Cs. ap. kir. Fölsége a kalocsai székesegyházi k á p t a l a n n á l követ-kező fokozatos előléptetés helybenhagyása mellett : Kovács József őrka-nonok-, Barakovics Antal bács-szent-páli, Antunovics J á n o s székesegy-házi, Kubinszky Mihály bácsi,Lichtensteiger F e r e n c z tiszai főesperestté és Schwerer J á n o s mesterkanonokká, — — az üres kanonoki székre S c h u s -t e r Cons-tan-t érseki -ti-toknoko-t legkegyelmesebben kinevezni mél-tóz-ta-to-t-t.
P E S T , aug. 14-én. Holnap ünnepeljük Szűz Mária mennybemenetelének emlékét. Dicsérjük az Istent, aki e földön szent malaszttal, egekben dicsőséggel koronázta a szep-lőtelenül fogantatott Szűz Isten-anyját ; dicsérjük Máriát, ál-mélkodunk magasságán, könyörgéseibe ajánljuk lelkünket, földi ügyeinket, híveinket, különösen most az egyháznak fejét, a romai pápát, az egyházak anyját, a romai egyházat.
Van e napnak a mai helyzetek miatt saját emlékezetessége.
A katholikusok az egész világon egyházi vallásos ün-nepet tartanak : egy ország van, hol e nap nem annyira egy-házi mint nemzeti ünnep, Francziaország, hol inkább a földre néznek semmint az égre. Találnak ? Stercus, pus et tabum.
A kath világ az Istenhez fohászkodik, Parisban a sokaság a Napoléonidák dicsőségén álmélkodik ; mindenütt Szűz Má-riának ünnepe, Parisban az uralkodó Napoléonok diadalmas jelensége. Mit nem tettek e nagy napból ? Megszentel az egyház minden földi ügyet, minden jó viszonyt, megszentel minden trónt, mely az isteni gondviselés rendelése szerint emelkedik, s az Isten törvénye szerint állni akar; megszen-teli Napoléonnak trónját is, mindent fölemel, mindent magasz-tossá tesz az egyház, amihez nyul, — fölemelte, magaszmagasz-tossá tette Európában a ker. királyságot is : ha tehát Napoléon az egyházhoz folyamodik, ha tőle fényt, szilárdságot a k a r köl-csönözni, az egyház szivesen teszi, s ezt külső ünnepben is nyilvánítani kész, de egy föltétel alatt : hogy a nemzeti ün-nep vallásos szint keressen, nem pedig hogy az egyházi jel-leget az ünnepről a nemzetiség letörülje. Siet az egyház se-gélyre mindenhova, hol hozzá kiáltanak : nem türi, ha eszkö-zül használni a k a r j á k . Bonaparte Napoléon 1769 aug. 15-én született, 1802-ben első Napoléon-ünnep, mely 1806 f e b r . 19-én cs. rendelettel állandósittatik ; igy homályosította el a földi név az egek királynéjának nevét, hogy ne is neveztes-sék másnak, mint Napoléonidák nemzeti ünnepének. E t quid tandem ? Nagy hadvezér, nagy államár volt I. Napoléon, mégsem hitte, hogy religio és pápa nélkül valami állandót hozhasson létre, azért a marengói csata után irta a consu-loknak : „Nevessenek bár a párisi atheusok, ma tartok
Mi-1 4 *
« 106 «
lanoban Te Deum-ot, s egész törzstisztkarommaljelen leszek,"
s VII. Piussal tárgyalást kezdett.
Egyházi ünnepély ; a pápa a Maria Maggiore, vagy is basilica Liberiana, máskint ad praesepe basilicának erkélyé-ről áldást ad urbi et orbi, mikint áldozó-csütörtökön és hús-vét első napján a Vatican, Krisztus Jézus mennybemenete-lének ünnepén pedig a lateranisz. János basilicájának erké-lyéről. Ezen áldást is, mely urbi et orbi szól, el a k a r t á k a Napoléonok kobozni. Mindent, mit az egyház adhat, kizsák-mányolni, a pápaság tekintélyét személyes érdekekre érté-kesíteni, e háznak régi vágya. 1861 aug. 18-án (230 szám) a Moniteur ezt i r t a : „A pápa aug. 15-én a francziák csá-szárjának nemzeti ünnepe alkalmával a Liberiana basilica erkélyéről áldást adott." Ugyanakkor a Constitutionnel fél-hivatalos lap hozzá adá : „Romában és Nápolyban is megille-tett a francziák császárjának nemzeti ünnepe. E nyilatko-zatot, mely annyira önkénytes, nem szabad számból felejteni i mivel mind a két helyütt tudják, mennyivel tartoznak F r a n -cziaországnak." A kormány évenkint fel szokta szólítani a püspököket ezen ünnep megtartására, s ilyenkor a császár érdemeit az egyház iránt szokta kiemelni. E z évben is adott a szentatya áldást, a Maria Maggiore erkélyéről, Napoléonra is szállt ez áldás, mint ker. katholikusra, mint császárra ; nem szállt reá máskint mint más fejedelemre ; a pápa nemcsak egyeseknek, hanem népeknek, királyoknak is atyja. A pápa áldást adott e napon, még mikor Napoléonok császárok sem voltak, adott áldást, mikor már császárok lenni megszűntek.
Szeretnek sokan a pápa áldása alá folyamodni, nemhogy megáldattassanak, de hogy r a j t a földi érdekeket vásárolja-nak. Ezt tették, teszik is Parisban.
Nemzeti, császári családi ünnep ! Vajha e napon az egész császári család meggyónva, megáldozva térdre borulna a tuileriák kápolnájában, s áldást könyörögne magára és a nemzetre. Vajha az egész nemzet, ide értve a saintsimonistá-kat siécleistásaintsimonistá-kat a Notre-Dameba sietne, s térdre borulva áldaná az Istent azon magas hivatásért, melyet tőle kapott a nemzetek között, s hogy őt annyi bűnös merényei után is, melyeket királyai és ő maga az Isten ellen megkísértett, ma is a nemzetek között első helyen föntartja. Egykori erényei mrii van ez áldás; a pápák áldásainak gyümölcse az isteni go viselés kedvezése. Aug. 15-én Francziaországban az ex-jü.-i il ünnepe lehetne bold. Szűz Mária pártfogása alatt. De
••/. (1 csőség ünnepe a k a r lenni a császári házban.
X I I I Lajos magát és országát Szűz Mária oltalmába ajá. iván, 1638 febr. 10-én parancsolta, hogy aug. 15-én egész Francziaországban ünnepélyes körmenetek tétessenek. X V . Lajos 1738-ban, tehát 100 év után X I I I . Lajos rendeletét megerősítette. Innen az ünnep különössége. Sz. István király is, midőn országát, nemzetét, alkotmányát a szent Szűz ol-talmába ajánlá, e napot választá, e napon vétetett fel az ö lelke is a mennyországba. A magyar nemzetnek nemzeti vallásos ünnepe aug. 1 5 - e ; a franczia nemzetnél császári családi ünnep, melynek ,nemzeti' melléknevet adnak.
1792 aug. 14-én a forradalom eltörülte azon rendelete-ket, letiltott minden ünnepet, mivel ellensége volt az Isten-nek, a religionak, az egyháznak, a királynak. 1802-ig, tehát tiz évig Szűz Máriának ezen ünnepét csak az ajtatos szivek titkos imáikban ülték meg.
Bonaparte Lajos consul concordatumot kötvén VII.
Piussal, ezen okmányt 1802 aug. 15-éu aláirta; a visszaállí-tott ünnepek egyike aug. 15-e volt, böjt előnappal. ')
VII. Pius a franczia concordatumot Romában Liberiana basilicában hirdette ki aug. 15-én ; Bonaparte Napoléon 1803 aug 2-án kelt parancsával Beiloy bibornokhoz e napnak ün-nepélyességét meghagyta, 1806 febr. 19-én állandóvá nyi-latkoztatta, és minden évben valami nagy ténynyel neveze-tessé tenni iparkodott.
De hol az egyházat eszközül használják, ott áldás he-lyett minden átokká válik. Bonaparte Napoléon mint consul minden állami kedvezést nyújtott az egyháznak és a pápá-nak : mint császár mindkettőt üldözte. Az üldözés az üldöző-nek árt. Lássuk.
1804 aug. 15-én. I. Napoléon a cherbourgi hadi part építését f e l a v a t j a ; 1805 aug. 15-én Boulogneban hadseregén szemlét t a r t ; 1806 aug. 15-én a csillag-diadal-kapunak alap-kövét leteszi ; 1807 aug. 15-én Notre-Dameban misét hallgat ; 1809 aug. 15-én Schőnbrunban VII. Pius megfosztásának okmányát irja, emlékszobrot rendel ezen fölirással : ,Napoléon au peuple français.'
E tény után rohan a magasságról. 1810 aug. 15-én V I I . Pius Savonában sinylik, I. Napoléon saját Vendôme szobrát ünnepeli; 1811 aug. 15-én VII. Pius fogságban szenved, I . Napoléon ünnepli ,chateau d' eau' kútnak megnyitását ; 1812 aug. 15-én VII. Pius mint fogoly imádkozik, I. Napoléon Muszkaországban táborozik ; 1813 aug. 15-én Bautzenban elmélkedik, 1814 aug. 15-én Elbában szomorkodik, tanako-dik, fondorkodik ; 1815 aug. 15-én ,Northumberland' angol hajón Helenába vitetik; 1817 aug 15-ét kiszegzett löfegy-ferrel Hudson-Lowe kormányzó ellen saját lakásának sértet-lenségét védelmezi; 1818 O'Mearatól elhagyatva örömtelenül tűnődik : 1819 aug. 15-én Antomarchi orvos gondja alatt be-teges ágyán sinlödik ; 1820 aug. 15-én Antomarchitól a csa-lád tudósittatik, hogy az életveszély aggasztó; 1821 aug. 15-én hol ünnepelte I. Napoléon a napot ? Istennek a titka, de nem ezen a világon. V I I . Pius 1815 aug. 15-én Romában ün-nepelte áldva azokat, akik gyötörték, megbocsátva azoknak, akik a fontainebleaui kastélyban bántalmazták, az európai fejedelmeknél, különösen György angol koronaörökösnél könyörgött a fogoly császár sorsának enyhitéseért. „Napo-léonnak a n y j a és családja folyamodott hozzám, igy irt VII.
Pius Castel-Gandolfóból 1817 oct. 6-án Consalvihez, kérvén a mi könyörületünket a fogoly iránt. Önnek az angol korona-herczeg jó barátja, kérje, hogy enyhítse az ily számkivetés fájdalmait. Mennyire örülnék, ha Napoléon gyötrelmeit meg-kevesbíteném. O már nem árthat senkinek, s én akarnám, hogy miatta a lelkismeret senkit se furdaljon." 2) „Fesch bi-bornok, az én testvérem megirta nekem, mily késznek nyi-latkozott ön bibornok ur az én kérésemet teljesíteni az én szerencsétlen helenai foglyom iránt, igy ir I. Napoléon anyja Consalvihez. É n valóban a fájdalmak anyja vagyok, s csak azon van vigasztalásom, hogy a szentatya mindent felejtett.
Nincs menedékünk, csak a szentatyánál ; hálánk oly nagy,
') Decrét 1' an. X, 29 germinale, Instruction de Caprara 1804 j a n . 2 2 .
2) Mémoires de Card. Consalvi, T . 1. p. 78.
mint a jótétemény. Egész családom nevében beszélek igy." 2) I g y irt Saint-Leu gróf is 1821 sept. 30 án. 3)
Mit használt, hogy az aug. 15-i ünnepet a politikai, és család érdekű térre levonták, ahelyett hogy a politikát és a család érdekeit az ünnep szentségéhez felemelték volna? A vallás, az egyház, a religio, a pápaság csak akkor áldásosak, ha önbecsükért becsültetnek, és saját szabadságukban meg-hagyatnak. I g y tett sz. István király, s nemzete 800 évig élt boldogító alkotmánya alatt. A politikai téren minden elvész.
Elveszett I. Napoléon, elveszett aug. 15 i nemzeti ünnep is.
Mig a pápasághoz emelkedett, addig magasra ment ; mihelyt a pápaságot eszközzé tenni iparkodott, ő roskadott.
Mennyi elmélkedési tárgy III. Napoléonra !
Elnökké választatott, mert 1848 dec. 8-án Lucián ellen a pápaság mellett nyilatkozott; császár lett, mivel a bor-deauxi érsekhez mondá ; „mennyi ember van még, ki Jézus Krisztust nem ismeri ! Az emberiséget Krisztusnak akarom meghódítani." Kereste a szentatya kegyeit, kérte áldásait ; mi történt 1856 óta, mikor Walewsky által a szentatya ellen inquisitiót emeltetett? Jött 1857 ben Massarenti, Grilli, Bar-tolotti, kiküldve Mazzinitől, kik Tibaldi Pállal 1857 aug.
7-én elitéltettek. Jött 1858-ban Orsini, Gomez, Rudio, Pieri j a n . 14-én; jött 1863-ban Greco, Trabucco, Imperátori, Scag-lioni. Intetik, hogy elmélkedjék a császár. Addig áll, addig emelkedik, addig szabadul, mig I X . Pius áldása oltalmazza.
Az egyház áldása, imája sok családot de stercore trónra emelt, sokat azon megtartott ; a 89-i elvek, a népszavazat trónokat döntött, fejedelmeket nyakaztatott, amint meghívta Fülöp Lajost, ugy el is űzte, esernyőnél nem hagyván többet kezében Memento . . . válaszsz . . . ante liominem vita et
mors, benedictio et maledictio, quod voluerit, dabitur iIii.
Ez aug. 15-e. Francziaországban Napoléonok ünnepe, egész egyházban Szűz Mária mennybemenetelének dicsősé-ges emléke. Mink dicsőitjük az Isten-anyját, Párisban dicsői-tik a császárt ; mi áldjuk a Szűz Anyát, mert a ker. hitre ve-zérelte a nemzetet : Parisban áldják az udvarlók Napoléont, mert 1852 dec. 2-án államcsint t e t t ; mink hazai ügyeink si-keres megoldását könyörögjük a dicsőséges Szűztől : Paris-ban panem et circenses kérnek a népcsászártól ; mink az égieket k é r j ü k , s bőségben megkapjuk a földieket is : Paris-ban földieket kérnek, mit kapnak ? Istennek a titkos vég-zése ; mi ker. katholikusok, Parisban mint napoléonisták ün-neplik aug. 15-ét.
P E S T , aug. 1-én. 1865. Mivel nem árt néha megem-lékezni a holtakról, megfordulék nem rég fővárosunknak a kerepesi út melletti temetőjében. Valamint a romaiak is or-szágutaikról nevezék el czintermeiket, — ad viam Appiam, Salariam, Ostiensem, — ugy mi pestiek is, — ad viam Kere-pesiensem. Szép és téres fővárosunk e sírkertje s a t . városi tanács temetői bizottmánya mindent elkövet, hogy azt szé-pitse. Csakhogy félünk a tervelt szépitési modor közel ro-kon a szépnek ama cultusával, melylyel a pogányoknál is találkozunk. Nem mintha kárhoztatni akarnók azt, ha a te-mető rendeztetik, mert ez pietás a megholtak iránt ; hanem, mivel e pietást mi keresztény jelmezben akarnók látni. A
' ) Mémoires, T . I. p. 1Ó3.
*) Mémoires T . I. p. 132.
pogányok máskép, a keresztények is másképen diszitik te-metőjüket. De nem hallottuk-e, hogy a nagyérdemű temetői bizottmány egyéb rendeletein kivül, melyekben utak készi-tetését, fasorok ültetését sat. rendeli el, a Megváltónak szob-rát határozá felállitatni a temető közepén ? Igen, hallottuk ; csakhogy e határozat ugy tűnik fel előttünk, mint midőn egy f r a n k f u r t i születésü sógort hallunk magyarul beszélni. F ü -lünk sehogysem tud megbarátkozni az idegenszerű kiejtés-sel. É p ily visszatetsző a katholikusnak, ha temetője közepén nem kereszt van, hanem valami szobor, ha mindjárt a Meg-váltó szobra is. Nem kívánhatjuk ugyan a t. bizottmánytól, hogy a kath. liturgiában járatos legyen, ámbár müveit kath.
férfihez illő lenne tudni, hogy a felfeszitett Megváltó képe azért állíttatik fel a temetőben, a holtak e hazájában, mert valamint Krisztus meghalt érettünk, ugy halunk meg mi is vele egyesülten a hit- és szeretetben, hogy dicsőén feltá-masztassunk a sírból általa, aki önmaga erejéből halottaiból feltámadott : de talán nyerhetett volna utmutatást olyan egy-házi férfiaktól, kik az egyháznak e szertartáshoz kötött ma-gas és szent eszméit szívesen közölték volna a t. bizott-mánynyal.
Talán igazságtalanok vagyunk ? É n azt hiszem, hogy nemcsak a temetői bizottmány tagjai egyenkint j á r t a s a k a kath. egyház liturgiájában, hanem a t. tanács tagjainak na-gyobb része. (?)
Lehetett-e más ok is, a feszület elmellözésére, mint a kath. liturgiában csekélyebb járatosság ? Igen is lehetett.
És ez ok ? . . . . A pietás. Hogyhogy ? ! Igen a más vallásúak iránti pietás! A kath. dogma iránt pedig ? . . . . impietas ? Hisz oda nemcsak katholikusok temetkeznek, hanem ágostai és helvét hitvallású protestáns atyánkfiai is. Azon testvéries pêle-mêle, melyben itt a romai katholikus e két hitfelekezet tagjai között minden sorrend nélkül nyugszik, valóban elér-zékenyitő dolog e g y . . . . szépészetileg (aestheticailag) mü-veit nő gyengéd szivére. Itt egy keresztet látsz, amott egy-szerű táblát, kinek-kinek vallási szokása szerint. Ilyen kö-rülmények között bizonyára pietásból nem szabad a temető közepén keresztet állítani, mert ezzel református atyánkfiai nem élnek, s igy hasonló jel által könnyen a vallás egyenjo-gosságát sértve éreznék. Legyen tehát Salvator vagy is a Megváltó képe, gondola alkalmasint az érdemes
bizott-mány, ebben tán mindnyájan meg fognak egyezni ; ha mind-j á r t faragott kép is, de Krisztus képe, akiben hisz boldog
boldogtalan, pápista és mindkét hitvallású protestáns. — Igy lesz Megváltónk szent képe a vallási közönyösség jel-képévé, amint ennek képe temetőnk régóta volt.
' Van temetőnknek egy részecskéje, mely a többitől el-különözve, kizárólag a görög nem egyesültek használatára fordittatik. Bár lehetnénk mi is ily szerencsések, kérve kér-j ü k a pesti Protestáns egyházi és iskolai lapot, hogy agitálna
egy külön protestáns temető mellett, melybe katholikust te-metni ne legyen szabad, mert bizonyára sikerülend kérésök, ha komolyan a k a r j á k , és akkor legalább kényszerülve le-szünk mi katholikusok magunk maradni, és lesz külön te-metőnk, melyet szabad lesz beszentelnünk; abba keresztet állítanunk, szóval szabad lesz vallásunkat szabadon
gyako-' ) Meddig csak k a t h . lesz a világon. Szerk.
Szabad-e ezen szó ? Szerk.
rolnunk ! amit egykoron tenni elmulasztottunk féle-lemből.
H a valaki ezikkem k e z d e t é n azt gondola, hogy a szép-nek ellensége v a g y o k , meg fog győződni véleményében, ha olvassa a mi következik:
„ I g e n melegen k é r e m a t. temetői bizottmányt ama pietásnál fogva, melylyel a holtak iránt viseltetik, legyen k e g y e s elrendelni azt, hogy szegény atyánkfiai is, k i k e t a kórházakból zsákvászonba v a r r v a h o z n a k féltuczat számra, az illető sírásók által nagyobb kegyelettel fektettessenek a földbe k e m é n y nyughelyökre, és ne dobassanak le a sírba, mintha nem Isten k é p é r e teremtett embernek tulajdona lenne az elhalt tetem, melyet az a n y a s z e n t e g y h á z nem h a g y soha áldás nélkül, ha egy rabszolga teteme volna is. Nem volt-e a holtak iránti pietás tisztább k e r e s z t é n y őseinknél, k i k a sírások (fossores) közé s z e r e t t e k j á m b o r embereket válasz-tani, k i k e tisztet bünbánatból, elhunyt embertársaik iránti szeretetből teljesiték és nem b o r r a v a l ó é r t ; mint mostani sírá-sóink, k i k p a n a s z k o d n a k , ha nincs kit eltemetniök, mert úgymond roszul m e g y a G'schäft."
Darázs.
P A R I S , jul. 18-án. A Poitiersben megjelenő „Semaine liturgique" egy igen érdekes levelet tett közzé, mely a Vil-nából Lithvániából elűzött és F r a n c z i a o r s z á g b a n menhelyet talált a p á c z á k r a vonatkozik. A levél Írónője a Salesiánák párisi föházának főnöknéje, és intéztetett a poitiersi ugyan-azon szerzetbeli fönöknéhez. „Martius 21-én — igy ir — volt
azon kifejezhetlen örömünk a vilnai szerzetes testületnek megnyithatni z á r d á n k a j t a j á t . Már mult September havában k a p t á k a parancsot leányneveldéjöket bezárni, k ö v e t k e z t e k mindennemű zsarolások, és jövedelmeik lefoglalása, napról n a p r a kellett szükségleteiket megszoritani, v é g r e j ö t t e k az úgynevezett revisiok, igy h i v j á k vilnai testvéreink a Mou-ravieíf által küldött ü g y n ö k ö k n e k éjjeli berontásait. Amint az ügynökök — rendesen éjfél felé — m e g j ö t t e k , hogy mo-tozásokat t a r t s a n a k , az a p á c z á k a chorusra f u t o t t a k , csak a fejedelemnőnek n é h á n y testvérrel kellett a kellemetlen ven-dégeket kisérni, kik néha 5 — 6 órát töltöttek a kutatásban.
Virginia-Constantia — igy nevezik a vilnai főnöknét — bővebben fogja önnek leirni ama kinos zaklatásokat, me-l y e k n e k annyi ideig vome-ltak kitéve. E s mégis, mime-ly szeretet-tel, mily b é k ü l é k e n y hangon és kifejezésekkel szólnak még üldözőikről is! — Három hét előtt (a levél mart. 27 én kelt,) tudósittattak a szerzetesnők, hogy z á r d á j o k a t el kell hagy-niok, mivel a vilnai egyéb női szerzetes testületek : u. m.
carmeliták, benedectinák stb. m a r a d v á n y a i v a l egy házban f o g n a k egyesittetni. Szerencsére 8 nappal ezután n é h á n y buzgó főpapunk k ö z b e n j á r á s á n a k sikerült a kiilügymini-steriumnál kieszközölni, hogy a testvérek F r a n c z i a o r s z á g b a jöhessenek ; de ezen rendelet is orosz módra hirdettetett ki, hogy n é g y n a p múlva indulni fognak. K a t o n á k k ö r ü l v e t t é k a zárdát, nem volt szabad semmiről sem rendelkezni a há-z a k b a n . Mart. 16 — 17-re éjjel, miután misét hallgattak és áldoztak volna, kellett ú t r a készülni. H a j n a l b a n a városi
pa-rancsnok rendőrökkel és k a t o n á k k a l jött. Kocsira r a k t á k őket, azt se mondván, hová viszik. E l k í s é r t é k a porosz ha-tárokig, hol 2000 rubelt a d t a k kezeikbe. Martius 19-én sz.
József ünnepén szerencsések voltak Berlinben misét
hall-gatni, és áldozhatni. Azután Köln és Strassburgon át meg-állapodás nélkül j ö t t e k Parisba. Mi nem k a p v á n választ Vir-giniától, m e g l e p e t t ü n k , midőn 21-én fél 12-kor tőle egy irón-nal irt levelkét k a p t u n k , melyben jelenti, hogy ő társnőivel
— számra 48 — az éjszaki pályafőn v a n n a k , és félórával később 8 omnibus m á r k ö z é n k hozta a kedves száműzötte-ket. L á t t u n k közöttök, amint az udvarba léptek, 4 carmeli-tanőt is, kik a vilnai főnöknét k é r t é k elutazása előtti estén, vinné el őket is magával, amit az, mint salesi sz. F e r e n c z igaz leánya, bizván a gondviselésben, m e g is tett. L e í r h a t a t l a n a fogadás jelenete. Belépve t é r d r e borultak, csókolták kezein-ket, köszönetet mondottak franczia, lengyel, német nyelven, és mi könyeinkkel válaszoltunk. Ki fogná festhetni a sür-gést, forgást ? I p a r k o d t u n k az éhezőket kielégíteni, mert volt közöttök, ki két nap óta alig evett valamit. A k i k az n a p még nem ettek, forróan óhajtottak az áldozás malaszt-jaiban részesittetni, ami meg is történt, hiszszük, hogy Üd-vözítőnk éreztette sziveikkel, hogy ahol ő van jelen az 01-tári-szentségben, ott nincsen száműzetés. — A megindulás sokat ártott a s z e g é n y k é k é t v á g y á n a k , mert alig ettek va-lamit. A n a p többi része a r r a fordíttatott, hogy a t e s t v é r e k elhelyezéséről gondoskodjunk, és az Ur, ki délben megso-kasította a táplálékot, kitágítani látszott este z á r d á n k falait, minden szegletet felhasználtunk. V e t e k e d v e osztotta meg mindenki celláját azokkal, k i k n e k , mivel hivek m a r a d t a k vallásukhoz, nem volt hová lehajtani fejőket. — Szerzetünk-n e k második párisi háza, csakhamar éreztette velüSzerzetünk-nk, mi-kint irigyli szerencsénket. Még az nap este teritékeket, üve-geket, és vendégeink ellátására más szükségeseket, élelmi szereket küldött, sőt elég világosan é r t é s ü n k r e a d t á k , hogy a vilnai zárdanőkböl legalább 10-et elfogadni készek, noha ők is szűken v a n n a k . N a g y b a j volt azonban e tekintetben az, hogy a vilnai főnöknének elutazása előtti napon meg kellett Ígérni a térden álló s könyörgő t e s t v é r e k n e k , hogy nem fognak egymástól elválni, azután 15-en közülök nem tudnak semmit francziául, 5-en csak egypár szót, ezeknek tehát együtt kell maradniok. Nem t u d j u k m é g mit fog határozni az Isten. Bizalmunk kifogyhatatlan. V á r u n k , és azalatt a két testület tagjai mindinkább egybeolvadnak, a szórako-zásra adott csekély idő vigan folyik le, a f r a n c z i á k iparkod-n a k valamit leiparkod-ngyelül taiparkod-nuliparkod-ni, a leiparkod-ngyelek viszoiparkod-nt fraiparkod-nczi- franczi-ául. Bajosabb a laikáknál ; a mult napok egyikén szakács-n é szakács-n k egy aszakács-ngol a j k ú testvérhez imígy szólott : szakács-nem értem beszédedet, de azokét sem (a lengyelekét), talán hát ti meg-értitek egymást. Képzelhető, mint mosolyogtunk ez okosko-dáson. — Isten, és hivatásuk után legjobban szeretik test-véreink hazájokat, Lengyelországot, hová hogy visszatérni nem fognak többet, írásban kellett megigérniök az orosz ha-tóságoknak elmenetelök előtt. Párisi, orléansi, annecyi háza-inkban válvetve dolgoznak hogy lengyel t e s t v é r e i n k n e k ru-hát készítsenek, sőt növendékeink is minduntalan ostromol-n a k beostromol-nostromol-nüostromol-nket, hogy ők is alkalmat ostromol-n y e r j e ostromol-n e k valamit ér-tök tehetni, legutóbb is azt kivánták, hogy a közötér-tök ki-osztandó szorgalomdijak adassanak a lengyeleknek. A cho ruson, habár kiejtésök eleinte idegenszerüleg hatott füleinkre,
— számra 48 — az éjszaki pályafőn v a n n a k , és félórával később 8 omnibus m á r k ö z é n k hozta a kedves száműzötte-ket. L á t t u n k közöttök, amint az udvarba léptek, 4 carmeli-tanőt is, kik a vilnai főnöknét k é r t é k elutazása előtti estén, vinné el őket is magával, amit az, mint salesi sz. F e r e n c z igaz leánya, bizván a gondviselésben, m e g is tett. L e í r h a t a t l a n a fogadás jelenete. Belépve t é r d r e borultak, csókolták kezein-ket, köszönetet mondottak franczia, lengyel, német nyelven, és mi könyeinkkel válaszoltunk. Ki fogná festhetni a sür-gést, forgást ? I p a r k o d t u n k az éhezőket kielégíteni, mert volt közöttök, ki két nap óta alig evett valamit. A k i k az n a p még nem ettek, forróan óhajtottak az áldozás malaszt-jaiban részesittetni, ami meg is történt, hiszszük, hogy Üd-vözítőnk éreztette sziveikkel, hogy ahol ő van jelen az 01-tári-szentségben, ott nincsen száműzetés. — A megindulás sokat ártott a s z e g é n y k é k é t v á g y á n a k , mert alig ettek va-lamit. A n a p többi része a r r a fordíttatott, hogy a t e s t v é r e k elhelyezéséről gondoskodjunk, és az Ur, ki délben megso-kasította a táplálékot, kitágítani látszott este z á r d á n k falait, minden szegletet felhasználtunk. V e t e k e d v e osztotta meg mindenki celláját azokkal, k i k n e k , mivel hivek m a r a d t a k vallásukhoz, nem volt hová lehajtani fejőket. — Szerzetünk-n e k második párisi háza, csakhamar éreztette velüSzerzetünk-nk, mi-kint irigyli szerencsénket. Még az nap este teritékeket, üve-geket, és vendégeink ellátására más szükségeseket, élelmi szereket küldött, sőt elég világosan é r t é s ü n k r e a d t á k , hogy a vilnai zárdanőkböl legalább 10-et elfogadni készek, noha ők is szűken v a n n a k . N a g y b a j volt azonban e tekintetben az, hogy a vilnai főnöknének elutazása előtti napon meg kellett Ígérni a térden álló s könyörgő t e s t v é r e k n e k , hogy nem fognak egymástól elválni, azután 15-en közülök nem tudnak semmit francziául, 5-en csak egypár szót, ezeknek tehát együtt kell maradniok. Nem t u d j u k m é g mit fog határozni az Isten. Bizalmunk kifogyhatatlan. V á r u n k , és azalatt a két testület tagjai mindinkább egybeolvadnak, a szórako-zásra adott csekély idő vigan folyik le, a f r a n c z i á k iparkod-n a k valamit leiparkod-ngyelül taiparkod-nuliparkod-ni, a leiparkod-ngyelek viszoiparkod-nt fraiparkod-nczi- franczi-ául. Bajosabb a laikáknál ; a mult napok egyikén szakács-n é szakács-n k egy aszakács-ngol a j k ú testvérhez imígy szólott : szakács-nem értem beszédedet, de azokét sem (a lengyelekét), talán hát ti meg-értitek egymást. Képzelhető, mint mosolyogtunk ez okosko-dáson. — Isten, és hivatásuk után legjobban szeretik test-véreink hazájokat, Lengyelországot, hová hogy visszatérni nem fognak többet, írásban kellett megigérniök az orosz ha-tóságoknak elmenetelök előtt. Párisi, orléansi, annecyi háza-inkban válvetve dolgoznak hogy lengyel t e s t v é r e i n k n e k ru-hát készítsenek, sőt növendékeink is minduntalan ostromol-n a k beostromol-nostromol-nüostromol-nket, hogy ők is alkalmat ostromol-n y e r j e ostromol-n e k valamit ér-tök tehetni, legutóbb is azt kivánták, hogy a közötér-tök ki-osztandó szorgalomdijak adassanak a lengyeleknek. A cho ruson, habár kiejtésök eleinte idegenszerüleg hatott füleinkre,