Ajánlott irodalom
4. Internet és önmegvalósítás
Az identitáskeresés során az önmegvalósítás a legfontosabb a fi atalok számára. Az önmeg-valósítás a Maslow-féle emberi szükséglet-piramis csúcsa. A belső indíttatás, amit Maslow önaktualizációnak is nevez, arra sarkallja a fi atalokat, hogy egyéniségüket, képességeiket ki-bontakoztatva, fokozatosan önálló személyiséggé váljanak. De hogyan tud ebben az internet a fi atalok segítségére lenni? Vegyük sorba a különböző lehetőségeket.
4.1. Participáció
A fi atalok személyiségfejlődését kettős kép jellemzi. Identitásának kutatása során az ifj úság néha arra vágyik, hogy kitűnjön, hogy megmutassa magát. Néha pedig inkább menekülne a megfelelési kényszerek hozta bizonytalanság elől, elrejtőzne. Akár a nyilvánosságot habzsolva, akár bújkálva, de a fi atalok önmagukat keresik és valósítják meg a neten való jelenléttel. Erre a weben fellelhető „csináld magad” műfajok széles tárháza biztosítja számukra a lehetőséget.
Henry Jenkins volt az első olyan teoretikus, aki az új technológiák terjedésével és a web 2.0. korának beköszöntével olyan „részvételi kultúráról” kezdett értekezni, ahol a felhasználó egyszerre lehet a médiatartalmak előállítója és fogyasztója.14 Van Dijck pedig azt állította,
12 Csepeli György és Prazsák Gergő: Örök visszatérés? Társadalom az információs korban. Budapest, Jószöveg Műhely, 2010. 145.
13 A média háziasításával társadalmi, közösségi súlyával könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik. Egy médiaesz-köz először mint ismeretlen, szelídítetlen tárgy érkezik az háztartásokba, aztán a beüzemelés rutinná válásával, a használathoz szükséges ismeretek elsajátításával az ember elkezd a médiaeszközre támaszkodni, s akár arra irányuló ragaszkodás kialakulhat benne. A berendezés az otthon részévé válik, és fokozatosan megszűnik hideg, élettelen instrumentumként funkcionálni. Az internet és a legújabb technológiák domesztikálásban a fi atalok játsszák a főszerepet a családon belül. L. például Th omas Berker et. als. (szerk.): Domestication of Media and Technology. Maidenhead, Open University Press, 2006.
14 Henry Jenkins: Convergence Culture: Where Old and New Media Collide. Cambridge, MA, MIT Press, 2006.
hogy az új média által felkínált participáció személyiségünk építésének, identitásunk meg-szilárdításának egyéni és közösségi szinten is erős mozgatórugója.15 A helyzet valóban az, hogy minden, például egy közösségi portálra kiposztolt gondolat, hangulat vagy már elké-szült médiatartalom az azt közlő fi atal személyiségére refl ektál, abból merít, és az arra érkező reakciók segítségével alakítja is az énképet. Egy blogbejegyzés, egy közösségi fórumon való hozzászólás, egy fájlmegosztó csatornára feltöltött tartalom minden fi atalnak lehetőséget ad arra, hogy a nyilvánosság előtt méretesse meg magát és megmutassa: én ez vagyok, én ilyet tudok csinálni. Az internet tehát úgy segíti a fi atalok önmegvalósítását, hogy lehetőséget ad nekik kitűnni. Ez a hagyományos médiára nem igaz.
Van olyan helyzet is, amikor az önmegvalósítás, az identitáskeresés a nyilvános szerep-vállalástól való távolságtartás és a nagyobb intimitás igényével párosul. Jól tudjuk például, hogy a tinédzserek sokszor elégedetlenek testi énképükkel. Serdülőkorban a fi atalok több izmot, kevesebb pattanást, vékony lábakat, más szemszínt, hosszabb hajat és még ki tud-ja, mit szeretnének magukon változtatni, ami miatt szégyellik magukat, nehezen vállalják fel adottságaikat nyilvánosan. A weben viszont el tudnak rejtőzni. A világháló kiváló terep arra, hogy név nélkül teszteljük, mit gondolnak rólunk mások, de arra is jó, hogy szabadon beszélhessünk a hasonló problémákkal küzdőkkel, és csökkentsük a magunkban lévő fe-szültséget. A beazonosíthatatlan felhasználónevekkel való csetelés, a név nélküli fórumozás, az online videojátékokban választott és ott fejlesztgetett karakterek módot adnak arra, hogy a fi atalok tét nélkül teszteljenek különböző én-variánsokat a neten, hogy aztán a virtuális közösségek kortárs képviselőitől kapott visszajelzéseket begyűjtve egyszer csak a valós térbe is kimerészkedhessenek személyiségük leginkább bevált oldalával. Az internet tehát abban segít a fi ataloknak, hogy a kockázatviselés alacsony szintje mellett kísérletezzenek különböző szerepekkel, és erről számukra ne a fi zikai térben formálódó szociális viszonyok esetleges kudarcossága szolgáltasson keserű tapasztalatot.16
A személyiség kibontakozásához asszisztáló participáció lehetősége a hagyományos média-típusokon igen korlátozott mértékben van jelen. Az írott sajtóban legfeljebb az olvasói levél, a rádiós és televíziós műfajban a betelefonálások, az sms-szavazások és még néhány, kevésbé hatékonynak vagy átütőnek nevezhető módon történhet meg az, hogy a tartalom gyártásába, szerkesztésébe a médiafogyasztói bevonódjon. Az interneten ez a lehetőség nemcsak, hogy adott, de burjánzik.
4.2. Testreszabhatóság
A testreszabhatóság a posztmodern kor egyik legellentmondásosabb jelensége. Ambivalens, mert miközben életünk minden részletét és pillanatát áthatja, átfogó természetét tudatosan alig érzékeljük. Pedig a testreszabhatóság a gyártási és kereskedelmi folyamatok minden fá-zisában jelen van, az előállítástól egészen a marketinging mindenütt ott van. Egy autót úgy rendelhetük meg a szalonból, hogy kiválasztjuk színét, a motor teljesítményét, beleszólhatunk műszaki és kényelmi felszereltségébe. A világ egyik legnagyobb sportszergyártó cégénél egyedi
15 José van Dijck: Users like you? Th eorizing agency in user-generated content. Media, Culture & Society. 31.
évf. (2009), 1. szám., 44.
16 Andrea Ritter: A serdülők és az internet. Serdülő- és Gyermekpszichiátria, 2 évf. (2002), 1 szám., 44–49.
elvárásainknak megfelelő cipőt rendelhetünk. A legtöbb bútorgyártónál dönthetünk a pác színéről, a beépülő anyagok minőségéről. De egy közönséges pizza rendelése esetén is határoz-hatunk a tészta vastagságáról, összeválogathatjuk magunknak a feltétet, további kiegészítőket kérhetünk ételünkre. Nevünkre szóló Coca-Colát vehetünk a szupermarketben, egyedi rend-számtáblát rakathatunk autónkra, kedvenc családi fotónkat ruhánkra vagy akár a bankkár-tyánkra is tetethetjük. Mindezt természetesnek vesszük, a személyre szabható szolgáltatásoktól nem érezzük magunkat kiváltságosnak, mert a perszonalizáció életük szerves részévé vált.
A média világában a testreszabás minden más ágazatban tapasztaltnál jellemzőbb módon van jelen. Különböző kábelcsomagok és előfi zetések közül választhatjuk ki a nekünk meg-felelő távközlési- és médiaszolgáltatásokat. Cserélhetjük a mobiltelefonunk hát- és előlapját, tokot vehetünk neki, saját csengőhangot szerkeszthetünk rajta. A számítógépen létrehozhat-juk saját háttérképünket, egyedi képernyőkímélőt alkothatunk, de a televíziónkon is több pa-ramétert személyes ízlésünknek megfelelően beállíthatunk. A sort hosszan lehetne folytatni.
A média személyre szabhatóságának aranyszabálya szerint, minél újabb egy technológia, annál testreszabhatóbb; persze minden fordítva is igaz. Minél régebbi találmány az adott médiatípus, annál kevésbé formálható a mi ízlésünk szerint. Az újság a legkevésbé sem perszonalizálható; a rádión egy-két jellemzőt már saját igényeink szerint alakíthatunk (hullámsáv, hangerő stb.), a televízión pedig még szélesebb körű variálhatósággal találjunk magunkat szembe, a digitális és okos tévék testreszabásának legkülönfélébb módozatairól nem is beszélve.
A leginkább személyre szabható technológia ugyanakkor minden kétséget kizáróan a web, számos médiaeszköz testreszabása pedig szintén csak internetes bekötés útján képzelhető el. Mobiltelefonunkra az interneten keresztül töltünk le alkalmazásokat, otthoni digitális videórögzítőnk távbeállítása is csak netes támogatással működik és így tovább. A lényeg azonban nem ez, hanem, hogy a tisztán webes műfajok a személyre szabásnak olyan tágas tárházát nyújtják, amely a fi atalok számára hatványozottan fontos.
Az identitásukat kereső fi atalok önmegvalósításuk során egyrészt a kortárs csoporttagok szokásait követik, másrészt rálépnek egyéniségük megtalálásának rögös útjára. Az egyéniség hangsúlyozásának terepe manapság viszont a mindennapok fi zikai valóságából (öltözködés, beszédstílus, szabadidős tevékenység) a virtuális térbe hajlik át. A különböző személyes pro-fi lok, a fájlmegosztó oldalra összegyűjtött zenei és videó anyagok, a Facebookon posztolt és lájkolt tartalmak mind-mind egyedi, a testreszabhatóság útján létrejövő ismertetőjegyek. Az ifj úság szándékosan az interneten hagyott digitális újlenyomatai, amelyekkel a fi atal azt üze-ni: nézzétek ez vagyok én, így kell engem elképzelni.
A virtuális tér személyre szabása más szempontból is komoly jelentőségű az ifj úság számá-ra. A személyes tér kontrollálása és az abban való megjelenés sajátossága, az ottani viselkedés a magánszférát működtetik.17 Privátszférára a fi ataloknak nagy szükségük van. Kell egy kedvenc hely, ahováelvonulhatnak, hogy oldják belső feszültségeiket, leküzdjék kétségeiket, hogy felsza-baduljanak a társas elvárások alól, amelyek személyiségfejlődésük elengedhetetlen részei.18 A fi a-talok környezeti önszabályozásának eszköze, a kedvenc hely, lehet akár az internet is – akár egy videójáték, akár egy személyes Youtube csatorna, ahol például kedvenc zenéit meghallgathatja.
17 Irwin Altman: Th e environment and social behavior. Privacy, personal space, territory and crowding. Monterey, California, Brooks/Cole, 1975.
18 Kalevi M. Korpela: Adolescents’ favourite places and environmental self-regulation. Journal of Environ-mental Psychology, 12. (1992), 249–258.