosza kezdd-el: Hol lakik Kend…”! *)
Dessewffy Józsefnek, [1810. november 17.]
[…] Ő (Kis) buzdíta engem, hogy írjak több Töviseket. Tövisek és Virágok titulusa alatt242 akarok kibocsátani 50 vagy 100 Aestheticai materiájú Epigrammát. Most ez a’
gond fogott el egészen.
Engedd hogy nehányat ide tehessek.
[171.]
No 1. Herculeszhez. (Dedicatio képen).
Hatalmas Herculesz! nagy Emberisten!
Dicső fajzatja a’ Mennydurrogtatónak Kinek most már fényében osztozol!
Te nem csak a’ föld undok szörnyeit, (monstra) A’ hétfejű Hydrát, a’ holdszülötte
Oroszlánt, és a’ Créta’ vad Bikáját,
’S a’ mind ezeknél rettentőbb Buzíriszt, Diomedeszt, a’ hármas Géryont,
’S a’ tűzokádó Cácuszt öldöséd-el.
Hogy jót tehess, te nem kerűlted a’
*) Hol lakik Kend Húgom Asszony? Keresztúrban etc.
eine Vaudeville des Pöbels und der Zigeuner Musikanten.
242 (Tövisek és Virágok titulusa alatt A zárójel bezárása hiányzik, egyértelműen nem pótolható, elhagytuk itt is.
129.
123.
LEVELEK
170. Az avatatlan., 171. No 1. Herculeszhez. (Dedicatio képen).
175 Kevésbbé bajnok tettet is, ’s az óll
Marhájinak szemetjeit kihánytad.
’S ég föld javallá hasznos tettedet.
’S a’ mit te nem szégyellél, Emberisten!
Dicső fajzatja a’ Mennydurrogtatónak!
Én, nyomorúlt embercse szégyeneljem?
versus ultimo allusio ad Terentianum homuncionem.
a’ Bordélyházban az ifjú a’ Jupiter és Danae képénél logicáz is.
[…]
[hiányzó lapok]
[172.]
Tornáczodba vonának,243 ezt kiáltá:
’S jaj, mint bíg (bőg) az imillyen! Andri, hallod Mint meg bíg? Uczu, kezdd-el: Hol lakik Kend…!
[…]
Gyulay Karolinának és Gyulay Lajosnak, Széphalom, 1810. december 4.
[…] Elfoglaltatván így, versem, mellyet hozzátok köszönet képen kezdettem meg-előző becses barátságtokért, el nem készűlhetett, azolta pedig hogy haza jöttem, olly környűlállások köztt élek, hogy lehetetlen vala folytatásához ülnöm. Venni fogjátok mikor készen lészen; most elégedjetek meg elejével:
[173.]
Azt a’ virágot, gyermekek, Mellyet már félig-ősz fejemre Hízelkedve nyújt kezetek, Eggykor, míg kedves lengzetek Fuvalltak ifjú életemre,
Süsie hintette volt eggy két kis énekemre.
Triumphusom volt javallása,
’S eggy fojtott sohajtás ’s eggy néma pillantása Szerencsésebbé tehetett
243 <kialt> vonának
129.
117.
LEVELEK 172–173. [Cím nélkül]
176
Mint az kit csillaga thrónusra léptetett;
Mert szívem’ titkosabb vágyása Hajlandóság gyanánt vevé a’ dicséretet.
De már most más szemekkel látok;
Most nem csalódhatik a’ Megöregedett.
Nem nyújthatjátok ti a’ mit nyújtott Anyátok.
Hintsétek e’ virágokat,
Szép és jó gyermekek, Anyátok’ ösvényére.
Ah! az, hajolván estvelére, Ködös ’s sziklás tájakra ére!
Hintsétek-el vele saját útjaitokat – – – […]
Csókolom, kedves gyermekek, tiszteletre olly igen méltó Anyátok’ kezeit. Ajánljatok neki engemet, feleségemet és harmadik esztendejébe épen ma lépő Denkámat ’s Thaliemat; ’s szeressetek mindnyájan, mint mi szeretünk mindnyájatokat.
Élj bóldogúl te kis barátom!
Élj boldogúl te szép, te jó, Parányi kedves Csuklató!
Széphalom, Dec. 4d. 1810.
Kazinczy Ferencz.
Rumy Károly Györgynek, Széphalom, 1810. december 9.
[…]
In Nov. arbeitete ich nichts, als eine Epigramme über das Gemählde von Correggio aus der Bildergallerie in Wien: Io und Jupiter. Es ist eines der schönsten Gemæhlde des Belvedere, und ward auf Kosten von Joseph durch Bartolozzi in London gestochen. Es ist 4 Schuh hoch, und 1 1/2244 Schuh breit. Ich erhandle eben eine sehr glückliche Copie von der nehml. Größe. Io, ein sehr schönes Mædchen, sitzt gegen den Zuschauer mit Rücken; dieser sieht nur ein paar schön geformte πυγη, den linken Schenkel, und eine durch ein accident de lumiere erhobene Wade. Der Gott ist in einen aschgrauen sehr dichten Nebel gehüllt, so daß man von ihm nichts als das Gesicht und die Finger der rechten Hand, die das Mädchen an den Lenden ergreifen sieht. Das sitzende Mædchen erschrickt von dem Kuß, den ihn ein Ungesehener andrückt, und reißt den Kopf zurück, so daß der Zuschauer außer dem schönen Körper auch eine schöne Physio-nomie erblickt. Das Bild ist excellent gedacht, motivirt, und ausgeführt. Hier die Epigramme.
244 Schuh <…> hoch, und 1 1/2 <bis 2>
LEVELEK 173. [Cím nélkül]
177 [174.]
Elvesztem! ’s ah, lyányka, tebenned245 vesztem-el! E’ csók, Melly ajakidra nyomúl, engem is elragadott.
Félre te Mennyrázó! fordúlj, szép lyányka, ’s ölelj-meg;
Szedje az emberi lyány’ csókjait emberi száj.
Ich bin verloren! ich habe mich, Mædchen in dir verloren. Der Kuß, welcher deinen Lippen angedrückt wird, hat auch mich mir entrissen. Weg, du Himmelerschütterer!
Kehre dich, schönes Mædchen, und sinke mir in die Arme! Die Küße des menschlichen Mædchens pflücke der menschliche Mund! […]
Gyulay Lajosnak, Széphalom, 1810. december 14 –16.
[…]
Közlöm véletek, kedves barátim, azon Epigrammámat mellyet Rádayról írtam e’
napokban:
[175.]
Én újabb Mózesz voltam, ’s népemet Kihoztam a’ rabság’ hajlékiból,
’S a’ hagymatermő honn helyébe néki Tej ’s méz ’s bor folyta Kánaánt adék.
Fény’ oszlopában ment Apoll előttem, Fény oszlopában én a’ nép előtt.
Megcsaptam a’ tengert, ’s nyilva állt az út, Megcsaptam a’ sziklát, ’s folyt a’ patak.
Az új törvénynek kettős ércz táblájit Lehoztam a’ Parnassz’ szent bércziről,
’S hatalmas jobbom azzal forgatá-fel Az undok tisztelet’ tornáczait.
Lehúllt a’ fal, de fenn maradt a’ tábla.
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
’S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem,
’S szépzengzetű lantot ’s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közzűl a’ borostyánt,
’S hogy csendesen feküdjek árnya alatt, Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem, ’s örökre nagy marad.
245 tebenned<,>
130.
131.
LEVELEK 174–175. [Cím nélkül]
178
[…]
16. Xbr.
Ismét felbontom levelemet, kedves barátim, hogy néktek feldicsekedjem, hogy épen ma érkezék Cserey Farkas barátomnak eggy pakétja Episztolámnak némelly nyomtat-ványaival, s Bocskay Istvánnak, Mátyás Austriai Herczegnek ’s későbben Császárnak, Gyulaffy Cancellariusnak etc. leveleivel Autogr. Gyűjteményem számára, mellyeket nékem Mélt. Kenderesy Ur küld. Ezt írván Néktek, ide teszem az éjjel csinált Epigrammámat is.
[176.]