Nagybecskerek, 1908. IV. 26.
Kedves Lajosom!
Már több ízben ültem neki az írásnak, az első néhány mondatnál azonban nem jutottam tovább. Visszarettentett az a rengeteg anyag, amely írás közben folyton nagyobbodó tö-megben elém torlódott, és amelynek feldolgozása csak egy meglehetősen nagy tanul-mányban volna lehetséges. Beláttam azonban, hogy így te sohasem fogod megkapni vála-szomat és ezért félrelöktem jegyzeteimet, amelyeket a feleletadáshoz készítettem és elhatároztam, hogy a lehető legrövidebben közlöm veled nézeteimet és álláspontomat.
-A Hétbeli írásnak nagyon megörültem.1 A formája (strófikus volta) és az írásban meg-nyilvánuló ritmus annyira megtetszett nekem, hogy ebből a szempontból még most is hiá-ba keresek a magyar irodalomhiá-ban hozzá hasonlót. - Talán nem kell külön megemlítenem,
hogy a témát is teljesen újnak és nekem különösen vonzónak és érdekesnek találtam, mert sok személyes élményed buggyan ki az írásból.
-Az ,,Új Művészi stílus" c. tanulmányod2 megírásából is azt tapasztaltam, hogy eddig soha oly könnyedén nem jöttek ki belőled a gondolatok, oly szervesen nem fonódtak egy-be a következtetések és soha sem látszott annyira egyöntetűnek az írásod, mint itt. - Az álláspontod előtt is kalapot emelek, de nem tudok veled egyetérteni. Az a nézetem, hogy a régi stílusok megalakulásánál egy igen jelentős tényezőt, talán a szülőokot figyelmen kí-vül hagytad. - Ez a vallás. - Én úgy látom és úgy képzelem el az egiptomi, asszír, [...]
görög stb. stílusok keletkezését, hogy a vallás (illetve annak letéteményesei, a papság) kisajátított bizonyos formákat és azokból dogmákat, egyedül érvényes és helyes szabályo-kat csinált (Ez és ez az istenség valódi, hű képmása stb.). Minthogy az egész szellemi, te-hát a művészi élet is csaknem kizárólag a vallás uralma alatt állott illetve annak megnyil-vánulásaként jelentkezett, a művészek az ekként szabállyá kinevezett formákon nem mertek és nem is tudtak túlmenni és így egész tevékenységük arra irányult és abban merült ki, hogy az adott formákat mélyítsék tartalmilag. - Innen a régi stílusok monumentalitása.
Manapság a vallás túlélte magát és helyébe más oly tényező nem lépett, mely a vallás ezt a szerepét folytatni képes volna. - Most a korlátlan benső szabadság korában és a jövő-ben is nem tudok elképzelni oly fejlődést, mely az egyes művészek egyéniségének alárendelésével járna más valaki által megformulázott, tehát csak erre érvényes igazságnak. -Én úgy érzem, hogy a jövőben is az lesz a művészek törekvése, hogy stílust alkossanak, de mindegyik a maga stílusát, és pedig lehetőleg oly elmélyítéssel és monumentalitással, amilyennel a régi stílusok bírtak. - Igaz, hogy a régi stílusok kialakulása évszázadokig is eltartott, manapság azonban már sok olyant alkottak egy emberélet alatt, amihez régente évszázadok kellettek. A művészetek külömben is folytonos fejlődésben vannak, alkotó elemeik, lényegük kikutatása és megállapítása szemünk előtt történik és így én nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy talán nemsokára lesznek művészek, akik egy emberélet alatt olyan stílust fognak megcsinálni, amilyennek megalkotásához a régieknek több ge-nerációja szükséges volt.
Ez röviden, tele gondolatbeli ugrásokkal az én nézetem, amelynek egyedül helyes voltát korántsem akarom vitatni. A te álláspontod mindenesetre érdekesebb, újabb és talán iga-zabb és ezért épenséggel nem akarlak attól eltéríteni. Ha könyved ezen az alapon készül, sok dolog új világításban fog jelentkezni és utóvégre egy könyvnek egyéb célja nem lehet, mint bizonyos álláspontot elfoglalni, azt kifejteni és ezzel a nézetek tisztázásához közre-működni.
908. ápr. 27.
-Engem is felette meglepett az a hihetetlenül hangzó tapasztalatod, hogy naivul állsz az élettel, és a művészetekkel szemben. Iparkodom összhangba hozni ezt a vallomásodat utolsó írásaiddal és - megbocsáss - most még kevésbbé tudok abban hinni. Én úgy érzem, hogy ez a naivitás inkább túlfinomodottság, amely új szenzációkat már csak a primitiv művészi megnyilatkozásokban tud találni. A kultúra utolsó fokban mindig visszakanyaro-dik a kezdetekhez, amelyekben új szépségeket és új gyönyöröket tud felfedezni. Ha vala-miben, úgy az Ízlésben nincs visszafejlődés és ezért diagnózisodat csak a jelzett értelem-ben fogadhatom el. - Én ezzel korántsem a naivitást csak az abszolút kulturálatlanság állapotában akarom elismerni. Ellenkezőleg minden művészet eg\ jó adag naivitást téte-lez föl. A te esetedben úgy konstruálom meg diagnózisod magyarázatát, hogy fejlődésed-ben elérkeztél arra a pontra, amelyen elmarad tőled minden idegen, minden ami
helyes-nek tűnt és ezért vagy tetszetős volta miatt elfogadtad, levált minden külsőség és most már kizárólag magadból merítesz, legsajátosabb lényedből adsz. - Ennek felismerése tehát az a nagy változás, amelyet magadon konstatáltál és amely előtted a naivitás színében tűnt föl.
Úgy látom Firenze eltántorított - legalább egyelőre - eredeti terveidtől, a kizárólagos belletrisztikai tevékenységtől. A jövő megalapozása szempontjából mostani tanulmányai-dat csak helyeselni tudom, ám azért ne feledkezzél meg egészen a szegény magyar szépi-rodalomról.
Jenőtől3 értesültem, hogy egy 1600 k[orona] állami segélyben részesültél és ezzel egy időre az anyagi gondoktól megszabadultál. E sikernek én is felette örülök, mert tudom, mennyire hátrányos befolyással vannak rád a kedvezőtlen pénzügyek. - Az Új Szemlétől kaptál-e honoráriumot és megfelelőt-e. (Mellesleg az a nézetem, hogy kár ennek a lapnak írni, mert senki sem olvassa és alig valaki ismeri.) - Az idegen nyelven való megjelenés-sel mennyire vagy? fölhívom figyelmedet az idecsatolt revühirdetésre.4 A revüben Vályi5
barátodnak már több cikke jelent meg, és így talán nem lesz nehéz ott néhány dolgot elhe-lyezni (a revü ugyan főleg szociológiával foglalkozik, de azért már több filozófiai tanul-mányt is láttam benne.) - Egy új magyar szépirodalmi folyóirat is jelent meg néhány hó-nap előtt „Nyugat" címmel.6 A fiatal modernek lapja és állítólag igen erős. (Ady, aki jelenleg szülőfelujában tartózkodik, egyik fő munkatársa.)
-Magamról még semmi újat v[agy] jót nem írhatok. Tengődöm. Ez az én hivatásom!
Édes anyám szívélyes üdvözleteit küldi és köszöni a róla való megemlékezéseket. -Sok szeretettel ölel
Viktorod Remélem, nem várakoztatsz meg nagyon válaszoddal!
MTAK Kézirattár Ms 4587/184.
Kézírás „Dr. Gyenes Viktor ügyvéd" feliratú levélpapíron.
Firenzébe írt levél.
Gyenes Viktor ld. a 78. sz. levél jegyzetét.
1 Ld. 84/3.
2 Ld. 66/2.
3 Ld. 19/1.
4 A melléklet hiányzik a levélből.
5 Ld. 41/10.
6 Ld. 83/5.
93. ALEXANDER BERNÁT - FÜLEP LAJOSNAK
[Bp. 1908. V. 8.]
Kedves Fülep Úr!
Ép tegnap beszéltem König tfanár] úrral;1 megállapodtunk, hogy a Geb.[urt] d[er]
Trag.födiet] egészen adjuk. Hogy mi legyen még a kötetben, attól is függ, mekkora lesz a Geburt a magyarban. Tálán az Unzeitgem.fässige] Betr. [achtungenjből2 valami. Tehát:
so on!
Elolvastam a tanulmányát.3 Nagyon, nagyon érdekes. De vannak megjegyzéseim.
Ezekről legközelebb.
Szíves üdvözlettel igaz híve
Alexander
A dátum: postabélyegző.
MTAK Kézirattár Ms 4585/25.
Kézírás.
Címzés: S[ignor] Luigi Fülep 10. Via la Farina Firenze Italia Alexander Bernát ld. a 44. sz. levelet.
1 Ld. 28/13.
2 Nietzsche: Unzeitgemässige Betrachtungen c. műve n e m került be a FL által fordított kötetbe.Ld.
41/11.
3 Ld. 66/2.
94. FÜLEP LAJOS - KORONGHI LIPPICH ELEKNEK
Firenze, [1908. V. 14.]
Mélyen tisztelt tanácsos úr,
bocsánatot kérek, hogy ily szörnyű nagyot késtem a válasszal1 az Ön végtelen jóakara-tú levelére, de vis major állott be - többek közt hurcolkodás, az egész pensiónk házat cse-rélt,2 tintám és tollam bepakolva - kávéházba pedig istók uccse nem járok.
Ha Önnek valóban örömet szereztem a pálfordulásommal,3 amit hinnem mindennél jobban esik, mit mondjak én? Azt hiszem, ez az egyetlen módja annak, hogy úgy ahogy lerójam a hálám azokért, amiket értem tett - némi örömet szerezni, mert tudom, hogy eb-ben az örömeb-ben a személynek semmi szerepe sincs, egy magasabb, egy rajtam túlszárnya-ló öröm az, inkább bizalom, mely a magyar kulturának szól - s csak mint e kulturáért cse-lekedni akaró valakinek, nekem is. Ha megengedi, hogy itt egy pillanatra együtt említsem kettő magunkat - azt hiszem, kevés olyan fanatikusa van a kulturának, mint mi. Ön nyíl-tan, én egyelőre csak suttyomban és bizonyos, hogy ha a megismeréseink között nem is volnának, mint ahogy pedig az Ön értesítése szerint vannak, közösségek, az örömeink kö-zösek lennének minden fölött, rajtam, bárki és bármi fölött, aki tesz, ami történik e kultu-ráért, valaki neki szenteli magát, valaki megtalálja az útját, valaki erős és neki veti magát a töretlenjének - mindegy, hogy ki, ebben egyek vagyunk mindig, mindig, ebben az örömben. Én részemről csak azt szeretném, ha már éppen rólam van szó, hogy minél több örömet szerezhessek Önnek - ami más szóval azt is jelenti, hogy minél különb szántóvető-je váljék belőlem a mi kultúránknak.
Nagyszerű dolog az, amiről írni méltóztatott, hogy a gondolataink olyan frappánsul összetalálkoztak. Különös - az utóbbi időkben több ízben történt meg velem és mindig olyan emberekkel, akikre büszke lehettem. Már nem vagyok egyedül! Mint voltam hóna-pokkal azelőtt, amikor mindent magam akartam megcsinálni s csak a magam módja sze-rint. A megtérésemet mi sem igazolja jobban, mint hogy jeles emberek törekvéseivel ta-lálkozom léptennyomon. Végtelen lekötelezne vele tanácsos úr, ha említett cikkét nekem elküldeni kegyes volna, képzelhető, mennyire érdekel a dolog. És főként az a bizonyos konklúzió, amelyet ismerni és magamévá tenni szeretnék, mert ha valamit, a félmunkát és a félig járt utat nem tudom szívelni.
Az időre, amikor majd haza kell mennem - 2 - 3 év múlva - én is sokat gondolok. Min-dig nyomta a lelkem az attól tartás, hogy nem lesznek emberek. A fiatalságnak egyik,
számban jelentékeny részét t.i. ismerem, de arra nincs kedvem számítani. Ha Nagyságod-nak van gárdája, akkor a problémák legnehezebbike is meg van oldva. Ahol emberek van-nak, ott minden van, vagy legalább is lehet.
Jelenlésem magamról: a munkák energikusan folynak, érzem, hogy minden nap hala-dástjelent most. Múzeumok és könyvtárak közt oszlik meg az életem. A nyáron, Firenzé-ben maradni lehetetlenség lévén, Toscanát és Umbriát szándékozom bebarangolni - rész-ben vasúton, részrész-ben gyalog, mert fenékig ismerni akarom őket.4
Fogadja Nagyságod legmélyebb tiszteletem kifejezését
Fülep Lajos 10 Via La Farina
Dátum a bélyegzőről.
OSzK Kézirattár Levelestár.
Kézírás.
Címzés: Nagyságos K. Lippich Elek kultuszminiszteri osztálytanácsos úrnak Budapest VII. Pálma utca 6. Ungheria.
Feladó: Sp. L. Fülep [Firenze] [a borító: szakadt]
10 Via La Farina
Koronghi Lippich Elek ld. 4 0 / 2 .
1 A levél nem maradt fenn.
2 Signora Moro panziója a Via dei della Robbia 6 2 . sz. alól a Via La Farina 10, majd ősszel a Via Paolo Toscanelli 2 . sz. alá költözött. FL ide is vele költözött.
3 Ld. a 91. sz. levelet.
4 Firenze klímája nyáron nagyon fülledt. 1908. nyarán FL néhány hetet Striano Rontában töltött Gordigi-aniéknél, majd onnan ment Umbriába. Erről 1910-es feljegyzéseiben a következőket írta:... A nyelv is-merete megkönnyítette a behatolásom abba a kultúrába, mely mindennél jobban érdekel, a középkori Olaszországéba, és annak megértését. Dante, S.[an] Francesco, S.[an]ta Caterina, Jacopone de Todi etc. olaszországi két utolsó évemnek szerzeményei. S[an] Francescót és Dantét már azelőtt is ismertem, de tökéletlenül. De, különösen ami S[an] Fr.[ancesco]-t illeti, azt hiszem, a legjobb úton vagyok s nincs kizárva, hogy annak a rengeteg írásnak dacára, melynek eddig tárgya volt, nekem, az újon jöttnek kell elmondanom a legigazabb dolgokat.
A nyelvnél még fontosabb volt a kultúrával való érintkezés a művészet révén.[...] 1908 nyarán Umb-riában voltam, [...] ahol különösen a középkori és etruszk dolgokkal foglalkoztam. Giotto márOlaszor-szágba jöttöm előtt mindenkinél jobban érdekelt. Itt gondolataim róla nagyban tisztultak és bővültek, nevezetesen Firenzében, Assisiben és Padorvában. Az assisii frescók körül még nagy a zavar. Venturi at-tribucioi is önkényesek és gyakran tarthatatlanok. Thoderól nem is szólva és másokról. (Ms 4592/7.
1-2.)
Vfenturi, A.: La basilica di Assisi. Roma, 1908. ésThode, H.: Giotto. Bielefeld-Leipzig, 1899. c. mű-vei élete végéig megvoltak FL könyvtárában. - Ld. még a 99. sz. levelet.