érezze ám magát megbántva a tanári k a r ; mert én az emiitett félszegnevelést nem a tanároknak rovom fel bűnül, hanem az előirt, parancsolt tanrendszer-nek. Ismerek derék, szakavatott s lelkesült tanáro-kat, kik minden buzgó ügyszeretetük mellett se me-hettek többre a fennrajzolt eredményeknél. — H a bűne volna a tanárnak e szempontból, csak az le-hetne, ha azt, mit az előirt tanrendszer feszes sorom-pói között saját belátása szerint megtehet, nem tenné meg: p. o. ha szaktárgya iránt szeretetet, az önta-nulás, tudományszomj, hivatáskedv szükségérzetét nem iparkodnék fölkelteni a növendékekben, kivált-képen pedig, ha a hitet éleszteni, nevelni a szivekben elmulasztaná !
É s őszintén bevallva, e szempontból hiányosak-nak találom előirt hittanainkat. — A religio főalap-ját, Isten egyéni, vagyis személyi létezését, és a re-ligio föltétlen szükségességét jelen s jövő boldogsá-g u n k nézetében, csak boldogsá-gyenboldogsá-gén érintik, s mint már elfogadott igazságokat tekintik; u g y beszélnek a tanonczokkal mint mindannyi igaz-hivőkkel, s in-kább a controversiák elhárítása, s scholastikus
szőr-*) Ez a leggondosabb nevelés után is mindig szüksé-ges, mindig áldásos. Szerk.
szálhasogatásokkal bíbelődnek, mint sem az egyéni hit meg-szilárdításával. — Azért a hithidegség s közönyösség; már pedig „mikép buzoghat a saját hidegségét le nem küzdött s tulajdon keblének jegét olvasztani sem törekvő egyházszolga mások ébresztése és lelkesitésében ? — Mikép és honnan vesz erőt s kitartást a világ s az emberi nemnek átalakítá-sára ? Mikép lehelend a fagyott tagokba uj lelket s meleget, melynélkül önmaga is szűkölködik ? Mint lehet ájtatossági gyakorlatokat követelni mástól, mig az anyaszentegyház által oly világosan parancsolt tartozásokat is önmaga h a g y j a teljesítetlenül ? "
Tovább nein részletezem növeldéink hiányait, noha még számosak azok ; ennyiből is mindenki meggyőződhetik, hogy tekintve a mostani világ tényállását, ilyen nevelés czélhoz nem vezet.
— — — — — a helyzet és idő
Más ösvényt szab nekem a főboldogságra,
Hogy gyümölcsre hassak, ne csak lomb s virágra. ')
„Denn anders geworden ist die Welt, Es leben andere Leute ;
W a s gestern noch stand, schon heute fällt, Was gestern noch nicht galt, gilt heute."
De lássuk már valahára a czélba vett kérdés tüzetes megoldását. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , aug. 7-én. Vagyunk tehát az egész világon 208 millió. Oly szám, melylyel egyetlen vallásos secta sem dicse-kedhetik, mert a budhisták, kiknek száma legnagyobb, ked-vezőbb számitás szerint is 180 milliót tesz ; s ha Malte-Brun Pincerton, vagy Balbi szerint veszszük az egész emberiséget 653 ; — 700 ; — 737 millióba, a kath. világ az egész embe-riségnek egy harmadát teszi ; lia a Civiltà cattolica számát a 840 milliót veszszük, akkor egy negyedrész vagyunk az egész emberiség létszámából. Az egyetemség, ha számsze-rint vétetik, erősen halad. Sz. Péter 4000 hivet kapott az első jeruzsálemi pünkösdön, I X . Pius, 259-ik utódja, már 208 milliomon uralkodik a Megváltó Istentől kapott tekintély -lyel és hatalommal. Nincs fejedelem, kinek ennyien hódol-nának, nincs, kinek oly tökéletesen engedelmeskednének, kinek nemcsak külső cselekedettel, de benső akarattal, s az elmének teljes átadásával engedelmeskednének. A fejedel-mek örülhetnek, ha rendeleteik külsőleg h a j t a t n a k végre ; mit gondol, mit akar, nem kárhoz tatjae, titkon ki nem j á t -sza-e valaki a rendeletet, arra nem terjeszkedhetnek. Amit IX. Pius parancsol, tudja, hogy nemcsak külsőleg meglesz, hanem hogy azt milliók benső meggyőződéssel örömest teen-dik, nemcsak, hanem azt legjobbnak legczélszerübbnek is fogják tartani, vallani, vitatni. Az egyházi engedelmesség tökéletes, a politikai engedelmesség csak annyi, hogy erö
ellen nem szegül.
Hogy a kath. hitnek a mai kedvezőtlen viszonyok kö-zötti diadalait megismerjük, tekintsük híveinek, templomai-nak szaporodását ottan, hol az akadályok legnagyobbak
va-') ,— — — — il loco e '1 tempo Mostranmi nitro sentier di gire al cielo, K di far f r a t t o non pur fiori e frondi.'
Iának. Angolország, Scotzia, Holland kétségkiviil oly or-szágok, hol türelem fölött semmi jogokkal nem birnak, az akadályok pedig és a megszorítások, a nem kath. népség ellenszenve legnagyobb gát a kath. hitnek terjedésére.
Angolországban egykoron a katholikusoknak nem volt más választásul, mint a hithagyás és bitófa között. Erzsébet királyné alatt, aki ugy cserélgette fel udvarlóit, mint ruháit, atyjának zsarnokságát, s anyjának, Boleyn Annának lelkis-meretlenségét, szemtelenségét utánozta, országlása alatt 1588 előtt 1200, a következő években 242 pap vérpadra vitetett, két bibornok, két érsek, 18 püspök, 13 apát, 500 prior, 38 hittantudor, 12 herczeg, 64 nemes, 180 gazdag polgár, 110 nő lefejeztetett. Colbeth, legújabban Destombes hitelesen megirta az anglikán vallásos üldözésnek történetét; Robert-son prot. iró maga mondja : „lehetetlen nem kárhoztatni a prot. rajongók kegyetlenkedéseit, rombolásait. Annyi sok nagyszerű épület, nemzeti dicsőségeink emlékei földig rom-boltattak le." A kormány puskaport ingyen szolgáltatott az apátságok és kolostorok falainak rombolására, hogy a kath.
hitnek nyoma se maradjon.
Vegyük elő már a ,Catholich Directory'-t, hivatalos létszámokat találunk benne. I g y áll a növekedés évről évre :
É v . P a p o k . Templomok. Szerzetesházak. Collegiumok.
férfi. nö.
1856 1142 849 17 91 12
1857 1162 894 23 106 11
1858 1204 902 27 109 11
1859 1222 926 34 110 11
1860 1236 950 37 123 12
1861 1342 993 47 155 12
1862 1388 1019 50 162 12
1863 1417 1065 5 5 171 12
1864 1445 1098 56 186 12
1839 610 513 0 17 10
1849 897 612 13 41 10
1864 1445 1098 56 186 12
Ezek számok, tények, helyzetek, mennyire haladott a kath. religio a legkedvezőtlenebb viszonyok között, a leg-dühösebb ellenszenv nyomása alatt. Tekintsük az egyes me-gyék növekedését 1856 és 1864 között, mennyi volt 1856-ban, mennyi van 1864-ben.
Megyék. Templomok P a p o k . Kolostorok. jConventek Megyék.
1856 1864 11856 1864 1856 1864 1856 1864 Vestminster . . . 56 117 129 214 18 31 5 15 Beverley . . . . 75 90 90 116 7 19 3 6 Birmingham . . 93 100 132 141 19 27 3 3
Clifton 37 49 50 62 5 13 2 3
H e x h a m 63 81 72 99 4 11 — 1
Liverpol . . . . ! 94 110 166 195 12 25 2 5
Newport j 3 5 43 29 47 3 6 — 3
Northampton . . 30 36 25 31 2 5 — —
Nottingham . . . 42 52 47 59 5 5 3 5
Plymiith 26 35 28 34 3 8 — —
Salford 47 70 72 107 9 14 1 5
Shrewsbury . . . 53 59 52 71 3 7 1 3 Sonthwarh . . . 79 100 90 147 10 16 3 9
Tehát 730 helyett 941 templom, 985 világi pap helyett 1321, 100 kolostor helyett 187, 23 Convent helyett 5 8 ; azaz
12*
« 9 0 m — 211 templommal, 336 pappal, 87 kolostorral, 35 conventtel
több, és ez 8 év alatt !
Hollandiában hasonlóan v é r p a t a k o k k a l eröszakoltatott be a protestantismus Oraniai Vilmos alatt. V e g y ü n k itt 50 esztendőt, hogy a k a t h . religionak növekedését még i n k á b b láthassuk.
1814-ben volt 850,000 katholikus, 814 plébánia, 898 templom, 1216 felszentelt pap ; 1864ben van 1,300,000 k a -tholikus, 941 plébánia, 976 templom, 1726 felszentelt p a p ; a növekedés tehát 450,000 katholikus, 127 plébánia, 78 tem-p l o m , 510 felszentelt tem-patem-p. A temtem-plomok étem-pitése, a roncsoltak j a v i t á s a félszázad lefolyta alatt 30,000,000 hollandi tallérba, v a g y is 64,000,000 f r a n k b a került ; amelyhez a k o r m á n y 2 milliom talléron fölebb nem adott, a többi költség a hivek adományaiból gyűjtetett. H a még a kolostorok, kórodák, is-k o l á is-k stb. építéseit számba veszszüis-k, a fönt is-kitett 64,000,000 f r a n k h o z még egyszer annyit kell v e n n ü n k . I g y tehát a hol-landi katholikusok 128,000,000 f r a n k o t a d t a k ki vallásos czélokra, melyben a k o r m á n y legfölebb 5 millió f r a n k k a l ve-hetett részt. (Folyt.)
P E S T , aug. 3-án. Ordo est anima r e r u m , szokták mon-dani, n e k e m is, jól tudom, az eseményeket s jegyzeteimet egymásután, mint történtek, kellene elmondanom : de hiá-ba ! nem revolver az én fejem, minél fogva nem lehet egy-más u t á n sütögetni a gondolatokat, s igy megtörténik, hogy az elsők utolsókká s az utolsók elsőkké lesznek.
Már m a j d n e m egy hónapja, hogy L e i t e n b e r g e r Ami-deus meghalt, ő a servita rend legidősb áldozára vala, s julius 14-én temettetett el ; róla annál is inkább emlékezünk, mert ezen 85 éves a g g a s t y á n köztiszteletben állott, s több pesti p a p n a k régtől óta g y ó n t a t ó a t y j a volt j olvastuk a f e k e t e szegélyű jelentésen, hogy „a haldoklók szentségei ajtatos felvétele u t á n " halt meg, amit e lapocska mond, azt biztos kutforrásból t u d j u k , mert ő szerzetes társainak legnagyobb épülésére vette fel a szentségeket, tehát „a szentségek aj-tatos felvétele u t á n " nem jelent annyit, mint néhol másutt, hol végvonaglásában hivtak egy papot, k i midőn oda jött, a beteg már m a g á n kivül volt, v a g y meghalt, s mégis a hirdető lapon ottan á l l t : „a szentségek ajtatos felvétele u t á n . "
Szo-morú dolog ez, de igaz.
Mult csütörtökön a k e g y e s r e n d i e k gymnasiumában é n e k és szavalati vizsga volt, Mind az, amit hallottunk f t . Szepesy I m r e tanár, az academicus s n a g y hellenistánk, va-lamint VogI Alajos ur müve volt; a vizsga két részre oszlott, először az egyházi utóbb világi é n e k e k énekeltettek, és pe-dig sólók, duettek, q u a r t e t t e k , az egész vizsgáról dicsérően lehet csak szólani. A junius 12-i „ F r e m d e n - B l a t t " igy i r :
„ I n P r z e m y s l starb dieser T a g e der Rabbiner, dessen ge-fährliche K r a n k h e i t die Israeliten der dortigen Gemeinde sehr konsternirte. Z u r A b w e n d u n g des Todes kasteiten sie sich, gaben reichliche Almosen und lieszen die berühmtesten A e r z t e an das K r a n k e n l a g e r des Rabbiners kommen. Als alle diese Mittel nichts f r u c h t e n wolten, verfielen sie, wie eine polnische Zeitung erzählt, auf ein viel Seltsameres. Ei-nige abergläubische Israeliten stopften einen P o p a n z aus, t r u g e n ihn auf den Friedhof, b e g r u b e n ihn dort, und blieben betend f ü r die Genesung des wirklichen Rabbiners, die g a n z e
Nacht auf den Friedhofe. Sie konnten aber dennoch den echten Rabbiner vom Tode nicht r e t t e n . "
Darán.
ROMA, jul. 27-én. E hó 11-én a romai collegiumban boldog Berchmans József ereklyéinek verificatioja ment végbe. E z e n szertartás, habár nem nyilvános, mégis ünnepé-lyes volt és megható. Azon intézetek, m e l y e k n e k növendé-kei a collegium romanumba j á r n a k előadásokra, küldöttsé-gek által v a l á n a k képviselve. E z e n kivül számos méltóság volt jelen. Reggel a collegium sekrestyéjében Minetti pro-motor, Colombo apostoli főjegyző, és Boero jelenlétében a collegium főnökét, az egyház és sekrestye őrét kérdezte, hol v a n n a k letéve a boldognak földi maradványai ? E k é r d é s e k fölött hivatalos j e g y z ő k ö n y v vétetett fel. Délután a bizott-m á n y a tebizott-mplobizott-mba jött, és a főoltár előtti, és alatti üregből az ereklyéket tartalmazó hamvveder kihozatott. I n n é t körme-netileg egy mellékkápolnába vitetett, hol az igazolás törté-nendő volt. Miután Berchmans, mint végzett bölcsészethall-gató h u n y t el, a bölcsészeti k a r különös előjogot kivánt és nyert ez ünnepély alatt. A bölcsészek égő g y e r t y á v a l elől m e n t e k , utánok 4 bölcsészeti t a n á r vitte a liamvvedert. Jöt-t e k azuJöt-tán Reisach bibornok, a monJöt-treali, reggioi püspök, a J é z u s t á r s a s á g á n a k főnöke, és számos egyházi és világi mél-tóságok. Az ut virágokkal volt hintve, a kápolna fényesen feldiszitve. A hamvveder letétetvén, Minetti megvizsgálta a pecsét épségét, s azután felnyitotta a vedert. — D e itt le-gyen megengedve némely történt dolgokat emlékünkbe visszaidézni. T u d v a van, hogy miután Berchmans a colle-giumban 1621 augustus 13-án meghalt, roppant néptömeg sietett a templomba, hol teste ki volt téve. Már az n a p csu-d á k történtek, mire a sokaság növekecsu-dett, mincsu-denki emlé-ket, ereklyét a k a r t , az őrizetre kirendelt a t y á k nem voltak képesek már ellentálni. Szivét h a z á j a Belgium k a p t a , hová azt V a n Doorne atya hozta, s pedig Lővenbe. Az életszent-ség hire, mely a 22 éves bölcsészethallgatóról mindinkább elterjedt, magyarázza, hogy Belgiumban három évvel ha-lála után 12 különféle nagyságú a r c z k é p e vésetett, melyből 30,000 példány kelt el. Teste fakoporsóban azon helyre té-tetett, honnét sz. Alajosnak teste elvitetett már mint boldoggá avatotté. A koporsó a szokott temetkezési helyről elvétetett az u j templom épitése alkalmával, és e k k o r a csontok, hamv, és a r u h a m e g m a r a d t darabjai ólom koporsóba tétettek, és a három keleti bölcsről czimzett kápolnába vitettek. 1729-ben midőn már Berchmans segélyhívására több csuda történt, Piccolomini F e r e n c z atya a romai collegium főnöke meg-a k meg-a r t győződni meg-arról, hmeg-a váljon meg-azon koporsó, mely Berch-m a n s é n a k lenni Berch-mondatott, a d r á g a ereklyéket valóban tar-talmazza e ? miről tett vizsga után meg is győződött, meg-találván az ólomba vésett föliratot is. Csak egy p á r kéz- és lábuj, és n é h á n y fog hiányzott. E z e k e t u j a b b ólom kopor-sóba tétette, ú j r a lezáratta, és lepecsételtette. A jelen veri-ficatio alkalmával k é t orvostanár volt jelen. Minetti a jelen-levőket figyelmeztette, hogy nagyobb kiközösítésbe esnék mindenki, ki a boldognak ereklyéihez valamit odatenni, v a g y onnét elvinni merészelne. E z u t á n v é g r e a megnyitás történt a jelenlevők előtt. Koponyát és csontokat találtak. A legkö-zelébb állók azonnal olvasókat és feszületeket érintettek az ereklyékkel. A koponya meglehetősen ép. A t a n á r o k azután
— M a csontokat kirakták egy fehér teritővel t a k a r t asztalra, és ismét összeillesztették. A jelenlevők közöl többen csókkal illették a boldognak földi maradványait. — V á r j u k a napot, amelyen az ereklyék boldog B.-nak szentelt oltárra helyez-tethetnek. Ezen oltár szemben lesz Szent Alajos oltárával.
Az ifjúság u j védszentje, ugy látszik a régitől elválasztha-tatlan. Reményijük, hogy a hitbuzgó Belgium gondoskodni fog arról, hogy boldoggá avatott földijök főereklyéit tartal-mazandó urna oly értékes, és diszes legyen, minő szent Alajosé.
LONDON, jul. 25-én. Elég érdekes tárgynak t a r t j u k olvasóinkat a Times által gyalázott u j vestminsteri érsek, Manning személyével megismertetni. A westminsteri főkáp-talan bevett szokás szerint ő szentségének az érsekségre, három főpapot terjesztett fel : Errigtont az elhunyt érsek coadjutorát, Grantot southwarki, és Cliffordot cliftoni püs-pököt. Az elsőt ő szentsége ki nem nevezte oly indokokból, melyek taglalásába nem bocsátkozhatunk, a két utóbbi nem volt hajlandó a terhes állomást elfogadni, és igy a pápa vá-lasztása Manning tudorra, a hires megtértre esett. Manning Henrik Eduard, Manning Vilmos parliamenti tag fia, szüle-tett 1808-ban, Tottemdgé-ben a hertfordi grófságban. Első oktatását a hanoni aristocraticus tanodában kapta. 1827-ben az oxfordi egyetemre jött. Miután 1833-ban anglikán módra pappá avattatott, a lawingtoni egyházi javadalmat kapta, hol egyházi beszédeket tett közzé, melyek egykori hitsorsosai előtt még most is tiszteletben tartatnak. 1840-ben chichesteri főesperest lett, mely méltóságát megtartotta egész az 1851-ben történt megtéréseig a katholikus hitre. Manning egy az elsők közöl volt, kiket a puseysta mozgalom az oxfordi egye-temen, az igaz egyház kebelébe visszavezetett, mire nem sokára Wiseman által kath. pappá szenteltetett, és Romába jött, hogy a hittudományokban itt bővebben képezze magát, melyekben különben ujoncz a k k o r sem volt már. 1854 óta hazájába visszatérve ritka buzgalommal, önfeláldozással és eredménynyel szentelte magát a hivek üdvének, mondhatni, hogy e tekintetben különös kegyelmekkel látszott megál-datva lenni. Százankint lehet számítani azokat, kiket elté-vedt egykori hitsorsosai közöl megnyert a kath. egyháznak.
Képzeljünk magunknak egy férfiút, ki k o r a hajnalban felkel, ha az éjt is ébren nem töltötte, végezvén levelezéseit, melyek öt Anglia összes vidékeivel összekötik. Kételyeket oszlatni, ellenvetéseket megczáfolni, megtéréseket eszkö-zölni, a megtértekről gondoskodni, ime ez legkedvesebb fog-lalatossága. Az utolsó helyen említett pont az angol türel-metlenség mellett különösen sok gondot okoz. Katholikusnak lenni itt annyi, mint lemondani rokonokról, barátokról, párt-fogolásról. — Az olvasó gyaníthatja hát azon nehézségeket, melyekkel az u j westminsteri érseknek kell megküzdeni.
Félnek a nagy téritőtől, bizalmatlankodnak, mert amint em-iitők, e tekintetben különös ajándokot látszott nyerni az Is-tentől. A Times-nek legutóbbi gyalázatos támadása csak is innét leli magyarázatát. Manning rövid időközökben, west-minsteri káptalan prépostjává, a boroméi sz. Károlyról czim-zett oblatusok főnökévé, ő szentsége házi főpapjává nevez-tetvén, Baysvaterben, London nyugoti részében telepedett meg, hol egy templomot és szerzetes házat épitett. Ide
jötII e x
-tern néhány év előtt, hogy meglátogassam a buzgó főpapot, korán reggel. „Kedves barátom — igy fogadott — örömmel fogadom, és szívesen fogok mulatni önnel, hanem csak egy időre kérek felmentést, menjen azalatt fel könyvtárunkba, engem néhányan v á r n a k a társalgási teremben, többek kö-zött egy fiatal leány, ki 25 mértföldről jött, hogy tanácso-mat k é r j e ; mert megtérni akar, azért hát neki ön előtt el-sőbbsége v a n . " I g y ment ez mindennap. É n egy csigalépcsőn feljutottam a könyvtárba, mely a hittudomány mindennemű kincseit tartalmazta. E g y fiatal növendékpapot láttam tanul-mányokba elmerülve. E g y rövid üdvözlet váltatott, több semmi, mert mindenütt "nagy betűkkel volt irva látható : Si-lentium. E g y óra múlva Manning is feljött. Manning közép-termetű, arczán az önmegtagadás nyilt nyomai, korán meg-öregitette a sok és nehéz munka, mindamellett megtartotta azon méltóságos magatartást, mely az angol gentlemen-t jellemzi, mely a szelídség és finomság ritka vegyületét nyújtja. F e j e olyan, minőt Guido szeretett festeni. Mint író Manning kitűnő, világos; határozott, tiszta mélyreható ir-modora van. Megtérése óta kiadott müvei közt legnagyobb figyelmet érdemel : „Krisztus földi helytartójának világi ha-talmáról" irt munkája, mely számos kiadásban részesült, és olasz és franczia nyelvekre is fordittatott.
S Z E N T - P É T E R V Á R , maj. 23-án. A császár és csá-szárnő 10 nap óta Zarskoe-ban vannak, a czárevicz teme-tése csak maj. 28 fog tartatni, melyre Constantin nagy-herczeg egész családja megérkezett. Dagmar nagy-herczegnő, az elhunyt a r á j a iránti lelkesedés apadófélben van. Jegyese korona gyémántokat adott neki ajándokul, többek között egy karpereczet, mely maga 280,000 rubel értékű. A követ, ki most a korona gyémántokat visszahozta, csere fejében megvitte a herczegnőnek a neki adott 40,000 rubelnyi évi-dijról szóló rendeletet, és a Katalin-rend szalagját. A her-czegnő, ki már oktatást nyert az orosz hitben, ismét visz-szatért a lutheranismusra. Állítják, híresztelik, hogy azért nem lehet az u j trónörökös neje, mivel testvérének jegyese volt ; ezen hirtelen felfedezett canoni akadály csak ürügy, mert vallási ügyben Oroszországban minden megtörténhetik, amit a császár akar, erről mindennap szerezhetünk itt ma-g u n k n a k bizonyítékokat. Ima-gy az orosz ema-gyházban az unoka-testvérek közötti házasságok szigorúan tiltva vannak, mind-emellett Yousupoff herczeg, kinek roppant terjedelmű birto-kai vannak, titokban elvette Ribeaupierre kisasszonyt atyja nővérének leányát. A popa, ki e házasságot megáldotta, klastromba záratott, de azért a herczeg udvari hivatalt visel, és neje ott már hivatalosan is fogadtatott. — A világi hata-lom a lelkiek fölötti felsőbbségének más példájával is szol-gálhatunk. Valami Dondukos nevü herczegnő nöiszerzetet alapított, Mária Magdolna védnöksége alá helyezvén azt.
E r r e a császárnő pártfogását a k a r t a kikérni. E czélra a szer-zet szabályai megvizsgáltattak, de nem a zsinat, hanem a belügyminisztérium által, és a császárnő helyeslése és párt-fogása megadatott. Noha ezen ügy egyházi volt, az egyházi hatóságok be nem avatkozhattak, ezek csak avval foglal-kozhatnak, amit Akhmatoff tábornok jónak talál elébök ter-jeszteni.
A L G I E R , maj. 20-án. Politikusaink azon módja, rnely-lyel a musulmannokkal bánni, azokat kormányozni szokták,
9 2 h»*—
a keresztényelemnek épúgy, mint az islamnak tökéletes fel nem fogását bizonyitja. Tehetetlenségünk mily nyilt bizo-nyítványa a nyugoti polgáriosod ás hatás nélküli volta a Be-duinokra, a Kabylokra. Harminczötévi véres küzdelmek, és áldozatok után el kell ismerni, hogy az arab most is telve gyűlölettel, megvetéssel Francziaország iránt. A sikeretlen-séget igazságos büntetésnek kell tekintenünk, melylyel Isten a kevély társadalmat sújtja, mivel nála nélkül a k a r boldo-gulni. Az emberi erőt és bölcsességet elegendőnek tekintet-ték arra, hogy uralkodhassanak, eme vad, és vakbuzgó né-pek fölött, de ezek azért folyton megtartották hitöket a pró-fétába, ki azt mondá, hogy „ a kard az égnek és pokolnak kulcsa." Bátorságok ugyan sikeretlen volt fegyvereink ellen, de azért ők bíznak még mindig Allahban, ki egykor főnö-keiknek oly fényes győzedelmeket adott, és ki, ha neki tet-szik, hasonlókat ismét nyújthat. Az arab hiszi mindig, hogy ő az igazhivő, és valjuk meg, nem ok nélkül tekint bennün-k e t hitetlenebennün-knebennün-k. — A politibennün-kai bennün-közigazgatás bármily neme és alakja nem fogja az arab szinét megváltoztatni, csak a hit téritheti meg. Az algieri franczia kath. papságot pedig épen ama ügyes ! ? administratio gátolta abban, hogy egész erővel törjön a muhamedán vallási meggyőződésének meg-változtatására. Sokkal okosabban j á r el Anglia Indiákon, mert ott segítségül hivja a keresztény, habár anglikán pro-pagandát, sőt a katholikus küldéreket is. Az arabs még a töröknél is inkább mindenben vallási meggyőződése után indul, és tesz. Kellene tehát, hogy a keresztény oktatás ron-taná le előítéleteit, és irron-taná ki az ellenünki gyűlöletet. A kormánynak nem közönbösnek, hanem nyíltan és mindenben kereszténynek kellene magát mutatni; nem azáltal iparkodni az arabok kedvét megnyerni, hogy a Mekkába zarándokolást még előmozdítja, hanem inkább a térítést minden igaz esz-közzel előmozdítani. Itt is mint mindenütt csak a keresztény vallás és egyház diadala lehet egyszersmind a polgáriosodás győzelme. —
BERLIN, maj. 6-án. Katholikus lakosaink azon kérel-mére, hogy algymnasiumunk kath. főgymnasiummá emelé-sére segély adassék, a városi hatóság m. hó 8-án kelt iratában tagadólag válaszolt. A felhozott indokok különczszerüek, és egymásnak ellenmondók. A többi között érvül azt is felhozza, mikint a város különböző részeiben lakó kath. szülök nehe-zen fogják magokat elhatározhatni arra, hogy egy helyre küldjék gyermekeiket, hogy a prot. gymnasiumokba, vagy ipartanodákba járó gyermekek kath. vallástanitásban része-sülnek, mely czélra a kath. tanonczok mindenunnan egy helyre gyülekeznek, hogy a tanításnak oly módon kell tör-ténni és történik, hogy egy felekezetbelinek se sértse vallási érzelmeit; pedig a hatóság az alsó osztályokban is a kath.
cultust sértő könyveket osztatott ki több izben, és a z összes középtanodákban használni szokott könyvekben csak ugy hemzsegnek a katholicismust sértő rágalmak. Ismeretes, hogy a prot. középtanodákban kath. fiu ösztöndijat nem nyerhet, és a hatóság válaszában mégis azt hozza fel, hogy a kath.
szülők nem fognának oly könnyen ezen előnyökről lemon-dani, és elismert hirii tanodákból gyermekeiket kivenni, hogy kétes jövőjű intézetekre bízzák. Ami már ama dicsé-retet illeti, tudva van, hogy a berlini középtanodákban azon tanonczok, kik privát leczkéket nem vesznek, a
próbatéte-ken rendszerint megbuknak. Nem rég is egy ily intézeti
próbatéte-ken rendszerint megbuknak. Nem rég is egy ily intézeti