A nemzeti identitást megtestesítő és meg nem testesítő sztárok
2. Identitásválság, régi-új hősök, és ami mindezek mögött rejlik
2.3. A múlt átértelmezései mint megoldási kísérletek: folytatás
Természetesen ez a fajta újraértelmezés nem csak a két világháború közötti korszak politikai szereplőit érintette, hanem a magyar történelem más meghatározó személyeit is.36 Közülük a legérzékletesebb, a kortárs politikai folyamatokat leginkább tükröző egyértelműen az állam-alapító Szent István király és Koppány alakjának újraértelmezése, amely a történelmi forrá-sokat az akadémiai történelemtudomány nézetétől teljes mértékben eltérően interpretálja és építi be érvrendszerébe. Ennek eredményeképpen válik egyes szubkultúrák ideológusai sze-rint az államalapító, a kereszténységet felvevő Szent István királyból a nyugatnak behódoló, az ősi hitet képviselő Koppány vezért és negyvenezer társát kegyetlenül lemészároló judeo-keresztény diktátor.37 Ezzel szemben Koppányból a magyar értékek, magyar tradíciók őrzője, aki önmagát feláldozva próbálta megakadályozni az idegen ideológiai inváziót s vele együtt az ország nyugati politikai-gazdasági érdekeknek való alávetését. „a magyarul alig tudó, alig beszélő, testileg is, fi zikailag is korcs – hat ujjú – István (…) Koppány Nagyúr pedig a »Régi Hit« (szeretet vallás) követője, követője és védelmezője…”.38
34 http://karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=7459:horthy-miklos-kormanyzo-roevid-eletrajza&catid=116:prof-dr-bokor-imre-b
35 http://mszpnyugdijastagozat.mindenkilapja.hu/html/19104367/render/vezercikk
36 Az egyes szélsőséges politikai csoportokban megfi gyelhető újraélesztett, vagy akár kontinuusan meglévő kultuszokat – pl. Szálasi Ferenc, Kádár János alakja körül – jelen tanulmánynak nem célja elemezni. Ugyanis az említett személyeknek csak szubkulturális szinten létezik kultuszuk, s nem ölt össztársadalmi méretet.
37 Erről többek között l. Molnár Tamás: Harmadik Könyv: Földről az égbe – A magyar ősszövetség feltámadása (A magyar kánon.) http://kuruc.info/r/7/57048/)
38 http://magyarkereszteny.network.hu/blog/egyetemes-magyar-kereszteny-ertekeket-kovetok-kozossege-hirei/koppany-felnegyelese-a-karpat-medence-elso-papai-keresztrefeszitese
Az esetükben megfi gyelhető tendencia jól láthatóan az Európai Unióhoz való csatlakozás környékén jelent meg, mintegy párhuzamot vonva az ezredforduló keresztény Európájához való kapcsolódás és napjaink politikai-, gazdasági folyamatai között. Mindezek mellett érzé-kelhető a megjelenő véleményen az elmúlt több mint fél évszázad felerősödő szekularizációs tendenciája és a vallási palettán lezajlott színesedési folyamat is az utóbbi két évtizedben. A szekularizáció – alatta az aktív vallásgyakorlás visszaesését, illetve a vallási ismeretek felszíne-sedését értve39 – hatását egyértelműen mutatja a kereszténységgel, az intézményesült keresz-tény egyházakkal – esetünkben elsősorban a római katolikus egyházzal – szemben megjelenő ellenséges attitűd.
„A Jeruzsálemmel szemben leginkább ambivalens magatartást tanúsító katolikusokról annyi jót azért el tudunk mondani, hogy nem protestánsok, de ezzel már a pozitívumok végére is értünk. Ők az örök negatív hivatkozási alap ugyanis, a globális bokszzsák, mert a katolikus egyházat komoly felelősség terheli a történelem sötét, kínos, gyomorforgató zsákutcáiért. Vatikán régi ámokfutásai jó alapot szolgáltattak bármilyen ellenszenvhez (…). A katolikus egyház egyszerűen nem érzi jól magát, ha nem hághatja át azokat a törvényeket, amelyeket tényleg az emberiség egyetemes erkölcsi érzéke szült.”40
Ugyanakkor látható az intézményesültség elutasításának növekedésével párhuzamosan zajló, a kötetlenebb, lényegesen kevésbé formális, ám egyben jelentős mértékben do-it-yourself jellegű, brikolázs vallásosság terjedése is.41 Ez az irányzat Magyarországon egy olyan szinkretikus, összetett, többek között vallási jellegű jelenséghalmazt hozott létre, amely egy-szerre nyilvánul meg a speciálisan magyar jelleget öltő újpogány orientációjú vallási
csopor-39 A szekularizáció fogalmáról bővebben l. Tomka Miklós: A vallás a modern világban. A szekularizáció értel-mezése a szociológiában. Budapest, Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet – Párbeszéd (Dialógus) Alapít-vány, 2011.
40 Idézet a http://gyuloltellensegeink.blog.hu/2011/06/21/a_katolikusok honlapról. Utolsó letöltés dátuma 2013.06.23.
41 A kortárs, mediatizált kultúrára és vallásosságra vonatkoztatva célszerű egy lényegesen tágabb meghatáro-zást alkalmazni, amely felöleli azt a tényezőt is, hogy napjainkban egyre nagyobb mértékben kell számolnunk a tömegkommunikációs eszközök által is terjesztett, saját történelmünkhöz kevéssé köthető vallási jelenségekkel (egyfajta „új spiritizmussal” is). Edward I. Bailey erre a kortárs, szinkretikus, gyakran a „profán” populáris kultúrából eredeztethető jelenségeket is magába olvasztó entitásra a „populáris vallásosság” (popular religion) terminológiát alkalmazza. Ebben jól megférnek egymás mellett a hagyományos népi vallásosság átalakuló for-mái (pl. az egyházi ünnepek változó tartalma és megélése), valamint olyan „pszeudo-vallások”, mint a sztárkul-tusz, egészségkultusz. Természetesen mindehhez hozzá kell fűzni, hogy a vallásosság mindig és minden szinten szinkretikus jelenség volt. Primiano hatására kezd terjedni a nemzetközi szakirodalomban a „vernakuláris vallá-sosság” (vernacular religion) terminus (vö. Leonard Norman Primiano: Vernacular Religion and the Search for Method in Religious Folklife. Western Folklore, 54. [1995], 1. 37–56.), ami nem a hivatalos / nem hivatalos vagy a különféle vallási kánonokhoz való kötődés alapján telítődik meg tartalommal, hanem a megélt vallásra vonat-kozik („religion as it is lived”). Mindaz a mód, ahogy az egyének találkoznak a vallással, megértik, értelmezik és gyakorolják a modern és a tradicionális, városi és falusi közösségekben egyaránt. Lényege tehát elsődlegesen a vallási tapasztalat, a vallási élmény („religion as it is experienced”). A defi níció alkalmazása interdiszciplináris megközelítési módot vonz maga után, hiszen felöleli az egyének vallási életét, vallási hiedelmeit, a verbális-, viselkedési- és materiális megnyilvánulási formákat egyben. Utóbbi kettő rokonértelmű tehát a „brikolázs/bar-kácsolt vallásosság” kifejezéssel, ám amíg ez a „vallás” felépítésére, szerkezetére, szinkretikus jellegére utal, addig a „populáris”, valamint a „vernakuláris vallásosság” annak a mindennapokban megnyilvánuló működésére, ez-által a néprajzi szempontú elemzések számára lényegesen használhatóbbak.
tosulásokban,42 a kulturális térben, szabadidő-kultúrában,43 sőt az intézményesült keresztény egyházakban is, gyakran nagyfokú zavart idézve ezzel elő a hivatalos- és a megélt vallásosság viszonyában.44 Legérzékletesebb példái lehetnek e búvópatakként létező folyamatnak a pálos rend eredetmítoszának – a pálosok akarata ellenére történő – újrafogalmazása, aminek ered-ményeként Szent Özséb rendjét „fehér táltosokként”, a pilisi „szívközpont őrzőiként” aposzt-rofálják45, vagy akár Babba Mária alakjának újradefi niálása, amelynek során Szűz Máriából, a Patrona Hungariae-ből46 előbb a Babba Mária népi kultuszra építve Baú sumer-magyar istenasszony,47, majd a „Fény Szüze”, aki egyben a magyarság „Istenanyja”,48 vagy a „Magyar-honban” élő és 93 évesen a Mátrában „fénnyé váló” Szent Szűz Mária49 válik. Mindezt úgy, hogy közben e folyamathoz mindvégig Szűz Mária nevének korábban csak egy etnoregionális csoport körében ismert változatát terjesztik ki a teljes magyarságra. Hasonlóképpen jelenik
42 Az újpogányság magyarországi megjelenéséről l. Szilágyi Tamás – Szilárdi Réka: Istenek ébredése. Az újpogányság vallástudományi vizsgálata. Szeged, JATEPress, 2007. Az újpogány orientációjú csoportok Ma-gyarországon jelentős mértékben eltávolodtak a jelenség eredeti, nyugati variánsaitól – ezekről pl. l. Michael Harner: A sámán útja: erő és gyógyítás megváltozott tudatállapotokban. Budapest, Édesvíz, 1997. és James R.
Lewis – Murphy Pizza (szerk.): Handbook of Contemporary Paganism. Leiden – Boston, Brill, 2009. – amelyek elsősorban a természethez és egyben a kereszténység előtti vallási formákhoz (főleg samanizmus, boszorkány-ság) való visszafordulást hirdetik. A magyar újpogányság ezeknél lényegesen szinkretikusabb módon magába olvasztott ezoterikus elemeket, illetve talán leghangsúlyosabb dimenzióként a magyar történelem és a magyar nemzet szakralizációját. Mindez jól vizsgálható a hozzá kötődő szakrális tereken, erről l. – Povedák István:
Transforming Sacred Places. In Mare Köiva (szerk.): Th e Inner and the Outer. Tartu, Estonian Literary Muse-um, 2011. 27–42. és Povedák István: Atillától a szívcsakráig. posztmodern zarándoklatok. In Pilipkó Erzsébet (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát–medencében 8. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, 2013. 131–147. Legkidol-gozottabb és legelterjedtebb megnyilvánulása az Arvisura, valamint az Ősmagyar Táltos Egyház mitológiája.
Összetettségénél fogva a jelenség összefoglalóan újpogányságként való defi niálása téves.
43 A több százezres tömeget vonzó „hagyományőrző”, keresztény-újpogány-nacionalista-patrióta stb. elemeket egyszerre tartalmazó fesztiválokról, pl. Kurultaj, Magyarok Országos Gyűlése bővebben l. Povedák István: A Vessel of Ritual in Post–Socialist Hungary. In Jurij Fikfak – Laurent Sébastien Fournier (szerk.): Th e Inter-play of Performance, Performers, Researchers, and Heritages. Ljubljana, ZRC SAZU, 2012. 147–158. A nemzeti szimbólumok jelentésének újrakonstruálásáról l. Povedák István: Th e Visual Dimension of Hungarian Civil Religiosity. Hereditas, 2011/1, 101–116.
44 A létrejövő, rendkívül összetett jelenségkör azonban nem elkülönülten fejlődik, hanem folyamatos visz-szahatással rendelkezik a keresztény történelmi egyházakra is a hívek megélt vallásosságának szintjén, amire viszont egy idő után az egyház hivatalos testületeinek is reagálniuk kell. Ez történt az ún. „újpogányságról írt” 2009-es Római Katolikus püspökkari körlevélben, a verőcei Kárpát-haza templom vagy a bösztörpusztai Hétboldogaszony hajléka kapcsán. Ezekről l. Povedák István: Transformations after the Collapse of Socialism.
Sacred Spaces in Post-Soviet Hungary. In Wojcziech Bedynsky – Remegius Mazur Hanaj (szerk.): Th e Tree, the Well and the Stone. Sacred Places in Cultural Space of Central–Eastern Europe. Warshaw, In Crudo, 2011. 97–107.
45 Erről többek között l. Baráz Csaba írását.
http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&tipus=tortenelem&kod=240&kat=1&PHPSESSID
=bc85d2e089492c7c12c2db539230a5
46 Szűz Mária mint Patrona Hungariae, illetve az országot megtestesítő allegorikus Hungária alakjának ösz-szemosódása nem új jelenség. Már a 19. századi nacionalizmus idején születtek reprezentációi, majd aztán a két világháború közötti revizionizmus és irredentizmus széles körben elterjedt szimbólumává vált, amelyet gyakor-latilag felélesztett és új tartalmakkal bővített napjaink (neo)nacionalizmusa.
47 Daczó Árpád: Csíksomlyó titka. Mária-tisztelet a néphagyományban. Csíkszereda, Pallas Akadémia, 2000. 90-94.
48 Badiny Jós Ferenc: Jézus király. A párthus herceg. Budapest, Ősi Örökségünk Alapítvány, 1998. 296.
49 Erről l. az Ősmagyar Táltos Egyház tanításait. http://www.szellemvilag.hu/szent-szuz-maria/szuz-maria-elete-3-resz
meg magyar hősként Nimród, a sumer-magyar „őskirály”50 vagy a hun-magyar rokonság eszméjét sokadszorra felélesztvén Attila is.
Gyakorlatilag a kollektív emlékezet olyan regressziójáról van szó, amelynek eredménye nem a történeti folklorisztikából már jól ismert, a múlt történéseiből merített korszakokon átívelő vándormotívumok jelensége,51 hanem annak pontosan ellentettje. Ennek során a jelen történései indítanak el egy olyan folyamatot, amelynek következtében egy-egy szüzsé kap-csolódik a történelmi időfolyam felett átívelve a múlt, jelen tapasztalatából újraértelmezett eseményeihez. Ahogy Lowenthal írja, a múlt nem halt meg, még csak nem is alszik. Bennünk él számtalan emléke, amelyeket ha megpróbálunk újra felépíteni, akkor a múlt is újra felépít minket.52 Szemléletes példáját adják ennek a politikai alapokról kiinduló identitás-rekonst-rukciós mitologizációnak többek között a Bobula Ida, Badiny Jós Ferenc munkásságaira ala-pozó „néplélek-kutatók”, alternatív őstörténészek, akiknek nézetei széles körben meggyöke-reztek a populáris kultúra eleinte alternatív-, majd egyre inkább tömegesedő irányzataiban is, számtalan identitáserősítő összeesküvés elméletet megteremtve egyben.53
„Mi volt a baj ezekkel a hagyományainkkal? A szkíták nagyon ősi kultúrát képviseltek és óriási birodalmakat alapítottak az ókorban és a középkorban. Ezek felidézése túlságosan büszkévé tenné honfi társainkat, ami nem volt igazán kívánatos sem a Habsburg-Rothschildoknak, sem a Kohn Béla–, Roth Manó-, Csermanek János-, Horn Gyula-féle moszkovita komcsiknak.”54
A Castellsnél „rezisztens identitásként” megnevezett jelenség tiszta megnyilvánulásával van jelen esetben dolgunk, amelyet azok a szereplők hoznak létre, „akik a hatalom logikája által leértékelt vagy megbélyegzett helyzetben, hátrányos körülmények között vannak, s akik ennek alapján az ellenállás, a túlélés bástyáit építik ki, a társadalom intézményeit átható elvektől eltérő vagy azokkal szembenálló elvek alapján”.55 Ahogy Castells is kiemeli, ez az identitásépítés létrehozza a kollektív ellenállás formáit rendszerint olyan identitások alapján, amelyeket láthatólag azonosítható történelmi, földrajzi vagy biológiai adottságok határoztak meg tartós érvénnyel, megkönnyítve a lényeg kiemelését az ellenállás mezsgyéinek alapján.56
50 Erről bővebben l. Bunyevácz Zsuzsa: Nimród nyomában. http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=b ovebben&tipus=tortenelem&kod=302&kat=1&PHPSESSID=bc85d2e089492c7c12c2db539230a5
51 Ennek során a mitologikus gondolkodáshoz elengedhetetlen hiányos tudás, sematizálódás járul hozzá ah-hoz, hogy az egyes történelmi események leegyszerűsödése, a történések általánosabbá válása folytán a ben-nük szereplő egyes elemek a hozzájuk tartozó jellemzőkkel szabadon vándoroljanak. Így jelenhetett meg több, Hunyadi Mátyáshoz kapcsolódó tulajdonság, esemény Rákóczi Ferencnél, valamint Kossuth Lajos alakjánál a folklórban. Ezekről bővebben l. Magyar Zoltán: Halhatatlan és visszatérő hősök. Egy nemzetközi mondatípus Kárpát–medencei redakciói. Budapest, Akadémiai, 2001.
52 „Th e past is not dead (…) it is not even sleeping. A mass of memories and records, of relics and replicas, of monuments and memorabilia, lives at the core of our being. And as we remake it, the past remakes us. We kick over the traces of tradi-tion to asset our autonomy and expunge our errors, but we cannot banish the past, for it is inherent in all we do and think.
No one has not ‘said things, or lived a life, a memory of which is so unpleasant to him that he would gladly expunge it.
And yet’ one achieves wisdom only by passing through ‘all the fatuous or unwholesome incarnations” Lowenthal (1985) 53 Róluk részletesebben szólok a későbbiekben.
54 http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&tipus=tortenelem&kod=309&kat=1&PHPSES SID=bc85d2e089492c7c12c2db539230a5
55 Manuel Castells: Az identitás hatalma. Az információ kora. Gazdaság, társadalom és kultúra II. Budapest, Gondolat – Infonia, 2006. 30.
56 Uo. 31–32.