átvizsgálta s az Istent még sem találta sehol, ő sem okozhatja a csillagászatot, mert az soha sem fog azon kérdésekkel, mint köréhez nem tartozókkal
,s) Kurtz. Bibel und Astronomie, 12 lap.
> 59
foglalkozni, melyek a világ testek, s az őket összetartó erők keletkezese, honnét származására vonatkoznak."1)
A kinyilatkoztatás és természettudományi vizsgálódá-sok eredményei között, tekintve mindkettőnek működési kö-rét, egymáshozi viszonyát, komoly összeütközésről szó sem lehet, amint ez a mondottakból kivehető, s legtöbb esetben, ha ily összeütközés látszólag mégis előáll ; nem a bibliai tan, sem a természettudományi vizsgálódás eredménye az ok, hanem az, hogy illetők a keresztény teremtésfogalomról nem birnak tiszta határozott képzettel, s majd pantheistikus fel-fogással az Istent mint az anyag és törvényekben működöt képzelik, megfeledkezve világon kivüli létéről; majd deisti-kus eszmékhez hajólva, a világ s Isten közötti viszonyt, s az Istennek a világegyetemrei hatását a tétlen néző szerepének minimumára szorítják.
A természettudományi vizsgálódások magok, mint ilye-nek senkit sem teszilye-nek hitetlenné, és senkit sem vezetilye-nek a kinyilatkoztatás bármely pontjának tagadására ; mert a ta-pasztalás és e tudományok története mutatja, hogy e tudo-mányok szorgalmas müvelője hivő keresztény is lehet egy személyben, mint ezt fényes példák bizonyítják. Igaz, hogy korunkban sokan vannak a természettudósok között, kik csak azért igyekszenek bármily gyenge eredményt előállí-tani, hogy azt a kinyilatkoztatással szemközt állítsák ; igaz, hogy korunkban nagy azok száma, kik ha egy földisme tan-ba, vagy Vogt, Burmeister, Darwin, Huxley, Moleschott, Wiener munkáiba csak belepillantottak, fölületes ismereteik-nek az által hiszik a tudákosság csillámát megadhatni, ha az emiitett nevekre minél gyakrabban hivatkozva, mosolyognak a mózesi teremtéstörténet vagy Józsue-féle napmegállitás nagy physikai tudatlanságán, tévedésein ; elannyira, hogy sok gyenge gondolkodású azt hiszi, miszerint valaki nem is lehet természettudós, ha csak nem hitetlen. Ellenkező fényes példák czáfolják meg e tudatlanság szülte balvéleményt.
Roger Baco a 13-ik század s átalában az egész közép-kor legkitűnőbb természettudósa, szerzetes s buzgó katholi-kus volt, bármit mondjanak bölcsészeti vagy theologia-rendszeréről.
Névrokona az angol verulámi Baco szerint : „leves gustus in, philosophia movere fortasse ad atheismum, sed pleniores haustus ad religionem reducere," — s mint egy más helyen mondja : „verum est parum philosophiae natura-lis homines inclinare in atheismum, at altiorem scientiam
eos ad religionem circumagere." S jeles észrevételeit igy fejezi be : „Deum non esse non credit nisi cui Deum non esse expedit." Hires „Nóvum organum"-jának bevezetésében, melyből vettem a fönebbi idézeteit is, Baco kéri az Istent, hogy ne engedje meg a természettudományok előhaladásából az isteni titkokat tagadó hitetlenség származását, hanem, hogy a hiúság és agyrémektől megtisztult, s magát a kinyi-latkoztatásnak megadó emberi ész adja meg a vallásnak, mi azt illeti.
Az ujabb csillagászati tudományok három megalapítói Kopernik, Newton és Keppler buzgó keresztények valának.
Kopernik u j rendszerét III. Pál pápának ajánlá. Newtonról tudjuk, hogy a szentírás értelmezésével sokat foglalkozott, s
' ) K u r t z Bibel und Astronomie, 298, lap.
jellemző azon mondata: hogy a prophéták jövendőléseibeni hit az igaz egyháznak biztos ismerete. Keppler vallásos ér-zületét eléggé jellemzik e szavai : „És most a bebizonyitási tábláról szemeim s kezeimet az égre emelem, s áhitattal, alázattal imádom a világosság atyját. Ha valamit tanítottam^
mi nem méltó hozzád, világosíts meg, hogy azt kijavíthassam.
Végre engedd meg, s add kegyelmedet, hogy e munkám a te dicsösségedre s a lelkek üdvére váljék, s sohase ártson."1) Az ujabbkori franczia természetvizsgálók között a legjelentékenyebbek hivő keresztények voltak. Cuvier, Brogniart, Deluc, Biot, Ampère2) Marcell de Sècres, Blain-wille s mások kik mindnyájan vizsgálódásaik eredményeit a szentirással összhangzásba hozni igyekeztek.
A híres svájczi Agassiz, előbb neuchateli, jelenleg Éjszakamerikában tanár, sok pontra nézve ellenkezésben van ugyan a szentirással, különösen az emberinem egységét illetőleg ; hanem más részről a hitetlenség s anyagimádásnak nyílt ellensége s ostromlója.
Az angol természetvizsgálók majd mindnyájan vallásos érzületű tudósok, mint Buckland, Whewell, Sedgvick, Fle-ming, Conybeare, Amerikában Hitchcock, protestáns lelké-szek, s több tekintélyes tudósok, kik a biblia védelmére kel-tek a természettudományokkal! visszaélés ellenében, külö-nösen Bucklandon kivül Hugh Miller. E g y amerikai termé-szettudományi szaklapban egy geologus igy nyilatkozik :
„Biztosan állithatom, hogy Európában és nálunk sok geolo-gus van, kik a kinyilatkoztatás igazságát nemcsak elismerik, sőt minden reményüket ez igazságban helyezik, ahhoz erö-sebben ragaszkodnak mint az élethez, s kik legnagyobb di-csőségök és szerencséjüknek t a r t j á k annak magasztos igaz-ságait védelmezhetni, s megerősíteni ; kik örömmel fedezik föl minden hegyképződésben a teremtő és feltartó Isten el-vitázhatlan nyomait."3)
A német irodalomban Vogt triviális élczeskedése, Mo-leschott materialistieus tanai, Wiener nehézkes elmélkedései, Burmeister meggyőződés hangján előadott tagadásai mellett ott vannak a keresztény szellemű Steffens, Schubert, Rau-mer, Fuchs, W a g n e r András és Rudolf stb.
E nevek bizonyitják, hogy a természet alapos tanul-mányozásához nem szükséges kellék a gyermekes hányko-lódó hitetlenség, mely addig nem képzel senkit tudósnak, mig Istene van.
Ez első közleményt nem fejezhetem be alkalmasabb idézettel, mintha a kedélyes öreg Claudius munkáiból eleve-nítem fel e szép, ide vágó helyet : „Nem tagadom, hogy e tudósokban nagy örömet találok, nem épen a religio miatt, mert az, magától értetik, a tudósok által sem nem nyerhet, sem nem veszíthet semmit, legyenek bár nagyok vagy ki-csinyek. Hanem örül az ember, midőn látja, hogy például a legszorgalmasabb s fáradhatlan természetvizsgálók egyike, ki munkái között őszült meg, s többet tudott és ismert, mint
*) H e n g s t e n b e r g E v . Kirchen Zeitung idézve P a s s a v a n t által.
2) Ampère eró's vallási meggyőződéssel birt. Midőn 1836-ban haldoklott, b a r á t a i egyike a J é z u s követéséről szóló könyvből a k a r t valamit felolvasni , azt mondá , hogy ö az egész könyvet szóról szóra t u d j a . I g y beszéli el ezt Aragó, vegyes irataiban. „Katholik." 1862. I . 161 lap.
8) American journal of Science, VIII. 155. idézve Sorignet abbé által.
8*
•t» 60
ezeren mások a természet titkaiból, midőn egy oly magas röptű, éles látású szellem, mely az utókortól eddig inkább csak bámult, mint használt tervét s alapját veté meg egy valóban nagyszerű bölcsészeti rendszernek, (verulami Bacon)»
midőn az európai mathematikusok egyik elseje, ha nem is legnagyobbika (Newton), midőn mondom ily e g y é n e k nem f u v a l k o d n a k föl tudományuk miatt, ámbár mélyebben ha-tottak a természet titkaiba mint mások, és tanulási vágy-gyal, levett kalappal kezében áll — a mint, illik — az oltár mellett, s figyelmesen hallgatja az I s t e n n e k még nagyobb titkait a szószékről fejtegettetni. — Valóban ezt látva örül az ember, s ú j r a kedvet k a p a tudományokhoz, melyek ked-velőiket és műked-velőiket c s a k u g y a n több ismeretekkel gazda-g í t j á k , s amellett vallásos érzületüket sértetlenül h a gazda-g y j á k , s nem változtatják üres fejű bohóczok és gunyolódókká. E s az emberre különös hatással van, midőn látja az ellenkező hitetlen oldalon a könnyű f e g y v e r z e t ű csapatokat kalappal fejükön haladni el az oltár előtt s n a g y bölcseséget szen-velgő arczczal fintorgatni o r r u k a t . " ' )
Andrássy Kálmán
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , j u l . 24-én. Még egy incidens, még egy közbe-szakitás. A ,Prot. egyh. s isk. lap' 28-ik számában olvassuk nm. b. Vay Miklós u r n á k , a tiszáninneni ref. k e r ü l e t gyűlésén mondott elnöki megnyitó beszédét. A nm. báró u r a t a prot.
é r d e k e k védelmében, elömozditásában nagy buzgóság jelzi, úgyhogy, tisztelve mindenkinek vallásgyakorlati szabadsá-gát, amint ezt a positiv törvény körvonalozza, tekintve az elnöki beszéd simaságát, a nm. báró urat példány g y a n á n t állíthatnék mindenkinek. Szavait, az éles felfogás, a mély ítéleten kivül, mérséklet vezeti. Szól az iskolákról, „mint a prot. egyház egyik legbecsesebb, legdrágább örökségéről,"
melyekben n a g y haladást, n a g y előmenetelt észlel. Szól az egyházkerületi prot. akadémiáról, mely eleinte kirekesztőleg csak az egyház érdekeért lön alapítva, de melyhez toldalé-kul még a bölcsészeti és jogi tanszékek is adattak, ó h a j t j a ezen akadémiának a kor kívánalmaihoz mért szervezetét, s e czélra bizottmányt javasol. „ E m e l j ü k az akadémiai tanpá-lyát ugy a tanárok, mikint hallgatók részéről a szabad tani-nitás és tanulás elvénél fogva egyetemi színvonalra." A szabad vizsgálódásból csak szabad tanítás következhetik.
Átmegy ezek után a nm. báró ur az állam és a prot.
egyház közötti viszonyra, tiltakozik a központi oktatástanács beavatkozása ellen a prot. iskolákba, s erre nézve határozott nyilatkozatot ad, s még két (szerinte) a magas k o r m á n y ál-tal elkövetett visszaélés, illetőleg a prot. vallásszabadság megsértése ellen panaszt emel. A nyilatkozat, és a panasz ez :
„Van-e és mennyiben ezen központi oktatástanácsnak összeköttetése a magyar országos kormányhatóságok azon intézményeivel, melyek közöl az egyik (a helytartótanács) ú j r a főiskolánk nyilvánossági j o g á n a k megvonásával fenye-getödzik, a másik (cancellaria) pedig még az országos hatá-ron túl is üldözőbe veszi a prot. iskolai bizonyítványok ér-vényét azon romai k a t h . i f j a k r a nézve, kik iskoláinkban
ta-') Claudius W e r k e VI. pag. 122.
nultak, azt világosan ki nem m u t a t h a t j u k ugyan, de elég, hogy ezen intézmények léteznek. Mi tiszteljük az állam fel-ügyeleti jogát, s azt mindannyiszor ünnepélyesen kinyilat-k o z t a t j u kinyilat-k ; de hogy valamely kinyilat-kormányhatóság az iskinyilat-kola, a tanügy minden szálait kezébe fogja, s korlátlan uralmat g y a -koroljon mind afölött, s a legcsekélyebb részletekig ami ok-tatásnak neveztetik, ezen kísérlet s ennek érdekében tett ama fenyegetés ellenében mindannyiszor a törvény v é r t j e alá vonulunk, s azt az önhatósági j o g megsértésének tekint-j ü k . S mig iskolánk a törvény által szentesitett létezéssel bir,
azt senki előtt el nem z á r j u k , s ha a legfőbb országkormány korlátokat von a romai kath. ifjak elé, azt feljegyezzük, mint a szülei szent j o g megsértését s kiáltó tanúbizonyságát ennek, hogy az annyiszor pengetett egyenjogúság csak irott szó, élet s malaszt nélkül."
E z a nyilatkozat és az első panasz, hogy helytartósági engedelem nélkül kath. ifjú fel nem fogadtathatik prot. isko-lába, kihívást tesz a magas kormányhoz, s a legfensőbb ren-deletek egyszerű félretételét igéri.
Nem v a g y u n k hivatva a magas kormány intézkedéseit a prot. téren védeni, mivel valamint a tisztelt prot. kerület, ugy a magas k o r m á n y is ismeri, mit tehet jogosan, mit kell t e n n i e ; hogy mikor a prot. vallásfelekezet iránt igazságos, más felekezetek, s különösen a kath. religio iránt ne legyen igazságtalan. A t. kerület önhatóságilag szervezi, igazgatja középiskoláit : ha a t. kerület a fönlevő szervezetet kielégí-tőnek t a l á l j a ; a magas k o r m á n y szinte saját szempontjából megítélheti azokat, kielégitők-e ? Mit a nm. báró ur kielégi tőnek tart a prot. iskolák szervezetében, a magas k o r m á n y azt ki nem elégitőnek találhatja. ítél a báró saját szempont-jából, itél a magas k o r m á n y is. E g y k o r t. Ballagi Mór ur is megengedte, hogy a kath. iskolákból átmenő fiuk felvételé-nél könnyelműen j á r t el egyik, másik : a magas kormány is latolhatja, mennyire mennek azon tények, melyeket t. B.
Mór ur ,könnyelműeknek' nevezett : és igy a szervezet ki-elégítő voltát, az ily esetek gyakori és messzeható természe-tét mérlegelve, feltehetőleg igazolva v a n a magas k o r m á n y intézkedése, melylyel a kath. középiskolák tanrendszerét az ily átmenések által eredő zavar, és sikeretlenség ellen vé-delembe veszi. Nem is a prot. iskolákról, hanem a k a t h . if-jakról rendelkezik igy a magas kormány. Nem azt mondja, milyen legyen a prot. tanoda, hanem hol j á r h a t j a iskoláit a kath. i f j ú ; avvagy, mikor kész a magas kormány a kath.
ifjút pályavégzettnek tekinteni a középtanodákra. Szeretnők, ha b Vay Miklós, és a t. kerület, mikor saját iskoláik ter-mészetét föntartani a k a r j á k , a kath. iskolákat is saját rend-szerűkben m e g h a g y n á k : s midőn saját iskoláikra semmi be-avatkozást nem engednek a magas k o r m á n y n a k , e n g e d n é k meg, hogy a kath. iskolák és a kath. i f j a k érdekében ugy rendelkezzék, mikint j o g a és kötelessége vagyon. E g y s z e r már nyilatkoztunk ezen magas intézkedésről tisztán k a t h . szempontból, miszerint ezen panasznak semmi alapja nin-csen ; miután az egyenlőség nem azt parancsolja, hogy a k a t h . i f j a k k a l , és ezeknek szülőivel prot. elv szerint j á r j o n el a magas k o r m á n y ; hanem azt, hogy mindkettőt saját vallásos elvök szerint tekintse. K a t h . szülőnek nincs joga g y e r -m e k é n e k prot. nevelést, prot. oktatást adni. A szülői j o g tehát, melyet nm. b. Vay Miklós ur feljegyez, és védelembe
61
fogad, meg nem sértetik. A kath. szüle, ha a természeti és az egyházi törvényre nem hajlit, államilag köteleztetik, hogy gyermekeit mint kath. szülő neveltesse. A kath. szülőnek nincs j o g a az ő gyermekének kath. religioját elrontani, te-hát nincs joga gyermekét prot. iskolába, hol nemcsak prot.
oktatás, hanem nevelés van, küldeni. A kath. szüle vétkezik, halálos bünt követ el, midőn gyermekének kath. religioját elrontja, vagy veszélynek kiteszi. Minél jobban van szer-vezve a prot. iskola, minél buzgóbbak a tanárok, a kath. ifjú religiojára annál nagyobb veszély van ottan. Ily szülő lelket-len, lelkismeretlelket-len, zsarnok, gyermekének lelki gyilkosa : ily gyermek áldozat a lelketlen szülők hatalmában ; ily gyer-mek az ő védtelenségében védelemért kiált Istenhez, és en-nek helytartóihoz e földön. A gyermeken-nek természeti, isteni joga van a kath. hitre, kath. religiora. Gyermekének eme jogait tapodja a kath. szülő : lesz-e, van-e e földön hatalom, mely ily jogtapodást megakadályoztasson ? lesz-e, van-e ha-talom, mely a védtelennek természeti jogait e földön a lel-ketlen szülő ellen megvédje ? Ezt teszi az állam, mikor a kath. szülőknek megtiltja gyermekeiket prot. iskolába kül-deni. Védje a nm. báró ur a prot. szülők jogait, amint ezeket felfogja, a kath. szülők jogai nem bízattak reá. Ezeknél a nm. báró csak a lelketlen zsarnokságot, csak a bűnös lelkis-meretlenséget védené a nevelésben.
Másik panasza a nm. bárónak ez : „ u j eszme nehezen válhat köztünk vérré, még az is, hogy gátolva vagyunk nemzeti irodalmunk saját elveink szerinti müvelésében, s a közhasznú ismeretek ily módú terjesztésében ! íme, csak e napokban kényszerülénk erélyesen remonstrálni tisztelt su-perintendensünk egy históriai tényeket tartalmazó, s vallás-elveink szerint tartott jeles beszéde kinyomatás közbeni le-foglalása miatt/''
E b b e n sem vagyunk hivatva a sajtóhatóság, s közvetve a nm. m. k. helytartótanács intézkedésének védelmére : azért midőn ezen tényt emiitjük, melyre a nm. báró ur czélzott, tisztán tudósító tisztünket teljesítjük, mennyit tesznek prot.
rokonaink, s mégis panaszkodnak. Hol mi panaszkodhatnánk ellenök, ők panaszkodnak a kormány ellen a világ előtt. Ha tudósításunkból olvasóink előtt a magas kormány intézkedése igazolva lesz, ezt a tény fogja szülni, nem pedig a mi szán-dékunk. A magas kormány minden rendeleteit, melyeket cse-kély belátásunk szerint bölcseknek, jogosoknak találunk, készek vagyunk az ellenmondók ellen védeni; de ez esetben a puszta bemutatást is elegendőnek tartjuk, afölött : mennyit enged a magas kormány, mennyit kell nekünk tűrni. Való-ban, ha még ez is kevés, ugy bátran kérdezhetjük : minek tekintenek minket, minek tekintik magokat a mi prot. fe-leink e hazában '? Hiszik-e, hogy mi még élünk, nemcsak . . .
de jogainkkal is a k a r u n k élni ?
Történt, hogy t. Édes Vincze tiszatarjáni rendes lel-kész, és t. Zsarnay Lajos helt. v. superintendens urak 1863 3ept. 27-én a tiszáninneni helv. hitv. kerület Görgőn tartott közgyűlésen beszédet mondtak. Az imaházban kiki szabadon beszélt, akadályt senki nem tett. De azon két beszéd a ke-rületi közgyűlés határozatából a gyámtár j a v á r a kinyoma-tott Miskolczon 1864 Rácz Ádám betűivel. Mint nyomtatás a hatóság Ítélete alá tartozott, melynek kötelessége oly állítá-sokat, melyek valamely vallást, itten a kath. religiot sértik,
a közforgalomból elzárni. Ami szabadon mondatott az ima-házban, nem bocsáttathatik a világba oly szabadsággal. E z t mi jól érezzük. A sajtóhatóság a nyomtatásban a kath. reli-gio megsértését látta, azért a nyomtatás terjesztése ellen gá-tot vetett.
Történt, hogy a két beszéd 1865-ben Miskolczon Rácz Ádám betűivel ismét kinyomatott; ez már szabadon kering.
Ezen második nyomtatványból egy példányt birunk ; az első nyomtatvány elfojtatván, abból csak kézirati példá-nyunk van, melyet csak egyéni hitelességgel, hogy hiven van leírva, közölhetünk.
Elolvasván, összevetvén a két beszédet, kivéve egy ,passust/ azonosnak találtuk mind a két nyomtatványu pél-dányt. E g y passus árán megvásárolhatni a terjesztési köz-jogot, valóban olcsóság. B. Vay előtt ez igen drágának tet-szik. Kath. religio szóval sincs említve, de mire czéloz min-den szó, kiki kézzel fogja. Ha csak múltra vonatkoznának a szólamok, de vonatkoznak azok a jelenre is. Nemcsak tisz-teletlenül hordatnak fel szent dogmáink, ős szertartásaink, szokásaink, hanem megvetésre buzdittatik mindenki a mi cultusunk iránt. Ha t. Zs. L. ur mondaná : ezt, azt a szokást mi nem tartjuk, ezen, azon dogmát mi nem hiszszük, még saját jogában volna; de ő per figurám repetitionis „vessük meg" „vessük meg" buzdit, vagy inkább izgat. A zsidó cul-tusnak megvétésére sem szabad izgatni. Nm. báró Vay Mik-lós urnák panasza tehát, hogy „históriai tényeket tartal-mazó" beszéd csak multakat tartalmazna, szigorúan nem áll ; nem is történeti előadás, de a szenvedélyhez irányzott kiáltvány. Lássák olvasóink, mennyit szabad mondani, nyo-matni, nyomtatásban terjeszteni; mily engedékeny a sajtóha-tóság, még sem elég ellenünk;- egy passust törül ki a hasajtóha-tóság, máris országos gravamen készül.1)
„Nincs szánandóbb a lelki fogságnál, mikor az értelem meg van kötve, s az okosság nehéz iga alatt nyög, mikor az emberiség az ész jogát bitorló s az isteni tannal csak keres-kedő lelketlen szövetség, szent czéh hatalmába kerül, s bi-zonyos jeladásra imádkozó, kiszabott időben böjtölő, mosdó s magát kinozva vezeklő géppé aljasittatik ; nemzedékről nemzedékre kiszámított korlátok között neveltetvén, szivre-ható butaságban taníttatik hinni, mit nem tud nem ért." „ A ker. vallás szépen derült egét az egyházi szent düh vérzá-port árasztó fellegekkel borította be." „Korlátlan uralomvágy, ez a tömlöcztartó mind e mai napiglan itt is amott is, csak-nem mindenütt." „De a fogoly oroszlány majd rést talál, s első lesz, kit széljel tép, embertelen szeliditője." (5. lapon.)
„Meglehet, hogy a sötétben nyögésre kárhoztatott rabnép (egyházil ag véve) tiz húsz év vagy század múlva fölkél, mint romboló vihar, s lerázza a jármot, melylyel embertelenül meggyaláztatott." (6 lap.) I g y t. Édes Vincze lelkész ur. Ez volt az 1864-i nyomtatásban is.
T. Zsarnay urnák beszédje hittanilag igen érdekes mutatványt nyújthatna az ellenmondások miatt, melyek benne végig folynak, midőn a symbolikus könyveket, külö-nösen a heidelbergi kátét kötelezőnek, normativumnak ál-lítja, (18 lap.) s mégis tovább mondja, hogy „azoknak, k i k
') Idézünk a szabad példányból.
6 2 «h.
Isten igéjéből jobbat, igazabbat t a n í t a n a k , " mint a heidel-bergi k á t é , a k a d á l y t nem tesz, mivel a k á t é t tisztelni kell,
„de nem bálványozni," s „a lelkismeret nem ismer más em-beri birót és törvényadót, mint saját meggyőződését." (18.
21 lap.) De a hittani ügy gyei most nem törődünk, csak a a sajtószabadság példányát a k a r j u k megismertetni.
I g y szólt t. Zs L. ur :
„Nemcsak az evangéliumi hit tisztitatott meg az em-beri önkényes határozatoktól, amilyenek a bűnök bocsánatja pénzért, a kül jó cselekedetek érdeme Isten előtt, a tisztitó t ü z f é l e l m e ; nemcsak az isteni tisztelet mentetett fel sok ceremóniától, milyenek a búcsú, ' ) szentek imádása, idegen nyelven (latin) való beszéd a gyülekezetben ; nemcsak az ev.
szabadság oldoztatott fel a papi zsarnokság és a Ielkismeret-len való uralkodás j á r m a alól : h a n e m " stb.
„Vessük m e g a betű és emberi határozatok kényszerét.
Vessük meg azon szőrszálhasogatást, mely az irás szavait e l f o r g a t j a ; vessük meg azon szolgai érzelmet, mely a sz. irást elfogultan emberi tekintély által korlátozva m a g y a r á z z a ; vessük meg azon korlátoltságot, mely az egész üdvöt bevett, pusztán egyházi nézetekhez köti, a külső f o r m á k a t , és ce-r e m ó n i á k a t . "
„Vessünk meg minden babonás hitet, m i n d e n hitága-zatot, mely ellen a szerény és igazságra vágyó ész f e l l á z a d . "
I t t k ö v e t k e z n é k a kihagyott passus, mely az első nyomta-tásban állt, mely megvetést mond, és megvetésre buzdit oly isteni-tisztelet iránt, mely Isten igéjét h á t t é r b e szorítva csak külpompában, s andalgásra vezető ceremóniákban áll, mely-lyel a ref. egyház felhagyott. Nem idézhetjük az elnyomott példányból eme passust, épen mivel hatóságilag el van nyomva, csak tudósításból említjük a t á r g y a t . Mi nem gya-koroljuk a prot. imákat, némileg szertartást ; de hogy azo-k a t megvessüazo-k, soha nem irtuazo-k, s a prot. cultus megvetésére soha senkit sem buzdítottunk. Annyi szabad prot. hazafiaink-n a k , egyet hazafiaink-nem ehazafiaink-nged meg a társadadaimi együttlét : val-lásos rokonfelét, honfiát megvetni, másokat szentnek tartott s z e r t a r t á s megvetésére buzdítani. Sok tekintetet félre tehet-n e k prot. hotehet-nfiaitehet-nk, egy tekitehet-ntetet tehet-nem szabad félretetehet-ntehet-niök . . . azt, hogy mi is élünk a hazában. Amit a sajtóhatóság át-eresztett, az ellen mi joggal emelhetünk panaszt, mégis nm.
b. Vay Miklós teszi ezt. Tisztelet n e k ü n k is, k ö v e t e l j ü k . H a prot. feleink h a z á n k b a n másképen nem g y a k o r o l h a t j á k val-lásszabadságukat, semmint az ily torzítások, vádak,
b. Vay Miklós teszi ezt. Tisztelet n e k ü n k is, k ö v e t e l j ü k . H a prot. feleink h a z á n k b a n másképen nem g y a k o r o l h a t j á k val-lásszabadságukat, semmint az ily torzítások, vádak,