lehet akkor kikerülni a pantheismust, melynek
ne-vétől ijedeztek ? Igen könnyen, felelnek ; csak
egyet-len distinctiót kell tenni s szemeid előtt áll a mély,
örök vonal, mely elválasztja bálványától az Istent,
s az atheusoktól az Isten igaz imádóit. Identikus
te-hát az Isten a világgal ? Az elmés metapliysicus itt
distinguál s azt mondja: substantiára nézve azonos,
hanem logice nem azonos Isten a világgal. Ez azon
talap, melyre állíttatik az isteni eszmének
épitmé-nye. Az épités következőleg történik: Az Isten
va-lódi eszméjéhez úgymond — két uton, elmém
kétféle működése által juthatok ; az egyik abstractio,
a másik synthesis. Ne ijedjen meg e nagy szavaktól,
meg fogja látni, hogy mily csudálatos egyszerűségbe
futamodik e két ut. Midőn én e mindenség mozgó és
változó szinterét tekintem, reálisáivá találom rajta a
végest, viszonylagost, contingenst, egyedit,
tökélet-lent. De ugyanazon időben a realitás eszméi
fölkel-tik bennem az ezeknek megfelelő és velők
párhuza-mos eszméit a végtelennek, az egy átalános, a
szük-ségszerű, az egyetemes,a tökéletesnek; ezen eszmék
levontak és elválaszthatók a realitástól elmémnek
lényegesen sajátszerű működése által. Ez az
ab-stractio szerinti eljárás. Most következik a
má-sodik; eddig úgyszólván a falakat emeltük, még
egy lépést és betetőzzük az épületet. A szellem
synthetikus működése által állítsuk össze a
végte-35 «
len, az egyátalános, az egyetemes, a tökéletes eszméit, mint együvé állitja az építész az épület tetőzetét, vagy az ács a s z a r u f á k a t . Már most ama k ö z é p eszme, mely az értelmi pyramis csúcsáról leragyog, amaz eszme, mely az eszményi világ minden sugarát magába foglalja, ezen eszme az Isten, ez az egyedüli Isten, s nincs kívüle más Isten. Az igy felfo-gott Isten az igaz Isten, és miért igaz ? Boruljatok le az em-beri elme előtt — azért, mert a helyett, hogy reális lenne, csupán ideális, oly módon, hogyha m e g s z ű n n é k lenni eszmé-nyi a végből, hogy reális legyen, megszűnt lenni Isten is.
íme, ez a lélek két működésének eredménye. Isten ez a vi-lág eszméje, s a vivi-lág ez az Isten valárdsága, realitása. A valárdság még nem Isten, hanem csak Istenségre törekvő irányzat, és igy mikor Istenné lesz, megszűnik lenni realitás.
Mielőtt istenségre j u t n a az Isten, valódi, de tökéletlen ; és elérve az istenséget, tökélyre megszűnik lenni Isten. E z e n Isten k é t a r c z u J á n u s , eszményi és valódi, az első oldalról tekintve egész, tökélyes Isten, csak a realitás hiányzik nála;
más oldalról tekintve, reális, de ismét egynek, az istenségnek híjával vagyon. É s igy ezen Isten mindig a keletkezés ut-jain halad. Kiindulási pontja a meghatározhatatlan absolu-tum, azaz a semmi. Mihelyt innét kiindult, a természetében levő növekedő erőnél fogva önmagától sodortatik a realitás egymást fölváltó változatain, szakadatlanul emelkedik, mig elérte legmagasabb pontját, az e m b e r t ; itt eme végtelen, mit senki sem látott, senki sem ismer, ö n m a g á n a k ismerete és t u d a t á r a jön. E z e n ismeret eleinte homályos, zilált, de mely azon a r á n y b a n tisztul és szabatosodik, amelyben halad az ember az eszmény felé, mig az abstractio segélyével az egyetemes eszméhez ér, ami Isten, vagyis a lét legfőbb csúcsa.
Már most ezen I s t e n s é g n e k , mit oly n a g y bajjal kü-lönböztettünk meg a homályos metaphysica felhőiben, ezen csudálatos fölségü Isten hol lakik, m e r r e van szentélye ? E r r e szerintük k ö n n y ű a felelet. E z e n absti-actio a szellem-ben történik, mely abstrahál, és igy az u j metaphysica Is-tene sehol sem lakik, mint az emberi elmében, hol keletke-zett. „ I g e n — m o n d j á k ők — az Isten, kiről a bölcsész azt gondolja, hogy elhúzódva él a csendes és üres örökkévalóság m a g á n y á b a n , ezen Isten realitása nem egyéb, mint az eszme;
nincs más trónja, mint a szellem. A sok beszédből tehát ez az egy h a s z n u n k van immár, hogy az Isten csupán szelle-mem abstractiója, az I s t e n eszméje, maga az Isten, az én szel-lememben keletkezik, és mint egy mély itéletü itész mondja :
„ I s t e n r e gondolni annyi, mint teremteni őt." E z e n isteni spectrum, a pantheismus ezen u j álma ez, egy ú j k o r i bölcsész szerint „ v é g m a r a d é k a ama lombiknak, hol elpárologtatták a vallást, s ott is n e m egyébre való, minthogy a rendszer egy l y u k á t betömje." E z e n hóbortos okoskodás, mit az u j me-taphysica gyümölcsekint ékes szavakkal fölczifrázva árul-n a k , alapjábaárul-n árul-nem egyéb, miárul-nt a tudomáárul-ny fölforgatása, mit a következőkben kimutatunk. (Folyt.)
Zádori János.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jul. 13-án. Gyilkosság önmagán s másokon a je-lenlegi műveltségnek egyik jelensége. Városról városra, hol lapocska jelenik meg, alig van egy hét, egy hónap, hogy
<
egy v a g y több gyilkosságról ne olvasnánk tudósitást. A n a g y lapok a kicsinyeknek tudósításait, vegyes közleménye-ikbe felvéve, napról n a p r a több gyászos példát hoznak köz-tudomásra. Hol a mai műveltség legmagasabb, legszélesebb, ott a gyilkosságok is leggyakoriabbak. H a z á n k b a n , ha csak .1848 előtti időre gondolunk, tiz év alatt annyi gyilkosság nem történt, mint most egy év alatt. Pesten 12 nap alatt három ügyvéd gyilkolta meg magát, egyik eltűnt, podgyá-szát Győrött találták. Minden osztályt, minden nemet, min-den k o r t e bűnben, e merényben találunk. Az esetek soka-sága borzalomig megy. IJgyvéd, kereskedő, kézmives, hiva-talnok, szolga, tehetős apa, vagy ennek fia, leánya, 20 évtől lefelé 10-ig öngyilkosságot követ, vagy vad indulatjában, sőt hosszú tervezés, leselkedés után mást gyilkol. A papi rend is mutat egy Vergiert, mutatott öngyilkost is. Napról n a p r a szaporodik a merény az élet ellen. A merényt már a paraszt cselédek, szolgálók megkísértik. Az élet kevés becscsel bir, mivel magas rendeltetése nem becsültetik. Va-lóban önmagában véve a tartózkodást e földön, egy órai nélkülözésre, egy napi fájdalomra sem méltó. P a t e t exitus.
Aki szemeit elforditja az Istentől, nem ismeri önmagát, ki nem él az I s t e n n e k , m a g á n a k sem fog a k a r n i élni, aki nem imádja az Istent, gyűlölni fogja önmagát. A gyilkosságok k ú t f e j e a vallástalanság, alkalma a szenvedés, rúgója a vad vágy. Nincs erő a szenvedésre, a türelemre.
Puszta jelenségnek mondjuk-e a gyilkolást a mai mű-veltségben, vagy pedig természetes kifolyásnak abból ? H a kölföldre tekintünk, ha saját h a z á n k b a n előfordult p é l d á k a t latoljuk, puszta jelenségnek nem m o n d h a t j u k . I t t ok és okozat vagyon. H a z á n k a politikai ösvényen együtt h a l a d E u -rópával, minden politikai tévelyeit osztja, most már bűneit, merényeit utánozza.
Minden mi a lelki erőt gyengíti, a p a s z t j a , gyilkolásra vezet. A természetfölötti erőnek hiánya a nagy bűnösöknél, a nem katholikusoknál már maga oly gyengesége a lelki-erönek, mely rendkívüli vagy csak nagyobb csapásokat sem képes erkölcsösen eltűrni. De legalább a természeti erkölcsi erő m a r a d n a meg, ha erkölcsösen el sem t ű r n é k a csapáso-kat, a nagyobb szenvedéseket, eltűrnék erkölcstelenül, de mégis eltűrnék. H a n e m ha a külső viszonyok sokáig t ö r i k , f o j t j á k a természeti erőt, meg is törik ezt, s m e g v a n az ön-gyilkolás. A pulyaság megvetendő példánya ! Nincs erő a teherviselésre.J)
Az élvezetvágy ég, sarkal, h a j t . E v á g y kielégithetlen.
A kielégítés elgyengülés, végképeni erkölcsi elsatnyulás. A k é j elpuhít, a nélkülözés edz, ezt a régiek is t u d t á k . Sarda-napal Niniveben magát, ágyasait, gyermekeit, szolgáit tűz-zel gyilkolta meg. Elégitsd ki vágyaidat, pulya lészesz, el-unod éltedet, undorodni fogsz attól, miben örömödet találtad, környezni fog a gondolat, hogy rázd le az életet magadról : ha vágyaidat nem elégítheted ki, emészteni fognak azok, teher lesz életed. Gyilkolják magokat, k i k szegénységet,
' ) „Animi est ista mollities, non virtus, inopiam paullisper ferre non posse. Qui se ultro morti offerant, facilius reperiuntur, quam qui dolorem patienter f e r a n t . " Caesar, de bello gall. 1. 7. 77.
5*
36 t+—
vagy bűneikből támadó szégyent nem képesek elviselni ; gyilkolják magokat azok is, kiknek házuk, s gazdászati ügyük ép rendben van. Pesten egy ügyvéd levelet ir a szo-bában levő nejéhez, kimegy a városligetbe, leül egy padra, fejbelövi magát. A levél igy szólt :,Eluntam életemet, neveld jól gyermekeimet.' Nincs hét, melyen két három hullát ne fognának ki a Dunából. Három éve egyik városban a Duna mentében egy nemes családnak legszebb reményű leánya, mig a szülék és rokonok templomban vannak, szivbe lövi magát. Miért '? Nem érte el azt, amit ohajtott. A gyilkolás a hajadonoknál már falukon is terjed. Nincs mi a vágyakat fékezze, nincs mi a természeti erőt magasítsa, az isteni ma-laszt, miután ezt elvetették, vagy nem is ismerik, megtörik a természeti lelkierő.
A kéjvágy nem a mai műveltségnek az egyik lényeges része ? Az állami hatalom nem a k a r mást, mint földi jólétet adni ; az egyház, a redemtio, a magas rendeltetés előtte ide-gen tárgyak, melyekkel törődni nem akar. E g y helyütt mondják: az állam atheus; más helyütt: az állam laicus ; har-madik helyen : az állam indifferens, stb. E g y i k állam con-cordatumot köt, hogy az egyházat nem fogja zaklatni, ez a közönyös állam ; másik a concordatumot, melyet kötött, akkor szegi meg, mikor kedve van a miniszternek ; Spanyolország egyetlen állam, mely a polgárok magasabb vallásos rendelte-tését is tekintetbe veszi, államvallást vall, ép e miatt Spa-nyolország a setétség, a türelmetlenség hazája. Religiot val-lani türelmetlenség, mivel ezt a kőmivesek Európában nem tűrik. Mit tesz a polgár az ő polgári, családi körében V kéjt vadász, és pénzt, mely kéjt hoz. Mikor volt a világon annyi lopás, annyi rablás, sőt, mi leginkább szomorít, a legmaga-sabb hivatalnokok piszkos viselete a megvesztegettetések-ben ? Országokkint e társadalmi baj rágódik a társadalom testén. Angolországban Westbury pecsétőr Hunt inditvá-nyára ilyesben marasztaltatott el. „Ami méltóság, ami ha-talom van a nemzetben, mind a lord-korlátnok által van képviselve. 0 a felsőháznak elnöke, ő az első államhiva-talnok, ö a királyné lelkismeretének az őre, ő a birói rend-szernek rendezője, a bírákat ő nevezi, legtöbb egyházi mél-tóságokat ő adományoz, ily első méltóság a vádpadon! ez a nemzet szégyenbélyege." I g y a polgárlap Times. Ós Roma sorsától csak egy lépés választ el minket, hazánk a világ undok bűneit nagyban kezdi utánozni.
A rabszolgákról mondja a történet, hogy gyilkolási eszközök hiányában a lehelet erőszakos visszatartása által gyilkolták meg magokat. Nem vagyunk-e szabadok ? Hon-nan a sok öngyilkosság V A pogány-világ r a j t u n k az ő bor-zadalmaival. A államárok lelkesebbjei elrémülnek, orvoslást nem is keresnek, mert hatalmukban nincsen. A szenvedély rabsága unalmassá teszi az életet, s merényekre izgat. A mongolok, kurilok, malayok oly hidegen döfik a kést a szi-vökbe, mint a mészáros az állatba. J a p a n b a n az öngyilkosság erény, az elitélteknél kitüntetés. Európában is pompával te-metik az öngyilkost, egy nemzetre gyászt erőszakoltak egy-szer, s ezen nemzet a magyar volt, siremléket emelnek, ko-szorúkat fonnak a párviadalban elesettnek. Mikor a bűn megtiszteltetik, az élő bűnre csábittatik. Az angolok leghaj-landóbbak e bűnre. Éghajlatuk komorsága, gyáraik egy-hangúsága, a kéjvágy, a nyervágy szakadatlan
örömtelen-sége, terhessé teszi az életet. Roma 1811 — 1845-ig csak 11 öngyilkost mutatott;1) London egy napon többet mutat fel.
Hova jut e szaporaság és dicsőség az öngyilkosságban ? Amint Aristoteles tanitott : ,volenti non fit injuria.' Ulpianus is irja, hogy ha a rabszolga magát meggyilkolja, csak ura ellen v é t ; ma is csak azt siratják, hogy a hazának még használhatott volna A bűn enyészik, a hasznosság, az érdek uralkodik ; ez ad igazságot, ez el is ítél.
Csak egy hiányzik, mit a kereszténység nem fog meg-engedni, hogy a polgári hatalom osztogasson engedélyt az öngyilkosságra, mint Athen Libanius szerint, vagy Keos Valerius Maximus szerint.2) A lelketlen stoa életbe lépett ; van Aristippus, van Hegesias, ki az öngyilkosnak apotheo-sist irjon, vagy együgyű lapiró, aki máig is adós, mily indokok védhetik, igazolhatják az öngyilkosságot. ,Cato habet, qua exeat,' melyet már Lactantius megczáfolt, sz.
Ágoston pulyaságnak nyilatkoztatott, ismét feléledt, nem pulyaság az öngyilkosság, de szánandó hősies elhatározás.
Seneca irta : „Non afferam mihi manus propter dolorem ; sic mori, vinci e s t ; " de hozzá t e t t e : „Hunc (dolorem) tamen si sciero perpetuo mihi esse patiendum: exibo, non propter ipsum, sed quia impedimento mihi futurus est ad omne, propter quod vivitur." (Ep. 24, 58) ,Propter quod vivitur,' a beteg test élvezetekre nem alkalmas.
A politikai, az állami és társadalmi tanok gyümölcsei igy nyilatkoznak. Az állam elszakad az egyháztól, a polgár is az Istentől; az állam nem ismer magasabb szabályt, a polgár is ugy tesz ; merényekbe lép az állam, hogy magán segítsen, követi őt a polgár amint tudja ; bűnös szövetséget köt az állam, s mondja, hogy ez neki szabad, oly szövetsé-geket köt a polgár is, mivel nem képzelheti, hogy ő oly bűntől letiltathatnék, melyért az államár dicséretet arat.
Igy megy az alkalmazás pontról pontra. Az ember magára hagyatva, a szenvedély felkorbácsolva, az életczél csak az élvezetekben kitűzve a k á r élvez, akár nem, öngyilkosságra jut ; mert a k á r élvez akár nem életunt lesz, s patet exitus.
Erőszak az állam ellen, erőszak a polgárok ellen, erő-szak a társadalmi körben, erőerő-szak a gazdagodásra, erőerő-szak az élvezetekre, erőszak mások és saját élete ellen. Ezt ne-vezzük mi barbárságnak. Erőszak mindenben.
I Pál czár meggyilkoltatik 180l-ben; Aréna, Ceracchi Saint-Iíégant és Carbon mint összeesküvők nyaktilón vesz-nek el; Lebon mérnököt 1802-ben az elysei mezőkön meg-gyilkolják, Cheikl Mohamed a wahabiták feje 1803-ban Osman szolgája által megöletik; Despard és társai I I I György király ellen törtek mind f e l a k a s z t a t t a k ; Cadoudal, Moreau, Pichegru 1804-ben az első consul ellen összeesküszik, j u n . 24-én 11-en kivégeztetnek, Pichegru saját ágyában meg-fojtva találtatik, Enghien herczeg 1804 mart. 20-án Vincen-nesben meglövetik.
>) W e r n e r , Die ehr. E t h i k , T. 2. p. 278. „O britain, in famous for suicide !" kiált fel Young, Complaints Night V. v. 4212.
2) Venenum eicuta temperatum in Massiliensium civitate publice custoditur, quod datur ei, qui causas sexcentis, id enim senatus ejus nomen est, exhibuit, propter quas mors sit illi expetenda, — — ut vel adversa, vel prospéra nimis usi fortuna, ultraque enim finiendi spiritus, ilia ne perseveret, haec, ne distituat, rationem praebuerit, comprobato exitu terminetur. Quain consuetudinem etiam in insula Kea sevari aiiirn-adverti." Memorab. 1. 2. ç. 1.
n 37 c
Villeneuve tengernagy Napoléon császár haragjától megretten, 1806 april 21-én magát megöli ; Mustafa a jani-csárok által ostromoltatva magát és palotáját levegőbe re-piti ; Napoléon császár Enghien herczeg után Palm nürn-bergi könyvárust 1806, Hofert 1809-ben főbelöveti, mivel az hazája mellett egy könyvet nyomatott, ez pedig Tirolért és császárjaért harczolt.
G-róf Fersent 1810 jun. 20-án a nép legyilkolja; Me-hemet-Ali 1811 mart. 1-én a mamelukokat egytöl-egyik k i i r t j a ; gr. Parceval 1812 maj. l l - é n , gr. d'Entraigues saját szolgáik által megöletnek ; Malet tábornok pártot üt, 1812 oct. 29-én kivégeztetik; 1814-ben 200 franczia royalista felakasztatik : Quesnel tábornok 1814-ben titkon eltűnik, teste a Szajnából huzatik k i ; 1815-ben Ney, Brune, Bertliier tábornagyok, Ramel, Labédoyère, César, Fancher, Murát király nyaktilón, vagy golyó által elvesznek ; Pétion tábor-nok 1818-ban mérget iszik; Kotzebuet Sand Károly 1819-ben, Berry herczeget 1820 febr. 13-án Louvel meggyilkolja ; Gergelyt, konstantinápolyi patriarchát 1821-ben saját hivei f e l a k a s z t j á k ; Ali, janinai basa, aki Parga városnak lakosait a csecsemőkkel együtt 1818-ban lemészárolta, 1822 febr.
5-én meggyilkoltatik, feje ajándokul a serailba küldetik; Chio fellázad, a törökök amnestiát Ígérnek, a város megnyílik, 25,000 lemészároltatik, 30,000 nő Konstantinápolyba, Da-maskusba, Khivába küldetik ; Elio tábornok Spanyolország-ban Venuessa kanonokot 1822 felakasztatja, a nép fellázad, Eliot magát akasztófára köti; íturbides Ágoston császár
1824 Mexicoban ; 1825-ben I Sándor meghal, katonai láza-dás tör ki, Miklós czár gyöz, vae victis ; 1826-ban a jani-csárok egytől-egyik legyilkoltatnak Konstantinápolyban ; Fauché-Borel 1829-én öngyilkos; Bourbon herczeg 1830 aug. 27-én függve találtatik saját szobájában;Capo-d'Istriát 1831 sept. 27-én Mavromikolis testvérek meggyilkolják, ők is megöletnek; Robert 1825. mart. 20-án báró Gross 1835 jun. 26-án öngyilkos; Bugeaud tábornok Dulongot, Girardin 1836 jul. 22-én Carrelt párbajban megöli; Praslin herczeg 1847-ben saját nejét megmérgezi ; d'Afre érsek saját vérét ontja, midőn a vérontást, mint a béke apostola, akadályozza ; Rossi 1848 nov. 15-én, I I I Károly pármai herczeg 1854 nov. 27 én, Sibour párisi érsek 1857 jan. 3-án sz. István templomában meggyilkoltatik ; Jégado Illona 1852 febr.
25-én a nyaktilón megvallja, hogy a bevádolt eseten kivül még más 25 embert megmérgezett; Danilo fejedelmet 1860-ban egy elégedetlen az utczán meglőtte.
Csak néhány, csak hirtelenében felkapott erőszakos halálesetek. Amint közeledünk 1800-tól 1830-ig, 1848-ig, 1865-ig gyakoriabbaknak találjuk. A ker. egyház művelt-séget hozott, mivel az erőszakot megszüntette, a jogot ural-kodásra emelte ; három százada az egyéni erőszakoskodás napszinre törekszik, családi körökben kegyetlenkedik, mig végre az állami szervezeteknél ,szavazattöbbség' czim alatt, mint az igazságnak, a jognak egyedüli alapja, kikiáltatott.
,Quanta cura' a szavazattöbbséget, mint egyetlen alapot a politikai jogokban és szervezésekben, kárhoztatja, az erö-szakot, a barbárságot elveti, a műveltséget, a jogot megmenti.
P E S T , julius 10-én. Rémitő hőség ! testben szivben ; a a testet hüsiti a Duna. a szivet mi ? . . . . a pénz. Szabad em-ber szabadabb akar lenni, neki semmi sem elég, még ha
Na-dar léghajóján a szabad levegőt is szeldeli. Pedig ép itt volna a legnagyobb rab legszűkebb tömlöczre szorítva. De van is benne valami ; magam is szeretek szabad lenni, mégis sok-szor az, mi zabolátlan szabadságomat szabályozza, szabadsá-gomat biztosítja. Es igy eme szabadságról, melyet mai hő-seink pengetnek, bátran lehet mondani : „ s z a b a d í t s meg minket e gonosztól." Amen. Salesi sz. Ferencz mondja, hogy a méh, midőn távol a kastól, a virág kelyheit látogatja s visszatérni készül, nehogy a közbetámadt vihar által ellen-kező irányba vitessék, lábai között apró kövecset tart. Kér-dem, e teher, mely röptét ugyan akadályozza, vagy is jobban mondva csak szabályozza, nem szolgál-e neki hasznára, üd-vére ? Sok ! sok ily terhektől meg a k a r n a k minket szabadí-tani a modern szabadságnak hősei, melyek tulajdonképen csak gyöngéd kötelékek, melyek az embernek röptét sza-bályozzák.
A régi államférfiak a birodalom jóllétére erkölcsöt kí-vántak. Probuin esse res est multis pecuniis utilior, mondá Demostenes. Korunk hősei csak keresetről, kereskedelem-ről, s pénzkereskedelem-ről, agióról, escomptekereskedelem-ről, renteről stb. stb. beszél-n e k . Ma pecubeszél-nia moribus bobeszél-nis utilior. A ker. kath. vallás tehát vaditja E u r ó p á t ; a kereskedelem azt felvilágosítja, az érdek pedig békiti s a pénz az emberek boldogságát szüli ; Titus Livius szavát : nisi in fide stet respublica, opibus non staturam, ') meghazudtolják, vagy a fides-t credit-nek ve-szik. A börze lesz az erkölcsök iskolája, a tudományok böl-csője s minden nemesnek mestere, az irigység minden emberi szenvedélynek antidotuma, az „ E n y é m " és a „ T i e d "
pedig valamennyi szivet «gyesiteni fog. Hol vagy tehát Carthágo ! felkiált Bergier, te oly jól hitted hasznodat előre kiszámitani, a tied volna mostan a dicsőség !
De hol volnál te emberi nem, ha a Mindenható, ha a kath. egyház rajtad meg nem könyörült volna V Csak börze, csak nyereség kell, hogy k é j lehessen, félre tehát a vasár-nappal, az ünneppel, ennek munkaszünetével.
„Observa diem sabbati" mondja Mojzes. (Deut cp. V.
12.) Septimus dies sabbati est, id est, requies Domini Dei tui.
Non faciès in eo quidquam operis tu, et filius tuus et filia servus et ancilla et bos et asinus et omne jumentum tuum et peregrinus qui est intra portas tuas, ut requiescat servus tuus et ancilla sua, sicut et tu.
r Memento quod ipse servieris (sine fine) in Egypto. E s mi legyen eme törvénynek egyik czélja?
A szolgát megőrizni minden túlterheléstől, melyre ta-lán urának határtalan haszonvágya kényszeritette volna.
Valamint pedig avégre adatott vala e parancsolat, nehogy a gazda csak haszon után hajhászván, a szolgát igy testileg s szellemileg tönkre ne tehesse: ugy az anyaszentegyház eme törvényének : „Statutos Ecclesiae festos dies celebrato" egyik czélja jelenleg is nem más : mint minden egyes embert fi-gyelmeztetni, hogy nyervágyát korlátozza, hogy non in solo pane vivit homo.
Az egyháznak eme valóban az emberi szabadságnak védelmére s biztosítására hozott törvényét az országok tör-vényei is támogatják.
Igy hazánkban, hogy kitérő ne legyek, 1772 oct. 13-án
' ) De off. 1. 3.
—m 38 i»
— 1775. maj. 7én. — valamint a lefolyt évtized alatt g y a k -r a n hozattak -rendeletek, melyek az Isten és az egyház tö-r- tör-vényei támogatására szolgálnak, hogy a vasár- s ünnep-n a p megülessék.
Mi történik p e d i g ? E g y i k vasárnapon az alsó dunaparton kilencz embert láttunk, kik n a g y lármával g e r e n d á -k a t ezipelte-k egyi-k helyről a mási-kra. Nem tudom mi czélra, e szálfák bélyeget k a p t a k , a vasárnapról szóló rendeletek is velők. M e n j ü n k t o v á b b ; a legfőbb utczákban, f ő k é p e n hol zsidók l a k n a k , v a s á r n a p délig délután valóságos zsibvásár tartatik, az ajtó nyilt, a kereskedő ott ül, az á t m e n ő k e t
Mi történik p e d i g ? E g y i k vasárnapon az alsó dunaparton kilencz embert láttunk, kik n a g y lármával g e r e n d á -k a t ezipelte-k egyi-k helyről a mási-kra. Nem tudom mi czélra, e szálfák bélyeget k a p t a k , a vasárnapról szóló rendeletek is velők. M e n j ü n k t o v á b b ; a legfőbb utczákban, f ő k é p e n hol zsidók l a k n a k , v a s á r n a p délig délután valóságos zsibvásár tartatik, az ajtó nyilt, a kereskedő ott ül, az á t m e n ő k e t