Az ifjúság időmérlegének jellegzetességei

Az időmérleg-vizsgálatok eredményeinek elemzése során a KSH vizs-gálataiban az ifjúsági korcsoport elkülönítése életkor vagy tanulói jogvi-szony alapján történik. Az így kialakuló almintákban megfogható tendenci-ák sok esetben rokoníthatók a felnőtt népesség időmérleg-vizsgálatainak eredményeivel – különösen igaz ez a szabadidő, valamint a kötött tevékeny-ségek egymáshoz viszonyított arányára (ez utóbbi alatt leginkább a tanulás-sal és az iskolával kapcsolatos időráfordítások értendők).

Roth, Brooks-Gunn, Linver és Hofferth (2003) tanulmányában, amelyben az iskolai időt négy alapvető kategóriára bontották (akadémiai idő, fejlesztés és gazdagítás, szünetek és üresjáratok, ellátás és szolgáltatá-sok), az Egyesült Államok alap- és középfokú oktatásában tanulók esetében napi hat és fél órát adott ki az iskolában eltöltött idő. Ennek legnagyobb hányadát az akadémiai idő jelentette (250 perc), az ellátás és szolgáltatások 57 percet képeztek, a szünetek és üresjáratok 26,5-öt, míg a fejlesztésre és gazdagításra 46 perc jutott. Ezeken az arányokon a szociokulturális és egyéb mutatók is alakítottak: például a fehér gyermekek összesített iskolai időtar-tamai, a fejlesztés és gazdagítás, valamint a szünetek és az üresjáratok mér-tékei magasabbak voltak. Ezen kategóriák a szociális képességek, a kiégés, valamint a mentális egyensúly fenntartása miatt különösen fontosak.

Zinnecker és Strozda 1996-os vizsgálata a németországi középiskolás diákok esetében egy hétköznapi napon valamivel több mint öt óra, a hétvé-géken pedig tíz óra körüli szabadidőt mért. Ezek az értékek nem sokkal magasabbak a felnőtt népességben átlagosan tapasztalható értékektől, és heti eloszlásuk is hasonló: nagyobb tömbökben a hétvégéken jelennek meg a fiatalok életében, míg a „munkanapjaik” nagy részét az iskola szervezeti

ráfordításai azonban némileg emelkedtek. (A 15-74 éves népesség napi időfelhasználása, 2010. A 2009/2010. évi időmérleg-vizsgálat összefoglaló adatai 2011.)

Az órákban és percekben mért idő – „idő a mérlegen”

ideje, valamint a tanuláson túli, de az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységek kötik le – még a szabadidejük jelentős része is valamilyen szállal ide kapcso-lódik. Fontos kiemelni, hogy a fiatal felnőttekkel összevetve az ifjúság min-den egyes csoportjának kevesebb a kötött ideje³⁹. A különböző családi köte-lezettségek, ezen belül a házimunka időráfordítása jelentősen alatta marad a felnőttek időráfordításainak. Minden egyes ifjúsági csoportra igaznak te-kinthető azonban az a kijelentés, hogy a fiatalok egyre nagyobb időmennyi-ségeket csoportosítanak át a tanulási időből a szabadidős tevékenységek irányába. Ez megerősíti azt az elméleti feltevést, hogy az ifjúsági kultúrának kitüntetett terepe a szabadon választott tevékenységek rendszere – s bár a fiatalokról elmondható, hogy szabadidejük eltöltése kevésbé passzív tevé-kenységekkel történik, a megfelelően differenciált szabadidő-eltöltési szoká-sok itt sem jellemeznek minden egyes társadalmi rétegbe tartozó fiatalt azonos mértékben (Matuschek 2005).

A nemzetközi szakirodalom alapján a hallgatói életmód időfelhasználá-sát is fel tudjuk térképezni, ugyanis, ha nem is bőségesen, de elegendő mennyiségben elérhetők olyan kutatási eredmények, amelyek a felsőoktatás különböző szegmenseire vonatkoznak. A hallgatói életmód, mint már ko-rábban említettük, több nagyobb időegység (akadémiai idő, szabadidő, fize-tett munka) közötti balanszírozásként értelmezhető, ahol az egyének dönté-si jogkörökkel rendelkeznek. A diákok időmérleg-eredményeinek kapcsán kiemelendő az is, hogy bizonyos időegységek (például „screen time”, olva-sás) gravitálhatnak az akadémiai idő felé (Jacobsen és Forste 2011, Mokhtari, Reichard és Gardner 2009), míg más változatuk egyértelműen a szabadidő kategóriájába sorolható. Az adatok részletesebb ismertetése előtt a populáció életmódjának két jellemző vonására hívjuk fel a figyelmet: az első megállapítás Zulauf és Gortner (1999) nevéhez köthető, akik szerint a hallgatói életmód arányaiban az átlagos amerikai időbeosztáshoz hasonlít, csak itt a tanulással kapcsolatos időkeretek lépnek a munka helyére. A má-sodik lényeges jellegzetesség a hallgatói életmód átsrukturálódása – a balan-szírozás során ugyanis az akadémiai idő válik egyre kevésbé hangsúlyossá.

Babcock és Marks (2011) szerint 1961-ben az Egyesült Államok nappali tagozatos hallgatóinak akadémiai ideje még hetente 40 órát tett ki, a 2003-as országos mintában ennek értéke már csupán 27 óra volt. Ezzel párhuzamo-san a fizetett munka és a szabadidő mennyisége növekvő tendenciát

39 A vizsgálat összeveti a kelet- és nyugatnémet fiatalok időmérleg-adatait és szabadidős szokásait is: a vizsgálat tanúságai alapján a nyugatnémet fiatalok a szabadidő területén

Az órákban és percekben mért idő – „idő a mérlegen”

tott. Az akadémiai idő értékei a fizetett munkát végzők, a magasabb iskolai végzettségű édesapák és a lányok almintájában, valamint a fehér hallgatói populáció esetében voltak magasabbak. Jacobsen és Forste (2011) napi bontásban az akadémiai idő ráfordítását 5,5 órára becsülte. A hallgatók aka-démiai idejének csökkenése rendkívül összetett folyamat: okai a populáció összetételének átalakulásától az intézményi standardok változásán keresztül vezetnek el bennünket a javuló oktatástechnikai feltételekig. Ez utóbbi pont arra hívja fel figyelmünket, hogy az akadémiai idő csökkenése nem katego-rizálható egyértelműen negatív jelenségként.

Zulauf és Gortner (1999) az Ohioi Egyetemen 1997-ben felvett vizsgá-latában heti 19,5 óra szabadidőt, 12,3 óra fizetett munkát, 10,4 óra tömeg-közlekedést és 10,1 óra televíziózást mért, valamint olyan tevékenységeket is rögzítettek, amelyek a magyar viszonyok között kevésbé számítanak rele-vánsnak: például a diákok hetente 4,2 órát hallgatói szervezetekben töltöt-tek el. Babcock és Marks(2011) országos minta alapján számol heti 1,6 óra önkéntes munkával – látjuk tehát, hogy a diákok tevékenységi struktúrája országonként is eltéréseket mutathat. Mokhtari, Reichard és Gardner (2009) a diákok olvasásra fordított időkereteinek csökkenéséről számolnak be, majd napi bontásban a következő ráfordításokat adják: 1,14 óra rekreációs olvasás, 2,17 óra akadémiai olvasás, 1,93 óra televíziónézés, valamint 2,47 óra internethasználat. A szerzők napló-jellegű időmérleg-vizsgálata során a szimultán tevékenységeket is felmérték, s igen szemléletes eredmény, hogy az akadémiai olvasás 63%-ban, míg az internethasználat csupán 13%-ban képez önálló tevékenységet. Jacobsen és Forste (2011) 2008-as vizsgálatá-ban az egyetemisák átlagosan 52 percet töltöttek el a közösségi oldalakon, ezen kívül 30 percet e-mailek írására és fogadására, 45 percet pedig üzenet-küldő szolgáltatásokra szántak. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az internet akadémiai jellege inkább lehetőségként adott, miközben a hallgatói populáció IT-használatának fő vonulata nem ebbe az irányba mutat.

A hazai ifjúság időfelhasználása kapcsán leginkább a KSH időmérleg-vizsgálataira támaszkodhatunk: Magyarorságon a 1986/87, valamint az 1999/2000-es felvételek esetén két dimenzió mentén ragadhatjuk meg az ifjúságra vonatkozó adatokat: a foglalkozási kategóriákon belül egyrészt elkülönítettek egy tanuló csoportot (amelybe a középiskolások és a felsőok-tatásban tanulók egyaránt beletartoztak), valamint rendelkezésünkre áll a korcsoportok szerinti felosztás két kategóriája (15-19 év, illetve 20-29 év közöttiek leválasztott adatai). Ez utóbbi azonban értelemszerűen magába

Az órákban és percekben mért idő – „idő a mérlegen”

foglalja a munkaviszonnyal rendelkezőket is. A hallgatók időfelhasználására vonatkozó adatokat a hazai szakirodalomban jóformán nem találunk⁴⁰.

A legfiatalabbak korcsoportjában a keresőtevékenységek értelemszerű-en nem fedik le a napi elfoglaltságok jelértelemszerű-entős részét, sőt, a két vizsgálatot összevetve ez az érték csökkenő tendenciát mutat (143 perc – 53 perc). Ez a trend nem csak a tevékenységet végzők arányaiban, hanem a tényleges munkavégzés időtartamaiban is megragadható. Ennek a folyamatnak az ellentéte fogható meg a tanulás tekintetében, ahol az összesített adatok, az arányok, valamint a tevékenységet végzők időráfordításai is jelentős emel-kedést mutatnak (155 perc – 229 perc). A háztartási és a ház körüli mun-kákkal töltött órák és percek szintén csökkennek. Figyelemre méltó ezen a területen a lányok időráfordításainak visszaszorulása, míg a fiúk esetében igen enyhe növekedés fogható meg. A szabadon felhasználható időmennyi-ségről elmondható, hogy a fiúk tevékenységstruktúrájában jelenik meg hangsúlyosabban, a nemek közötti különbség azonban ezen a területen a két vizsgálat között tovább nőtt.

A tanulók csoportjában (5. táblázat) a kereső tevékenységgel töltött időtartamok a napok meglehetősen csekély hányadát kötik le – az 1986/87-es, valamint az 1999/2000-es vizsgálat között pedig további csökkenés ta-pasztalható (43, illetve 31 perc), a tanulás összesített adatai pedig enyhe növekedést mutattak (248 és 256 perc).

40 Kivételként említhetjük meg Nyüsti és Ceglédi (2010) tanulmányát, amely szintén a Regionális Egyetem 2005-ös adatbázisa alapján az időmérleg-kérdésblokk, az olvasási szokások, a fizetett munka, valamint a szabadidős tevékenységek alapján képezett klasztertípusokat a populáción belül (tanulásorientált, munkaorientált, szabadidő-orientált,

Az órákban és percekben mért idő – „idő a mérlegen”

5.táblázat A tanulók napi átlagos időbeosztása az 1986/87 és 1999/2000-es idő-mérleg-vizsgálatok alapján, nemek szerinti felosztásában (percben megadva, Harcsa (2002) alapján)

1986/1987 férfiak 1986/1987 nők

1986/1987 összes 1999/2000 férfiak 1999/2000 nők

1999/2000 összes

Kereső-tevékenység (összesített) 52 34 43 38 24 31

Iskolai tanulás 250 246 248 249 262 256

Önképzés 5 5 5 14 10 12

Háztartási és ház körüli

mun-ka (összesített) 47 101 74 45 80 62

Szabadon végzett tevékenységek

(összesített) 322 280 301 337 291 314

Olvasás 39 38 38 20 22 21

Tévénézés, videózás 98 92 95 135 131 133

Sport, testedzés 28 7 18 20 6 13

Az ifjúsági időfelhasználás összegzéseként leszögezhetjük, hogy annak jel-legzetességei egyrészt a felnőttek világának trendjeihez igazodnak – ez az elmozdulás leginkább a szabadidő megnövekedésében, valamint a kötött tevékenységek fő profiljának csökkenésében (amely lehet kereső munka vagy tanulás) ragadható meg. Eltérő módon jelenik meg azonban a fizetett munka a tanulói csoportokban, hiszen ennek időtartama az utóbbi évtize-dekben folyamatosan bővült, s egyes kutatások szerint mértéke napi bon-tásban már az akadémiai idő felét is megközelíti. A kapott adatok megerősí-tik a campusok életrimtusának és életmódjának különlegességét, valamint azt az állítást is, hogy az ifjúsági életszakasz – különösen, ha hallgatói jogvi-szonnyal társul – elkülönült, és számos egyedi jellegzetességgel bíró perió-dust képez az egyének életében.

6. A hallgatók időbeliségének kutatása kvalitatív eszközökkel