C s i l l a g h e g y , [ 1 9 0 4 . V. 28.1
Kedves barátom uram.
Alighanem olvasta már azt a néhány sort, amit a Hazánknak pár nap előtti számában kötetéről megjelenítettem.' Amint már tudja, nézetemnek csak egy csöp töredéke az, a többit - de szintén csak nagyon keveset, - megírtam már levélben.
Mindent azonban nem lehet leírni. Nem volna elég papírom, meg tintám hozzá. Meg vannak aztán dolgok, amiket leírni nem is tud az ember, csak elmondani, s ilyenkor - rit-kán fordul elő - én, a máskülönben nagyon is szótalan s tán sótalan úr, neki eresztem a nyelvemet s úgy pörgetem, mint a szegedi kofà, amikor a paprikáját kínálja.
S ha így is van, hogy nem tudunk mindent elmondani egymásnak, egyelőre mégis csak kedves dolog ez a mi hímnemű amor lesbicusunk. Az ember Pesten ül s eszébe jut a nagy idegenbe, a sok ismeretlen ember közt: nini, hiszen van nekem egy jó barátom,
Nagyvára-don, nem tudom ugyan, hogy milyen a külseje, de derék fiú lehet. Azzal megnyugszik az ember és megiszik egy pohár bort az egészségére.
Hogy azonban ez így még sincsen egészen jól, az bizonyos. Mert hát távolság - az nem távolság. Fogalom, amelyen túl tudjuk magunkat tenni azzal, hogy találkozni fogunk. Mi-kor, nem tudom, de szeretném ha mielőbb, bár mostanság nem igen kínálkozik rá remény.
A jövő hónap elején ugyanis hosszú útra készülök: föl akarom keresni a minden modern művészetek és forradalmak hatalmas fészkét, Párist, az emberiségnek ezt az óriási tanító mesterét, minden szépnek és rútnak a szülőanyját.2 (Persze özvegy asszony, abból a faj-tából, akinek ura sohase volt.) Néhány hónapot akarok ott tölteni, hogy fölrázzam magam átkozott fásultságomból, hogy új életet keressek, amelyikén magam is újra éledjek. Sok mindent fűzök ehhez a valószínűleg sok nyomorúsággal és nélkülözéssel fűszerezett ki-rándulásomhoz, de azt hiszem, hogy egészségesebben fogok hazatérni, mint elmentem.
Még ingadozom az emberi problémákban, még hiszek az erkölcsben s néha eszembejut az Isten neve is . . . felejteni megyek. Erőlevesen, [!] tanulmányszerűen akarom megta-nulni az emberi butaság által sankcionált erkölcs és erkölcstelenség fogalmának ürességét az emberi élet szűzi megnyilatkozásának egyformaságát akarom megfigyelni a szép kö-zött a bűnnek ebben az óriási fészkében. Hiszem, hogy megtalálom.
Ez akadálya annak, hogy hamarosan találkozzunk, hacsak úgy föl nem pakol, mint én, s habozás nélkül szintén útnak nem indul. De félek, hogy kevesebb a vállalkozási szelle-me, s látom, hogy a lelki egyensúlya is biztosabb, semhogy ilyen kiruccanásba be-lemenne.
Mindez azonban nem akadály. Megismertethetjük egymást egymással, csak akarnunk kell. Ha ösmeri Dostojevszkynek a Fehér éjszakáit (s ha nem ösmeri, haladéktalanul ol-vassa el), akkor tudja, hogy mire célzok.3 S az ötletnek meg lesz az az eredetisége, hogy nem fogunk hazudni. Megismertetjük majd egymással az egyéniségünket, a gondolkozá-sunkat, a fejlődésünket, s ami fő - az életünket, ha van kedve hozzá. Még pedig oly őszin-tén, mintha gyermekkorunktól együtt nőttünk volna fel, s semmi bűnünk nem volna titok egymás előtt. Mivel pedig egyszuszra mindez sok lenne, folytatásokban, levélváltásokban írjuk meg egymásnak egész gyerekkorunktól fogva az életünket, úgy ahogy gondoljuk és érezzük, hogy volt. Ha van hozzá kedve, akkor önön a sor a kezdésre. Hogy mi lesz a haszna, arra majd a végén jövünk rá. Föl tehát, üzenjen hadat minden titkolódzásnak és tárja föl előttem az életét, a lelkét. Jó tét helyébe jót várj!
Egyebekben még arról értesítem, hogy most egy kis kellemetlenségem is van, amennyi-ben a Hazánkban és a Magyarságban megjelent öt riport cikkem miatt sajtópört akasztot-tak a nyakamba. Az a szerencsém, hogy a tárgyalásra majd csak késő ősszel kerül sor.
Levelét várja jó barátja
Fülep Lajos Csillaghegy,
május, szombat
A tartalom alapján datálva: FL recenziója 1904. V. 25-én jelent meg, a levelel az utána következő szomba-ton, V. 28-án (na.
MTAK Kézirattár Ms 4190/227. Közölve: Dutka 76-77.
Kézírás a „Hazánk" levélpapírján.
Nagyváradra ín levél.
Dutka Ákos Id. az 1. sz. levél jegyzetét.
1 Ld. 2/4.
2 FL első, négy hónapos párizsi tartózkodásáról így írt 1910-os visszaemlékezéseiben: Mikor először mentem [Párizsba], 19 éves voltam. N e m nagyon tudtam, mit fogok Párizsban találni, de mennem kel-lett. Budapesten megfulladtam. Párizsban sokat nyomorogtam, magam keveset kerestem cikkekkel, apám csak ép annyit küldhetett, amiből eltengődtem. AbsJ különben az volt, hogy amint pénzt kaptam, azonnal könyveket vettem rajta, gyakran a legnagyobb meggondolatlansággal, beteges mániával és be-számíthatatlansággal. D e még többet tanultam, mint nyomorogtam. Reggel 9-től este tízig a könyvtár-ban ültem, vagy: a nappali órákkönyvtár-ban a múzeumokkönyvtár-ban. Nyár lévén, a Bìbl.[iothèque] Nat.[ionale] este hatig volt nyitva. Onnan siettem a Szajna másik partjára, a S[ain]te Genevièvebe, melyet hatkor nyitot-tak.Útközben menet, ettem valamit vacsorára, hogy időt ne veszítsek. Este 10-kor hazamentem, amikor kitettek bennünket a könyvtárból. Fáradhatatlan és telhetetlen voltam. Minél többet fáradtam, annál frissebbnek éreztem magam. Az igazi tudásomnak alapját tulajdonképpen itt vetettem meg. Párisnak nagyon hálás vagyok. Igaz, hogy már előzőleg sokat tanultam. Kis gyerek korom óta borzasztó tanuló kedvem volt - de Párisban jutottam hozzá olyan dolgokhoz, mikhez nálunk nehéz volt hozzájutni. Telje-sen a magam feje után mentem, nem ismertem Telje-senkit, de meg nem is bíztam volna Telje-senkiben. Sokat fog-lalkoztam modern dolgokkal, művészettel, poézissel stb. Főleg érdekeltek Verlaine, Mallarmé, Lafor-gue, Baudelaire, Rimbaud, Flaubert, Stendhal stb. Verlaine-t már Magyarországon nagyon korán megismertem, k[örül]belül én voltam nálunk az első. Manet, Renoir, Cézanne, Degas, Rodin etc.
T.[oulouse] Lautrec, Guys etc. (MTAK Kézirattár Ms 4592/7. 3 - 5 . )
3 A proponált levélváltásra nem került sor. Dutka korai leveleiből mindössze kettő maradt fenn. -Dosztojevszkij Fehér éjszakák c. műve élete végéig FL egyik kedves könyve volt.
4 Tímár Árpád azonosítása szerint a Magyarság 1904. VI. 4 . , 5., 7., 8. és 9. számaiban A törvényszéki csarnok: A vasutasok sztrájkbizottsága a bíróság előtt c. szignálatlan cikkekről lehet szó, amelyeket eszerint FL írt.
4. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK
[Párizs, 1904. VI. 19.]
Igen tisztelt Dutka úr.
Még Budapestről írtam Önnek egy levelet, de nem kaptam rá választ. Talán nem jutott kézhez a levelem? Örülnék, ha így történt volna, mert máskép nem kellene az okokat ta-lálgatnom, amellyel hallgatását megmagyarázhatnám. Ha levelem megkapta volna, ne röstelljen rá válaszolni, ha pedig nem kapta, írjon okvetlenül - valószínűleg lesz még mondanivalója.
Szívből üdvözli
Fülep Lajos Páris. Hotel Blondel. Rue Blondel
A dátum: postabélyegző.
MTAK Kézirattár Ms 4190/229.
Ceruzaírás postai levelezőlapon.
Címzés: Monsiur Dutka Ákos hírlapíró
Hongrie Nagyvárad a „Tiszántúl" szerkesztősége (áthúzva, helyette Dutka Karola írásával):
Kolozsvár Múzeum utca 7. sz.
Feladó: Louis Fülep Paris, Hotel Blondel Dutka Ákos ld. az 1. sz. levél jegyzetét.
PappJános: Dutka Ákos pályakezdése c. művében (Békéscsaba, 1968. 10.) azt írja,hogy Dutka 1905 nya-rán dolgozott Kolozsvárt Apáthy István választási lapjánál, amely hamarosan megszűnt. A levél
bélyegző-je szerint viszont Dutka 1904 nyarán volt kolozsvári újságíró. Ezt a dátumot igazolja a Dutka-hagyatékban (MTAK Kézirattár) található két levél, amelyet Harsányi Sándor, a Kolozsvári Friss Újság c. politikai na-pilap szerkesztője írt Dutkának. 1904. V. 27-énhívja a laphoz, állását VI. 4-ig e l k e l i foglalnia. VI. 12-én Dutka édesanyja már Kolozsvárra címezi fiának írt levelét. Dutka legalább július elejéig Kolozsvárt volt.
A lap szövege alá Dutka testvérhúga, Karola, aki a levelezőlapot továbbította Kolozsvárra, a következő-ket írta: Aczikám, hát mér nem írsz, nyughatatlanok vagyunk hogy vagy? Megkaptad a levelet amit írtunk csókollak Karola
5. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK
[Párizs, 1904. VI. 29.]
Kedves Dutka uram,
Rárisba utánam küldött levelezőlapjából megértettem, hogy az enyimet, amit már innen küldtem, de Nagyváradra, nem kapta és aligha fogja egyhamar kézhez kapni. Azért kül-döm ezt, ugyanazzal a kívánsággal, mint a megelőzőt, hogy írjon sokat, írjon mindenről, annál is inkább, mert én 4-5-ike előtt nem is gondolhatok arra, hogy levelet írjak, kerül-vén az nagyon sokba, 25 c[entime]-ba, s nekem már alig van néhány sou a zsebemben.
Ha levelemben megpendített tervemmel1 egyetért, gyürkőzzön neki, különösen, ha az a büdös Kolozsvár olyan unalmas fészek, valószínűleg több ideje van, mint nekem, akinek a feje csak úgy zakatol az izzó, égő impresszióknak a tömegétől, amik itt Parisban megro-hanják az embert, ha először van itt. Nagy tanulmányokrajárok a Louvre-ba, ahol jófor-mán az egész napot eltöltőm. És ülök a világnak abban a legdrágább, legfenségesebb szo-bájában, ahol a Miloi \fenus áll.
írja meg azt is, hogy mit csinál Kolozsváron, ha laphoz ment, melyikhez és hogy megy sora?2
Szívből üdvözli
Fülep Lajos
Címem: Paris, Hotel Blondel, Rue Blondel s
A dátum: postabélyegző.
MTAK Kézirattár Ms 4190/230.
Kézírás.
Címzés: Monsieur Dutka Ákos hírlapíró Kolozsvár, Múzeum u. 7. Hongrie Feladó: Louis Fülep Paris Hotel Blondel Dutka Ákos ld. az 1. sz. levél jegyzetét.
1 Ld. 3/3.
2 Ld. a 4. sz. levél jegyzetét.
6. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK
[Párizs,] 1904. VEI. 5.
Kedves barátom,
- rég volt ugyan, de még jól emlékszem rá, hogy mikor utolsó levelét megkaptam, azon-nal válaszoltam, s nem sokkal azután elküldtem a blattomat is;1 talán az disgustálta
annyira, hogy egyáltalán nem ír. Ennek a levelezőlapnak az elküldését mindennap halo-gattam, mondván: ejh, hisz ma írni fog okvetlenül. Ez aztán a bizalom. De végre is látom, hogy oldalba kell ütnöm, másként meg nem mozdul, annyira beleragadt abba a rothadt Kolozsvárba. Ragadjon már tollat, tintát, papírost s ontsa a sorokat, mint valami tűzokádó sárkány, ha nem akarja, hogy Vezúv legyek, aki haragomban eltemetem. Mert azt már igazán nem akarom hinni, hogy Kolozsváron nem ér rá írni. Alighanem egyéb dolga se lehet, mint az; eltekintve a meleget, aminek az elszenvedése is emberfeletti munka. Dehát hideg tust a fejre s azzal megvan!
Levelét várja jó barátja
Fülep Lajos Paris, 12 Rue de la Grande Chaumière
MTAK Kézirattár Ms 4190/231.
Kézírás rongált postai levelezőlapon.
Címzés: Monsieur Dutka Ákos hírlapíró
[Áthúzva:] Kolozsvár [más kézzel:] Nagyvárad M ú z e u m u. 7. Hongrie Feladó: Louis Fülep Paris Rue de la G[ran]de Chaumière 12.
Dutka Ákos ld. az 1. sz. levél jegyzetét.
1 FL ifjúkori fényképe nem maradt fenn Dutka Ákos hagyatékában.
7. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK
[Párizs, 1904. VIII. 15.]
Kedves barátom.
Isten a tanúm, hogy ebben a pillanatban kaptam a levelét s még végig sem olvastam egé-szen, mikor már készítettem a tollat s papírost, hogy válaszoljak. Éppen hurcolkodom, a holmimat most pakoltam be, de ez a körülmény nem zavar abban, hogy néhány - az én szótáram szerint néhány száz - sorral fel ne keressem abban a büdös városban, amelyet olyan keservesen átkoz. Hát bizony nagyon elhiszem s talán jobban is átérzem a keserűsé-gét , mint saját maga, amikor itt a holt, de örökre élő, s az éledő művészetnek az erdőjében csatangolok. Hogy az ember az otthoni életnek a nyomorúságát igazán megértse, ide kell jönnie Párisba, az Isten és az ember közösségéből született eme csoda városba, amelyben pezseg az élet, az eredetiség s az a bizonyos valami, ami mindenben fordítottja a honi dol-goknak. Aki Magyarországról jön ide, azt okvetlenül elfogja az a különös érzés, hogy megkétszereződött: szeretkezik az ember ezzel a gyönyörű asszonnyal, s világra szüli saját magát - egy második kiadásban. Valami ős mythologiai gyönyörűség ez, talán olyan vala-mi, amit a születő gyerek érezne a világra jövésénél, ha volna öntudata. A művészetnek oly óriási gazdagsága van itt fölhalmozva, hogy minden erejét össze kell szednie az em-bernek, hogy el ne kábuljon bele. S még az is, aki úgy él, mint jó magam, azt hiszi, hogy legalább is királyi fönségből néz le a világra. Pedig hát attól egyébként jól távol állok, már magát a vállalkozást illetőleg is, mert jó csomó könnyűvérűség kellett bizony ahhoz, hogy egyedül, minden ismerős nélkül neki vágjak ennek a hatalmas birodalomnak, nem félve semmiféle nehézségtől és nyomorúságtól. Különösen én, aki, ha sokat dolgozom is, nem rendelkezem a bohémségnek azzal a jó tulajdonságával, hogy a bendőmet el tudjam
ha-nyagolni. Nagy evő vagyok, aki egy jó ebédet épúgy végig tudok élvezni, mint Rafaelnek legszebb képét. Ez pedig sokba kerül itt, mert itt minden ember vagyonos, s még a legu-tolsó munkás is jobb koszton él, mint a kolozsvári főispán. Hogy mit jelent ez a vállalko-zás, azonnal meg fogja érteni. 110 azaz száztíz franc - 50 forint havi jövedelemmel élek itt Párizsban, ami még odahaza is kevés, itt pedig nem felel meg többnek 25-30 forintnál.
És mégis nagyszerűen élek. Nincs senki ismerősöm, kivéve egy magyar piktort,1 meg egy magyar jogtudóst,2 aki most körúton van, s e hó közepéig marad itt. De hál istennek, ezek is nagyon megfelelő emberek s nem sokkal több pénzük van, mint nekem. Ami azon-ban legjobazon-ban kiránt a sárból, az, hogy itt kenyéren nagyszerűen meg lehet élni, mert a párizsi kenyérnél fényesebb, kitűnőbb valamit nem lehet elképzelni. Olyan az, mint a leg-kitűnőbb torta, s elég olcsó is. Ha már kifogyok a pénzből, veszek 3 sou-ért kenyeret, megiszom rá egy liter friss vizet s olyan jól érzem magam, mint egy vad gróf. Ellenben hónap elején végig élvezem a szakácsművészetnek minden remekét, s akkor csak úgy dús-kálok a jómódban. Jó bort is lehet itt inni, ami szintén roppant olcsó. Napközben aztán csatangolok, az utcákon, meg a múzeumokban, s kitűnően érzem magam, csak ne volna az a sok ennivalót áruló bolt mindenfelé, amely elcsábítja az embert. Valóságos Eldorádó, de minden vágyat csengő érccel kell megfizetni.
A szállodámból, ahol laktam, átköltöztem a másik negyedbe, a Quartier Latinbe. Ott a nagy boulevardok között laktam, azokat meglehetősen át is tanulmányoztam, most hát jó lesz ideát lakni, ahol megint egy új világ kínálkozik. Hiába, szeretem a kényelmet, nem tudok, csak nagy változatosságok és hirtelen átmenetek közt élni. S itt szükség volt erre a költözködésre, mert másként ezt a részt meg nem ismerhettem volna, lévén itt oly óriási-ak a távolságok. Különben gyönyörű szobában lóriási-akom, kertben, árnyékos helyen, vadszőlő lugas alatt, s akár egész nap kint az udvaron dolgozom. Mintha csak valami kedélyes vidé-ki városban volnék. S fizetek a szobáért, amely igazán főúri, 30 francot, ami igazán cse-kélység. Azt hiszem, most már végleg itt maradok, ebben a lakásban, bár nálam az ilyes-mit sosem lehet előre tudni.
Egyébként mindennapos vendége vagyok a Louvre-nak, ahol végig lehet tanulni a világ egész művészetét, s akinek már megvan hozzá az alapja, az itt mindent megtanulhat már.
Akár mindjárt hozzáláthatnék egy nagy művészethistóriai dologhoz. Nincs fogalma, hogy tanítanak a képek, szobrok, épületek. Ezer könyv a legjavából, föl nem ér azzal, amit egy kép elmond. Egész korszakok, egyes korszakoknak az egész gondolkozása, szenvedélyei, filozófiája benne van a vászon színeiben, a szobor formáiban s az épületek köveiben. Ki kell hallgatni őket s Rafael és Lionardo da Vinci Madonnái profán hölgyekké vedlenek, akik úgy fecsegnek az embernek, mint egy jó vérű párisi kokott. Ésagörögkor! Egy hatalmas világ-nakaz emberiség legnagyszerűbbepochájánakahistóriája, kezdetétől abukásáig áll itt kőbe faragva, a diadalmas, gyönyörű milói Venussal, melynek pogány szépsége oly szúró malí-ciávaltud mosolyogni a mi keresztényi jámborságunkon. Csak legalább megölelhetném ezt az asszonyt, a meztelen, hatalmas testét, a kezem közé foghatnám gyönyörű arcát, melynek holt formáiban annyi az élet, a nyugodt gyönyör, ahatalom és a diadal. Oltár az a hely, ame-lyiken áll, s pogányok vagyunk mind, akik eléje járunk. S érezzük, hogy ő az Isten, a szép-ségnek elpusztíthatatlan istennője, amelyet emberkéz teremtett, úgy, mint az indián a maga fétisét, s amely megmarad ezer éveken keresztül, hogy a világ minden esztendejében, hó-napjában, és órájában változatlan fönséggel hallgassa végig a neki szóló imádságokat.
S az éjjeli Páris. Küldött verseiből látom, hogy épen olyan hóbortos csatangolója az éj-szakának, mint én. De hogy mi más az itt, azt leírni nem lehet. A nagy boulevardok fénye,
pompája, a gyönyör és elképzelhetetlen kéj és gazdagság, s a kis utcáknak halott csöndje, nyomorúsága; a kertek holdvilágos fái, s a gyönyörű fasoros avenuek langyos nyári éjsza-kája leírhatatlan. Csak hazugság lehet, amit erről írnak. Érezni, érezni kell azt csak. Hej, ha itt lenne, csinálnánk olyan kóborlásokat, hogy olyat még Páris nem látott. Különben is néha nappal alszom s egész éjjel mászkálok az utcákon, igen sokszor olyan helyeken, hogyha az édes anyám látja, tudom megijedne szegény. Sokszor egy paraszt hajszálon függ itt az embernek az élete. De ép ez ami izgat, fölkeresni a veszedelmes helyeket a ma-guk valójában. Minél nagyobb az izgalom, annál nagyobb az élvezet s igazán érezni csak dobogó szívvel, lüktető erekkel lehet.
Verse nagyon tetszett, sok közvetlen érzés és melegség van benne.3 A printje azonban sablonos, megint az utolsó strófa, mint a másiknál. Olyan, mintha a piktor, aki nem tudja abba hagyni a képét, s mikor azon a fokon van, hogy mindent éreztet, sejtet, akkor, amit nekünk kell megéreznünk és sejtenünk, megmagyarázza. Lehet, hogy nem vagyok elég igazságos ebben a pillanatban, de igazán annyi mindenfélével tele van a fejem, hogy óriási méretek hullámzanak a szemem előtt, hogy egyszerre nem tudok igazságos lenni. Mi-kor majd nyugodtabb leszek, akMi-kor újra el fogom olvasni. Most, amint az izgatott íráso-mon is láthatja, abban a kéjes, gyönyörű állapotban vagyok, amikor reszket az ember keze, lüktetnek a halántékai, s nem tud nyugodtan gondolkozni. Ez a párisi levegő, a pári-si élet, amelyben semmi nyugalom, semmi petyhüdtség, hanem csupa forrongás és evolú-ció van.
Levele végén felvetett tervére máskor akarok részletesebben felelni. Most csak annyit, hogy vágyakozását nagyon méltánylom, magam is keresztül mentem rajta. Az bizonyos, hogy Pestre kell jönnie,4 bár meg vagyok győződve, hogy ha Pesten élt két évig, mint én, vagy vissza fog menni, ahonnan jött, vagy pedig ki fog vándorolni Amerikába, mint ahogy én is akartam. A dolog azonban nagyon nehéz. Sok nyomorúsággal jár, s undokabb valamit, mint a Pesten való újságíróskodás, nem tudok elképzelni. Kiöl az emberből minden tisztességes érzést, s egy hónap éppen elég rá, hogy többet soha verset ne írjon.
Magam is, ha visszamegyek, nem leszek semmiféle lapnál, azt hiszem, csak úgy fogok dolgozni, kívülről,5 mint ahogy most küldök innen hetenkint cikkeket a Hazánknak.6
Minderről azonban legközelebb részletesen fogok írni, addig is azonban írja meg, hogy nincs-e valami jó embere, aki valami hivatalba tegye Pesten addig is, amíg majd valami lapnál kap állást, ha már mindenáron laphoz akar menni. Csak így lehet csinálni a dolgot, mert esetleg eltart egy-két hónapig a facérság.
Szívből üdvözli jó barátja
Fülep Lajos Páris, 12. Rue de la Grande Chaumière.
A dátum: postabélyegző.
MTAK Kézirattár Ms 4190/232. Közölve: Dutka 77-79.
Kézírás.
Címzés: Tfek.fintetes] Dutka Ákos hírlapíró úrnak Nagyvárad Lukács György u. 861. Hongrie Feladó: Exp. Louis Fülep
Paris 12 Rue de la G[ran]de Chaumière.
Dutka Ákos ld. az 1. sz. levél jegyzetét.
1 Valószínűleg Márffy Ödön (1878-1959), aki 1902-1906 között Párizsban, az École des Beaux-Arts-on tanult. FL 1904-ben ismerte meg, a Baross-kávéház „balszélfogó" asztaltársaság tagjaként találkoztak
Márffy visszaemlékezései szerint szinte naponta. Egy 1958-as interjúban Márffy azt mondta, hogy FL 1904-ben a párizsi Ca fé Clunyben mutatta be őt Ady Endrének. Ez csak 1906-ban történhetett, amikor FL és Ady egyidejűleg volt Párizsban, 1904-ben még nem ismerték egymást személyesen. (Ld. Len-gyel István: Magyarország nagy öregjei. Márffy Ödön. Népszabadság, 1958. X . 12.)
2 Kiléte ismeretlen, esetleg Vályi Félix. Ld. 41/10.
3 Nem tudni, melyik Dutka-versről van szó.
4 FL hazatérése után igyekezett pesti állához juttatni Dutkát, aki azonban végül csak 1918-ban költözött Budapestre.
5 FL ezt a tervét nem tudta megvalósítani. 1905 XII. végéig a Hazánk, 1906.1. 1-től Az Ország munka-társa volt.
6 E dátumot követően nem jelent meg több párizsi cikk FL tollából, legközelebbi a Hazánkban megje-lent írása: A kufsteini várban. (1904. X . 8.)
8. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK
8. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK