16. Xbr.
Ismét felbontom levelemet, kedves barátim, hogy néktek feldicsekedjem, hogy épen ma érkezék Cserey Farkas barátomnak eggy pakétja Episztolámnak némelly nyomtat-ványaival, s Bocskay Istvánnak, Mátyás Austriai Herczegnek ’s későbben Császárnak, Gyulaffy Cancellariusnak etc. leveleivel Autogr. Gyűjteményem számára, mellyeket nékem Mélt. Kenderesy Ur küld. Ezt írván Néktek, ide teszem az éjjel csinált Epigrammámat is.
[176.]
KIS ÉS BERZSENYI.
Külömbözők és eggyek arczaik, Mint lenni kell a’ szép testvérekének Kik eggy Anyának nőttek karjain, És bájaiban megosztva részesek.
Költ homlokát az eggyiknek szelíd Szög fürtök ékesítik, ’s a’ cyane’
Színéhez jól-hasonló nagy szemek Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat Párószi márvány-vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn Az éjnél-barnább szem pillantja-meg?
Az eggyik Szpártai karcsú szép leány, Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével, Kit a’ hegyekben sújtott-meg nyila.
Leszbósz nevelte a’ másikát, dalok
’S a’ lant’246 zengése mellett; ezt mutatja Fürtjei között az íonkosszorú.
Mellyíké az alma? – ah, ki mondja-meg?
Kiben kétségeim bíztos oktatót Találni szoktak, Delphinek Királya, Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt,
’S, hogy bírja fényed’, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segíts! itt térdelek. –
Ím a’ falon
246 <szo> lant’
132.
LEVELEK 176. KIS ÉS BERZSENYI.
179 Lángolnak a’ betűk: KEDVES NEKEM
A’ MESTER, ÉS A’ NEM–KISSEBB TANÍTVÁNY.
v. 6. Cyane = búzavirág.
v. 18. ἴον = tavaszi kék mezei viola.
Berzsenyi Dánielnek, Széphalom, 1810. december 16.
[177.]
KIS ÉS BERZSENYI.
Külömbözők és eggyek arczaik, Mint lenni kell a’ szép testvérekének, Kik eggy anyának nőttek karjain, És bájaiban megosztva részesek.
Költ homlokát az eggyiknek szelíd Szög fürtök ékesítik; ’s a’ cyane’
Színéhez jól-hasonló nagy szemek Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat Párószi márvány-vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn Az éjnél-barnább szem pillantja-meg?
Az eggyik Spártai karcsú szép leány, Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével, Kit a’ hegyekben sújta-meg nyila.
Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok
’S a’ lant’ zengése mellett; ezt mutatja
Fürtjei között az íon kosszorú. ἴον görögül viola.
Mellyíké az alma? – ah, ki mondja-meg!
Kiben kétségeim bíztos oktatót Találni szoktak, Delphinek Királya, Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt
’S, hogy bírja fényed’, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas Boltjaidat sűrű felleg tölti-bé.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon
Lángolnak a’ betűk: KEDVES NEKEM
A’ MESTER, ÉS A’ NEM–KISSEBB TANÍTVÁNY.
132.
LEVELEK 177. KIS ÉS BERZSENYI.
180
Ez, édes barátom, a’ mai éjjelem munkája, ’s sietek azt Kisnek is Néked is megkül-deni. Bár festhetné előttetek és a’ Maradék előtt, mint tiszteltelek benneteket; mert itt a’ barátságnak nincs szava. Ezt mondanám rólatok, ha nem ismernétek is.
Ez az Epigramma Tövisek és Virágok nevet viselendő Epigrammáim köztt fog meg-jelenni. Még Sylvestert és Virágot, Orczyt és Gvadányit, Ányost és Csokonait,247 Daykát, Zrínyit, Kisfaludit fogom festeni. Báróczyra írt Epigrammám és az a’ mit Fábchichra írtam, előtted is isméretesek.
[178.]
RÁDAY.
Én újabb Mózesz voltam, ’s népemet Kihoztam a’ rabság’ hajlékiból,
’S a’ hagymatermő honn helyébe néki Tej- ’s méz- ’s borfolyta Kánaánt adék.
Fény’ oszlopában ment Apoll előttem, Fény’ oszlopában én a’ nép előtt.
Megcsaptam a’ tengert, ’s nyilva állt az út, Megcsaptam a’ sziklát, ’s folyt a’ patak.
Az új törvénynek kettős ércz tablájit Lehoztam a’ Parnassz’ szent bércziről,
’S hatalmas jobbom azzal forgatá-fel
Az undok tisztelet’ tornáczait. (Leonínus verseket.) Lehúllt a’ fal, de fenn maradt a’ tábla.
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
’S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem,
’S szépzengzetű lantot ’s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közzűl a’ borostyánt,
’S, hogy csendesen nyúgodjak árnya alatt, Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem, ’s örökre fenn marad.
[…]
Kis Jánosnak, Széphalom, 1810. december 16.
Kedves barátom!
Töviseim ’s Virágaim 31 számra nevekedtek. Mihelytt 50re szaporítatnak, azonnal ki adom, ezen hozzá adással:
247 Ányost és <Dayka> Csokonait, 131.
LEVELEK 178. RÁDAY.
181 Izé Gergely
Peleskei Notáriusnak Commentariusaival ad modum Ruaei et Minellii.
az Izé Uram’ Praefatiója ’s Magyarázatjai a’ XVI század’ Pedántjainak módjokkal lesz-nek írva. – Olvassd e’ két Virágot.
[179.]
Gróf Ráday Gedeon.
Én újabb Mózesz voltam, ’s népemet Kihoztam a’ rabság’ hajlékiból,
’S a’ hagymatermő honn’ helyébe neki Tej- ’s méz- ’s borfolyta Kánaánt adék.
Fény’ oszlopában ment Apoll előttem, Fény’ oszlopában én a’ nép előtt.
Megcsaptam a’ tengert, ’s nyilva állt az út, Megcsaptam a’ sziklát, ’s folyt a’ patak.
Az új törvénynek kettős ércz táblájit Lehoztam a’ Parnassz’ szent bércziről;
’S hatalmas jobbom azzal forgatá-fel248
Az undok tisztelet’ tornáczait. (Leoninus versek ellen írt.) Lehúllt a’ fal, de fenn maradt a’ tábla.
Apoll kedvelte tiszta tettemet,
’S bérűl öreg zöld kort nyújtott nekem
’S szépzengzetű lantot ’s hattyúi dalt.
Kivette fürtjei közzűl a’ borostyánt,
’S hogy csendesen feküdjek árnya alatt, Önnön kezével szúrta sírom mellé.
Nagy volt nevem, ’s örökre nagy marad.
Ma éjjel pedig ezt írtam:
[180.]
KIS ÉS BERZSENYI.
Külömbözők és eggyek arczaik, Mint lenni kell a’ szép testvérekének, Kik eggy anyának nőttek karjain,
248 forgatá<m>-fel
131.
132.
LEVELEK
179. Gróf Ráday Gedeon., 180. KIS ÉS BERZSENYI.
182
És bájaiban megosztva részesek.
Költ homlokát az eggyiknek szelíd Szög fürtök ékesítik, ’s a’ cyane’
Színéhez jól-hasonló nagy szemek Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat Párószi márvány-vállain alá;
’S melly Isten álljon ellent, a’ midőn Ez éjnél-barnább szem pillantja-meg?
Az eggyik Spártai karcsú szép leány, Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével, Kit249 a’ hegyekben sújtott-meg nyila.
Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok
’S a’ lant’ zengése mellett; ezt mutatja Fürtjei között az ÍONkosszorú.
Mellyíké az alma? – ah, ki mondja-meg!
Kiben kétségeim bíztos oktatót Találni szoktak, Delphinek Királya, Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt
’S, hogy bírja fényed, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon
Lángolnak a’ betűk: KEDVES NEKEM
A’ MESTER, ÉS A’ NEM KISSEBB TANÍTVÁNY.
Ma veszem Csereynek eggy pakétját, hozzá írt Episztolámnak 60 nyomtatványaival.
Azt Cserey Miklós nyomtattatta-ki Kolozsvártt, in 8o 7 paginára. […]
Kis Jánosnak, Széphalom, 1810. december 27.
[…]
Most tűzzel vassal azon vagyok hogy Töviseimet etc. adhassam-ki. A’ reátok írt ’s utolsó levelemben közlött Epigrammának némelly variánsai vannak:
249 <Melly> Kit
LEVELEK 180. KIS ÉS BERZSENYI.
183 [181.]
Külömbözők és eggyek arczaik, Facies non omnibus una Mint lenni kell a’ szép testvérekének, nec diversa tamen; quales Kik eggy anyának nőttek karjain, decet esse sororum.
És bájaiban megosztva részesek.
Aranyszög fürtök ékesítik250 az
Eggyiknek fenn költ homlokát, ’s cyane Színét felűlhaladt nagy251 ’s szép szemek Szikráznak a’ játékos ív alól.
A’ másik barna selymet húllogat Párószi márvány-vállain alá;
’S melly’ Isten álljon ellent a’ midőn E’ két setét csillag pillant reá?
Az eggyik Spártai karcsú szép leány, Körűlaggatva a’ párducz’ leplegével, Kit a’ hegyekben sújtott-meg nyila.
Lezbósz nevelte a’ másikát, dalok’
És lant’ zengése mellett; ezt mutatja Fürtjei között az ÍONkosszorú.
Mellyiké az alma? – ah, ki mondja-meg!
Kiben kétségeim bíztos oktatót Találni szoktak, Delphi nagy Királya, Szent és nagy Isten! verd-el e’ homályt;
’S hogy bírja fényed’, illessd-meg szemem’.
Tripószodon ég a’ tömjén, ’s magas Boltjaidat sűrű felleg tölti-be.
Segíts! itt térdelek –
Ím a’ falon,
Betűk lángolnak: KEDVES NÉKEM A’
NAGY MESTER, ÉS A’ VALASZTOTT TANÍTVÁNY.
A’ minapi apographumban háromszor fordúl elő252 ez a’ szó: szem.)253
250 ékesítik Az í fölött egyáltalán nincs ékezet, pótoltuk.
251 <szép> nagy
252 Az utána álló szó fölé betoldva.
253 Az egész mondat a vers mellé írva, jobb oldalt, 90 fokkal elforgatva.
132.
LEVELEK 181. [Cím nélkül]
184
[182.]
PÉCZELI.
Libánnak nagy magzatja ’s a’ kicsiny254 Izsóp között Zeusz hézagot hagya, –
És melly igen nagyot! melly végigláthatatlant! – Társaid’ sorában, Tölgy, te állsz ugyan,
Eggy győzedelmes nagy Király, elől;
’S a’ szűntelen’ zöld lombú jegenye (pinus), A’ vele testvér bús, de szép fenyővel (abies);
A’ kőrös, a’ bikk, és az illatos hárs,
A’ játszva rezgő nyár, nyír, és topoly (Silberpappel), És a’ juharnak sok neme a’ szerént
Hajt térdet és főt néked mint azok, A’ mellyeket Pomóna ’s Flóra véd, És mint a’ Liriodendron és Platán, A’ Bignon, a’ Negundo ’s a’ Gedics,
’S te, Tölgykirályné, Szép Acátia!
De Zeüsz igaz volt társaidhoz is,
’S becs nélkűl még a’ fűzet sem hagyá:
Buján ereszti gallyait, sebet tűr, Hamar tenyész, nem kíván mívelést, Árnyékot tart a’ háznak és akolnak.
’S midőn a’ vad tetők dühödt vize Pusztítja a’ jámbor gazda’ földjeit,
’S atyai hajlékát elseperni készűl, A’ fűz, nem a’ tölgy, gátolja a’ veszélyt.
Sok a’ mit tettem, és nem hasztalan.
A’ nem-hazúg három rokkás leány Igéretét nagy keggyel teljesíté:
Szolgált Hazámnak vég lehell’tem is!
[183.]
A’ LUDHATTYÚ.
Czélzás Látzainak azon írására, mellyet ez idén Januárban, vagy tavaly Decemb. a’
Hazai Tudósít. leveleiben adott-ki, és a’ mellyben Poocs Mátyási és több ehhez hason-lókat Hattyúknak mond, gémről szóll, és így végzi,
úsznának hogyha volna mivel.
Ez Pataki Witz.
254 A vers folyamatosan van írva, az első sor végét // jelzi, a másodikét és harmadikét gondolatjel, utána csak nagybetűs sorkezdet.
133.
134.
LEVELEK
182. PÉCZELI., 183. A’ LUDHATTYÚ.
185 Cayster és nem – – – e’ szép víz neve. (Bodrog.)
Zavaros! büdös! De semmi! Benne én lakom.
Én nem vagyok lúd többet; én hattyú vagyok!
Mert úszni láb és szárny nekem is adattatott.
Pöffedj begyem, ’s te nyak, ha nem hajolsz, meredj.
Hattyúnyakat jól játszol; a’ ki lát, csudál.
El, el, te Kolcsaggém, vizemnek széliről!
Te úszni nem tudsz, bár fejér tolladdal a’
Hadak’ Vezére kalpagának fényt szerez,
’S gyémántboglart rak rája; nem tudsz úszni te!
Én úszni jól tudok. Oh kegyetlen Istenek, De mért adátok nékem e’ csúf gágogást!
Miért adátok nékem e’ csúf gágogást!!
Miért, miért e’ rút, ez ocsmány gágogást!!!
[184.]
Epigrammai Morál.
„Bántani mást vadság!”255 ’S más a’ lélektelen Író?256 Azt hozzád, ’s hozzám257 nem köti semmi kötél.
Csípd, döfd, rugd valahol lehet a’ gaz latrot! Az illyet Bántani, vágni ’s agyon-verni nevetve szabad.
[…]
Döbrentei Gábornak, Széphalom, 1810. december 27.
Érdemes és igen kedves barátom! Az Úrnak Nov. 23dikán írt becses levelét tegnap-előtt vevém Kázmérban hol innepelénk. – Akkor még nem vette sem a’ szép Lolotte, sem Lajos barátocskánk, sem az Úr későbbi leveleimet, de eddig, úgy hiszem azt, fog-ták már venni.
Azt véltem hogy az Úr nékem első levelében mellyet venni fogok, az Erdélyi Muzé-umnak valamelly mustráját fogja megküldeni, hogy abból a’ formatumot, betűket, papi-rost ismérhessem; ’s megírja hogy már hány ív készűlt-el. Mind ezek helyett csak há-rom sornyi tudósítást kaptam a’ második negyedbe menendő darabok felől. – Ezekre, az az az ezen három sorban tett kérdésekre így felelek: 1.) A’ boldog alkonyban nincs semmi variáns. 2.) Nincs az Erdőben is. 3.) Az eggyik Sonetto’ titulusa ez: AZ ÉN BOLDOGÍTÓM. ’s variánsai ezek:
255 <–> vadság Az áth. gondolatjel fölé írva. Utólagos javítás, a következő kettő is.
256 ’S <hát> más <a’ roszz, a’ szemtelen> Író? Az áth. rész fölé írva: a’ lélektelen.
257 <Embertársaihoz azt> Azt hozzád, ’s hozzám Az áth. rész fölé írva.
135.
LEVELEK 184. Epigrammai Morál.
186
Milliók258 között sincs Eggy, kit a’ fene Vak Áte … etc.
Lankadva dőlök újabb lankadásba, És ím miolta ő nékem áldást nyújta 4.) A’ Sonettó’ Múzsájában ez a’ változtatás:
Mint a’ Szerelmes járja lyánykájával A’ négyest öszvefűzve hármasával.
Én Töviseim és Virágaim Epigrammáji köztt (a’ mint azt minap is írtam) némelly Iróinknak képeiket igyekezem festeni. Ide teszek hármat, mert a’ Báróczy halálára írt Distichonon ’s a’ Fabchichéra készűlt jambusokon kivűl még csak ez a’ 3 kész. Valamint Fabchichot úgy Szabó Dávidot is tulajdon ecsetjével festettem. Die Ähnlichkeit ist um so pikkanter, ’s magunk köztt legyen mondva, szegény felől igen sok jót mondani nem is igen tudnék, mert voluisse non est satis. Óhajtanám, hogy a’ ki ezt olvasni fogja, épen akkor olvasta volna a’ Szabó hitványka és poetai érdem nélkűl derekasan szűkölködő ’s leginkább csak munkásságáért dícsértethető verseit.
[185.]