Kodolányi munkásságának, írói világképének egyik központi, meghatározó motívuma - nevezzük röviden így: - a finn élmény. A Nyugat első nemzedékéből közismert Ady Párizs-rajongása vagy Babits vonzalma az antik világszemlélet, a „homogén görögség”, a „róm ai férfiasság” eszméi iránt. Kodolányi nemzedéké
nek legjobbjai sem érték be a szűk hazai horizonttal; igyekeztek Európában és a nagyvilágban tájékozódni. M iképpen Illyés, aki több mint négy évig élt Párizs
ban, a „franciás” indítást élete végéig megőrizte, Szabó Lőrinc intellektualizmusa, racionalista, elemző lírája m ögö tt a német expresszionizmussal való rokonságot sejtjük, s Ném eth László a bennünket körülvevő, szomszédos szláv népekkel kiépítendő kapcsolatok fontosságát, a hídépítés gondolatát sürgette, azonképpen Kodolányi számára meghatározó élménnyé a finn emberekkel, a finn világgal, a finn irodalommal történt találkozás vált. Betegsége, nehéz mozgása - bottal járt - megakadályozta abban, hogy hosszabb külföldi utakra induljon. D e ha átlépte az országhatárt, csak azért tette, hogy szeretett Finnországába utazzék.
Az idegen országok közül egyedül Suomiban tö ltö tt hosszabb időt.
A gyökerek - érzései, vonzalm a a finn nép iránt - ifjúkorába nyúlnak vissza.
Még az iskola padjaiban ül, am ikor Vikár Béla fordításában elolvassa a Kalevalát.-.
a mű szenzációként ható első m agyar kiadása 1909-ben jelenik meg, Kodolányi tízéves ekkor. (A második kiadás előszavában Kosztolányi az átültetést Arany HatfzZeNfordításához hasonlítja.) S ugyancsak diákkorában kezdi izgatni a ma
gyar nyelv eredete és rokonsága: keresi a magyar nyelv titkát, megismerkedik a kiváló nyelvtudós, Budenz József, a finnugor összehasonlító nyelvtudomány művelője könyveivel, megtanul néhány finn szót. Megvásárolja A hlquist könyvét a finnek művészetéről, éjjel-nappal forgatja, bámulja képeit, újra meg újra elgon
dolkozik adatain, míg az album ot egészen el nem nyüvi. KKalevala és Budenz finn nyelvtana nemcsak puszta érdeklődést keltenek benne, nemcsak egyszerűen a figyelmét fordítják a rokon népek felé, hanem arra is mohó vágyat ébresztenek benne, hogy közvetlenül megismerje a finn népet, s országában találkozzék vele.
A szavak, a nyelvi fölismerések után az emberekre is kíváncsi, a finn irodalomról és a finn művészetről a könyvekből és albumokból fölszívott ismeretek mellé a személyes benyomásokat is meg akarja szerezni.
Az ifjúkori vonzalom fokozatosan elmélyül és tudatosodik benne, sőt új élmények és ismeretek táplálják. Julianust - most a történelmi személyre, és nem a jelképpé form ált regényhősre gondolunk - a történelmi parancs indítja a rokon
keresésre. Janus Pannonius vagy a Zrínyi testvérek, Miklós és Péter számára nem volt probléma a nyelvi megszólalás és a nemzeti hovatartozás. Talán Herder jóslata döbbenti először a magyar irodalmat, Berzsenyit és Kölcseyt a nemzeti megmaradás, a nemzeti létezés kérdésére. A költők aggódását a magyar nyelvtörté
neti és őstörténeti kutatás eredményei is táplálják: Berzsenyiékben a nemzeti és a hazafias érzés fellángolását Sajnovics János észrevételei ösztönzik, Arany János nemzedékének magyarságképébe Reguly Antal és Budenz József nyelvészeti kuta
tásainak eredményei is beépülnek. A testvérkeresés már ekkor a herderi jóslat elleni tiltakozás egyik formája, lehetősége. A testvértelenség tudata, a szétszóratástól való félelem újból századunk elején A dy költészetében és Szabó Dezső írásaiban
jelent-kezik erőteljesen. Ady magyarságképének fontos vonása: a magyar nép halálra van ítélve. Ady megrázó versek sorában ismétli: a magyar nép el fog tűnni a népek sorából. A N yugat m ásodik nemzedéke ezt a magyarságképet örökölte, s a fiatal Kodolányi irodalmi hatásul ezt kapta: a magyar nyelv idegen nyelvek gyűrűjében vívja harcát a megmaradásért. Am ikor tehát Kodolányiban fölébred és egyre markánsabb képet kap a rokonkeresés vágya, akkor ez az Adytól költőieg meg
fogalmazott, m egörökölt aggodalom is munkál.
Kodolányi először 1936 nyarán jut el ifjúkori álmai földjére. A harmincas években már több finn író és tudós járt Magyarországon, 1937-ben több m int száztagú finn evangélikus lelkészküldöttség utazik Magyarországra, Arvi Járven- taus - aki korábban már több magyar tárgyú regényt írt - első magyarra fordított művét, zK is falu a világ végént 1938 januárjában a H ortobágyon dedikálja a magyar olvasóknak. Ugyanakkor magyar tudósok, néprajzkutatók is gyakran utaznak Finnországba, s magyar ösztöndíjas egyetemisták népes csoportja tanul Helsinki
ben. Kodolányi 1936 és 1938 között ötször látogat Finnországba. Már első útjá
ról hazatérve A csend országa címmel rövid útinaplóban számol be élményeiről, de első útjain még inkább kikapcsolódást, a regényíráshoz szükséges nyugalmat keresi, és fokozatosan talál egyre több, vizsgálódásra, elemzésre, következtetések levonására alkalmas írói nyersanyagot.
1937 februárjában Finnországban kezdi el írni boldog Margit című regényét.
Csupán Ráskai Lea Margit-legendáját viszi magával, és a közép-finnországi tem p
lomos faluban, Padasjokiban, egy fából épült, kis paraszti házban kap szállást.
IV. Béla király leányát, a magyar X III. századot térben és időben óriási távolság választja el 1937 telétől és a behavazott finn falusi háztól, a regény szövetében azonban a történelmi m últ és a regényírás színhelye szorosan összefonódik egy
mással. 1963-ban a regény új kiadásának utószavában írja Kodolányi: „Én ennek a művemnek a szövegében valahol mélyen, messzi, ma is érzem és látom a padas- joki faház egyszerű bútorait, hatalmas, lángoló kályhatüzét, kicsiny, függönyös ab
lakait, a sarokban a sötétzöld filodendron levélkaréjait, kint pedig, az ablak előtt, északra, északkeletre és nyugatra a vakító napfényben roskadozó fenyőerdő és a síkság, a másfél méteres hó, a bevájt, mély gyalogutak és a távol végtelenbe vesző Päijänne hó- és jégvilágát.” A csend, a mozdulatlanság, a meditációra alkalmas magány kiváltotta gondolatok, a puritán környezet, a nyugalom képei, a ház élete, alakjai, környezetének mindennapi munkája aztán átkerülnek, beleszövőd
nek a regény leírásaiba is. „M érhetetlen ajándék volt számomra az a kis szoba, az a táj, az a tűz és az a nyelv, m ert a másként el nem képzelhető művet támasz
totta bennem életre. E nélkül a táj nélkül, e nélkül a csend és fényáradat nélkül, más házban, más szobában, bizonyára mást és m ásként írtam volna...” A regényt Helsinkiben írja tovább, és Budapesten fejezi be, de a közép-finnországi Hakola- ház légkörét, m egfoghatatlan szépségét m ost már oda is magával viszi.
1938-ban Helsinkiben fejezi be tatárjárás kori regénytrilógiájának a cselek
mény menetét tekintve első, a megírás sorrendjében harm adik részét, a Julianus barátot. Itt nemcsak a környezetrajzban, a regény meditációs anyagában, hanem a hős megválasztásában, alakjának megformálásában, jelképpé emelésében is szerepet játszott a finn élmény. Julianust annak idején nyilván nem a nyelvi-etni
kai rokontalanságtól való félelem indította útra, de Kodolányinál Julianus alakja már a társkeresés vágyának, a szorongásnak, a bezártságérzésnek, a nyelvi magány
nak a szimbóluma. A regény megszületésében az A dytól m egörökölt nemzeti aggodalom éppúgy munkál, mint a magyarságra leselkedő legközvetlenebb ve
szély, aHitler uralosmra jutásától és a második világháború kirobbanásától való
félelem. A nemzetet féltő aggodalom, a fenyegetettség érzése, a szövetségkeresés igénye ad tollat a kezébe. Hitler megszállja Ausztriát, Kodolányi a magyarság közeli vesztét sejti, a népi és a nemzetek közti összefogás gondolatát vallja, az emigrálás lehetőségét latolgatja. 1962-ben, amikor a regény új kiadásához utószót fűz, ezeket m ondja: „A Julianus barátról szóló regény második részét Helsinki
ben írtam, olyan túlfeszített izgalomban, aminek emléke halálomig kísér. 1938 ta
vaszát Finnországban töltöttem , s miközben napirendem szerint reggel kilenctől délután négyig odaadóan dolgoztam barátságos, nyájas szállodai szobácskámban, idehaza, hazám körül, félelmetesen gyülekeztek a közelgő világháború fellegei.
Feleségem hazulról részletesen tájékoztatott a német fasizmus hatalom ra juttatásá
nak érdekében megindult életre-halálra szóló harcról, valamint a kezdődő nem
zeti ellenállás naponként változó helyzetéről, én viszont finn barátaim s a finn meg a francia sajtó véleményeiből küldtem haza töm ör és velős tudósításokat családomnak.” A családjának küldött levelekből választott idézetek után így folytatja a regény megírásának indítékait feltáró megjegyzését: „A kinek értelme van: megérti, hogyan, m iért és hová vándoroltam én Julianus társaságában, miből, miért kívánkoztam menekülni, és hová mutattam reszkető ujjal azoknak, akik majd Julianus barát történetét, hitének, vágyainak hajtórugóit, küzdelmei
nek tartalmát és értelmét keresik.”
Kodolányi 1936 nyarán utazott ki először Finnországba, és utolsó, ötödik útjáról 1938 őszén tért vissza. Először hajóval ment Tallinnon át, utoljára repülő
géppel jött haza Varsón keresztül. Főként a nyarakat töltötte kint, de megismerte a finn telet és a tavaszt is. Suomiban megtalálta a regényíráshoz szükséges nyu
galmat, s amikor a Julianus baráton dolgozott, találkozhatott azokkal a nyelvész szakemberekkel is, akik a közös eredet kérdésében hasznos ism eretekkel gazdagí
tották. Helsinkiben szállodában lakik, étteremben étkezik. Maga A csend országá
ban és a Boldog Margit utószavában az előkelő Torni H otelt említi (ahol a regény folytatását írta), de látogatóinak emlékezete szerint többnyire kisebb, szerényebb belvárosi szállodákban szokott lakni, így a Tapiola-szálló egyik emeleti, kis, udvari szobájában, melynek ablaka háztetőkre nézett. Szűkös anyagi helyzetében inkább beosztással, mint költekezve él. Megismeri a finn vidéki életet is: 1937 feb
ruárjában a közép-finnországi Padasjokiban, a Hakola-házban él. A ház egykori lakója, Elli Lindholm asszony még a hetvenes évek közepén is jól emlékezett Kodolányira, és föl tudta idézni az írótól tanult népdalt: „Réten, réten, sej a gombaszögi réten. . . ” Jár Lahtiban i s . . . 1938 márciusában azért utazik északra, hogy finnre fordított színművének, a Földindulásnak előadását előkészítse a hel
sinki Nemzeti Színházban.
Bár a regényírás erősen leköti, sosem tér ki látogatói elől. Gyakran fölkeresik a Helsinkiben tanuló magyar diákok, D. K oren Emil, K. Kovács László, Sebők István. Jár nála Miklós Róbert (a későbbi irodalomtörténész) és Takáts Gyula költő. Számos finn barátra tesz szert. Bensőséges kapcsolatban van Mikkola professzorral és feleségével, Maila Talvio írónővel, akinek elbeszéléseit már a század végén magyarra fordították, s akinek 1937-ben magyarul m egjelent A dar- vak című regényéhez Kodolányi ír utószót. Egyik legjobb barátjának mondja Kannisto professzort, a vogul-osztják nyelvészet kiváló tudósát, kivel hazulról is sűrűn vált levelet. Járventausszal való kapcsolatáról külön szó lu n k . . . Finn pártfogóiban igazi barátokat talál, úgy érzi, itt van része igazi megbecsülésben és megértésben, s ezeket a találkozásokat később is élete „múlhatatlan boldog pilla- natai”-nak mondja. Az iránta megnyilvánuló szeretet és befogadás jele, hogy nevét „finnesítették”, és Hannu Kotolainennek hívták.
Házigazdáin, látogatóin, barátain keresztül a finn társadalom szélesebb körei
vel is kapcsolatba kerül. A Suomi titkában említi, hogy 1938 őszén „egy fiatal b a rá tijá v a l, egy szelíd lelkű finn költővel (Toivo Lyyvel?) A z ember tragédiája finn fordításán dolgozik. Máskor arról értesülünk, hogy ellátogat a finn diákok egyesületébe, és előadást tart egyetemistáknak. Jól ismeri a finn evangélikus egyház ébredési mozgalmát, s találkozik a „felébredettek” jellegzetes alakjaival.
Tapasztalatot gyűjt a finn paraszti életről, a mezőgazdasági termelésről, a szövet
kezeti mozgalom eredményeiről. . .
Már legelső alkalommal sem pusztán pihenni vagy írni, regényein dolgozni utazott Finnországba. M int annyi külföldet járó magyar elődje, tanulni akart, tapasztalatot gyűjteni, s következtetéseit írásban is meg akarta osztani másokkal.
Kiábrándulása az Új Szellemi Frontból, a Zilahy-Gömbös-féle kísérletből, a népi írói mozgalom és a hivatalos politika „összebékítéséből” űzi Finnországba, és az ifjúkorból m egőrzött álom vonzza: találkozni akar a Kalevala hazájával és népével. M enekül a hazai társadalmi és politikai bajok elől, és keresi a „finn titok”
magyarázatát: mi az oka egy kis nép viszonylagos jólétének, a gyakorlatban is megélt szabadságjogainak? Ne feledjük, Kodolányi egy feudálkapitalista Ma
gyarország ismeretében szemlélte és ábrázolta a polgári demokrácia keretei kö
zött élő Finnországot. A fölm utatott kép eleinte több rajongással, jóhiszeműség
gel átszőtt, sok tekintetben idealizált, később kritikus m ozzanatok is átszövik, a csodálat csökken, s a szürkébb részleteket is meglátja.
Kodolányi finnországi élményeiről először 1936 szeptemberében írt A csend országa címmel. 1937 januárjától 1939 októberéig írt „leveleit”, naplóját Suomi titka címmel foglalta össze. A két írás együtt Suomi címmel, számos dokum entum értékű fényképpel kiegészítve 1943-ban jelent meg könyv alakban. A könyvből
A csend országa címmel 1944-ben szemelvényes kiadás látott napvilágot a Nemzeti K önyvtár 83-84. számaként. Az első A csend országa újabb, rövidített kiadása a Visszapillantó tükörben olvasható A csend országában címmel. K odolányi benyomá
sait azon nyomban rögzítette, finn élményeiről napló és levél formájában számolt be. Utolsó utazására már a közelesen kirobbanó finn-orosz háború előszele nyomta rá bélyegét. A finnországi írásokban elég sok szó esik társadalmi kérdésekről, időszerű politikai problémákról. Alig csodálhatjuk, hogy írásainak ahány kiadása, annyi szövegváltozata van. A Suomiban megfogalmazott kérdés például - „Miért nem szüntetjük meg végre a nagybirtokrendszert? Hiszen ha újabb háború sza
kad Európára, menthetetlenül össze kell roppannunk!” - okkal hiányzik az 1944-es kiadásból. Viszont az is nyilvánvaló, hogy 1968-ban a Visszapillantó tükörben nem olvasható mindaz, amit az író 1939 őszének sorsdöntő napjaiban, amikor a „viharfelhők gyülekeztek Suomi felett”, papírra vetett.
M it látott Kodolányi Finnországban? Milyennek ismerte meg a finn társa
dalmat? Milyen következtetéseket v o n t le benyomásaiból? - Finnországi életének egyik szemtanúja, D. K oren Emil m ondja hozzám írt levelében: „Ő a finn nép s a közállapotok tisztaságát, őszinteségét, becsületes nyíltságát, csendes voltát, meg
bízhatóságát értékelte. Együtt ízlelgettük a finn közmondást: rehellisyys perii maan (a becsület örökli az országot). . . Akkor mi mind egy félfeudális magyar társadalomból szemléltünk egy polgári demokráciában élő s mély morális alapjait a felszínig megélni tudó finn társadalom felé. . . ” Kodolányit természetesen nem
csak a jelenség, a felszín, hanem az okok is érdekelték. „Ö elismerte és igenelte - folytatja az emlékező szemtanú - , hogy az általa megrajzolt tiszta és becsületes finn jellem gyökere a formáiban ugyan a lutheranizmusban általában megszokottnál szí
nesebb, de tartalmában puritánabb vallásosságban rejlik, de hozzáfűzte az
éghaj-lat és történelem szívósságot adó érlelő hatását is.” Sőt az okok föltárásában a társadalmi gyökerekig is eljutott. . . Minden új benyomása m ögött ott volt hazai tapasztalata, s m inden egybevetést azért tett, hogy igényeit, az itthon megvalósí
tandó, szükséges változásokat megfogalmazza.
Idealizált-e Kodolányi Suomi-képe? Amikor a finn emberre csak a megbíz
hatóság, a nyugalom, a rend, a becsületesség, a munkaszeretet, a harmónia voná
sát tartja jellemzőnek, amikor az egybevetés csak a finn népre előnyös, és mind
untalan az ellentéteket érzékeli, m inden bizonnyal túloz, megszépít. De az is két
ségtelen, hogy az ő akkori elképzelése, naivitása, rajongása tiltakozás volt az úri Magyarország viszonyai, a hazai társadalmi rend és a növekvő német befolyás el
len. Mindig az egybevetés, az összehasonlítás vezeti, és az okok vizsgálatáig, a jelenség magyarázatáig akar eljutni. A három legfőbb érték, amit Finnországban lát: a nagybirtok hiánya; a kapitalizmus túlkapásait a rendkívül erős szövetkezeti hálózat tartja féken; a társadalmi szerkezetben szinte ideális mértékben érvényesül a demokrácia. A finn paraszti társadalom, a mezőgazdasági szövetkezeti formák ismeretében m indenekelőtt a hazai nagybirtokrendszert ostorozza, a finn „magá
tól értetődő tiszta demokrácia” lehetőségeit a magyar társadalom hibás szerkezeté
vel, hibás közigazgatási módszereinkkel veti egybe.
Fokozott figyelemmel kíséri a művelődés, a népoktatás, az iskolarendszer kérdéseit. Dicséri a finn parasztfőiskolákat, meleg szavakkal ír az öntevékeny szín
játszásról, a parasztszíntársulatokról, hogy annál elmarasztalóbban szólhasson a hazai színházakról, a hazai idegenforgalmi propagandáról. 1938 szeptemberében kelt, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Teleki Pálhoz intézett nyílt levelét is a finn „példa” fűti: a finn népoktatás és a tudományos élet kérdéseire, vonzó helyzetére hívja föl a miniszter figyelmét, a magyar nyelvészet és a néprajz össze
kapcsolását sürgeti, s arra ösztönöz, hogy a népoktatás megszervezésében is ta
nuljunk a finnektől.
A finnországi tudósítások hangja egyre komorabb, egyre sötétebb lesz. Az új világháborútól való félelem, majd a második világháború kitörésének izzó han
gulata a politikai kérdéseket állítja a finnországi helyzetjelentések előterébe. Sú
lyos és máig érvényes szavai vannak a kis népek értékeiről, fontosságáról, s már 1938 októberében a Németország és a Szovjetunió közötti ellentétet, a jövő világ
háborújának veszélyét érzékeli. Félti Finnországot, aggodalommal gondol a kis népek sorsára. Kodolányi azt is meglátja, hogy a területi revízió sürgetése, Trianon tragikus örökségének a fasiszta Németország segítségével történő „jó
vátétele” nem ad megoldást a magyar társadalmi és politikai élet súlyos problé
máira.
Vannak, akik szemére vetik Kodolányinak, hogy éppen lelkesedése, rajongá
sa akadályozta meg abban, hogy igazi mélységében m egismerje és megértse a finn etnikumot, a finn társadalom belső szerkezetét. Ám ha Kodolányi idealizálta is a kortárs finn fejlődést, a fölm utatott kép mindig lecke akart lenni a magyar társa
dalom számára. S ha Kodolányi rajongással tekintett is Suomira, nem volt illu
zionista, meglátta a finn társadalom problémáit, észrevette a negatívumokat is.
Mások a beszámolóiban föllelhető - főként a kortársak által tapasztalt - ki- sebb-nagyobb pontatlanságokat teszik szóvá, s azt sejtetik, hogy ezek a bizonyít
ható tárgyi tévedések kétségessé teszik egyéb megállapításait is. Kodolányi finn
országi beszámolójának egyik fejezetében „Helsinki, 1938. március” keltezéssel megemlíti az 1937 májusában M agyarországon lezajlott finn-magyar evangélikus lelkészgyűlést. A lelkészgyűlés egyik élő szemtanúja hozzám írt levelében, miután az író néhány apróbb tévedését korrigálja, a következőket mondja: „éppen mert
megélője és az esetre jól emlékező alakja vagyok az említett dolognak, le kell szö
geznem, hogy közlésében sok az elnagyolt, felületesen említett, pontatlanul meg
jelölt körülmény, s ez felébreszti bennem azt a gyanút, vajon nincs-e hasonló fe
lületes lelkesedés azokban a leírásokban, amelyeknek adatszerűségét nem tudom ellenőrizni”. Tévedés, hibás adat természetesen több is előfordul Kodolányi be
számolóiban. A leírásokban elbeszélt dolgokat nem mindig tapasztalhatta meg közvetlenül, személyesen. Mindez azonban nem változtat a lényegen, nem teheti gyanússá K odolányi írói elhivatottságát és tisztaságát. Kodolányi útirajzok szer- zőjeként, napló- és levélíróként is m indig és mindenekelőtt író maradt, s nem ide
genforgalmi szövegek, útikönyvek adatoló szerzője volt. Finnországi beszámolói
ban is egy-egy írói gondolatra, képre, fölismerésre, „látomásra” koncentrált, az írások mindig élményeinek sűrítményét, gondolatainak eszenciáját adják. Egy-egy időpontban, egy-egy személy- vagy helynévben tévedhetett, de nem tévedett az alapkérdésben, abban, hogy a harmincas évek magyar társadalma messze elmaradt az akkori finnországi viszonyoktól, s az összehasonlításból adódó súlyos következ
tetéseket le kellene vonni.
Külön is szólni kell Kodolányi és A rvi Järventaus kapcsolatáról. Az 1883-ban született és 1939-ben elhunyt író neve a két háború közötti időben a finn-magyar művelődési, irodalmi kapcsolatoknak valósággal jelképévé vált. Järventaus 1928- ban járt először Magyarországon, 1938 előtt már három magyar tárgyú, de téves, romantikus történelemszemléleten alapuló regénye jelent meg (Honfoglalás, Füs
tölgő föld, Szénégetők), s a magyar Petőfi Társaság tagjává választotta. Kodolányi személyesen megismerkedik a finn íróval, többször meglátogatja Karevában, itt
hon is találkoznak, és sokat beszél neki szellemi szülőföldjéről, az Ormánságról.
Järventausban az Ormánság iránti érdeklődést Csűry Bálint professzor barátsága és Kiss Géza 1938-ban megjelent Ormányság című könyve erősíti. 1938 januárjá
ban Järventaus ismét Magyarországon tartózkodik, Pécsen fölkeresi Klemm Antal nyelvészprofesszort, és az Ormánságba, Kákicsra Kiss Gézához is ellátogat.
Järventaus többször vendégeskedik Kodolányiéknál, olyankor is, amikor Erdélyi József is o tt van.
Kodolányi először 1936-ban ír Järventausrol: a finn író magyarországi útjá
Kodolányi először 1936-ban ír Järventausrol: a finn író magyarországi útjá