7. A diákok időstruktúrája a Partiumban
7.3. A hallgatói életmód elemeinek rögzülése, avagy a
7.3.1. A minta bemutatása és alapmegoszlásai
A 2005-ös lekérdezés – ahogyan az előző fejezetekben arról már volt szó – a Partium területén megtalálható egyetemi-főiskolai karok végzés előtt álló hallgatóinak a 952 fős mintáját érintette. Az elemzés egyik legfontosabb szempontja a karok szerinti megoszlás volt. Az erre való reprezentativitás miatt azonban a konzervatórium diákjai közül csupán négy főt kerestünk meg a kérdőíveinkkel, így ez a kar nem képezhetett önálló almintát az elem-zések során. Az időfelhasználást magyarázó változók között különös hang-súllyal szerepel a kutatásban a nem, valamint az egyetemi-főiskolai karok változója. A végzés előtt álló diákok esetében a lányok 66,7, míg a fiúk 33,3
%-kal képviseltették magukat – a lányok dominanciája tehát a térségben az országos átlagtól is markánsabban jelentkezik. Ennek oka főképp a régió képzési szerkezetében keresendő (Fényes és Pusztai 2006). A minta egye-temi-főiskolai karok szerinti összetételét a Függelék 3. ábrája szemlélteti. A településtípus szerinti megoszlást egy összevont változó segítségével emel-tük be az elemzésbe: a főváros a megyeszékhelyekkel, a falvak a tanyákkal együtt képeztek azonos attribútumokat, valamint megkülönböztettük a ki-sebb város kategóriáját. Ezzel a megközelítéssel a hallgatók 36,6%-ának állandó lakóhelye a fővárosban vagy megyeszékhelyeken található, míg 35,3%-uk kisebb városból, 28,1%-uk pedig falvakból vagy tanyákról érke-zett. A minta lakóhely szerinti megoszlása során a következő eloszlást kap-tuk: a hallgatók 31,8%-a kollégista, 16,1%-a bejáró, 26%-uk albérletben él, 20,7%-uk helybeli és a szüleivel lakik együtt, saját lakással pedig 5,3%-uk rendelkezik.
A diákok időstruktúrája a Partiumban A szülők iskolai végzettségének változóját hat attribútummal fedtük le.
Ezek a következők voltak: nyolc általános vagy attól kevesebb, szakmun-kásképző vagy szakiskolai végzettség, szakközépiskola és technikum, gim-názium, főiskolai valamint egyetemi diploma. A kapott eredmények termé-szetszerűen térnek el az édesapák és az édesanyák esetében (11. táblázat).
11. táblázat Szülők iskolai végzettségének százalékos megoszlása (Regionális Egyetem Kutatás 2005, N=952)
Édesapa Édesanya
Nyolc általános vagy kevesebb 3,3 4,8
Szakmunkásképző, szakiskola 26,5 15,6
Szakközépiskola, technikum 33,1 23,9
Gimnázium 9,1 22,6
Főiskolai diploma 13,3 22,6
Egyetemi diploma 14,7 10,4
Összesen 100 100
A százalékos megoszlások annyiban megegyeznek a középkorú népesség esetén tapasztalható országos eloszlásokkal, hogy a legalacsonyabb iskolai végzettség, valamint a gimnáziumi érettségi és a főiskolai diploma esetén az édesanyák felülreprezentáltak, míg a szakmunkásképző és szakiskola, a szakközépiskola és technikum, illetve az egyetemi végzettség esetében az édesapák képviseltetik magukat nagyobb arányban. A diplomás apák száza-lékos aránya 28%, az édesanyáké 33% – ez értelemszerűen magasabb a re-leváns kohorszok esetében tapasztalható arányoknál.
A szabadidős szokások feltérképezésére irányuló kérdésblokk, valamint a kérdőívben szereplő más kérdésblokkok alapján két indexet képeztünk, amelynek elméleti alapjait a Hunyadi (2005) által felvázolt kategóriákra épí-tettük. Az egyik indexérték a hagyományos szabadidős szokások mérésére irányult (szépirodalom olvasása, művészeti tevékenységek végzése, hangsze-res zene, hangverseny- illetve színházlátogatás, könyvtárlátogatás gyakorisá-ga), a másik pedig a modern szabadidős szokásokat mérte (e-mail, chat, számítógépes játék, filmek letöltése, multiplex mozik illetve internetkávézók, valamint könnyűzenei koncertek látogatásának gyakorisá-ga). Az indexértékeket úgy vontuk össze, hogy három hasonló nagyságú (kb. 33%-os) csoportot kapjunk – tehát a gazdasági tőke indexéhez hason-lóan itt is hármas felosztást alakítottunk ki.
A diákok időstruktúrája a Partiumban
Az elkövetkezőkben az elemzésben felhasznált változók felhasználásá-val írjuk le a minta legfontosabb jellegzetességeit. A nemek és az egyetemi-főiskolai karok közötti kapcsolat a várt eredményt hozta, hiszen a két válto-zó között a khí-négyzet próba használata esetében szignifikáns összefüggés található (sig.: 0,05). Az egyes karok sajátos nemi arányokkal bírnak (Függe-lék, 4. ábra): a fiúk 50%-ot meghaladó mértékben csupán a műszaki főisko-lai karon vannak jelen (66%), minden más esetben – még a TTK-n is – a lányok képviselnek magasabb arányokat. A fiúk legalacsonyabb részesedé-sével az egészségügyi főiskolai karon (5%), Hajdúböszörményben (10%), valamint az orvosi karon (18%) találkozhatunk. Nem rajzolódik ki szignifi-káns kapcsolat azonban a nemek és a településtípus, a lakóhely, valamint a szülők iskolai végzettségének változója között.
Az egyetemi-főiskolai kar változója összefüggést mutat a településtí-pussal (5. ábra), valamint a tartózkodási hellyel (Függelék, 5. ábra) (sig.:
0,05). A falusiak legkisebb mértékben az orvosi karon vannak jelen, ahol arányuk az öt százalékot sem éri el, míg a megyeszékhelyen élők több mint 50%-ot tesznek ki. Ennek szinte ellentéte a beregszászi főiskola esete, ahol a nagyvárosiak száma elenyésző, míg a falusiak aránya kiugró értéket mutat.
A legvárosiasabb hallgatói összetétellel az orvosi, a közgazdasági és a jogi kar rendelkezik, tehát amelyek a legmagasabb presztízzsel is bírnak, míg a határon túli intézményekben ennek a mintázatnak a fordítottja rajzolódik ki. A határon belüli karok közül a falvakból érkező hallgatók a Nyíregyházi Főiskolán képviseltetik magukat legnagyobb számban. Szembetűnő a deb-receni tanítóképző esetében a megyeszékhelyen élők magas aránya is, hi-szen ez az arány 50% feletti értéket mutat, ami magasabb a bölcsészek, a TTK-sok, de még az orvosi kar hallgatói esetén megtapasztalt értékektől is (5. ábra).
A diákok időstruktúrája a Partiumban 5.ábra Az egyetemi-főiskolai karok és intézmények, valamint a településtípus közötti összefüggés százalékban megadva (khí négyzet-próba, p˂0,05, sig.:0,000, Regionális Egyetem Kutatás 2005, N=952 )
A tartózkodási hely és az egyetemi főiskola karok közötti kapcsolat esetén kiemelésre érdemes az a tény, hogy a kollégisták aránya a közgazdászok között mutatta a legalacsonyabb (13%), a PKE, valamint a beregszászi hall-gatók között pedig a legmagasabb (54, illetve 46%) értékeket60. Saját lakás-sal legtöbben az egészségügyi főiskola hallgatói közül rendelkeznek (Függe-lék, 5. ábra).
A szülők iskolai végzettsége esetében is komoly karonkénti, intézmé-nyenkénti eltérések tapasztalhatók. Ha ezeket a változókat három kategóri-ába vonjuk össze61, akkor a kapott eredmények sajátos rajzolatot mutatnak (12. táblázat).
60 Ez minden bizonnyal összefügg a településtípusok szerinti megoszlással is.
61 Alacsony iskolai végzettség: nem érettségizett, közepes iskolai végzettség: érettségivel
A diákok időstruktúrája a Partiumban
12. táblázat A szülők iskolai végzettsége az egyetemi-főiskolai karok, valamint az intézmények szerint (százalékban megadva, Regionális Egyetem Kutatás 2005, N=952)62
Szülők iskola végzettsége
Édesapa Édesanya
Alacsony Közepes Magas Alacsony Közepes Magas
AGVK 64 5 31 33 26 41
BTK 54 16 29 34 22 45
TTK 54 4 41 36 21 42
KTK 52 10 38 35 13 52
ÁOK 37 15 49 24 27 49
MFK 67 8 25 47 27 27
HPFK 74 5 21 59 36 5
EFK 77 5 18 50 28 22
ÁJK 39 0 61 17 22 61
PKE 74 17 9 80 13 7
II.RFKMF 89 3 8 85 3 13
NyF 65 11 24 45 23 32
KFRTKF 77 10 13 44 34 22
Átlag 63 9 28 44 23 33
A táblázatból kitűnik, hogy a diplomás szülők aránya a közgazdász, az or-vosi karra járó, valamint a jogász hallgatók esetében a legmagasabb – mind az édesapák, mind pedig az édesanyák esetében. Ezen alminták hallgatóinak magasabb státusa tehát nem csak a településtípus esetében, hanem a szülők iskolai végzettségét vizsgálva is megerősítést nyer63. Az egyetemi karokon belül a bölcsész apák, illetve az agráros anyák között van a legkevesebb diplomás. Az alacsony iskolai végzettségű szülők sokkal markánsabban
62 A khí-négyzet teszt (p˂0,05) szignifikancia értéke mind a két szülő esetén 0,000. A szülők iskolai végzettsége a nem összevont változóval is szoros kapcsolatot mutat.
63 Fónai a Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programjába bekerült hallgatók szociokulturális hátterét elemezve jutott hasononló következtetésre, tehát arra, hogy a szülők iskolai végzettségének különbségei leképezik a karok presztízsének területén megfogható egyenlőtlenségeket: „…a középiskola típusa és az apák iskolai végzettsége, valamint a karok között lényegi kapcsolat érvényesül – a magasabb végzettségű apák gyerekei magasabb presztízsű középiskola típusban végeztek, és az egyetemen is a magasabb presztízsű szakokra járnak” (Fónai 2009: 52). Elemzésében elkülönítette a szülőknél a főiskolai és az egyetemi végzettséget, amely az édesapák és az édesanyák esetében eltérő sajátosságokat mutat.
A diákok időstruktúrája a Partiumban jellemzik a főiskolai karokat – különösen pedig a határon túli intézmények hallgatóit.
A településtípus és a szülők iskolai végzettsége közötti összefüggést a 13. táblázat ismerteti. A magas iskolai végzettséggel bíró szülők gyermekei felülreprezentáltak a kistelepülésről érkezők esetében, míg a megyeszékhe-lyeken ennek a fordítottja igaz, hiszen nagyobb számban jelennek meg a felsőoktatási intézményekben. (Itt utalunk vissza például a tanítóképző ese-tére, ahol a szülők iskolai végzettsége szinte a legalacsonyabb a határon belüli intézmények között, míg a megyeszékhelyeken élők aránya igen ma-gas értékeket mutat.) Az táblázat rámutat arra a tényre, hogy a kistelepülé-sen élő fiatalok esetében a felsőoktatás a diplomás szülői háttér hiányában sokkal ritkábban tekinthető járható útnak.
13. táblázat A szülők iskolai végzettsége és a településtípus közötti kapcsolat – tényle-ges és várható gyakoriságok (khí négyzet-próba, p˂0,05, a szignifikancia értéke 0,000 mind a két szülő esetében, Regionális Egyetem Kutatás 2005)
Édesapa
Településtípus Alacsony Közepes Magas Összes tényleges 177 201 187 328
A diákok időstruktúrája a Partiumban
A lakóhely a többi, elemzés során felhasznált változóval (nem, szülők isko-lai végzettsége) nem mutat szignifikáns kapcsolatot. A gazdasági tőke inde-xét a tartós fogyasztási javakkal64 való ellátottságra irányuló kérdésblokk alapján képeztük, és a mintán belül három csoportot különítettünk el (ma-gas, közepes, illetve alacsony gazdasági tőkével rendelkező hallgatókat.) A gazdasági tőke indexének magas csoportjában a fiúk felül, a lányok pedig alul vannak reprezentálva, míg az alacsony kategóriában ennek a fordítottja igaz (Függelék, 3. táblázat). Ez az eredmény egybecseng Fényes és Pusztai (2006) kutatási eredményeivel, akik a régióban a felsőoktatásba bekerülő fiúk előnyösebb szociodemográfiai mutatóit figyelték meg. A gazdasági tőke indexe szorosan összefügg a szülők iskolai végzettségével: az alacsony iskolai végzettségű szülők esetében – mind az édesapák, mind pedig az édesanyák kapcsán – sokkal nagyobb az esély arra, hogy a gazdasági tőke indexe a legkisebb értékeket vegye fel, a diplomás szülők gyermekei pedig kimutathatóan kedvezőbb anyagi környezetből érkeznek (Függelék, 4. és 5.
táblázat).
A legérdekesebb összefüggés azonban a gazdasági helyzet és az egye-temi-főiskolai karok változója között húzódik meg. A tartós fogyasztási javakkal való ellátottság igen komoly aránytalanságokat rajzol ki. Legszem-betűnőbb talán a határon túli hallgatóknak az ezen a területen tapasztalható hátránya: a beregszászi hallgatóknak mindössze három, a nagyváradiaknak pedig 14%-a került bele a legkedvezőbb anyagi háttérrel bíró csoportba. Az országhatárokon belül az Egészségügyi Főiskolai Kar diákjainak mutatói a legkedvezőtlenebbek, míg az agrárgazdasági és jogász hallgatók anyagi hely-zete kimondottan jónak mondható. Érdekes, hogy a gazdasági tőke indexé-nek tekintetében az orvostanhallgatók értékei nem mutatnak kiugróan ma-gas értékeket, míg a nyíregyházi főiskolások ebben a tekintetben megelőzik a legtöbb határon belüli egyetemi kart (6. ábra). (A gazdasági tőke indexe, valamint a településtípus kereszttáblás elemzése során szignifikáns kapcso-latot nem találtunk.)
64 A lekérdezés a következő fogyasztási cikkeket mérte fel: saját lakás, nyaraló, telek, családi ház, számítógép, CD-lejátszó, hifi, mobiltelefon, DVD-lejátszó, személyautó. A válaszlehetőségek a következők voltak: nincs a tulajdonukban, egy van, kettő vagy több van.
A diákok időstruktúrája a Partiumban 6. ábra A gazdasági tőke indexének karonként és intézmények szerinti megoszlása százalékban (khí négyzet próba, p˂0,05, sig.: 0,000, Regionális Egyetem Kutatás 2005, N=952)
A szabadidő eltöltésének szokásai alapján két indexértéket alakítottunk ki, majd a kapott megoszlások segítségével mindkét mutató esetében elkülöní-tettük a magas, a közepes és az alacsony indexértéket elért hallgatókat. A hagyományos szabadidő-orientáció számos változóval nem mutat kapcsola-tot: ilyen például az édesapa iskolai végzettsége, a településtípus és a tartóz-kodási hely típusa. A fiúk és lányok indexértékei azonban jelentős mérték-ben különböznek egymástól – a kereszttáblák alapján kijelenthető, hogy a lányok felülreprezentáltak a hagyományos szabadidő-orientációval jelle-mezhető csoportban (14. táblázat).
14. táblázat A nemek és a hagyományos szabadidő-orientáció kapcsolata – tényleges és várható cellagyakoriságok (khí négyzet-próba, p˂0,05, sig.: 0,016, Regionális Egyetem Kutatás 2005)
Hagyományos szabadidő-orientáció indexe Alacsony Közepes Magas Összes tényleges 97 133 84 314 Fúk
várható 79 141 94 314
tényleges 141 290 199 630 Lányok
várható 159 282 189 630
tényleges 238 423 283 944 Összes
várható 238 423 283 944
A diákok időstruktúrája a Partiumban
Az édesanya iskola iskolai végzettsége – az édesapa változójával ellentétben – szignifikáns kapcsolatot mutat a hagyományos szabadidő-orientációval. Ez az összefüggés azonban csak akkor rajzolódik ki előttünk, ha az elemzésbe nem az összevont változót emeljük be, hanem meghagyjuk az eredeti attribútumo-kat (Függelék, 6. táblázat). Az eltérés oka talán abban keresendő, hogy jelentős különbség rajzolódik ki a főiskolai és az egyetemi végzettséggel bíró édesanyák esetében. Míg az előző csoportban alulreprezentáltak a magas indexértéket elérő hallgatók, addig az egyetemi végzettség a hagyományos, inkább magaskultúrára irányuló szabadidő-eltöltési módokat valószínűsíti. Szintén figyelemre méltó az is, hogy a nyolc általános iskolát vagy kevesebbet végzett édesanyák között a magas indexértéket kapott hallgatók aránya alig marad el az egyetemi végzettségű édesanyák gyermekeinek arányától, ami rámutathat a hátrányos helyzetűek mobilitásának egyik lényeges elemére.
A hagyományos orientációnak az egyetemi főiskolai karokkal való össze-vetése esetében is jelentős eltérések tapasztalhatók. Míg a közgazdászok között a magas indexértékekkel bíró hallgatók aránya elenyésző – mindössze 3%-os –, addig a bölcsészek kiugró eredményekkel rendelkeznek (4% alacsony, 57%
pedig magas indexértéket ért el). Fontos kiemelni, hogy a határon túli karok hallgatói is kedvező mutatókat produkálnak. Az agrárgazdasági, a műszaki, valamint az egészségügyi kar hallgatói messze elmaradnak a nagyváradi és be-regszászi diákoktól, sőt, még a tanítóképző diákjainak, valamint a nyíregyházi főiskolásoknak az indexértékeitől is (7. ábra).
7. ábra Hagyományos szabadidő-orientáció indexe karonkénti és intézmények szerinti felosztásban (százalékban megadva, khí négyzet-próba, p˂0,05, sig.: 0,000, Regioná-lis Egyetem Kutatás 2005, N=952)
A diákok időstruktúrája a Partiumban A hagyományos szabadidő-eltöltési szokások talán a legérdekesebb kapcso-latot a gazdasági tőke meglétével mutatják. Minél magasabb ugyanis a hall-gatók gazdasági tőkéjének indexértéke, annál kevésbé jellemző a hagyomá-nyos szabadidő-orientáció megjelenése az életmódban. A legkedvezőbb anyagi helyzetben lévő diákok több mint 30%-a került ugyanis az alacsony értékeket felmutató csoportba, míg a legszegényebbek esetében ez az arány mindössze 18% (Függelék, 6. ábra). Ez az adat azért is lényeges, mert az elsős hallgatókat érintő 2003-as adatbázisban a gazdasági tőke a klasszikus egyetemi tevékenységek felé mozdította el a diákok időmérlegét (például olvasás). Elképzelhető, hogy a felsőoktatásban eltöltött évek során a kedve-ző gazdasági helyzet megváltoztatja a diákok életmódját, s egy modernebb, hedonistább irányba alakítja azt.
A modern szabadidő-orientáció indexe nem mutat kapcsolatot a tar-tózkodási hellyel, az édesapa iskolai végzettségével, valamint a településtí-pussal. A magas értékekkel bíró csoport esetében viszont felülreprezentál-tak a fiúk (Függelék, 7. táblázat), a magas gazdasági tőkével bíró hallgatók (Függelék, 7. ábra), illetve azok, akiknek az édesanyja gimnáziumot végzett vagy diplomával rendelkezik (Függelék, 8. táblázat). Ez utóbbi szintén arra utal, hogy a magas kulturális miliőből származó diákok nemhogy elzárkóz-nának a számítógéppel, valamint az internettel kapcsolatos tevékenységek-től, hanem nagyobb valószínűséggel végzik azokat. A modern szabadidő-orientáció karonkénti megoszlását a Függelék 8. ábrája szemlélteti. Az ábra alapján kijelenthetjük, hogy ez a sajátosság leginkább a közgazdász hallga-tókat jellemzi, de meg kell említeni még a TTK, valamint a műszaki kar magas értékeit is. A beregszászi főiskolások esetében tapasztalhatjuk a leg-kedvezőtlenebb rajzolatot – a számítógéphez és internethez kapcsolódó tevékenységek háttérbe szorulását az ő esetükben a becsült időráfordítások is meg fogják erősíteni. A határon belüli karok közül a jogászok, valamint a pedagógiai főiskolára járó diákok indexértékei is messze elmaradnak az át-lagtól.
A modern szabadidős szokások magasabb valószínűséggel járnak együtt a hagyományos szabadidős tevékenységek magasabb értékeivel – éppen úgy, ahogyan ezek együttes hiánya is gyakrabban fordul elő (Függe-lék, 9. táblázat). Ez rámutat arra, hogy bár a hallgatói populációnak életko-rából és szociális hátteréből adódóan magas szabadidős aktivitással kellene rendelkeznie, megragadható a körükben egy olyan csoport, amely esetében a kötetelen időkeretek tudatos felhasználása és kitöltése gyakorlatilag nem történik meg.
A diákok időstruktúrája a Partiumban