Növénybiztosítások

A hazai növényi kultúrában a legnagyobb kárveszélyt az aszály, jégeső, a különböző vízkárok (belvíz, árvíz, felhőszakadás) és a fagy (téli és tavaszi) jelentik (2.7. ábra). Az egyéb károk (vihar, homokverés, tűz) jelentősége ezekhez képest marginális, azonban az egyes növényi kultúrákban jelentős lehet.

Ezzel szemben az elmúlt évtizedekben csak a jégre, a tűzre, a viharra, téli fagyra, valamint néhány kisebb speciális kárra lehetett biztosítást kötni, mivel ezek feleltek meg a biztosíthatósági klasszikus kritériumainak. Volt néhány olyan egyedi biztosítás, amely tartalmazott ezeken felül is károkat (pl: aszály, belvíz, árvíz), de ezen veszélynemek ellen csak egy-két speciális ügyfél kapott biztosítást, a termelők 99%-ának erre nem volt lehetősége. A következőkben ezeket a veszélynemeket mutatjuk be Kemény et al. (2010) alapján.

 Jégkár: Magyarországon a jégkár előfordulásának valószínűsége az ország egész területén magas. Bekövetkezésének valószínűsége éppen a termesztett növények tenyészidőszakában a legmagasabb. A biztosítók a jéggel szembeni érzékenység alapján kockázati osztályokba sorolják az egyes növényeket és ez alapján alakítják ki a díjszabásaikat is, melyet a termelési érték (hozam szorozva árral) százalékos értékeként fejeznek ki. A legalacsonyabb kockázati besorolás alá a kalászosok (búza, árpa, zab, stb.), valamint a zöld-, szálas- és keveréktakarmányok esnek. Ezt követik a kukorica, a napraforgó és a repce. Fokozott veszélynek jégkár tekintetében főként a szántóföldi zöldségtermesztés (paprika, paradicsom stb.) és az ültetvényes gyümölcstermesztés kitett.

Jellemző, hogy míg a szántóföldi növények esetében a termelési értékarányosan 1 százalékos nagyságrendet képvisel a biztosítási díj, addig ez a zöldségtermesztésben, gyümölcsösök esetében 10%-osra is rúghat.

63

egyéb 3%

fagy 16%

víz 18%

aszály 42%

jég 21%

2.7. ábra: Elemi károk a növénytermesztésben

Forrás: Dezsény – Szöllősi (2009) alapján saját szerkesztés

 Tűzkár ellen valamennyi kalászos növény, árukukorica, magtermesztés, akár szaporítóanyag előállítás, akár fogyasztási, akár feldolgozási célzatú tevékenység, széna előállítás, cirokszakáll, rostkender, rostlen és ültetvényes gyümölcstermesztés biztosíthatók. A növényi kultúrák tűzkárbiztosítása rendkívül alacsony díj ellenében, súlyos kockázati károkra nyújt biztosítási fedezetet, egy- és többéves kultúrák esetében is, amíg a növény „lábon áll”. A kalászos növények esetében a díjtétel 0,1 százalékos nagyságrendet képvisel. Ennél magasabb az erdők tűzbiztosítása (jelenleg az egyetlen olyan kockázat, amelynek áthárítása jellemző az erdészeteknél), mely 1-4%-os lehet fafajtától függően (fenyőféléknél magasabb a díj, mint a lombosfáknál). Emellett a területnagyság, és a domborzati viszonyok (sík vagy domb) alapján is differenciálódnak a díjak.

 Viharkár. jellemzően csak kalászos növényekre köthető biztosítás, de csomagban gyakran előfordul a jéggel és a tűzzel együtt. Speciális esete a homokveréskár. Ennek a veszélynemnek elsősorban a cukorrépa kitett, de veszélynek vannak kitéve e tekintetben a magról vetett zöldség- és fűszernövények is. A díjtételek jellemzően 1-2%-os nagyságrendűek.

 Téli fagykár elleni biztosítás jellemzően az őszi kalászosok, takarmánykeverékek és őszi káposztarepce esetében köthető. A díjdifferenciálás a növények mellett néha a tájegységre is kiterjed. Mivel a repce fagyra rendkívül érzékeny, így ennek díjszabása a legmagasabb, 5-10%-os nagyságrendű, míg az őszi kalászosok, takarmánykeverékek esetében 0,70-1,30 százalék között díjakkal lehet számolni.

Ezen biztosítási szempontból ’jól’ viselkedő károk mellett, amelyekre már régóta létezik biztosítás a hazai piacon, van néhány olyan is, amely ’nem jól’ viselkednek: ezek az aszály, a belvíz, az árvíz és a tavaszi fagy biztosítás.

 Aszály: alapvetően minden olyan szántóföldi növénykultúrát és a takarmánytermő területeket, illetve gyepeket érintő kockázati tényező, amelyeket nem öntöznek.

Nyilvánvalóan nem tesz jót a gyümölcsösöknek és a szőlőnek sem, de az fásszárúak mélyebb és fejlettebb gyökérzetük miatt jobban bírják a szárazságot, hozzáférve az aszály miatt mélyebbre húzódó talajvízhez is. A szántóföldi növények közül leginkább a kukorica érintett nagy vízigénye és nagy zöldtömeg-fejlődéshez kötött terméshozama miatt, a kalászosok és a repce kevésbé – már csak azért is, mert a korai betakarítás miatt csak a tavaszi-kora nyári aszály érinti őket, míg a kukoricát a klasszikus nyári aszály (a jó

64

július-augusztusi nyaralóidő) is károsíthatja. A napraforgó kisebb vízigénye és agresszívebb gyökérfejlődése miatt kevésbé érzékeny rá.

 Belvíz: bármelyik növény esetén okozhat jelentős károsodást, különösen ha hosszan tartó vízborításról vagy súlyos átnedvesedésről van szó – ha a gyökerek nem jutna levegőhöz, egyszerűen ’befullad’ a növény. A jól levegőző talaj különösen fontos a fásszárúaknak, szőlőnek, gyümölcsösnek, igényesebb kultúráknak, zöldségnek, így belvizes helyre inkább csak kalászosok, kukorica és olajosmagok kerülnek. A legjobban természetesen a gyepeket, kaszálók bírják a belvizet, viszont az állattenyésztés visszaszorulásával ezek jelentősége (sajnos) csökkent.

 Árvíz: alapvetően mechanikai károsodást értünk rajta, egyéb károsító tényezői és jellegzetességei megegyeznek a belvízzel, csak itt nem csak a gyökér, hanem az egész növény fullad be.

 Felhőszakadás: csak mechanikai károsodás, erózió okozta károsodást jelenti, jellemzően dombvidékeken (a zivatar leviszi a domb tetejéről a földet és a növényt, és ezzel temeti be a domb alján levő növényt).

 Tavaszi fagy: alapvetően a gyümölcsösök és kisebb mértékben a szőlő ’réme’ ez károsító tényező. Ha a fagyosszenteket (Pongrác, Szervác, Bonifác, Orbán) megelőzően enyhe idő volt (amint az jellemző: Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget), akkor a -3 C-foknál nagyobb (főleg a jóval nagyobb, 7-8 C-fok) hideg gyakorlatilag 100%-os károsodást és terméskiesést okozhat a gyümölcsösökben.

Miért nem tekinthetőek a klasszikus szempontok szerint biztosíthatónak ezek a kockázatok? Elsősorban azért, mert nem tekinthetőek igazán valószínűségi változóknak: a hazai éghajlaton minden évben van aszály, belvíz és tavaszi fagy (sőt ez utóbbi még kell is gyümölcsösök virágainak tisztuló hullásához, éppen akkor lesz szép a termés, ha nem minden virág marad meg a fán), a kérdés nem ez, hanem a mérték. További nehézséget jelent az, hogy a kockázatok nem függetlenek – ha az egyik termelőnek kára van, akkor a másiknak is az lesz. Ez az aszály esetében is így van (főleg az Alföldet érinti), a belvíz esetén még inkább hiszen a víz mindig lefele folyik. Így szinte mindig ugyanazok a helyek kerülnek belvizes állapotba, de még a tavaszi fagynál is – a hidegbetörés általában mindenkit érint, ráadásul a gyümölcsösök az országban túlnyomórészt egy helyen, Szabolcsban vannak, így hiába tudná kompenzálni a szabolcsi almások kárát Komárom vagy Győr megye, ha egyszer ott nem vagy csak minimális mértékben termesztenek almát.

Ennek ellenére 2012 óta létezik biztosítás az előbb felsorolt kockázatok közül az aszályra, árvízre, a felhőszakadásra és a tavaszi fagyra. A megoldást az állami beavatkozás jelentette⁷: egyrészt ezen károk esetében az állam meghatározta, hogy csak 50 (felhőszakadás és árvíz esetén 40) %-os abszolút önrész mellett nyújtható a biztosítás – ez azt jelenti, hogy 50%-os terméskiesésig nem fizet a biztosító, 51%-ra pedig 1%-ot fizet – másrészt jelentős, 65%-os díjtámogatást ad a termelőknek, ha megveszik a biztosítást, harmadrészt csak egy csomagbiztosítás keretében kerül sor az értékesítésre, ahol egy csomagba van gyúrva a jég, a vihar, a téli fagy, az aszály, a felhőszakadás és a tavaszi fagy. Ez más szavakkal a következőt jelenti: mivel az aszály és a tavaszi fagy minden évben van, ezért nem ez kerül biztosításra, hanem csak az aszály- és fagykatasztrófa – mert ezek már valószínűségi változók, nem minden évben vannak. Mivel a biztosítás még így is igen drága lenne – különösen az aszályveszélyes alföldi megyékben, mert a biztosítók növényenkénti megkülönböztetés mellett jelentős területi szegmentációt is végeznek a biztosítás árazásakor – az állam jelentős

7 Erre a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény teremtette meg az alapot, mely – amint preambulumában erre felhívja a figyelmet – az egyre növekvő éghajlati kockázatok kezelését csak a termelők, a biztosítók és az állam közös erőfeszítésével tartja elképzelhetőnek.

65

támogatást ad, hogy a legkockázatosabb vidékek termelői se szoruljanak ki a veszélyközösségből. És végül megtörténik a kockázatok közötti negatív korreláción alapuló díjmérséklés – ha nagy az aszály (nincs egy felhő az égen), akkor nem szokott jégkár lenni (felhő nélkül nehéz…).

Feltehető a kérdés, hogy miért maradt ki a rendezésből a belvíz? A magyarázatot a víz természete magyarázza meg: mindig lefelé folyik. Tehát – szemben például az aszállyal – egy katasztrofális belvízkár mindig pontosan ugyanazon a táblán jelentkezik – itt tehát jellemzően még a katasztrófakár sem valószínűségi változó, sőt éppen az nem az, míg egy szolidabb belvízkár, egy átnedvesedés már előfordulhat itt is és ott is, attól függően, hogy hol esett több eső. Így amíg nem születik meg egy pontos, parcellaszintű belvíztérkép, amely alapján a 90%-os valószínűséggel kár90%-osodó táblák kizárhatóvá válnak a bizt90%-osítható területből, addig a belvízkár problémája elnapolásra került.