Az időbeliség leírásának duális kategóriái

Az időbeliség megközelítésében, ábrázolásában a szakirodalom gyakran olyan kategória-párokat alkalmaz, amelyekkel az egyes kultúrák időszemléle-te, az időbeliség történeti változásai, vagy pedig az egyszerre jelenlévő idő-szervezési keretek írhatók le. Jelen alfejezetben arra vállalkozunk, hogy az ismertetésre kerülő kategóriák esetében megtaláljuk azokban a hallgatói lét szempontjából is releváns elemeket.

Egyes társadalmak időhöz való viszonyának leírásakor talán a leggyak-rabban használt fogalompár a lineáris és a ciklikus idő elkülönítése. Ezek alkalmazása gyakran sematikusan történik, hiszen a különböző időértelme-zési kereteket végletesen sorolják egyik vagy másik kategóriába. Barnes azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy az inkább ciklikus időfelfogással bíró társadalmak sem egy körbe-körbeforgó rendszernek képzelik el a vilá-got (Gell 1990). Ugyanakkor ennek a két iránynak minden kultúrában meg-vannak bizonyos elemei, hiszen a ciklikusság a természeti környezet ritmu-sában, a vissza-visszatérő ünnepek rendszerében, a linearitás pedig sok esetben a vallás dimenziójában, valamint az egyéni életciklusok szintjén

6 Különösen sok vitát váltott ki Geertznek a bali emberek időérzékeléséről és a bali

Az idő társadalmi lenyomata

jelenhet meg. E kategória-párt gyakran kapcsolják az újjászületés, valamint az élet és a halál kettősségének gondolatköréhez. A tradicionális társadal-mak linearitása azonban nem egyeztethető össze a modern társadaltársadal-makéval:

a hagyományos társadalmak idő-elképzeléseiben mindig vannak időn kívüli kategóriák, amelyek a világ megszületése előtti és az utáni periódust illesztik a gyakorlatban használt egységekhez. A ciklikusság és a linearitás együttes jelen-léte és összefonódása az oktatási rendszereket is jellemzi, így ezen keretek a felsőoktatás számára is meghatározóak. Miközben a campuson eltöltött évek ideális esetben egy végállapotra irányulnak, az azt alkotó kisebb egységek ismétlődése a vizsgaidőszakok, szemeszterek, szünetek ritmikája által tagolt – a hallgatók időbeliségét, életritmusát tehát a ciklikus és a lineáris elemek összefonódása adja.

Az időbeliség komplex rendszer, amelynek egyes dimenziói egymás mellett futó időszámítási módokat eredményezhetnek. Evans-Pritchard (2000) elkülöníti az ökológiai és a strukturális idő kategóriáit: az előbbi a gyakorlati élet megszervezését, az utóbbi pedig a társadalmi-szimbolikus kereteket jelenti. Az idő gyakorlati megszervezését inkább a természeti adottságokhoz, a termelés folyamatához való alkalmazkodás alakítja – ez a különböző kultúrákban azonos vonásokat eredményezhet (például alkal-mazkodás a folyók áradásaihoz). Ennek a fogalompárnak a relevanciáját jelzi, hogy egyes társadalmakban ezek mentén születtek meg a párhuzamo-san futó naptárrendszerek: előfordult, hogy elkülönült a gyakorlati cselekvé-sek és a rituális-szimbolikus dimenzió ritmusa, időszámítása⁷. Bloch (2000) is hasonló kategóriákat használ ennek a kettősségnek a leírásakor, mikor a gyakorlati, illetve az ideológiai időről ír. Ez utóbbi szerinte fontos eszköze a társadalmi egyenlőtlenségek fenntartásának is. Ha ezt a kategória-párt akar-juk a felsőoktatás világába átültetni, akkor az ökológiai aspektust talán könnyebben tudjuk identifikálni, hiszen a diákok életmódját a campusok természeti ciklusai alakítják, s generálnak alkalmanként magasabb tanulási aktivitást, míg más esetekben jóval nagyobb játéktereket és szabadidőt tesz-nek lehetővé a hallgatóknak. A strukturális keretek meghatározása azonban már jóval nehezebb feladat, amelynek szálai a felsőoktatás szimbolikus ér-tékeihez visznek el bennünket. Azonban az már kérdéses, hogy az egye-temhez ilyen értelemben vett szimbolikus elemek tapadnak-e napjainkban.

Az eltömegesedés, a praktikum felértékelődése, valamint a diplomák meg-szerzéséhez szükséges befektetések, és az azáltal megszerezhető előnyök

7 Sokszor ezek a párhuzamosan futó időszámítási módok a naptári és a csillagászati évek egybe nem eséséből következtek. Ennek korrekciójára is találhatunk példát például Mezopotámiában (Kalla 2002) vagy Egyiptomban (Luft 2002).

Az idő társadalmi lenyomata konstellációja miatt ebben nem lehetünk biztosak. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy az ilyen jellegű szimbolikus elemek nem csupán a klasszikus egyetemképből eredeztethetők, hiszen egy szabadidő- és fo-gyasztói dominanciájú felsőoktatás más életvezetési elveket, rítusokat és szokásokat fog generálni.

Az időbeliség változásainak vizsgálatakor szintén gyakran használt fogalompár társadalmi és a csillagászati idő kategóriája. Ezen fogalmak fel-sőoktatási relevanciája egyrészt megragadható abban, hogy az oktatás szer-vezése alapvetően sziderikus alapokon nyugszik (órák hossza, szünetek hossza, hány percet kell várni egy oktatóra annak késése esetében), miköz-ben a hallgatói életmód szakaszai a temporalitás szempontjából minőségileg elkülönülnek. A vizsgaidőszakok periódusainak hosszát a szubjektív észlelés hosszabbnak láttathatja, miközben a szorgalmi időszakok három hónapos szakaszai gyakran elrepülnek. A hallgatói lét szimbolikus eseményei – péládul egy diplomaosztó ünnepség – ha nem is adják vissza a szent idő transzcendens jellegének teljes mélységét, mintegy kiemelkednek a diákok mindennapjai közül és szimbolikus tartalmakkal töltődnek.

Végül a Hall (1987) nevéhez kapcsolódó monokronikus, illetve polikronikus időszemlélet bemutatására vállalkozunk. A szerző szerint ezen kategóriák a szimultán tevékenységek végzésének képességére utalnak. Az előbbi típusú beállítottság egy aktivitási forma kizárólagos végzését preferál-ja, míg az utóbbi a párhuzamos cselekedeteket is lehetővé teszi. Ez a di-menzió alkalmas kultúrközi összehasonlításra is. Bluedorn és Standifer (2006) vizsgálatai szerint az Egyesült Államok inkább monokronikus, míg például Spanyolország polikronikus beállítottsággal bír. Ugyanakkor a szi-multán tevékenységek végzése az utóbbi évtizedek során egyre gyakoribb jelenségnek tekinthető, amely a mediatizációval szorosan összefügg. Az úgynevezett „screen-time” időtartama alatt igen sok egyéb tevékenység végezhető párhuzamosan (házimunka, gyermeknevelés), valamint a külön-böző internetes alkalmazások egyidejűleg is futtathatók. A hallgatói populá-ció esetében a képernyő előtt töltött időtartamok igen gyakran tanulási célú tevékenységekkel keverednek, amelyek azonban ez utóbbi hatékonyságával és eredményességével is kapcsolatot mutathatnak. Bizonyos, hogy a mediatizáció a tanulási technikákat a szimultán aktivitási formák felé mozdí-totta el.

A duális kategóriákról összességében azt mondhatjuk – mint ahogyan azt Gell (2000) is kiemeli –, hogy minden kétséget kizáróan a nyugati kul-túrkör megközelítési módjának a termékei. Forrai (2000) tipikus hibaként írja le az időrendszerek dichotómiákra való bontását és egyszerűsítését. Az

Az idő társadalmi lenyomata

egyes időfelfogások dimenziókra való felosztása egy, a világhoz való holisz-tikus szemléletmód esetén értelmezhetetlen lehet, éppen úgy, mint sok esetben az időnek a nyugati kultúrkörben meghatározott fogalma. A fogalompárok ismertetésekor végül meg kell említeni azt a tényt, hogy a felsorolt kategóriák nem egymást kizáró fogalmak, hanem inkább weberi értelemben vett ideáltípusok, amelyek nem tisztán ebben a formában, ha-nem egymás mellett is léteznek. Bizonyos foglalkozási csoportok esetében dominánsabban jelentkezhetnek például a természeti ritmusok ciklikusságot erősítő hatásai. A háztartási munkák kereteit a mai napig gyakran ezek az ismétlődések határozzák meg leginkább. A vissza-visszatérő ritmusok azonban nem csak a természeti környezetből vezethetők le: a diákok élet-módjának periódusait például az iskola szervezeti keretei alakítják. A kate-góriák összefonódása ráadásul nemcsak az egyes társadalmakban, társadal-mi rétegekben, hanem az egyének életében is megfigyelhető.