Párizs, 1906. XII. 26.
Édes jó öregem!
Soká vártam k.[cdvcs] leveledre, végre megjött.Minden meg van bocsátva csak - gyere haza Párisba! Nagyon egyedül érzem magam s nincs más senki, akivel érdemes lenne szó-ba állni. Sok mindenfélét szeretnék elmondani, de így egyszerű levél keretében szó-bajos lesz;
inkább részlctcnkint. Kezdjük hát. A kis Csáktornyai1 főbelőtte magát. Hitted volna? A nyomor kergette a halálba. Úgy temették el, hogy az olyan dögöt, aminek a csontjából még enyvet sem lehet csinálni. Ez neki mindegy ugyan, de annál nagyobb pcch a francia államra nézve. Potyán itt nem illik meghalni; legalább preparatumokat lehetett volna a vé-réből csinálni! De mikor az se volt!
Más! Csóknál nem voltam karácsony-estén.2 Az utolsó napon lemondta az összejöve-telt. A felesége beteg lett, tulajdonképpen azonban puréc-bcn van szegény öreg és nem tu-dott pénzre szert tenni. Mikor a legutóbb csütörtökön ott voltam, egy sou sem volt a ház-nál, hitelből élnek. Én ugyan felajánlottam 50 francot (amit persze összekoldultam volna az ismerősöktől), de nem fogadta cl. Azt mondta, hogy mindennap várja pénzét, mit B[uda]pcstről küldenek.Ca y est. Pedig nagyon örültem volna, ha én is valami szívességet tehetek nekik, mert nagyon szeretem őket. Csodálatos, hogy egy ilyen ismert, kiváló pik-tornak 40 éves korában is koplalnia kell. Én ennyire nem fogok jutni - Japánban. Megle-hetsz győződve, hogy így lesz, de persze csak Japánban. Karácsony este magamhoz hív-tam Rciscnleitner-t3 (röviden Dundy a neve, a másik sokáig tart míg leírom) és Pclzmann Ferit,4 a Pannónia tulajdonosának fiát. Gazdag fiú ez a marha, buta is, ép ezért jószívű
gyerek. Nekem különben rokonom, hát isten neki, idedughatja egypárszor a pofiját. En un mot,itt voltunk hármasban és reggel 4 óráig tartottam nekik előadást mindenféle sza-márságról. Ferencynétől5 egy üveg pezsgőt kaptunk, hozzávettünk még 2 üveg Madère-t, sőt be is fűtöttem. Azt mondják a kölykök, hogy ily élvezetes karácsony-estéjük még nem volt. Merde! Annál jobban keseregtem én. 30 esztendős koromban hencegek azzal, hogy tudok néha télen befűteni. Mégegyszer merde!
Újabban rajongok a fekete kávéért. Persze Ferencyné rögtön megprezentált egypárszor egy-egy literes üveggel és ezt, valamint az időközbeni potya-vacsorákat revancsirozandó, vettünk neki mutyiban egy képet 20 francért. Meglehetős gics, de neki tetszett és spiccelt rá mindig, hát nesze. Úgy örült neki, hogy ma estére meginvitált vacsorára. Ez beszéd, látszik hogy művelt asszony. He? - Koppené-nak6 is leadtam a kávésportomat. Másnap kaptam egy Corcellet-féle masinát egy kiló kávéval. Most reggeltől estig főzök kávékat.
Koppenénak különben annyit meséltem rólad, hogy minduntalan kérdezi, mikor jössz már vissza? Ismeri Stiernert7 és az urának lefordította németre, persze csak szóval. Tő-lem kért ugyan cikkeket tőled, de sajnos S[tirner]-en kívül semmim sincs. Múltkor elvitt egy Baronne Franchon nevű mese-szép asszony szalonjába s itt egy isteni Pleyel zongorán elpöcögettem neki egypár dolgomat. Ez a szép néni különben be fog mutatni Gaillard-nak, az opera igazgatójának.8 Ez is valami, ha nem is ér sokat.
Egyébként őrületes szorgalommal dolgozom. A ballet első felvonása tout-à-feit készen van.9 200 oldal a zenekari partimra. Új lámpám is van, csudaszép, úgy világít mint a ve-szett fene és fogy belőle a petróleum, mint a pinty. (Más hasonlat nem jut az eszembe.) Egy új alcool-főzőmasinám is van; 4 75 francnyi kincset adtam érte. Az istenit!
Vályi0 egypárszor írt. Jól esett olvasnom tőle, hogy veszettül földicsért Alexandernek és megbízást kaphattál." Márffy Dönke12 - szokás szerint - csak anzixokat ír, nem sokat tudok felőle; szeretném, ha kijönne. Kernstock13[!] itt volt nemrégiben. Igen értelmes és olvasott ember; úgy hallom, hogy jó piktor is. Annyira hatott rá a Guimet-múzeum,14
hogy nap-nap után odajárt s kéjelgett a japán rajzokban. Különben ép a napokban láttam nagyszerű dolgokat a Rue de Seine-ben egy antiquárosnál. Ha visszajössz, ne mulaszd el ezt s menj oda okvetlenül, mert sok értékes képet láthatsz. 1-2 francért vesztegeti darab-ját, de mondhatom, hogy fényesek.
Harsányi15 elküldte az „ Ú j versek'-et. Csupa hazafiádák - Rákócziádák és így tovább.
Szomorúan olvasom végig ezeket a költeményeket, melyekből látszik, hogy nagy qualitá-sú ember írta azokat, de - kinek és főleg minek? Az emberek annyira el vannak foglalva önmagukkal, hogy nem érnek rá a haza bajaival foglalkozni. Keresem bennük az embert, az életet, az „ É n t " és kapok hazát, zászlót, ócska kardokat stb. Csudálatos tévedése egy ily sokoldalú és nagy olvasottságú embernek, hogy nem látja be ezt a hiábavaló küzkö-dést. Minden kornak megvan a maga fizionomiája és ennek ott kell lenni minden korbeli művészetben és irodalomban egyaránt. Ő tisztán történelmi műveltségű ember, ezen az alapon áll, mert ezt tartja kétségkívül a legigazabbnak. Minden modern törekvést ily tör-ténelmi szemüvegen néz és egyaránt rostálja a klasszikusokat és az újakat. Mondjuk, hogy ez tökéletesen így van és igaz, de ép ekkor jut önmagával ellentétbe,mert a hazafiság csak a legújabb kor találmánya (körülbelül a Napóleoni-időktől kezdve), alig egy-két század-ban volt meg s akkor is többé-kevésbbé kisebb-nagyobb jelentőséggel bírt egyéb nagy esz-mék mellett. A római csak rómait ismert, minden más nemzetiségbeli barbár volt előtte.
A keresztes hadjáratokban nem a hazáért folyt a vér, sőt az egész középkor papi uralma nem szolgált soha nemzeti érdekeket, hanem egy külön kaszt jövőjét akarta megalapozni.
Lehet-e nagyjelentőségű, világokat rendítő nagy eszme olyasvalami, ami csak lokális ér-dekű? Én előre látom ennek a nagy elmének irodalmi bukását, ő azt hiszi majd, hogy egy nagy eszméért küzdött, pedig csak egy chimaera volt az, olyan semmiség, amit az ember, egyéb dolga hiján, - akkor szokott kultiválni, mikor nincs egyéb dolga. A hazafiság ma már mindenütt a világon csak egy eszköz arra, hogy a politikai pályán a maga zsebére dol-gozzék. Ha valaki pap akar lenni, akkor legyen előbb vallásos, az ügyvéd legyen svindler, a tudós könyv kukac, a miniszter hazafi. Voilà tout.
Hát te mit dolgozol? Állj neki, édes öregem, s dolgozzál. Nekünk ez a sorsunk: dolgoz-ni. Privát szerencse, ha valaki örömet talál a munkában. Minden munka naplopás és minden munkás naplopó. Ezek lopják a napot azok számára, akik igazán élnek, mert ha nem nekik dolgoznának, akkor azok nem élnének, és a munkások is felfordulnának az éh-ségtől. Igaz-e?
Mára befejezem levelemet. írj magadról egy pár sort, mindig örülök, ha valami hírt ka-pok rólad. Mi van az operánkkal?16
Sokszor ölellek s csókollak
Rudi A 15 fr[anc] adósságomat egyidejűleg köszönettel küldtem címedre.
U.i. Most jut eszembe, hogy elfelejtettem boldog újévet kívánni. Nos, édes jó öregem, ad-jon a Sátán neked jobb esztendőt, mint ez volt, adad-jon sok, eszményiesen nagyszerű dolgo-kat, új beleket, kényelmes Water-klozetot (mindjárt kettőt, egyet hétköznapra, egyet vasár- és ünnepnapokra), szőnyegeket, tollas-ágyakat, bennük művészies nyelvű asszony-népséget, nationale-nagyságú könyvtárat,17 mit sohasem olvashatsz el, mert ne legyen időd hozzá; szóval adjon neked mindent, amikre nincs szükséged, mert akkor igazán szükségtelenné válik minden kapaszkodás ebben a nyavalyás voyou-életben. Pá!
Ferenczy18 egyet.[emi] tanár elküldte Murilloról írt könyvét. Átlapoztam és nem talál-tam nagyszerűnek. Milyen kvalitású embernek ismered őt? Azt hiszem, hogy sok szart ír-hat össze.
Találkoztam a doktorral. Érdeklődött utánad. Különben gyakran látom a S[ain]te Ge-nev.tièvel-ben,19 Boileau-t20 olvassa. Megmagyaráztam neki, hogyha én aludni akarok, akkor egy kis Racine-t21 is bekapok utána. Ettől aztán biztos a hatás. Hallatlan, hogy ezek az emberek nem tudnak olvasni! Ajánlottam neki a Tite-Live-t22 és néhány számtani könyvet, sőt egy 5 kötetes chémiának a címét is felírattam vele. Ezt vegye be az öregünk, de mind!
MTAK Kézirattár M s 4588/204.
Kézírás.
Címzés: Monsieur Fülep Lajos úrnak Nagy-Becskerek Magyar-utca Hongrie Feladó: Exp. Lavotta, Paris, 15, R. Jacob Lavotta Rezső ld. 3 2 / 4 .
1 Ismeretlen. N e m lehet azonos Csáktornyai Zoltán (1886-1921) festővel, aki még másfél évtizedig élt.
2 Ld. 34/1. A karácsonyra vonatkozóan ld. 42/2.
3 Reisenleitner Antal, Lavotta barátja, „naturalista hegedűs, aki párizsi szalonokban kuruc dalokat ját-szott cigányosan", amint Lavotta egyik Harsányi Kálmánnak szóló levelében írja róla. (OSzK Kézirat-tár, Levelestár.)
4 Pelzmann Ferenc szobrász.
3 Talán Ferenczy József (ld. 41/18.) felesége.
66
6 Koppe, Georg Gustav (1870-1927 után), német festő felesége, Szegfy Erasi festőnő (1877-?) ekkor Pá-rizsban éltek.
7 Helyesen: Stirner. FL cikke a Szerda 1906. X. 17-i számában jelent meg. Max Stirner (1806-1856) eredeti nevén J. C. Schmidt filozófus, hírlapíró.
8 Helyesen Gailhard, Pierre (1848-1918) basszista, 1899-1907 között a párizsi opera igazgatója volt.
9 Lavotta 1906 őszétől 1907 januáijáig dolgozott az említett baletten. Címe: La Straniera. Ballet-pantomime-symphonique 2 felvonásban. Benyújtotta egy párizsi pályázatra, de n e m nyert vele díjat.
Utóbb elküldte a pesti operának, de nem mutatták be.
10 Vályi Félix publicista, filozófiai és szociológiai író. 1906 és 1911 között főleg Párizsban és Berlinben élt a Pester Lloyd tudósítójaként. 1907-ben lefordította Nietzsche: Jenseits von Gut und Böse c. művét, 1911-ben Louis Liard egy munkáját németre Wissenschaft und Metaphysik. Autorisierte Übersetzung nach der 5. Auflage. Anhang: Émile Boutroux: Die Philosophie in Frankreich nach 1867. Előadott az 1908-as heidelbergi filozófiai kongresszuson. Az I. világháború alatt és után Svájcban élt, 1914 és 1920 között szerkesztette a Párizs-Lausanne-ban megjelenő La Revue Politique Internationale c. lapot. Ká-rolyi Mihály levelezésében (778.) mint újságíró, diplomáciai ügynök, Andrássy Gyula politikai bizal-masa szerepel. 1927-1928-ban a The Review of Nations. A n Organ for Panhumanism and Spiritual Freedomc. genfi folyóirat szerkesztője. Utóbb érdeklődése egyre inkább a Kelet felé fordult. 1922-ben Párizsban kiadta L'Europe en Asie mineur: la signification profonde du problème ture c. kötetét, amely angolul Londonban is megjelent Europe in Asie Minor: The Real Significance of the Near East Question címmel, valamint Spiritual and Political Revolution in Islam c. munkáját (London, 1925.) Az 1930-as években előadott a Sorbonne-on s szerkesztette a Synthase c. kötetet. 1932 után nagyobb uta-zásokat tett Indiába, Kínába és Japánba ill. Koreába, része volt abban, hogy Körösi Csorna Sándor 1933 februárjában Japánban buddhista szentté avatták. FL 1906-ban Párizsban kötött vele barátságot.
11 E levél tanúsága szerint Vályinak része volt abban, hogy Alexander Bernát Nietzsche-fordítás és ta-nulmány készítésével bízta meg FL-t. Csak utóbb dőlt el, hogy a Die Geburt der Tragödie teljes szöve-gét kellett lefordítania, a vele együtt megjelent Unzeitgemässe Betrachtungen-t nem. FL saját feljegy-zése szerint Firenzében, 1908. VI. 1-től VII. 20-ig fordította a művet (Ms 4582/7.), az 1909 áprilisában elkészült bevezető tanulmányt pedig Nagybecskereken és Párizsban írta. A kötet: A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus. írta Nietzsche Frigyes. Fordította és bevezetéssel ellátta Fülep Lajos.
Filozófiai írók Tára XXIII. köt. Bp. 1910. a Franklin Társulat kiadásában jelent meg.
12 Ld. 7/1.
13 Kernstok Károly (1873-1940) festő, a Nyolcak tagja. 1906 őszén rövidebb ideig, 1907-3908-ban huza-mosabban időzött Párizsban.
14 India, Hátsóindia, Középázsia, Tibet, Kína és Japán művészetét bemutató gyűjtemény. 1879-ben alap-ította Émile Guimet.
15 Harsányi Kálmán (1876-1929) költő, író, színikritikus, Lavotta ifjúkori barátja. Új versek. Bp. 1906.
c. kötetét küldte el.
16 Lavotta több, Harsányi Kálmánnak szóló ekkortájt írt levelében ír tervezett operájáról, amelyhez FL írt volna librettót (OSzK Kézirattár, Levelestár). „Időközben Fülep barátunk is igért egy szép operaszöve-get, de ez igazán szép." (Párizs, 1906. XI. 2 . ) „Most nekiállok az operámnak és nyárig bevégzem. Fülep igért egy remek operaszöveget, tárgyát még ittléte alatt beszéltük meg. Ezt szeretném még ez évben szin-ténbefejezni. Gyönyörű jelenetek s egypár fényes zenei problémákra [!] vankilátás. Ha olyan lesz, ami-lyennek gondolom, akkor örömmel kínlódom még egy esztendőt itt Párisban." (Párizs, 1907. I. 30.)
„Szeretném az operámat is befejezni; talánkésőbb - a nyáron megcsinálom. Fülep is ígért egy szép szö-veget, de a fene tudja, mi van vele, mert 2 hónapja nem írt. Oly nehéz szöveget kapni. egy csomó rosszat ugyan ajánlottak, de ilyenek nem kellenek." (Párizs, 1907. IV. 10.) A librettó nem készült el.
17 Lavotta olykor együtt járt FL-sal a Bibliothèque Nationale-ba olvasni. 1906. VIII. 22-i Harsányi Kál-mánnak szóló levelében írja: itt turkálok gyönyörűséggel Fülep barátunkkal." (OSzk Kézirattár, Levelestár.)
18 Ferenczy József (1855-1928) 1902 óta a Műegyetem magyar nyelv és irodalom professzora. A művé-szetek Spanyolországban és Murillo c. könyvéről van szó (Kolozsvár, 1900.) - Lavotta, aki több alka-lommal hiába pályázott a VKM ösztöndíjára, 1907 elején Ferenczy közbenjárására kapott 800 koronát.
19 Bibliothèque Sainte Gcneviève - párizsi könyvtár, FL gyakran látogatta.
2 0 Boileau, Nicolas Despréaux (1636-1711) francia kritikus, költő.
2 1 Racine, Jean de (1639-1699) francia klasszikus drámaíró.
2 2 Titus Livius, Augustus-kori római történetíró nevének franciás alakja.
42. CSÓK ISTVÁN - FÜLEP LAJOSNAK
Párizs, 1906. XII. 31.
Kedves barátom!
Kegyetlen, hol fagyos, hol locs-pocs időben, szeles télen tavaszról, virágzó iákról, da-los madárról álmodni mit jelent? Levelete kapsz Fülep barátodtól.1 Nekem azt jelentette.
Egy ilyen álomután hozta a levelét csúf téli napon a facteur. Pénzt vártam, (most is csak még várom. Hélas!) - de biz isten jobban megörültem sorainak. Hát még mikor olvastam!
(olvastuk!) Csak az volt a hija, hogy maga nem ült köztünk. No de ami késik nem múlik.
Eszünk mi még szőlőt lágy kenyérrel.
A karácsonyt ne bánja.2 Sőt mi több, bizony nem ittunk valamennyien a maga egészsé-gére, - sőt senkiére sem, - beteg volt az asszony. (Most már nem az.) Már pedig ha az asszony beteg, akkor az ember a sajnálatraméltó. Azért is nem sajnáltam én szegény, őt, a beteget.
Odavittem a poharát. Igyál fiam - nem, nem jól esik. De a Fülep egészségére - arra igen, s fenékig itta a poharat. így történt hogy csak mi ittunk, s nem mindnyájan a maga egészségére.
De hál isten, amint soraiból látom, nincs is rá nagy szüksége, hogy mi igyunk. Elég praktikus ember, hát iszik maga, mert módjában áll. Igyék is, egyék is és álljon helyre mi-nél előbb s mimi-nél jobban, ezt kívánom az ú j esztendőben. Persze most maga mosolyog egyet az én zsíros, patriarchalis, ósdi kívánságomon. Pedig ravaszabb gondolat rejlik e na-ivság mögött, mint mikor maga azt hiszi, hogy az édesanyja (akit ismeretlenül is nagyon tisztelek s kérem adja át neki kézcsókomat) Párisnak hizlalja a fiát. Lehet Párisnak ideig óráig, azonban - no de várjunk mindennek sorára.
Úgy teszek, mint a ponyvaregény író, ú j fejezetbe kezdek, tehát beszélek magamról.
Magáról már csak azért sem fogok, mert látom, elég praktikusan fogja fel az otthon való tartózkodást s azonkívül elég jól tudja, mit tegyen az én hozzászólásom nélkül is. In-kább azt írom meg tehát - csalom nagyon Márffyt, töltse velem a nyarat Baranyában.3
Tán Pécsváradon, amelyről úgy tudom, csodálatosan szép. Talán Vajszlón, ahol ős kálvi-nista nép lakik, ahol az asszonyok fehérben gyászolnak. Vagy itt-ott. Egyszer a Dunán, máskor a rengeteg őserdőkben a Zengő tövében. A szénbányák feketesége után a sokac menyecskék káprázatos tarkasága. A hihetetlen gazdag, színes tájképmotívumok után a Duna hullámainak szürkesége - cigányok, svábok, mindenfajta s féle férfiak s asszonyok, oly mesés világ, melynek halvány reflexe is bámulatos volna vásznon. És írásban? Pláne, ha a fiatalos tűz, mely - hál isten, bennem is forr - még lelkesít is hozzá!
Ez volna csak az élet. Azt hiszem, emótiókban sok tekintetben gazdagabb még, mint maga Páris. Ott (Párisban t . i.) sokat, sőt legtöbbet mástól már készen vesz az ember s kénytelen assimilálni, míg itt az őstermészet a maga ellenállhatatlan erejével önálló mű-ködésre inspirál.
Ön ért engem bizonyára. Aki legény, az mindenütt egyéni, de itt akarva sem lehet más az ember.
És aztán új környezetben új gondolatok! És ha mi, akik már itt Párisban úgy értettük egymást, minő új, változatos formában éreznénk minden nagy ősforrását, a szűz termé-szetet. Jöjjön kedves barátom ön is. Álljon helyre édes jó anyja aggódó szemei előtt, nem a nagyvilág, de a maga számára. Töltse velünk utókúrakép a nyarat s meglássa, ez oly
68
óriási erő összehalmozása lesz, amely - bárhova vigye is vágya - képesíteni fogja a legna-gyobbra, a legdicsőbbre!
Adja isten hogy úgy legyen! Feleségem is szívből üdvözli. Én kézszorításomhoz kül-döm baráti ölelésemet is. Szívből üdvözli igaz barátja
Csók István
MTAK Kézirattár Ms 4585/236.
Kézírás.
Címzés: Tekintetes Fülep Lajos úrnak Nagy Becskerek Magyar utca Hongrie Csók István ld. 34/1.
1 A levél nem ismeretes.
2 Lavotta Rezső 41. sz. leveléből kiderül, hogy Csók Istvánéknál készültek tölteni a karácsonyt, de az összejövetel - mint Csók és Lavotta is írja (ld. a 41. sz. levelete) - elmaradt. Csók István: Emlékezéseim c. kötetében (Bp. 1927.) több alkalommal ír FL-ról, akivel Párizsban ismerkedett meg.Téves azonban annak a karácsony estének a leírása (136-141.), amelyen szerinte FL is résztvett. FL három alkalommal volt Párizsban, 1904-ben, 1906-ban és 1909-ben, de egyszer sem töltötte ott a karácsonyestét. Az emlé-kezetes együttlét más alkalommal lehetett, s a tévedés nyilván abból adódik, hogy Csók emlékezetében megmaradt FL sajnálkozása a karácsonyestével kapcsolatosan.
3 Az út - bár sem Csók, sem a róla és Márffyról szóló írások nem említik, - megvalósult. Bizonyítja Csók 1907. V i n . végén Darázs községből írt levele (56. sz.), ekkor készült Alvó sokác nőc. képe, továb-bá a levélnek Márffy Párizsba küldött képeiről szóló passzusa. FL nem tartott velük.