minden homileticai működésünk a valódi mennyei, v a g y is tiszta egyházi szónoklattá válljék,
2) egye-düli biztos eszköz : a szent atyák, s hozzájok ha-sonló apostoli lelkű férfiak szellemét, s egész ma-gukviseletét szigorúan szem előtt tartani. S e tekin-tetben, a homiletára is rá illik, mit n a g y sz. Grergely egy helyen mond: „Tunc sacerdos irreprehensibili-ter graditur, cum exempla patrum praecedentium indesinenter intuetur, cum sanctorum vestigia sine cessatione considérât."
3) (Folyt.)
Gyurilíovics Mátyás.
EGYHÁZI TUDOSITASOK.
P E S T , sept. 7-én. P a x ! p a x ! B é k e ! b é k e ! Ki ne sze-retné, ki ne kivánná az egész világnak ? ki merné veszélybe hozni, hol meg van ? ki merné akadályozni ? „Quaerite pacem civitatis," 4) „Beati pacifici," â) „Non dissensionis Deus, sed pacis," 6) „Sectare pacem," ') „Inquirat pacem, et sequatur
») Exod. 3. 15.
2) „Sunt igitur colligenda et accomodanda quaedam praecepta, quae doceant coelestem et sanctam eloquentiam : quorum cum sit magistra, ut est salutarium omnium prece-ptorum, sponsa Christi sancta mater Ecclesia, „ecclesiasti-cam rhetori„ecclesiasti-cam" illa constituent." (Aug. Valér, episc. Veron, de rhet. eccles. 1. 1. c. 1.)
3) Lib. de past, cura p. II. c. 2.
») J e r . 29, 7, 6) 1. Cor. 14, 33.
5) Matth. 5, 9. ' ) 2. T i m . 2, 22.
earn," ') „Fructus justitiae in pace," 2) „Pacem sequimini,"s)
„Si fieri potest, quod in vobis est, cum omnibus hominibus pacem habentes." 4) Ki ne keresné, ki ne őrizné tehát a bé-két, miután oly határozottan parancsoltatik ? Maga az Isten Fia is „in terra pax hominibus bonae voluntatis," 5) szóval hirdettetett ; maga igérte nekünk : „pacem relinquo vobis, pacem meam do vobis, non quomodo mundus dat, ego do vobis ;" 6) „ P a x vobis !" 7) köszöntött be tanítványaihoz ;
„ P a x Dei custodiat corda vestra et intelligentias vestras in Christo Jesu," 8) kérte a hiveket az apostol. Békével kö-szönt be az egyház a szentmisében : ,pax vobis ! Dominus vobiscum !' békeért imádkozik : ut cunctis principibus pacem et veram concordiam donare digneris, te rogamus audi nos ; imádkozunk mi is az egyházzal : da servis tuis illám, quam mundus dare non potest, pacem ! Oly nagy jó a béke, az összhangzás, hogy az Isten maga békének akart hivatni :
„Ipse est enim pax nostra, qui fecit utraque unum," 9) s minden áldás, minden boldogság, melyet az Isten adhat, béke szóval jeleztetik, coelestis urbs Jerusalem beata pacis visio ! nem is kívánhatunk valakinek többet, mint ha mondjuk : pax tecum !
De mikor a békét attól nem a k a r j á k , aki egyedül meg-a d h meg-a t n á ; mikor meg-a békét meg-attól kérik, meg-attól v á r j á k , meg-aki sohmeg-a nem adhatja meg, quid t u n c ? Kiáltsuk-e ekkor is b é k e ! béke ? Pedig ez is megtörtént. „Concordia est mater omnis felicitatis reipublicae" mondá Demetrius de rebus Poloniae ; ,concor<^jt res parvae crescunt, discordia maximae dilabun-t u r / m o r d j a a példabeszéd; mi óhajdilabun-tjuk h a z á n k n a k ; de mi-kor ott keresik némelyek, hol viszályt látunk, tisztelve a véleményt, elmélkedésre intünk. Kívánunk hazánknak bé-két, csak nekünk hagyjanak békét.
Miben béke ? miben nem béke ?
Nagy előny békét kiáltani ; a liarcz ellenszenvet ger-jeszt. Nagy előny békét kiáltani, mikor a rosz az előre tolt jónak háta megé rejtetik; nagyobb előny békét ajánlani,
mikor a harcznak betörő napjait csak a szemesebbek látják.
A tömeg rövidlátó. Istennek prophetái mint csendháborítók köveztettek meg, előnynyel bírtak azon jósok, kikről íratott :
„Deceperunt populum meum dicentes : pax, et non est pax, et ipse aedificabat parietem, illi autem liniebant cum luto absque paleis." 10) „Mordent dentibus suis et praedicant pa-cem, et si quis non dederit in ore eorum quidpiam, sanctifi-cant super eum praelium;" n) hanem olvassuk azt is, nem a csendháborítókról, hanem a békekiáltókról: „curabant filiae populi mei contritionem cum ignominia, dicentes pax, pax, et non erat pax ;" 12) „cum dixerint pax et securitas : tunc repentinus eis superveniet interitus, sicut dolor in utero ha-benti,et non effugient "„Vos autem fratres non estis in tenebris, ut vos dies illa tamquamfurcomprehendat.Qui enim dormiunt, nocte dormiunt: et qui ebrii sunt, nocte ebrii sunt. Nos autem, qui diei sumus, sobrii simus, induti loricam fidei et caritatis, et
') 1. P e t r . 3 , 11.
l) J a c . 3, 18.
*) H e b r . 12, 14.
4) Korn. 12, 18.
5) L u c . 2, 14.
«) Joan. 14, 26.
' ) L u c . 24, 36.
8) Philip. 4, 7.
•) Eph. 2,14.
10) E z e c h . 13, 10.
" ) Mich. 3, 5.
n) J e r . 6, 14.
* 161 «.
galeam spem salutis." ') Szent Pál valóban csendháborító volt, mikor a békéltetők ellen ,lorica',galea' tárgyakról em-lítést tett. Emem-lítést? . . . Parancsot. Igy a k a r t a k minket sokszor békére indítani ; békét ajánlottak, ha árulók leszünk.
Lássunk történeti tényeket. Elmélkedjünk mind-egyiken.
Békére hivatkoztak a zsidók, mikor „quaerebant falsa testimonia," mondván : „commovet populum a Galilaea usque hue." Békét akart Caiphás, azért halálra szavazott : „Quid faciemus, quia hic homo multa signa facit ? Si dimittimus eum sic, omnes credent in eum, et venient Romani, et tollent nostrum locum et gentem. Unus autem ex eis Caiphas no-mine, cum esset pontifex anni illius, dixit : vos nescitis quid-quam, nec cogitatis, quia expedit vobis, ut unus homo mo-riatur pro populo, et non tota gens pereat." Békét keresett magának Pilatus, mikor mondta : „accipite, et secundum le-gem vestram judicate e u m ; " békét keresett, mikor „appre-liendit Jesum et ílagellavit." De mint romai fővezér bármily békéből képes volt kilépni ; egyetlen egy béke volt, melyet semmi áron nem a k a r t veszteni, s erre figyelmeztették őtet a zsidók : „Si hune dimittis, non es amicus caesaris," s ez döntött, Krisztus Jézus felfeszittetett. Béke kedveért siettet-ték a zsidók a felfeszittetést : „non in die festő, ne forte tumultus fieret in populo." Béke kedveért tagadta meg Péter is isteni mesterét.
Békét a k a r n a k mások is : engedd, hogy kifoszszalak, légy veszteg, mig megfojtalak ; ha kiáltsz, ha ellenállsz, bé-keháboritó vagy. Ha meg nem fojthatlak mint veszteget, perbe veszlek mint csendháborítót. „Praedicant pacem, et siquis non dederit in ore eorum quidpiam, sanctificant super eum praelium." Mit csinál Péter ? Maradni a k a r a társaság-ban, békében. Az ostiaria reája nézve borzalmas csendhá-borító volt. Sok a Péter, az ostiaria mindig kellemetlen.
Jöttek eretnekségek a ker világra. Liberius pápa volt;
béke kedveért sz. Athanasius elitéltetését kérték töle. „Atha-nasius miatt egész birodalmúmban nem lehet békém ; itéld el őt, parancsolom, különben számkivetésbe mégysz," igy szólt Constant Liberiushoz. Liberius nem a k a r t békét, mint csendháborítónak ezinkosa Bereába űzetett. J ö t t a syrmiai zsinat, kik alá nem irták, mint csendháborítók büntetés alá estek. A béke sok áldozatot vitt.
Jött Zeno, a monophysiták zavarában békeszeretetböl 482-ben henoticont, Justinianus 541. 544. 551-ben edictumo-kat, Heraclius 638-ban ectesist, II. Constans 648-ban typost adott ki. Béke kedveért a dogmáról hallgatni, a császári credót a pápa ellen elfogadni kellett. Megunván a sok czi-vakodást I. Honorius, Sergius békéltető, békekiáltó kérel-mére a gyászos hirii levelével békét, csendet, hallgatást parancsolt. Honorius annyit tett a békeért, hogy hittanul-mányainkban levelének értelméről, eljárásának becsértéké-ről mai napig sincs béke.
Jöttek nehéz idők, nagy béke, kedves nyugalom, síri csend, kevés kivétellel,megelégedés volt mindenütt. Simoniá-ban, concubinatusSimoniá-ban, szolgaságban aludott a ker.'társadalom-nak azon része, melyet csak erény visz méltóságra, melynek
' ) 1. T h e s s . 5, 3 - 8 .
*) J o a n . 11, 47—50.
erőssége a tiszta nőtelenség, melynek elődei a caesárok bárd-jai, a Colosseum vadai között sem voltak szolgalelkek. Hilde-brand szerzetes ismerte e békét,-pápa leszmon veni pacem mit-tere sed gladium a kölcsönzött jelszava. Legnagyobb világ-háborító! Lombardiának ,Francziaországnak, Németországnak legnevezetesebb főpapjai ellene támadnak: béke a fejedel-meknek, béke a papházaknak, te utópiákban élsz, te lehe-tetlenségeket követelsz, te az egyházat megrontod ; béke ! béke ! pone gladium tuum in vaginam ! IV. Henrik császár Roma ellen vonul, a pápa menekszik, a császár körül sereg-lett főpapok békére intik, kérik VII. Gergelyt ; ez nem bé-k ü l ; a bébé-keszerető püspöbé-köbé-k bébé-ke bé-kedveért pápát választa-nak, ki békét adjon a simoniának. ,Dilexi justitiam, odi iniquitatem, propterea morior in exsilio.'
J ö t t a 16-ik század, meglett a szakadás. V. Károly békét akarván ,Interim'-et decretált. Béke, egyesség hang-zott minden felől ; k é r t e k kelyhet a népnek, kértek nőt a papnak, békét Ígértek, jósoltak, reméltek. Haeresist insi-nualni, a papságot megrontani, béke lett volna.
Jött a 30 éves háború; béke volt a végszó. A pápa a ker. világnak feje volt ; béke kedveért a westphaliai béke-kötésben a pápát a ker. világ vezetésétől megfosztják, a kereszténység polgári s legfőbb vezetéséből kizárják, a ra-tionalista államot megalapítják. Hogy béke legyen, vessük el a diplomatiából a kath. elvet.
Jött .1815, saint-alliance név alatt a protestantismust a diplomatiából a beligazgatásra átviszik ; négy fejedelem kö-telezi magát evangelium szerint kormányozni, amint kiki közülök az evangéliumot érteni fogja. E z szent-szövetség volt, melybe a pápát meghivni sem merték.
A franczia királyok és a szentszék között százados viszályok voltak. X I V . Lajos, ki nem szokta a kérdéseket hámozni, hanem közepén kettévágni, 1682-ben Parisba hí néhány püspököt; ezek, hogy békét csináljanak, a gallican 4 czikket elkészítik. Mennyire szivükön feküdt ezen püs-pököknek a béke, kitetszik, hogy Bossuet az egyház egy-ségéről a híres beszédét mondta ; a bevezetésben panaszkod-nak meghasonlásokról, „quae ut incommoda propulsemus, nos archiepiscopi et episcopi Parisiis mandato regio congregati, haec sancienda decrevimus." A czikkek mindenikében béke-szeretetöket indokul állítják : „eamque sententiam publicae tranquillitati necessariam," (1. art.) „ne ad schismatis tempus detorqueant," (2. art.) „ecclesiarum consensione firmatae sta-bilitatem obtineant," (3. art.) „ut idipsum dicamus ornnes, simusque in eodem sensu et in eadem sententia." (4. art.) Hol kell buzgóbb embereket a békére ?
Jött 1769, mart. 19-én Ganganelli János Vincze Antal pápa lett. Már elődjétől béke kedveért követelték az udva-rok a jezsuiták eltörlését ; de X I I I . Kelemen 1762 sept.
3-án, 1765 jan. 7-én kelt körleveleiben a rendet dicsérte.
,Törüld el a jezsuitákat, lesz béke,' hangzott X I V . Kelemen-hez. A pápa elmélkedett, Maria delle Vittorie szentélyben naponkint imádkozott. Magához hivta Ricci generalist, kérte, hogy az európai béke kedveért tegyen változást a szerzet belszervezetében. Ricci válaszol : aut sint, ut sunt, aut non sint. J ö t t 1772 jul. 21-e, „Dominus ac Redemptor," breve aláiratik, a jezsuita rend elfojtatik, de a szükséges intézke-dések végett egyelőre minden titokban tartatik. Jul 30-án a
21*
—« 162 «
pápa alkonyatkor Quirinál erkélyéről élvezte az esteli szellőt, az elragadtató kilátást Romára ; megszólalnak al G-esii templom harangjai sz. Ignácz vigélyén, a pápa felsó-hajt : ,mortuos plangunt.' Mennyire békeszeretetből tette ezt a pápa, nyiltan mondja a brevében, panaszkodik, „societas suo fere ab initio varia dissidiarum et aemulationum semina pullulasse" „auctis quotidie in praedictam societatem clamo-ribus et querelis ;" „reges, episcopi aliique conspicui abolitio-nem postulaverunt." Kelemen meg is volt erősen győződve, hogy ezen intézkedése a világnak békét adand, úgyhogy többször ismételte : „la soppressione faréi ancora se non fosse fatta," megint eltörülném, ha nem lenne eltörülve.
Jött 1789 junius hónapja. Parisban az átalános rendek összegyűltek. A harmadik rend egy alkotmányozó kamarát követelt. Viszálkodás, izgatás, veszély; a kislelküek haboz-tak. A legisták a papsághoz fordulnak, „a béke Istenének nevében" csatlakozásra felhívják. A papság a béke nevében megszakadt, Grégoire , Gobel vezénylete alatt a legisták-hoz állt.
Jött a conventio, convent, honvédő bizottmány, a béke nevében százezreket nyaktilóra küld. Hulnak a nemesség, hulnak a papság, hulnak a nemesek, hulnak a gonoszok fe-jei . . . békeszeretetből. I . Napoléon szakadatlan háborút
visel, hogy békét alapítson, mikint az ajaccioi beszéd mondá.
Maria Ludovica nőül adatik, hogy béke legyen. Mikint Con-salvi í r j a : 12 bibornok Parisban I. Napoléonnak minden pa-rancsait teljesiti, hogy béke legyen. Egyetlen egy csendhá-borító volt, a fontainebleaui fogoly, VII. Pius, ki végre békeszeretetből 1813-ban u j concordatumot köt a hatalmas-sal, melyet néhány nap múlva visszavont, békülékenységét mint vétket megbánva.
Mennyi nem történt a világon csupa békeért ? A zsidók békéje a kereszten; Liberius, Honorius békítőinek békéje az eretnekségben ; a henoticonok békéje az usurpatioban ; V I I .
G e r g e l y ellenségeinek békéje a simoniában ; az 1682-i püs-pökök békéje 1793 jan. 21-én a királygyilkolásban ; a le-gistákhoz, a szabadelvüség első hőseihez állott papság békéje 1793 nov. 10-én a Nôtre-Dameba vitt észistennöben. Béke ! béke mindenütt. Kik Jerusalemben békéről tanakodtak, dei-cidiumot a k a r t a k : kik 1789 jun. 13-án a béke istenének ne-vében a szabadelvűek tömegéhez álltak, azok a szakadáros papi alkotmányt, az egyház kifosztatását, a király halálát megszavazták ; megszavaztak még többet is . . . . Gobel pél-dája után a ker. hitet a convent előtt megtagadták, csak hogy legyen . . . béke.
Ki merte volna az 1789 jun. 13-i szabadelvűekről jósolni, mit 1793 nov. 10-én t e t t e k ? Ok megtették következetesség-ből. De ma nekünk a történet mondja, mit tesz a szabadel-vüséget bevallani, a szabadelvűek táborába beállni, sőt több . . . a szabadelvűek vezénylete alá szegődni békeszeretetből.
Béke ! béke ! Neked gyászos történeted is van. Keres-nek a jó lelkek, mégis gyéren bírhatnak. Sokan ott keres-tek, hol soha nem lakoztál, akkor ígérkeres-tek, mikor legtávo-labbra elszálltál ! Kívánunk téged mindenkinek, hazánknak, testvéreinknek; de főkép kívánjuk, hogy ott és azon az uton keressenek, hol lakozol, hol mindig megtaláltatok
P E S T aug. 25. Rettenetesen el vagyok fáradva. A jó Liszt sept. 2-án Szekszárdra utazott, miután a pesti jótékony
intézeteknek 5080 frt. szétosztott. Csak most érzem, hogy elfáradtam. Nem is csuda : a sok ünnepély még erősebb ter-mészeteket is megvisel, mint egy szegény darázsét. Néhány nap alatt zenedei hangversenyek, emlékezetes banquettek, kivilágítás a király születésnapján, ünnepélyes istenitiszte-letek, szent-István-körmenet, Liszt-banquette, dalárda-ban-quette, népünnepély, koronaörökös születésnapjának ünnepe, s ki tudná, hány magán ünnepély, ha nem is sok, egyelőre minden esetre elég a jóból, nehogy valaki reánk pestiekre fogja mit hajdan Cicero mondott : quosdam vidimus, cum non habeant ingenuas ex doctrina oblectationes, circulos con-sectari. Jók ezek mind, én is örültem neki, nemzetem kert-jében édes gyümölcsök ezek, melyeket én üdvözlök, és ha időm van, némelyeket fel is keresek. A darázs sok helyre lopódzik be. Már most aztán mondja valaki, hogy mi pestiek nem vagyunk találékonyak, mikor ünnepek rendezéséről, azok megtartásáról van szó ; csak jusson valakinek eszébe Pesten valamely speciosus szin alatt ünnepet rendezni, már akkor Pesten minden szünetel, ünnepies ruhába öltözkö-dünk, órahosszant j á r u n k , kelünk, várakozunk, belépti-je-gyeket vásárolunk,sietünk elsők belépni, engedjük magunkat jobbrabalra taszigálni, kiteszszük magunkat a megégés
veszé-lyének, nyelünk port, izzadunk, megázunk, megfázunk, csúzt kapunk, pénzünket szórjuk, s testileg lelkileg elfáradva,kime-rülve, holnap újra kezdjük mit ma abbahagyni, a természet szükségeinek engedve, kényszerültünk, m e r t : certum est omnia licere pro patria, mondta már Quintillián, alkalmasint reánk gondolva ; ha pedig már egyszer benne vagyunk az ünnepekben, hát csak folytatni kell rendületlenül, mert idem velle atque idem nolle, ea demum firma amicitia est, állítja Sallustius ; s ezen elv Pesten az ünnepek megülésénél irányt-adó ; mert ne tessék ám valahogy azon gondolatra jönni, mintha Pesten az ünnepek mind oly lelkismeretesen tartat-nának meg, mint a multheti ünnepélyek ; ó nem ; nálunk vasár- s ünnepnapokon adni-venni, gyárakban dörömbölni, áruczikkeket szállítani, felrakni, lerakni, télen jeget vágni s csúszkálni, nyáron testgyakorlatul csónakázni, irodákban dolgozni, gyűléseket, törvénykezéseket tartani, nem egyszer az istenitisztelet ideje alatt is s z o k á s , m i u t á n vannak ke-resztény és nemkeke-resztény lakosok, kiknek az egyház nap-jait tartani nem tetszik, ezekkel pedig idem velle atque idem
nolle ajánlatos, ut sit firma amicitia ; azután híjába némely népboldogító Celsussal tart : ignavia corpus hebetat, labor firmát; illa maturam senectutem, hic longam adolescentiam reddit, pedig ki ne óhajtana a férfiak közöl is örökké fiatal maradni ? ! Azután az a legjobb istenítisztelet, mit Seneca tanit : satis deos coluit qui imitatus est ; minthogy pedig az Isten folytonosan működik, ergo: gyerünk vasár- s ünnepnap a délelőtti órákban csónakázni ! legalább elemünkben le-szünk . . . a vizben.
Minthogy már az ünnepekben annyira benne vagyunk, szükségesnek látjuk megjegyezni, hogy a király születés-napját, mikint a koronaherczegét nagy pompával ültük meg
ez idén; örülünk másoknak, örülünk magunknak. A dire-ctorium is, melyet a lipótvárosi káplán urnái, egyik beszédes
* ') Erről mégis k é t k e d ü n k ; az egyház megengedi, hogy a szegénye-ket, k i k minden hétköznapon dolgoznak, vasárnap is lehessen kihallgatni a tauuságtételnél. Valószínűleg ilyent ért a kedélyes tudósító. Szerk.
j ó barátomnál láttam, különös j e g y z e t b e n figyelmezteti a lelkipásztorokat a fejedelem születe's- s n e v e n a p j á n a k meg-ünneplésére, mint a canoni j o g mondja, in foro Ecclesiae.
V a n n e k ü n k egy a t y á n k , ki május 5-én t a r t j a nevenapját ; a directorium u g y a n nem rendeli, hogy in foro Ecclesiae meg-üljük, de ezt alkalmasint azért nem teszi, mert feltételezi, hogy ha mi laicus irászok nem feledjük, milyen n a g y nap a m á j u s 5-e mostanában, a papok kevésbé f o g j á k elfelejteni.1) U g y v a g y u n k mi a mi szent a t y á n k k a l , mint a fiatal ember szeretetének első t á r g y á v a l ; a vonzalmát titkolja, elrejteni a k a r j a , et bene facit mindaddig, mig a titkolódzás g y a n ú t nem kelt a figyelőkben ; e k k o r azonban kilépni köteles, érzelmeit igazolni, a világ előtt nyiltan bevallani, ezt a férfi becsület sürgeti. S z e n t a t y á n k n a k nevenapját mi eddig ün-nepélyes istenitisztelettel, legalább mennyire ón tudom, meg nem ültük, noha őt szivünk mélyéből szerettük. Hála azon-ban a mindenható I s t e n n e k , másképen lesz ezután. Nem t u d j u k , visionak, jósló álomnak tart3uk-e, mit nem kis hite-lességű kútfőből hallottunk. Ne méltóztassanak megindulni, miután én magam is örömre indultam, mivel csak hallomás-ból beszélek, s laicus irász v a g y o k , aki a ,Religiot' ahol k a p o m , ott, mint az érett sárga körtét, beléig olva-som. Hallottam tehát, és édesen, meghatottan hallottam a kedves jövőjű intézkedést, hogy Pesten ezután május 5-én, meddig I X . Piust az Isten élteti, n a g y egyházi ünnepély leend. Hiszen prot. rokonaink lelkészük 25-ik é v n a p j á t ünnepélyesen m e g t a r t o t t á k ; miért ne t a r t a n ó k meg mink is a szentatya n e v e n a p j á t ? U g y v a g y u n k tehát értesülve, hogy a jövő évben minden plébánia templomban, a szerzetes h á z a k s egyetem templomában ünnepélyes istenitisztelet fog tar-tatni, melyre a hiveket ajtóragaszokkal f o g j á k figyelmez-tetni, mint ez más ünnepélyeknél szokás. Mily kedves h i r e z reám ! H a l l j u k , hogy az iskolaigazgató körlevéllel fogja meghívni az elemi ifjúságot tanítóikkal zászlóik alatt a templomba; halljuk, miszerint a hitelemzők lelkes ifjú nö-v e n d é k e i k e t ezen ünnepre, mint s z e n t a t y á n k n e nö-v e n a p j á r a eleve figyelmeztetendik; halljuk, miszerint a kath. gymnasiu-mok p r a e p a r a n d i á k , kath. fi s leányneveldék fel fognak szólit-tatni, hogy az istenitiszteleten megjelenjenek: és helyesen, di-csőén, mert ami katholikus csak u g y s annyiban katholikus, mennyiben a pápával tart ; ezen egyességet tehát be kell a világ előtt vallani. Halljuk, miszerint a k a t h . lapok szerkesztői személyzete, miután ezen ünnepre elő-re figyelmeztették s megüléséelő-re felhívták előfizetőiket, szintén meg fognak jelenni ; halljuk, hogy a Szent-István s Szent-László-társulatok itteni tagjai díszruhában r o v a n d j á k le s z e n t a t y á n k iránti h á l á j u k a t ; halljuk, hogy több vidéki plébános, ki a pestiekkel érintkezésben van, hasonló előké-születeket tesz. E z e k e t halljuk, s könnyen is elhiszszük, hogy ugy lesz, — csak a kir. k a t h . egyetemről van némi két-ségünk, miután ezt t. Salamon Ferencz ur, akadémiai tag, k a t h . jellegétől, rendeltetésétől meg a k a r j a fosztani, vagy legalább a hittani k a r t tőle elutasítani. A jó egyetemnél pe-dig különösen állnak a körülmények, prot. rokonaink fölötte sóvárognak a t a n s z é k e k r e benne; az egyetemnél vagy másutt van egy befolyásos uri ember, k i n e k talán legnagyobb öröme ') Nem téved-e ? A Directoriumban bent van : „sumatur Collecta pro papa, est enim dies onomastica Beatissimi P a t r i a . " Szerk.
volna, ha ott 32 prot. és 3 kath. t a n á r volna. Ki ezen ur, én nem mondhatom ; elég legyen, ha mondom, hogy a prot.
rokonokat tólni szereti a tanszékekre, azért egyelőre Tolódi u r n á k nevezhetném. E r r e tehát T a m á s vagyok, váljon a kir.
kath. egyetemről valósul-e a visiom, vagy is a kapott hírem.
Sajnálom, hogy én, csak j e g y z ő j e lehettem s nem egyszers-mind indítványozója v a g y legalább k ö z r e m ű k ö d ő j e ezen va-lóban katholikus házias, családias, mert atyáról v a n szó — ünnepnek; egyébiránt repes lelkem örömében s biztosithatok mindenkit, miszerint feldíszített aranyos s z á r n y a k k a l ott lesz a Darázs is.
r
P E C S , aug. 28. H a a szentírás szavai szerint tisztelet illeti meg az öregséget, kétségen kivül eme tiszteletet ki-váló m é r t é k b e n f o g j u k tanúsítani azok i r á n y á b a n , k i k egy hosszú élet fáradságteljes napjaiban tehetségeik, szorgalmuk, igyekezetök összes erejét a r r a fordították, hogy mint k e -r e s z t é n y e k az egyház, s mint polgá-rok a haza j a v á t előmoz-dítsák. Igen, tisztelet és elismerés illeti meg azokat, k i k az ifjú kor legszebb szakában, melyet az öröm és élvezetnek szenteltetni óhajt a világ, a k o r a önmegtagadás r i t k a eré-nyeit gyakorolva, és még a nem tiltott örömökről is lemond-va, előre tekintve, és mintegy előérzetével a jövő feladatá-n a k , törhetlefeladatá-n buzgalommal iparkodfeladatá-nak az efeladatá-nfeladatá-nek méltó betölthetésére szükséges kellékeket m e g s z e r e z n i , s k i k midőn a természet és malaszt minden adományaival bőven ellátva jogosan t a r t h a t t a k igényt kitüntetett állomásokra, szerényen, alázattal visszavonulva, s csak az elöljárók pa-rancsában nyilatkozó Isten a k a r a t á n a k hódolva, léptek a számokra kijelelt kiválóbb helyekre A tisztes és érdemteljes öregség köteles tiszteletéről eme gondolatok a szokottnál
P E C S , aug. 28. H a a szentírás szavai szerint tisztelet illeti meg az öregséget, kétségen kivül eme tiszteletet ki-váló m é r t é k b e n f o g j u k tanúsítani azok i r á n y á b a n , k i k egy hosszú élet fáradságteljes napjaiban tehetségeik, szorgalmuk, igyekezetök összes erejét a r r a fordították, hogy mint k e -r e s z t é n y e k az egyház, s mint polgá-rok a haza j a v á t előmoz-dítsák. Igen, tisztelet és elismerés illeti meg azokat, k i k az ifjú kor legszebb szakában, melyet az öröm és élvezetnek szenteltetni óhajt a világ, a k o r a önmegtagadás r i t k a eré-nyeit gyakorolva, és még a nem tiltott örömökről is lemond-va, előre tekintve, és mintegy előérzetével a jövő feladatá-n a k , törhetlefeladatá-n buzgalommal iparkodfeladatá-nak az efeladatá-nfeladatá-nek méltó betölthetésére szükséges kellékeket m e g s z e r e z n i , s k i k midőn a természet és malaszt minden adományaival bőven ellátva jogosan t a r t h a t t a k igényt kitüntetett állomásokra, szerényen, alázattal visszavonulva, s csak az elöljárók pa-rancsában nyilatkozó Isten a k a r a t á n a k hódolva, léptek a számokra kijelelt kiválóbb helyekre A tisztes és érdemteljes öregség köteles tiszteletéről eme gondolatok a szokottnál