1. A döntés, mint menedzsment funkció
1.2. A döntések csoportosítása
1.2.2. A normatív döntéselmélet módszerei (normatív döntési modellek)
A következőkben az egykritériumú (egyszempontú) döntésekhez mutatunk be elterjedt módszereket, ahol a döntés három alkotóelemének a döntési helyzetet, a cselekvési változatot (alternatíva, megoldás), és az eredményt (kimenet) tekintjük. A normatív döntések osztályozását mutatja az 1.2. ábra.
1.2. ábra. A normatív döntések osztályozása
Forrás: Zoltayné, 2002
Bizonyosság esetén egyszerű a helyzet, mert a lehetséges változatok közül a legnagyobb eredményt adót választjuk.
Kockázat esetén a legegyszerűbb, ha a cselekvési változatok várható értékeit hasonlítjuk össze. Ez a leggyakoribb döntési kritérium, amit a várható érték elvének, röviden µ–elv-nek neveznek. A µ egyenlő egy alternatíva várható értékével. Bővíti a lehetőségeket, ha a várható érték elve alkalmazása során egyúttal más szempontokat is figyelembe veszünk, ami lehet a cselekvési változatok kimeneteinek (eredményeinek) szóródása, de egyéb extrém érték is. A várható hasznosság elmélete szerint az egyes változatok eredményeként elérhető összegből származó haszon várható értékét vette figyelembe. Vagyis a változatok eredményét a kockázat figyelembevételével együtt megjelenő haszonérzékelés alapján vizsgáljuk, és így választunk alternatívát.
A döntési fák módszere hasznos döntés-előkészítő eszköz, ami segít felvázolni a döntési helyzet teljes képét. A fa megmutatja, hogy az egyes utak milyen következményekhez (eredmény) vezetnek, amelyek az eseményeket jelölő ágak végén jelennek meg. A döntési fát balról jobbra haladva értelmezzük, ami időrendi sorrendet is jelent egyben.
16
BARACSKAI (1999) szerint a vállalatvezetők nincsenek olyan helyzetben, amelyben a környezet stabil és nem befolyásolja a döntés kimenetelét, mert ilyen nem létezik. Ritkán tudják az események bekövetkezésének valószínűségét, vagyis a kockázatos helyzet is ritka.
Az esetek többségében a bizonytalansággal kell szembe nézni. A bizonytalan döntési helyzetben való döntéseknél az áttekintést segíti a döntési mátrix. A döntési mátrix elemei az alábbiakban foglalhatók össze.
Tényállapotok, események Akciók, cselekvési lehetőségek
A1 A2 A3
E1 FH11 FH12 FH13
E2 FH21 FH22 FH23
E3 FH31 FH32 FH33
ahol: FH: Az adott akció eredménye az adott tényállapotot mellett (Eredménykategória, pl. fedezeti hozzájárulás, stb.)
Az ilyen döntési szituációk esetében leggyakrabban a következő módszereket (döntési szabályokat) ajánlja a szakirodalom.
Laplace-kritérium: Mivel nem ismerjük a tényállapotok valószínűségének bekövetkezését, ezért azokat egyenlőnek kell tekinteni. Ebből következik, hogy e kritérium alapján a legjobb döntés azaz akció (cselekvési) program lesz, amelynek az eredménye a legnagyobb. Tehát a tényállapotok egyformán 1/3 valószínűséggel kerülnek figyelembevételre.
Maximin-kritérium: A cselekvési alternatívák közül azt tekintjük előnyösebbnek, amelyiknél a lehetséges legrosszabb (legkisebb) eredmény a többi választási lehetőségekével összehasonlítva a legnagyobb.
Maximax kritérium: Az előzővel ellentétben e kritérium alapján történő döntés esetén, a lehetséges legnagyobb eredmények közül választjuk ki a legjobb eredményt adó alternatívát. ( Ezt az elvet az optimista döntéshozók vállalják fel.)
Minimum regret elv (a legkisebb megbánás elve):
Azt az akciót kell választani, amely esetében a legkisebb összegről kell lemondani, (a lehető legnagyobbhoz képest) ha az események közül a legkedvezőtlenebb következik be.
Jobban érthető az elv alkalmazása, ha a döntési mátrixunkat átalakítjuk regret mátrixá. Az átalakítás lényege, hogy az egyes változatoknál kiszámítjuk a legkedvezőbb eredményhez viszonyított eltéréseket, és ezen eredményeket írjuk az adott oszlop megfelelő sorába.
Hurvitz-kritérium: Ez átmenetet képez a maximax és maximin elvek között. A döntéshozókra jellemző többek között, hogy az egyes döntésekhez eltérően viszonyulnak, optimizmusuk különböző fokú, stb. E kritérium esetén számszerűsítik a döntéshozó optimizmusát az optimizmus-koefficiens (
α- alfa
) segítségével, 0-1-ig terjedő skálán. Az optimista döntéshozóα
koefficiense az 1-hez, a pesszimistáé a 0-hoz áll közelebb. Ezzel korrigáljuk az egyes alternatívák eredményét. Tehát a legjobb eredményt megszorozzukα
-val, a minimális eredményét viszont (1-α
)-val. Azt a stratégiát kell választani, amelynél az így kapott összeg a maximális.Tehát
FHk =
α
E+(1-α
)eFHk = Az akciók korrigált eredménye
17 E = Az akciók legjobb eredménye e = Az akciók legrosszabb eredménye
Azt az akciót kell választani, amelynek a korrigált eredménye a többi korrigált eredményhez viszonyítva a legnagyobb
A konfliktus melletti döntéshozatallal a játékelmélet foglalkozik. A döntési folyamatok dinamikájának feltárásakor – megfelelő módszer hiányában - a folyamat leírására szorítkoznak, ezért ezeket a modelleket csak un. rendező-modellekként használhatjuk, és ezért nem nevezzük leíró döntési modelleknek, annak ellenéra sem, hogy közelebb állnak a valós döntési folyamathoz, mint a normatív modellek, mégsem használhatók döntési módszerként.
1.2.2.1. Többkritériumú döntési módszerek
A többkritériumú döntések azért fontosak, mert a vezetői döntéseket jellemzően több kritériumnak (szempontnak) való megfelelés mellett kell meghozni. Ezeket a kvantitatív döntési módszereket (döntési szabályokat) egy leegyszerűsített példán keresztül mutatjuk be.
Ebben a példában három kritérium együttes figyelembe vétele mellet kell titkárnőt választani.
Mátrixformába rendezzük a döntés elemeit, vagyis a szempontokat, a lehetséges cselekvési változatokat (alternatíva) és a szempontoknak megfelelő értékeket illetve fogalmakat (1.3.
táblázat).
1.3. táblázat. A titkárnő kiválasztásának döntési mátrixa Titkárnő jelölt
(alternatíva)
Szempontok
Elérhetőség Nyelvismeret Megjelenés
Kati napi 8 óra 2 nyelv átlagos
Rozi napi 12 óra 1 nyelv csinos
Eufrozina napi 24 óra alig gyönyörű
Forrás: saját szerkesztés
Ebben a formájukban nem tudjuk egységesen kifejezni a különböző szempontokat ezért nem is tudunk számolni velük. Számszerűsítenünk kell, ezért pontozzuk a szempontokat, mégpedig a gyakorta használt 1-től 5-ig értékekkel. Mi az alábbi mátrixot kaptuk a pontozás után (1.4. táblázat).
1.4. táblázat. Döntési mátrix a pontozás után Titkárnő jelölt
(alternatíva)
Szempontok
Elérhetőség Nyelvismeret Megjelenés
Kati 2 5 1
Rozi 4 3 3
Eufrozina 5 1 5
Forrás: saját szerkesztés
Ezután vegyünk néhány döntési szabályt, amelyek közül választhatunk, hogy meg tudjuk melyik jelölt mellett döntsünk. Dönthetünk a tulajdonságok összege alapján, vagyis összeadjuk a pontokat. Ekkor Eufrozinát választjuk, mert neki van a legtöbb (11) pontja.
Dönthetünk az alapján, hogy kinek van a legtöbb jó jellemzője. Ekkor is Eufrozinát választjuk, mert neki kettő van, Katinak egy, és Rozinak nincs egy sem. Dönthetünk az
18
alapján, hogy kinek van a legkevesebb rossz jellemzője. Ekkor Rozit választjuk, mert neki nincs egy sem. Dönthetünk úgy, hogy eltérő fontosságot tulajdonítunk a különböző szempontoknak, ezért súlyozzuk azokat. Ezt követően összeadjuk a pontokat, vagy egyéb szempontokat is figyelembe veszünk, de akár a pontszámok kombinációját is alkalmazhatjuk.
A fenti példa esetében oda jutottunk, mint az egyszempontú döntéseknél alkalmazott döntési szabályok esetében, hogy jó volna tudni melyik szabály a legjobb szabály, mivel a szabály kiválasztásával befolyásolom a választást. Az alapvető gond ezekkel a szabályokkal már a számszerűsítésnél megjelenik. A szempontok között rangsort szinte mindenki fel tud állítani, de azt megmondani, hogy az egyik szempont hányszor fontosabb a másiknál, nem lehet. Ezúttal olyan problémába ütköztünk, amire nem ad kielégítő megoldást a számszerűsítés. Azt pedig mindannyian elfogadjuk, hogy a vezetőknek olyan szempontokat is figyelembe kell venni a döntések során, amelyek nem vagy nehezen számszerűsíthetők.
A túl sok adat, információ, a döntéshozatal kényszerre adott esetben rövid idő alatt, a kritériumok, a számszerűsítés nehézségei stb. miatt, is rákényszerülnek a döntéshozók arra, hogy a döntéshozatalt segítő módszereket, eljárásokat alkalmazzanak.