PANNON EGYETEM
Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola
Birkner Zoltán
Zala megyében is az innováció a siker motorja?
Doktori (Ph.D) értekezés
Témavezet ő : Dr. Gaál Zoltán
Veszprém
2010.
Zala megyében is az innováció a siker motorja?
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében
Írta: Birkner Zoltán
Készült a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolája keretében
Témavezető: Dr. Gaál Zoltán
Elfogadásra javaslom (igen / nem) ……….
(aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton …... % -ot ért el.
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...% - ot ért el.
Veszprém, ……….
a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése…...
………
Az EDT elnöke
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék ... 1
Ábrajegyzék... 3
Táblázatok jegyzéke ... 4
Kivonat ... 5
Abstract ... 6
Auszug... 7
Előszó ... 8
1. Bevezetés... 10
1.1. A dolgozat felépítése ... 11
2. Elméleti alapok... 13
2.1. Az innováció fogalma... 13
2.2. A tudás és az innováció kapcsolata... 15
2.3. Az innováció és a kutatás-fejlesztés kapcsolata ... 17
2.4. Az innovációs folyamatok, modellek ... 18
2.5. Az innováció-politika ... 22
2.6. Az innovációs rendszerek, nemzeti innovációs rendszerek ... 23
2.7. Területi (regionális/lokális) innovációs rendszerek ... 27
2.8. Az innováció és a vállalatok ... 35
2.9. Az innováció mérése ... 36
2.10. Az innováció elméleti megközelítésének összefoglalása ... 38
2.11. Magyarország nemzeti innovációs rendszere ... 40
2.11.1. Általános megközelítés ... 40
2.11.2. Nemzetközi összehasonlítás... 41
2.11.3. Megoldási javaslatok ... 43
2.12. Nyugat-dunántúli régió és Zala megye innovációs potenciálja ... 44
2.13. A régió és Zala megye innovációs potenciáljának összefoglalása ... 50
3. A kutatási modell, módszertan ... 51
3.1. Hipotézisek... 51
3.2. A kutatási modell ... 52
3.3. A kutatás módszertana ... 52
3.3.1. Kvantitatív módszerek ... 53
3.3.2. Kvalitatív kutatás ... 54
4. A kvantitatív kutatás ... 56
4.1. A kvantitatív kutatás előkészítése, a minta általános jellemzői... 56
4.1.1. A kutatási minta általános jellemzői ... 56
4.2.2. A változók vizsgálata ... 61
4.2.2.1. A K+F jellemzők és az innovációs tevékenységek, jellemzők közötti összefüggés ... 62
4.2.2.2. Az általános szervezeti jellemzők és az innovációs tevékenységek, jellemzők közötti összefüggés... 65
4.2.2.3. Az általános szervezeti jellemzők és a K+F jellemzők közötti kapcsolat ... 66
4.2.2.4. A változók vizsgálatának összefoglalása... 69
4.3. Az újításhoz köthető területek bemutatása ... 70
4.3.1. Általános szervezeti jellemzők... 71
4.3.2. A kutatás-fejlesztési tevékenységek jellemzői a különböző vállalati csoportokban ... 72
4.3.3. A vállalkozások által megvalósított innovációk... 75
4.3.4. Az innovációs tevékenységre vonatkozó egyéb kérdések... 80
4.3.5. Az akadályozó tényezők ... 82
4.3.6. Fejlesztési tervek... 84
4.3.7. Zala megye értékelése a támogató környezet alapján ... 84
4.3.8. Zala megye vállalkozásainak innovációs szolgáltatási igénye ... 86
4.3.9. Az újításhoz köthető területek elemzésének összefoglalása ... 91
5. A kvalitatív kutatás... 93
5.1. A kvalitatív kutatás folyamata... 93
5.2. A kvalitatív kutatás eredményei ... 93
5.2.1. A kínálati oldal szereplői ... 94
5.2.2 Az esettanulmányok bemutatása ... 97
5.2.3. A mélyinterjúk összefoglalása ... 102
5.2.4. A kínált szolgáltatások bemutatása ... 103
5.2.5. A keresleti és kínálati oldal összehasonlítása... 107
6. A kutatás eredményeinek összefoglalása ... 110
6.1. Tézisek megfogalmazása ... 110
6.2. Önálló, újszerű eredmények, összegzés... 111
Irodalomjegyzék ... 115
Mellékletek ... 126
1. számú melléklet: Kérdőív ... 126
2. számú melléklet: A vállalkozások székhelyének település jellege... 136
3. számú melléklet: A vállalkozások gazdasági formája ... 136
4. számú melléklet: A foglalkoztatottak száma... 136
5. számú melléklet: A vállalkozás része-e egy cégcsoportnak?... 136
6. számú melléklet: Pearson-féle korrelációs számítás... 137
7. számú melléklet: Interjúkérdések ... 137
1. ábra: Az innovációs politika térképe... 22
2. ábra: Az innovációs rendszer főbb elemei ... 25
3. ábra: Az innovációs rendszer három hagyományos szervezeti modelljének fő jellemzői ... 26
4. ábra: A regionális innovációs potenciál meghatározó elemei ... 30
5. ábra: A K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya 2003-2006 között... 42
6. ábra: Az innováció teljesítménye (2009. összesített innovációs index) ... 43
7. ábra: Az EU 27 és Magyarország innovációs teljesítménye ... 43
8. ábra: Néhány fontos gazdasági mutató az országos átlag százalékában ... 45
9. ábra: Néhány fontos K+F mutató az országos átlag százalékában... 46
10. ábra: További fontos K+F mutatók az országos átlag százalékában... 46
11. ábra: Publikációkra vonatkozó adatok az országos átlag százalékában ... 47
12. ábra: A GDP és a felsőoktatás néhány jellemzője a régióban, megyei bontásban ... 48
13. ábra: A kutatási modell ... 52
14. ábra: A válaszadók tevékenységi területenkénti bemutatása ... 57
15. ábra: A vállalkozások innovációs tevékenysége ... 59
16. ábra: A cégcsoportok tevékenységi jellemzői... 71
17. ábra: További K+F mutatók... 74
18. ábra: Az innovációs tevékenység jellemzői a három csoport alapján ... 76
19. ábra: Az innovációs tevékenységek további típusai a három csoport alapján... 80
20. ábra: A legfontosabb versenytárshoz képest végzett önértékelés a három minta alapján ... 81
21. ábra: Az igénybe vett szolgáltatások jellemzői a három minta alapján... 89
22. ábra: A tervezett szolgáltatások jellemzői a három minta alapján ... 90
23. ábra: A keszthelyi-, a zalaegerszegi- és a nagykanizsai kistérség területén tevékenykedő cégek innovációs eredményei ... 97
1. táblázat: Néhány fontos K+F mutató a régióban, megyei bontásban... 48
2. táblázat: Publikációkra vonatkozó adatok a régióban, megyei bontásban ... 49
3. táblázat: A vállalkozások árbevétele... 58
4. táblázat: A klasztereljárás során bevont standardizált változók ... 60
5. táblázat: Az öt, négy és három klaszterrel elvégzett K-MEANS elemzés ... 61
6. táblázat: A K+F-re fordított hányad és az innovációs jellemzők közötti összefüggés ... 63
7. táblázat: A K+F területén foglalkoztatottak aránya és az innovációs jellemzők közötti összefüggés ... 63
8. táblázat: A felsőfokú végzettek aránya és az innovációs jellemzők közötti összefüggés ... 64
9. táblázat: A minőségbiztosítás megléte és az innovációs jellemzők közötti összefüggés ... 65
10. táblázat: Publikáció, szabadalom, találmány születése és az innovációs jellemzők közötti összefüggés ... 65
11. táblázat: A külföldi tulajdon és az innovációs jellemzők közötti összefüggés ... 66
12. táblázat: Az árbevétel és az árbevétel K+F-re fordított aránya, illetve az árbevétel és a foglalkoztatottak aránya a K+F-ben közötti összefüggés ... 67
13. táblázat: Az árbevétel és a felsőfokú végzettségűek aránya, illetve az árbevétel és a minőségbiztosítás megléte közötti összefüggések... 67
14. táblázat: A foglalkoztatottak száma és az árbevétel K+F-re fordított aránya, illetve a foglalkoztatottak száma és a foglalkoztatottak aránya a K+F-ben közötti összefüggés ... 68
15. táblázat: A foglalkoztatottak száma és a felsőfokú végzettségűek aránya, illetve a foglalkoztatottak száma és a minőségbiztosítás megléte közötti összefüggések ... 68
16. táblázat: A külföldi tulajdon aránya és az árbevétel K+F-re fordított aránya közötti összefüggés ... 69
17. táblázat: Pearson-féle korrelációs számítás a külföldi tulajdon aránya és az árbevétel K+F-re fordított aránya közötti összefüggés kimutatására ... 69
18. táblázat: A cégcsoportokra vonatkozó főbb adatok ... 72
19. táblázat: A K+F tevékenység néhány mutatója a céges csoportokra vetítve... 73
20. táblázat: A földrajzi helyek súlya az értékesítés és beszerzés területén ... 75
21. táblázat: A vállalatok által megvalósított innovációk ... 77
22. táblázat: Termék innováció hatásának mértéke az azt megvalósító vállalkozások %-ában ... 78
23. táblázat: Folyamat innováció hatása az azt megvalósító vállalkozásokra... 78
24. táblázat: Szervezési innováció hatása az azt megvalósító vállalkozásokra... 79
25. táblázat: A marketing innováció hatása az azt megvalósító vállalkozásokra... 80
26. táblázat: Az akadályozó tényezők a három csoportnál ... 83
27. táblázat: Fejlesztési tervek ... 84
28. táblázat: Zala megye értékelése a három minta alapján ... 85
29. táblázat: Szolgáltatási mátrix ... 104
30. táblázat: Az innováció megvalósulásának feltételei Zala megyében ... 107
31. táblázat: Akadályozó tényezők ... 107
32. táblázat: A keresleti és kínálati oldal összehasonlítása ... 108
A sikeres vidéki térségek egyik jellemzője az innovatív vállalatok nagyszámú jelenléte.
Ezek a cégek komoly hatással vannak a helyi gazdaság szereplőire, a gazdasági-, felsőoktatási- és kutatás-fejlesztési döntésekre.
Zala megye kis- és középvállalkozásainak az innovációs vizsgálatát végeztem el annak érdekében, hogy megismerjem a megyében a vállalati innovációra ható tényezőket, és a K+F, az innováció és a cégek általános jellemzői közötti összefüggéseket. Továbbá felmértem az innovációs szolgáltatók jelenlegi tevékenységét, jövőbeni terveit, a vállalatokkal meglévő kapcsolataikat. Vizsgáltam a megyének, mint támogató környezetnek a K+F és innovációs hátterét is.
Megállapítottam, hogy a vállalatok innovációs teljesítményét jól kifejezi a négy területen (termék, folyamat, szervezeti és marketing innováció) végzett újítási tevékenység, amelyre a cégek belső innovációs rendszere és az innovációs szolgáltatások minősége gyakorol hatást. Az eredmények alapján világossá vált számomra, hogy a szolgáltatások kereslete és kínálata között meglévő különbség akadályozza leginkább az innovációs potenciál erősödését. Zala megye szerény felsőoktatási és kutatási kapacitása is hátráltató tényező.
A felsőoktatási intézmények és a vállalatok közötti együttműködés támogatása, illetve a szolgáltatók tájékoztatása, képzése segíthet az innovatív vállalatok számának a növelésében, ezáltal Zala megye is a sikeres vidéki térségek közé emelkedhet.
One of the characteristic features of successful rural regions is the presence of innovative companies in large numbers. These companies have a considerable influence over local economic participants and decisions on economy, higher education and research and development.
I carried out an analysis of the innovation of small and medium – sized companies in Zala county in order to find out the factors affecting company innovation in the county, as well as the correlations between R+D, innovation and the general characteristics of companies. Furthermore, I carried out a survey on the present activities of innovation providers, their future plans and their existing relationships with companies. I also examined the R+D and innovation background of the county as supporting environment.
I established that the innovative activities, done in four areas (product, progress, organization and marketing – related innovation) correctly represent the innovation performance of the companies, on which the internal innovation system of companies and innovation services have an effect. According to the results, it became clear to me that the difference between the demand for services and their supply hinders the strengthening of the innovation potential. Zala county’s modest capacity of higher education and research is also an obstructive factor.
Besides informing and training the providers, supporting the co-operation of the institutions of higher education and companies may help increase the number of innovative companies, thus making it possible for county Zala to become one of the successful rural areas.
Die erfolgreichen ruralen Regionen werden unter anderem durch eine Großzahl von innovativen Unternehmen gekennzeichnet, die eine gravierende Wirkung auf die lokale Wirtschaftsteilnehmer, bzw. auf die wirtschaftlichen, hochschulpolitischen und F&E Entscheidungen ausüben.
Im Rahmen meiner Forschung habe ich die Innovationen in kleinen und mittleren Unternehmen im Komitat Zala untersucht, um die Einflußfaktoren in diesem Gebiet kennenzulernen, bzw. die Zusammenhänge zwischen F&E, Innovation und die allgemeinen Gegebenheiten der Unternehmen zu identifizieren.
Im Weiteren habe ich die gegenwärtige Tätigkeit und die zukünftigen Pläne der Innovationsdienstleister untersucht und ihre Beziehungen zu den Unternehmen analysiert. Außerdem habe ich die F&E- und Innovationskapazitäten des Komitates, als einer innovationsfördernden Umgebung erforscht.
Ich habe festgestellt, daß die Innovationsleistung von Unternehmen mit der Erneuerungstätigkeit auf vier Gebieten (Produkt-, Prozeß-, Organisations- und Marketing- Innovation) charakterisiert werden kann. Diese Leistung wird durch die internen innovativen Voraussetzungen von Unternehmen und die Qualität der Innovationsdienstleistungen bestimmt.
Aufgrund dieser Ergebnisse konnte ich klarstellen, daß die Stärkung des Innovationspotenzials am meisten durch den Unterschied zwischen Nachfrage und Angebot hinsichtlich der Innovationsdienstleistungen verhindert wird. Als weiterer hinderlicher Faktor kommt die bescheidene Kapazität im Hochschulbereich und in der Forschung im Komitat Zala hinzu.
Um die Zahl der innovativen Unternehmen zu erhöhen, sollte die Zusammenarbeit zwischen Hochschulen/Universitäten und Unternehmen unterstützt, bzw. die Informierung und Bildung der Dienstleister intensiviert werden. Dadurch könnte das Komitat Zala eine erfolgreiche rurale Region werden.
El ő szó
Az egyetem elvégzése után visszaköltöztem szülővárosomba, Nagykanizsára, ahol néhány évet középiskolai tanárként dolgoztam, majd csatlakoztam ahhoz a lelkes csapathoz, akik a felsőoktatás megteremtéséért dolgoztak. A Veszprémi Egyetem stratégiai céljai és a közösségünk elképzelései összetalálkoztak, így 2000-től megkezdte működését a Veszprémi (Pannon) Egyetem Nagykanizsai Kampusza. A gyakorlati feladatok és a kutatási érdeklődésem egy irányba mozdult, ugyanis a felsőoktatás lokális és regionális jellemzőivel, hatásával kezdtem el foglalkozni, leginkább az innovációs képesség és az egyetemek jelenléte közötti összefüggés érdekelt.
2007-ben zárult egy három éves kutatás az osztrák-magyar határrégióban az MTA RKK Győr vezetésével, amelynek az volt a célja, hogy (Bécs, Alsó-Ausztria, Burgenland, Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala) területén felmérjék a tudáshordozókat, összehasonlítsák a szervezeti és működési kereteiket, felmérjék a felsőoktatási intézmények határmenti kapcsolatait, azok jellemzőit, irányait és értékeljék regionális beágyazottságuk mértékét. Lehetőségem volt arra, hogy a kutatáshoz kapcsolódva Zala megye intézményeivel foglalkozzak, különösen érdekelt a helyi-megyei-regionális kapcsolati rendszerük, a lokális innovációs jellemzőkre gyakorolt hatásuk. Arra a megállapításra jutottam, hogy a kis vidéki felsőoktatási intézmények önmagukban nem képesek az újítás iránti igényt eljuttatni mindenhová, a támogató környezet többi elemére is szükség van, illetve kulcsszereplők ebben a kérdésben a helyi vállalkozások.
Így elkezdtem foglalkozni a zalai KKV-k innovációs tevékenységével, empirikus kutatásokat végeztem ebben a témában is.
Ez irányú gondolkodásomat tovább erősítette az a tény, hogy a környezet is nyitottságot mutatott a téma iránt. Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzatának megbízásából készítettünk egy stratégiai anyagot, amelyben önálló fejezetet kapott a város cégeinek innovációs vizsgálata, a jelenlegi helyzet bemutatása és a legsürgetőbb feladatok is megfogalmazásra kerültek. Ebben a munkában a képviselőtestület, az egyetemi kampusz munkatársai és külső szakemberek is segítettek. Gyakorlati szempontból fontos eredménynek tartom, hogy az elemzéseink és javaslataink alapján önkormányzati előterjesztés készült az innovációs képesség javítása érdekében, bízom abban, hogy ez egy sikeres kezdetet jelent.
Visszatekintve a kutatás éveit meghatározó szakirodalmi kutatómunkára, kutatási módszertanra, kérdőíves felmérésre és interjúkészítésre, valamint a statisztikai elemzésekre, sok új ismerettel és tapasztalattal lettem gazdagabb. Úgy érzem, hogy az értekezés során emberileg és szakmailag is rendkívül sokat tanultam, és sikerült elsajátítanom egy olyan gondolkodásmódot, amely azóta is meghatározza a munkám.
Mindezt a mindvégig mellettem álló kollégáknak és a kutatás során megismert szakembereknek köszönhetem.
Köszönetnyilvánítás
Köszönetemet fejezem ki Gaál Zoltán professzor úrnak, aki a kampusz megalakulása óta segíti a szakmai fejlődésemet, hálás vagyok a veszprémi és kanizsai kollégáimnak, akik jobbító javaslataikkal részt vettek a dolgozat elkészítésében és köszönöm a családomnak a sok-sok türelmet.
Ajánlás
Doktori értekezésemet szeretett édesapám emlékére ajánlom.
1. Bevezetés
Az innováció–kutatás fiatal tudományterületnek számít, korábban a kutatók egy része az innovációt divatszónak tekintették, amolyan kötelező kelléknek, amelynek szerepelnie kell a gazdasági témájú elemzésekben. Mára az innovációnak a gazdasági növekedésben betöltött szerepe a gazdaságpolitika elméleti és gyakorlati szakemberei számára egyértelmű. Az újítás képessége a megmaradásnak és a jövő építésének eszköze, ezért a vizsgálata, tulajdonságainak bemutatása, területi jellemzői a lehetőségek feltárását jelentik.
Dolgozatomban arra törekszem, hogy Zala megye vállalatai innovációs tevékenységének az elemzése során megismerjem az újítás területi jellemzőit, méghozzá megyei szinten, amire példa mindössze egy található a hazai szakirodalomban (Inzelt - Szerb, 2003, pp. 1002-1021) a Baranya megyei vállalkozások innovációs aktivitásának a meghatározása. A hagyományos országos és régiós vizsgálatok a nemzetközi mérések miatt meghatározóak (nyilvánvalóan a nemzeti innovációs politika alapját is jelentik), illetve jellemzően a kutatás–fejlesztési tevékenységek összehasonlítását segítik.
Azonban a lokális kérdésekre, problémákra, összefüggésekre nem világítanak rá kellő mértékben. Ezért elfogadom Pogátsa – Szívós (2008, p. 35) azon gondolatát, mely szerint a gazdasági fejlődési és innovációs trendek vizsgálata túl kell, hogy mutasson a hagyományos NUTS2 térségi határokon, fontos a megyei, kistérségi, városi szint is, különösen, ha a vizsgálatunk célja a vidéki felzárkózás elősegítése. Zala megyében tevékenykedő felsőoktatási szakemberként ezért fontosnak tartottam egy olyan területi mérést, kutatást, ami segít feltárni a megye innovációs jellemzőit, lehetőségeit, különösen a vállalatok szemszögéből.
A KKV-k szerepe egyre hangsúlyosabb a gazdasági fejlődés szempontjából, a kis- és középvállalatok adnak munkahelyet a versenyszférában foglalkoztatottak 70 százalékának, a nemzetgazdaságban előállított hozzáadott érték nagyjából fele és az export harmada innen származik, és az elmúlt években szinte kizárólag ebben a szférában keletkeztek új munkahelyek (Papanek, 2010, p. 355).
Különösen fontos a KKV-k innovációs tevékenységének a feltárása olyan területeken, ahol a közeljövőben multinacionális cégek befektetése nem várható, a gazdasági válság túlélése, a meglévő cégek megmaradása a helyi gazdaságpolitika fő irányvonala.
Zala megye a közepesen fejlett területek közé tartozik Magyarországon, a régión belül a legrosszabb pozícióban van, fejlesztése lokális, régiós és országos szinten is fontos. A lehetséges fejlesztések meghatározásához a dolgozatomban vizsgáltam a megyei innovációs rendszer szereplőit, elsősorban a vállalatokat, a belső innovációs tevékenységeik alapján, a K+F és az újítás kapcsolatán és az innovációt befolyásoló belső és külső tényezőkön keresztül. Érdekeltek a meglévő és a jövőbeni innovációs igényeik is. A támogató környezet részletes elemzését is elvégeztem, külön hangsúlyt fektettem az innovációs szolgáltatók bemutatására, illetve a vállalatok igényeinek és a kínált szolgáltatásoknak az összehasonlítására.
Az elvégzett kutatás során 213 kérdőívet dolgoztam fel, illetve 14 interjú segített a problémák mélyebb feltárásában. Ezeken keresztül pontos képet kaptam a vállalatok jelenlegi innovációs tevékenységéről, a lokális szereplőkről, bízom benne, hogy az eredmények a következő időszak fejlesztési elképzeléseiben megjelennek.
1.1. A dolgozat felépítése
A dolgozat négy meghatározó fejezetből áll. Az első gondolati egységben az innovációt definiáltam, a tudás és az újítás kapcsolatát mutattam be, szétválasztottam a K+F és az innováció fogalmát, illetve részletesen foglalkoztam a folyamatokkal, rendszerekkel.
Arra kerestem a választ, hogy:
1. Mit takar az innováció fogalma?
2. Mi jellemzi a lokális rendszereket?
3. Mi a kapcsolata a KKV-kal és hogyan mérhető a vállalatok innovációs teljesítménye?
A KKV-k és az innováció összekapcsolódnak, ezt bizonyítottam, illetve megvizsgáltam az újítás mérési lehetőségeit. Az általános elméleti megközelítés után Magyarország jelenlegi innovációs helyzetét értékeltem, illetve a regionális és megyei szint főbb jellemzőit is bemutattam.
A második egységben megfogalmaztam a hipotéziseket, összesen négyet, a vizsgálatokat ezek alapján közelítettem meg. Részletesen foglalkoztam a kutatási módszertannal, a kereszttábla- és a klaszterelemzéseket kiemeltem, ugyanis a kvantitatív vizsgálatoknál ezek a módszerek segítettek. A kvalitatív megközelítés is fontos volt a kutatás szempontjából. Felállítottam a kutatási modellt, ami a vizsgálataim logikai alapját jelentette.
A harmadik egység a kvantitatív kutatás. Célom volt, hogy a megyei KKV-k innovációs tevékenységét részletesen elemezzem, a vállalkozásokat klasztercsoportokra bontsam, az újítás jellemzőit a csoportokon keresztül bemutassam.
Olyan lényeges kérdésekre kerestem a választ, hogy:
1. Melyik a megfelelő módszer a vállalkozások szétválasztásához?
2. Kimutatható-e összefüggés a vállalkozások belső innovációs adottságát meghatározó területek között?
3. Mi jellemzi a klaszterelemzés alapján létrejött vállalati csoportokat?
- Milyen típusú innovációt folytatnak a cégcsoportok?
- Milyen hatása van az innovációnak a csoportok működésére?
- Milyen akadályozó tényezőket tudnak a vállalkozások megnevezni?
- Milyen igényeket fogalmaznak meg ezen a területen?
- Mit gondolnak a vállalkozások Zala megyéről, mint támogató környezetről, a megye adottságai jelenlegi állapotukban mennyire segítik elő az újításokat?
- Milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe, vagy vettek igénybe a zalai vállalkozások az elmúlt időszakban?
A negyedik gondolati egység a kvalitatív kutatás, mely során 14 interjút készítettem Zala megye innovációs szolgáltatói körében. A kutatással a következő kérdésekre kerestem a választ:
1. Mely szervezetek, cégek tartoznak az innovációs szolgáltatók csoportjába Zala megyében?
2. Milyen összefüggés mutatható ki a szolgáltatók területi elhelyezkedése és az adott kistérség KKV-inak innovációs tevékenysége között?
3. Milyennek látják ezek a cégek Zala megye helyzetét az újítás képességének a szempontjából?
4. Körülhatárolhatók-e az innovációt hátráltató tényezők?
5. Milyen összefüggés mutatható ki a keresleti és kínálati oldal felmérése következtében született eredmények között?
2. Elméleti alapok
2.1. Az innováció fogalma
Az innováció szó használata rendkívül elterjedt az utóbbi időben a műszaki, tudományos és gazdasági szférában egyaránt. Mégis, ha a fogalom pontos meghatározására kerül sor, akkor sokféle, tudományáganként és szerzőnként is eltérő definíciókkal találkozhatunk. Az innováció-kutatás ugyanis több tudományterülethez is tartozik, így a közgazdaságtanhoz, a menedzsmenthez (technológiai), és a szociológiához is. Munkám során ezért olyan innováció-kutatási eredményeket, és definíciókat szeretnék bemutatni, melyek az általam vizsgált területeket érintik, így válogatva az innovációval foglalkozó szakirodalom hatalmas anyagából.
Az innováció latin eredetű szó, jelentése az Idegen szavak és kifejezések szótára alapján (Bakos, 1994, p. 350) „egy megújulási, fejlődési és ezzel együtt egy átalakulási folyamatot takar, ill. újítást, új módszerek bevezetését”.
A Közgazdasági és társadalomtudományi kisenciklopédia (Brémond-Gélédan, 2005, p.
463) innovációt és növekedést említ.
A fogalmat Joseph A. Schumpeter (1883-1950) Nobel-díjas osztrák közgazdász vezette be a közgazdaságtanba (1939), tőle származik a legrégebbi értelmezés, melyet az 1911- ben megjelent Gazdasági fejlődés elmélete című munkájában mutat be. Szerinte a gazdasági életben a dolgok másképpen való csinálásának bármely formája az innováció fogalmába tartozik, lényegét a termelési tényezők új kombinációjában jelölte meg. Az új kombinációk az innovációk. Felfogása minden további innovációval foglalkozó elmélet kiindulópontjának tekinthető (Csizmadia, 2009, p. 27).
Schumpeter az innováció öt alapesetét különböztette meg:
- Új - tehát a fogyasztók körében még nem ismert - javaknak, vagy egyes, már létező javaknak új minőségben való előállítása.
- Új, tehát a kérdéses iparágban még gyakorlatilag ismeretlen - termelési eljárás bevezetése, amelynek azonban semmiképpen sem kell új tudományos felfedezésen alapulnia, és amely valamely áruval kapcsolatos új kereskedelmi eljárás is lehet.
- Új elhelyezési lehetőség, vagyis olyan piac megnyitása, amelyen a kérdéses ország iparága ez ideig nem volt bevezetve, akár létezett a piac korábban, akár nem.
- Nyersanyagok, vagy félkész áruk új beszerzési forrásainak megnyitása.
Mindegy, hogy ez a beszerzési forrás korábban is létezett, és csupán nem vették figyelembe, illetve nem tartották megfelelőnek, vagy pedig először kellett kialakítani.
- A feladatokhoz jobban illeszkedő új szervezet kialakítása (Schumpeter, 1980 - idézi Buzás, 2007, p. 12).
Schumpeter szerint az innováció a kapitalista fejlődés motorja, az innováció forrása pedig a vállalkozói tevékenység. (Rechnitzer, 1993, pp. 75-103).
Áttekintve az innováció fogalmához köthető legfontosabb definíciókat (Lundvall, 1995, p. 8; EC, 1995; Lengyel - Rechnitzer, 2004, p. 250; Kotler, 2004, p. 381), véleményem szerint a 20. század végéig a legteljesebb meghatározás Schumpeter nevéhez kötődik.
Az innováció fogalma egyre tágabb körben terjedt el a gazdaságon kívüli szférákban is, így egyre többször használták az egészségügyi, oktatási, politikai intézményekben bekövetkező változásokra is (Gáspár, 1998 - idézi Buzás, 2007, p. 15). Szükségessé vált a sokféle fogalom és nézőpont rendezése, mely problémát az OECD karolta fel. A felmérésekkel és azok eredményeivel összefüggő fogalmi készletet és eszköztárat az Oslo Kézikönyv különböző kiadásai (1993, 1997, 2005) mutatták be. A 2005-ös, harmadik kiadás definíciója a jelenleg leginkább elfogadott a nemzetközi és hazai kutatói körökben, ezt a hivatalos meghatározást tekintettem a saját kutatásom során irányadónak.
„Az innováció új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing módszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatba, munkahelyi szervezetbe, vagy a külső kapcsolatokba.” (Oslo Kézikönyv, 2005, p. 30; Katona, 2006, p. 3).
Az innovációs tevékenységek esetén a termék, folyamat (eljárás), szervezési-szervezeti és marketing módszer elnevezések megközelítési irányokat jelölnek, egyben a vállalatok innovációs tevékenységének mérési lehetőségét is magukban hordozzák (Fourth Community Innovation – CIS, 2007); (Innováció a Nyugat-Dunántúlon, 2006, p. 64; 2007, p. 72; 2008, p. 70).
Az innováció definícióinak a tanulmányozása rávilágít egy fontos problémára, az innováció relativitásának a kérdésére. Kotler (2004, pp. 382-383) szerint „Innovációnak tekintünk minden olyan árut, szolgáltatást vagy ötletet, amelyet valaki újnak észlel. Az ötletnek már hosszú története lehet, de annak, aki azt újnak látja, innovációnak számít.”
A térben és időben eltérő megjelenése relatívvá teszi az innováció újdonság tartalmát.
Fazekas (2007, p. 23) szerint a folyamatos változás, megújulás az innováció lényegi eleme, hiszen ami napjainkban innovációnak tekinthető, elterjed világszerte, onnantól kezdve már megszűnik innovációnak lenni. Természetesen a térbeli elterjedés egyenlőtlenségei révén is keletkeznek anomáliák, így ami az egyik helyen innováció, az a másik helyen már rég megszokott, bevett gyakorlat. Ezt a felfogást már Schumpeter is sugallja.
A probléma feloldására kibővítették az innováció fogalmát, ami megjelenik az Oslo Kézikönyv harmadik kiadásának fogalmi készletébe. Ennek megfelelően a nemzetközi és hazai mérések (CIS, Innováció a Nyugat-Dunántúlon 2006, 2007, 2008) során már a kibővített tevékenységi definíciók szerint kérdezték a vállalatokat. A saját kutatásomban is ebben a szellemben folytattam a kvantitatív és kvalitatív vizsgálataimat, hiszen a relativizálódás ama kérdések egyike, amely a kutatás szinte minden pontján jelen van.
Az egyéni tapasztalataik függvényében látnak innovációnak valamit a megkérdezett vállalatok. Innovációnak az minősült a kérdőívben, amit a válaszoló annak látott, és a kérdezőbiztos még annak el tudott fogadni, vagyis egy kompromisszum, egy kétoldalú relativizálódás eredménye minden megemlített innováció.
Példaként bemutatom a kérdőívben általam is használt termék innováció fogalmát: „a termék innováció egy új áru vagy szolgáltatás, illetve képességei terén jelentősen továbbfejlesztett áru vagy szolgáltatás forgalomba hozatala - ez lehet például egy
továbbfejlesztett szoftver, alkatrészek vagy alrendszerek, vagy a felhasználóbarát tulajdonságok erősítése. Az innovációnak (újításnak vagy továbbfejlesztésnek) a vállalkozás számára újnak kell lennie, ugyanakkor nem kell szükségszerűen az ágazatban vagy a piacon is újdonságnak számítania. Nem számít, hogy az innovációt eredetileg az adott vállalkozás fejlesztette-e ki vagy más vállalkozások.”
Kiemelem, hogy a vállalkozás számára újnak kell lenni, illetve a nem kell szükségszerűen az ágazatban vagy a piacon újdonságnak számítania. Ez a megközelítés segít az innováció szűken értelmezett „újítás” jelentésének feloldásában, az adott helyen az adott időben kell újdonságnak számítani, akkor ez már innováció.
Teljes mértékben elfogadom és támogatom a fogalom kibővítését, meggyőződésem, hogy az innováció gondolatának, társadalmasításának a sikerét ez biztosíthatja.
2.2. A tudás és az innováció kapcsolata
Drucker innováció megfogalmazása új területre, kapcsolatra világított rá (Drucker, 1985, 1993, 2003, pp. 39-40). Nem ért egyet az Oslo kézikönyv állásfoglalásaival, arra hívja fel figyelmet, hogy korunkban az innovációs tudás - az elterjedt hazai vélekedéssel ellentétben - gyakran nem műszaki, hanem társadalmi jellegű (Pakucs - Papanek, 2006, p. 8).
Ennek értelmében az innováció a vállalkozás gazdasági vagy társadalmi lehetőségeinek céltudatos, koncentrált megváltoztatására irányuló erőfeszítés. Ebben az értelmezésben eltűntek a korábbról ismert területi korlátok, és az újdonságtartalom mértékének firtatása is. Ezzel egészen új nézőpontból szemlél, az innováció, mint tervszerű, szisztematikus munka jelenik meg, mely egy aktív, tudásalapú tevékenység. Ebben a felfogásban már megjelenik a tudástényező fontossága, felértékelődik az emberi tudás szerepe, a tudás alapú társadalom és az új nézőpont a társadalmi innováció irányába mutat.
A tudásalapú gazdaságban a tudás minden korábbinál fontosabb szerepet tölt be. A tudás és az innováció fogalma összekapcsolódik, hiszen az innováció a tudás alkalmazásának folyamata (Innovation Management, 2004; Smahó, 2008, p. 21).
A tudást a szociológia és menedzsmenttudomány szakirodalmában cselekvő- képességként (Stehr, 2007, p. 65), illetve a cselekvésre való képességként (Sveiby, 2001, p. 94) definiálják.
A tudást megkülönböztethetjük explicit és implicit tudásként. Az explicit - kodifikált tudás - szavakban megfogalmazható, a formális nyelv segítségével közvetíthető. Az implicit - tacit tudás - személyes jellegű, tapasztalati, formalizálása, közvetítése, átadása nagyon nehéz (Polányi, 1997, p. 170).
Az OECD a tudás négy fajtáját nevesíti (OECD, 2001; Lundvall, 2001, pp. 158-179;
Warrian-Mulher, 2005, pp. 161-170):
- A know-what (mit tudunk) típusú tudás a tények ismeretét jelenti.
- A know-why (miért tudjuk) az okok, a természeti és társadalmi jelenségek magyarázatát jelenti.
- A know-how (hogyan tudjuk) a szakértelmet, a hozzáértést, az adott tevékenység végrehajtásának a képességét takarja.
- A know-who (ki tudja) típusú tudás a megfelelő személyek ismeretét jelöli.
A tudás meghatározásakor szükséges az adat és az információ fogalmát elválasztani a tudástól. Az adat eseményekkel kapcsolatos elvont, objektív tények összessége, míg az információ, jelentéssel bíró adatként értelmezhető (Davenport - Prusak, 2001, p. 18).
Karlson és Johanson (2004, p. 6) a tudás három dimenzióját különböztetik meg. A tudományos tudás a tudományos elvek formáját ölti, a technológiai és vállalkozói tudás alapját képezi. A technológiai tudás invenciókat, találmányokat és technikai megoldásokat foglal magába, amelyek új termékekben testesülnek meg. A vállalkozói tudás az üzleti szférával, vagyis a termékekkel, piacokkal, fogyasztókkal kapcsolatos tudást jelenti (Smahó, 2008, p. 58).
Új tudás nem csak kutatás-fejlesztés, hanem tanulás eredményeként is létrejöhet. A kutatás-fejlesztésnél sokkal gyakrabban előforduló módja a tudás keletkezésének a tapasztalatból való tanulás (Smahó, 2008, p. 32).
Egyre inkább felismerik, hogy a tudás a legfontosabb erőforrás, a tanulás pedig a legfontosabb folyamat a gazdaságban (Lundvall, 2006, p. 1).
A tanulás egy interaktív folyamat, három altípusa különböztethető meg. A keresés útján történő tanulás során a gazdasági szervezetek a termeléssel, és a sikeres innovációval kapcsolatos problémáik megoldása érdekében bővítik az ismereteiket. Ez nem mindig vezet eredményre, ezért szükségessé válhat az akadémiai intézetek, egyetemek, vagy más kutatásra specializálódott szervezetek bevonása, ezt a folyamatot a kutatás útján történő tanulásnak nevezik. A két folyamat közötti jelentős különbség, hogy a kutatás kevésbé profitorientált, mint a keresés, ugyanakkor előre nem várt, nagyon jelentős áttörést, akár paradigmaváltást okozó eredményre vezethet. A tanulás harmadik típusa a termelés útján történő tanulás, amely a tapasztalat, a használat és az együttműködés révén megvalósuló tanulást jelenti (Johnson, 1992, pp. 23-44; Lundvall, 1992, pp. 158- 179; Smaho, 2008, p. 41).
A szervezeti tudásteremtés egyik legelfogadottabb modellje a japán Nonaka - Takeuchi szerzőpáros által jegyzett SECI modell (Nonaka - Takeuchi, 1995, p. 71; Nonaka - Toyama - Konno, 2000, pp. 5-34). A tudásteremtés négy folyamata (szocializáció, externalizáció, kombináció, internalizáció) az egyének hallgatólagos és explicit tudásának folyamatos, spirálszerű interakcióján alapul, a négy folyamat eltérő közegben, eltérő kontextusok között zajlik (Lengyel, 2004, pp. 51-71; Lengyel, 2008, p.
52).
Eredetileg minden tudás lokális, hiszen a tudás földrajzilag és történelmileg meghatározott, ami azt jelenti, hogy egy adott időben és különböző feltételek mentén jön létre. A lokális jelleg abban is megmutatkozik, hogy a keletkezésének a körülményei a létrejött tudás természetét jelentősen befolyásolják (Johnston et al., 2000- idézi Smahó, 2008, p. 54).
A tudás és a regionális fejlődés közötti kapcsolatot a tudás alkalmazása, az innováció teremti meg (Smahó, 2008, p. 58). Egy régió tudáspotenciálja a régió vállalatainak és más szervezetek tudásvagyonából, valamint a régió (térség) népességének emberi és társadalmi tőkéjéből tevődik össze (Karlsson - Johansson, 2006 - idézi Smahó, p. 58). A
regionális tudásbázis nemcsak az adott területen élők képzettségi szintjét, a kutatás- fejlesztésben foglalkoztatottak számát, valamint az ezekhez kapcsolódó infrastrukturális feltételeket jelenti, hanem az egyének, szervezetek és intézmények meg nem ragadható tapasztalati tudását, a tacit tudást is magába foglalja (Holzinger et al., 1998 - idézi Smahó, p. 58).
Megítélésem szerint a tudás és az innováció összetartozó fogalmak. Az új létrehozásához, felismeréséhez, alkalmazásához elengedhetetlen a kíváncsiság, a tanulás. A lokális terek alkalmasak arra, hogy bizalmi légkörben, a gyakori találkozások alkalmával tanuljanak egymástól a szereplők, ez a helyi fejlesztések egyik nagy esélye, érdemes ezt megfontolni (akár Zalában is) és ennek a feltételeit megteremteni.
2.3. Az innováció és a kutatás-fejlesztés kapcsolata
A tudás létrehozása szándékos és erőforrás-igényes tevékenység, ebben fontos szerepet tölt be a kutatás-fejlesztés (nem kizárólagos módja - Maskell - Malmberg, 1995 idézi Smahó, 2008, p. 19). A kutatás és kísérleti fejlesztés azt a rendszeres alkotó munkát jelenti, amelynek célja egyrészt a tudásállomány növelése, az emberről, a kultúráról és társadalomról való ismeretek gyarapítását is beleértve, másrészt pedig a tudásállomány felhasználása új alkalmazások kidolgozására. A kutatás és kísérleti fejlesztés (K+F) három tevékenységet foglal magába (OECD - Frascati Manual 2002, p. 30; Török, 2006b, p. 13):
- Az alapkutatás olyan elméleti és kísérleti munkákat jelent, amelyek célja új tudás szerzése a megfigyelt jelenségek okairól, de bármilyen gyakorlati felhasználás vagy alkalmazás szándéka nélkül (OECD, 2002, p. 30). Ez jellegzetes kizáró meghatározás, azt mondja meg, mi nem az alapkutatás.
Továbbá kizárja mindazokat a kutatásokat az alapkutatás köréből, ahol gyakorlati felhasználásra is törekszenek (Török, 2006b, p. 16). Az alapkutatás nemcsak az elméleti alapok lerakását jelenti, hanem utal arra, hogy egy alapfokú tevékenység is (Nelson, 2004, p. 462).
- Az alkalmazott kutatás szintén eredeti kutatómunka, amely új tudás létrehozására irányul és jól meghatározható gyakorlati célja van (OECD, 2002). Az alapkutatások és az alkalmazott kutatások közös vonása, hogy mindkettő új tudást hoz létre (Török, 2006b, p. 21).
- A kísérleti fejlesztés olyan rendszeres munkákat jelent, amelyek a kutatásból és/vagy gyakorlati tapasztalatokból származó - vagyis már létező - ismeretek felhasználásával új anyagok, termékek, berendezések előállítását, új eljárások, módszerek és szolgáltatások bevezetését, illetve a már létezők minőségének javítását tűzik ki célul (OECD, 2002, p. 30). A kísérleti fejlesztést annak ellenére a K+F-hez sorolják, hogy nem hoz létre új tudáselemeket. Valójában a K+F-nek nem lényegi ismérve az új tudás megteremtése, jelentős kockázattal jár, nem lehet ismétlődő jellege (Török, 2006b, p. 17).
Az innováció és a kutatás-fejlesztés között Török (2006b, p. 17) által világosan megfogalmazott különbséget fogadom el én is, a kérdőív összeállításakor is ezt vettem alapul. Ezek szerint a K+F csupán az innovációs folyamat egyik eleme, nem is
feltétlenül az az elem, amely az új ötlet születése mögött áll. Nem minden innovációs folyamat tartalmaz K+F-et, és eléggé gyakori az olyan K+F tevékenység, amely nem vezet innovációhoz.
Fontos az innovációnak a kutatás-fejlesztéstől való elkülönítése. Ugyan a gazdaságpolitikai irodalomban kéz a kézben jár a két fogalom, a kapcsolatuk alapja, hogy az innovációs tevékenységeknek inkább inputjaként szolgál a K+F (Bajmócy, 2007, p. 36; 2008, pp. 47-61).
Az innováció-politika értelmezési tartománya is jóval szélesebb, mint a K+F politikáé.
Az innováció-politika eszköztárában fontos szerep juthat a K+F ösztönzésének. Az innováció-politika szorosan érintkezhet olyan területekkel - a regionális politikával, iparpolitikával stb. - amihez egyébként a tudomány és a kutatás kevésbé kapcsolódik. A K+F tevékenységek elemzésére sok forrás áll rendelkezésre, könnyebben lehatárolhatók a résztvevők, a források, jóval nehezebb az innovációs tevékenységek meghatározása (Török, 2006b, p. 21).
Az innováció szorosan összefügg a kutatás-fejlesztés (K+F) és a tanulás folyamatával, az innováció azonban túlmutat azokon: nem csupán a tudásbázis kiszélesítésére utal, hanem annak a gazdasági életben történő hasznosítására is. Természetesen az innováció a közvetlen gazdasági hasznon túl - pontosan a tanulási folyamat révén - további előnyökkel is jár: a vállalat-specifikus tudás felhalmozódása elősegítheti a jövőbeni innovációk kifejlesztését (Inzelt, 1998, p. 24); (Bajmócy, 2008, p. 32).
2.4. Az innovációs folyamatok, modellek
Az innováció általános értelmezése (Oslo Kézikönyv, 2005) egy folyamatot ír le, a folyamat három eleme az invenció, innováció és diffúzió, amely magába foglalja a gazdasági hasznosulást is.
Mielőtt az innovációs modelleken keresztül bemutatom a folyamatot, ismertetem az invenció fogalmát, az elmúlt évtizedek munkáiból az adaptáció és hajtóerő kérdését tisztázom, illetve részletesen kitérek a diffúzió értelmezésére, ugyanis az innováció gazdasági hasznosulása, a felhasználásban érdekelt vállalkozások támogatása közvetítő (diffúz) szervezetek segítségével is történhet.
Az innováció a megvalósult, gazdasági hasznot hajtó invenció. Az invenció az új ismeretek és tudományos eredmények születése (Schumpeter különíti el először), illetve jelenthet eredeti találmányt, olyan terméket, szolgáltatást vagy folyamatot, ami újdonság vagy kipróbálatlan. Meyer (2005, pp. 61-74) szerint ma a találmányok és szabadalmak jó részét már nem zseniális egyéni feltalálók, hanem nagy cégek kutatórészlegei és egyetemek kutatócsoportjai nyújtják be.
A Schumpeter által kidolgozott elmélet egyik kulcseleme, hogy a gazdaság szereplői egyenlőtlen sebességgel veszik át az újításokat, mert köztük alapvető különbségek vannak az innovációs folyamatok adaptációs képességében. Az adaptációs képesség függ a szereplők szervezeti kultúrájától, és az innováció felismerésének képességétől, ami visszavezet az innováció értelmezési, relativitási problémájához. Létezik egy csoport, az úgynevezett úttörők (élenjárók) csoportja, amely az innovációs folyamatokat
kezdeményezi. Természetesen ez a csoport kockáztat a legtöbbet, de az innovációból származó haszonból is ez a csoport részesül a legnagyobb mértékben. Őket követi a korai alkalmazók csoportja, az ő kockázatuk már nem olyan nagy, mint az első csoporté, és a profitrészesedésük is csökken. A széles körű elterjedést teszi lehetővé a késői alkalmazók tömege. Az utolsó csoport a lemaradók csoportja, amelyet az innovációs folyamatok iránt a legkevésbé fogékonyak alkotnak (Kovács, 2004, pp. 52- 78).
Gazdag irodalom elemzi a vezetők és követők problémáit az innovációs folyamatban (Freeman, 1982, - idézi Buzás, 2007, pp. 12-13; Rogers, 1995, idézi Kotler, p. 381;
Davila - Epstein - Schelton, 2006).
Az innovációs folyamatok hajtóerejének vizsgálata alapján alapvetően kétféle irányzat rajzolódik ki, a piaci alapú és az erőforrás alapú szemlélet.
A piaci megközelítéssel élők azzal érvelnek, hogy a piaci verseny az, amely alapvetően gerjeszti az innovációs folyamatokat, és fenntartja a vállalatok folyamatos innovációs törekvéseit (Porter, 1985 - idézi Buzás, 2007, p. 15; Slater - Narver, 1994, pp. 46-55).
Természetesen ehhez az kell, hogy a vállalatok időben felismerjék a piaci lehetőségeiket, amire azonban a gazdasági entitások nem korlátlanul képesek (Trott, 1998, pp. 211-222), azaz a modell eleve nem lehet általános érvényű.
Az erőforrás alapú megközelítés képviselői ezzel szemben azt állítják, hogy a folyamatosan változó, átalakuló és eltűnő piacok makrogazdasági megközelítésben nem adhatják egy konstans innováció hátterét: sokkal inkább a vállalatok erőforrásai képesek a folytonos innováció biztos hátteréül szolgálni (Prahalad - Hamel, 1990, pp. 79-92;
Wernefelt, 1995, pp. 171-174; Eisenhardt - Martin, 2000- idézi Buzás, 2007, p. 15).
Buzás Norbert (2007, p. 101) külön említést tesz a véletlenek szerepéről az innovációs folyamatban, melyek nem modellezhetők, sőt véleménye szerint rengeteg olyan innovációs folyamat létezik, amely nem modellezhető egyik rendszerrel sem, bármelyik megközelítést is alkalmazzuk.
Az innováció diffúziójának nevezzük azt a folyamatot, melynek során az innováció annak legelső alkalmazásától kezdve szétterjed a piaci és nem piaci csatornákon keresztül a különböző fogyasztók, államok, régiók, szektorok, piacok és vállalatok felé.
Diffúzió nélkül az innovációnak nincsen gazdasági hatása (OECD, 2005).
Az innovációk diffúzióját nemcsak az innovációt létrehozók szemszögéből érdemes megvizsgálni, nem szabad megfeledkezni annak elemzéséről sem, hogy a diffúzió hogyan zajlik a végfelhasználók körében. Ennek elméletével Everett Rogers (1962) foglalkozott kiemelten az Innovációk diffúziója című művében. Rogers azt vetette fel, hogy minden új innováció vagy ötlet adaptálói az alábbi kategóriák valamelyikébe sorolhatók be (Kotler, 2004, p. 381):
- innovátorok (2,5 %) - korai elfogadók (13,5 %) - korai többség (34%) - késői többség (34%) - lemaradók (16%)
Egy adott innováció a kezdeti szakaszban kevés nyereséget hoz, amíg az új termék még nem eléggé ismert. Egy adott ponton azonban már eléggé ismertté válik, hogy kereslet jelentkezzen rá, itt a növekedés gyorsabb. Végül a görbe elérkezik az elöregedés fázisába, ahol már az adott innovációba való befektetés megtérülési aránya alacsony. Az innovatív vállalatok arra törekednek, hogy megfelelő életciklusban levő innovációkkal helyettesítsék a folyamatosan kiöregedőket, ezzel a feltörekvő szakaszoknak megfelelő folyamatos növekedést állítva elő. Geoffrey Moore (2002 - idézi Kotsis, 2009, p. 122) rávilágított, hogy a különböző csoportok más-más okból adaptálnak egy innovációt. Az öt csoport főbb jellemzői az alábbiak:
- Az innovátorok a technika megszállottjai, a technológiát önmagáért szeretik, nem bánják, ha kezdetben még nem kiforrott az új megoldás.
- A korai elfogadók az innovációkra stratégiai üzleti lehetőségként tekintenek, és emiatt vállalják a bevezetéssel járó kockázatot az előnyökért cserébe.
- A korai többség tagjai gyakorlatiasan gondolkodnak, a fokozatos, mérhető, előre jelezhető fejlődést kedvelik, és kis kockázatot vállalnak.
- A késői többségbe tartozók jobban hisznek a tradíciókban, mint a haladásban, kicsit tartanak az új technológiáktól.
- A lemaradók a döntéseknél többnyire „lebeszélő” szerepet játszanak, gyakran hivatkoznak a kudarcokra, technológiai paradoxonokra (Kotsis - Nagy, 2009, pp. 121-136).
Freeman (1988, - idézi Buzás, 2007, pp. 12-13) az innovációt és az innovációs folyamatokat négy kategóriába sorolja (Simai, 1994);
- Fokozatos vagy módosító innovációk: ezek olyan kisebb változtatások, amelyek a teljesítményjavítást vagy a költségcsökkentést célozzák, illetve egy alkatrészt vagy komponenst egy másikkal váltanak ki a technológiai folyamatban, mely során megváltozik a termék összetevője.
- Radikális innovációk: teljes szakítás a hagyományokkal, egyrészt új technológiára alapozott új termékhez, illetve meglévő technológiára alapozott új termékhez vezetnek.
- Termeléseljárás-változások: egyes technológiák megreformálását jelentik.
- Paradigmaváltások: a technológia paradigma fogalmát egy technikatörténész, Constant (1980 - idézi Buzás, 2007, p. 13) vezette be.
Lényege, hogy valamely alapvető tudományos eredménnyel létrejön egy technológiai nézőpont, ami például szolgál bizonyos problémák megfogalmazásánál illetve megoldási módjánál. A paradigma alkalmazása során azonban olyan anomáliákba ütközhetnek a kutatók, amelyek eredményeképpen elfordulnak a régitől, új paradigmát dolgoznak ki (Hronszky, 2002, p. 96; Mogyorósi, 2007, pp. 11-15).
Véleményem szerint Schumpeter által kidolgozott adaptációra vonatkozó csoportosítás meghatározta a vezetők és követők problémáinak, illetve az innováció folyamatainak és következményeinek a kutatását.
A modellek
Az innovációs folyamatokat sokáig egymást követő, elkülönült cselekmények halmazaként értelmezték. Az innovációs folyamatok legegyszerűbb modelljei, a lineáris modellek (Havas, 1998 - pp. 33-57; Román, 2002, pp. 334-347; Trott, 2004; Dőry, 2007, p. 41) 40 évig jellemezték a tudományterületet. A 80-as években kezdődtek kutatások, melyek ezek megújítását célozták meg.
A lineáris modellek közös hibája, hogy az innovációt mindkettő egy befejezett folyamatnak tekinti, illetve, hogy az innovációs folyamatok nem balról jobbra haladnak, és a kezdőpont nem feltétlenül tudományos intézmény, hiszen az impulzusok és az ötletek a piacról, a termelési ágazatból is származhatnak (Halvorsen - Lancave, 1998, p.
111; Mytelka - Farinelli, 2000). Felismerik az innovációs folyamat felfelé tartó (technológiával kapcsolatos) és a lefelé tartó (piaccal kapcsolatos) fázisai közötti visszacsatolási hatásokat, az innovációhoz kapcsolódó sokrétű tevékenységet, a vállalatokat és a közöttük fennálló hálózati megállapodásokat, valamint az ipari tervezés központi szerepét az innovációs folyamatban. (Kotsis - Nagy, 2009, pp. 121-136).
Az újabb modellek közül Rothwell (1994, p. 41) öt generációs és Marinova és Phillimore (2003, pp. 44-53) hat generációs megközelítése érdemel figyelmet. A modell annyiban új, hogy az evolucionista koncepciók és területi modellek is bekerültek a fejlődési láncba.
A fekete doboz (Bajmócy, 2008, pp. 33-34) az első modell, lényege, hogy a K+F inputjával és outputjával foglalkozik, a folyamatot nem tartja fontosnak. A lineáris modellek kitágítják az előző megközelítést, ezek a folyamatot egymás után következő lépések sorozataként értelmezték. Az interaktív (visszacsatolásos) modellek felismerték, hogy az innováció nem egy lineáris folyamat utolsó lépcsőjének terméke, hanem a folyamat során, számos helyen felléphet. A rendszer modellek kiinduló pontja, hogy az innováció komplexitása a hierarchikus mechanizmusok helyett olyan új entitásokat hoz létre, amelyek átlépik a szervezeti határokat. A folyamat komplexitása miatt egy-egy cég erőforrásainak kiegészítésére kényszerül kapcsolatok és hálózatok felállításával (Edquist, 2005, pp. 181-208). A területi innovációs modellek alapja a földrajzi elhelyezkedés szerepének felismerése az új tudás létrehozása kapcsán. Erre a korábbi modellek nem tettek kísérletet, így ebből a szempontból szervesen illeszkednek az innovációs elméletek fejlődési sorába. A területi modellek egységesek abban a tekintetben, hogy az innováció megértését csak annak térbeliségével egyetemben tartják lehetségesnek, ugyanakkor az elméleti alapokban nagyon heterogének (Lagendijk, 2006, pp. 385-399).
Az evolucionista modell nem illeszthető be könnyen a korábban felvázolt szerves fejlődési sorba. Az evolucionista gondolatok megjelenése időben megelőzte a rendszer modelleket, a későbbiekben pedig a két modell együtt fejlődött. Célja már nem csupán az innováció, hanem a gazdaság változásának megértése volt.
A hat generációs megközelítés rövid összefoglalója, hogy az innováció bizonytalan kimenetelű folyamat, nem lineáris, interaktív és rendszerszerű (Bajmócy, 2008, p. 34;
Nelson – Winter, 1982 - idézi Dőry, 2007, p. 37; Fagerberg, 2005, pp. 1-26).
Az új értelmezési tartományok (pl.: területi) szükségessé teszik az innováció folyamatának további vizsgálatát, további megközelítések, modellek születhetnek a jövőben. A felsorolt modellek közül a hat generációs megközelítés területi modellje a meghatározó kutatásom szempontjából.
2.5. Az innováció-politika
Nincs ideális, mindenki számára megfelelő innovációs politika. Empirikus kutatások azt mutatják, hogy az innováció előfeltételeiben, az innovációs tevékenységekben és folyamatokban, a hálózatosodásban erős eltérések mutatkoznak a központi, a perifériás és a régi ipari területek között (Tödtling - Trippl, 2004, p. 3).
Afuah (2003), Trott (2004) és Buzás (2007, pp. 22-27) elemzik a sikeres innováció- politika kormányzati intézkedéseit:
- innováció-politika intézményi hátterének a megteremtése, szabályozás és standardizálás,
- humánerőforrás-fejlesztés magas szintű képzési rendszer segítségével, az innováció menedzsment ismeretek terjesztésével és a munkaerő mobilitásának támogatásán keresztül,
- direkt és indirekt úton történő pénzügyi támogatás nyújtása a kutatási és innovációs tevékenységekhez,
- a köz- és magánszféra együttműködésének az erősítése,
- az innovációs kultúra terjesztése, marketingje, társadalmi elismertetése (ezzel a kérdéssel az Európai Bizottság is sokat foglalkozik, 2009).
- A vállalkozások innovációs lehetőségeit alapvetően a társaság környezeti feltételei, valamint belső adottságai határozzák meg. A környezeti feltételek bemutatásának kiindulási alapja az innovációs politika térképe - napjaink legismertebb vertikális modellje (1. ábra) -, melynek forrása az Oslo Kézikönyv (1998).
1. ábra: Az innovációs politika térképe
Forrás: Innováció menedzsment, 2006, p. 10.
A modell felépítésében a keretfeltételek (termékpiac, makrogazdasági környezet stb.) között azok a politikai és gazdasági alrendszerek szerepelnek, amelyek meghatározzák az innováció mozgásterét.
A tudományos és tervezői alap (tudományos rendszer) részeként tartjuk nyilván az oktatást, amely tényező a keretfeltételek közé is sorolható, illetve annak része. Ide tartoznak a tudományos és technológiai intézetek által folytatott alap és alkalmazott kutatások, szakképzések, valamint szaktanácsadási tevékenységek.
A közvetítők (tanácsadó intézmények) a tudományos és tervezői alap segítségével a tanulási folyamaton keresztül juttatják el a vállalatokhoz az innovációt segítő ismereteket. Ők tehát az ismeretek felfrissítésében, a kommunikációban, valamint a tanulási folyamat elősegítésében töltenek be fontos szerepet. Közvetítők között tartjuk számon:
- a vállalatok közötti külföldi és belföldi kapcsolatrendszereket, - a szakértői csoportok tevékenységeit,
- a szaklapokat és licenciákat, - a gazdasági mobilitást stb.
A közvetítés egyik fontos eszköze a diffúzió, amely nem más, mint a hivatalos forma nélküli technológia átvétel, az innováció spontán terjedése.
2.6. Az innovációs rendszerek, nemzeti innovációs rendszerek
Az innovációs rendszer (IR) lényege, hogy az innovációs folyamat összes szereplője összeköttetésben áll egymással. Az innovációs rendszer az interakciókra épül.
(Csizmadia, 2009, pp. 71-80).
Ebben a felfogásban már érzékelhető, hogy az innovációs folyamatokban résztvevő szereplők gazdasági aktivitásában nagy szerep jut a köztük kialakult komplex kapcsolatrendszereknek. Több, a témával foglalkozó szerző is említi, hogy az eredményességet egy rendszer tagjaiként vállalt szerepük és magatartásuk, valamint a teljes rendszer szerkezete és működőképessége is befolyásolja (Edquist, 1997; Edquist - McKelvey, 2000; Fischer - Fröhlich, 2001, p. 14).
Ahhoz azonban, hogy ezt a rendszert vizsgálni, a benne rejlő kapcsolatrendszereket elemezni lehessen, a legelső lépés a vizsgálat területének körülhatárolása.
Következésképpen a legkézenfekvőbb az innovációs rendszerek területi alapon való elkülönítése.
Területi alapon különül el a nemzeti innovációs rendszer (NIR, NIS-national innovation system Lundwall, 1995, Nelson 1993), és a regionális innovációs rendszer (RIR, RIS- regional innovation system Cooke, 1998, pp. 245-263). Ebben a megközelítésben nem egy adott iparágra vagy technológiai mezőre fókuszálunk, hanem egy világosan körülhatárolt területi entitásra, egy államra, vagy egy régióra (egy megyére), mint komplex gazdasági-területi egységre. Ezen jól behatárolható szerveződési szintek teljes intézményrendszere egyaránt fontos lehet az innovációs folyamatok szempontjából.
A területi mellett létezik egy ágazati és technológiai megközelítése is az innovációs rendszereknek, az ágazati innovációs rendszer (SIR, SIS) és a technológiai rendszer (TR, TS) esetében valamilyen technológiai, ipari, ágazati innovációs folyamatokhoz köthető a rendszerszemlélet. Legújabban sokat írnak a nagyvárosi innovációs rendszerekről (MIS) (Fisher - Revilla - Snickars, 2001 - idézi Anderson-Karlsson, 2004, p. 4), illetve térbeli innovációs rendszerekről (SIS) is (Breschi - Malerba, 1997; Malecki - Oinas, 2002, pp. 102-131).
Az innovációs tevékenységek jellegét és lehetőségeit jelentősen befolyásolja az adott ország nemzeti innovációs rendszere. Inzelt (1998 - idézi Dőry, 2007, p. 55) a NIR szűkebb értelmű meghatározását a következőképpen írja le: „azokat a szervezeteket és intézményeket foglalja magában, amelyek a kutatásban és az új tudományos eredmények kiaknázásában részt vesznek. Ilyenek a K+F részlegek, K+F kutatóintézetek, a műszaki intézetek, az egyetemek, a technológiatranszfer szervezetek”.
Tágabb értelemben azonban a nemzeti innovációs rendszerek magukban foglalják a gazdasági struktúra és az intézmények mindazon részét, amelyek érintik a tanulást, a tudás elsajátítási folyamatát, továbbá a kutatást és a kutatási eredmények hasznosítását.
Így beleértendő a termelési, az oktatási, a marketing- és a pénzügyi rendszer is. Az OECD értelmezésében: a nemzeti innovációs rendszert egy ország mindazon piaci intézményei alkotják, amelyek az innováció és a technológiai diffúzió irányát és sebességét befolyásolják (Buzás, 2004).
A NIR koncepció fontos sajátossága, hogy hangsúlyozza az innovációs folyamatnak és szereplőinek szoros kötődését a társadalom és a gazdaság egyéb elemeihez, ezzel világossá teszi, hogy korántsem a tudományos és műszaki célok és érdekek által vezérelt folyamatról van szó. A NIR koncepció értelme részben az, hogy az innovációs folyamat sikerét összekapcsolja a társadalmi-gazdasági kapcsolatrendszerrel, pedig elvben elképzelhető lenne, hogy a szűken értelmezett K+F sikeres lehet rossz társadalmi és gazdasági feltételek között is (Török, 2006b, p. 24).
Az OECD különösen nagy erőket fordított a nemzeti innovációs rendszerek megismerésére. Vizsgálatuk alapján az innovációs folyamatokban a tudományos szféra, a vállalatok, valamint a két intézmény-csoport közt közvetítő tanácsadó intézmények tevékenysége jelentős, de számos további intézmény is szerepet kaphat (Pakucs - Papanek, 2006, p. 20).
A nemzeti innovációs rendszeren belül (2. ábra) a vállalatok innovációs tevékenységére az alábbi tényezők lehetnek hatással:
- az intézményi és infrastrukturális környezet,
- az innovációs politika (a különböző támogatások, kormányzati finanszírozás miatt),
- az oktatás és az állami K+F (pl. a felsőoktatási intézmények tevékenysége, valamint
- a mindezen tényezőkkel kölcsönhatásban álló kereslet.
