Önálló, újszer ű eredmények, összegzés

Zala megye vállalatainak innovációs tevékenységét, jellemzőit, kapcsolatait vizsgáltam a dolgozatomban. A célom az volt, hogy áttekintsem a témát érintő szakirodalmat, megismerjem a vállalati innovációra ható tényezőket, az igényeket, a K+F, az innováció és a cégek általános jellemzői közötti összefüggéséket. Továbbá felmértem az innovációs szolgáltatók jelenlegi tevékenységét, jövőbeni terveit, a vállalatokkal meglévő kapcsolataikat. Vizsgáltam Zala megye K+F és innovációs hátterét is.

A szakirodalom áttekintése során az innováció fogalmának tisztázását végeztem el először, amelyből két meghatározó definíciót emelek ki. Az első, a legkedveltebb, a legtöbbet idézett meghatározás Schumpetertől (1939) származik, aki szerint a gazdasági életben a dolgok másképpen való csinálásának bármely formája az innováció. A második meghatározás, a hivatalos, ami az Oslo kézikönyv harmadik kiadásában jelent meg:

„Az innováció új, vagy jelentősen javított termék (áru vagy szolgáltatás) vagy eljárás, új marketing módszer, vagy új szervezési-szervezeti módszer bevezetése az üzleti gyakorlatba, munkahelyi szervezetbe, vagy a külső kapcsolatokba.”

Ezt tekintettem a saját kutatásom során irányadónak, a vállalati innovációs vizsgálat részben a fenti négy területen (termék, folyamat, szervezési-szervezeti és marketing innováció) végrehajtott újítási tevékenységek, eredmények mérésére koncentrált.

A térben és időben eltérő megjelenése relatívvá teszi az innováció újdonság tartalmát.

A probléma feloldására kibővítették az innováció fogalmát, ami megjelenik az Oslo Kézikönyv harmadik kiadásának fogalmi készletébe.

Török (2006b) nagyon világosan megfogalmazta, hogy az innováció és a kutatás-fejlesztés között egyértelmű a különbség. A K+F csupán az innovációs folyamat egyik eleme, nem is feltétlenül az az elem, amely az új ötlet születése mögött áll. Ennek megfelelően a vállalatok innovációs tevékenységének az inputja a K+F, a támogató környezet fontos eleme.

A környezeti feltételek megteremtésében kiemelkedő szerepe van az államnak, az innovációs rendszerbe történő beavatkozás érinti a vállalatokat is, hiszen az újítási

folyamat összes szereplője összeköttetésben áll egymással.

A nemzeti és regionális/lokális rendszer szemléletmód között lényeges különbségek mutatkoznak mind minőségileg, mind mennyiségileg. A térségi innovációs rendszer képes kiaknázni a helyben elérhető, létrehozott, az adott területre jellemző tudáselemeket. A vállalkozások innovációs tevékenysége nagymértékben a helyi tényezőkön múlik.

Az innovációs rendszerek felfogása szerint mindazon területi szereplők és tényezők az innovációs potenciál részének tekinthetők, amelyek meghatározzák, támogatják vagy akár gátolják a vállalati innovációk létrejöttét és terjedését. A vállalkozások által igénybe vehető innovációs szolgáltatások rajtuk keresztül érhetők el, ezért nagyon fontosnak tartottam ezen intézmények, szervezetek Zala megyei vizsgálatát.

A gazdasági bővülés Zalában is a KKV-k erősödésével képzelhető el, az erősödés jelen esetben az alkalmazkodó-képesség javulását jelenti, ami leginkább az innovációs képességek növelésével, az újra nyitottság gondolkodásával sajátítható el.

A területek, térségek innovációs teljesítményének a mérése és értékelése egyre nagyobb hangsúlyt kap a térségek gazdasági fejlődésének előmozdítása érdekében. A Közösségi Innovációs Felmérések kérdőív jelentette az alapját a régiós vállalati (KKV) innovációs méréseknek is, ezeknek a felmérésnek a megismerése segített abban, hogy Zala megye vállalkozásainak innovációs teljesítményének a kutatását megkezdjem.

Magyarország innovációs jellemzői alapján a felzárkózók csoportjába tartozik, az uniós átlaghoz képest 70% a teljesítménye. A Nyugat-dunántúli Régió K+F és újítási paraméterei messze elmaradnak a gazdasági erejétől, ezt a jelenséget nevezték el a kutatók innovációs paradoxonnak (Lados, 2009). A régión belül a legrosszabb mutatókkal Zala megye rendelkezik, különösen a felsőoktatás területén, ezért nincsenek jelentős kutatóhelyek, technológiai központok, innovációs centrumok.

A kvantitatív és kvalitatív kutatás során 213 kérdőívet dolgoztam fel, illetve 14 interjú segített a problémák mélyebb feltárásában. Ezek alapján a vizsgált témakörök tekintetében a következő egyedülálló, újszerű eredmények születtek:

1. A kvantitatív minta szétválasztása fontos volt a későbbi vizsgálatok szempontjából. Ennek során a lehető legtöbb K+F és innovációs változót, illetve az innovációs tevékenységet befolyásoló paramétert használtam, összesen 21-et. A paraméterek kiválasztásában a szakirodalom feldolgozása segített. A K+F tevékenységek bevonását azért tartottam szükségesnek, mert ez az innováció inputja. A publikáció, szabadalom, találmány a K+F és az újítás eredménye. Az általános szervezeti jellemzők esetén abból indultam ki, hogy a vállalatok mérete, árbevétele, külföldi tulajdoni hányada befolyásolhatja az innovációs és K+F hajlandóságot. A termék, folyamat, szervezési-szervezeti és a marketing innováció tevékenységei közül bármelyik előfordulása a vállalati innováció eredményének tekinthető. A 21 paraméter alapján lefuttatott klaszter elemzés eredménye alapján létrejött három, egymástól méretben jelentősen eltérő csoport, egy 10 cégből álló (innovátorok), egy 45 vállalatot tartalmazó

(követők) és 158 céget (lemaradók) magába foglaló tagozódás.

2. A változók vizsgálata során arra törekedtem, hogy a vállalatok esetében az innovációra ható általános szervezeti jellemzők, a kutatás-fejlesztési jellemzők és az innovációs jellemzők közötti összefüggéseket bemutassam. Az eredmény meglepő volt, ugyanis a K+F jellemzők és az innovációs jellemzők között nem volt kimutatható szoros kapcsolat. A legerősebb, legösszetettebb kapcsolat a K+F jellemzők és az általános jellemzők között jelentkezett, de ebben az esetben is maximum közepes erősségű ez az egymásra hatás.

3. A klasztercsoportokat hét területen összehasonlítottam. A K+F tevékenységek, a megvalósított innovációk, egyéb újító területek és a jövőbeni tervek esetében egyértelmű volt a különbség a vállalatcsoportok között, az akadályozó tényezőket és Zala megye adottságait azonban hasonlóan értékelték. Zala megye és a támogató környezet adottságainak javítása, fejlesztése az összes vállalat esetében elősegíti az innovációs képességek fejlődését. Vizsgáltam a különböző vállalati csoportok szolgáltatási igényeit is.

A jelenlegi szolgáltatások esetében markáns különbség mutatkozott mennyiségi szempontból a három cégcsoport között: a követők és az innovátorok kétszer gyakrabban vették igénybe a szolgáltatásokat. Tervezett szolgáltatások esetében az igények jelentősen eltértek a korábbiaktól, különösen mennyiségi szempontból jelentkezett növekedés a lemaradó vállalkozások esetében. A fontossági sorrend is megváltozott, a speciális igények

„elhalványultak”. A hét területen elvégzett vizsgálatok eredménye, hogy pontos képet kaptam a csoportok innovációs jellemzőiről. Az első csoportba tartoznak a lemaradók, akiknek elenyésző a K+F aktivitásuk és ennél is jelentéktelenebb az innovációs hajlandóságuk. Létezik egy fejlesztés és újítás orientált, sikeresen adaptáló, az innovációban vezető szerepet betöltő, zömében hazai tulajdonú, a piacon régóta jelenlévő kisvállalkozói réteg, akik inkább saját erőből, a versenyképességük javítása érdekében nyitottak az újításra. A vizsgálataim elején követőknek neveztem el ezt a csoportot, azonban az innovációs területek részletes feltárása bebizonyította, hogy a legtöbb esetben ez a csoport a leginkább innovatív, így sokkal inkább tekinthetők ők az innovátoroknak. Végül jól kimutatható egy jelentős árbevételű, tőkeerős, a K+F iránt érdeklődő, de az innováció szempontjából inkább követő nagyvállalati csoport.

4. A K+F és innovációs szolgáltatók területi elhelyezkedése és az adott kistérségek vállalatainak innovációs tevékenysége között nincs szoros összefüggés Zalában. Ez magyarázható a jelentős kisugárzású innovációs szervezet (egyetem, kutatóközpont, technopolisz, tudományos és technológiai park) hiányával, illetve a nem megfelelő együttműködéssel is. Érdemes megkeresni a hatékonyabb együttműködési formákat.

5. A kvalitatív kutatás eredménye, hogy a zalai K+F és innovációs szolgáltatók sokszínű szervezetek, akik az általános vállalkozási működést segítő szolgáltatások mellett az újítás területein is tevékenykednek. Nem mélyedtek el kellő mértékben az innovációs szolgáltatások lehetőségeiben, talán pontosan nem is ismerik az igényeket, ezért nincs harmónia a keresleti és kínálati oldal

között. A kutatás eredményeinek megismertetése segítheti a sikeresebb együttműködést a szolgáltatók és a felhasználók között.

A kutatási modell helyes logikai sorvezetőnek bizonyult, a kutatások alapján igazolódott, hogy a vállalkozások innovációs teljesítményére hatással van a külső környezet, illetve a belső innovációs adottságok. A vállalatok gyengének találták Zala megye felsőoktatási és kutatási kapacitását, amit egyébként a KSH-s adatok is igazoltak, és a cégek innovációs igénye sem inspirálta nagy jelentőségű K+F és innovációs szervezetek fejlesztését. Az innovációt akadályozó tényezők áttekintése során a vállalatok nem tartották fontosnak ezeknek a kapacitásoknak a meglétét, véleményem szerint annyira gyenge a kapcsolat a két csoport között, hogy az ebben rejlő lehetőségek felismeréséig sem jutottak el a cégek.

A KKV-k innovációs teljesítményét kifejezi a négy területen (termék, folyamat, szervezési-szervezeti és marketing innováció) végzett újítási tevékenység, amelyet a vállalatok belső innovációs adottságai, az újítási területek jellemzői (K+F jellemzők, fejlesztési tervek, akadályozó tényezők), illetve az innovációs szolgáltatások minősége befolyásolják. Ezen tényezők közül kiemelem a szolgáltatások kereslete és kínálata között meglévő különbséget, ami a szerény szolgáltatói kapacitás hatékony működését akadályozza, a vállalatok és az intézmények, szervezetek közötti együttműködés lehetőségét korlátozza.

A dolgozat jelentőségét külön kiemeli, hogy Zala megyében ilyen súlyú, ilyen széles területen és ennyi érintettel elvégzett kutatás innovációs témakörben még nem történt.

Az eredmények segítenek abban, hogy a megye vállalatainak innovációs teljesítményét javítani lehessen. A gyakorlati lépések közül először a szolgáltatók tájékoztatását tartom a legsürgetőbbnek, meg kell ismerniük a cégek valós igényeit. A másik fontos lépés a felsőoktatási intézmények és a vállalatok közötti együttműködés támogatása, a meglévő közvetítő szervezeteknek fel kell hívni a figyelmét arra, hogy mennyire nem ismerik az érintettek a meglévő kutatási, felsőoktatási kapacitást. A célzott fejlesztések lehetőségét hordozza magában a vállalatok csoportonkénti bontása; az „innovátorok” mellett a „követők” igényeinek feltárása, kielégítése lendületet adhat az innováció ügyének Zala megyében is. Az interakciók számának növelését, minőségének fejlesztését új módszerekkel, új megközelítéssel lehet elérni, szívesen részt vennék ezeknek az újításoknak a megalkotásában, bevezetésében.

Irodalomjegyzék

1. Afuah, A. (2003): Innovation Management. Strategies, Implementation and Profits. 2nd edition. New York, Oxford University Press.,- idézi Buzás,2007, p.22.

2. Andersson, M.- Karlsson, C. (2004): Regional Innovation Systems in Small

& Medium- Sized Regions. Berlin- Heidelberg, Springer. In: The Emerging Digital Economy: Entrepreneurship, Clusters and Policy,pp. 55-81.

3. Andersson, M.- Karlsson, C. (2007): Knowledge in Regional Economic Growth The Role of Knowledge Accessibility, Industry and Innovation, Vol.14., Nr.2., pp.129-149.

4. Andrási Z.- Papanek G. et. al. (2009): A mikro-, kis és közepes vállalatok növekedésének feltételei c. tanulmány a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium megbízásából készítette a GKI Gazdaságkutató Zrt., p.10, p.62 5. Antonelli, C. (2006): The Economics of University: A Knowledge

Governance Approach, DIME Working Papers on Intellectual Property Rights, Emerging out of DIME Working Pack: „The Rules, Norms and Standars on Knowledge Exchange”, September, 2006 , p.1.; p.21.

6. Autio, E. (2005): Global Report on High- Expectation Entrepreneurship.

Global Entrepreneurship Monitor, London Business School- Mazars- Babson College, Babson Park MA., London

7. Babbie, E. (2003): A társadalomtudományi kutatások gyakorlata, Budapest, Balassi K., pp.60-75., p 564.

8. Bajmócy Z. (2007a): Individuális innovációs intézmények. In: Buzás N.

szerk. Innovációmenedzsment a gyakorlatban. Budapest, Akad K. , pp.68-90.

9. Bajmócy Z. (2007b): A technológiai inkubáció elmélete és alkalmazási lehetőségei hazánk elmaradott térségeiben. Doktori értekezés, Szeged, SZTE közgazdaság - tudományi Doktori Iskola., p.3.

10. Bajmócy Z. (2008): A regionális innovációs képesség értelmezése és számbavétele a tanulás- alapú gazdaságban. In: Lengyel I. - Lukovics M.

(szerk)(2008): Kérdőjelek a régiók gazdasági fejlődésében. Szeged, JATEPress, pp.32-34.

11. Bakos F. (1994): Idegen szavak és kifejezések szótára, Budapest, Akad.

K.,1994., p.350.

12. Bakucs L. Z. - Fertő I. (2008): Érvényes - e a Gibrat- törvény a magyar mezőgazdasában? In: Közgazdasági Szemle, 1. sz., pp.25-38.

13. Balaton, K. – Dobák, M. (1991): Mennyiségi és minőségi módszerek az empírikus szervezetkutatásban, in Antal-Mokos, Z., Drótos, Gy., Kovács, S.

Módszertani gyűjtemény a vezetés és szervezés tárgyhoz. Budapest, Aula Kiadó

14. Balázs K. - Török Á. (1996): Tudás- és technológiatranszfer- szervezetek és – mechanizmusok a fejlett országokban és az átalakuló Magyarországon.

Összefoglaló tanulmány. OMFB, idézi Buzás, 2007, p.3.

15. Baráth G. (2010): A vállalkozói innováció meghatározó tényezői.

Előadásanyag. Vállalkozói innováció a Dunántúlon. 2010. 03.3.

16. Barna K. – Molnár T. – Juhász R. T.(2005): Megújuló területpolitika:

előtérben a regionális versenyképesség. In.: Területi statisztika 8. (45.) évf.

6. szám, pp 542-555.

17. Barta Gy. (2002): Tudományos parkok: intézményesült tudásközösségek a térségfejlesztésben. In: Buzás N. -Lengyel I. (szerk.): Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek., Szeged, JATEPress, pp.109-124.

18. Baumol, W. (2002): The Free Market Innovation Machine; Analysing Growth Machine of Capitalism, Princeton University Press.

19. Brémond. J. - Gélédan A. (2005): A Közgazdasági és társadalomtudományi kisenciklopédia, Budapest, 2005., p.463.

20. Breschi, S. - Malerba (1997): „Sectoral Innovation Systems: technological Regimes, Schumpeterian Dynamics and Spatial Boundaries” In: Edquist, C.

(eds.): Systems of Innovation: Technologies, Institutions and Organizations, London, Pinter.

21. Buzás N. (2002): Technológiatranszfer- szervezetek és szerepük az innovációs eredmények terjesztésében. In.: Buzás N. - Lengyel I. (szerk.):

Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. Szeged, JATE Press, pp.257-266.

22. Buzás N. (2003): Kis- és középvállalkozások innovációs tevékenység. In:

Buzás N.- Kállay L. - Lengyel I. (szerk). Kis- és középvállalkozások a változó gazdaságban. Szeged, JATEPress., idézi Csizmadia, 2009, p.78.

23. Buzás N. (szerk)(2007): Innovációmenedzsment a gyakorlatban. Budapest, Akad. K., p 360.

24. Buzás N. (2007): Individuális innovációs intézmények, In: Buzás N. szerk.

Innovációmenedzsment a gyakorlatban. Budapest, Akad K., pp.101-102.

25. Chikán A. (2008): Vállalatgazdaságtan, Budapest, Aula Kiadó, pp.241-286.

26. Chikán A.- Czakó, E. (2008): Versenyképesség vállalati nézőpontból. In:

Chikán A. - Czakó E. (szerk.2008): Versenyben a világgal – Vállalataink versenyképessége az új évezred küszöbén. Budapest, Akadémiai K., p.59 27. Consoli, L. (2006): In Building a „Knowledge- Based- Theory” of the

Cluster Firms Internationalisation, DRUID Summer Conference, June 18-20.,2006, Copenhagen, Denmark., p.2.

28. Cooke, P. - Uranga, M. J. (1998): Regional systems of Innovation: an Evolutionary Perspective. Environment and Planing, vol.30., pp.245-263.

29. Cooke, P. (2001): Regional Innovation Systems, Clusters and the Knowledge Economy, Industrial and Corporate Change, Vol.10, Nr.4., pp.945-974.

30. Cooke, P. (2004): Systemic Innovation: Triple Helix, Scalar Envelopes, or Regional Knowledge Capabilities, an Overview. Prepared for International Conference on Regionalisation of Innovation Policy – Options &

Experiences, Berlin, June 4-5, 2004, p.1.

31. Constant, E. W.(1980): The Origins of the Turbojet Revolution, Baltimore, Johns Hopkins Univ. Press.,idézi Buzás, 2007, p.13.

32. Creswell, J. W. (1994): Research Desgin: qualitive and quantitive approaches, Sage Publications, Thousand Oaks, California,

33. Crouch, C. et al. (2001): Local Production System in Europe: Rise or Demise. Oxford, Oxford University Press., p.163.

34. Csizmadia Z. (2003): Felsőoktatás és munkaerőpiac: a győri Széchenyi István Egyetem szerepvállalásának értékelése a helyi gazdasági szereplők

szemszögéből. In: Rechnitzer J.- Hardi T.(szerk.) A Széchenyi István Egyetem hatása a régió fejlődésére. Győr, Széchenyi István Egyetem, pp.71-93.

35. Csizmadia Z. - Rechnitzer J.(2005): a magyar városhálózat innovációs potenciálja., In: Grosz A. - Rechnitzer J.(szerk.): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. MTA- RKK, Pécs- Győr, pp.147- 180.

36. Csizmadia Z. - Erdős F. - Grosz A. - Smahó M. - Tilinger A. (2008):

Innováció a Nyugat-Dunántúlon. MTA- RKK, Pécs- Győr.

37. Csizmadia Z. (2009): Együttműködés és újítóképesség. Kapcsolati hálózatok és innovációs rendszerek. Budapest. Napvilág K., p.27, pp.71-80.

38. Dannreuther, C. (2007): EU SME Policy: On the Edge of Governance, University of Leeds CESifo Forum Nr. 2.

39. Davenport, T. H. - Prusak, L. (2001): Tudásmenedzsment. Budapest, Kossuth K., p.18.

40. Davila, T. - Epstein, M. J. - Shelton, R. (2006): Making Innovation Work.

How to Manage it, Measure it, and Profit rom it. Wharton School, Philadelphia.

41. Dobák J. - Futó P. - Kutor S. - Lányi P. - Soltész A. (2003): Vállalkozói inkubátorok Magyarországon. SEED – VISZ., 138 p., p.13.

42. Dőry T. - Rechnitzer J. (2000) Regionális innovációs stratégiák. Budapest.

Oktatási Minisztérium, p.112

43. Dőry T. (2005): Regionális Innovációpolitika: kihívások az Európai Unióban és Magyarországon. Budapest. Dialog- Campus Kiadó,idézi Dőry, 2007,pp.31-60.

44. Dőry T. (2007) Az innováció szubnacionális szintje, In: Buzás N. szerk.

Innovációmenedzsment a gyakorlatban. Budapest, Akad K.,pp.31-61.

45. Drucker, P. F. (1985): Innovation and Entrepreneurship, pracice and principles, New York, Harper and Row. Magyarul: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban. Park Kiadó. (1993).

46. Drucker, P. F. (1993): Innováció és vállalkozás az elméletben és gyakorlatban, Park Kiadó., p.181

47. Drucker, P. F. (2003): Az innováció lehetőségei. Harvard Businessmanager, 5-6.sz., pp.28-34.

48. Doloreux, D.- Parto, S. (2004): Regional innovation Systems: a critical Synthesis. United Nations University, INTECH Discussion Paper Series, 2004., Maastricht., idézi Buzás, p.32.

49. Dusek T. (1999): A területfejlesztés megújítási iránya, az ipari körzetek. In:

Tér és társadalom, 1-2., pp.89-108.

50. Dzisah, J. - Etzkowitz, H. (2008): Triple Helix Circulation: the Heart of Innovation and Development. International Jounal of Technolgy Management and Sustainable Development, Vol. 7., Nr. 2., pp.101-115.

51. EC (1995): European Comission's 1995 Green Paper on Innovation COM.

52. EC (2004): Innovation Management and the Knowledgedriven Economy, Brussels.

53. EC (2009): Enterprise and Industry, Innovation; organised on 8-9 June 2009, Brussels, in preparation of the European Innovation Plan; letöltés: 2010.

04.25. http://ec.europa.eu/enterprise/policies/innovation/index_en.htm

54. Edquist, C. (ed)(1997): Systems of Innovation. Technologies, Institutions and Organizations. London.

55. Edquist, C. - McKelvey, M.. (eds.)(2000.): Systems of Innovations: Growth, Competitiveness and Empoyment. Vol.1., Cornwall.

56. Edquist, C. (2005): systems of Innovation. Perspectives and Challenges. In:

Fagerberg, J. - Mowery, D. C.- Nelson, R. R. (eds.): The Oxford Handbook of Innovation. Oxford- New York, Oxford University Press, pp.181-208.

57. Eisenhardt, K. M. - Martin, J. A. (2000): The knowledge- based economy:

from the economy of knowledge to the learning economy, In.: Foray, D.- Lundvall, B.- A. (eds.): Employment and growth in the knowledge- based economy, OECD Paris, idézi Buzás, 2007, p.15.

58. Etzkowitz, H. - Leydesdorff, L. (2000): The dynamics of Innovation: from National Systems and “Mode2 “to a Triple Helix of University- Industry- Government Relations. Research Policy, Vol. 29., Nr. 2., pp.109-123.

59. Europe in figures. Eurostat yearbook 2009. European Communities, 2009.

60. Fagerberg, J. (2005): Innovation. A Guide to the Literature. In: Fagerberg, J.

- Mowery, D. C. - Nelson, R. R. (eds.): The Oxford Handbook of Innovation , Oxford - New York, Oxford University Press, pp.1-26.

61. Fazekas Zs. (2007): Innováció, hálózatok és emberi erőforrás a vidékfejlesztésben. Doktori értekezés, Budapest, Corvinus Egyetem, p.23., p.32.

62. Feser, E. J. (1998): Old and New Theories of Industry Clusters, In: Steiner, M. (eds.): Clusters and Regional Specialisation, Geography, Technology and Networks, London, p.26.

63. Fischer, M - Fröhlich, J. (2001): Knowledge, Complexitiy and innovation Systems. Berlin, Springer- Verlag., p.14.

64. Florida, R. (1995): Towards the learning region. Futures. Vol. 27. ,Nr. 5.

pp.527-536.

65. Fourth Community Innovation (2007)

66. Freeman, C. (1988): The Ecomomics os Industrial Innovation. MIT Press, Cambridge, MA, idézi Buzás, 2007, pp.12-13.

67. Gáspár L. (1998): Általános innovációelmélet, Magyar Innovációsszövetség, Budapest, 180 p., idézi Buzás, 2007, p.15.

68. Gilbert, B. A. - Kusar, M. T.(2006): The influence of Geographic Clusters and Knowledge Spillovers on the Product Innovation Activities of New Ventures. Discussion papers on Entrepreneuriship, Growth and public policy., p.3, p.16.

69. Gregersen, B. - Johnson, B.(1996): “Learning Economies, Innovation Systems and European Integration”, In: Regional Studies, Vol. 31., pp.479-490.

70. Grosz A. (2000): Ipari klaszterek. Tér és Társadalom, 2-3. sz., pp.43-52.

71. Grosz A. (2010): Kutatás - fejlesztés és innováció. Előadásanyag.

Vállalkozói innováció a Dunántúlon. 2010. 03.3.

72. Grosz A. - Rechnitzer J. (szerk.) (2005): Régiók és nagyvárosok innovációs potenciálja Magyarországon. Pécs-Győr, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 64-69.

73. Guiso, L. - Schivardi, F.(2006): What determines entrepreneurial clusters?

Crenos Centro Richerce Economiche Nord Sud, December 14, 2006., p.46 74. Halpern L. - Muraközy B.(2010): Innováció és vállalati teljesítmény

Magyarországon, In: Közgazdasági Szemle, 4., pp.293-317.

75. Halvorsen, K. - Lacave, M. (1998): Innovation Systems in Urban Areas, NIBR Working Paper, p.111.

76. Havas Attila (1998): Innovációs elméletek és modellek. In: Inzelt Annamária szerk. Bevezetés az innovációmenedzsmentbe. Budapest, Műszaki Könyvkiadó., pp.33-57.,- idézi Dőry, 2007, p.41.

77. Héra G. – Ligeti Gy. (2005): Módszertan. Bevezetés a társadalmi jelenségek kutatásába. Budapest, Osiris Kiadó

78. Holzinger, E. et. al. (1998): Regionale Wissenbasis. Forschungsbericht.

Wien, Österreichisches Institut für Raumplanung.,- idézi Smahó, p.58.

79. Horváth Gy. (szerk.) (1993): Régiók és városok az olasz modernizációban.

Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja., idézi Dőry, 2007, p.36.

80. Hronszky I. (2002): Kockázat és innováció. A technika fejlődése társadalmi kontextusban. Budapest, Arisztotelész

81. Hronszky I. (2005): Az innovációpolitika megalapozása evolucionista megközelítéssel In: Buzás N. (eds.): Tudásmenedzsment és tudásalapú gazdaságfejlesztés. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei, Szeged, JATEPress, p.72.

82. Innováció a Nyugat- Dunántúlon 2006, MTA - Regionális Kutatások Központja - Nyugat- dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség, Pécs- Győr, 2006, 64 p.

83. Innováció a Nyugat- Dunántúlon 2007, MTA - Regionális Kutatások Központja - Nyugat- dunántúli Regionális Innovációs Ügynökség, Pécs- Győr, 2007, 72 p.

84. Innováció a Nyugat- Dunántúlon 2008, MTA- Regionális Kutatások Központja- Nyugat- dunántúli Regionális Innovűciós Ügynökség, Pécs- Győr, 2007, 70 p.

85. Innovation Management...(2004): Innovation Management and the Knowledge- driven Economy, European Commission Directorat- general for Enterprise, Brussels- Luxembourg.

86. Inzelt A. (1998): Bevezetés az innováció közgazdaságtana és a technomenedzsment fogalomkörébe. In: Inzelt A. (szerk.): Bevezetés az

86. Inzelt A. (1998): Bevezetés az innováció közgazdaságtana és a technomenedzsment fogalomkörébe. In: Inzelt A. (szerk.): Bevezetés az

In document Zala megyében is az innováció a siker motorja? (Pldal 113-128)