Bp. 1906. IV. 7.
Igen tisztelt Fülep úr!
A „Magyar Szemle" f. évi március 22-én megjelent száma, - amelyben a köztünk le-folyt beszélgetést közölni szíveskedett1 - elkerülte a figyelmemet és csak pár nap előtt fi-gyelmeztetett rá valaki. Megszereztem és elolvastam. Őszintén megvallom: megdöbben-tem azokon a lapszusokon, amiket ejtetmegdöbben-tem. Láttam, hogy szavaim nem fedik mindenben a meggyőződésemet. Különösen a Paulayra vonatkozó passzus2 háborgatta meg erősen a lelkiismeretemet. Úgy látszik, egy felfogásom szerinti hibájáról beszéltem, de száz -a köztud-atb-an élő - erényéről h-allg-att-am.
Paulay nem szorult rá, hogy nyelvbotlásommal szemben megvédjem. Paulay hozott en-gem a Nemzeti Színházhoz; ő egyengette előttem a haladás útját és haláláig a legmelegebb atyai szeretettel viseltetett irántam.
Teljesen jogosultnak kell tehát elismernem azt a megütközést, amit ez a pont még a ba-rátaimban is keltett és igazuk van, mikor nemcsak prepotenciával és igazságtalansággal vádolnak, de hálátlansággal is.
Még valamit. Mikor a 80-as évek elejéről volt szó, azt mondtam, hogy Halmi volt az egyedüli, aki nem szavalt. Ez is képtelenség. Hát Szigeti József, Feleky, Náday, Újházi?5
Az egész ország tudja, hogy soha életükben nem szavaltak. Már ez is bizonyítja, hogy csupán nyelvbotlásokról lehet szó.
Nem mentegetni akarom magamat e pár sorban. Csakis a lelkiismeretemet akarom megnyugtatni, amelynek szava az én suprema lex-em.
A többiért szívesen viselem az odiumot. Igen kérem: adjon helyet e néhány sornak.
Fogadja nagyrabecsülésemet és őszinte tiszteletem kifejezését.
Mihályfi Károly
Nyomtatásból közölve. Megjelent a Magyar Szemle 1906.IV. 12-i számában FL következő nyilatko-zatával:
Nagyon csodálkozom azon, hogy bárki prepotenciával és igazságtalansággal vádolhatta Mihályfi urat.
Kettőnk közt csak művészeti kérdésekről esett szó, s ha beszéltünk é l ő vagy elhunyt emberekről, az csak a művészet kapcsán történt. Hitem szerint pedig a művészetről, m é g h a az maga a színészet is, akárki táp-lálhat és vallhat véleményt a maga jó belátása szerint még Magyarországon is. Paulayról szólván, úgy gondolom, Mihályfi úr csak a színészről beszélt s véleményét vele együtt és rajtam kívül még alighanem nagyon sokan osztják Magyarországon. Hogy Mihályfi úr Paulay egyéb képességeiről nem beszélt, annak az az egyszerű magyarázata, hogy én nem kérdeztem őt más irányban s nemkértem tőle jellemrajzot Pau-layról, mint olyanról. Utóvégre is egy félórás interviewben elég ha a kérdezett az éppen felvetett kérdé-sekre felel. Ez a magyarázata a lapszusoknak is, melyeket Mihályfi úr elkövetett; ő természetesen nem lehetett előre elkészülve arra, hogy egy ember eljön hozzá, aki kérdésekkel zaklatja, ennélfogva nem is várhat tőle senki essayt a színészetről teljes névsorral. Elég annyi, hogy Mihály fi úr válaszában mi a férfi-asan kimondott igazságot találtuk meg, amelyre nemcsak hogy büszke lehet Mihályfi úr, hanem büszke lehet arra is, ha támadják érte s ha ő férfiasan helyt áll azért, amit nyíltan és öntudatosan kimondott.
Fülep Lajos Mihályfi Károly (1856-1936) színművész, 1880 óta a Nemzeti Színház tagja. A régi, romantikus szavaló iskola képviselője.
1 FL Színészek a színészetről. Mihályfi Károly c. riportjáról van szó, amely a Magyar Szemle 1906. m . 22-i számában jelent meg.
2 Paulay Ede (1836-1894) a Nemzeti Színház igazgatója. Mihályfi róla szóló passzusa: „Képzelje el azt az időt, amikor... Paulay ho-ho-hózott." (Fülep I/II. 131.)
3 Halmi Ferenc (1850-1883), Szigeti József (1822-1902), Feleky Miklós (1818-1902), Náday Ferenc (1840-1909) és Újházi Ede (1844-1915) valamennyien a Nemzeti Színház tagjai voltak.
21. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK
[Bp. 1906. ü l - I V . első fele]
Édes fiam.
Azt ugyan még most se tudom, hogy mi a fészkes fenét kerestél Amerika országban,1
dehát azt már úgy látszik nem is fogom megtudni tőled. Mert legközelebb ugyanúgy meg fogsz feledkezni erről, mint most. Különben ez mellékes, az a fő, hogy tanultál-e valamit és tudsz-e? Mert csak diszharmóniákért Amerikába menni, nem érdemes. Én ugyan azt tartom, hogy számodra sokkal egészségesebb dolog lett volna Párisba menni, megtanulni franciául és egyáltalán tanulni és a szemedet kinyitni. Mert hát ez nagyon szükséges, enél-kül nem viszed semmire. Te, édes öregem, ott Nagyváradon nem tanultál meg tovább lát-ni, mint a szőlők határa és az orfeum-lányok seggepartja. Az meg, hogy tengert láttál és beleszagoltál az angol smokkingba, hát dög kevés. Egy kis nagy művészetet, nagy poé-zist, nagy életet kell átcsinálni. Paris. Gazdagodni. Az intellektus, meg a szociologia, meg a harmónia az a kultursmokkoknak való, nekünk más kell. Ezeket az ügyeket majd elintézik ők helyettünk. Minekünk szabadság kell, művészet meg más ilyen ételek, amitől görcs száll az angol intellektusok pontos gyomrába.
Én már megyek.2 Körülbelül 3-4 hét múlva indulok Páris felé, azzal a szilárdan feltett szándékkal, hogy csak a legkétségbeesettebb nyomorúság hozhat haza. Amíg lesz egy fö-dél, ahol meghálhatok és egy darab kenyér, mellyel megtöltöm a bendőm, addig mara-dok. Erős a hitem, hogy többet nem látom meg szép hazám földét. Bár úgy lehetne. Ki, az Isten nyilába, már nem birom a piszkot és a rothadást. Érzem, itt tönkremegyek a leg-rövidebb idő alatt Hát te nem jössz?
Megy Ady is.3 Hamarosan. Körülbelül akkor, amikor én. Vele különben már összeme-legedtem, nagyon szeretem. Mint poétát a legnagyobbnak tartom a magyarok közt. írtam is róla egy himnuszt Az Országba,4 nem tudom, olvastad-e. Csak ne züllene annyit az öreg, de ez már borzasztó. Egy pár éjszakát végig csináltam vele, hanem ami sok, az sok.
Ami engem illet, hát tudod én most egy kicsit en vogue vagyok. Kezdek divatba jönni.
Már ezért is muszáj elmenekülnöm. Fölfedeztek és én ezt nem bírom ki. Rémítő nagyra vannak velem sok helyen. Mindenki pályázik rám, azt akarják, írjak ide is, oda is - hát hagyjanak békén. Még a vén Kiss Józsefnek is szöget ütöttem a fejébe, az is azt akarja, hogy írjak a Hétnek.5 írjon a fene. Örülök, ha nem kell dolgoznom. Most már csak a na-pokat számlálgatom, hogy mennyi még az élet Magyarországon. De meg különben is nagyon ellustultam; az, hogy többet írok, mint azelőtt, nem jelent semmit, mert az ilyen vacakokat kirázom a kabátom ujjából. Az nem munka, csak unalom. Hanem nem aka-rom, hogy igénybe vegyenek mindenfelé; itt az ideje, hogy neki lássak a magam igazi ügyeinek megírásához, az pedig itt, ahol utálok mindent és ahol mindig háborgatnak, le-hetetlen. Ki innen. Odakint nekifekszem a munkának és az lesz a fő ambícióm, hogy meg-tanuljak írni franciául és ha csak lehet, hát átvedlem franciává.
Jössz-e Pestre? Mi lesz, csak nem akarsz ott ragadni az Isten háta mögött?
Én, ha ráérek, talán a legközelebbi héten lerándulnék Nagyváradra egy-két napra. írj erről. Majd csinálunk egy kis görbe éjszakát.
Ha van valami jó, szép, erős versed, küldd el nekem, majd elhelyezem a Szemlénél.6
Az a „mikor az én vérem fogamzott"7 - hol van? Tálán azt, meg másokat. Újakat.
Most lehet hangulatod elegendő. Vagy küldj a Hétnek.8 Ott figyelemmel kísérik az ilyesmit s ha megtetszik nekik, hát leközlik. Csak ne lustálkodj és ne züllj. Tanulj, az Iste-nit és ha csak lehet, hát kifelé gravitálj. Vagy legalább föl Pestre. Ami különben csöbörből vödörbe, de egyelőre neked mégis jó volna. Majd szétnézek esetleg, hátha lehet csinálni valamit. Nem tudom, a B. [udapesti] Naplónál, ahonnan most elment Szini és el fog menni Ady,9 nem kaphatnál-e valamilyen helyet. Próbálkozz.
Hallom, Tihanyi0 körülbelül egy hét múlva jön fel Pestre. Nem jöhetnél-e föl ugyan-akkor te is?
Hanem most már ne tréfálkozz az írással fiú, és írjál becsületesen és ne várass; írj min-denről, mi lesz, mit akarsz, ragadsz-e a fenébe vagy jössz ki a világba?
Ölel
Fülep Lajos
A tartalom alapján datálva: a levél az 1906. III. 7-én megjelent Ady-cikk után, de a Magyar Szemlében IV. 19-én megjelent Dutka-vers előtt íródott.
MTAK Kézirattár Ms 4190/237. Közölve Dutka 8 2 - 8 3 . Kézírás.
Nagyváradra küldve.
Dutka Ákos ld. az 1. sz. levél jegyzetét.
1 Ld. 9/4.
2 FL 1906. V. 27-én érkezett másodszor Párizsba, ahol X. végéig maradt.
3 Ady 1906. VI. közepén utazott Párizsba.
4 Ld. 19/2.
3 FL első írása csak 1907. III. 17-én jelent meg A H a b e n .
Kiss Józseffel való megismerkedésére azonban e levél írása előtt került sor, amelyről egy naplószerű feljegyzésében a következőket írja:
1906. tnárc. 25.
Ma délután - két óra tájban - fenn voltam Kiss Józsefnél Márkus Lászlóval. Hivatott az öreg úr. Azt akarja, hogy dolgozzam a Hétnek minél többet s teljes szabad kezet ad. Márkus azt mondja, hogy az öreg úr így még n e m fogadolt senkit : h o g y írjon, amit akar. A z öreg különben kedves ember, lehet vele beszélni, csak Ady Endréről nem. Iszonyú féltékeny. Rólam igen hízelgően nyilatkozott.
Félek - Polykratesnek érzem magam. Alig múltam 21 éves - január vagy februárban, még nem em-lékszem biztosan - s máris erősen reflektálnak rám. Nyitva az út mindenfelé. Félek, hogy divatbajö-vök. Innen menekülni kell, mert elvesztem az ambícióm, ha ölembe hull minden. Ki, ahol verseny van és küzdelem.
Nélkülözni ugyan már eleget nélkülöztem s gyakran mondtam: elég volna belőle. D e hogy ilyen gyorsan menjen minden, mégse hittem volna. Ha végig nézek azon a néhány cikken, amit eddig írtam, azaz ami eddig megjelent tőlem, nevetségesnek tartom, hogy ilyen sietve felfedeztek. Megérteni? az más. A lényemet úgyse kapják meg. Ezért is menekülnömkell, hogy egyedül legyek, megtaláljam újra önmagam.
Hy gyorsan - ezt kevés ember csinálja meg utánam. Igaz, csinálni én se csináltam. Jött?
És udvarolnak az emberek. Ez a legborzasztóbb. - És k o m o l y embereknek, mint Lyka és egy csomó, imponálok. Jaj!
Vannak, akik kineveztek a legelső magyar műkritikusnak. Mások őrültnek, forradalmárnak, nihilis-tának, exaltáltnak, fantasztának tartanak. A legtöbb embernek azonban rémítő szálka vagyok a szemé-ben. Különösen néhány kritikus. Vannak, akik megfojtanának egy kanál vízszemé-ben.
Kissel nem tudom, hogy leszek. Az é n belletrisztikám, amit még csak ezután volnék megírandó, mert eddig nem jutottam hozzá, aligha fog neki megfelelni. Favágó munkákhoz meg nincs kedvem.
Legjobb szeretnék megint Párisban lenni. El innen, el! (MTAK Kézirattár Ms 4 5 9 2 / 4 . )
6 Dutkától legközelebb a Sejtem a párom c. vers jelent meg a Magyar Szemle 1906. IV. 19-i számában.
7 Dutka, Mikor az é n vérem fogamzott c. verse utóbb az 1908-ban megjelent A föld meg a város című kötetében látott napvilágot.
8 A H a a következő Dutka^verseket publikálta ezután: 1906. V. 20.: Budapest; VI. 2 4 . : A szén; 1906.
IX. 2 . : A fekete lány; 1906. X. 7.: A gyárkémény dalol és 1906. XII. 16.: Halottak.
9 Szini Gyula - miután 1903-ban felbontotta belső munkatársi viszonyát a Pesti Naplóval, rövid ideig, 1906. márciusáig a Budapesti Napló szerkesztőségének b e l s ő tagja lett, majd szakított a hivatásos új-ságírói pályával. Ady nem vált meg a Budapesti Naplótól, Dutka pedig nem került a laphoz.
10 Ifj. Tihanyi Miklós (1880-1913) színész, 1906 májusában Nagyváradról a Vígszínházhoz szerző-dött.