Berzsenyi Dánielnek, Széphalom, 1810. április 5.
[124.]
NAGYSÁG’ ÉS SZÉPSÉG’ DIADALMA.
Széphalom, Martziusb. 1810.
Elfolya kétezer év, és még több, ’s végre megúnta A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró Vénusz előtt őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg, Párizs bosszúlja-meg estem’!
Így szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,
’S láng,171 füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz, Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henr. IV. Gall. Rex.)
170 A sor elé betoldva, a = a kettős aláhúzást jelenti, amit itt félkövérrel szedtünk.
171 ’S <jaj> láng 109.
110.
LEVELEK
123. [Cím nélkül], 124. NAGYSÁG’ ÉS SZÉPSÉG’ DIADALMA.
131 Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!”
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek, Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt!
„Paean! ió Paean, nagy férfi! kiálta Cythere;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is.
Pallász néked erőt és bölcsességet adott: én Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze, Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszeit E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.172 Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyel nem bírna Luíze, Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött Általatok: győzött Cyprisz is általatok!” –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld.
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.
(Jupiter intonuit laevum.)
Ezt a’ hosszú Epigrammát, édes barátom, 14 nap olta betegen fekvén írtam. Nem szeretem a’ Gelegenheitsgedichteket. De ez a’ nagy történet, ’s Pataki Prof. Sípos és Kézy Uraknak deák verseik ezen menyegzőre, engem is elszédítettek. Által küldém tegnapelőtt Patakra nyomtatni, ’s ma Kézy a’ maga és a’ Sípos nevében olly magaszta-lást írnak felőle, hogy elhihetném magamat, ha magam nem csak igen jónak nem tarta-nám, sőt azt állítatarta-nám, hogy épen nem érdemes az Erdőmhöz, Könyörgésemhez, Wesselényimhez ’s Báróczymhoz hasonlítatni. Valóban olly távol vagyok a’ felfuvalko-dástól, hogy inkább kételkedtem, ha fog e azoknak tetszhetni, a’ kik az effélékről ítél-hetnek, ’s csak eggy bizonyos ok miatt küldtem sajtó alá. Ird-meg, mit ítélsz róla. […]
Döbrentei Gábornak, Széphalom, 1810. április 7.
[…]
Harmadnapja vevém levelét Kézy Prof.nak Patakról. Elmondom mi történt hamis Bescheidenheit nélkűl. A’ Sipos és Kézy Prof. Urak deák verseik a’ Napoleon menyeg-zőjére engem egészen poetai oestrumba ragadtak. Gelegenheitsgedicht nem fachom: de minden ellenkezésem mellett belé valék ragadtatva. Elkészűlvén darabom, Síposnak
172 ajkra <tevém> rakám
LEVELEK
124. NAGYSÁG’ ÉS SZÉPSÉG’ DIADALMA.
132
küldém, hogy adja a’ Pataki Typographusnak nyomtatni. Sípos azt ítélte felőle, nem nekem írt levélben, hanem Kézyvel szóllván, hogy ehhez fogható magyar vers még nincs. Kézy azt hogy inkább szerette volna ezt írni, mint a’ Kazinczy Péter pénzét bírni. Én azt tartom felőle, hogy ez nem méltó a’ Wre írt Epigrammámmal ’s az Erdővel öszve hasonlítatni. Annál bátrabban mondám-el mít ítéltek ők mivel magam nem va-gyok eggy értelemben velek. Addig míg nyomtatva látja az Ur, imhol van írásban:
[125.]
A’ nagyság’ és szépség Diadalma.
Elfolya kétezer év, és még több; ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét. (Tonantis et soror et conjux) Homloka’-szűltje (Minerva) nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró (Párizs)
Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg: Párizs bosszúlja-meg estem’!
Igy szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde (μηνις.)
’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz, Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az, Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henr. IV.) Új fortélyt kíván az idő. Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!” –
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah, szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlínnek tornyai rengnek, Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt.
Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is.
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Íme Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze, Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit E’ gyönyörű orczára ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;173 Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
173 bájolva <tekintnek> lövellnek 110.
LEVELEK
125. A’ nagyság’ és szépség Diadalma.
133 Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd ezt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia (Minerva) győzött Általatok: győzött Cyprisz is általatok!174 –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld:
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz. Virgilben felakadtam ezen véghetetlenűl szép expressión: Jupiter intonuit laevum. Hogyan kellene ezt magyarúl kitenni? kérdém. Sok ideje hogy kész volt a’ phrasis. Vártam az időt, hogy elmondhassam, ’s íme itt van, ’s örűlök neki, hogy most elmondhatom.
El ne felejtse az Ur, hogy én úgy elidálok mint a’ deák. És így D’ Angyala’ távoztán – gyönyör’ orczákra etc.
[…]
Rumy Károly Györgynek, Széphalom, 1810. április 7.
[…] Ich halte dafür, daß mein Epigramm auf Wesselényi, oder mein Erdő mehr werth ist als hundert solche. – Urtheilen Sie selbst:
[126.]
A’ NAGYSÁG’ és SZÉPSÉG’ DIADALMA.
Napoleonnak ’s Luízának menyegzőjöknél.
Elfolya kétezer év, és még több, ’s végre megúnta A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg:175 Párizs bosszúlja-meg estem’!
Igy szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez, ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas Karral az ellenség nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde, ’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz, Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az, Kit nekem hívemmé tett vala Gábrielám.
174 A nyitó idézőjel hiányzik, elhagytuk ezt is.
175 bántott-meg<,>:
110.
LEVELEK
126. A’ NAGYSÁG’ és SZÉPSÉG’ DIADALMA.
134
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva ’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!” –
’S ah! a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját;
’S ah! szalad a’ remegő Spréai szép Amazon.
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek, Mint a’ vén Gotthard176 reng vala lábai alatt. – Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is!
Pallasz néked erőt és bölcseséget adott: én Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime, Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze, Páphószom’177 legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs kebelemben dísz, mellyet nem bírna Luíze, Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött Általatok: győzött178 Cyprisz is általatok!179 – Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld:
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.
[…]
Kis Jánosnak, Széphalom, 1810. április 7.
[…]
Nem régiben eggy csomó papiros akadt kezembe, mellyben némelly tavaly elégetett verseimnek párja megvan.180 Ha bánom is, édes barátom, hogy a’ háború’ rettegése ve-lem a’ nagyobb, a’ 3szor nagyobb csomót elégettette, más részről nem tudok rajta so-kat aggani. Valami egészen nem jó, valami Verses Gyűjteményeinkben az egész tónusát megzavarja, azt tűzre kárhoztatom. – Valóban nincs forróbb kívánságom mint az, hogy még halálom előtt magam adhassak-ki egy alkalmas csomó verseket; mert a’ poezis a’
lángja az emberi ész munkájának, valamint az életnek az a’ legszebb virága. Semmit sem óhajtanék annyira mint öt hat ív énekeket (Lied). De a’ Ráday nemében az a’ leggyöt-rőbb munka magyarban. Eggy idő olta a’ distichonok’ írása foglalt-el ’s Wesselényim, Báróczym, Iphigeniem, Erdőm, a’ Könyörgésem olly darabok, a’ mellyekbe szerelmes vagyok. Hexametert sokkal könnyebb írni mint Distichont, mind azért, mivel a’
gon-176 Fölé írva: Bernhárd.
177 Fölé írva: Országom’
178 Fölé írva: győzön
179 Utána záróidézőjel, a kezdete nem található e forrásban, elhagytuk ezt is.
180 meg<volt>van Ráírással javítva.
LEVELEK
126. A’ NAGYSÁG’ és SZÉPSÉG’ DIADALMA.
135 dolat nem szorúl két sorba, mind azért, mert az szabadabb mozgású mint a’ pentame-ter hátulsó része. De a’ sánta lábú Múzsa el el kap. – Talán írtam utolsó levelemben, hogy Sípos és a’ 28 eszt. Kézy Pataki Professzorok a’ Párizsi menyegzőre igen szép deák verseket írtak. Mind a’ kettőnek kimondhatatlanúl szép a’ munkája. Sípos öregebb sokkal, ’s azt mutatja a’ férjfi szépség is versén: a’ másik, ki tavaly az egész Homért görögül olvasta végig, ’s belőle a’ similéket ’s szebb helyeit könyv nélkül megtanúlta, Virgílt pedig könyv nélkül tudja, ezt a’ versét Homérusi szépségekkel ’s a’ Virgíl virá-gival hintette-el. A’ Pax Jupiter előtt panaszkodik ’s Vénus jő, ’s házasságot köt. – Ez a’
két vers engemet poétai oestrumra ragadott, ’s ámbár azt hittem, hogy tollamból soha sem fog folyni Gelegenheitsgedicht, csakugyan győzött a’ felmelegülés és még valami a’
mit érteni fogsz, ha ki nem mondom is; ’s által küldém Patakra Síposnak, hogy adják a’
Typographiába. Már volt Correctúrán nálam az árkus, ’s még egyszer elhozzák, ’s úgy osztán nyomtattatom. – Sípos azt mondta felőle Kézynek, hogy ez az első poétai darab az egész Magyar Poezisben; Kézy pedig azt írja hogy inkább szerette volna azt írni, mint Kazinczy Péter gazdaságát bírni, – melly, dicsekedés nélkűl légyen mondva, olly nagy, hogy ritkáé ollyan. Engem ez a’ két ítélet meg nem szédít; tudom én, mit ér mun-kám, ’s a’ Wesselényire írt Epigrammácska többet ér mint tíz illyen. Hát még a’ Te Epistolád hozzám, ’s sok egyéb darabod, ’s Berzsenyinek Psychéje, ’s egyébb181 darab-jai? Virágnak, Daykának, Himfynek némelly munkájik? – Imhol az:
[127.]
A’ nagyság’ és szépség diadalma.
Napoleonnak ’s Luízának menyegzőjöknél.
Elfolya kétezer év, és még több; ’s végre megúnta A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg: Párizs bosszúlja-meg estem’!
Igy szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez, ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít valamerre ragadja negéde, ’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz, Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henrie IV. Gall.) Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont.” –
181 egy<neh.>ébb Az áth. betűk fölé írva.
110.
LEVELEK
127. A’ nagyság’ és szépség diadalma.
136
’S ah! a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah, szalad182 a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek, Mint a’ vén Gotthard reng vala lábai alatt. – Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is!
Pallasz néked erőt és bölcsességet adott: én Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime Therezámnak szép sarjadzatja, Luíze, Páphószom’ legfőbb183 dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.184 Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyet nem bírna Luíze, Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.185 Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött Általatok; győzött Cyprisz is általatok!186 –
*) Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s187 föld, De Angyala távoztán Ausztria búnak ered.
*) Jupiter intonuit laevum. – Valóban, akárki mit mond, én ezt a’ darabomat soha sem fogom nagyon kedvelleni, noha csak homályosan érzem okát. Élj szerencsésen.
[a vers mellett, mindkét lapon, haránt irányban írva:]
Egy felől Márton panaszkodik előttem Decsy ellen, más felől Decsy Márton és Pánczél ellen. Pánczél Decsyt elárúlta, hogy a’ Károly Herczeg Proclamatióját hűség-telenűl fordította, ’s Napoleont mindég szerhűség-telenűl magasztalta. De ártatlannak kiáltá a’
Magyar Cancellaria. Azonban Rajner Herczeg még is Mártont tevé Magyar Ujság Iróvá. Még nem ért rá Urunk, hogy meghatározza a’ pert.
A’ Kassai Püspök, ebédnél felkölt székéről, ’s állva ivott, így: Európának halhatatlan Bajnokja, a’ nagy Napoleon, etc. Most széltében magasztalja minden: tavaly nem volt semmi szitok elég. Illyek az emberek.
182 <remeg> szalad Az áth. szókezdet fölé írva.
183 leg<szebb>főbb Ráírással javítva, a sor mellett megerősítésül ismét a helyes alak.
184 ajkra <tevem> rakám
185 E sorok mellett más tintával utóbb számítás került a lapra.
186 Utána záróidézőjel, a kezdete nem található e forrásban, elhagytuk ezt is.
187 ’s Sor fölötti betoldás.
LEVELEK
127. A’ nagyság’ és szépség diadalma.
137 Horvát Istvánnak, Széphalom, 1810. április 18.
[128.]