Műszaki fejlesztések

A magyar szerkesztőség a Kárpátaljai Megyei Állami Televízió és Rádió Társaság alegysége-ként elvben ugyanolyan feltételekkel rendelkezik, mint a többi szerkesztőség. De csak elvben.

Az Ukrajna függetlenné válását követő években a program-lebonyolításnak megfelelően a magyar szerkesztőség heti egyszer vagy kétszer igényelhetett operatőrt, gépjárművet és a for-gatáshoz szükséges műszaki eszközöket egy-egy kiküldetéshez. A gépkocsipark és a műszaki eszközpark sokkal lassabban fejlődött, mint azt a folyamatosan növekvő műsorok száma vagy az adásidő és nem utolsó sorban a korszerű televíziózás és rádiózás kívánalmai elvárták volna.

1993-ban a Magyar Televízió elindította az első, határon túliaknak szóló műsorát, a Nagy-látószöget. A heti kétszeri forgatási lehetőség kevésnek bizonyult az egyre növekvő igények, a műsorok minimálisan elvárható képi világának biztosításához. Szükségessé vált a magyar szerkesztőség műszaki függetlenségének a megteremtése.

Mivel az ukrán államtól a korábbi évek tapasztalatai alapján ezt elvárni hiú ábránd lett volna, ezért a stáb a magyar közalapítványokhoz fordult. 1993-ban az Illyés Közalapítvány tá-mogatásával a szerkesztőség megvásárolta az első Hitachi SVHS kameráját. A vágás kezdetle-ges volt, mert az állami televíziónak sem voltak még megfelelő számban SVHS vágómagnói.

A képminőség is kívánni valót hagyott maga után, és mivel az MTV határon túli műsora már megállt a saját lábán, mi több, Palackposta néven egy minőségileg magasabb színvonalú

31 http://www.tysa1.tv/

32 Dobos i. m. (9. lj.) 202.

magazin műsorrá alakult, az SVHS felvételeket már nem fogadták el. Beta SP rendszerű videofelvételeket a kárpátaljai televízió nem tudott készíteni egyszerűen azért, mert nem volt ilyen kamerája. A Magyar Televízió még a ‘90-es évek elején leírt U-Matic technikát adott át az ungvári tévének, ami az évtized derekára a napi igénybevétel következtében annyira elhasználódott, hogy már a minőségileg alacsonyabb kárpátaljai elvárásoknak sem felelt meg.

1995-ben vásárolta a kárpátaljai televízió az első digitális kamerát a hozzá tartozó line-áris utómunka szettel. Több mint 80 szerkesztő-riporter jutott erre az egyetlen kamerára és vágóberendezésre. Ez a rendszer lassan, de folyamatosan gyarapodott kétévente egy-egy kamerával. A magyar szerkesztőség a Magyar Televízió határon túli műsorainak minőségi és mennyiségi elvárásait nehezen tudta teljesíteni. (Az ukrán elvárásokról nem volt mit be-szélni. 2006-ig a televíziónak és rádiónak alig több mint kétórás napi műsorideje volt. Ezt játszva meg tudták tölteni akár úgy is, hogy „rádióztak” a televízióban. Ma ezt inkább úgy fogalmazhatnánk meg, hogy beszélő arcokkal töltötték meg a műsorokat.) Hasonló helyzet alakult ki más határon túli magyarok lakta térségekben, Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, amire felhívták a magyar kormány fi gyelmét az MTV határon túli műsorainak szerkesztői.

2001-ben Magyarország Televízió határok nélkül címmel átfogó műszaki fejlesztési progra-mot hajtotta végre az Illyés Közalapítvány támogatásával. A magyar parlamentben a Kárpát-aljai Magyar Kulturális Szövetség írta alá a szerződést egy 13 millió forint értékű műszaki fejlesztésről. Ennek a kedvezményezettje a kárpátaljai állami televízió magyar szerkesztősége volt. Azért kellett társadalmi szervezetet beiktatni a műszaki eszközök beszerzésébe, hogy az ukrán állam ne tudja rátenni a kezét az eszközökre, és így biztosítva legyen azok célszerű felhasználása.

A fejlesztési csomagban két digitális kamera teljes felszereléssel (250P és DSR-300APK), egy Telestream videójel továbbító, két non-lineáris vágó a hozzájuk tartozó szoft-verekkel, digitális videomagnók, monitorok és mikrofonok voltak. A Telestream nem vált be a képi- és hangjelek továbbítására egyetlen határon túli régióban sem. Viszont az országos kereskedelmi televíziók kárpátaljai tudósítói sem rendelkeztek arra az időre olyan digitális kamerákkal, mint a magyar szerkesztőség.

Most már volt kellő műszaki felszereltség, már „csak” el kellett valahogy jutni a forgatási helyszínekre. A kárpátaljai állami televízió erre a célra alkalmas gépkocsiparkja a Magyar Tele-víziótól kapott Volga személygépkocsikból és Latvija mikrobuszokból állt.A fennálló belső rend-szabályok alapján ezeket egy héttel korábban kellett megrendelni a gyártási osztályon. Operatív anyagok elkészítésére ez a rendszer alkalmatlan volt még a híradó esetében is. Ezért az újabb lépés a magyar szerkesztőség teljes műszaki függetlensége felé egy saját személygépkocsi vásárlása volt.

A lebonyolítási rendszer ugyanaz volt, mint a kamerák és műszaki eszközök beszerzése alkalmával. Az Illyés Közalapítvány támogatásával a KMKSZ 2001-ben vásárolt egy Lada 2105-ös személygépkocsit, amelyet meghatározatlan időre átadott ingyenes használatba a magyar szerkesztőségnek.

Nagyjából az ezredfordulón kezdett egyre kevesebb pénz jutni fejlesztésekre, a meglévő ka-pacitások szinten tartására, az ingatlanok karbantartására, gépkocsialkatrészek és üzemanyag vásárlására az ukrán közmédia megyei stúdióiban. Mindezeket a pénzeket saját forrásból kellett előteremteni. A kárpátaljai TVR azonban csak a választások éveiben tudta tartani a költségvetés bevételi oldalán előírt számokat (a legnagyobb lefedettséggel bíró állami televí-zióként rendre megkapja a Központi Választási Bizottság engedélyét a választási kampány lebonyolítására).

A beszerzett műszaki eszközöket karban kellett tartani, a videomagnók egyre gyakrabban hibá-sodtak meg, a gépkocsi fenntartása sokba került. Mindezt a magyar stáb önerőből fi nanszírozta. A gondok enyhítésére 2005-ben a szerkesztőség munkatársai létrehozták a Korrespondens Jótékonysági Alapítványt, amelynek elsődleges célja a kárpátaljai magyar elektronikus média támogatása lett.

2005-től szinte kivétel nélkül minden eszközbeszerzést ez az alapítvány bonyolít lemagyarországi közalapítványok támogatásával. Gyakorlatilag az első évet leszámítva a nap-jainkig eltelt időszakban teljesen kicserélték a számítógép-parkot, korszerű utómunka állomá-sokat szereztek be, a kárpátaljai állami televízió történetében először a magyar szerkesztőség vásárolhatott 16:9-es felbontású HD minőségű videókamerát a hozzá tartozó eszközökkel, vágóprogrammal, mikrofonokat szerzett be, megfelelő munkakörülményeket teremtett a szerkesztők számára. A rádió stúdió vezérlőpultján és bemondó fülkéjén kívül gyakorlatilag minden műszaki eszköz a Korrespondens Jótékonysági Alapítvány közreműködésével került a magyar szerkesztőség használatába (ingyen, meghatározatlan időre).

3.4. „A káderek döntenek el mindent…”

A szállóigévé vált kifejezés a történelem egyik vitatott, de kétségtelenül nagyhatású szemé-lyiségétől, Joszip Visszarionovics Dzsugasvilitől (Sztálintól) származik. 1935-ben hangzott el először olyan szövegkörnyezetben, amelynek lényege: a technika nem minden, az ember a lényeg. Ha már szót ejtettük a magyar szerkesztőség műszaki felszereltségéről, említsük meg azokat is, akik használják ezeket az eszközöket, vagyis televíziós és rádiós műsort készítenek.

Ukrajna függetlenségét egy önálló, szakmailag a Magyar Televízióban és Rádióban is edződő gárdával köszöntötte a kárpátaljai televízió és rádió magyar szerkesztősége, amelynek 1991-ben még nem volt konkurenciája a megyében. A kilencvenes évek elején az volt a megyei állami TVR vezetésének az elképzelése, hogy Beregszászon egy tudósítói központot hoz létre.

Ennek a tervnek a megvalósításában nagy szerepet szántak a magyar szerkesztőségnek. Új embereket vettek fel, hogy a gyakorlatban tanulják meg a szakmát. Ilyen sokan, mint 1995-96-ban, nem dolgoztak korábban a szerkesztőségben. A szaktárca később azonban meggon-dolta magát és nem támogatta ezt az ötletet. A munkatársakat leépítették vagy elbocsátották.

Évtizedes gyakorlat volt, hogy a magyar szerkesztőség leendő szakemberit az Ungvári Állami Egyetem (most Ungvári Nemzeti Egyetem) magyar fi lológiai karának végzőseiből válogatták. Tudniillik a legközelebb újságíróképzés Lvivben volt, Ungváron csak 1997-ben nyitottak az egyetemen újságíró szakot, amely köré két évvel később tanszék fejlődött.

A magyar tanszékről érkezett fi atal szakemberek rendszerint előbb fordítóként dolgoztak, majd fokozatosan képernyőre is kerülhettek. A munkatársakat igyekeztek úgy megválogatni, hogy meglegyen a megfelelő hangi adottságuk, fotogének legyenek, tudják jól értelmezni a szöveget, lehetőleg a magyar mellett jól beszéljék az oroszt és az ukránt stb.

A ‘90-es évek második felében mód nyílott arra, hogy a Magyar Rádióval és a Magyar Televízióval kötött együttműködési megállapodás értelmében továbbképző tanfolyamokra küldjék a magyar szerkesztőség munkatársait Budapestre, illetve a Magyar Rádió körzeti stú-dióiba: Nyíregyházára, Debrecenbe vagy Miskolcra. A Magyar Rádió Határok nélkül című műsorának egyik műsorvezetője és szerkesztője az ungvári stáb tagja, Debreceni Mihály volt, akit a Vasárnapi újság is foglalkoztatott alkalmanként. A Kossuth Rádiót szintén a magyar szerkesztőség riportere, Petykó Ágnes tudósította Kárpátaljáról nyugdíjba vonulásáig.

A nyíregyházi és a debreceni rádió stúdiójával kialakult együttműködés gyökerei a

Szovjet-unióba nyúlnak vissza. Ezeket a kapcsolatokat Egressy György kezdeményezte, majd Rohály Gyula, Toronyi Barna és Kulin Zoltán ápolta a rendszerváltozást követően. Ez a kapcsolat szakmai tréningeket, műsor- és zenei anyagok cseréjét jelentette.

A Magyar Televízióval hasonló együttműködés alakult ki Ukrajna függetlenné válása után. Szinte azzal egyidőben, ahogy az MTV-ben létrejöttek a határon túli műsorok, elkezd-ték foglalkoztatni az ungvári kollégákat. Koczák Szilvia, Debreceni Mihály és Kulin Zoltán műsorvezetőként és tudósítóként is részt vállaltak a magazinokban, a határon túli tartalma-kat megjelenítő műsorok gyarapodásával pedig már szerkesztői feladatotartalma-kat is elláttak.

A Duna Televízió megalakulásával szinte az egész kárpátaljai stáb az új médium tudósí-tójává vált. A Világunk és a Régiók magazin ungvári bejelentkezéseinek egyik műsorvezetője Tótik Enikő lett. Ezek a műsorok előbb élőben, majd felvételről kerültek adásba Ungvárról.

Vass Tamás, a magyar szerkesztőség hangmérnöke a Magyar Rádióban szerzett hangmes-teri diplomát 2002-ben és mivel a kárpátaljai stáb elsősorban operatőrként számított rá, egy év múlva a Duna Televízió Dunaversitas képzésén az operatőri diplomáját is megvédte.

Ezek a kapcsolatok azért voltak fontosak az ungvári magyar szerkesztőség tagjai számá-ra, mert pótolták az újságírói tanulmányok, a gyakorlat hiányát. Amit viszont nem tudtak pótolni, az a szakmai szakosodás. A szerkesztőség viszonylag kis létszámú volt mindig. A munkatársaknak televíziós és rádiós műsorokat is kellett gyártaniuk. Egyik napról a má-sikra hol mezőgazdasági szakemberként, hol kultúrmunkásként bizonyították tudásukat. A leggyakrabban politikai jártasságra volt szükség. Mindenben jónak lenni szinte lehetetlen, csak kevesek képesek rá, a „mindenhez való hozzáértés” a gyakorlatban sokszor rutinszerű megoldásokhoz, felületességhez vezetett.

Ez sajátos kettősségben mutatkozott meg. A Magyarországra küldött tudósításokban egy magasabb követelményrendszernek feleltek meg a magyar szerkesztőség munkatársai, egyfaj-ta profi zmusra tettek szert, mert aki nem teljesített az elvárásoknak megfelelően, azt nem fog-lalkoztatták. A kárpátaljai RTV magazinjaiban ugyanakkor jelentkezett egyfajta hanyagság,

„letudomság”. Még nem végeztek az egyik munkával, de már a másikra kellett összpontosí-tani. A napi televíziós és rádiós híradások mellett kevesen voltak ahhoz, hogy a magazinokat mind tartalmi, mind műfaji szempontból rendszeresen színessé tudják tenni.

Az ország gazdasági és pénzügyi válsága szintén rányomta bélyegét a magyar szerkesztőség mun-kájára. 2013-ban ugyanis azokban a tévé és rádió társaságokban, ahol 200 és 300 fő volt a foglalkoz-tatottak száma, 10 százalékos leépítést kellett végrehajtani, így Kárpátalján a magyar szerkesztőségnek is meg kellett válnia egy beosztottjától. Az amúgy sem nagy létszámú stáb most 7 embert számlál:

15. táblázat

No Név Beosztás

1. Iváncsik Attila szerkesztőségvezető

2. Juhász Andrea szerkesztőségvezető-helyettes

3. Tótik Enikő felelős szerkesztő

4. Kriczky Edina műsorvezető

5. Nyíri Kata szerkesztő

6. Varga Katalin szerkesztő

7. Vass Tamás hangmérnök

Némileg javítja a statisztikát, hogy a nemzetiségi műsorok vezetője is magyar és szerző-déses alapon egy külsőst is foglalkoztatnak a szerkesztőségben. (Ez a 9 ember készít jelenleg napi kétszer 5 perces híradót, hétfőn és csütörtökön pedig 40-40 perces magazin műsort a televízióban és heti öt 24 perces összeállítást a rádióban.) Emellett ők képezik a Média-szolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap kárpátaljai tudósítói hálózatát: Iváncsik Attila a Magyar Rádió, Kovács Géza és K. Debreceni Mihály a Magyar Televízió és a Duna Televízió

8. ábra

szerződetett alkalmazottja.

Valamennyi munkatárs „multifunkcionális”: maga vágja a televíziós és rádiós adásokat, maguk végzik el az utómunkákat (feliratoznak, elvégzik az anyag zenei szerkesztését, archi-válnak), a hangmérnök egyben operatőr, mint ahogy operatőri feladatokat lát el a szerkesztő-ségvezető is. Emellett a kollégák gyártásvezetői teendőket is végeznek: szerveznek, egyeztet-nek, előteremtik a forgatásokhoz és kiutazásokhoz szükséges anyagiakat.

4. Összefoglalás

A Kárpátaljai Megyei Állami Televízió és Rádió Társaság műsorainak vételi lehetőségei a műholdas, kábeles és online műsorterjesztésnek köszönhetően teljes lefedettséget biztosíta-nak a megyében és anbiztosíta-nak határain túl, a környező országokban is. Ez gyakorlatilag lehetővé teszi a Tisza 1 televízió vagy az Uzshorod Rádió, illetve a Tisza FM műsorainak akadálytalan fi gyelemmel követését a domborzati viszonyoktól függetlenül.

Ukrajnában nem készült olyan felmérés, amely kárpátaljai TVR nézettségi adatait is ku-tatná. Az állami televízióhoz és rádióhoz befutó visszajelzések, telefonok alapján azonban elmondható, hogy a közmédium adásait elsősorban a megye ukrán lakossága követi fi gye-lemmel. A legtöbben a reggeli szolgáltató műsorokat és a koraesti interaktív politikai talk showkat kedvelik.

A magyar lakosság inkább az anyaországi médiumokból tájékozódik, az ukrajnai esemé-nyekről pedig a többségi nyelvű televíziókból. Ezt támasztják alá Dobos Ferenc kutatásai is:

„A legnyilvánvalóbb azonosság a többségi nyelvű műsortípusok nézettsége terén regionális eltérésekre való tekintet nélkül a politikai és közéleti műsorok dominanciájában rejlik. (...) [A] többségi nyelvű politikai/közéleti adások követése mindegyik régióban magasan vezet”.³³

33 Uo. 199.

Van a szerzőnek még egy következtetése, amely magyarázatul szolgálhat arra, miért alacsony a kárpátaljai magyar televízió és rádió adások nézettsége és hallgatottsága. A térségben a tömegkulturális és az értékőrző műsorok népszerűségének növekedése tapasztalható.³⁴ Ilyen műsortípusokat a kárpátaljai TVR magyar szerkesztősége nem készít. Sportközvetítések, ze-nés szórakoztató műsorok, vetélkedők, dokumentumfi lmek sem szerepelnek, szerepelhetnek a műsorszerkezetben már csak a kevés műsoridő és a munkatársak kis létszáma miatt sem.

Emellett hiányoznak vagy csak kis mértékben vannak jelen olyan tartalmak, mint a port-réfi lmek, tudományos-ismeretterjesztő műsorok, gyermekadások, természetfi lmek, környe-zetvédelmi adások. Ezek olyan időigényesebb produkciók, amelyekre a szerkesztőség a jelen-legi műsorstruktúra mellett nem nélkülözhet több napra két-három munkatársat.

A kárpátaljai magyar nézőnek vagy hallgatónak többségi nyelvi környezetben kell megke-resnie a magyar adásokat, amit az is nehezít, hogy a magazinok és a hírműsorok kezdési idő-pontja állandóan változik. Hiába vannak a Tisza 1-en vagy a Tisza FM-en műsorelőzetesek, ezek többségi nyelven hangzanak el, a kárpátaljai magyarság inkább anyanyelvi közszolgálati vagy kereskedelmi adók műsorait nézik/hallgatják rendszeresen.

Bármennyire is meglepő, a Tisza 1 csatorna alacsony nézettsége ellenére a magyar szerkesz-tőség munkatársai által készített tudósítások mégis jelen vannak a köztudatban. Mégpedig a magyar közszolgálati médiumok által. A Kárpátalján forgatott, Kárpátaljáról szóló anya-gokról a Duna Televízióból, a Duna Worldből vagy az M1, illetve M2 műsoraiból szereznek tudomást. A Magyar Rádióban ide sorolható a Határok nélkül, a Vasárnapi újság és a külhoni tartalmak többi műsorba történő integrációja után a 180 perc. A közösségi összetartozás ér-zése mégsem dagasztja a kárpátaljai néző/hallgató keblét, mert legtöbbször magyarországi tudósítókkal azonosítja az adott műsorrész készítőjét. Legfeljebb levonják a következtetést:

„lám, az anyaország mégis foglalkozik velünk”. Ugyanezek a témák, tudósítások, riportok gyakran változatlanul, legtöbbször kibővített formában láthatók a Tisza 1 műsorán, hallha-tók az Uzshorod Rádióban vagy a Tisza FM-en.

Az elmúlt években a magyar közmédiumokkal koprodukcióban dokumentumfi lmek is készültek. Ezek azonban nem kerültek be az ukrán állami megrendelésbe, így a magyar adá-sok keretében elvben nem is lehetne bemutatni csak egy másik idősávban.

Ha tehát, összegezni kellene azokat a tényezőket, amelyek hatással vannak a magyar szer-kesztőség műsorainak alacsony nézettségére, akkor a következőket állapíthatjuk meg:

1) az adásokat idegen nyelvű műsorkörnyezetben kell megkeresni;

2) állandóan változik a magyar adások kezdési időpontja;

3) a magazin műsorok minden évben más adásnapokon nézhetők;

4) a magyar szerkesztőség létszáma kevés ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar lakosság köré-ben népszerű műsortípusokat gyártson;

5) hiányzik a munkatársak szakirányú képzettsége egyes műsortípusok elkészítéséhez;

6) az ukrán szaktárca nem tudja teljes mértékben fedezni az állami megrendelésre gyártott magyar nyelvű műsorokat.

34 Uo. 198.

5. Mellékletek