• Nem Talált Eredményt

débőli kiszabadultakor még a buzanövényt sem képes megkülönböztetni az árpa- vagy rozs-növénytől ! —

In document Religio, 1865. 2. félév (Pldal 142-146)

Minő tekintély lesz az ilyen a nép között gazdászati

—M 1 3 7 и —

tekintetben, ha tüstént, vagy bár az előirt három év után,

plébánossá lesz ?

I n n é t a sok rendetlen papi gazdaság,ami pedig mind ma-g á n a k a javadalombirónak, mind az á l l a m n a k n a ma-g y k á r á r a van.

H a j d a n a 8-ik tanosztályban legalább imigy-amugy ta-nították e fölötte szükséges tudományt ; de most onnét ki-küszöbölve csak is a gazdászati intézetekben taníttatik ; pedig a pap nem mehet ám Magyar-Ovárra, vagy Hofwylbe a n n a k szabályszerű betanulására : tehát miért ne tennők ezen érdekes tanulmányt papneveldéinkben legalább rend-kívüli tantárgygyá ?

Ne is ijedjenek meg a neveldék elöljárói, hogy költsé-ges tanszéket a k a r o k felállítani ; óh nem ! mert jól tudom, mikép a fölöttünk elviharzott negyvennyolczadiki orkánok erre sok neveidét képtelenné is tettek ; s igy ad impossibi-lia nemo obligatur ; — hanem ott vannak azok a tapasztalás iskolájában tanult szakavatott al-igazgatók, kik többnyire érdemült plébánosokból választatnak : én nem hiszem, hogy ezek az ügy fontosságát belátva, önkint ne vállalkoznának a negyedévi papnövendékeknek hetenkint legalább kétszer a gazdászatból oktatást adni ? — Sőt még talán valamelyik szakértő tanár is válalkozik, mikép hajdan az épen nem ennyire szükséges világi jog tanítására ?

A gyakorlat pedig nagyon is könnyen alkalmazható ; mert majdnem minden neveidének van egy kis kertje, s egy kis földje : tehát itt gyakorlatilag megmutogathatja a tanár a föld minőségét, a kellő vetésforgást, a kalászos növények nemeit, s tulajdonságait, a faültetést, megveteményezést, ojtást, szemzést, sípolást stb.

Ne nézzük mindig a csak reánk háromló közvetlen hasznot ; hiszen ,Caritas non quaerit , quae sua s u n t . . . omnia suffert, omnia sustinet;'— hanem tekintsük ama messze-ható eredményt, melynek tényezői lehetünk egyesek és a néptömeg boldogitásában : s igy erősen hiszem, hogy ez annyira kiáltó szükségü gazdászati tanszékek hova előbb fel fognak állíttatni papneveldéinkben. ( Vége köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Cs. ap. kir. Fölsége C s u k á r J á n o s nagysárosi, s Danilovics Mi-h á l y sáros-pataki plébánost a kassai székesegyMi-házi k á p t a l a n n á l tiszte-letbeli k a n o n o k o k n a k legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.

P E S T , aug. 28-án. A katli. egyház gyarapodását legin-k á b b a pogányolegin-k megtérítésében, a hitlegin-küldérség virágzó nö-vekedésében kell szemlélni. Itt a szerzetes r e n d e k t ű n n e k fel megbecsülhetetlen érdemeikkel. E z az igazi világhivatás az emberiség oly nagy részének, mely a ker. hiten, követ-kezőleg a műveltségen kivül vagyon, szellemi felemelésére.

Ha k o r u n k szabadelvű, vagy kőmives emberei igazán az emberiség és műveltség szeretetét hordanák annyira szi-vükben, mint hordják e szavakat ajkaikon, ők volnának a szerzetes rendek legbuzgóbb pártfogói. Szerzetes rend nél-kül sehol nem kezdődött, sehol nem virágzott, sehol állandó nein volt a műveltség. De más az, mit a szabadelvűek, kőmivesek beszélnek, más az, amit a k a r n a k . Az ő szavaik s z a -badság, egyenlőség' nem elv, hanem csak eszköz kárhozatos czéljaiknak kivitelére. A műveltség előmozdítására a müveit-ségnek első úttörőit a k a r j á k összetörni ; szavaikat tetteikkel czáfolják, törekvéseiket aljas szineskedésnek bizonyitják a

világ előtt. „Eapropter hujusmodi homines acerbo sane odio insectantur religiosas familias, quamvis de re Christiana, ci-vili ac literaria summopere méritas, et blaterant easdem nul-lám habere existendi rationem." ')

Folyó évben is a franczia senatusban, a képviselők házában Gruéroult, Havin, Bonjean a szerzetesek ellen, mint henye, mint nemzetgazdászati j a v a k terméketlen emésztői ellen szónokoltak. A k i k k e l váltókat nem forgatványoznak, kiket üzletben, kereskedésben nem látnak, gondolják, hogy azoktól semmi hasznot nem húznak : és ha a szerzeteseket ezen anyagi üzletben látnák, ők volnának, kik az ily üzletet a szerzeteseknek legnagyobb bünül felróvnák.

Ott vannak a sz. benedekiek, premontreiek, cisterek, kiknek multjok, jelenjök, jövőjök a tudomány, az oktatás, kik az emberiségnek oly szolgálatot tettek és tesznek, hogy ezt a szerzetes rendek legkonokabb ellenségei sem tagad-t á k . Tudományos férfiaik tagad-tisztagad-teltagad-tetagad-tnek mindazok áltagad-tal, kik elég képesek magát a tudományt tisztelni.

Ott vannak a szerzetesek, kik a földet véres verité-kökkel mivelték és mivelik, a trappisták,- ott v a n n a k mások, kik csekély terjedelmű földeiken mintagazdászatot állítanak, s terméseikkel, barmaikkal minden kiállításokon mindig az első érmeket nyerik. Mily henyék eme szerzetesek, kik emésztenek, de nem tenyésztenek ! Mily keveset vesz tőlök a nép ! Mit termeszt a bíró, a közigazgatási hivatalnok ? Semmit, mégis szükséges : szükséges a szerzetes is a szellemi j a v a k termesztése miatt, melyek oly szükségesek e földön, mint a mindennapi k e n y é r . Non de solo pane vivit homo. 2) Ott vannak a ferencziek, domonkosok, capucinusok, carmeliták, kik prédikálnak, katechizálnak a városokban, a tanyákon, szőlőházakban, gyóntatnak, engesztelnek ; kik felkeresik azokat, kik nem kereshetik, vagy felkeresni nem szokták a templomot, m e g j á r j á k a hegyes vidékek szétszórt kunyhóit, a szénégetők tanyáit, az a k n á k nyílásait, mélyeit, hirdetik az Istent, ennek örök törvényeit, igazságait ; j á r n a k mezítláb, sanyaruan élnek, nem k é r n e k , nem követelnek semmit ; hol van nyomor, melynek enyhitésére, hol életszük-ség, melynek fedezésére nem sietne a szerzetes '? Nem üzér-k e d i üzér-k , nem n y e r e üzér-k e d i üzér-k , ez az ö hibája a mai nyereüzér-kedő, üzérkedő világban. Anyagi hasznokat követelnek a szerze-testől, mikor szellemi j a v a k a t nyújt ; ha szellemi j a v a k he-lyett anyagi hasznokat adna a szerzetes, szellemi hasznokat követelnének tőle. Most henye, mivel nem üzér ; ha üzér lenne, vádolnák, hogy romlott. A jezsuiták eltörlésénél 1769-ben ezen körülmény vettetett leginkább a mérlegbe.

Ott vannak a szerzetesek, férfiak ugy mint nők, kik házaikban elvonulva, külön külön fölebbvaló fegyelme alatt élve, kemény deszkán alusznak, hamar kelnek, későn fe-kiisznek, oly étellel élnek, milyennel a külvilágban a konyha-cseléd sem elégednék meg, imádkoznak azok helyett és azokért, kik imádkozni nem szoktak, böjtölnek azokért, kik dobzódnak, az Isten irgalmasságát könyörgik azok fölé, k i k az Isten igazságait (justitias) elfelejtették; ezek az

anyagi-') E n c y c l . , Q u a n t a cura' 1864 dec. 8.

г) „ V e r u m ecquis non videt, planeque sentit, hominum societatem religionis ac verae j u s t i t i a e vineulis solutam nullum aliud profecto propo-sitnm habere posse,nisi seopum eomparandi cumulandique opes n u l l a m q u e aliam in suis actionibuB legem sequi, nisi indomitam aniini cupiditatem inserviendi propriis voluptatibus e t c o m m o d i s ? " — „ Q u a n t a c u r a , " encycl.

1 8 *

1 3 g « « . _ ság-ban elsülyedt társadalomnak elrejtett gyöngyei, az

em-beri méltóság példányai ; ezek t u n y á k , ezek herék, ezek henyék, kiknek élete m u n k a ; ezek fosztogatnak, vesztegetnek a társadalomban, igen mert . . . szüntelen csak n y ú j t j á k a javakat, melyeknek hiánya napról napra érezhetőbb, — mert példányai oly erényeknek, melyek az emberiség dicsőségei, de miket az animaíis homo tisztelni sem képes többé.

Ott v a n n a k a hitküldérek, kiknek egyik része a papi-rend jeleseiből is áll, de nagyobb részt, és a legveszedelme-sebb, legnehezebb tájakon szerzetesekből ; ott vannak a világ minden részein, hódítják azokat, kiket fegyver meg nem hódithatott, az Istennek és emberiségnek megnyerik azokat, kiket semmi földi hatalom meg nem nyerhetett, a műveltség nagy fájába beojtják, mint legnagyobb remény -nyel kecsegtető á g a k a t . Kiket a hatalom csak megtörni dott, de nem meghajlítani, kiket az ágyú csak megölni tu-dott, de nem meghódítani : azok egy De-Smet atyának lábai-hoz hódolva borulnak. „Vadaim közé kívánkozom, ott van az én örömem, ott fogok én meghalni." De-Smet atya szavait Ostendéből, mikor hajóra szállva belga honliaitól hatodszor búcsúzott, csak szerzetes t u d j a mondani, és akinek szivében a kath. szeretet lángja ég.

Tekintsük ö r ö m ü n k r e , megelégedésünkre a hitkül-déri állomásokat, ezeknek munkás személyeit, és a megtér-tek számait. A hitküldéri ügy hazánkban is melegen ápolta-tik, s reményünk van, hogy még jobban fog ápoltatni. A lelkipásztorok a nm. s főt. püspökök szándéka szerint fognak eljárni, ha évenkint kétszer, négyszer a hitküldérségi ügyről fognak a népnek oktatást adni.

Áldozni a közös egyházért annyi, mint az Istennek or-szágát terjeszteni ; ahova nem mehetünk , filléreinket küld-j ü k , melyen a hitküldérek élhessenek, i s k o l á k a t , tem-plomokat építhessenek, s hogy ez sikerüljön, imádkozzunk az Istenhez.

Alapul veszszük „ I missionarii apostoliéi italiani dal db.

Giuseppe Ortalda," melytől a Civiltà cattolica is közlése-ket tett.

Vegyük először az apostoli helyettességeket : Város. Hitküldér. Katholikus.

A s i a .

Aleppo. 25 80,000

Többi kisasiai városok. 70 100,000 C h i n a é s s z o m s z é d o r

-s z á g o k

Xensi 16 30,000

Xansi 12 20,000

Hu-pé 25 15,865

Hu-nan 7 10,000

Sut-chuen éjsz. 15 23,000

„ keleti . . 12 17,000

„ déli . . . 14 20,000

Konei-Kon . . . . 7 10,000

Lassa 5 7,000

J u n - n a n 6 8,000

Fokién 14 30,000

N a n k i n g 36 73,000

P e k i n g éjszaki . . . 17 30,000

Város. Hitküldér. Katholikus.

P e k i n g déli . . . . 15 26,000

„ keleti . . 12 13,000

Tse-kiang . . . . 6 5,000

Kiang-si 8 10,000

Leaotung . . . . 9 11,000

Mongolia 8 10,000

Xan-ting 11 12,000

lio-nan 6 5,000

Siam nyugoti . . 12 10,000

„ keleti . . . 20 30,000

Cochinchina keleti 29 32,000

„ éjszaki 21 25,000

„ nyugoti . . 19 30,000

Cambodge . . . . 10 15,000

T o n k i n g keleti . . . 18 54,200

„ nyugoti . . . 85 135,000

,, déli . . . 49 80,000

„ közép . . . 62 150,000

12 15,000

I n d i a , J a p a n.

J a p a n 10 12,000

Ava, P e g u . . . . 11 8,000 Bombay déli . . . . 20 15,000

„ éjszaki . . . . 15 13,000 Bengal nyugoti . . . 12 15,000

„ keleti . . 6 9,000

Ceylan, Colombo 18 84,900

,, J a f n a p a t a m 17 60,000 H y d e r a b a d . . . . 7 4,000

Visagapatam . . . 15 100,000

Mayssur 16 17,110

^.Coimbatur . . . . 11 17,200

Sardhama . . . . 12 15,000

A g r a 25 20,000

P a t n a 10 4,000

Verapoli 368 230,000!)

Сanara 31 40,000«)

Quilon 25 50,000 3)

Madura 37 140,000

A p o s t o l i d e l e g a t i o . Persia, Mesopotamia

Kurdia, Armenia . . 30 25,000

Syria 54 28,976

A p o s t o l i p r a e f e c t u r a

Aden 3 1,300

Honkong 7 5,000

Qaang-si 31 40,000

India franczia 12 7,000

„ holland 7 11,000

Labaon 6 3,000

Mindössze . . . . 1514 2,021,652

') L a t i n pap 28, syrus 340.

) Benszülött pap 24.

) Benszülött pap 17.

—»м 139 *+-—

P E S T , augustus 20. — Lapszerkesztőt karnagyhoz hasonlítanék. Integet jobbra balra, keze hol gyorsan, hol lassabban j á r föl s alá és keresztben, és e szerint dolgoznak m u n k a t á r s a i is Hol ez, hol amaz szólal meg, majd élesebben, m a j d óvatosan kürtölik azon eszméket, miket a szerkesztő, mint karnagy, eléjök tőn ; az előfizetők ellenben, a nagy kö-zönség, mely a zene, vagy a lapnak iránya szerint majd nemes buzgalommal telik el Istenért, királyért, hazáért, m a j d tánczra kél könnyelműen tréfálva azzal ami szent, és megbarátkozva azzal ami nemtelen.

Hogy egyszerre kimondjam , a P. Lloyd-ról a k a r o k szólni. E lapnak olvasóközönsége nagy, és így nem lehetünk közönyösek az iránt, mily nótát f ú j n a k a n n a k fő- al- és bei-munkatársai Weisskircher urnák igazgatása alatt. Kereske-delmi szempontból a lap jelesnek mondatik. Azért lia guba-csot, r e p c z é t , marhabőrt , faggyút, rongyokat sat eladni vagy venni akarsz, ama lapból tájékozhatod magadat a pi-aczi árakat, és a forgalmat illetőleg. De lia ugyan-e lapban vallásos kérdések érintetnek, és ezekre nézve irányeszmék hordatnak a kereskedő világ elé, a k k o r ezen méltán elcsu-dálkozunk. E z már kissé kereskedésen kivül van, í g y jónak vélte a P. Lloyd Lisztnek Dante „l'Inferno"-járól irt sym-phoniáját bírálgatván, megjegyezni, miszerint különös dolog ugyan, hogy nagy hazánkfia ép ezt választotta nagyszerű szerzeménye tárgyául; mindazonáltal sat. (következik a zene

dicsérete.) No j a j n e k ü n k , ha a kereskedő világban nem hisznek többé poklot !

Lássuk tehát, mit hinnének inkább a P. Lloydban.

Nem mondják ugyan ki világosan, mert Istennek hála! ínég nem jutottunk annyira, hogy bizonyos pogány eszméket leplezetlenül lenne szabad kimondani; de példázatokban, báránybőrben (bőrökről szóltam feljebb) mutogatnak ne-k ü n ne-k u j a ne-keresztény hit tanaival ellenne-kező eszméne-ket. í g y a P. Lloyd egész ártatlansággal egyik tárczaczikkében nép-ünnepet ir le, melyet Helvecziának Vevey városában a sző-lömivesek tartottak. E g y pár ifjú nő mint Pales, a tavasz istennője és mint Ceres, a nyár istennője valának öltözve, míg egy legény Bachus szerepét viselé. Leírja mily „igéző kellemmel tánczoltak a szereplő személyek, és hogy a nézők többnyire falusi nép voltak, k i k ily mütánczot so-ha sem láttak, kik legfölebb vasárnapokon szoktak egy-egy hársfa alatt egyszerű keringőt j á r n i . " Nagyon jó kedvű le-hetett a feuilletonista, mert „heiterer Bachusdienst"-féle ki-fejezést használ természetesen minden czélzás nélkül.

Honny soit, qui mal y pense. Csakhogy a szavakból Ítélve, a czikkiró nem kis műveltségi haladást látszik föllelni abban, hogy már a tudatlan földnépe is élvezetet kezd találni ily látványokban, és mivel ezt n é k ü n k pestieknek, sőt a vidék-nek is mondja el, gyaníthatni, hogy ily pogáayszerü nép • ünnepélyeket nálunk is szivesen látna. — „Sión őrei vi-gyázzatok !" kiáltanám, ha éji őr volnék, de így csak sze-r é n y dongással akasze-rom figyelmeztetni az illetőket ily tö-rekvésekre, annál is inkább, mivel egy ,,uj korszak"-ra való hajlam nálunk sem hiányzik. Élénken emlékezünk az egy-két év előtt Pesten tartott „dinnye-ünnep"-ekre. (O santi pepones !) Mit mondana Helvecziában ily ünnepélyekhez sz. Gál, sz. Kilián, sz. Galambos ? (Columbanus) Ami ko-moly magyar népünket illeti, nagyobb és tisztább élvezet

ennek Liszt Ferencz ,,sz. E r z s é b e t " oratoriuma, mint oly dévaj táncz, melyben ifjú bachansok és bachansnők j á r n a k szilaj keringőt.

Darázs.

B E L L A T I N C Z , szombathelyi egyházmegye aug. ele-j é n . „Non possumus nos, quae vidimus et audivimus, non

loqui." A látott és hallott és itt leirt dolgok nem lesznek vi-lágfontosságu események; hanem egy vidéknek, mely hit-egységét híven megőrizte, hitéletéről híven tanúskodó tö-redékrajzok, arra szánvák, hogy Isten előtt rokonérzelmü olvasókkal megoszszák örömeinket, hogy élénkebbekké s tartósbakká legyenek, ugy szintén bajainkat is, hogy köny-nyebben elviselhetők legyenek, azon ismeretes német köz-mondás szerint : „Getheilte F r e u d e ist eine doppelte F r e u d e , und getheilter Schmerz ist ein halber Schmerz."

X. mezőváros müveit közönsége a folyó évben farsangi tánczvigalmát sem előbb, sem utóbb, hanem épen szombati éjszakán látta legjobbnak megtartani. E z különös dolog ; de még különösebb az, hogy nem mulasztotta el a papokat meghívni a vasárnap reggeléig elhúzódott mulatságra ; nem tudni, gyöngéd figyelemből tette-e ? csak az bizonyos, hogy az ilyetén vagy az olyran pénteki reggelig tartó tánczmu-latságokon (ez utóbbi más mezővárosban történt) a katho-lika egyházához hiv népnek szine, j a v a kesereg, a földi gondokba torkig elmerült pedig az előkelőbbek példája után indulva szent Péter és Pál ünnepén a délutáni isteniszolgá-lat aisteniszolgá-latt merészkedett szénával terhelt szekeret három szol-gabírói járáson keresztül akadálytalanul vinni. Nemcsak Pes-ten, nemcsak a nagyobb városokban, hanem kisebb Jhelysé-gekben is terjed már a sátán országa, nem akadályozza senki, hacsak forró imáink n e m : Pater n o s t e r . . . . adveniat regnum tuum !

E z e n és sok másnemű keserveink ellenében örömet hozott a jubilaeum, melyben néposztályunk kitűnő buzga-lommal és áhítattal vett részt. A templom n a p o n k i n t késő estig látogattatott gyónó vagy ajtatoskodó hi vek által. Né-melyik négyszer-ötször is kénytelen volt reggel hat órától egész déltájig várakozni, ameddig t. i. várhatott mig oda juthatott a gyóntatószékhez, és türelme még sem hagyta el.

Ide is iliik : inessis quideui m u l t a , operarii autem pauci.

(Luc. 10, 2.) Ily dicséretes buzgalmat be üdvös volna, ha lehetne, népmissio megtartása által a hitélet hasznára tartósan és eredménydúsan kamatoztatni, inondogatá több-ször jámbor óhaj gyanánt a helybeli nagyont. plébános ur.

Es ha meggondoljuk, hogy népünk vallásossága átalában, daczára a jubilaeumi időszaknak, daczára a Szűz Mária kegyhelyei iránt táplált és különösen dicsérendő kegyele-tének, egy mákszemnyit sem különbözik attól, mely a „ R e l . "

folyó félévi 11-ik számában rajzolva volt, a népmissio égető szükségnek bizonyul be. Ehhez járul, hogy népünkből né-hányan a tavali aprilisban Ráczkanizsán (Muraközben) a stridói plébániába (ezen Strido szent Jeromost szülöttjének vallja) kebelezett fiókegyházban két buzgó jezsuita atya által szláv nyelven megtartott missio áldásaiban részesültek, s igy az az iránti előszeretetet másokban is ébresztik. Hogy minél több helyen és minél könnyebb módon megtarthassuk a missiokat, erre nézve nem titkolhatjuk azon jámbor óha-j u n k a t a papi congregatiók szép és életre való eszméóha-je iránt.

M 1 4 0 t ú

In document Religio, 1865. 2. félév (Pldal 142-146)