Biztosítási típusok a mezőgazdasági termelésben

Az eddigi alfejezetekben a kockázatkezelés és a biztosítás alapfogalmait tekintettük át.

A továbbiakban a biztosításoknak is csak egy szűk szeletével foglalkozunk: a mezőgazdasági termeléshez szorosan köthető biztosításokkal. Azért elemezzük részletesebben e termékeket, és nem foglalkozunk az egyéb biztosítások bemutatásával, mert egyrészt a mezőgazdasági termelők számára lehetőségként felmerülő egyéb biztosítások nem tartalmaznak specifikumokat – egy életbiztosítás ugyanúgy működik egy termelő, mint egy alkalmazott

60

esetében, de ugyanez elmondható a lakás, vagyon- és gépjármű-felelősségbiztosításról – míg a termeléshez köthető biztosítások növényenként, állatonként, technológiánként különbözhetnek. Másrészt a mezőgazdasági biztosítások szorosan kapcsolódnak a termelési kockázatokhoz, amelyek a klímaváltozás okán folyamatosan növekszenek – várható tehát, hogy e biztosítástípusok is fejlődni, idomulni fognak az új fejleményekhez, és várható, hogy a termelők is egyre nagyobb érdeklődést fognak mutatni e termékek iránt. Harmadrészt pedig az USA agrárpolitikája fokozatosan a biztosítási szegmensben véli megtalálni a mezőgazdasági termelők támogatásának legcélszerűbb módját (Zulauf és Orden, 2012) – amit az EU agrárpolitikája általában kisebb-nagyobb késéssel követni szokott. Így elképzelhető, hogy egy-két évtizeden belül a mostaninál jóval nagyobb szerepe lesz a KAP-ban ezen biztosítási szegmensben.

Az alapján, hogy milyen szinten nyújt fedezetet a biztosítás a mezőgazdasági termelő számára, következő biztosítási típusok sorolhatóak fel (Bielza et al, 2007):

 Egyszerű biztosítás: a modern biztosítások történetének első, egyben legegyszerűbb és legolcsóbb formája. Csak egyetlen kockázati tényező ellen nyújt védelmet. Klasszikus példája a jégbiztosítás.

 Csomagbiztosítás: a biztosítási termékfejlesztés következő állomása – több egyszerű biztosítás összeolvasztásával jön létre, így egyben tartalmaz több kockázati tényezőt:

például jeget, tüzet, vihart, téli fagyot. Nyilvánvalóan drágább, mint egy egyetlen kockázat elleni biztosítás, de mivel a csomagbeli károk között nincs szoros korreláció, a csomag ára kisebb, mintha az egyes egyedi biztosításokat egyenként kötné meg az ember.

E biztosításnál fontos a hatékony kárfelmérés, az egyes kockázatokhoz tartozó károk pontos elkülönítése, ami komoly kihívást jelent – azért nincs kukoricám, mert elverte a jég (fizet a biztosító), vagy azért, mert aszály volt (nem fizet a biztosító) – pláne ha mindkettő volt az adott táblán.

E két biztosítástípus esetében jellemző a mennyiségi és a minőségi kár elleni fedezet megkülönböztetése – jellemzően a közvetlen emberi fogyasztásra szánt termékek, így különösen a gyümölcsök esetében. A mennyiségi kár jellemzően a károsító tényező, a veszélynem miatt fellépő hozamveszteséget jelenti, míg a minőségi kár a termény minőségében bekövetkező káros változást jelenti: klasszikus példája a jég által megütött alma, amely még kis (’esztétikai’) sérülés esetén is már csak léalmának adható el, se nem tárolható, se közvetlen fogyasztásra nem mehet – ami súlyos 50-90%-os árveszteséget jelent a termelőnek az értékesítés során.

 Hozambiztosítás (all risk biztosítás): a következő lépést egy adott növény összes kockázata (all risk) elleni biztosítás jelenti. Itt a biztosító a kárfelmérés során már nem foglalkozik a kárra utaló jelek vizsgálatával, csak a végső hozamértékkel. Nyilvánvalóan csak abszolút megbízható termelői körben, kiforrott termeléstechnológia mellett alkalmazható, hiszen benne vannak a technológiai károk is. Viszont nincs szükség bonyolult kárfelmérésre, a kockázatok okozta károk elkülönítésére – ennyivel olcsóbb lehet, mint az előző biztosítás.

 Üzemi (teljes körű) hozambiztosítás: nem csupán egy növény, hanem az üzem összes ágazatának kibocsátása kerül biztosításra. Ugyanaz a jellemzés mondható el róla, mint az előző biztosításról – csak megbízható ügyfélnél kerülhet rá sor, ahol pontosak az ágazati nyilvántartások. Ennél a biztosításnál csak az összkibocsátás bizonyos küszöbérték alá történő csökkenése esetén fizet a biztosító, az egyes ágazatokban külön-külön megvalósuló hozamcsökkenésért nem. E biztosítás díja azért lehet megfizethető, mert üzemszintű – ágazatok közötti – kockázatporlasztás történik.

 Bevétel-biztosítás: e biztosítás lényege az, hogy nem csupán az üzemi hozam- hanem az árkockázat ellen is védelmet ad, mivel a biztosítási küszöbérték a gazdaság árbevételére vonatkozik, így akár a hozam, akár az árak kedvezőtlen alakulása miatt sor kerülhet

61

kifizetésre. E biztosítás díját a természeti hedge tartja kordában – ha a hozamkiesést magas árak kompenzálják, nem történik kifizetés. Csak megfelelő nyilvántartási-könyvelési rendszer mellett működhet jól. Szép példái ismertek az USÁ-ban és Kanadában.

 Jövedelembiztosítás: a biztosítási konstrukciók fejlődési állomásainak következő lépése.

Itt már nem csak a kibocsátáshoz kapcsolódó (a hozamok, az árak – így az árbevétel), hanem a beszerzéshez kapcsolódó kockázatok (költségkockázatok) is figyelembe vételre kerülnek, így a gazdaság jövedelme kerül biztosításra. Ez a típus csak az USA-ban létezik.

Ugyanaz érvényes rá, mint az előző biztosításra: csak megbízható nyilvántartási-könyvelési rendszer mellett képes a működésre.

 Indexbiztosítás: Az eddig felsorolt biztosítási formák esetében folyamatosan jeleztük, hogy csak hatékony kárfelméréssel vagy pontos nyilvántartások mellett működhetnek. Ez azonban nem mindig vitelezhető ki, hiszen minél bonyolultabb a rendszer, annál nagyobb az erkölcsi kockázat, hogy a termelő ’megpiszkálja’ az adatait a nagyobb kártérítés érdekében. Ezt a problémát küszöböli ki az indexbiztosítás. Míg a fenti biztosítások esetében a biztosító a termelők egyedi káreseményei és nyilvántartásai alapján fizet, addig az indexbiztosítások esetében a biztosító egy adott területen és/vagy adott gazdaságtípusra érvényes számított mutató alapján állapítja meg a termelői káreseményt. Ilyen mutató lehet a statisztikai hivatal által megállapított régiós hozamszint, vagy árbevétel, vagy egy meteorológiai vagy műholdról távérzékelt adat (pl. havi csapadékösszeg, talajnedvesség, vegetációs index, stb.). Ennek előnye az, hogy fel sem merül az erkölcsi kockázat, nagyon olcsó (nem kell egyedi adatokat gyűjteni a károkról), viszont nem pontos, így csak hozzávetőlegesen fedi le a termelő kockázatát, alul- és túlkompenzáció is történhet⁶. Ez a biztosítástípus jelenleg leginkább Észak-Amerikában elterjedt, az európai biztosításjogi hagyomány szerint ugyanis biztosításból nem szabad gazdagodni, így az indexbiztosítás (ahol a túlkompenzáció előfordulhat) nem elfogadott (Felkai és Varga, 2010).

Jól látható, hogy csak biztosításból elég sokféle típus létezhet, egy ország biztosítási piacának fejlettségét pedig éppen az mutatja, hogy milyen sokféle terméket kínálnak az adott piacon. Ez ellentmondani látszik annak az előzőekben említett ténynek, hogy a biztosító igyekszik minél nagyobb veszélyközösséget építeni. Való igaz, hogy ha sok a termék, sok kis veszélyközösség jöhet létre. Mivel azonban e veszélyközösségek jelentős részben hasonló kockázatok fedezésére jöttek létre, lehetőség van közöttük a kockázatporlasztásra. Ennek alapvető módja a viszontbiztosítás intézménye. A biztosító a veszélyközösség megszervezésekor ugyanis továbbadhatja az áthárított kockázat egy részét, biztosítást köthet a veszélyközösségben felmerülő károk fedezésére egy másik biztosítónál, egy úgynevezett viszontbiztosítónál. Ez a viszontbiztosító lehet egy másik biztosító, amelyik ugyanúgy közvetlenül foglalkozik például termelőkkel. De lehet fő profilja is a viszontbiztosítás, amikor csak más biztosítókkal foglalkozik. Ezen a szinten (globális szinten) már olyan kockázatporlasztás történik, mint az USA-beli hurrikánkockázat európai időjárási kockázatokkal való összevezetése.

6 Túlkompenzáció a károsodásnál nagyobb kárkifizetés: az egész megyében aszály volt, így a megye termelői kártérítést kapnak, az is, akinek nem volt kára, mert kapott egy lokális esőt. Alulkompenzáció pedig a kárnál kisebb térítés: sehol nem volt fagy, csak egy fagyzugos helyen, így hiába károsodott a gyümölcsöse, a termelő nem kap kártérítést, mivel a megyei átlagok jók lettek.

62