• Nem Talált Eredményt

EGYHÁZ! TUDÓSÍTÁSOK

In document Religio, 1865. 2. félév (Pldal 71-77)

P E S T , jul. 27-én. Nm. báró V a y Miklós, volt cancellár, a tiszáninneni ref. egyházi kerület gyűlésén ezeket mondá :

„A kormányhatóságok egyike főiskolánk nyilvánossági jo-g á n a k mejo-gvonásával fenyejo-getödzik. E n n e k é r d e k é b e n tett ama fenyegetés ellenében mindannyiszor a törvény v é r t j e alá vonulunk, s azt az önhatósági j o g megsértésének tekint-jük. S mig iskolánk a törvény által szentesitett létezéssel

bir, azt senki előtt el nem z á r j u k . "2)

Nem t u d j u k , fogja-e a magas k o r m á n y ezen kihivást figyelembe venni ; de a báró ur nyiltan bevallja, hogy a kor-m á n y rendeleteit nekor-m létezőnek fogja tekinteni, s azok ellen tenni. A magas k o r m á n y rendeli, hogy helytartósági engedelem nélkül kath. fiu fel ne vétessék a prot. tanintéze-t e k b e ; nm. b. Vay Miklós aztanintéze-t mondja, hogy a protanintéze-t. iskolátanintéze-t senki előtt el nem zárja. H a tehát erkölcstelen viselet, v a g y bűnös restség miatt valamelyik ifjú a birodalmi tanintéze-tekből átalában kizáratik, Sáros-Patakon felvételre jelentkez-zék, biztos lehet a felvételről ? miután a báró ur a sáros-pataki iskolát senki előtt el nem z á r j a . H a lelkismeretlen k a t h . szülő az isteni és polgári törvényt g y e r m e k é n e k neveltetésé-ben meg a k a r j a szegni, biztos lehet, hogy b. V a y Miklós és a tiszáninneni ref. egyházi kerületnél védelmet t a l á l a n d ? A lelkismeretlen k a t h . szülőre, az erkölcstelen viselet, vagy példátlan restség miatt iskoláinkból k i z á r t a k r a nézve mondja

') L . c. §. 9. col. 562.

*) P r o t . egyh. s isk. lap. 28 sz. jul. 9. 1865.

67 c —

b. V a y Miklós: ,a prot. iskolát senki előtt el nem z á r j u k ? , H a mondaná, mink itélet alá v e e n d j ü k , de mondja : „ s e n k i előtt el nem z á r j u k . " H a igy a k a r j a népesíteni a collegiumot, használ-e az intézetnek, ő l á t h a t j a ; de ez által, midőn köz-vetlenül a magas k o r m á n y rendeletének ellenszegül, azon kath. szülőket is, kik fiaik k a t h neveléséről elég lelketlenek nem gondoskodni, közvetve hasonló ellenszegülésre buzdít.

Nem azok v a g y u n k , k i k a világi k o r m á n y i r á n t abso-lut, azaz minden esetben engedelmességet elvül kimonda-n á kimonda-n k . Loyalitásukimonda-nk sértetlekimonda-nsége mellett ily vakságról kimonda-nem vádoltathatunk. Mi fölsőbb, isteni törvényt vallunk, tisztelünk mely n e k ü n k j o g o k a t ad. E z e n törvény, ezen j o g n á l fogva mondá sz. P é t e r : oportet Deo obedire magis quam hominibus.

A kormányhatóságok tévedhetnek, sok országokban az isteni törvénynyel ellenkezőt parancsolnak, v a g y tiltanak : létezé-sünk 19 századában sok ily esetet tapasztaltunk már. A prot.

országok sok példát n y ú j t o t t a k , a liberális intézvényüek sok példát n y ú j t a n a k n e k ü n k ebben. D e mi csak az isteni t ö r v é n y v é r t j e alá t u d u n k vonulni, a polgári t ö r v é n y e k töredékeny saj-k á saj-k : a báró ur egyedül a polgári törvény alá vonul.

A nm. báró ur alig tudta, hogy ezen nyilatkozat által a középkori p á p á k viseletének helyeslést, igazolást adott.

Nagy ur volt IV. H e n r i k császár, II. F r i d r i k császár, J á n o s angol, Szép Fülöp franczia király ; de nagyobb ur volt a pápa. E u r ó p á t nem a királyok civilisálták, hanem a p á p á k . A k e r e s z t é n y társadalom r e n d j e , sőt m a g a a királyság a pá-pák müve volt Európában. Mikor tehát ezen fejedelmek az isteni törvény ellen rendeleteket tettek, a ker. társadalom az isteni törvény védve alá vonult, s hogy jogosan t e t t e és tehette, a szentszék szava volt a biztosság. í m e a rágalmazott, korlátlan uralomvágyról vádolt p á p á k eljárása a tiszáninneni kerület gyűlésének elnöke által igazoltatik. H o g y a k a t h . egyház, mely saját csalhatatlanságárói biztos, a tévedhető világi törvényhozók irányában ilyest tehessen, azt bizonyos esetekre nézve m e g é r t j ü k : de hogy ilyest az kisértsen meg, aki sem magát, sem mást csalhatatlannak nem vall, azt nem lehet é r t e n i ; itten csak a ,stat pro ratione voluntas' határozhat.

Nemcsak a pápák, de minden nagy férfiak, a vértanúk, a hitvallók, első századtól egészen a jelenkori olasz püspökök-ig püspökök-igazoltatnak a báró ur által. Ily püspökök-igazolásra nem volt u g y a n s z ü k s é g ü k ; de ha az igazolás attól j ö n , kitől becsmér-lés j ö h e t e t t , azt mindig feljegyezhetjük. Amit a p á p á k a zsarnok szörnyetegek ellen tettek, amit a ker. társaság leg-nemesebbjei külön külön viszonyokban bizonyítottak,azt most egészen más viszonyok között a nemes báró ur a k a r j a meg-kísérteni, a k o r m á n y rendeleteinek nem engedelmeskedni.

Tovább megy a nm. báró ur szavainak hordereje. O ,non possumus'-t kiált. Miben ? Az iskolai felvételben, egy polgári disciplinaris eljárásban. Megáll-e a prot. intézet, ha ott kath. i f j a k felvétethetni nem fognak ? Mi mondjuk, hogy fön fog állani. Hol tehát a non possumusnak az a l a p j a ? E b -ben : akarom ? Mennyit gúnyolódtak a fejedelmek, kormá-nyok, ujságlapok I X . Pius pápa ,non possumus,-ára ? A ne-mes báró ur eddig m é g nem mondta, hogy ezen gúnyolókkal átalában nem rokonszenvez, I X . Piust báró Vay Miklós ur igazolja, mivel ugyanazt teszi.

De n a g y a különbség. Duo cum faciunt idem, non est

9*

— « 68 <<—

idem. A mult századi pápák, a vértanúk, hitvallók, I X . Pius, és az olaszországi püspökök az isteni és természeti jog és törvény védve alá vonulva mondják ,non possumus' : b. Vay Miklós pedig az ő ,non possumus'-ára nem hozhat fel mást, mint egy polgári törvénynek általa tett értelmezését. I X . Pius nem változtathat az isteni jogon, a természeti törvényen, azért mondhatja : non possumus. B. Vay a változó viszonyok-nál, sőt nemcsak a prot. vallás, de még a prot. tanoda léte-zéséhez sem tartozó dologban non possumust kiált. Előttünk a természeti törvények és jogok dogmák; b. Vay Miklós előtt egy földi intézkedés a dogma hajlithatatlanságával bir.

Multunk, jelenünk főpontjai a ref. gyűlésen igazolvák.

Kicsinyben, jelentéktelenekben, mulandókban teszik azt, mit mi nagyokban, lényegesekben, örökkévalókban szok-t u n k szok-tenni.

Volt egyszer báró Vay Miklós ur cancellár. H a z á n k n a k nem volt fényes korszaka azon idő. Nekünk törvényünk volt, hogy a m. kir. kath. pesti egyetemen csak kath. férfi legyen tanár. Ezen törvényt szüli az egyetem alapítási okle-vele : „ad glóriám et defensionem fidei catholicae," az alapitó szent szándéka, Mária Terezia kath. királynénak oklevele, melyben az alapitónak szándékát, czélját megerősíti, az ala-pítási j a v a k , a majdnem 300 éves hagyomány, végre [az apostoli király és a pápa közötti nemzetjogi egyezmény:

mégis mit tett legelőször báró Vay Miklós mint cancellár ? O Fölségének oly tanácsot adott, mely a kath. fölső

tanintézet rendeltetése, szabadsága,önállóságával ellenkezik; W a g -ner prot. férfi volt, aki báró Vay Miklós korlátnoksága alatt először neveztetett ki rendes tanárrá az egyetemhez. B.

Vay Miklós ur sértést lát abban, hogy ha kath. fiak a prot.

intézettől elvonatnak : de mint cancellár abban sértést látni nem akart, hogy egy nagy kath. intézetnek rendeltetése felforgattassék. B. Vay Miklós ur sértést lát abban, hogy a prot. tanodák azokra nem terjedhetnek, kiknek nevelésére nem is alapíttattak, t. i. kath. fiakra : de abban sértést nem látott, hogy egy bibornoktólkath. czélra alapított magyar egye-temnek pénzeit prot. tanárok szedjék. B. Vay Miklós sértést lát abban, hogy a magas kormány a prot. tanintézetet saját prot. rendeltetésében megtartja, hogy legyen az, aminek ala-píttatott, tegye azt, mit tennie kell : de abban sértést nem látott, hogy a k a t h . intézet, amennyire tehette, erőszakkal ne legyen az, aminek lennie kell. B. Vay Miklós szánandónak tekinti a magas kormány azon rendeletét, mely szerint a prot. isko-lába ne j á r j a n a k azok, kik oda nem t a r t o z n a k : de szánan-dónak nem látta azon saját maga cselekedetét, melylyel kath.

intézetbe besegített oly férfit, aki lehet tudós, lehet jeles, de kath. intézetbe, tekintve a kinevezettnek hitvallását, nem volt hivatva. B. Vay két mértékkel mér, ha protestáns jön, mensuram confertam, coagmentatam, et supereffiuentom dat, úgyhogy prot. férfi oda is jöjjön mint tanár, hova nem tar-tozott volna ; ha kath jön, akkor azon mértéket veszi elő, melyen nincs a törvényesség hivatalos bélyege. Akik mások jogait a tanintézeteknél oly kevéssé tisztelik, hogy amit ma-gas befolyásukkal tehetnek, ellenök mindent megkísértenek : azok saját tanintézeteik jogainak védelmében igen különsze-rüek, s megmutatják, hogy részrehajlók tudnak lenni, de igazságosak ? Furcsa ! megfejthetetlen volna , ha saját eszünkkel gondolkodni nem tudnánk, mindig a hazafiságot

kiáltani, s ezt saját, felekezetes czélokra kizsákmányolni a k a r n i ; türelmet kiáltani, s másnak, hogy saját vallásos el-vei szerint élhessen, meg nem engedni. B. Vay M. ur tü-relme abban van, hogy a gonoszságot a kath. szülőknél véde-lembe vegye.

Van egy tárgy, van egy mód, van egy eset, midőn a legitim hatalomnak is ellenmondunk, de soha ellen nem sze-gülünk, — nem engedelmeskedünk, de ha erőszakot használ ellenünk, ezt tűrjük, s laniatis membris vincimus laniantium furorem. Csakhogy ez egyedül a kath. egyházban lehetséges.

Más vallásfelekezetek, hogy az egyénnek szabadságát biz-tosítsák az egyház irányában, az egyház hatalmát tagadták, nem tudván, hogy igy az egyént minden hatalom irányában vagy védtelenné, vagy forradalmárrá teszik. A történet egyikre is, másikra is elég példát mutat fel. A kath. egyház egyedül az, mely mind az Isten mind tagjainak természeti jogánál fogva az ő függetlenségének, autonómiájának létét

érvényesiti.

Gondolják sokan, vitatják is, hogy a vallásos társulat csak a politikai társulattól nyert jognál fogva létezik. Ki-véve a kath. egyházat, minden vallásos társulatról mondjuk mi is, hogy csak politikai jogaiban él vagy hal, mivel dogmatice saját, eredeti joga nincs. Az egyház ily politikai jogot soha se-hol sem kért, hanem gyakorolt, se-hol tagadtatott, ott elismerést követelt, hol üldöztetett, ottan létjogának elismertetését hi-veinek vérén vásárolta. Első, mit az egyház mondott, mikor e földön megjelent, ez volt : engemet az Isten küldött, én lé-tezem, lenni akarok, lenni fogok, erre jogom van ; fogadjatok el békésen, különben elfogadtok vérontás után, melyet nem én fogok véghezvinni, mivel nincs kardom, hanem tik saját fiaitokon ; én élni fogok.

A pogány Caesarok minden jogot birtak, politikait, vallásit. Mint politikai dictatorok, eltiltották az egyházat mint társadalmat ; mint supremi pontifices, eltiltották az egy-házat egyeseknek szivében. Az idők folytak, a caesarok, sár-ból felemelkedve, sárba, mocsokba hulltak ; nem régen kő-mivesek vették fel a caesarok politikai s vallási dictaturáját, mint a pogányok, minden vallást megtűrnek, sőt elősegítenek, csak a katholikust fojtják. De a mai kis caesarok ellen épen ugy mint régen a nagy caesarok ellen a kath. egyház ismétli : én létezem, én jogokkal birok, tőled léteit nem koldulok, mivel már birom, jogokat nem kérvényezek, de jogaimnak elisme-rését követelem. Ha az egyház az első három században jog nélkül volt, mikint ezt Ulpianus és társai vitatták, akkor a vértanúk kiontott vére az egyházra esik vissza, a mártírok lázadókká lesznek, Nero felmentetik, s amely ország létet nem a k a r adni az egyháznak, mint Dania, Svédország és Nor-végia, igazságosan cselekszik.

De az Isten fia nem kért Herodestöl, vagy Pilátustól placetumot, nem koldult exsequaturt, lejött e földre, tanított, Pilatusnak mondá : non haberes potestatem nisi tibi data esset a patre. Tanítványait összegyűjtötte, anélkül hogy a sanhédrin engedélyét kérte volna, a világba szétküldte, anélkül hogy Tiberiustól útlevelet könyörgött volna. A kath.

egyház az ő jogát mindenütt és mindenkor mint t é n y t elő-adta, érvényesíteni törekedett szóval, vagy híveinek mások által kiontott vérével. ,,Data est mihi omnis potestas, euntes docete." Omnis potestas, tehát a létjog is ; ha van, nem kell

—n 69

ezt kérni e földön. Ami ellene van, az nincs az isteni hata-lomból, hanem emberi önkényből ; azért oportet Deo obedire magis quam hominibus. Vessük el ezen öntudatot a csalha-tatlanságról, mikint a protestánsok teszik, s hatalmasnak önkénye alá esünk, mely ellen jogos védvünk nincs, mivel magasabbra nem hivatkozhatunk,hanem csak ellenszegülésre, vagy forradalomra. A Megváltó mondá: menj, tanits; a caesár mondá: állj meg, ne tanits, vagy meghalsz. A z apostol tanit, meghal, nem mint biinös, de mint meggyilkolt.

Ez a tény, melynek értelme a jog. Elismerik a tényt ? El kell ismerni a jogot, s akkor a placetum, az exsequatur, vagy bár miféle állami törvények mint annyi igazságtalan-ságok, zsarnokságok ; a mai államárok elméletei mint annyi repristinatiói a pogány caesarságnak, barbárságnak.

Amit a kath. egyház isteni jogánál fogva követel, azt követelik az ő liivei természeti joguknál fogva. Ha az egy-háznak joga van létezni, a híveknek joga van vallásuk gya-korlatában senki által nem akadályoztattatni. Az apostolok-nak mondatott : euntes docete, a hallókapostolok-nak parancsoltatott : crédité, facite.

Csak a kath. egyháznak, mint egyháznak van joga igy beszélni, mint b. Vay Miklós szólt ; mikor tehát a nm. báró ur szólt, prot. létében védelmet kath. elvben keresett.

Áldott a hívekre, borzalmas a nem-hívőkre ez a kath.

egyház. Akik tőle elszakadnak, legválságosabb körülmé-nyeikben mindig kath. elvhez folyamodnak. Ez az egykoron leendő egy akol egy pásztornak tényleges jóslata, hogy a kath. egyházon kivül nincs jog, nincs védelem egy vallás-felekezetre sem ; ha magokat védik, a kath. fegyvertárból, hova bejárásuk nincs, fegyvert kölcsönöznek ellen-mondással.

P E S T , jul. 26-án. ,Görög-keleti egyház', ,görög-keleti patriarcha' ez a diplomatai elnevezés, kire ? olvasóink tudják. Nincs kifogásunk az elnevezés diplomaticus jellege el-len, quia usus facit verba, és lex conatur facere usum; mi is, lia minister volnánk, ezen diplomaticus elnevezéssel élnénk.

Mivel azonban minister nem v a g y u n k , kormányiratokra szöveget, melyet úgyis az alárendelt hivatalnokok szoktak készíteni, mi nem fogalmazunk, szabad legyen, az elnevezés diplomaticus tekintélyét tisztelve, csak ennek philosophiájá-ról intra cancellos recti szólani. Hogy e czim ,görög-keleti' a romai kath. egyháztól elszakadt egyik testvérünket

meg-illeti, ezt tudjuk, és valljuk ; hogy ezen nevezésre jogczime is van, elismerjük ; nem ezt tehát, hanem csak ennek bölcseimi, földismei, történeti oldalát vizsgáljuk.

,Görög-keleti' ! Görög és keleti, vagy keleti és görög, vagy sem keleti, sem görög. Ily bölcseimi gondolatok tola-kodnak darázsfészkünkbe. Miben görög ? miben keleti ? E n quoi romain ? en quoi saint ? mondá Rousseau.

Görög egyház alatt értették hajdan azon kereszténye-k e t Európában és Ásiában, kereszténye-kikereszténye-knekereszténye-k anyanyelvökereszténye-k görög volt ; különösen Corinthios, Philippenses, Thessalonicenses Euró-pában, Ephesios, Smyrnenses Ásiában. A görög tehát nem azonos a keletivel, mivel déli Italiában, Siciliában mindig voltak, mai napig is vannak görögök, s Corinthus, Thessalo-nica nem volt a Bosphoruson túl. Ha pedig a keletit nézzük, keleten az antiochiai patriarchatus syrus volt, az alexandriai

pedig coptus. Egyik görög, de nem keleti, másik keleti, d e nem görög.

Az oláh és szerb keresztények egyesülete, mely a ro-mai pápától elszakadva él, és ha nem több, de processione Spi-ritus Sancti legalább ezen pontban eltér a kath. hittől, ,gö-rög-keletinek,' főpapjainak főbbike pedig ,görög-keleti pat-riarchának' akart n e v e z t e t n i . . . hivatalosan. Mi nem vagyunk hivatal, nem irunk hivatalosan, tisztelünk, habár nem val-lunk minden vallást, nem szóval-lunk hivatalosan a görög-ke-leti egyházról, tehát minket e téren, hivatalon kivül talán nem kötelez ; élünk oly elnevezéssel, milyen nekünk tetszik, s talán testvéreink, kiket tisztelünk, meg nem haragusznak reánk, mert ok nélkül tennék.

Az oláh, a szerb nem görög. Miben tehát ,görög' az elnevezés szerint ? Lakik Európában, miben tehát ,keleti' ? Európát Ásiával viszonyítva keletinek senki sem nevezte.

Mégis a karlovitzi érsek görög-keleti patriarcha ; pedig böl-cselmileg sem görög, sem keleti ; görögül nem beszél, nem görög nemzetiségű, sem keleten nem lakik.

Arius, Macedonius, Nestorius, Eutiches görögök és ke-letiek voltak, de keleten damnáltattak is. A ,keleti' szó tehát ezen eretnekségeket sem jelzi ; a ,görög' szó jelzené, de ki-véve a nem-görög nemzetüeket, kik mint monophysiták monotheleták élnek, semmi görögöt nem jelez. Miben tehát görög ? miben keleti ? Ami görög volt ezekben, elveszett, ami keleti van, a szerbek és oláhok azt nem vallják, mivel eretnekség; sem a személy, sem hit nem görög, nem keleti.

Bizancz levén a főváros, ennek püspökei nagyok akar-tak lenni. A császárok is oly fegyelem alatt a k a r t á k birni a papságot, mint a százféle nemzetiségből összeszürcsölt had-sereget, patriarchát a k a r t a k a fővárosban. Sine patriarcha non est impérium, példabeszéddé vált. Lett tehát patriarcha a bizanczi püspök, egyházi tartománya Antiochia és Roma árán keletkezett. — Ez görög patriarcha volt, de nem gö-rög-keleti, mivel Antiochia, Jeruzsálem még inkább kele-tiebb volt, s a konstantinápolyi patriarcha többet birt Euró-pában, mint Ásiában. IIa tehát ennek utódja, vagy ennek társa a szerb metropolita, bölcseimi, történeti szempontból kérdezhetjük, miben görög '? miben keleti ? Görög ugyan a konstantinápolyi patriarcha, de a valódi görögök elszakadtak tőle; keleten jelentéktelen részt bír, hivei bolgárok és oláhok, kik most odahagyják. Miben görög ? miben keleti '?

Patriarchal méltóság kevés volt a konstantinápolyi fő-papnak, Joannes jejunator ,oecumenico3' czimet kezdett, mely a romai pápával, ha nem is összeütköző, mégis egyen-lítő volt. Nagy Gergely az egyházi dölyfnek, a philacte-riumos politikának ellenében ,servus servorum' czimet kezdett.

A schismának első csirája, de még nem schisma.

767 körül izgágáskodást kezdtek a konstantinápolyi sophisták a ,filioque' felöl. A romai egyház ezt a credohoz nem adta, de miután tagadtatott, tagadni nem akarta, mivel Arius és Macedonius eretnekségét oly igen jól visszanyomta, és magában kinyilatkoztatott igazság volt. I. Honorius esetén tanult a romai egyház; tehát oly szavat, mely a kath. egyház hitét legjobban kifejezi, elejteni, kitiltani nem a k a r t a . 809 körül u j panasz hallatszott. A részeges III. Mihály császár 857-ben a ,filioque'-t letiltotta, Ignácz vallotta, Ignácz

leté-— 70 «

tetett, Photius laicusból hat nap alatt patriarcha lett. Photius 866-ban a pápát excommunieálta ; de Basilius legyilkolván Mihályt, mint Holofernest, Photiussal jó láhon nem lehetett, Ignácz ismét székre jött. Photius álnokabb semmint igaz-hivő, Bazilt k é z r e kerítette. J ö t t Leo, a bölcsész, Photiust Armeniába küldte, hol 891-ben meghalt közmegvetésben. Az első schismaticusnak sorsa.

Schisma azonban még nem volt.

J ö t t 1053 Mihály cellularius, ,filioque,-t nem is emlité, disciplinaris dolgokon szakadást keresett. Hogy szombaton böjtölünk, hogy kovásztalan k e n y e r e t veszünk az oltárhoz, hogy néha alleluját énekelünk. Digna schismatis materia ! Aki akadékoskodik, az előtt ily t á r g y a k igen nagyok lehet-nek. A pápa követjei 1054 jul. 16-án Sophia templomában Mihályt excommunicálták, s excusso pulvere pedum haza mentek. Meglett a schisma.

Mihálytól rettegett a császár is, mig Comnenus őt zsi-nat által letétetve, az angolok által egy öszvérre felül-tetve, számkivetésbe küldte, hol 1058-ban meghalt. E z a má-sodik schismaticus sorsa.

Paleologus Mihály 1274-ben egyességet keresett, de a szerzetesek konokságán hajótörést szenvedett. Gyűlölet a latinok iránt, ez volt a jellem Konstantinápolyban, kivált miután a latinok a fővárost elfoglalták. I V . Incze p á p á n a k excommunicatioja nehezedett a gyűlölőkre, ,filioque£ volt az ö rémjök. IV. Incze szemes volt, a ,filioque' vallását tüzete-sen követelte. Veszszen a birodalom ! de gyűlölet a latinnak!

1453 a görög birodalom megdőlt, a schisma lett török-görög. I g y van ma.

Keleten v a n n a k nestorianusok, és jacobiták ; görögök, örmények, coptok. E z e k közöl sokat a szerb metropolita u g y kiközösit, mint I X . Pius, s mikor egységre t é r n e k , nem a konstantinápolyi, hanem a romai patriarchához állnak. E z e k keletiek r e á n k nézve : de görögök-e ? Görögök, a k i k görö-gök, de romai katholikusok.

A görögök között v a n n a k egyesültek, v a n n a k nem egyesültek ; mindketten, ha ugy tetszik, görög-keletiek. A görög-keleti patriarcha elnevezés tehát romai katholikusra is vétethetnék. A nem egyesülteket photiusianusoknak ne-vezhetnők, ez jellemző volna, de nem szokásos.

Keleten tehát v a n n a k görög-katholikusok, görög pho-tiusianusok, görög-syrus-örmény j a c o b i t á k , görög-chaldé-nestorianusok, örmény-katholikusok, örmény-photiusianusok, maroniták, — ezek mind más ritust t a r t a n a k , mint a romai egyház. H a tehát a ,görög/ a ,keleti' annyi mint ,nem-latin' a k k o r sem bölcseimi a szerb érseknél a ,görög-keleti' elne-vezés, mivel többekre illik, k i k vele sem r i t u s t , sem disciplinât, sem hitet, sem nyelvet nem t a r t a n a k . Miben tehát görög az oláh ? miben görög a szerb '? miben keleti midkettő ? Az elszakadásban, ami egykor történt.

A m u s z k á k 1588-tól, különösen 1720 óta elszakadtak a konstantinápolyi patriarchától ; ezek éjszakiak, ezek nem görögök, ezek s z a k a d á r o k .

A ,görög-keleti' elnevezést nem találjuk bölcseiminek, nem találjuk igazolva a történet által, ellenmondást látunk benne. D e nehéz bölcselmileg igazolt czimet találni, ha

ke-rüljük azon czimet, mit a bölcselem r e á n k süt, de nem

a k a r j u k hordani. Darázs.

' K O N S T A N T I N Á P O L Y , j u n . 29. Mialatt E u r ó p á b a n , és a t e n g e r e n túl az úgynevezett szabadelvű államok kor-mányai az egyház ügyeibe avatkozni, az egyházat javaiból a saecularisatio és incameratio nevezete alatt megfosztani siet-tek, a musulman egyeduralom alatt méltányosabb, igazságo-sabb bánásmódban részesült. Már Mohamed sultán Bosnia elfoglalása u t á n példát adott erre, melyet utódai is k ö v e t t e k . A patarenusok eretnek felekezete megmételyezte az egész tartományt, és a katholikusokat üldözte. A ferencziek, k i k e t a gondviselés küldött e tartományba, hogy irtsák a tévelyt, a törökökben védőkre találtak, a z é r t az a t y á k is a g o n d u k r a bizott hiveket az ottoman fejedelem iránti hűségben meg-tartani iparkodtak. A császári fermán, mely által a nevezett sultán az a t y á k jogait és kiváltságait megerősíti, és melyet

— becsületükre legyen mondva — utódaik is m e g t a r t o t t a k , imigy hangzik : „ E n , Mohamed-Kkán, sultán, szeretett né-pemnek üdvöt ! E z e n császári f e r m á n által m i n d e n k i n e k t u d t á r a adom, hogy a bosniai szerzetesek nálam k e g y e l m e t találtak. A z é r t rendelem, hogy személyeiken vagy templo-maikon semmiféle sérelem, v a g y erőszak el ne követtessék.

Ok szabadon t a r t ó z k o d h a t n a k államaimban, és biztosságban élhetnek. Akarom, hogy a m e n ő k n e k és j ö v ő k n e k oltalom és védelem adassék. Sem én, sem vezéreim, sem rabszolgáim, sem alattvalóim őket bántalmazni, vagy nekik

Ok szabadon t a r t ó z k o d h a t n a k államaimban, és biztosságban élhetnek. Akarom, hogy a m e n ő k n e k és j ö v ő k n e k oltalom és védelem adassék. Sem én, sem vezéreim, sem rabszolgáim, sem alattvalóim őket bántalmazni, vagy nekik

In document Religio, 1865. 2. félév (Pldal 71-77)