2.11.1. Általános megközelítés
A nemzeti innovációs rendszer már legalább két évtizede a gazdaság egyik olyan gyenge pontja, ahol a versenyképesség növelésének számos lehetősége marad kihasználatlanul, és a nem megfelelő magyar teljesítmények miatt a világgazdasági felzárkózás is sokkal lassabb a versenytársakénál, illetve a lehetségesnél (Török, 2009, p. 1).
Eközben az OECD számára elkészült háttértanulmányok szerint Magyarországon minden lényeges eleme megtalálható egy sikeres innovációs rendszernek. Pakucs (2009, p. 2) szerint két alapvető oka lehet a gyenge teljesítménynek. Az első, hogy a NIR egy része nem működik hatékonyan, vagy nem alakult ki teljes mértékben. A második szerint a rendszer elemei közötti rendkívül gyenge együttműködéssel magyarázható a rossz teljesítmény.
Az OECD jelentés (2009, 14) a NIR gyengeségei közül kiemeli:
- a kutatás-fejlesztési, valamint az innovációs tevékenységek és teljesítmények alacsony szintje, különösen a KKV-k körében;
- a vállalkozások közötti együttműködés, valamint az ipar és a tudomány kapcsolata nem elég intenzív;
- a közfinanszírozású kutatóhelyek, köztük az egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia intézményei, lassan alkalmazkodnak a tudásalapú társadalom követelményeihez;
- a tudomány és technológia számára nem elegendő a szakember-kibocsátás.
Török (2009, p. 2) szerint a NIR területén ugyancsak mélyen fekvő szerkezeti, szabályozási és kulturális problémákról van szó, amelyek jelentős része túlnyúlik a nemzeti innovációs rendszer határain és általánosabb jogi, gazdaságpolitikai kérdéseket
vet föl. Vállalati felmérések alapján (a szerzők a 2007-2008-ban a Gki Zrt. és a Kopint-Tárki Zrt. által végzett vállalati innovációs elemzésekre és felmérésekre hivatkoztak) az innovációs tevékenység vállalati akadályai Magyarországon eléggé világosan azonosíthatók.
Szerepelnek ezek sorában olyan tényezők, mint:
- az áttekinthetetlen, bürokratikus és az innovatív gazdasági szereplők érdekeit sokszor háttérbe szorító pályázati rendszerek;
- az innováció iránti pénzügyi érdekeltség gyengesége (ezen belül az innovációs járulék innováció-ösztönző szerepének kétes volta);
- a szellemi tulajdon rossz hatékonyságú védelme ennek a költségeihez viszonyítva;
- a nyelvtudás és sok esetben a nemzetközi szakmai kapcsolatok alacsony szintje a vállalatoknál;
- a szakképzett munkaerő, illetve a kockázatvállalásra kész menedzserek gyakori hiánya.
A legtöbb megkérdezett vállalat azonban fontosnak tartott további, a nemzeti innovációs rendszeren túlmutató problémákat is. Ezek között a korrupció pályázati rendszereket is érintő növekedése, illetve a kormányzat és a vállalatok közötti bizalom hiánya és a kormányzati vállalások megbízhatatlansága különösen gyakran előfordult. Az utóbbira gyakran emlegetett kirívó példa, hogy az innovációs járulék vállalati befizetéseit a kormányzatnak törvényi kötelezettsége alapján hasonló összegben ki kellett volna egészítenie, ám ezt éveken keresztül nem tette meg.
A vállalati megkérdezések több ponton érintették az oktatás, különösen a felsőoktatás problémáit, a szerzők véleménye szerint is a magyar nemzeti innovációs rendszer reformja nem képzelhető el a felsőoktatás alapos átalakítása nélkül. Emellett az alacsony minőségi mérce és a túlképzés is kétségtelen tény, illetve felmerült a gyakorlatorientált képzés és a nyelvi oktatás hiánya is.
2.11.2. Nemzetközi összehasonlítás
A nemzeti innovációs rendszer értékelésére, mérésére, nemzetközi összehasonlítására egyre több adat, lehetőség áll rendelkezésre, jelen kutatás szempontjából a GDP alakulását, a K+F teljesítményt és az összesített innovációs indexet használom.
Megítélésem szerint ezek az információk segítenek a fenti állítások igazolásában, illetve a későbbi regionális, megyei elemzések megközelítési logikáját is meghatározzák.
2007-ben az egy főre számított piaci GDP Magyarországon az uniós átlag 64%-át érte el (Eurostat yearbook, 2009), ez az érték a csatlakozás óta eltelt közel négy évben gyakorlatilag semmit nem változott, így az ország további felzárkózása nem következett be a korábbi elvárásokkal ellentétben. A csatlakozást megelőző évtizedben tapasztalt erőteljes növekedés (különösen a villamos gépek, posta és távközlés ágazatokban volt kiugróan magas 15%, OECD, 2009, p. 38) segítette az integrálódást a globális piacgazdaságba és az innováció iránti érdeklődés kialakulását.
5. ábra: A K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 2003-2006 között
1,87% 1,83% 1,84% 1,84%
0,93% 0,88% 0,94% 1,00%
0,00%
0,20%
0,40%
0,60%
0,80%
1,00%
1,20%
1,40%
1,60%
1,80%
2,00%
2003 2004 2005 2006
EU átlag Magyarors zág
Forrás: Eurostat yearbook 2009 alapján saját szerkesztés
Ha a GERD/GDP változását hasonlítjuk össze Magyarországon és az EU-ban (5. ábra), két megállapítást biztosan tehetünk, egyrészt az ország lemaradása jelentős ezen a téren, másrészt 2004-től örvendetes növekedésnek indultak a K+F-re költött ráfordítások. A növekedés sajnos megtorpant, 1% maradt ez az arány. Az alacsony fejlesztési összegek mellett az is gondot okoz, hogy az állam szerepe még nagyobb, mint a vállalati szféráé, 50% feletti a részesedése a teljes ráfordításból. A legfejlettebb országokban 2/3-ad részben a cégek költenek a K+F tevékenységre, ami jobban elősegíti a vállalkozásokhoz köthető innovációs teljesítményt.
A kutatás-fejlesztés egyik eredménye a szabadalmi bejelentések száma, ebben óriási a különbség az EU átlag és Magyarország között. Egy millió lakosra számítva az EU-ban 48 szabadalmi bejelentés történt 2005-ben, nálunk ez kettő darab volt ugyan ebben az évben (Eurostat, 2009).
Az Európai Bizottság 2009-ben is összehasonlította az uniós tagállamok innovációs teljesítményét (6. ábra), ami alapján négy különböző kategóriába sorolta az egyes országokat (BRUXINFO, 2010). Az első csoportban kaptak helyet az úgynevezett innovációs bajnokok, amelyek teljesítménye jóval meghaladja az uniós átlagot. A csúcsligába Svájc, Németország, Nagy-Britannia, Svédország, Finnország és Dánia került. Az elit utáni második csoportba tartoznak az úgynevezett innovációs követők, amelyek teljesítménye ugyan egyértelműen elmarad az élmezőnyétől, de így is az EU27-ek átlaga fölött vannak. Ebbe a kategóriába tartozik Ausztria, Belgium, Ciprus, Észtország, Franciaország, Írország, Luxemburg, Hollandia és Szlovénia. A harmadik kategória a mérsékelt innovátoroké, amelyek teljesítménye elmarad az EU27-ek átlagától. Ezt a csoportot Csehország vezeti, Portugália, Spanyolország, Görögország, Olaszország, Málta, Szlovákia, Magyarország, Lengyelország és Litvánia következik a sorban. Hazánk a rangsor szerint a kiterjedt mutatókat figyelembe vevő uniós innovációs eredménytáblán a 22-ik helyet foglalja el. Fontos változás ugyanakkor az előző évhez képest, hogy akkor egy osztállyal még lejjebb volt. Az utolsó csoport a lemaradóké, Romániát, Bulgáriát, Horvátországot sorolták ebbe a kategóriába.
6. ábra: Az innováció teljesítménye (2009. összesített innovációs index)
Forrás: BRUXINFO, 2010. március 18.
Az innovációs teljesítmény országok szintjén, különböző dimenzióban is összehasonlítható. A 7. ábra mutatja, hogy 2009-ben Magyarország lemaradása nem minden területen egyforma. Az emberi és pénzügyi erőforrások, vállalati beruházások és az eredményesség tekintetében az összesített indexhez (SII) hasonló teljesítmény jellemezte ezeket a területeket, a vállalati kapcsolatok és az innováció gazdasági hatásainak az eredménye közelített az uniós átlaghoz, a legnagyobb lemaradás az innovátorok számában, tevékenységében mutatkozott. Az okok között szerepel a mérnöki és természettudományos végzettségűek arányának komoly elmaradása az EU átlagától.
7. ábra: Az EU 27 és Magyarország innovációs teljesítménye
0 50 100
SII
Gazdasági hatás
Innovátorok összetétele
Eredményesség Vállalati kapcsolatok
Vállalati beruházások Pénzügy és támogatás
Emberi erőforrás
EU27 átlag Magyarország
Forrás: European Innovation Scoreboard 2009 alapján saját szerkesztés
2.11.3. Megoldási javaslatok
A nemzetközi összehasonlítás alapján jól látszik, hogy Magyarország a K+F teljesítményben és az innovációs összteljesítményben elmarad az uniós átlagtól, bár néhány területen a felzárkózása megindult. Ebből következik, hogy a magyar vállalkozások, különösen a KKV-k kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységének serkentése joggal tekinthető az innováció-politika kiemelt feladatának.
A magyar vállalatok innovációs aktivitásának számottevő fellendítéséhez egyaránt szükségesek közvetett és közvetlen ösztönzők (Török, 2009, pp. 9-12). A magyar kormányzat korábban többször is próbálkozott a K+F és az innováció vállalati pénzügyi ösztönzőinek erősítésével. Kiderült azonban, hogy a vállalati K+F- és innovációs aktivitás fellendítése egyáltalán nem csak pénzügyi kérdés. Sokkal inkább arról van szó, hogy a több százezernyi magyar vállalkozás túlnyomó része bármiféle innovációs igény és lehetőség nélküli cég, és a jelentősebb piaci szereplők számára is csak másodlagos vagy harmadlagos jelentőségű stratégiai eszköz a K+F és az innováció.
A vállalatok érintő közvetett és közvetlen ösztönzők:
1. A felsőoktatás és az akadémiai intézethálózat kemény kézzel végrehajtott reformja komoly minőségi kritériumok alapján.
2. A konzorciális pályázatok fokozott támogatásával ösztönözni kell a hálózatképződést a nemzeti innovációs rendszerben.
3. A Magyarországon működő multinacionális vállalatok támogatása jelentősebb K+F tevékenység végzése érdekében.
4. A K+F és innovációs profilú közintézmények mentesítése a közbeszerzési kényszer alól.
5. A kutató és fejlesztő helyek szakmai és pénzügyi függetlenségének biztosítása.
Az OECD vállalatokra vonatkozó javaslatai a következők:
1. Biztosítani kell, hogy az Európai Unió forrásai ne szorítsák ki a nemzeti támogatást.
2. Erős hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a KKV-k más vállalatokkal és közfinanszírozású kutatóhelyekkel dolgozzanak együtt és hozzanak létre innovációkat.
3. A gyakorlatban is biztosítani kell, hogy a K+F-et és innovációt támogató intézkedésekből az innovatív induló vállalkozások ne maradjanak ki.
4. Érdemes megfontolni a szolgáltató szektorban végzett K+F-et és innovációt ösztönző további intézkedések bevezetését.
5. A vállalati szektor és a tudományos szféra kapcsolatait olyan további intézkedésekkel kell megszilárdítani, amelyek az üzleti vállalkozások, köztük különösen a KKV-k abszorpciós képességeit erősítik.