a romániai magyarok körében
4. A média mint használati szintér sajátosságai (fókusz a kisebbségi kontextusra)
Több oka van annak, hogy a tömegkommunikáció mint szintér kimaradt az előbbi felsorolá-sokból. Elsősorban kiemelendő, hogy a klasszikus nyomtatott és elektronikus média pusztán receptív (írott, vagy beszélt szöveg) kommunikációt feltételez, tehát stricto sensu csak fenntar-tásokkal kezelhető kommunikációs színtérként. (Itt nem térünk ki az új, pontosabban a kö-zösségi média kérdésére, amelyek interaktív és a dialogikus jellegük okán már sokkal inkább megfelelnek a kommunikációs színtér itt használt fogalmának).
De nemcsak a kommunikáció egyirányúsága, hanem a médiafogyasztás más jellegzetes-ségei okán is némi problémát okoz a média mint kommunikációs színtér elemzése, ugyanis
17 Sz. K.-nak, a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum pedagógusának személyes közlése.
18 Fishman i. m. (11. lj.) 90–93.
19 Fishman i. m. (10. lj.) 474.
20 Vö. Susan Gal: Mi a nyelvcsere és hogyan történik? Regio, 1991/1. 66–76.
a legtöbb kommunikációs színtér nem pusztán a fi zikai interaktivitás kontextusában műkö-dik, hanem koordinált szerepviszonyt is feltételez. Ugyanis egy adott színtéren az egyének jól meghatározott célok megvalósítása érdekében, jól behatárolt szerepkészletekre alapozva kommunikálnak, ebből következik, hogy egy adott színtéren belül korlátozott és jól megha-tározott szövegesemény és szövegtípus fordulhat elő. A médiafogyasztás során felmerülő szö-vegek bármely színtér viszonylatában messzemenően változatosabbak, emellett relevánsak le-hetnek akár leszűkített egyéni önrefl exióink tekintetében (pl. horoszkóp, önsegítő tanácsok), szakmai érdeklődésünk, illetve politika vagy közéleti aktív részvételünk vonatkozásában is, de szórakoztató funkciójuk sem elhanyagolható (sőt!). Tehát a média az egyén személyes és társadalmi énje vonatkozásában számos olyan szöveget tálal, amelyek egy nagyon is szerte-ágazó szempont- és szereprendszer alapján relevanciával bírnak. Ebből következik, hogy a média által közvetített szövegek egyszerre tekinthetők a belső nyelv (gondolkodás, önrefl exió stb.) részének21 és az intim, családi, baráti, közösségi szféra részének is (pl. családi tévézés), ugyanakkor lehet nyilvános beszédeseményen történő részvételként is tekinteni rá (például egy híradó nézése és kommentálása egy kocsmában), azaz nem sorolható be egyértelműen valamely kommunikációs tartományba.
Természetesen ha a szabályozottságát tekintjük, a média bizonyos értelemben a publikus szféra része, hiszen a média nyelvére vonatkozó nyelvpolitikai szabályozások meghatározhat-ják azt, hogy egy adott állam területén élő egyének milyen nyelven férhetnek hozzá külön-böző médiatermékekhez. De a média-nyelvszabályozási rezsimek eléggé széles skálája ismere-tes a korlátozó, hivatalos nyelvet egyedi kommunikációs médiumként érvényesíteni próbáló nyelvpolitikáktól a liberálison (mindet a piacra bízó) keresztül egészen a kisebbségi nyelveken termelt médiatartalmakat támogatókig.
A romániai média-nyelvszabályozási rezsim csak néhány olyan rendelkezést tartalmaz, amely a hivatalos (a román) nyelv pozícióját erősíti a kisebbségi média viszonylatában. Példá-ul a törvény előírja, hogy a közszolgálati televízióban közvetített kisebbségi nyelvű műsorokat (az élőben közvetített televíziós műsorok, a helyi és regionális televíziók vallási, néprajzi és szórakoztató műsorai kivételével) román nyelven kell feliratozni,22 ám alapvetően nem kor-látozza a kisebbségi nyelvű médiumok piaci feltételek között történő terjesztését, sőt néhány támogató jellegű rendelkezés is érvényben van. Például azokon a településeken, ahol a ki-sebbségek számaránya jelentős, a kábeltelevízió-társaságokat a törvény kötelezi arra, hogy az adott kisebbség nyelvén sugárzó, szabadon újraközvetíthető televízió-csatornákat is felvegyék a kínálatukba.23 Következtetésképpen a romániai esetben a média-nyelvszabályozás nagy-részt piaci feltételek mellett, inkább a kereslet–kínálat szabályai szerint működik. Ez de facto azt jelenti, hogy a legtöbb településen hozzáférhető magyar nyelven sugárzott elektronikus média (rádió, televízió), mi több, a csatornakínálat (legalábbis a kábeltelevíziót tekintve) je-lentős, megközelíti a román nyelven hozzáférhetőt. A nyomtatott médiumok esetében a hely-zet már árnyaltabb, a magyar nyelvű médiatermékek terjesztése gazdasági szempontok szerint történik. A kis lélekszámú vagy alacsony részarányú magyarlakta településeken gyakorlatilag csak postai előfi zetéssel lehet hozzájutni magyar nyelvű lapokhoz. Romániában a szélessávú
21 William F. Mackey: Th e descriprion of bilingualism. In Wei i. m. (11. lj.) 27–54, 32.
22 Bogdán Andrea – Mohácsek Magdolna: Nyelvi jogok útmutató. Kolozsvár, ISPMN – Nemzeti Kisebbség-kutató Intézet, 2012. 52.
23 Uo. 53.
internetlefedettség meghaladja a 90%-ot, és ezen belül is a magyarlakta régiók nincsenek feltétlenül hátrányos helyzetben,24 tehát a különböző magyar nyelvű internettartalmakhoz történő hozzáférésnek sem politikai, sem technikai akadályai nincsenek. Néhány kivételtől eltekintve (helyi lapok, helyi rádió és televízió, illetve romániai ügyekkel kiemelten foglalko-zó magyar nyelvű hírtelevízió), a magyar nyelvű médiatermékek kínálata közelít a románhoz.
Ezt látszik alátámasztani egy nemrég megjelent, televíziózási szokásokat összegző idősoros felmérés is, amely látványosan mutatja, hogy amellett, hogy általában megnőtt a hozzáférés a különböző (román és magyar nyelven sugárzó) televízióadókhoz, a növekedés kiemelkedően nagy volt a magyarországi tévéadók vételezési lehetőségeit illetően is.
1. táblázat: A romániai magyar népesség hozzáférési lehetőségei különböző román és magyar nyelven sugárzó tévéadókhoz 1999-ben és 2013-ban25
Nem fogható 1999 Nem fogható 2013
Duna TV (HU) 21,9 1,6
PRO TV (RO) 25,8 1,5
RTV1 (RO) 3,6 1,4
RTV magyar adás 4,4 3,2
Antena1 (RO) 33,8 6,5
M1, M2 (HU) 56,7 2,8 M1
4,4 M2
RTL Klub (HU) 63,6 3,8
Vagyis a média-nyelvhasználat esetében alig érvényesül a kódválasztásra ható hozzáfér-hetőségi kényszer: ez csak kismértékben diff erenciálódik nyelvi alapon. Ebből kiindulva, legalábbis elvben, az erdélyi magyar kisebbség médiafogyasztásában a kódválasztás nyelve nagymértékben tükrözheti az egyének nyelvi preferenciáit. Egy példával érzékeltetve ez utób-bi tézist: egy kolozsvári magyar anyanyelvű személy bevásárláskor objektív és normatív érte-lemben is korlátozott a nyelvi preferenciáinak érvényesítésében. Egyrészt mert a kiszolgálók 80%-a valószínűleg nem tud magyarul, tehát az esetleges román nyelvi hiányosságai ellenére is kénytelen román nyelven kommunikálni, ami egyértelműen a kódválasztás objektív meg-határozottságaként hat, másrészt ebben a városban a publikus nyelv a román, vagyis a sze-mélytelen nyilvános interakciók során (mint amilyen a vásárlás is) a kiszolgáló (még ha tud is magyarul) románul fogja köszönteni a betérő magyar vásárlót, és az interakció (annak ellené-re, hogy mindkét fél bírja a magyar nyelvet) románul fog lezajlani (azaz informális normatív elvárás érvényesül a román nyelvi kód választásában). Viszont ugyanaz a személy, ha tájéko-zódni akar a helyi hírekről, megvásárolhatja a magyar nyelvű helyi napilapot, bekapcsolhatja a magyar nyelven sugárzó helyi kereskedelmi vagy közszolgálati rádiót. Ha valamilyen egész-ségügyi probléma érdekli, kereshet az arra szakosodott magyar honlapokon. Az esti
kikap-24 Eurostat: Percentage of households with broadband access in relation to households with Internet access, by NUTS 2 regions (letöltve 2013. június. 3).
25 Kiss Tamás – Barna Gergő: Erdélyi magyarok a romániai és a magyarországi politikai térben. Kutatási jelen-tés. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2013. 42, 44.
csolódása is megoldható egy magyarországi kereskedelmi csatorna által közvetített fi lmmel.
Tehát a médiafogyasztás esetében messzemenően nagyobb tere van, és a kódválasztás során messzemenően nagyobb szabadságfokkal rendelkezik a nyelvi preferenciái érvényesítésében, mint a bevásárlása (általában a napi ügyes-bajos dolgainak intézése) során.
Pontosan ezért, a médiafogyasztás esetében, a kódválasztási helyzetről azt feltételezzük, hogy ezekben a szituációkban kevésbé érvényesülnek a publikus nyelvi környezet fentebb bemutatott, objektív és normatív korlátai, és sokkal nagyobb tere van az egyének nyelvi pre-ferenciáinak. Lényeges kérdés, hogy beszédközösségekre jellemző dominancia-konfi guráció esetében (pl. ha a publikus kommunikációs tartományban a román nyelvhasználat a domi-náns, míg a privát szférán belül a magyar) hogyan alakul a médiafogyasztás nyelve. Fő kérdé-sünk: egy adott dominancia-konfi gurációs tapasztalat meghatározza-e a médiafogyasztásban a kódválasztást. Ennek érdekében egyszer empirikus elemzés alapján elkülönítjük a külön-böző dominancia-konfi gurációval jellemezhető beszédközösségeket, majd a médiafogyasztás nyelvi sajátosságait vizsgáljuk meg, ezután elemezzük, minként függ össze a kettő.