[Bp. 1908. III. 20. után]
Igen tisztelt Uram! Az egyedüllét büszke fia!
Én annyira megirigyeltem Önt magányt élvezni tudásáért, hogy jól esik a symbolumból kiízzó vallomáson át: a magány kegyetlen megpróbáltatásaiba látnom.1 Igaz, hogy „az emberektől majd visszatérsz magadba" .. .de azért köztük lenni jó. Ne is egy emberen, de akár százon keresztül vigyen engem az út közéjük, for ever és sempre közéjük. Én már csak maradok, aki vagyok! Városi (nagyvárosi) asz falt legény!
Azért mondom el ezt, mert erre gondoltam legelőször mikor novelláját elolvastam, me-lyet művészinek és erősen költőinek érzek. Az ebéd epizód, mikor az „ember" árnya az asztalra esik, azután a járás-kelés a fényben terpeszkedő utcákon keresztül és a három nyomorft közelgése: három kiemelkedően szép részlet. Kísértetiesen suggestiv. Kieme-lem őket! bár evvel nem azt akarom mondani, hogy a novellát egészben nem fogadom el.
Sőt! Nagyon is egésznek érzem. Tán a kissé reflexív s ezért mesterkélt, hideg bevezetés (az első két oldal) hull ki az egészből. Az olvasó bizonytalanba tapogat s vagyon olyan ön-hitt, hogy ezt ne az olvasó hibájának érezzem. Megyek én bárhova, ha író vezet.
Örömmel viszem a Nyugatnak! ezt fölösleges mondanom. Remélem Osváttal2 nem lesz bajom.
Látom-e még? Igaz híve
Hatvany Lajos
A tartalom alapján datálva: a 86. sz. levél után íródott.
MTAK Kézirattár Ms 4587/203.
Kézírás.
Budapestről Firenzébe írt levél.
Hatvany Lajos ld. 86/t.
1 A levélben említett novella mottója alighanem a FL firenzei naplófeljegyzései (MS 4592/7.) élén is ol-vasható Szent Jeromos-idézet lehetett: „O beata solitudo, o sola beatitudo."
2 Osvát Ernő (1876-1929) szerkesztő, 1902-ben a Magyar Géniusz, 1905-ben a Figyelő, ekkor a Nyugat szerkesztője. Hatvany és Osvát között kezdettől fogva ellentétek voltak a folyóirat szerkesztését il-letőleg.
88. MÁRFFY ÖDÖN - FÜLEP LAJOSNAK
[Bp. 1908. i n . 24.]
Édes Öregem!
Ha a hegy nem megy Mohammedhez, akkor Mohammed megy a hegyhez. Soká vára-koztam utolsó levelem és küldeményem után,1 már azt hittem, hogy valamiért meg is ha-ragudtál rám. A görög könyveket megkaptad s használhatod? Mit csinálsz, hogy érzed magad? és hogyan élsz? Ott vagy még mindig a nagy, hideg, arisztokrata szobádban? ott vannak még mind? A Moro néni,2 az angol, a baronne, az ebédlő, a tej, a főzelék? az olasz még énekel, még mindig. Jársz még nyirkos estéken Rovezzanoba?3 Még mindig nagy sár van az úton? A villamos is a régi szokást követi?
Most egyszerre megkap a vágy hirtelen egy pillanat alatt ott lenni, csöndben kocognék az ajtón, „Prontó"! Te bizonyára ott ülsz a diván bal sarkában a kis polc alatt, s kezed a sárga párnán hanyagul leeresztve. Magam előtt látlak egészen, a tükörbe nézel s mélyen gondolatokba vagy merülve, körülötted könyvek és az asztalon egy bádog szelence... saj-nos kevés van benne. Istenem, hogy emlékezetemben él minden pillanat! Szinte látom, hogy ülsz le az ebédhez, az angolnak hidegen félvállról köszönsz és beleereszted a nagy kanalat a Polenta comme Fungiba. [!] Az angol egész biztosan azt mondja ,,il faut beau aujourdTiui"! és Te neki mész és lemarházod a sárga földig!
Aztán a nagy firenzei séták! A kocsiséta a Porta Romanához!4 Istenem, milyen szép az élet. Azok a nagy magányos séták, melyeket Fiesoléba és a Cascinákba tettem.5 mily lel-ki öröm azt a nagy szomorúságot átérezni, amit a firenzei tájak magukon viselnek! Most arról álmodozom ebben a sivár, undok kávéházszagú városban. Ha nem kötne ide valami már rég nem lennék itten. így tehát csak kibírom. A Szűz utcában van egy kis műterem és ott csöndben meghúzódva dolgozom. Azt hiszem most haladok, egészen élőiről kez-dem a pikturát.
Az ösmerősök közül Rónaival6 gyakrabban találkozunk. Az öreg most nem sokat dol-gozik. A többiek azt hiszem, Téged nem érdekelnek. Hallottam, hogy itt volt Pesten Hé-czey Erzsébet.7 Fel akartam keresni a Meteor szállóban, de amikor kerestem, azt mond-ták, már elutazott. Azt hiszem most már ott van Firenzében. Vedresék8 hogy vannak. Ha találkozol, kérlek add át üdvözletemet. Képzelem milyen sokat haladtál azc/a, tudván hogy milyen szomjas lélekkel merülsz bele a dolgokba. í r j kérlek, nagy örömet szerzel soraiddal. Hogy vagy, mit dolgozol, mi újat tanultál abból, timi engem is érint?
Minden jót, erőt, egészséget szívből szerető barátod
Márffy S[i]g[nor]a Morot és az angolt üdvözlöm.
A dátum: postabélyegző.
MTAK Kézirattár Ms 4588/306.
Kézírás.
Címzés: S[i]g[no]r Luigi Fülep
Firenze Via dei Robbia 62/IÜ. pr.[esso] S[ig]nora Moro Feladó: Edm[und] Márffy Szűz utca 5.
Márffy Ödön ld. 7/1. - Márffy Ödön 1907-ben elnyerte a főváros 4 0 0 0 koronás Ferenc József koronázási ösztöndíját s ebből hosszabb franciaországi é s itáliai utazást tett. Párizsból 1907. X. végén utazott Firenzé-be, ahol, mint Rippl-Rónai Józsefnek szóló, Párizsban, 1907. X . 21-én kelt levelében ( M N G 4853.) írja, 1908. január végéig maradt. Firenzéből, 1907. XI. 28-án ugyancsak Rippl-Rónai Józsefnek arról számol be, hogy Vedressel csak két-három hetenként találkozik, mert messze lakik, Settignanoban. Rajta kívül a Rovezzanoban lakó Erdős Renéevel és Héczey Erzsébettel ismerkedett össze FL révén, ennyiből áll a firenzei magyar kolónia, ő is Signora Moro panziójában lakott, ahol FL, s így ír róla: „Ellenben kitűnő-en élünk itt ebbkitűnő-en a pkitűnő-enzióban és potom olcsón. Egy hónap 115 frc. Gyönyörű nagy szoba, elragadó kilá-tással. Vedres egy nagy villáért és kertért 1200 lírát fizet." ( M N G 4853. sz.)
1 A levél nem maradt fenn.
2 A firenzei panzió tulajdonosnője, ahol F L lakott.
3 Falu Firenzétől 5 km-re, amely azonban már 1865 óta a városhoz tartozott.
4 1326-ból származó építmény a Firenzéből Sienába vezető úton.
5 Firenzétől északkeletre fekvő hegyi városka. - A 18. században létesített firenzei park.
6 Rippl-Rónai József ld. a 18. sz. levél jegyzetét.
7 Ld. az 58. sz. levél jegyzetét.
8 Vedres Márk (1870-1961) szobrász. Müncheni és párizsi tanulmányai után 1902-1914 és 1925-1934 kö-zött Firenzében élt. Otthona a Firenzében é l ő és ott megforduló művészek, írók, köztük számos magyar találkozóhelye volt. FL Firenzében ismerte meg. Vedres egy datálatlan, Rippl-Rónainak szóló levelé-ben ezt írja: „Van most egy márványrelief megbízásom, két alak, egy meztelen nő és e g y férfi 2/3 élet-nagyságban. Azonkívül [áthúzva: Fülep] portrétanulmányokat akarok most csinálni." ( M N G 4861. sz.
levél) N e m tudni, megvalósult-e a terv.
89. ERDŐS RENÉE - FÜLEP LAJOSNAK
[Róma, 1908. III. 25.]
Nagyon örültem a jó levelének. Tehát maga a hercegnők barátja.1 Ugye mondtam hogy Mme Telka stílusos asszony?2 Azt hiszem maga nagyon jó helyen van náluk. Bárcsak ott-hon volnánk mert annyit veszekszünk amiatt hogy egy szobában lakunk Erzsivel.3 Ma reggel is sírtunk mindaketten. Tegnap Frascatiban voltunk és kissé pityókosan jöttünk haza. Borzasztó jól mulattunk. Azért j ó volna már menni Compiobbi felé az országúton.
Itt megismerkedtünk egy német íróval, a Rundschau4 munkatársa és le akar tőlem fordí-tani egyetmást. Eléggé érdekes ember, sveizi. Ma mert esik az eső nagy irodalmi délutánt tartunk. Mi van Vedresékkel,5 nekünk nem írnak. Menjen Elzához.' Otthon nagy felfor-dulás lesz a lakással, ha hazamegyünk előre félek. Erdei7 nem írt hogy jön? Hívja őt maga.
Sok jó és szívbeli üdvözlet mindkettőnktől
R.[enée]
A dátum: postabélyegző.
MTAK Kézirattár Ms 4586/147.
Kézírás képeslapon.
Címzés: M. Louis Fülep Via dei Robbia 62. Firenze
Erdős Renée ld. az 58. sz. levél jegyzetét.
1 FL fenn nem maradt levelében valószínűleg Jaroljmekné Augusta zu Eulenburggal való megismerke-déséről számolt be. Hogy ismeretségük ekkorról datálódik, alátámasztja, hogy F L egy fényképre, amely a Jaroljmek-házaspárt, két kisfiúkat és Alexander Bernátékat ábrázolja a tengerparton, az ,,1908 vagy 1909" dátumot írta rá. Barátságuk írásos dokumentuma csak 1910-ből maradt fenn. (Ld.
a 132. sz. levél jegyzetét.)
2 Ismeretlen.
3 Héczey Erzsébet ld. az 58. sz. levél jegyzetét.
4 Ld. 63/8.
5 Ld. 88/8.
6 Ld. 72/5.
7 Ld. a 30. sz. levél jegyzetét.