• Nem Talált Eredményt

A mítos^regény próbája

In document ,,Csodálatos tűz van benne ... " (Pldal 114-120)

É N VA GYOK \

X.

Kodolányi Jánosban 1949 őszén, balatonakarattyai magányában érlelődik meg egy Júdás sorsát bemutató, majd a Jézus-regény terve. A valószínű és a le­

hetséges indítékokról később. A téma előzményei? A két háború közötti években Papini (Krisztus története, 1921) és Upton Sinclair ( A z ács fiának hívnak, 1922) műve volt a legismertebb, legolvasottabb Jézus-regény vagy inkább Jézus-életrajz M agyarországon. Mindkét író - igaz, nem éppen azonos tendenciával - főképp társadalmi eszméinek szárnyasabbá, hatásosabbá tételét akarta a témaválasztással.

Nem új jelenség ez a Jézus-téma történetében. A regényes irodalmiasítással pró ­ bálkozó első kísérletekből, az apokrif evangéliumok megmaradt töredékeiből sem hiányoztak ilyenfajta törekvések. A Kodolányi előtti utolsó kísérlet, Pap Károly befejezetlen novellaciklusa is (Megszabadítottál a haláltól, 1932) a zsidó szegények felszabadítóját látta Jézusban.

Kodolányi monográfusa, Tüskés Tibor közli az író Várkonyi N ándornak írott levelét erről a regényről, és a regény sorsára vonatkozó adatokat is.

„A Júdás-probléma úgy fúr bennem, m int a féreg” - írja Kodolányi János.

D e „ahhoz, hogy tisztán lássam Júdást, tisztán kell látnom Jézust is. .. És hát még a nép, a környezet, a társadalom, a politikai erők . . . Júdást írom meg, és Jézus jört ki belőle . . . ” M unka közben derül ki számára, hogy az Én vagyok egy nagy vállalkozás része, amely a Vízöntővé 1, az Új ég, új földdé., majd a későbbi Mózes-regénnyel, A z égő csipkebokortú mítoszábrázoló tetralógiává nő. M ikor elkészül a kézirattal, nem éppen szerényen összegez: „Megfogalmaztam vélemé­

nyemet Istenről, emberről, világról, e három viszonyáról.”

Az Én vagyok azonban igen sokáig nem jut el az olvasókhoz. 1972-ben, az író halála után jelenik meg. 1957-ben csak a mű első részét adták ki Jehuda bar Simon címmel, amely Júdás ifjúságának, szerelmének története a Krisztushoz való csatlakozásig.

2.

Kár lenne - függetlenül a mű megírása és kiadása között eltelt huszonkét esztendő miatti elkerülhetetlen magyarázkodástól - nem említeni külön a Jézus­

téma nehézségeit, sajátosságait.

Előbb azonban arról, hogy egyet lehet érteni azokkal, akik szerint K odo­

lányi pályáján szinte természetesnek vélhető választás a Jézus-téma, mégpedig éppen pályájának a mű keletkezési évszáma által minősített szakaszán. Ifjúkorá­

ban legtöbbet a szegénység és a hatalomnak kiszolgáltatott erkölcsi, intellektuális értékek tragikum áról írt. Legszebb lapjaira többnyire ott bukkan az olvasó, ahol a kiszolgáltatottság elleni lázadás tapasztalatai azt sugallják alakjainak: a magá­

nyos ellenállás és megváltáskeresés csak öntépő gesztusokig juthat el. A szenve­

dések lázító energiái a szenvedők közösségébe integrálódva hozhatnak megvál­

tást.

н

Az osztályharc volt az író első válasza, de már a harmincas évektől fokozódó kíváncsisággal feledkezik rá a lélek irracionális erőire. M agyarságtudatának bizonytalanságai és illúziói sodorják a faji gondolat lápvilágába, majd az emberi lét kezdetein nyiladozó magatartásformák, világmagyarázatok szövevényének, a „Gilgames-komplexusnak”, vagy ahogy Thomas Mann nevezi az archaikus gondolkodást, „a lunáris grammatikának”, a mítosznak a megszállottja lesz.

Kodolányi azt írta erről, hogy „a mítoszok az ember paradicsomi állapotá­

nak emlékeit őrzik . . . a múltkeresés .. . tisztábban mutatja meg a mai em bert is.” Ez az illuzionizmus Kodolányi mítoszregényeinek legjellemzőbb vonása marad. Századunk jelentős irodalmában azonban már szó sincs ilyen vergiliusi ábrándosságról. E helyett magatartásformák, reagálásmódok, a történelmi válto­

zások és eszménytipró fordulatok sodrában épen m aradt értékek és veszélyek felmutatására vállalkozik az irodalom legjava, és - Thom as Mann szavával - a re­

gényben „átfunkcionált” mítosznak a kor, a harmincas évek antihumánus ve­

szélyeinek elhárításában jut szerep.

Kodolányi nem ezen az úton jár a Jézus-regény előtti művekben sem. Benne él a mitológiában, látomásaihoz talál Gilgames történetében is „egzakt, értelmes form át”, ahogy az imént idézett levélben írja. Mi köti az ábrázolt m ítoszt a k or­

társi világhoz? Az embert, a társadalmat mozgató erkölcsi értékeket és bűnöket vizsgáló igyekezet. A látványos és egyértelmű dezillúziót ugyanis nem lehet nem észrevenni Kodolányi első mítoszregényeiben. Nyilvánvaló a lélekfürdetés szán­

déka az archaikum varázsában és a hasznos cselekvés lehetőségeiből kiábrándult író beleernyedése a transzcendencia kísértésébe.

Az Én vagyok m ögött már személyes és írói létének csődjét, legalábbis csőd­

nek érzett helyzetét láthatja az írás és az írói lét közvetlen és közvetett összefüggé­

seinek megfigyelője.

Az író 1950-ben sorsának mélypontján volt. Súlyos beteg, halálát várja;

szinte nyom orog a családjával. Hol vannak már a háború előtti és alatti írói, köz­

életi sikerek? A felszabadulás után talpalatnyi hely sem marad neki az újjászerve­

ződő irodalmi életben, és sejteni sem lehet az 1956 után újra megnyíló publikálási lehetőségeket. D e szeretné még megírni az írói létének szándékait összegező művet. Addigi tapasztalatai a mitikus témával mindenképp szemléletessé tették hogy a mítosznál nagyobb távlatot semmi sem adhat az emberi problémáknak Valószínű, hogy a mítosszal kezdődik az irodalom - és a mítosz az irodalommal az irodalomban meg is maradt a mai napig olyan mese- és filozófiastruktúraként amely szinte kínálja a gondolkodás, a magatartás, sőt a művészi alakítás lehetséges formáit, modelljeit.

Végül: K odolányi hivő katolikus volt. A hit vigasza a politikai s világnézeti tévútra jutások és bukások után vele m aradt balatonakarattyai azilumában is.

Az élete összegzéseként, esetleg írói végrendeletként készülő mű ilyen külső­

belső indítások nyom án lehetett a hozzá személy szerint s az egész európai kultú­

rához legközelebb álló mítosz: a keresztény üdvtörténet.

Eddig nem közöltek olyan Kodolányi-vallomást, amelyből kiderülne, meny­

nyire foglalkoztatták a téma nehézségei, amelyek elsősorban abból adódnak, hogy Jézus az emberiség jelentős része számára a legismertebb személyiség, éle­

tének legendája, morálja, filozófiája az európai és az Európából ható kultúra fon­

tos eleme. Vallásos ember szemében Isten fia, az emberiség megváltója, az üdvö­

zülés forrása; Jézust egy regény hőseként felléptetni: óhatatlanul a világnézeti függetlenség, az esztétikai szuverenitás nagy kockázata. Vagy úgy gondolta az

író (kétségtelenül zseniális ötletével): ha az áruló Júdás memoárjaként, tehát ahogy Júdás tudatában tükröződik a világ, úgy láttatja, ábrázolja Jézus történe­

tét és tanításait, ezzel megoldhatja az esztétikailag is alapvető problém át?

3

-A huszadik századi regény szinte újból felfedezi és lélektannal teszi modernné a mítoszt. D e - ahogy a mítosz poétikájának kitűnő szovjet tudósa, a főképp Thomas M ann megfigyeléseire és művészetére építő Meletyinszkij írja - száza­

dunk regényirodalmának ez a tendenciája „nem ösztönös, intuitív visszatérés a mitológiai gondolkodáshoz, hanem az intellektuális, sőt filozófiai regény egyik aspektusa” és „a mai tudat metaforizálására alkalmas eszköz”.

Századunk távolra került már attól a világtól, amelyben a mitológia mindenki által elfogadott jelképrendszer, morál, világmagyarázat és a közösség életének szabályozója. A mítosz cselekményváza és morálja azonban többé-kevésbé ma is ismert és kötelező; megköti az író képzeletét. De lélektan s a m odern epikai esz­

közök és esztétikai lelemények nélkül nem közvetíthetők a jó és a rossz öröknek m ondott magatartásmodelljei - általában semmi abból, amit a m ítoszok őriznek az emberiség tapasztalataként.

Az archaikus mítoszban szereplő és a m odern mítoszregény hőseként ábrá­

zolt személyiség elkerülhetetlen és az írói ábrázolásmódot meghatározó különb­

sége: az eredeti mítosz személyisége azonos a szereppel; a modern regény hősévé lett mítoszi alak azonban pszichológiát, m otivációt kíván.

Az Én vagyok is természetszerűen vállalja mindezt; elsősorban - ebben az esetben - Krisztus filozófiáját. A hivő író - Jézust a regény középponti alakjaként ábrázolva - további írói, szemléleti csapdák veszélyét sem kerülheti el.

A regény kezdete líra és idill a K innereth tavának partján; a tó „olyan, mint egy nagy szív” .

Az evangéliumok szerint Krisztus nyilvános működése azzal kezdődik, hogy a Jordánban megkereszteli Keresztelő Szent János, majd negyvennapos böjtre a pusztába vonul. Az Én vágyókban Simon bar Jónah, a halász és öccse, Andreas halászni indul egy fénylő reggelen, de a túlsó partról magányos, nekik integető férfit vesznek észre. Megismerik: a már híresedő nazir, a Mester. „Jöjje­

tek velem, és lelkeket fogtok halászni.” Jézus körül gyülekeznek a tanítványok;

kíváncsi, odaadó, csupa szív vagy előnyöket, hátrányokat méricskélő emberek.

Ezeknek az első fejezeteknek a kulcsgondolata: „. .. az emberek várnak vala­

m it vagy valakit, maguk sem tudják, m it és kit. A fülük figyel, m int a pusztai vadaké. Tudjuk, hogy tódultak Johananhoz. ő azt mondta, a fejsze a fák gyö­

kerére vettetett, s most mindenki a fejszék csattogását, a tűzre vetett fák ropo­

gását várja .. . Mióta elfogták Johanant [Keresztelő Szent Jánost], csend van, de én látom, hogy mi lappang a mélyben. Azt rebesgetik, hogy Johanan maga az újjászületett Élijáhu, s m ost már el kell jönnie a Szabadítónak.” Kik várnak sza­

badítom, a regény egy későbbi jelenetében így láttatja Kodolányi - Júdás szemé­

vel: „Jehuda megdöbbenve nézte a csodálatos, ijesztő látványt. Csupa sikoltó kiabáló, kacagó, rimánkodó szegény. Csupa eszeveszett. Csupa menekülő, aki egy égő világból, füstből, nyomorúságból, félelemből fut, csupa reménykedő, aki a biztos szigetet, az erős várat, a békés hajlékot keresi. Eddig nem látta ezt az emberfajtát. Ha látta is, felülről, tevehátról. Elefánthátról. M int teherhordókat, hajcsárokat, házaló kereskedőket, kosaraik mellett üldögélő parasztasszonyokat, kéregető koldusokat, civakodó kockázókat . . . Mint egy fölfakadó daganat.”

45

Tizenegyen vannak már az apostolok, amikor félbeszakad az alig elkezdett Jézus-történet. A harm adik személyű előadás első személyben folytatódik: „Láb­

bal előre jöttem a világra” - Júdás önéletrajzának ez az első mondata (A Júdás- önéletrajz az egész m űnek kb. egyötöde, ami Jehuda bar Simon címmel külön je­

lent meg, 1957-ben, ahogy már említettem).

A Júdás-m em oár egyébként zárt és szinte külön életű rész a regényben.

Epikai jellege, ábrázoló módszere feltűnő m ódon különbözik a mű többi részétől is, még inkább az író két korábbi mítoszregényétől. Ezekbe ugyanis m érhetetle­

nül sok metafizikát pum pált Kodolányi írói képzelete; Júdás története azonban lélektan és konkrét élet, a kései naturalista analitikus regény technikájának és a mítoszi távlatoknak olykor lenyűgöző egyensúlyával.

A lábbal előre született biceg egész életében. Hiába okos, hiába élnek benne nagyra törő ambíciók: testi hibája örökre elégedetlenné, integrálódásra képtelenné teszi. Hamar észreveszi, hogy szüleinek is terhére van. Az egész műnek talán legjobb része a gyermek, a kamasz Júdás bemutatása, Júdás elmélyülő komplexu­

sainak rajza. Sikeres, tekintélyes férfi lesz, gazdag kereskedő, de sikereit, emberi kapcsolatait tragédiák kísérik.

Memoárjainak a vége felé szól sógornőjéről, aki a szeretője lesz, majd az asszony miatta m egöli magát. Ekkor támad fel benne a gondolat: „Az Úr ism ert már engem születésem előtt. Ő rendelte úgy, hogy anyám szerencsétlen legyen . . . Ő tudta m indöröktől fogva, hogy az öcsém gyűlölni fog. ö szabta rám a sorsot, hogy m indenki, aki szeretett s akit szerettem, elpusztuljon körülöttem . . . Ki láthat az em beri szívbe . . . Egyedül Adonáj . . . ö tudja, hogy valóban gyáva, hazug, gonosz vagyok-e . . . ő tudja, m ért távozik a lelkem álmomban a sötét barlanghoz, fekete vizek közé. Én csak annyit tudok, hogy szeretném újra kezdeni az életemet a születésemtől fogva, újra kijönni a magzatvízből, hogy jóvá tegyek m indent, amiről tudok s amiről nem tu d o k .”

A jóvátétel útja: csatlakozik az éppen Kafarnahum ban időző nabihoz, Jesuához.

4

-Júdás csatlakozása után háttérbe szorul az első fejezetek galileai idillje. -Júdás szemével, tudatával látja, kommentálja az olvasó Jézus kibontakozó tevékenységét, filozófiájának teljes színképét, híveinek és a vesztére törőknek gyülekezését. Ván­

dorol Jézus tanítványaival a Kinnereth tava körül, Nezrethtől Jerusalimig, Tiberiastól Kafarnahum ig. Csodatettek, gyógyulások híre és egy új morál, nehe­

zen értett s még nehezebben elfogadott morál marad a nyomában. Az Én vagyok hangja azonban m egváltozik. Alig marad valami az analitikus regény ábrázolás- módjából. Az író követi az evangéliumok cselekményrendjét, és mintha az üdv­

történet forgatókönyvében előrehaladva kimerülne vagy megbénulna invenció- zussága; a krónika jellege és a krónika színvonala uralkodik el a regényben. Az olvasó hiányérzetét ritkán tolja félre egy színesen m egírt epizód vagy intellektuá­

lis fordulat.

Júdás már a kis csapat sáfárja, anyagi dolgainak intézője, és komplexusai, az életét kísérő végzet emlékei, amelyek ide sodorták, meglepő gyorsasággal kerülnek tudatának hátterébe. Gyakorlatiassága, éles esze, műveltsége kom pen­

zálja testi hibáját; tekintélye van a kis csapatban. Egyre jobban felejti a vezeklés szándékát, és fokozódó türelmetlenséggel keresi a Mesterben rejtőző lehetősége­

ket, az isteni ígéretként emlegetett politikai ábrándokból és a kiválasztott nép Istenhez való sajátos közelségéből kibontakozó remények realitását.

Hoss2abban idézek a regényből, Simon, a tibériási Bölcs és Júdás beszélge­

téséből: „Tudjuk, a Szabadító eljön, elfoglalja székét, lába alá veti a romlott né­

peket, s Jiszráélhez csatolja azokat, amelyek az Úr ügyét szolgálják . . . Hanem a Birodalom sorsát m agunknak kell munkálnunk, testvérek, az nem valósul meg véletlenül, erőfeszítések nélkül. Kenyeret, ruhát, m unkát kell adnunk a népek­

nek . . . A tengeren Érec Jiszráél gályáinak kell vitorlázniok a világ minden tá­

jéka felé. A férfiaknak fegyvert kell adnunk, a nőknek nyugalmat, hogy szülje­

nek.” Ez a nagy ábránd, amelynek megvalósítását Júdás kezdetben Jézustól várja. Úgy gondolja, hogy erre minden oka megvan, hiszen Jézus nem úgy be­

szél, m int az írástudók, hanem m int akinek hatalma van.

Jézus fizikailag és tanításainak szuggesztivitásával ekkor már szinte mindig jelen van a regényben. Kodolányi azonban kísérletet sem tesz személyiségének beható rajzára. Csak a Megváltó szerepét írja; Jézus lábainál elcsendesül a pszicho­

lógia. Meghagyta főhősét a keresztény üdvtörténet krónikájában, nem tudta regényhőssé tenni. Pedig, ismétlem, csak a mítoszban v o lt azonos a személyiség a szereppel.

Tüskés Tibor már idézett könyve szerint „az árulás, a szeretet, a hűség, a hűtlenség, az anyagiasság, a szegénység, az elvakult nemzeti ambíció és a szolgálat nagy ellentéte izgatja” az írót. A Júdás-memoárt közlő, „történelm i” regényként felfogott fejezetekre bizonyos mértékig igaz ez a megállapítás; Kodolányi azon­

ban nem történelmi regényt írt, amelyben Jézus alakja valószínűleg legfeljebb a háttérből világítana. Az Én vagyok Jézus személyét és eszméit ábrázoló mítosz­

regény.

Júdás végül is politikai kalandort akar Jézusban leleplezni, mikor Jézus Purim-ünnepi beszédéből és a „szeresd ellenségeidet” m oráljából kiderül számára, hogy szó sincs itt a zsidó nemzeti aspirációk érdekében indított mozgalomról.

Hiába várja, hogy Jézus tevékenységében kibontakozik a hagyományban őrzött, immár dogmává szilárdult nemzeti felemelkedés koncepciója s e koncepcióban a Júdás méltó szerepe. A regény egészében Júdás csalódásai és tettei csak egy Jézus tanításában kibontakozó nagy utópia első próbáiként kapnak szerepet és jelentő­

séget, amelyekben az író lényegében követi a megváltás történetének evangéliumi szereposztását.

Az írót Jézus alakjának és doktrínájának felmutatása izgatja, a doktrína érvényessége, életet szervező ereje.

Kodolányit Júdás démonisága kezdetben írói feladatként kötötte le, de mire a regény minden szála az olvasó elé kerül, Júdás alakja egyre halványabbá válik, funkcionálissá szelídül. Addigra bűneinek súlyát csökkentette a pszichológia.

Az árulás nagy bűne pedig, amire készül, a megváltás eszközeként a régóta kész forgatókönyv része. A dráma csúcspontján Júdás már inkább áldozat, mint az árulás, a gonosz erő modellje.

5

-Azt hiszem, m ost leírhatom: újabb irodalmunk egyik legigényesebb, teljes világképet, m odern, nagy epikát adó vállalkozásának ígérkezett az Én vagyok.

Az eredmény azonban példaként említhető, a magyar regényírásban hasonló igényű vállalkozásoknál nem ritka kudarc.

Az írónak a szöveg m ögött őrt álló hite természetesen nem tette a regényt a tan jámbor kalauzává. A műnek krónikafejezetek mozaiksorává langyosodó má­

sodik részében is fel-fellobban az író szuverén ereje epizódfigurák, eget nyitó

4 7

látomások rajzában. De a regény főhősét körülölelő, hit sugallta áhítat nem bizo­

nyult mélységet és távlatot terem tő, szuggesztív esztétikai közegnek. Itt már a jó Pásztort, az élő kenyeret, az út, az igazság, az élet Fölkentjét, a Szabadítót, az Atya küldötte Mestert kommentálja az író - nem regényt ír. A nagy ötlet pe- dig - Júdás szemével láttatni a keresztény mítosz alaptörténetét - kínálta az iró­

niánál is távolítóbb esztétikai lehetőségeket.

Századunk mítoszregényei számára - Thomas Mann nyomán - kánonná lett az irónia, a hum or igénye, főképp a József-tetralógia alkotói csodája után, bár ennek az igénynek az elméleti hangsúlyozása, kánonná keményítése alighanem indokolatlan. Kodolányi írói alkatától - ráadásul - nagyon idegen az esztétikum­

nak ez a közege. Ezért egyre kevésbé meggyőző m ódon igyekszik megteremteni a társadalmi és szimbolikus elemek harmóniáját, és ez az igyekezet inkább didak­

tikussá, m int a humanitás teljességét sugárzóvá teszi az Én vagyokot. Fenyegette hasonló veszély az „euráziai magyar lélek” látomásaival teli történelm i regényeit is, de ezekben a regényekben a konkrét történelmiség és az itt gátlástalan írói szu­

verenitás ereje többnyire áthidalja az eszmei, esztétikai kátyúkat.

Az Én vagyok keletkezési idején Kodolányi nemzeti, társadalmi illúzióinak, írói sorsának romjai közül keresett kiutat a Jézus-történet nagy metaforájában.

A hiteles, pályájának legjobb eredményeit tovább építő mű azonban nem az Én vagyok, hanem például a Boldog békeidők.

In document ,,Csodálatos tűz van benne ... " (Pldal 114-120)