méltányosabb prot. irók is megvallják, hogy
katho-likusok voltak azok, kik a huguenotteákat a további
mészárlás ellen ótalmazták ; igy Popelinière,
ugyan-csak prot. iró, felhozza Aumale, Guise, Biron,
Bel-lievre herczegeket; felhozza a jó lelkű Hennueyer
de Lisieux főpapot, ki megyéjebeli huguenotteákat a
legfelsőbb parancs ellenére is ótalma alá vette, mely
atyai szeretetének azután azon áldásos gyümölcsét
élvezte, hogy az anyaszentegyház kebelébe majd
mindnyájan visszatértek. A romai pápa X I I I .
Ger-gely, igaz, hogy örült és Te Deumot is tartott, de
129 c
nem a 786 huguenottea legyilkoltatásaért, hanem mivel ugy volt értesítve, hogy a király és az ország roppant veszélytől szabadult meg egy álnok merény felfödözése és meghiúsítása által. A franczia kormány hivatalos emlékiratban közölte a többi kormányokkal a szerencsés esetet : miszerint a hugue-notteáknak fejedelmük vesztére czélzó összeesküvése napvi-lágra jővén, a kitörés perczében elnyomatott; — s igy a romai T e Deum is egyedül a kiráiy és az ország megmenté-seért tartatott, nem pedig az öldöklésért, mint ezt a józan ész sugalatán kivül Muretus alkalmi szónoklata is mutatja :
„veriti non sunt adversus illius regis caput et salutem coniu-rare, a quo post tot atrocia facinora non modo veniam con-secuti erant, sed etiam benigne et amanter excepti."
A ker. kath. hitnek alapelve a szeretet „szeresd a te uradat, Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden e r ő d b ő l . . . felebarátodat szeresd, mint önnön magadat" (sz. Máté 22 f. 38. 39. v.); erre tanította az ő hiveit a Megváltó Jézus, és tanítását saját példájával meg is erősítette; ennek a szellemében működött mindenkor, és működik jelenleg is az ő szeplőtelen araja, a ker. kath. anya-szentegyház ; innét látjuk azt, hogy az idők folyamában elő-forduló üldözések alatt mindenkor az üldözöttek — nem pedig az üldözök között volt : a roszat soha roszszal nem vi-szonozta, mert elvül kapta : benefacite his, qui oderunt vos és orate pro persequentibus et calumniantibus vos. (Máté 5 f. 44. v.) — H a találkozott fiai között, ki az ő elvével el-lenkezőt tanított, azt először, mint jó édes anya, szelíden iparkodott a tévutról visszatéríteni ; lia törekvése nem sike-rült, komolyabban lépett fel ; s ha a tévelygő még sem a k a r t szavára hallgatni, mint engedetlent és a roszban megátalko-dottat, isteni jegyesének parancsa szerint, kizárta kebléből ; és ez volt a legnagyobb büntetés, amit a megátalkodottra mért ; kezét vérrel soha nem szennyezte be. Hogy azután a világi hatalom az igy kiközösítettek iránt a végső szigorral j á r t el, annak az volt az oka, mert a világi hatalom kezelői meg voltak győződve, hogy aki az egyházban csendháborító, az mint világi alattvaló sem fogja magát békével viselni ; tudták azt, hogy az úr Jézus tanítása a trónok alapköve, a ki tehát e tanítást megtámadta, az magát az államot rendi-tette meg alapjában, amint ezt a történelem számtalan pél-dában mutatja. Innét van az, hogy még eddig minden hit-ujitó egyszersmind állam-csendháboritó is volt, mert u j elve-ket állítván fel, u j rendet is akart behozni, ami mindig erő-szakos rázkódásokra adott alkalmat. — Facta loquuntur.
A huguenotteák történetét most már a franczia protes-tánsok is saját igazi színben kezdik látni, s a lehozott itélet nem a katholikusokat, hanem a huguenotteákat sújtja. A párisi ,Revue indépendante' havi folyóirat febr. 1-én megje-lent füzetében egy prot. írótól egy jeles értekezést találunk
„La France et le Protestantisme" czim alatt, melyben az író igy szól : „A prot. pártnak mindenütt és minden időben föczélja volt legelőször is külön testületet képezni köztársa-sági alapokon. Nem volt elég, hogy törettessenek, ők még államot az államban akartak. Colignynek elmaradt kéziratai a Louvreban vannak letéve, melyekből kitűnik, hogy a hu-guenotteák teljesen elkészített tervvel bírtak Francziaor-szágban szövetséges köztársasági államot hozni létre." Te-hát lázadás, a királyi trón megdöntése, a haza
szétdarabo-lása. „ E czélra Francziaországot 80 tartományra osztották, 16 katonai kormányzó alatt. Később Damville huguenottea tábornagy 18 tartományt tervezett. A prot. Thou megborza-dott hazájának ezen megszakadásán. IV. Henrik után Rohan herczeg a huguenotteák táborának fővezére lett. U j köztár-sasági alkotmány kiáltatott ki, s a szervezet végletekig megalapittatott. A protestánsok, hogy tervüket kivihessék, saját királyuk ellen külfölddel szövetkeztek. E z állandó törekvése volt a keletkező sectának, nincs is más, amihez annyira ragaszkodott volna. Condé, a huguenotteák feje nem szégyelt szövetséget kötni Erzsébet angol királylyal, melynek értelmében Havre, Rouen, Dieppe városokat az angoloknak adta át, s ezért 140,000 aranyat kapott a pol-gárháború folytatására, „fönmaradván azonban az angolok-nak joga Calais városra," melyet Gruise herczeg nagy vér-ontással szerzett vissza a hazának. Ezen nemzetellenes cse-lekedetet Hume is kárhoztatta, s kárhoztatni fogja minden franczia is. A k k o r is voltak a huguenotteák között, kik emez aljas áruláson elborzadtak ; „mindazonáltal, írja Mézeray, a prot. pastorok oly hevesen szónokoltak mellette, hogy a szövetség ezen megszégyenítő feltételei elfogadtattak." A g -rippa d'Aubigné, aki az angolok bebocsátása miatt fejével lakolt, emlékiratában még dicsekszik aljas tettével: „az itélet az én dicsőségem és örömem," mondá ő. IV. Henrik tudta, hogy a huguenotteák külfölddel szövetkeznek a haza ellen ; kérte, intette őket, de hasztalan, a protestánsok sike-tek valának a hazafiság szavára. Megszakítani akarván a Franczia- és Spanyolország közötti szövetséget, követeket küldöttek Angolországba, a nassaui Moriczhoz, és Hollandba.
Külön tartományt követeltek Kázmér palatínus védelme alatt, akinek ezért Chateau-thierry herczegséget megígérték.
IV Henrik vallásszabadságot biztosított nekik, gondolván, hogy hazaárulásaikkal felhagynak. Csalatkozott : a hugue-notteák nem tudtak veszteg maradni. Azért halála óráján nagy aggodalmak között Medicis Maria jelenlétében igy szólt IV Henrik az ő örököséhez : „ A huguenotteák F r a n -cziaországnak ellenségei, hamarább vagy később, fegyverre kerül a dolog velők." Hamar teljesedett a haldokló király jóslata. A huguenotteák azonnal fegyvert fogtak, La Ro-chellet elfoglalták.
Rohan herczeg Spanyolország zsoldjába állott F r a n -cziaország, saját hazája ellen. A megkötött szövetség szerint kapott évenkint 600,000 aranyat, s köteles volt 12,000 fegy-verest tartani, Languédocba berontani, Dauphinet, és Pro-vincet elfoglalni, s a spanyol király tudta és engedelme nél-kül semmi egyességre sem lépni a franczia királylyal. A hu-guenotteák zsinatainak lefoglalt okmányai mutatják, hogy Cromwell pártfogásába adták magokat. Bayle is elismeri, hogy 1630-ban huguenotte követek Cromwellel szerződtek.
Ily szövetségben voltak az oraniai herczeggel is. E n n e k Honfleur várát ígérték. Soulavie az ő emlékirataiban említi, hogy a cévennesi lázadás is angol pénzen történt. A hugue-notteák szövetséggel, és pénzért kötelezték magokat, hogy hazájukban szakadatlanul lázadásokat fognak szitni, hazá-j u k a t gyengiteni, a külföldi hatalmaknak prédára adni."
„ X I V Lajos a kérdéseket középen szokta ketté vágni.
A nantesi edictum visszavonása csak a huguenotteák foly-tonos pártütéseinek, s lázadási, árulási szándékaiknak volt
17*
büntetése. H o g y a n adhatott volna a törvényes király szabad-ságot, büntetlenséget a lázadóknak ? „Semmi sincs oly nagy-szerű, irá Sévigné, mint az edictum visszavonása." Tellier korlátnok, midőn a pecsétet a visszavonási parancsra nyomta volna, az a g g Simeon énekét énekelte. Bossuet a szószékről az eretnekség halálát hirdette, midőn a n a n t e s i edictum visz-szavonását megtudta. Mindenkitől igazságos, nemes, haza-fias t é n y n e k tekintetett. Massillon, Fléchier szinte ugy szól-t a k . A r m a n d m a g a a j a n s é n i s szól-t á k nevében üdvözölszól-te az edi-ctum visszavonását. Lesueur festész ennek emlékére a ver-saillesi palotában egy termet festett, melyben az eretnekség vesztét undok állatok eltapostatásában tüntette elő. P á r i s városa érczoszlopot emeltetett a haza megszabadulásaért, az egész városi néptömeg a templomokban ezért I s t e n n e k hálát adott. A nemzet saját megmenekülését látta benne."
I g y egy franczia protestáns tudományos lap a hugue-notteákról. A 200 éves szakadozottságnak X I V Lajos vas-k a r j a véget vetett, a pártos főuravas-kat f é vas-k r e vette. Mi volt tehát a párisi vérmenyegző ? A huguenotteák által a k a t h o -likus nemzet, király, és haza ellen keltett háborúnak egyik v é r e s episodja, melyben a huguenotteák vesztesek lettek.
Tóth József.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , aug. 23-án. Hallottak-e már valamit elérzéke-nyült darázsról v a g y darázstól ? Van szerencsém magamat bemutatni, — v e r v e x in patria — ki egészen áthatva, átszellemülve, elérzékenyülve vagyok Liszt F e r e n c z n e k szent E r -zsébet oratoriuma s D a n t e symfoniája által ; mert hijába, rég mondta már Ovid : artibus ingenuis pectora mollescunt aspe-ritasque fugit. Aphanae apinae! — A z é r t hát ne méltóztassa-n a k csudálkozméltóztassa-ni, ha ezeméltóztassa-n világhirü méltóztassa-nagy művészméltóztassa-nek vallásos, mélyen vallásos, — k é r e m nem grófszapárias omladozó, — sem szilágyias haladó, hanem rómailag vallásos oratoriuma, egy öreg d a r á z s n a k kebelét is fölmelegítette, asperitását el-vette, illetőleg f u l á n k j á t eltompította. Virbius Hyppolitus !
— Többet is mondhatnánk mi ezen n a g y művészről, hanem i n k á b b helyén lesz, ha más énekli meg őt, nem egy darázs ; k ü l ö n b e n , a d a r á z s n a k nem természete é n e k e l n i , ha el-kezdene, körülbelül oly hangzatu lenne zengeménye, mint a bérezi pókhé, mely vasárnaponkint szokott é n e k e l n i ; de mely ének a külvárosi kintornáktól kölcsönöztetett. Cama-r i n a m movet. — A zenének igazán bámulatos hatása van az emberekre, megmondotta már ezt körülbelül Ovid is : emollit mores, nec sinit esse feros. A z é r t v a g y u n k mi pestiek oly lágy erkölcsüek, mert opportune importune megmuzsikálnak minket, g y a k r a n már k o r a r e g g e l k e z d i k ezen művészetet, néha a templom közelében például a Hermina kápolna tő-szomszédságában ; pedig azért, hogy az ajtatoskodók az is-tenitisztelet alatt csak ugy olvadozzanak a harsonák halla-t á r a ; igaz ugyan, hogy zenélni csak ishalla-tenihalla-tiszhalla-telehalla-t uhalla-tán szabadna; de ki ügyelne ily a p r ó s á g o k r a ? aztán csak nem kívánhatni, hogy akinek nem kell istenitisztelet, az söre mel-lett ásítozzék! Azután megszokták már Pesten n a g y böjtben u g y mint pénteken, vagy bármily napon a lármás mulatsá-g o k a t ; zene uton-utfélen ; persze ut emolliantur mores ; a k i k e t illet ezen segíteni, legalább segíteni akarni, azok
már annyira megbárányultak — nec sinit esse feros, — hogy ezen dörömbölést természetesnek találják ; ha már v é g k é p e n nem lehetne az összütközést kikerülni : a k k o r lesz j ó t é k o n y előadás : protestáns intézetekre, zsidó egyletre, a z u t á n a lipótvárosi templomra; oh a r a n y korszak — oh mores molles!
lám a zenének mindenható ereje a b á r á n y meg a f a r k a s egy akolban zene mellett ; p e p e r a t a f a c u n d i a ! oh a pesti katholiku-sok oly szépen mulatnak, tánczolnak protestáns á r v a s más há-z a k r a ,ehá-z tolerantia practica, senex bulla dignus ! nálunk a ka-tholikusok jótékony előadást pusztán katholikus czélra alig t a r t a n a k , ezt k i v á n j a a tolerantia, a humanitás ; a protestánsok vagy zsidók j ó t é k o n y előadást alig rendeznek legalább rész-ben katholikus czélra ; ezt mi k i v á n j a ? nem t u d j u k ; hisz nem t u d h a t u n k mi mindent, qui timide rogat, docet negare ; ad populorum phaleras, ego te in cute novi! — Oh zene, te áldott zene ! hangjaidra leomolnak a kemény szivek jerikó-falai! templomainkban egyesíted a t e s t v é r e k e t ; hozzánk szalad aki szép zenét a k a r hallani, mert v a n n a k még lapok, melyek azt előre kikürtölik — nálunk azután lehet látni a valódi testvérülést ; a zsidó énekli : credo in Jesum Christum, a katholikus az oltárnak hátat forditva gyönyörködik Izrael-nek hódolatán ! oh te boldog ország ! Emollit mores, nec sinit esse feros ! váljon nem rólunk pestiekről irta ezeket Ovid ? N á l u n k az a szerénység, az nem tudom miféle erényes bá-t o r bá-t a l a n s á g alig bá-találhabá-tó már föl — az a mollibá-ties, az az ,adjon Isten engem k e n d n e k ' napi meg utczai renden van, kell-e még boldogabb korszak ? Oh ha nem volnék annyira elérzékenyülve, anetum requiro ! Liszt nem vette volna el fulánkomat, még soká tudnám boldogságunkat, finom er-kölcseinket ecsetelni. D e most — oh most bátortalan vagyok, nincs fulánkom ; azután meg a napokban jól megcsapdostak, fülesnek neveztek. Füles ! hogy ezt is halljam! Poena insula-ris ! eodem coryllo mederi ! É n a m a d a r a k fajához tartozom, nevezzenek tehát szárnyasnak, nem pedig fülesnek. Quid-quid calcat, rosa fiat ! Non rete accipitri tenditur, neque mil-vio. É n szegény öreg darázs ! Nimium ad rem in senecta attenti sumus. A z é r t hát ezután nem lesz fulánkom, soha se szóljak többé ? Oh ! nem kell nekem a testimonium pauper-tatisból készített paizs : „azt pedig előre megmondom, hogy ha (valaki) ez igénytelen soraimról a k á r m i t irna is, v a g y mondana, figyelembe sem fogom venni ;" én dongok, döngé-cselek szabadon, vigan, sebesen, csendesen, szállok, szállin-gok, — — en caso de los bienos mejor es el acto que la potencia, y en los males mejor la potencia que el acto.
Darázs.
K Á R O L Y - F E H É R V Á R , jul. 31-én Jól tudom, hogy a hosszas leírásoknak, melyeket néhány szó jellemzőleg kife-jezhetne, becses lapjában helyet nem enged. S ezt méltán te-szi. A tények, az események, melyekkel a „Religio" foglal-kozik, elég fontosok arra, hogy önmagok az igazság mérlegét lebillentsék, elég képesek a r r a , hogy az üres szavak nélkü-lözhető dicséretéről lemondjanak. Ily emberi dicséretre nem szoruló számos tényei és eseményei mellé engedélyével én is néhányat felemiitek erdélyi anyaszentegyházunk életéből, azon jó hitben, hogy ezek a magyarhoni vallásos élet jelvé-nyei mellett, egy ezután teljesen bevégzendő koszorúnak kedves és illatos virágait képezik, s E r d é l y b e n egy tevé-k e n y főpásztor életénetevé-k aranylánczszemeit tevé-kezditevé-k.
131
n-Ugyan is nagyméltóságú Fogarassy Mihály erdélyi püspök rövid idő alatt emlékezetes áldozatok által tette édessé az eltelt napok emlékét. Mert a bánfi-hunyadi híveknek fel-ajánlott 1000 frton kivül, az alvinczi elemi iskola j a v á r a 50 frt., az uj tusnádi kápolna javára 50 frt., a szebeni sz. Ferencz rendű szerzetesnők részére 50 frt., a nagy szebeni oltár-egy-letnek 50 frt., a károly-fehérvári szegényeknek az itteni ta-nácshoz 100 frt., a tusnádi elemi csapások által szenvedett híveknek 100 frt., s székesegyházának egy igen becses dísz-öltözéket ajándékozott, mely dús arany szövetből kellemes ékítményekkel egy casula, egy gremialé, három tiara, három pluviale és négy dalmatikából áll, s minden ezekhez tar-tozó ékítményekkel együtt a 3000 frt. bizton meghaladja.
De ezeknél sokkal becsesebb azon nemes fáradság és gond, melyet ő nmltga az áldozatoktól sem rettenve vissza, az ifjúság katholikus nevelésének előmozdítására és biztosí-tására szentel. Minden erdélyi rom. kathol. iskolák és nevelő intézetek főigazgatója lévén, addig is mig főpásztori gond-jaival a tavaliakat is vigasztalólag felkeresi, nagy megyéjé-nek székhelyén lévő első intézetére a papneveldére fordí-totta atyai figyelmét s annak az erdélyi kathol. hivek örvendetesen nevekvő számához képest mért nagyítását el-határozta, s az előleges építkezéseket e napokban megkez-detni parancsolta. S hogy az egyházi nevelés alapjai szilár-dak és tartósak legyenek, legkisebb kétkedés és késedelem nélkül kegyesen visszaállította a papneveldében két évig tartó előkészületi tanfolyamot, melynek eddig hiányát érezni igen, de tagadni nem lehetett A megyei szükségletek gon-dos fedezésére, julius 20-ára csődvizsgát hirdetett, melyen azok, kik az egyházi pályára magokat készeknek és képe-seknek ő nmlga és össze gyűlt tanácsosai előtt bebizonyiták, a nevelde tagjai közé huszonheten felvétettek. Ugyanezen napokban az erdélyi megye és sz. Ferencz szerzet részére 11 végzett növendéket a kisebb és nagyobb rendekben részesí-tett, s julius 25-én székesegyházában pappá szentelt, atyai-lag intvén őket, hogy egyházunk szent hitének és erkölcsei-nek védése és terjesztésében buzgók, bátrak és kitartók legyenek, s az egyház látható feje szentséges atyánk I X . Pius pápához törhetlenül vallásos ragaszkodással vonzód-ván, egyházi életöket a polgári erények koszorújával is dí-szítsék.
Elébb kell vala említenem azt, hogy ő nmlga székes-egyházi káptalanában julius 8-áról kelt kinevezése rende-letével, miután nsgos Lönhárt Ferencz pápai praelatus ur mint canonicus theologus kolosvári lelkésznek megválasztat-ván és megerősíttetvén, széke üresedésbe jött, nsgos Ferenczi József papneveidei igazgató urat mint eddigi canonicus ma-gistert canonicus theologussá, nsgos Bartsch Ferencz csil-lagász és id. iskolai kanonok urat canonicus magisterré s végül nsgos Bodnár Lajos ifj. iskolás kanonok, neveidei igaz-gató s megyei főszámvevő urat idősebb iskolás kanonokká fokozatosan előléptetni kegyeskedett, mindeniket csekély
módosítással eddigi tisztjeikben megtartván. — Ezen örven-detes tényét nmlgu főpásztorunknak elébb kell vala említe-nem, ha a mai nap, melyen a beigtatás ünnepélyesen meg-történt, az idő rendjétőli eltérést ki nem mentené. Igen kedves volt hallani nsgos Andrássy István éneklő kanonok u r művészileg választott szavait, melyek kíséretében a
ki-nevezési okmányok felolvastattak, s szemlélni azon vendég-szerető asztal édes örömeit, melyet nsgos Ráduly János n a g y prépost ur jósága újból szívélyesen megnyitott.
Végül legyen szabad mint örömünk legnagyobb okát, szentséges atyánknak föpásztorunk ő nmlgához intézett apos-toli iratát fiúi tisztelettel ide mellékelnünk, melyben ő nmlgá-nak épen azon teendőket köti szivére, melyeknek eddig legtöbb perczeit, és igen jó eredménynyel szentelte :
Venerabiii fratri Michaeli episcopo Transilvaniens i Pius P P . IX. Venerabilis fráter, salutem et apostolicam be-nedictionem. Perlatae ad Nos sunt observantissimae tuae lit-terae die 7-a hujus mensis datae. E x eisdem libentissime no-vimus, episcopalem consecrationem a te rite acceptam fuisse a venerabili fratre Josepho archiepiscopo Colocensi, et ea occasione debitae Nobis, et huic apostolicae sedi fidelitatis jusjurandum fuisse a te emissum, cujus documentum Nobis
mittendum curasti. Intelleximus etiam, te venerabilis fráter, inter istius cleri, populique fidelis gratulationes, omnisque obsequii, et honoris significationes Transilvaniensis ecclesiae regimen tibi a Nobis commisum suscepisse, nihilque tibi anti-quius esse, quam Nobis, et huic Petri catedrae summa reve-rentia es observantia firmiter adhacrere, omnesque gravis-simi episcopalis muneris partes, Deo auxiliante, accurate implere. Gratissimi Nobis exstiterunt hujusmodi tui sensus catholico antistite plane digni. Itaque venerabilis frater, di-vino auxilio fretus labora sicut bonus Christi Jesu miles, at-que in hac tanta temporum iniquitate nihil tibi potius sit, quam majorem Dei gloriam, et sempiternam hominum salu-tem totis viribus procurare. Inprimis vero summopere tibi cordi sit sanctissimae fidei nostrae depositum integrum inviolatum-que custodire, et catholicae Ecclesiae causam, j u r a , doctrinam, libertatemque strenue tueri ac defendere. Omnem vero vigi-lantiam adhibe, ut cleri disciplina sarta tecta servetur, et ecclesiastici viri propriae vocationis semper memores virtu-tum omnium exempla christiano populo praebeant, proprii ministerii munia sancte, scienter, ac sedulo obeant, orationi instent, et sacras praesertim disciplinas assidue excolant, et animarum saluti studiosissime inserviant T e autem minime latet, venerabilis frater, quam vehementer Ecclesiae intersit hisce praesertim asperrimis temporibus idoneos habere mi-nistres, qui nonnisi ex clericis optime institutis fieri possunt.
Quamobrem omnes vigilantiae t u ^ nervos in id potissimum semper intende, ut adolescentes cxorici vel a teneris annis per probatissimos magistros ad verum ecclesiasticum spiritum mature fingantur, ac litteris, diá^iplinisque praecipue sacris ab omni prorsus cujusque erroris periculo alienis diligentis-sime erudiantur. Ac pari sollicitudine ne intermittas umquam omnia conari, ut utriusque sexus juventus, ex cujus recta educatione rei cum sacrae, tum publicae félicitas tantopere pendet, sanctissimis divinae nostrae religionis praeceptionibus sedulo imbuatur, atque ad pietatem, morumque honestatem, et omnem virtutem accurate formetur. Nullis vero curis, nul-lisque consiliis parcere umquam velis, ut fideles tibi commissi divini verbi praeconio, et sacramentorum administratione magis in dies diligenter nutriantur, quo declinent a malo, et faciant bonum, et alacriori usque pede incedant per semitaa Domini, et instent viam, quae ducit ad vitam. — Probe autem noscis, venerabilis frater, quibus monstrosis opinionum
por-132 c
tentis, quibusque nefariis machinationibus Dei hominumque hostes omnium animos, mentesque corrumpere, et si fieri umquam posset, sanctissimam nostram religionem, ae vel ipsam civilem societatem funditus evertere connituntur. Quo-circa pro episcopali tuo zelo qua voce, qua opportunis, ac salutaribus scriptis ne desinas pravas adversariorum insidias detegere, ac tot perniciosissimos errores refellere, eorumque impios conatus reprimere, tuosque fideles hortari, monere, ut in catholicae religionis professione quotidie magis stabiles et immoti permaneant, ac numquam se decipi, et in errorem in-duci patiantur. Neque omittas omni cura studioque miseros, errantes ad veritatis ac justitiae tramitem revocare, cum haud ignores, te pro Christo legatione fungi, qui venit quae-rere, et salvum facere, quod perierat. I n t e r angustias vero et difficultates, quibus hac infelicissima nostra praesertim aetate episcopale munus est obnoxium, ne concidas umquam animo, sed confortare in gratia Domini Nostri Jesu Christi, memoria repetens, quod qui ad justitiam erudierint multos, fulgebunt quasi stellae in perpetuas aeternitates. Denique tibi persuade, praecipuam esse, qua te in Domino prosequimur,
tentis, quibusque nefariis machinationibus Dei hominumque hostes omnium animos, mentesque corrumpere, et si fieri umquam posset, sanctissimam nostram religionem, ae vel ipsam civilem societatem funditus evertere connituntur. Quo-circa pro episcopali tuo zelo qua voce, qua opportunis, ac salutaribus scriptis ne desinas pravas adversariorum insidias detegere, ac tot perniciosissimos errores refellere, eorumque impios conatus reprimere, tuosque fideles hortari, monere, ut in catholicae religionis professione quotidie magis stabiles et immoti permaneant, ac numquam se decipi, et in errorem in-duci patiantur. Neque omittas omni cura studioque miseros, errantes ad veritatis ac justitiae tramitem revocare, cum haud ignores, te pro Christo legatione fungi, qui venit quae-rere, et salvum facere, quod perierat. I n t e r angustias vero et difficultates, quibus hac infelicissima nostra praesertim aetate episcopale munus est obnoxium, ne concidas umquam animo, sed confortare in gratia Domini Nostri Jesu Christi, memoria repetens, quod qui ad justitiam erudierint multos, fulgebunt quasi stellae in perpetuas aeternitates. Denique tibi persuade, praecipuam esse, qua te in Domino prosequimur,