E részben megpróbáljuk ‘összeházasítani’ a kapuőr-elmélet néhány vonatkozását és a kisebb-ségi sajtó – korábban tárgyalt – jellegzetességeit. Ugyanakkor igyekszünk fi gyelembe venni azokat a felvillantott jelenségeket is (napirend-hatás, kultiváció, médiakeret), amelyek bár-milyen sajtó működése kapcsán valabár-milyen formában megmutatkoznak. A kapuőr-elmélet szintéziséből egyrészt láttuk, hogy a sajtóban megjelenő tartalmakat különböző szinteken szerveződő tényezők befolyásolják, amelyek az egyéni szinttől a tágabb társadalmi, kultu-rális szféráig terjednek. Másrészt a kisebbségi sajtóra vonatkozó leírások mindegyikénél azt tapasztaltuk, hogy e sajtó sajátosságainak megértése feltételezi annak a szélesebb értelemben vett politikai, kommunikációs, történelmi környezetnek az ismeretét, amelyben működik.
Innen fakad az a megállapítás, hogy ha meg akarjuk érteni teljes egészében a kisebbségi sajtó működését, akkor végig kell követnünk azokat a főbb társadalmi-politikai mozgásokat, amelyek meghatározzák az etnikai kisebbség jelenbeli politikai, ideológiai, kommunikációs kontextusát. A politikatörténetbe ágyazott sajtótörténet célja a kisebbségi sajtót körülvevő politikai, hatalmi ‘aura’ körülírása kell legyen, hiszen ez az ‘aura’ is kihat a kisebbségi sajtó tematikus kínálatára (napirendhatás).
A sajtóban megjelenő tartalmakat továbbá a kapuőr-hatás egyéni szinten beazonosítható me-chanizmusai is befolyásolják. Említettük már, hogy Shoemaker és Reese a tartalmat befolyásoló különböző szintek kapcsán hipotéziseket fogalmazott meg minden egyes szintre vonatkozóan.
44 Lucian W. Pye (szerk.): Communications and Political Developments. Princeton, Princeton University Press, 1963.
45 Peter Golding: Media professionalism in the third world: Th e transfer of an ideology. In Curran–
Gurevitch–Woolacott (4. lj.) 291–308.
46 Uo. 300–301.
Ezek részletesebb ismertetésétől eltekintünk, ám az egyéni szintre korlátozott hipotéziseket adap-táljuk a kisebbségi sajtó működésére vonatkozóan. A szerzőpáros az egyéni szintű tartalmi befolyá-solás kapcsán azt is állítja, hogy az ezen a szinten érvényesülő tényezők egymással is összefüggnek.
A különböző tényezők modelljük szerint a következő lehetséges befolyásolási utakat rajzolják ki.
2. ábra: A médiatartalmak befolyásolása egyéni (újságírói) szinten
Újságíró szocio-demográfiai
háttere
Szakmai háttér és tapasztalat
Szakmai szerepfelfogás és szakmai etika
Személyes attitűdök és fékek
Szerkesztőségen belüli hatalmi
pozíció
Sajtóban megjelent tartalom I
II
Forrás: Shoemaker–Reese (29. lj.) 55.
Az újságíró-társadalom vizsgálata lehetővé teszi a tartalmat befolyásoló utak kisebbségi kontextusban kialakuló mintázatának felvázolását. A fenti modell kisebbségi szempontból
‘neutrálisnak’ tekinthető, ám éppen a kisebbségi nyilvánosság politikai- és sajtótörténetből leszűrhető jellegzetességei alapján feltételezhető, hogy a megjelenő tartalmakat valamilyen
‘kisebbségi hatás’ is befolyásolja.47 Ez adódhat a szakmai koncepciók sajátos felfogásából,
47 Azt azonban mindvégig szem előtt kell tartanunk, hogy a befolyásolásnak közvetlen és közvetett formái léteznek, és ezek között nem mindig egyszerű meghúzni a határvonalat, mert a médián kívüli és belüli hatal-mi szerepek is összemosódhatnak. Vö. Michael Gurevitch – Jay G. Blumler: Linkages between the mass media and politics: A model for the analysis of political communications system. In Curran–Gurevitch–
Woolacott (4. lj.) 270–290.
ám a kisebbségi társadalom önszerveződő jellegzetességeiből is. Shoemaker és Reese egyéni szintre vonatkozó hipotéziseit kisebbségi környezetbe ágyazva, a következő hipotéziseket ál-líthatjuk fel:48
– A médiatartalom sajátosságait az újságírók szociodemográfi ai jellegzetességei (életkor, végzettség, nem), érdeklődési köre, szakmai felfogásai magyarázzák.
– Az újságíróhoz hasonló háttérrel és jellegzetességgel rendelkező személyek nagyobb va-lószínűséggel jelennek meg a sajtóban (pl. a magyarokról több hír jelenik meg).
– Az újságíró extramediális kötődései kihatnak a tartalomra. Kisebbségi sajtó esetében az extramediális kapcsolat elsősorban a kisebbségi önszerveződéssel kapcsolatos szerveze-tet jelenti.
– A megjelenített, megjeleníthető tartalmakat a szerkesztőségen belül elfoglalt pozíció befolyásolja.
– Minél inkább kívül esik érdeklődési területén és etikai felfogásán egy esemény, az új-ságíró annál kevésbé vesz részt azon (és nem tudósít róla). A kisebbségi sajtó szerepéből következően feltételezhető, hogy a kisebbség–többség helyzetet részletező események nagyobb arányban jelennek meg.
Mivel azt gondolom, hogy a kisebbségi sajtó működésének megértése szempontjából rend-kívül fontos az ideológiai szint is, tekintsük meg a szerzőpáros milyen hipotéziseket fogalmaz meg erre a dimenzióra vonatkozóan:
– minél inkább eltér a megszokottól egy személy vagy esemény, annál inkább a médiatar-talom része lesz, és megjelenítése annál sztereotipikusabb;
– egy ország politikai, kulturális, gazdasági értelemben minél inkább fontos egy másik ország számára, az előbbi annál inkább megjelenik az utóbbi médiatartalmaiban;
– az újságírók nem mérlegelnek, amikor egy téma a legitimnek, konszenzuálisnak gondolt határt átlépi;
– amikor az ideológiai alapelvek sérülnek, az elitek egységesen (‘kasztszerűen’) lépnek fel;
– a szakmai paradigmák megsértését a paradigma fenntartása érdekében kiküszöbölik;
– a televíziós tartalmak ideologikusabbak, mint a nyomtatott sajtó tartalmai.
E hipotéziseket a kisebbségi sajtóra vonatkoztatva, a médiatartalmak sztereotipikus jellege különösen érdemes a vizsgálatra. A kisebbségi sajtóban (és a mindennapokban) a jelöletlen kategória ‘a magyar’, míg a jelölt kategória a román. Ez a médiatartalmak szintjén az infor-mációk óhatatlan sztereotipizálásával, illetve az interetnicitás folyamatos felvállalásával jár.
A fenti második hipotézis alapján megjósolható, hogy a kisebbségi sajtóban éppen a nyelvi, kulturális rokonság okán, az anyaország fokozott relevanciát kap. A kisebbségi médiakeret létét a továbbiakban mondhatni előrevetíti Shoemakerék következő hipotézise, amely kisebb-ségi kontextusban a képzelt kisebbkisebb-ségi világ határainak mentális kijelölésére utal: az újságírók mint a kisebbségi elit része összezárnak, ha valamilyen szempontból kényesebb téma kerülne napirendre.
48 E hipotézisek tesztelését a romániai magyar sajtó működtetői körében részletesebben lásd Papp i.m. (1. lj.)