Nagybánya-Budapest, 1906. Vili. 18.-X. 14.
Kedves Fülep
levelét már jórég vettem, megnyugvással töltött cl, hogy amennyire - annyira ismét egészséges: egy Blummer [!] nevű szobrász,1 ki egy ideig itt tartózkodott s Önnel Paris-ban futólag összekerült, említette, hogy ismét valami bélbaja volt.2 Az én szerény véle-ményem az, hogy Ön diétikai hibákat követ el s nehezen emészthető dolgokkal táplálko-zik. A dohány és szeszes italok élvezetét teljesen abba kellene tán hagynia, húsételeket meg vegetárius ételekkel felcserélnie: az intenzív szellemi életet élő embernek más táplá-lékkal kell élni mint a bourgeois- és arisztokrata társadalomnak, ha objektív akar maradni az élvezők táborával szemben: ez tán az érem egyik oldala. Mérsékelt puritanizmus, egyé-nileg átgondolt dietika helyén való művészembernél, amúgyis sokszor kirúg az ember a hámból. Itt majd egész vegetáriusan, de jól élek s mondhatom az idegek erősödnek s emésztési zavarok nincsenek. Ép úgy, mint egyebek felől gondolkodunk, gondolkodjunk megfelelő táplálkozásról is.
Jóleső érzéssel tölt el, hogy tudom, hogy munkálkodik s hogy Paris megfelel teljesen annak, mit keresett. Csak a szellemi dictikát és ökonomiát se hagyja szem elől.
Az itteni élet nagyon kedves és elég intenzív. Annyi piktor még sohse volt Bányán, mint ez idén. Párisból és Párisba gravitál kevés kivétellel az egész művész-generáció. Vannak törekvő emberek itt, kiknek művei közül azt hiszem a Salon dAutomne-ban látni fog né-hányat: Czóbcl Béla3 és Frim4 küldenek ki innét oda képeket: az elsőtől néhány szép dol-got láttam. Törekszenek még oda Mikola András,5 Czigány Dezső,6 Boromisza Tibor,7
Ziffer Sándor8 és még többen igaz hogy embrió állapotban lévő formákban. Van Gogh, Gauguin, Henri Mattisse, Signac, Valloton9 nagyban grasszálnak és nagyban röhöghet-nének a sok ifjú művészhullán, kik állítólag vég-konzekvenciákat akarnának vonogatni a 19. század pikturájából. Fentiek közül többel találkozik azt hiszem majd odakünn. Min-dent összevéve zavaros az itteni piktorélct és a zavrosban halásznak ifjak-vénck, kiknek egyénisége nem világít ki a homályból.
Ami engem illet, hát szerény körülményeimhez képest eleget dolgozom: festek, rajzo-lok is, ha van rá energiám és kedvem, no meg anyagom. Az ú.n. terveim még a régiek:
ősszcl-télen gyűjteményes kiállítás,10 azután külföld. Októberben három hétre Pestre megyek, hogy végre is dűlőre hozzam ez ügyemet: a kiállítást értem: minden erőmmel azon leszek hogy meglegyen, ha a végzet is úgy akarná. Ha nem is sikerülne a dolog, amit a Sors ne adjon, külföldre okvetlenül kimegyek: leginkább Párisba, már ott kell, hogy let-tem volt légyen: hisz Paris most kétségkívül az első művészváros, a „világ" közepe?
Előbb itt minden lehetőt megpróbálok: arra, hogy apanagegal menjek ki, semmi remé-nyem: minden reményemet anyagilag a kiállítás sikerébehelyezem: ha nem más hát grafikai kiállításba: rajzaim grafikáim erősen megszaporodtak, lévének hallucinációim nagymér-vűek. Hát mint mondom, minden körülmény között külföldre gravitálok: Páris is egyike azon városoknak, melyekre erősen gondolok, azonban Bécs, München, Florenz semmeg-vetendők. Itt mintegy októberig maradok s aztán indulok Allah segítségével rabló körutam-ra. Jelenleg olyan szerény az anyagi helyzetem, hogy pozitív terveim nem is lehetnek!
Itteni szórakozásaim társaságon kívül az irodalom: Ibsen, [ . . . ] , Gobineau, Dickens, Mabel Collins, tán Stendhalhoz11 is hozzányúlok még e nyáron - Ön valószínűleg úgy el van halmozva irodalommal, hogy a föle se látszik ki, érdekelne élete, konnexiói, így messziről azonban nehezen mennek az értesülések, illetőleg egy kis jóakarat mellett mennének.
Gizát12 nem sikerült ide lehoznom, elkeseredettnél, elkeseredettebb leveleket kapok ide, melyek már, hovatovább némileg eltompítják az ember részvételét ügyeiben.
A mi régi lakótársunk: Gara13 is itt van, Jucika holnap jön: egy év múlva alighanem már Garáné lészen. Gara innen Münchenbe gravitál, szép szándékokkal és tervekkel.
Üdvözlöm Párist és összes lakóit.
Híve
Erdei Viktor N[agy]bánya, 1906. VIII. 18.
Hogy nagyon-nagyon szeretnék Párisba jönni azt minek is említeni, hisz ha mehetnék oda, úgyis mennék. Hogy a Gauguin kollekció és a Salon d'Automne14 (melynek nívójá-ról N[agy]bányán sokat hallottam) s minden egyéb Párisban nagyon érdekel, azt minek is mondjam? Jelenleg fizikailag és anyagilag lehetetlenség kijönnöm s bár a Gauguin-kollekciót ily teljességben nem láthatom, biztos vagyok benne, ha a Fátum élni enged, lát-ni fogok még tőle sokat, hisz tudja, áldozok sokat a művészet látásáért és keresem és kuta-tom mindenütt a már megalkotott művészeteket is.De innét névtelenül, hangtalanul, anyagtalanul nem megyek el, az feltett szándékom évek óta és tovább haladásomyegy na-gyobb arányú munkásság és élet alapját immár meg kell vetnem: most itt kell lennem, itt a helyem. Tavasszal majdan, ha a nagy Mindent intéző is úgy akarja, kiruccanok szeretett testi hazámból.
A „Szerda" című hetilappal igazán nem tudom, milyen természetű ügyei lehetnek, múltkorában fennvoltam szerkesztőségükben (tőlem is vettek néhány kis záródíszet)15
nagyon dicsérték Stirner cikkét16 és fajialják, hogy Ön nincs jelen, hogy a képzőművé-szeti rovatukat vezesse, Ön lenne az egyedüli, kit ők erre a célra igazán alkalmasnak talál-nak.17 Csak nagy érdeklődést láttam Önnel szemben, igazán semmi mást. Hogy hogy fog a lap prosperálni, az nem tudható: nehéz faba vágták fejszéjüket, az bizonyos: nálunk új, nagy hetilapot indítani: egy páratlanul indolens és az irodalomért a legkisebb áldozatra sem képes publikumra támaszkodva: ehhez nagy mersz kell!
Minden vonalon csak azt látom k[edves] Fülep, hogy Önnek úgy egészségi, mint exisz-tenciális szempontokból itt a helye: igazságos és Ízléses személyeket nem bántó, csak a művészetet igazán szolgáló műkritikát gyakorolva és egy olyan irodalommal foglalkozva, mely igazán Magából fakad és a melynek most már meglesz itt a terrénuma... szülő-anyag-földünk-nyelvünk végtére is itt van, már nem teljesen Ázsia Magyarország s Maga még oly fiatal! Áll még Páris sokáig!
Ismerjük meg lelki-testi erőink határait, gazdálkodjunk erőinkkel bölcsebben.
Vigyázzon k.[edves] Fülep az energiájára, ne pocsékolja azt csupán arra, hogy Páris-ban maradhasson v. [agy] FranciaországPáris-ban: hisz a magyar provinciák szépségei veteked-nek azokkal, az bizonyos: Nagybecskerek lázas vidékei tán nem ajánlatosak, hanem a Kárpátok vagy a Balaton környéke, vagy Budapest környéke, mely a Duna mellett és a bu-dai oldalon absolut egészséges!
Ezek után üdvözlöm még aboulevardokat, a Camelot-okat, maquereaukat, az apache-okat és sok egyéb közveszélyes ügyön kívül még a m e de la G[rand]e Chaumière 12 szen-vedő lakóját.
Hiszem, hogy rövid idő megérleli Magában azt az elhatározást, hogy egy időre haza-jöjjön!
Igaz híve
Erdei Viktor Budapest 1906. X. 14.
Jelenlegi családi címem: VI. Nagymező u. 37. I. 5.
U.i. Ma volt itt Márffy,18 igen kedves, kellemes fiúnak hat, remélem, többször összeke-rülök itt vele. - Ma megyek ki a Munkácsy szobrokhoz, a második pályázat ismét ered-ménytelen maradt.19 Jobbágy20 ismét pályázott. - Gara a múlt hét elején Münchenbe uta-zott hosszabb tartózkodásra.
MTAK Kézirattár Ms 4586/132.
Kézírás.
Címzés: Monsieur Fülep Louis 12 rue de la Grande Chaumière Paris
Feladó: Erdei Viktor Nagybánya Szaiczer 5.
Erdei Viktor (1879-1945) festő, grafikus, Székely Bertalan, Hollósy Simon és Ferenczy Károly tanítvá-nya. FL ifjúkori barátja. 1904-1905-benkét portrét készített FL-ról. (Az 1904-es a Magyar Nemzeti Mú-zeum Történeti Képcsarnokában, az 1905-ös a pécsi Janus Pannonius MúMú-zeumban van.) A hagyatékban két róla készült rajz is fennmaradt. (Ms 4599/12-12a.)
1 Valószínűleg Brummer József (1883-?) műgyűjtő, mecénással azonos, akinek portréját H. Rousseau festette meg. (Ld. Szabó Júlia: Henri Rousseau. Bp. 1967. 2 5 . , ill. 44. kép).
2 Ld. 26/1.
3 Czóbel Béla (1883-1976) festő. Az 1906-os Salon des Indépendants kiállításán egy csendélettel, egy tájképpel és egy tanulmányfejjel vett részt.
4 Körmendi-Frim Ervin (1885-1939) festő, Hollósy Simon, majd Párizsban J.P. Laurens tanítványa.
5 Mikola András (1884-1970) festő, Nagybányán Réti István tanítványa, utóbb Párizsban a Julian és a Delécluze-akadémián tanult.
6 Czigány Dezső (1883-1937) festő. Budapesten, Münchenben és Nagybányán Hollósy Simonnál, majd Párizsban J.P. Laurensnál tanult. Később a Nyolcak tagja. Szerepelt a Salon des Indépendants kiállí-tásain.
7 Boromisza Tibor (1880-1960) Nagybányán Ferenczy Károlynál, majd Rómában és Párizsban tanult. A Salon des Indépendants kiállításán egy önarcképpel szerepelt.
8 Ziffer Sándor (1880-1962) Budapesten és Münchenben, majd 1906-tól Nagybányán Hollósy Simon tanítványa.
9 Erdei itt Paul Gauguin Salon des Indépendants-beli retrospektív kiállítására utal. - Matisse, Henri (1869-1954) francia festő. - Signac, Paul (1863-1935) francia festő, 1898 óta a Salon des Indépendants elnöke. - Valloton, Félix (1865-1925) svájci festő, grafikus.
10 Erdei gyűjteményes kiállítása csak 1907 márciusában volt Budapesten. A katalógus bevezetését FL írta.
11 Ibsen, Henrik (1828-1906) norvég költő, drámaíró. - Gobineau, Joseph Arthur (1816-1882) francia szociológus. - Dickens, Charles (1812-1870) angol regényíró. - Collins, Mabel (1851-?) okkult tárgyú divatos regények szerzője. - Stendhal, Henri Bayle (1783-1842) francia író. Gobineau előtt olvashatat-lan név.
12 Lyka Károly: Festészeti életünk a milleniumtól az első világháborúig. 2. kiad. Bp. 1983. c. művében (154.) egy Komjáthy Gizellát említ, aki könyveket illusztrált. N e m írja, Münchenben tanult-e. Talán róla van szó.
13 Gara Arnold (1882-1929) festő, grafikus, iparművész. Szablya-Frischauf iskolájában. Nagybányán és Németországban tanult.
14 FL cikket írt róla a Szerda 1906. X . 31.-i számában.
15 A Szerda megjelent 7 számában nincs Erdei-kész flette záródísz. Feltehetően a lap megszűnése miatt már nem jelent meg.
16 Ld. 28/20.
17 Ld. 28/22.
18 Ld. 7/1. Márffy első ízben 1906-ban vett részt a Salon des Indépendants kiállításán. Első önálló pesti kiállítása 1907-ben volt.
19 Az Országos Képzőművészeti Társulat által kitűzött Munkácsy-szoborpályázat e l s ő fordulója 1906 februárjában eredménytelen maradt, nem adták ki a megbízást egyik pályázónak sem. FL két cikket is írt róla: Munkácsy szobra (Az Ország 1906. II. 14.), ill. Munkácsy a karosszékben (Magyar Szemle, 1906. II. 2 2 . ) címmel. Mindkettőben Túri Jobbágy Miklós és Pálinkás (a talapzat tervezője) pályamű-vét emelte ki.
2 0 Túri Jobbágy Miklós (1882-?) szobrász.
31. HEVESI SÁNDOR - FÜLEP LAJOSNAK
Bp. 1906. VIII. 27.
Kedves jó barátom,
ne haragudjék, hogy levelére oly sokáig nem válaszoltam,1 de közben katonáékkal vol-tam elfoglalva, sőt be is kellett vonulnom Nagyváradra, s csak nagyon nehezen szabadul-tam, jóllehet a rheuma még most is gyötör és különben is hatóságilag igazoltatott.
Márkusnak2 rögtön az ön levele vétele után szólottam, azóta különben is úgy tudom, hogy tisztázódott a dolog s Ön időközben több levelet is kapott tőle. Azt hiszem, hogy már a jövő hónap elején nyélbeütődik a Szemle dolga új alapon3 s remélem, hogy nemsokára már érdemlegesen írhatok Önnek ebben a tárgyban. Ha a dolog sikerül úgy, amint a kilá-tások remélni engedik, akkor Ön kényelmesen fog utazhatni Belgiumba s mindenfelé, ahova tervezi. Tálán a jövő nyáron találkozhatunk is valahol, mert jövőre már okvetlenül kimegyek Európa, ha törik, ha szakad.
Itt az élet egyszerűen utálatos és szinte fáj, hogy már kezdődik a szezon és a munka, mert a munka nem öncél, a meddő munka csak olyan korcs élvezet, mint az onanizálás.
Az ember csak a kimerültséget érzi és nem a gyönyörűséget. Az embereken is szinte érzik már a nagy kiábrándulásnak a kezdődő keserűsége. A tulipán nagyon szép virág,4 de ha-mar megbüdösödik s a hagymáját nem lehet megenni, akkor még a krumpli is többet ér.
Ha optimista volnék, azt mondanám, hogy a hazafiság - az a bizonyos hazafiság - végső napjait éli s az emberek rájöttek arra, hogy azoknak a frázis-bankóknak, a melyekkel már évtizedek óta kifizetik őket - abszolúte hiányzik az arany-födözetük. De nem vagyok optimista és így nem tudok hinni egy szebb jövendőben... Szóval, csupa kiábrándu-lás...
Ön nagyon keveset ír.5 Az Országban is csak néha-néha, nekünk meg éppenséggel nem. Ady sokkal szorgalmasabb, egy pár gyönyörű verset írt nemrégiben, ha találkozik vele, mondja meg neki, hogy nagy gyönyörűséggel olvastam. Újság alig van, amit nem tudna, legfeljebb az, hogy Tihanyi, nagyváradi színész,6 a Vígszínház legújabb tagja, akit ön gyakran emlegetett, szintén megjelent a Bátoriban.7 Egy végtelenül kedves, szim-patikus, intelligens fiú. Hogy van egészségileg? Remélem, már teljesen reparálta ma-gát.8 Adjon hírt magáról minél előbb.
Meleg kézszorítással igaz barátja
Hevesi
MTAK Kézirattár Ms 4587/211.
Kézírás a Magyar Szemle szerkesztőségi levélpapírján.
Párizsba írt levél.
Hevesi Sándor ld. a 26. sz. levelet.
1 FL levele nem maradt fenn.
2 Ld. 11/4.
3 A Magyar Szemle utolsó száma 1906. XI. 2-án jelent meg, a lap anyagi okok miatt szűnt meg. Csak 1909-ben támadt fel, ekkor Élet címen folytatódott. Ld. a 101. sz. levelet.
4 1906. III. 15-én Budapesten mozgalmat szerveztek a nemzeti érzés ápolására, híveinek egy táborba te-relésére. Jelvényük a tulipán volt. A mozgalom célja állásfoglalás volt minden nemzeti törekvés mel-lett, a nemzeti érzés ápolása a családban és a nevelés terén, amíg az ország nyomorban van, minden fé-nyűzés mellőzése, a nemzeti önállóságot célzó törekvések előmozdítása és a magyar ipar pártolása. A botrány akkor tört ki, amikor kiderült, hogy a mozgalom jelvényének gyártásával megbízott iparos Bécsben rendelte meg a tulipán-jelvény elkészítését. Az ügyről Ady is írt a Budapesti Napló 1906. III.
27-i számában.
5 FL az év hátralévő részében Az Országban 3, a Magyar Szemlében 1, a Szerdában 3 és a Művészetben 1 cikket publikált.
6 Ld. 21/10.
7 A Bátori-kávéház a Kecskeméti utcában volt.
8 Ld. 26/1.
32. ADY ENDRE - FÜLEP LAJOSNAK
[Párizs, 1906. VIII. 30.]
Kedves Fülepp Fiú,
nagyon beteg vagyok: hulla. Próbáltam birkózni a bajjal: nem sikerült.1 Csak terhe volnék annak a társaságnak, melynek voltaképpen tetszeni óhajtanék. Ments ki engem, fiam. De barátsággal, szépen csináld. Az én gondom lesz, hogy valahogyan jóvátegyem, minek oka úgy sem vagyok. Különösen üdvözlöm Csókékat,2 ismeretlenül Székelyt,3
Lavottár tisztelem. Téged igaz barátsággal kér újra s ölel
Ady Endre
A dátum: postabélyegző.
MTAK Kézirattár Ms 4585/20.
Kézírás.
Közölve: Ady-levl. 220.
Címzés: Monsieur L. Fiilepp (!) 12 Rue de la Grande Chaumière 12.
Feladó: E. de Ady Casimir Delavigne 3.
Ady Endre és FL kapcsolatát ld. 19/1.
1 Ady ugyanezen a napon a következő levelet írta Kozmutzáné Marchisiu Oltiliának: „ N e nyugtalankodj a fiad miatt. Nincs s e m m i baja. Estére hazavisszük." Alighanem Párizs bemutatása során került olyan állapotba, hogy nem mehetett el a megbeszélt összejövetelre. Ld. Ady Endre levelei I. 220.
2 Ld. 34/1.
3 Székely Andor (1876-?) festő, grafikus, 1908-ig tíz éven át Párizsban élt.
4 Lavotta Rezső (1876-1962) zeneszerző, karmester, zenei író. 1901-től kb. 1910-ig Párizsban élt, olykor ösztöndíjból, leginkább zene- és nyelvtanításból tartotta fenn magát. Irt operákat, balettzenét, szimfo-nikus zenét, dalokat, utóbb főleg színházi kísérőzenét, de foglalkozott zenepszichológiával is. Hevesi Sándor, Vályi Félix, Csók István és Ady baráti köréhez tartozott. FL-sal 1906-ban ismerkedett meg Pá-rizsban, leveleiben gyakran emlegeti. Harsányi Kálmánnak 1906. VIII. 22-én írt levelében a következő-képpen jellemzi: „Nagyszerű alak ez a Fülep! Más ember délben 12-kor ebédel, ő ezt éjjel 2-kor teszi s reggel 8-kor vacsorál. Délután alszik s estétől másnap délig dolgozik. Igen tartalmas ember, bár néha-néha titán-allürjei vannak, ami különben a fiatalsággal el fog múlni. Tetszik nekem s jól összebarátkoz-tunk. Ép oly ábrándokkal van tele, mint én." (OSzK Kézirattár, Levelestár)