alapon halad." ,",Az átalakulási jelenségeket egyedül a mostani eredményekből vezethetjük l e , mondja Bur-meister, mert a föld, mint az összes tudományos jelenségek bizonyítják, épen azon eszközökkel működik jelenleg, me-lyeket mint egyedesitett világtest a világűrben létezése óta fölületének képződése s átalakulásainál használt. Azért a földtörténetére vonatkozó minden ismeretnek alapját a jelen szorgalmas, szabatos tanulmányozása képezze, s e tanulmá-nyok eredményeivel ellátva bátorkodhatunk csak előbbi kor-szakok leirása s fejtegetéséhez kezdeni."2)
„A geologok kénytelenek levén a jelenleg működő okoktól eltérőket fogadni e l . . . ez lön oka, hogy oly sok képte-len rendszereket, véleményeket állitának föl, s annyira elképte-len- ellen-kező irányokba tévédén ek. Hasonló különféleség uralkodik azon geologok között is, kik több tartózkodással s eszélyes-séggel j á r t a k el, s az okokat csak a rendes természet és vegytan határain belül keresték."3)
Cuvier e szavai óta a geologia roppant előhaladt ; azon-ban egyesség a tudósok között a fő pontokazon-ban sem jött létre.
Mindjárt az első alapkérdésnél, váljon a fökl viz, vagy tűz-folyadékból alakult-e? (Neptunismus, Vulkanismus) nagyon eltérők a vélemények. I g y például a hires angol munkában :
„Vestiges of the natural history of creation", melyet a 6-dik kiadás után a hírneves német physiolog Vogt fordított németre
„Natürliche Geschichte der Schöpfung" czim a l a t t . . . a tüz-folyadékból képződés mellett érvül a gránit hozatik föl, me-lyet a geologok a földkéreg alapsziklájának ismernek el, és
sokak szerint kétségkívüli tüzanyageredetü sziklafaj, s alakja is egészen olyan, milyenbe a földkéreg egykori tiizfolyadéka először átváltozott. 4) É s íme a nagy geolog és physiolog forditó Vogt e véleményre ilyen jegyzetet csinál : „a gránit tüzanyagbóli képződése ellen előbb már Fuchs, s legújabban Bischof bonni tanár oly alapos kételyeket támasztottak, hogy azt többé alig lehet hinni."5)
Azt is tudjuk, hogy a geologok kiszámiták azon idő-közt, mely a föld előbbi állapotai s a jelen között folyt le.
Bischof a hires bonni tanár a kőszén képződésétől ko-runkig 1,300,000 évet számlál. — Aragó e nagy számot 316,000 évre szállitá le. Később Bischof ugyanazon időközt 9 millió évre emelé.
E különböző számitások — mint Burmeister megjegyzi
— mutatják, mily bizonytalanok a számitások eredményei, melyeket a mostani tapasztalatokból következtetünk a föld előbbi állapotaira vonatkozólag."6) (Folyt.)
A szentatya levele.
Dilecto filio, religioso viro Sigismundo Simon, Priori monasterii s. Martini in monte Pannoniae ordinis s. Bene-dicti in Hungaria.
P I U S P . P. I X .
Dilecte üli, religiose vir, salutem et apostolicam
bene-' ) Nöggerath. Die gesammten Naturwissenschaften populaer dar-gestellt von Pippel. III. k . 115. lap.
Burraeister, Geschichte der Schöpfung. 6-te Auflage pag. 2.
3) Cuvier, Discours sur les revolutions de la surface du Globe, p. 43.
*) Natürliche Geschichte der Schöpfung pag. 25.
s) Natürliche Geschichte der Schöpfung 25 lapon Vogt jegyzete.
6) Burmeister, Geschichte der Schöpfung pag. 135.
51
«—-dictionem. Tristissimas tuas accepimus litteras istius quoque religiosae familiae nomine die 18-a proximi mensis martii datas, ex quibus dolenter novimus, dilectum filium Michaelem Rimely istius monasterii abbatem die 8-a ejusdem mensis ex hac vita migrasse. Quocirca haud omisimus, defuncti ani-mam clementissimo misericordiarum Patri humiliter, enixeque commendare, ut siquid humanae labis ei expiandum supersit, benignissime indulgeat, illamque ad aeternam coelestis regni beatitatem, gloriamque perducat. E x eisdem autem litteris intelleximus, dilectum filium religiosum istius monasterii vi-rum Camillum Körmendy ad concilii Tridentini normám rite electum fuisse vicarium, qui defuncto auxiliariam navabat ope-rám in vicarii munere obeundo. E a porro spe sustentamur fore, ut electus vicarius omnes demandati sibi rauneris par-tes sedulo explens ea sedulo peragenda curet, quae ad ma-jorem Dei gloriam, animarumque salutem, et religiosae istius familiae utilitatem quotidie magis promovendam conducere possunt. Denique coelestium omnium munerum auspicem, ac praecipuae nostrae paternae benevolentiae pignus apostolicam benedictionem toto cordis affectu tibi ipsi, dilecte fili, et Ca-millo Körmendy, cunctisque istius religiosae familiae sodali-bus peramanter impertimus. — Datum Romae apud s. Petrum die 3-a április anno 1865. Pontificatus nostri anno decimo-nono. P I U S P . P. IX.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jul. 20-án. De mi eszményképekkel játszodo-zunk, szépeket, j ó k a t emlegetünk ; hanem ezek kivihe-tetlenek. Legalább ha annyit megengednek; ezt is köszönjük.
Azok vagyunk, kik, midőn a sivatagon j á r n a k , mannával táplálkoznak, az igéret földjére zarándokolnak. Nem bra-mini tétlenség, nem visszavonulás az, mit mi óhajtunk, hogy Visnu nyugodt országát képzeletünkkel a tehén anatómiája nyomain keressük ; de m u n k a , munka, munka az iroda-lom, a köz, a családi körben. Talán inkább a munkának, semmint az elvonulás tétlenségének borzalmai állnak utunk-ban ; mi áipeseket emelni akarunk, azért mint eszmény em-bere a positiv életre utaltatunk.
A lehetetlenség első oka, az akarat hiánya. Sok dolog, ami ma lehetetlen, holnap valószínű, holnap után bizonyos le-h e t ; de le-ha nem kezdjük, le-ha a kezdőket avval nyomjuk, ,álmokat k e r e s t e k / akkor ami ma lehetetlen, holnap is, hol-nap után is az lesz. E g y jelző szokásunk van nekünk átalá-ban, hogy épiteni nem akarunk, csak ha egészen fedél nélkül lettünk. A k k o r sirunk, j a j g a t u n k , a kezdőknek igazságot adunk, et laborant manus, opus surgit in altum. A ft. esperes ur is, ha nem is minket, de ilyeneket értett, midőn irta :
„Nem állnék oly párthoz, mely lehetetlen állapot, kivihetet-len ábrándképek után törtet; vagy elvont eszményeket, üres speculatiokat, életre valótlan terveket és rendszereket gyártogat és erőltet, melyek a positiv életben semmi életcsi-rával nem birnak." Igaz, a positiv életben életcsiéletcsi-rával nem birnak, de birnak talán a ponendus, egy magasabb életből életcsirát.
Különben nincs mit aggódni, nincs mit félni oly párttól, mely eszményeket keres; inkább azon lehet, azon is kell aggódni, hogy ilyen párt nincs. A magyar született politicus,
y*
M 52 M
csakhogy a szilvafán túl kevéssel vitte tovább ; a magyar papság oly jeles, oly nemes, oly tevékeny, mégis a pártok által reá oktroyált politikán kivül, kivéve némely incidenst, mást nem vallott. Nyert hazafiságban, de hova jutott ő m a g a ? hova az ü g y e ? 1835-től mily kérdésben vivott ki diadalt?
J o b b volna talán a történeti események nyomán a pragmasist tanulmányozni, semmint valamit, ami jó lélekkel említtetik, ajánltatik, practicus ügyesség érzetében, mint eszményt, mint üres speculatiot megvetni, elvetni. Az idő fölénkbe tör, az idő ítélni fog, az unokák tanulmányozni ; nem mondhatni, hogy azon ösvényt választandják, mely vereségeken kivül sehová sem vezetett ; talán az üres speculatiokat elöveendik, kutatni fogják, mi üres ? mi teljes ? Ha avval, mit üres spe-culationak mondanak, kezdenénk, megveretnénk kétszer, tizszer, de szerény nézetünk szerint volna jövőnk ; ha pedig önálló elv nélkül veretünk meg, jövőnk nincsen.
Vannak, kik kevés eszmével megelégednek, kik az udvaron túl nem tekintenek ; e szük körben hány elme lesz előttök ábrándos ? l)e azok soha semmi nagyot nem hoztak létre, soha koruknak alapjait fel nem emelték, soha irányt nem adtak. Koruknak emberei voltak, a jövőre semmit nem építettek. Ha mindenki a positiv élet körében maradna, vál-toznék-e a kor, az élet ? Ez chinai műveltség, mely ma olyan mint 2000 év előtt volt. A chinai mandarin igen positiv em-ber, positiv életkörben forog, hogy valaha China keresztény legyen, ezt ábrándnak, elvont eszménynek, üres speculatio-nalc tartja, azért liitküldéreink előtte az életrevalótlan tervek és rendszerek gyártói. Ha az valakinek a bűne, hogy ily ábrándok után törtet, a Megváltó, az apostolok, az egyház, IX.
Pius az ő példánya. Miben ábránd, ? miben életrevalótlan ? Ábránd volt sz. István müve ? életrevalótlan őseink terve rendszere ? Az elv soha nem ábránd, csak legyen aki rajta dolgozzék. Nem is kíván az igazság mást, mint tanúságot.
Sz. Péter a jeruzsálemi synedrion előtt mily ábrándos volt ! Az ábrándosság bűnét leginkább századunk osztja.
Ennyiben századunk fia volnánk. Csakhogy van szent, van bűnös ábránd. Nem ábránd volt 1825-ben a közteherviselés?
Nem ábránd volt 1846-ban az, mi 1848 lett ? Nem ábránd volt I I I . Napoléon 1845-ben ? Nem ábránd volt az egységes Italia Cavournál 1856-ban ? Mennyi ábrándok, melyek csak azért lettek valóságok , mivel bizonyos időben mint áb-rándok léteztek. Különös, hogy az ily ábáb-rándok valósággá lesznek. Századunk mindenben az eszményit keresi, az er-kölcs eszményét, a birói igazság, az igazgatás eszményét, a haladás, a szabadság, az állam, a társadalom eszményét; I X . Pius is eszményt tart szeme előtt, eszmény után indul, cse-lekszik, intézkedik ; a ,Quanta c u r a / és a syllabusban esz-ményeket állított fel, irányul adott parancsolat alatt. Ezek-nek a positiv életben életcsirájok nincsen ; de azért nincs életcsirájok ? Van, de nem a positiv életben, mivel a positiv életbe csak u j életcsirát akarnak letenni. Ignem veni mittere.
Nem kielégithetctlen-e a szabadság szomja? Eszmény után indulnak. Kiki, fejedelem és polgár, püspök és államár a földi élet, a mindennemű helyzetek alapjait fürkészi, tanul-mányozza, a religioban, politikában, társadalomban elveket állit, létesíteni iparkodik. Ezen mozgalom indít ja Európának népeit, mindenben végzetszerűen eszmény után h a j t j a . Igaz, sok ezen eszmények közöl bűnös, de eszmény, melynek
va-lósítására törtetnek. Ez a kinunk, ez a bajunk, hogy oly ha-talmas az eszmény, mely ellen nem az az orvosság, hogy semmi eszmény ne legyen, hanem hogy igaz, örök, szent eszmény legyen.
Legfölsőbb társadalmi, állami érdekek fejtegettetnek, letéve alapul az eszményt, például a képviseleti rendszert, az egyetemes egyenlőséget, a politikai, polgári szabadságot, keresik ennek alkalmazásait. Védelem nincs, ha az igaz esz-ménytől elfordulunk, melyet az egyház vall azon kérdések-ről. Megyünk incidensből incidensbe dobatva, mikor béke van, vagy is nem béke, hanem fegyvernyugvás, titkon el-mélkedünk, mily incidens hozathatnék még reánk, melyik oldalról fognak faggatni, azért, aki felőle szólni, aki a felho-zandó incidensre figyelmeztetni akar, annak csendet paran-csolunk, talán izgatónak is kiáltanók őt. Szakgatott csatár-lánczokban puskázni szégyennek tartatik, nagyobb dicsőség a tömött sorból lövöldözni. Igaz, már néhány egyházi tapasz-talta is, hogy nagyobb dicsőség tömött sorban lenni. De qui estis vos, hogy az igazság, a jog érzetével, habár mint Mó-zes az egyptomiak, mint Eliseus a fősvények, mint sz. Pál az istenkáromlók, mint sz. Péter a hazudozók közt magánosan állni szégyeljen? Az elhagyattatás nem szüle földön örömet, nem szül dicsőséget ; a csatárlánczban puskázó nem szokott a hadi hirdet vényeken tündökleni. Ez nagy történelmi igaz-ság, hogy ugy szokott történni; de mi más módon tegyünk ott, hol nemcsak megtartani kell sokat, hanem hóditani is.
Hozzuk elő azonban nézeteinket, cseréljük ki kölcsö-nösen, talán csak abban fogunk egymástól a véleményekben különbözni, hogy egyikünk kimondandónak t a r t j a a kath.
elvet és ennek elméletét, másik pedig nem remél belőle sem-mit, sőt talán veszélyesnek tartja. Az idő megtanít, ha más meg nem taníthat.
Pius szólt ; nem fenekig indult-e meg E u r o p a ? Jele, hogy a sebet mélyen benyomta. A nagy ellenmondás, a nagy izgatás csak a nagy diadalnak előszava. Mindenik diadal igy kezdődött. Mily ellonmondást talált VII. Gergely ? Pedig ő eszmény után törtetett, melynek az egekben volt életcsirája, nem pedig a földi életben. Seb az anticath., eszmény a kath.
politika.
A püspökök ,áment' mondtak I X . Pius szavaira ; ez az eszménynek,mint alapnak letevése: az építkezés a mi dolgunk.
Platói szeretettel fogunk nézni a pápai okmányra ? „A hittan utat nyit az igaz, az üdvös politikának, mondja Keller fran-czia író; a hit égő szövétnek, mely minket az élet viszontag-ságai között vezet, Az egyház kimondta az ő tanát napi kér-déseinkről, nem kívánja ugyan, hogy erőszakosan alkalmaz-zuk, hogy érette felforgatásokat k e z d j ü n k ; lia ezt tenni akarnók, kárhoztatna minket, valamint ha az egyház tanát Plató tanának tekintenők, melynek valósága sehol nincs, nem lesz, nem lehet : sőt a k a r j a az egyház, hogy azon or-szágban, melynek fiai vagyunk, csendes, nyugodt modorban, de lankadatlan kitartással munkálkodjunk az igaz szabad-ságnak valósításán, melyet ő előnkbe t a r t . " ')
Hogy eszményünk van, és ez volna bűnünk ; a k k o r minden századok nagy fiainak bűnét osztjuk. A bűn : hogy önálló, kath elvet, ennek teljes elméletét kívánjuk, körünk, erőnk szerint vitatjuk. Nyomtalanoknak tekintethetnének az
') L1 Encyclique et les principes de 1789. Préface.
eszményszeretők, pedig csak ők egyedül hoztak valami ál-landót létre ; azok enyésztek el nyomtalanul, k i k a positiv életből vettek irányt. E z hasznosabb talán a jó ü g y n e k rö-vid időre ; de az eszmény éltet ad századokra. A nt. esperes ur is eszmény után látszik egy gondolatnál sohajtozni, mikor mondta : „hogy a mérsékelt alkotmányos párt, mely az isteni t ö r v é n y e k e t nemcsak le nem tiporja, hanem i n k á b b az ál"
l a m n a k az egyházzal való karöltve j á r á s á t üdvösnek, ohaj-t a n d ó n a k ohaj-t a r ohaj-t j a ; — ohaj-teháohaj-t ilyen p á r ohaj-t csaohaj-tlakozásunk álohaj-tal minél erősebbé legyen hol van ilyen p á r t h a z á n k b a n ? Le-het hogy gr. E s z t e r h á z y , v a g y más mint egyes ember s mint képviselő, vagy ha helyet enged, községi szónok ilyen ; de ily p á r t hol v a n ? Csak eszményben, csak óhajtásban. D e á k p á r t j a mérsékelt a határozatihoz viszonyítva, mikint a giron-disták a montagnardokhoz ; de nem együtt szavaztak-e ezek a királyság ellen ? É s ha D e á k p á r t j a és a határozati, Heródes et Pilatus, a mi ügyeinkben egyetértenek, és ha egy k a t h képvi-selő fog olyat indítványozni, mit a határozati pártbeli politi-kai szeméremből nem tesz ? Hova forduljunk a k k o r ? Esz-ményben m a r a d á n k , csakhogy ez esetben üres eszEsz-ményben.
A kath. egyház megalapítása egy n a g y csuda ; de fön-maradása is. E z talán még nagyobb. Nagy csuda fönfön-maradása 19 századon á t ; nagyobb csuda m é g a legújabb nagy terje-dése. Mind az alapitás, mind a föntartás, mind a kiterjesztés azok munkássága által történt, k i k eszménynek éltek. Mily á b r á n d o s n a k mondta volna a romai államár P é t e r n e k válla-latát, hogy hol Nero ül, ott fognak utódjai országolni, meszebb, terjedtebben, nagyobb hatalommal, mert istenivel, mert a hi-vek részéről nagyobb engedelmességgel. Mégis Roma sedes Petri, quae pastoralis honoris — facta caput mundi, quid-quid non continet armis, — religione tenet. Mily ábrándos-n a k látszhatott az európai fejedelmek előtt Xaverius sz.
F e r e n c z n e k vállalata ; mégis mennyire teljesült ? De ezek isteni küldetésben j á r t a k . E r t j ü k , valljuk ; de hol sikerül valami jó isteni küldetés nélkül ? Mi jó van, mire isteni detés nem kellene ? Mi marad hosszú időre, amit isteni kül-detés nem irányzott ? E g y hazát, egy nemzetet boldogítani csak isteni küldetéssel lehet. Mi gondoljuk : m o n d j u k ki, mi az elvünk, vizsgáljuk a viszonyokat, mi és mikint lehetséges?
Az a thesis, ez a hypothesis. Aki a thesisben marad, az hasz-navehetetlen; a k i csak a hypothesisnek él, holnapig sincs i r á n y a : mi a thesist tanácsoljuk és a hypothesist egyszerre, s k i k i fogja tudni h á n y a d á n van velünk; lehet hogy számra kisebbségben leszünk, de lesz, mi a lelkeket hozzánk hódítsa.
S b á t r a n k i m o n d j u k : vagy leszünk e g y h á z u n k elveiből kiin-dult politikusok, vagy nem leszünk semmi politikusok ; vagy hozunk valamit létre, és s a j á t elvvel, saját elmélettel fogunk erre felfegyverkezni, vagy ha ez nem, semmit sem hozunk létre, semmit sem mentünk, semmit sem t a r t u n k , sem hazát, sem egyházat, sem magunkat, sem másokat ; s mit mink nem teszünk, nehéz izadság között teendik azt meg m a j d uno-k á i n uno-k . Mi csauno-k egy elvből élhetünuno-k, csauno-k egy elven állha-tunk meg ; a folyam vinni fog, vagy kidob, vagy elnyel, vagy ha elég erőnk lesz kilépni a folyamból, t e r r a deserta lesz a part, hova eljutunk. Mennyire k í v á n j u k , hogy az események czáfoljanak meg ! í t é l j e n e k , de ne ítéljenek el, mikor az ese-mények fognak ítéletet mondani az eszmény es és a positiv életűek fölött ! (Folyt.)
P E S T , julius 14-én. H a l a d u n k . „ U j k o r s z a k i u n k nyí-lik. F ő v á r o s u n k n a k legközelebb nagyszerű vízvezetéke lesz, melynek kiépitésére városunk t. tanácsa évenkint 36,000 forinttal járulni Ígérkezett. Lelkesedéssel üdvözlék lapjaink a városi tanács e határozatát, n e k ü n k sincs ellene kifogá-sunk. IIa e város atyái arról gondoskodnak, hogy valaki megmosdhassék és a háza előtti j á r d á t felöntözhesse, azáltal a külső tisztaságot és egészséget mozdítják elő, sőt közvetve némileg az erkölcsi érzetre is j ó t é k o n y a n h a t n a k . De félünk, hogy e sok és d r á g a viz, m é g ha szappannal volna is ke-verve, sem fog lemosni sok téves fogalmat, ferde buzgalmat és vallási közönyösséget, milyennek remekpéldáját adá egy a városi tanács kebléből a ferenczvárosi templom felépítésére alakult bizottmány f. hó 4-i ülésében hozott határozatával. A tanácskozás t á r g y a Ybl építész ur terve volt, mely szerint Ferencz-városunk 2000 embert befogadó egyházat n y e r t volna 200,000 forintnyi költséggel. Igen, de ezen összeg megrémité a t. bizottmányt és más gondolatokra birá. T é n y -nek mondatott, hogy az eddigi templom, jóllehet csak 400 embert vala képes befogadni, 9497 katholikus számára elég nagy volt. E n n é l f o g v a oda utasittaték Ybl építész ur, hogy a terézvárosi templom mintájára készítené az u j egyház tervét, mely 1,600 embert fogadjon be, oly nagyság lévén ez, mely, mint mondatott későbbi időkre is tökéletesen ele-gendő lesz. Mi t é n y ellen tényt állítunk szembe, tapaszta-lásból t u d j u k , hogy F e r e n c z - v á r o s u n k hivő népe vasárna-pokon többnyire a belváros téresebb egyházaiba sietett, min csudálkozni nem lehet, mert a hivő nép lelkét sérti az, ha Istenét nem látja méltón tisztelve, mert ez oly kisded, istál-lóalaku, és düledező félben levő egyházban, minő vala az ed-digi ferenczvárosi templomunk, nem is történhetik máskép.
Azt mondják, hogy az 1,600 emberre számított u j egyház jövő időkre is bőven elegendő lesz. Ezzel szemközt ismét tényt állithatunk. Az óbudai templom közel ily nagy, milyent a t. bizottmány a Ferencz-város számára építtetni készül, és távol sem elegendő nagyságú, úgyhogy a n n a k megnagyob-bitásáról nem egyszer már komoly tárgyalások folytak. Ha-sonlótól lehet tartani Ferencz-városban, melynek lakossága épen annyi mint Ó-Budáé, és mely az előbb utóbb kiépülő losonczi vasút, s az épülő nagyszerű „concordia" gőzmalom által lakosságban tetemesen növekedni fog. De erre a t. bizott-mányban nem gondoltak Kimondatott ott a szó „elegendő,"
s elég. Keserű szó ez, midőn az, ami szükséges, sem adatik meg egészen. Azt hiszik-e azon j ó urak, hogy az is elegendő, ha a községnek csak egy része j á r templomba, mint az
egy-szeri vezér meg volt elégedve, midőn legénységének csak fele j á r t csizmában, mig a többi mezítláb.
L á s s u k most, honnan szándékozik a t. bizottmány a szükségelt 100,000 forintot teremteni. Az mondatott, hogy 40 ezer forintot a ferenczvárosi templom építési pénzalap szolgáltatna, a hiányzó 60,000 forintot pedig gyűjtés vulgo koldulás u t j á n kellene szerezni. Bizony szép dolog lesz, ha sikerül, mert ez esetre városunk t. tanácsa á r t a t l a n s á g b a n moshatná kezeit a vízvezeték kristályhullámaival és mond-hatná : én tiszta vagyok e templomépítés gondjaitól, mert nem acltam reá egy fillért sem, miután a koldulást igen jól értem.
Darázs E S Z T E R G O M , jul. 1-én. Elmúlt a két kedves hónap,
mit a keresztények a földön volt, két legnagyobb kincsnek imádására, tiszteletére fordítani szoktak, értem májust és juniust; mert amazt a boldogságos Szűz szent szivének tisz-teletére, ezt pedig Jézus szent szivének imádására szokták szentelni. A májusi ajtatosság városunkban már négy év óta diszlik, és talán minthogy kegyelmes főpásztorunk áldó kezei alatt tartatik, évenkint nagyobb kiterjedésben s szeretjük hinni gazdagabb eredménynyel, ünnepeljük. A templom leg-alább mindennap telve, sokszor tömve volt, az áldozárok pedig örültek, ha rájok került a sor, szent beszédet mondani s a letenyét elimádkozni. Oh ! ha az áhitat édes perczei-ben tett fogadásokat mind teljesithetnök, a szent hangulatot, az elszánt akaratot örökithetnök, mely ezen ajtatosság alatt boldogítva tanyázott keblünkben, a k k o r csakhamar szen-t e k k é leheszen-tnénk. Hiszen ha a szen-természeszen-ti delej is gyógyíszen-tva, edzve vonul el valónkon át : lehetetlen hogy az égi erö az isteni kegyelem ne legyen erősebb s béhatva az anya iránti szeretet által fogékonynyá vált szivbe, lehetetlen hogy ott ne teremje meg az Isten szeretetét. E remény biztat, hogy jám-borságunk valódi virág volt, mely gyümölcsöt is fog hozni.
U g y is illik, mert ha átallunk a szent Szűz oltárára hullatag virágot tenni : őrizkedjünk őt fonnyadt erénynyel tisztelni.
A tiszta sziv imáját, bizonyosan meghallgatja ; mit mi lehe-tetlennek gondolunk, mi csupán csuda által történhetik meg, sokkal kevesebb akadály imáink meghallgattatásában, mint bűneink; a csudákkal való rendelkezést szent fia ő reá bizta, de a bűntől elfordul, ezt ki nem állja tekintete, ezen hama-rább törik meg anyai gondoskodása, mintsem amit a termé-szet törvényei szerint lehetetlennek tartunk. Tapasztalták
A tiszta sziv imáját, bizonyosan meghallgatja ; mit mi lehe-tetlennek gondolunk, mi csupán csuda által történhetik meg, sokkal kevesebb akadály imáink meghallgattatásában, mint bűneink; a csudákkal való rendelkezést szent fia ő reá bizta, de a bűntől elfordul, ezt ki nem állja tekintete, ezen hama-rább törik meg anyai gondoskodása, mintsem amit a termé-szet törvényei szerint lehetetlennek tartunk. Tapasztalták