,,Csodálatos tűz van benne ... "

,,Csodálatos tűz van benne ... "

Kodolányi János 1899-1969

Csodálatos tűz van benne, az örökké égő tűz szik- ráj1a élteti, s ez a szikra éget és felperzsel és sokszor magával ragad." - A Nyugat 1932. március 15-én tar- tott Kodol~nyi-estjén, Móricz Zsigmond ajkáról hang- zott el ez a jellemzés Kodolányi Jánosról, aki Németh László meghatározása szerint a XX. századi magyar próza - Móricz és Tamási mellett - talán legkülönb mestere.

írásunkkal születésének 80. és halálának 10. évfordu- lójára emlékezünk.

Egyéniségének deviáns volta keserű gyermekkorá- nak, a családi fészek fájdalmas, meleget soha nem adó emlékének az eredménye. A félrehúzódó, nérói alkatú apától, a magatehetetlen, ingadozó jellemű anyától so- hasem· kapott szeretetet, s talán ez az örök elégedet- lenség és szeretetéhség predestinálta legjobban írásmű­

vészetét.

Egy pusztuló nép és egy széthulló család kaotikus látványa határozza meg kezdő írásait. Olyan író, aki- nek nincs szüksége fantáziára, mert a megélt, megta- pasztalt valóság lüktet a szemei előtt és az ormánsági

(s talán az egész magyar) nép apokaliptikus víziója.

S Kodolányi hitvitázik, agitál, kritizál és protestál, de nem önmagáért, s nem is a harc öröméért, hanem mert szívében él ez a kicsiny nép, s annak sorsa. Illési düh- vel ront neki az akkori világ bálványainak. írásai pró- fétai lamentációk, hömpölygő lávafolyamok. Vérbeli prózaíró, súlyos, veretes igéket mond, szája egyszer átokra nyílik, másszor vigasztalásra. ·

Beteges érzékenységű, a sértést sohasem felejti el, kibékülni nem tud és nem. is akar (példa erre Móricz Zsigmonddal való összeveszése ... ), s gyakran megsérti a vele egy táborban küzdőket is. Nincs előtte olyan te- kintély, amelyet ne merne megfricskáznl. Kérlelhetet- len igazságérzete ellene van minden álszentségnek, ál- nokságnak, maradiságnak és igazságtalanságnak. Fény- képeiről szigorú, szúrós szemek tekintenek ránk. De ez a tekintet egyúttal tiszta és egyenes jellemre utal.

Soha nem tud feloldódni. Kemény, rigorózus ember·

marad élete végéig.

A kor inkább a hajlékonyabb, rugalmasabb, politi- kusabb személyiségnek kedvez. Kodolányi· sohasem ta-

52

gadja meg magát, kitart eszméi mellett, s az igazság érdekében képes bármelyik irodalmi-ideológiai csopor~

tosulást faképnél hagyni. Ez az elvi kitartás és követ

7

kezetesség tűnhetett sokak szemében gyakori „pálfor/

dul ásnak". '.\

Csikesz Sándor - aki később egyetemi tanárkén(

református fiatalok százait nevelte tisztánlátásra, e1;.íl kölcsi tisztaságra, az Evangélium és a magyarság sz~t retetére - csányoszrói „magánegyeteme" a fiatal Kóf dolányi talán legnagyobb élménye. S ké'sőbb szint~

ugyanilyen hatással iesz . rá a másik két bai-anyai lél~

kész-zseni: Fülep Lajos és. Kiss Géza. A fiatal Kodq~

lányi jellemének alakulásában tehát döntő hatással voltak a református pedagógusok erkölcsi-szellemi-P0:4 lit.ikai inspirációi. S az írónak ez a kapcsolata a progt, resszív református gondolikozással csak még inkább el,,/1

mélyült. . ··!!'

A „hivatalos irodalom", amelynek Herczeg Feren~

volt a reprezentánsa, a rózsaszínű álomvilágban éfg

,,úti" os~olk. áJromailltiktw, ,,keresztény-nemtZeti" el~

várásait elégítette ki. ,:~!

Ezt az országvesztő-országemésztő nemzedéket elítél~

Kodolányi. Gyűlöli a tartalmatlan, álmagyar és álk~~

resztyé.n gon'do11k0idást„ almelLy megfertőzte ^az ősi, ^ne%

me~ értékeket felmutató és ~ordozó etnikumot, miq!

amilyen pl. az Ormánság. (Vizválasztó, Boldog bék(}~

~~

J

Első írásai a Nyugatban jelennek meg, s később M6,;f l"i~z sizerke!Szt€Se iidején is - 1929 után - föboozör ín

a lapba, de a „nyugatos módszert" mégsem tartja ki~

elégítőnek, mert neki ez arisztokrf!tikus, ,,szécsényi#~~

és esztétizáló. Móriczot vallja tanítómesterének, akineij nyugtalan, türelmetlen természete. tettekre. sarkallja,

1

ezért a Móricz nyomában eltnduló „népiek" legra<lik~

lisabb irányához csatlakozik. Kapcsolatban áll a murjJ kásmozgalommal, de a harmincas évek,pen ~ ^hasoq~

lóa'n József Attilához ..., attól egyre inkább eltávolQ~

dik. Mély ba1·átság fűzi József Attilához és Bajcsy-Zs{~

linszky Endréhez. ·

;1

S hogy. kikkel vállal még közösséget, arra tanulni~

nyai, visszaemlékezései is jó bizonyítékok. Móric~

Szabó Pál, Tamási Aron, Szabó Lőrinc, Nagy Lajo1~

1

h

vere, Péte1, Illyis Gyula, Szabó Zo.ltán, Gelléri A.

Endre, Sárlrözi György egyaránt megtalálható ebben a névsorban. Az 1932-ben megalakult IGE (írók Gazda- sági Egyesülete) egyik vezetőjeként nagy segítséget nyújt a nyomorgó, üldözött, baloldali íróknak.

Kétségtelen, hogy Kodolányi az akkori magyar iro- dalom és közélet leghaladóbb szárnyához tm·tozik.

A rendőrség listáján, mint a Bartha Miklós Társaság egyik vezetője, Illyéssel és József Attilával együtt, a veszélyes baloldaliak között tartják számon. Aztán a világl;áborús években, ,,mikor besúgni érdem volt" ~ ,,mikor ki szót emelt, az bújhatott ... " a Pandóra e.

folyóiratban Mussolinit bíráló-gúnyoló cikke jelenik meg.

A következőkben Kodolányi művészetének jellemzé- sét egy-egy fogalmi meghatározással próbáljuk csopor- tosítani, pontosítani és bemutatni. Az első ilyen jelleg- zetesség az érzelmi ambivalencia.

A családjával és az ol'mánsági néppel szemben meg- nyilvánuló kettős, egymásnak élesen ellentmondó ér- zésvilág már korai írásaiban is kimutatható. Mindegyi- ket elítéli öntékozló-öngyilkos esztelenségéért, de úgy látszik, hogy nemcsak rosszindulatú, hanem jóindulatú ítélet is van, mert írónké féltq, aggódó szeretetből fa- kad. Családját, népét akarja felemelni.

Apja nemzedékének egész életfelfogását, szellemi- erkölcsi attitűdjét elutasítja és haraggal szemléli, de egyes írásaiban (Feketeviz, ·szakadékok, Tavaszt fagy, Süllyedő világ) mégis felcsillan valamiféle megértő

részvét, megbocsátó sajnálkozás apja, s így minden bi- zonnyal a vele megszemélyesített középosztály élet- tragédiája iránt.

Érzelmi ambivalencia mutatkozik meg radikális mes- sianizmusábari. A szocializmustól és a keresztyénség- tői is teljes szociális-etikai forradalmat vár, amely azonban nemcsak a társadalmi struktúra, hanem az in- dividuum minőségi-gondolkozásbeli megváltozását is jelentené.

A protestaatizmusban is egyfajta szociális-forradal- mi töltést lát, ^s ez lehet

a

kedők tne,gújulni tudása, hitem szerint, ~yarorszn- gon a protestantizmusban folytatódik tovább."

Összetettebb problematikájú az ifo Vagyok c. regé- nye; amelyben történeti, önéletrajzi, lélektani elemek egyaránt találhatók. Bár kétségtelen, hogy teológiai-

történeti-,művészi hitelessé~ szempontjából világirodal- mi szinten is a legelfogadhatóbb Jézus - (Júdás) re- génnyel · állunk szemben. /\. regénynek más távlatai, problémafelvetései is vannak, Nevezetesen az eszme és az egyes, ,,az intellektuel és a történelem viszonya"

(Bata Imre). Az egyén miként igazodhat el a történe- lem viszontagságai közepette. Miként igazodhatik el ebben az eszméktől hemzsegő világban az, aki az igaz- ságot keresi. Van-e valamiféle reménye a helyes út megtalálására, a társadalmi-faji megrögzöttségek, a

szűk. látókörű gondolkozás, a megmerevedett tradíciók, s a: demagóg propagandaszólamok által befolyásolt két világháború közötti júdási embertípusnak?

A júdási személyiség leírásában szintén bizonyos ket-

tősség fedez};lető fel, Júdás a regény első részében még rokonszeqves egyéniség. Számunkra és az író számára

· .is, Megrázó jellemábrázolás; a sánta, . gátlásos, félre-

húzódó, gyanakvó, sértődékeny és szeretetre vágyó Je- lmda-Jtídásban, magára Kodolányira ismerünk rá.

Júdás botlásai, kü;ijelmes életútja, öngyötrő igazság- keresése az író életútját idézi fel. Ez a regény nem

egyszerűen az újszövetségi történet szépirodalmi fel- doI,go,zás.a. N,emcsak I,eírá:s, színes tör.téneti krónika, ha- nem vallomás is az író tragikus élményeiről, útveszté-

seiről, vívódásairól. ,,Bgy olyan író vallomása ez,· aki másoknál szigorúbb bírája tudott lenni önmagának"

- írja Csűrös Miklós. A r-eg;ény má,sodik ,1,és.zében Jú- dás már ellenszenves alak.ként áll előttünk. Az író ma- ga is borzadva szemléli főhősét és egyértelműen el- utasítja az emberi méltóság ilyen mértékű lealacsonyo- dását.

Jehuda alakjában a kegyetlenség, a kisszerűség, az értetlenség, az önző s szemellenzős magatartás élet- és igazságellenes, groteszk megnyilvánulásai tűnnek fel el-

sősorban. J esuah-J ézusban az esz.ményi embert, önma- gának és a.mindenkori embernek a történelembe kive- tített emberideálját rajzolja meg. S e vélemény mögött valóságos hitélmény áll, tényleges meggyőződés a Meg- váltóról, Jézus Krisztusról.

Az Én Vagyok nemcsak lélektani-önéletrajzi vallo- más, hanem átélt, bibliai hiten alapuló keresztyén hit- vallási is, coofeislSliO oris. Sík Sámldo:mak írta. a ['egény- nyel kapcsolatban, 1954-ben: ,,. . . hitvallást tettem a nyilvánosság előtt arról, hogy Jézus Krisztus hívei kö- zé tartozom, ügyét a magaménak tartom, s jól-rosizul, ezt az ügyet kívánom szolgálni".

S végül Kodolányi értelmi ambivalenciájára a Visz- szapillantó tükör döbbenetes erejű, megrázó József At- tHa-megemlék,ezésie :is jó példávail SZOlllgáru. Kodo~á- nyi 17 éves korától ismerte a költőt, bensőséges kap- csolatban állt yele. ,,Külsőleg széls5radikálls és kö- nyörtelen forradalmár, belül azonban magányos, árva, beteg gyermek, éjt nappallá téve tudott vitatkozni" - írja róla. Mintha az író önmagát jellemezné. Valóban:

az egymás iránti rokonszenvnek minden bizonnyal ez a jellembeli hasonlóság a magyarázata, melynek mind- ketten tudatában lehettek.

Szimbolizálás_ és mítoszteremtés: A problémakör meglehetősen bonyolult, hisz

a.

Kezdő írásaiban az élet börtönszerúségét, az ormán- sági nép haláltusáját, utolsó életjeleit írja le. ·írásainak fóh&lei - sokszor már a címei is - az ormánsági pusz- tulás f.ájda1mas szimbólumai (Söté°tség, Börfön, Szép Zsuzska, ·Böbék Samu búcsúja stb.). Mert a délbara- nyai magyarság valóban a börtön sötétjében él, rossz ösztöneik, maradiságuk, kapzsiságuk, szell.emi elmara- dottságuk feneketlen sötétjében. .

A Három pap Kos.dy tiszteletesében ·· - akit való- színű, .l\ogy Csikeszről mintázott .::::. rajzolja meg a re- formátus lelkész eszményi típusát, aki nem enervált,

álomvilágban élő, ,,poétás'.', hanem erőskezű, gyakor- lati ember, népvezér és · népnevelő. Kodolányi talán ezzel a lelkész_;típu~sal reménylette szeretett népét ki- vezettetni a pusztából: ,,. . . a zsidó próféták korholó, fájdalmas, de kíméletlen hangját ütötte meg, a nép nyelvén szólott, nem kevert beszédébe metafizikai ele- meket, hanem logikusan kimutatta, hogy mire visz a helytelen életmód" - olvashatjuk Kosdy tiszteletes prédikációjáról. - Akárcsak Móriczot,• Kodolányit is érdekelte a református egyház sorsa s minden prob- lémája, mert a jelen s jövő alakításában fontos szere- pet tulajdonított a kálvinista szellemiségnek.

A „miL.thos" görög szó jelentése évszázadok során gyakran változott és bővült. Platón meghatározása .sze-

~,

rint a mítosz istenekről vagy isteni eredetű élőlények­

ről, s azok tetteiről szól. A mítosz ott veszl kezdetét, ahol az emberi gondolkodás befejeződik. Tehát meta- fizikai, transzcendens jelentéstartalommal bír. A mí- tosz tudomány általi újraélesztése Bachofen svájci tu- dós érdeme. ő látta meg a mítosz színes, naiv, mesélő

nyelve mögött a valóság szimbolikus kifejeződését.

Mert a mítosz szimbolikus világképe egyúttal a valóság summázata, az ember létértelmezése és történelemfel- fogása. Metafizikus anyagában mindig felcsillan vala- mi reális és aktuális, mert a mítosz valójában valós, csak „régmúlt" életet rejt önmagában. Tehát jelképei mögött a valóság rejtőzik, de ez a valóság szinte min- dig szimbolikus nyelven fejeződik ki. A mítosznak nincs kora. Atvészelheti a történelem viharait, hogy a múlt nagy szellemi értékeit átmentse a jelen számára:

Élményanyaga, létértelmezése, világképe „vallásos", mert Istent (vagy az isteneket) látja a világ teremtőjé­

nek, végső princípiumának, emberlétünk legfőbb meg- határozójának.

Nietzsche Zarathustra-parafrázisa, a mítooz volunta- rista újjáteremtése az erkölcsi jó, s a keresztyénség erkölcsideálja ellenében. Kodolányinál a mítosz huma- nista célt szolgál, az erkölcs védelmezője, sót keresz- tyéni vetülete van.

Már az 1925-ben megjelent Sz~p Zsuzská-ban fel- sejlik a mítosz színes világa, archaikus birodalma.

Bizonyára Csikesz Sándor érdeme ez is, akinek hatásá- ra Kodolányi behatóan foglalkozott az őstörténettel,

néprajzzal, vallástörténettel. Ezek a stúdiumok kelt- hették fel érdeklődését a mítosz iránt, s ébreszthették rá a mítoszelevenítés nagy írói lehetőségére. Thomas Mann után neki is kitárulkozik a mítosz ősi anyagá- ,.

nak ezernyi kincse. S Kodolányi ezt a nagy művészi lehetőséget nem hagyja kiha~ználatlanul.

A harmincas évek felé sorra jelennek meg hatalmas történelmi freskói. Előbb középkori trilógiája ( A vas fiai, Julianus barát, Boldog Margit), majd az Emese álma c. trilógia-tervében (Istenek, Holdvilág völgye) a szentistváni pogány-keresztyén világot eleveníti fel.

Ezekre a regényekre talán nem is a „romantikus mí- toszteremtés" (Bata 1.) a legjellemzőbb, hanem a mí- tosz ősi erejével az útmutatás reménysége. Ezek a rl!'- gények ellentétben Gulácsy Iren, Harsányi Zsolt stb.

divatos könyveivel - nem a nemzethalál borzalmas víziója elöli menekülés mintái, nem is a jelennek a

· múltba való vetítéséről van. szó, hanem a múltból akar- [ nak valamiféle követendő példát felmutatni a jelen

számára. Legfőbb tanulságuk, hogy a közösségpusztitó gondolkozásmódot fel kell váltania az ésszerűbb, egész- ségesebb nemzeti felfogásnak.

Valószínű, hogy Csikesz vagy Kiss Géza szolgáltatott ' modellt Julianus barát alakjának a megformálásához.

Juliánus és Boldog Margit a heroikus magyar, a nép- vezér, az eszméiért mártíromságot is vállaló hős örök szimbólumai. IV. Béla jellemének, lázas tevékenységé- nek ábrázolásában Kodolányi önmaga céljait, útkereső

elképzeléseit, országépítő terveit rajzolja meg. Tehát már ebben a könyvében is, de még inkább a Süllyedő világ-ban, saját életének a tényeit emeli szimbólummá, ,,önnön életének mítoszát teremti meg" (Tilskés T.).

Amikor felfedezi Suomit, a csend országát, szintén a népe iránti felelősség munkál benne, s ezt a még meg nem fertőzött, tiszta világot képzelete magyarokkal né- pesíti be.

A 40-es évektől tekintetét még távolabbi horizon- tokra irányítja, A. nemzeti múlt felidézése után, az em- beriség múltjához nyúl vissza útmutató példákért. S a mitikus múltban meg is találja azt, amit eszményképül állíthat nemzedéke elé. Múltba tekintésével --: akár-

54

csak Thomas Mann, vagy Mauriac - is a jelent szol- gálja. A mítoszban megtalálja azt a „messiási" ember- típust, amelyik ember az Istenben, s Isten az ember- ben. Ilyen személyiség szerinte Gílgames, Mózes, Jézus, akik az emberiség erkölcsi-szellemi formálódását év- századokra meghatározták. ők Kodolányi szimbólum- teremtésének fő alakjai.

,,A mítoszok az ember paradicsomi állapotának em- lékét őrzik ... " - írja egy helyütt. Az ember hajdani

bűntelensége a reménytelen\Slégibe:n vergődő, l!lépéért aggódó, azt felemelni akaró Kodolányi számára az em- beri-írói vigasztalás, a lehetőségek forrása életére és

művészetére nézve is.

A Vízöntő, az özönvíz-mítosz modern irodalmi adap- tációja, az „új ég, új föld", a Gilgames-eposz újraér- · telmezése. Az apokaliptikus világ kilátástalanságával szembehelyezi az „Új ég, új föld" optimizmusát. Ko- dolányi mftoszelevenítése és interpretációja nem egy- fajta meddő-metafizikai, őstörténeti barangolás, hanem a mitikus és a mai kor analógiájánaik a felismerése, s annak művészi megfogalmazása. A Vízöntő-ró} írja:

,,összevegyítettem őstörténetet, kozmogóniát, metafizi•

kát, vallástörténetet, történetbölcseletet, persziflázst, mesét, költészetet s így tovább , .. " Ez a látszólagos sokféleség, roppant méretű ismeretgyűjtés mégiscsall:.

egy célt szolgált: az ön- és emberismeret elmélyítését, és a megtaláltnak vélt út jelképes megfogalmazását.

A prehisztorikus időkben járva, számára a „vallás"

élménye az, ami leginkább egyetemes, meghatározó emberi érzés. Filozófiai-antropológiai következtetése, hogy az embert igazán Isten-élménye-teszi emberré, ez különbözteti meg legpregnánsabban . az álla~világtól, Regényeinek vallásfilozófiai területre tolódása nem. vá- ratlan. Már fiatal korában is izgatják fantáziáját a val- lás kérdései, s Csikesz műhelyében ez az érdeklődé~

minden bizonnyal kielégülést nyerhetett és tovább fQ"i, kozódhatott. Várkonyi Nánd9r Szirl.at oszlopai c. köny~' vének kézirata már 1941-ben, az István-kori regény·, írása közben nagy hatást tett rá, és újra felkel tette;

érdeklődését a vallás múltja és eszményei iránt. ,,Most{

értettem meg igazán a Bibliát, Jézust, sót Tolsztojt, is ... " - írja Várkonyinak. :<

Posztumusz regénye,. az

tn

ta és csak 1972-ben, halála után három évvel jelent:

meg) nem a Biblia szövegének a recitálása, hanem

á'

jézusi történet szubjektív-művészi felfogása, amelynél{

azonban nagyon komoly teológiai-tudományos megala;:

pozottsága is van. · · .:

A keresztyén életigazságok, s a jézusi eszme felfedef' zése nem egy hirtelen, s megalapozatlan hangulatvál-"

tozás vagy érzelmi kitörés, hanem egy hosszan tartó folyamat eredménye. A Siillyed6 Világ-ból tudjuW1

hogy lázasan kereste a választ az ·emberi lét leggyötii rőbb kérdéseire, a „honnan-hová", miért· élünk, ki

ai

ember és „ki ez az Ember" kérdéseire, amelyekre

ai

egzakt tudományoktól választ nem várhatott.

· ,,Lázas keresgélésemben . az élet értelme után - írjÍi - eljutottam az Evangéliumhoz. Végre is· meg kell egyszer vizsgálnom, vajon mit jelent Jézus· tanítása:;:

egyénisége, meg kell vi:mgálinom a két.wJer · eszten:d~

·problémát, melyre vastagop rárakódott a frázisok, kö~#/, helyekké vált megállapítások, nem mindig tiszteletr~i méltó rajongások, érdekek heggyé nőtt rétege. NéZ,:,i zünk · szembe egyszerű, naiv, gyakran homály9s szavai??

val, helyezkedjünk abbá a keleti világba, keressük

q

ősi megérzéseket, igazságok magvát, lássuk mit kelf elfogadnunk örök érvényű törvénynek. Talán· kezem~

lkaparintihatnlám í,gy 91 bi.ztos fonaijat életem labirln:t tusában. Az Evangéliumot olvasom hát minden est~

késő éjszakáig, a gyenie mécsvilág fényénél . . . Dé

/

-1 '

szinte titokban teszem. Mintha szégyelném magam, vagy mintha félteném a remegő, finom érzéseket, ame- lyeket ébreszt bennem ... Hosszú leveleket írok Bertá- -nak, kifejbem, hogy a kétezer éves Jézus köti le mi:nden

érdeklődésemet, s hogy csodálatos felfedezéseket tet- tem ... " - Csikesznek e téren is sokat köszönhet: ,,Csi- kesz ismertette meg velem az Evangéliumot olyan ala- posan, ahogy azt senkitől meg nem ismerhettem vol- na." S Ignácz R67..sának éppen a Confessio-ban közzé- tett levelezése alapján bepillanthatunk az Én Vagyok keletkezésének körülményeibe is. Az Ignácz Rózsához íródott Kodolányi levelekből - 1950-51-ben íródtak - villantunk fel néhány érdekes részletet:

,,Belemerültem Jézus és az akkori idők tanulmányo- zásába, valóságos lázban égek, a napokban már álmom- ban is a Holt-tenger partján jártam, él bennem a táj, a növényzet, érzem már a forróságot és az éjszakai hide- get, látom az embereket. Ha erőm és az úristen ke- gyelme engedi, olyan művet írok, ami mellett elbújhat a Vízöntő a még jobb folytatással együtt."

,,Mióta Júdást megírtam, még csüggedtebb és re- ménytelenebb vagyok. Mert látom, hogy mindez koz- mikus méretű, s az ~ emlberiség oorsáh~ tartozó jelenség, valójában szétbomló mítoszok hullái között élünk, s az új mítosz még nem született meg. És azt is látom, hogy az új mítosz megteremtéséhez mi nem vagyunk elég erősek." S ahogyan Ignácz Rózsa utal rá a levelekhez fűzött megjegyzéseiben, Kodolányi azt is tudhatta, hogy Jézus Isten-volta ábrázolhatatlan; s az emiatt való öngyötrése csak akkor nyugodott meg, amikor a · krisztusi valósággaf nem mint író, hanem mint bűnös ember találkozott.

Kodolányi - (Jehuda-Júdás) életének legfelemelőbb

pillanata az, amikor találkozik a galileai prófétával, aki új és örök életet, kegyelmes megváltást •hirdet az elveszettek számára. ,,Talán, ha a csodálatos nabi ma;;.

gához fogadna, ha mellette járhatnék a földön, meg- tisztulnék attól is, ami a születésem előtt bemocskolt.

ő talán meg tudná mutatni az utat, amelyen járnom kell, hogy a halált ne ismerjem többé, hanem csak az életet. Mindent el fogok követni, hogy megtaláljam, megismerjem őt, a tanítványa lehessek". (Jehuda mo- nológja 183. o.) .

A mítosz olyan dolgokra is rá1'rányítja a figyelmet, amelyek az ember lelkiismeretének, ,,vallásos" mivol- tának a szférájába tartoznak: Isten és ember viszonyi:t,

bűn és bűnhődés, .Isten megbocsátó szeretetének Jézus Krisztusban való megnyilvánulása, s annak emberi szinten történő megtapasztalása. S a mítosznak a kom- munikatív, kollektív jellegénél fogva, ezek a problé- mák az emberi közösség szintjén is felvetődnek és meg- oldásra várnak. ,,Az evangéliumot keresem minden nép, minden fajta, minden kultúra és minden ember l1egJmé:lyéni" - írja Sík SámiOlrlllak 1954. áptillisában.

Ezért az :en Vagyok-ban se a pesszimizmusé a:z utolsó szó, az individuális és kollektív végzet megálmodásá- ban is Isten eleve elrendelését, megváltó akaratát iga- zolja: ,,Júdás is az _lS gyermeke volt, amit tett, tennie kellett, s végezetül nem

a:

egész életében erőtlenül törekedett. Mennél magasabb- ra emelkedett Jézus az isteni öntudat lépcsőin, annál mélyebb1·e ereszkedett Júdás a sötétség felé vezető

úton, s íme a végén magasság és mélység találkoztak, s miild a ketten egyesültek az Atya ujjongó felismeré- sében, az ő ölében". ·

Kodolányi és a mi elképzelésünk sok helyen szétvál- nak! Nemcsak azért, mert Kodolányi később a gnosz- ticizmus, s az absztrakt teológiai következtetések láp- vidékére tévedt, hanem azért, mert mi hiszünk abban, hogy a júdási modell nem általánosítható, a végpusztu- lás, a júdási tett elkerülhető.

S végül: Kodolányi ószövetségi mítosz teremtése is jelképes. Az égő csipkebolcor a zsidó nemzet születésé- nek eposza. Az ószövetségi nép küzdelmének, nemzet- té alakulásának ilyen megdöbbentő erejű, isteni ihle-

tettiségű ábrázowá:sáTa kevés pél!cla van még a vilálg- i:rodalomban i!s. A :zsidó nép SZJenrvetdéséből áizt a követ- k,eztetést vonja le, hogy a szellivedés megtisztitja, fel- ol'dozza a kÖ2löss,éget a bűnből, s megújítja, annak hitét, új elhatározásokra, tettekre serkenti azt. Mózes személyisége is jelkép. A kivételes akaratú, a maga- sabb szinten gondolkodó, népével mélységesen együtt-

érző vezető, átvezetheti népét a pu_sztulás földjén.

Kodolányi életműve - minden jogos kritikai meg- jegyzés ellenére - a magyar irodalom monuméntális része, s amelynek a· világirodalomban is csak Thomas Mann művészete a méltó párja. A Kodolányi-oeuvre

sokszínűségének, ezerarcúságának nem a rendszefte- lenség, hanem az emberi-művészi igényesség, illetve következetesség, az állandó útkeresés, és a példamuta- tás vágya az igazt okozója. Társadalmi írásai, önélet- rajzi, történeti regénytípusa, mitíkus-lélektani-antro- pológiai regényei egy olyan író tanúságtételei, aki előtt

az egész emberiség, népe s önmaga megjobbításának reménysége lebegett.

Ez a reménység teremti meg művészetének szinté- zisét. A keresztyén reménység egyetemessége, ideoló- giai határokon való felülemelkedése e szintézisnek az alapja. S ennek a gazdag és nemes művészetnek ez ad

végső, meghatározó arculatot, s ez ragyogtatja fel azt igazi szépség&en.

Azt hiszem, hogy egyetérthetünk Bata Imre sza- vaival: ,,Magunkat becsüljük ... , ha életművéről lefúj- juk a sivatag homokját. Ha nem tennénk is, lefújja majd az idő szele".

Szabó Gvlirgy

JEGYZETEK

.Szabó Ferenc: l<odolányi Jézus-regénye. Párpest:éd a hlir61.

Róma, 1975. - Ignticz Rózsa: Levélrészletek az „:tn vagyok"

keletkezéséről. Confessio, 1977 /1, - Tüskés Tibor: Kodolányi János. Magvető 1974;. Kodolányi :tn vagyok e. regénye. Vi•

gilla, 1973. júl. sz. - Móricz Zsigmond: Megnyitó beszéd Ko- dolányi szerzői estjén. Tanulmányok I. Szépirodalmi, · 1978, -- Bata Imre: Kodolányi Jézus-regénye, Tiszatá:I, 1972. okt.

sz. Kodolányi Jánosról. Képek és vonuiato~ e, kötetben. Mag- vető, 1973. - Veöreös Imre: Thomas Mann és a mítosz. TheoJ, Szemle vm. 1965. 11-12. - Kodollinyt János és Stk Sándor

levelezéséből, VigUia, 1977, okt. sz. - Ndmeth László: Kodo- lányi János novellái. Két nei:,n;edék e. kötetben. Magvet6 és Szépirodalmi 1010; - J. J. Bachofen: A mítosz és az ősi tár- sadalom. Gondolat, 1978. - Cs'llrös Miklós: Kodolányi János:

l!:n vagyok (utószó a regényhez). MagvetlS, 1972. - Szabó György: A Jézus-regény problematikája. Ref, Egyház, 1978.

12, sz.

55

266 Szemle

A PUBLICISTA KODOLÁNYI

Kodolányi János: SZÍV ÉS POHÁR

"' .. nem vagyok sem publicista, sem politikus, hanem csak egy-

szerű, gyermeteg, magányos remete, gyakran belebonyolódom mél- tatlan harcokba, kicsiny dolgok fölött támadt vitákba s ítéletekbe ...

Ezért az én cikkeimet úgy kell olvasni, ahogyan egy egyszerű, magá- nyos, minden polgári életformából kimaradt, minden pálya, pozíció, cím, rang és vagyon iránt tökéletesen érzéketlen, Isten kegyelméből élő

íróember esti csevegéseit hallgatjuk." Kodolányi - 1941-es Esti beszél- getés c. kötetének előszavában - e gondolatokkal próbál védekezni a vádak ellen, melyekkel a kor szinte valamennyi politikai, írói irányzata iilette publicisztikai tevékenysége miatt. Kodolányi védekezésmódja olyan kérdést vet fel, amely az irodalomkritika és -történet - s úgy látszik, a könyvkiadás - gyakorlatában nem eléggé tisztázott. Azt ugyanis, hogy egy író publicisztikai és szépirodalmi tevékenységét milyen mértékben lehet különválasztva értékelni.

A ,,hivatásos" politikai újságírás rendszerint tudomásul veszi azokat a kényszerítő összefüggéseket, melyek gazdaságilag, stratégiailag meg- határozzák a politika gyakorlatát, s ezért tartósan alkalmazkodik ahhoz az irányzathoz, melynek szolgálatába szegődött. A Kodolányihoz hasonló „íróember" politikai publicisztikáját azonban nagyrészt szubjek- tuma vezérli. Helyzeténél fogva lehetősége van arra, hogy idő előtt

visszavonuljon: csalódva egy mozgalomban vagy irányzatban mintegy szakítson a politikával. Csakhogy amit személyes elkeseredésében maga mögött hagy, az már tárgyiasult politikum.

Irodalmi műalkotások létezhetnek több alakban is, s a különböző

szövegváltozatok fontos tanulságokkal szolgálhatnak a kutatás számára.

újságcikkek, folyóirat-tanulmányok azonban - különösen, ha társa- dalmi, politikai témájúak - csak abban az alakjukban érvényesek, amelyben a maguk idején megjelentek. Kodolányi publicisztikai kötete sokszorosan megszegte ezt a szabályt: a benne közölt 56 írás közül 12 szerepel szövegközi kihagyásokkal, de csak három tanulmány esetében jelzi a Közölt írások lelőhelye c. fejezet (nem a tartalomjegyzék!), hogy

,,részletekről" van szó. A szöveg belsejében ugyanakkor diszkrét szög- letes zárójel mutatja, hogy onnan hiányzik valami. E· dokumentum-

értékű írásoknak sokszor épp a lényegét semmisíti meg így a kiadás szerkesztésmódja. Ezért a Szív és pohár kapcsán Kodolányi publiciszti- kája két fokozatban jellemezhető: az első azoknak az elvi, világnézeti

Szemle 267

ellentmondásoknak a számbavétele, amelyeket a kötetben közölt anyag tartalmaz, a második pedig azoknak a szövegrészeknek a - legalább részbeni - jelzése, amelyek kimarad~k az 1977-es kiadásból.

A Szív és pohár kötet - melynek még Kodolányi adott címet majd egy évtizede, a kiadás tervezésekor - egy irodalmi és egy társadalmi, politikai témájú fejezetből áll Mindkét fejezet - külön-külön - idő­

rendben közli az írásokat, a húszas évektó1 a harmincas évek végéig terjedő korszakból A szerkesztésmód miatt azonban csak rejtetten mutatkozik meg az a valójában óriási szemléleti változás, mely ez alatt az idő alatt Kodolányi publicisztikájában végbement. A kötet azt mutatja, hogy a szemléleti változás két végpontján egyfeló1 a húszas évek marxista szemléletű, eszmeileg a munkásmozgalmat támogató cikkei és tanulmányai állnak, másfelől pedig a harmincas évek végén keletkezett, harmadik utas koncepciót tükröző írások. A változás valódi mértékének rejtve maradását részben a kötet fülszövege magyarázza: az író élete utolsó évtizedében, azaz a hatvanas években „önmaga számolt le súlyos tévedéseivel, s mint egész életművéhez méltatlanokat írásban is megtagadta őket". Ezzel Kodolányi eredeti cikkeinek jelentős hányada gazdátlanná vált.

Az Írók, kiJltők c. első fejezet tanulmányaiból kitűnik, hogy Kodolányi irodalomkritikusi szemléletében Móricz Zsigmond művészete áll magasan az első helyen. Az ő regényei jelentik Kodolányi számára a viszonyítási alapot, ha prózai műröI alkot véleményt. Ennek meg- felelően az irodalmi tanulmányok csaknem egyharmada Móriczról szól.

A publicista ellentmondásossága egyetlen íráson belül mutatkozik meg a Móriczról szóló portrétanulmány esetében. kz. első részben ugyanis Kodolányi korszerű történeti áttekintést ad, rávilágítva a szabadság- harcos hagyományok és a haladó irodalom kapcsolatára; ugyanakkor viszont a Móricz magyarságát vizsgáló részben az író és a nép azonos- ságának alapját a „pogányság''-ban jelöli meg. (A „pogányság" fogalma Kodolányinál misztikus, történelem fölötti faji egységet jelent.) E két szempont keveredéséhez sokszor egy harmadik is társul: a freudizmus tanainak közvetlen felhasználása az irodalomelemzésben. Emellett Kodolányi - a Sziv és pohdrban nem közölt - néhány írásában a fajelmélet hatása is kimutatható. Móricz B etydrjáról írva pedig felismeri ugyan, hogy a főhős figurájában „romantikus hősiessége és a paraszt elnyomottsága olyan szerves kapcsolatban van, amilyenben csak az egyazon test és lélek két felének vérkeringése és indulathullámzása lehet", a regény történelmi hitelével kapcsolatban azonban megállapítja, hogy csak az tudja igazán felmérni a mű nagyságát, aki „maga is részese ennek a történelmi tragédiának, s alti legalább egy szemernyit hordoz magában a magyarság titokzatos küldetéséböI". Ugyanez a küldetés-

(;

268 ^Szemle

gondolat sajátos módon jelentkezik' az Úri murirol írott tanulmányban.

Kodolányi szerint a regény a „magyar pusztára kiszórt sűrűvérű, pogány urak eltehetetlenülésének komédiája és a tehetetlenségükből tornyosuló gazdasági és erkölcsi szemétdomb tragédiája" Az elemzés értelmében ez az úri osztály tulajdonképpen arra lenne hivatott, hogy az oISzág ügyeit intézze, kormányozza, s ebben csak az akadályozza meg, hogy hatalmas ösztöneit elfojtani kényszerül Kodolányi végül így általánositja a jelen- séget: ,,Itt.élünk néhány: milliónyian, lefojtva, hadakozástól elütve, egy nyugat-európai erkölcsi és gazdasági rendbe belepréselve, s nem dolgoz- hatunk, nem mulathatunk és nem szerethetünk. Rabszolgák a saját otthonunkban ... " A többes szám első személy azt sugallja, hogy Kodolányi mélyen együttérez a ,,lefojtva, hadakozástól elütve"

tengődőkkel. Befejezésül pedig a politikai tett magaslatára emeli a Móricz.regényt: ,,Kevésbé tehetetlen társadalomban alapja lehetne egy új politikai, gazdasági és erkölcsi megújhodásnak." S a szöveg- összefüggésből az is világosan kiderül, kiket állított volna Kodolányi e megújhodás élére.

A Kodolányi-publicisztika jellemzésének első fokozatához, vagyis a Szfv és pohár köteten belül felbukkanó ellentmondások bemutatásához példaként szolgál az a tanulmány is, amely mindössze egy évvel jelent meg az Úri muri-elemzés után. Az 1929-es Fiatal magyar költők sereg- szemléje c. írásában Kodolányi - ismét többes szám első személyben - a proletariátus elkötelezettjeivel azonosul, s Illyés Gyula költészetében a felszabadulni akaró elnyomottak vágyait érzi kifejeződni. S -szintén a munkástömegek erejében látja és láttatja a jövő reményét egyik Nagy Lajos-tanulmányában: a Lecke megjelenése kapcsán kifejti, hogy az alkotót igazolta szemléletének igazi „kozmopolitizmusa", mert kötetét egy szervezett szocialista csoport adta ki, eljuttatva azt a munkás- olvasókhoz. Ezután annak a reményének ad kifejezést, hogy a szociális megújhodás a nemzetközi munkásmoz_galom harcain keresztül fog megvalósulni. Szabó Pálrol szóló méltatásában viszont Kodolányi a jövő táISadalomformáló osztályát kizárólag a parasztságban látja (Az új paraszt, 1931.). L1t a munkáserényeket a nemzeti karakter alapján állítja szembe a paraszterényekkel: eszerint természetes, hogy Németország- ban munkások tollából jelennek meg magas színvonalú alkotások, MagyaroISzágon pedig a ,,zsellér, kubikos, a levélhordó, a kisparaszt"

nyújt bámulatra méltó művészi teljesitményeket. Másik ekkori tanul- mányában pedig kimutatja, melyek általában a proletariátus alapvető

szemléleti, ,,alkati" fogyatékosságai. (Fontos kérdések egy új magyar könyv kapcsán - Nagy Lajos: Bérház.)

.>zem1e 269

Ebben az írásában Kodolányi azt vizsgálja, miért bírálták a marxista körök oly élesen Nagy Lajos könyvét. Arra az eredményre jut, hogy.

általában ,,a proletárság romantikus". Ezt a tulajdonságot aztán rávetíti a proletariátussal együttműködő értelmiségre is, s a proletariátus és az irodalom kapcsolatát így jellemzi: ,,Mi sem kézenfekvőbb, hogy a leg- primitívebb formában akarja látni legprimitívebb indulatainak azonnal

érthető s felhasználható kifejezéseit." Majd hozzáteszi: ,, ... a tömeg- ember mindig romantikus, és az is marad." A már idézett Szab.-S Pál-cikkben viszont ezekkel a szavakkal jellemzi a paraszti osztályt:

„őszinte, bátor, egyszerű, biztos és céltudatos. Tudja, mi az élete, mi a helyzete, s mit kell akarnia."

A harmincas évek elején a publicista Kodolányit a tökéletes eszmei bizonytalanság jellemzi. Egyformán tűnnek fel írásaiban a marxizmus hatásának maradványai s a népi mozgalom gyakran ellentmondásos, ködös elképzelései. Ugyanígy meglehetősen váltakozó, olykor nehezen követhető Kodolányi kormánypolitikához fűződő viszonya is ezekben az években. A harmincas évek végén keletkezett tanuhnányok azonban már szöges ellentétben állnak a korai írások társadalmi radikalizmusával, osztályharcos szemléletével Abban az 1936-os tanulmányban például, melyet Kodolányi a Pusztdk népéről írt, már egyáltalán nem a feszülő osztályellentéteket emeli ki, hanem mindössze azt tartja károsnak, hogy az „államalkotó" osztály nem ismeri tulajdon szolgáinak életét, s sze- rinte ez a „magyar ellentmondások között egyike a legsúlyosabbaknak, legvégzetesebbeknek". Kifejti továbbá, hogy a magyar írónak az a feladata, hogy „megdolgozza" azokat, akik uralmon vannak. Végül az ország jöv6jét illetően ezt írja: ,,Sok energia fog még reménytelenül elsorvadni a pusztákon, mire a magyar földnek csaknem felét kezében tartó ezernégyszáz-egynéhány földesúr egytől egyg „más belátásra jut", és önként lemond a maga „nemzetfenntartó" hatalmáról, jogairól, er- kölcsi igazolásáról." Kiss Lajos könyvéről, A szegény ember életér6l (1939) írva pedig olyan képet fest a nyomorban élők világáról, mintha érdekes rezervátumba invitálná az olvasót. Ismét első személyben buzdít a könyv olvasására: ,,Ha kocsink átrobog egy alföldi faluvároson, futtá- ban látjuk őket .. - Egyik olyan szegény ember, mint a másik, egyik olyan naplopó, mint a másik. De forgassuk csak Kiss Lajos könyvét ...

olyan gyönyörűséges látványban lesz részünk, mintha Bali szigetére utaztunk volna." S jellemző az is, hogy míg a húszas évek cikkei a parasztságot s a magyarságot ,,racionalizmusa", ,,nyugodtsága" miatt dicsérték:, a Veres Péter Gyepaordról szóló 1940-es kritika már megrója a szerzőt, amiért nem kapcsolódik bele ,,a világ transzcendentális erői- ' nek áramlásába", s ridegparaszti szemléletében nagyobb a „logika, a józan ész szerepe, mint az érzelemé, a szívé."

270 Szemle

A Közös dolgaink c. második fejezetben is megfigyelhető az a - nem éppen egyenes vonalú - változás, ami Kodolányi publicisztikáját a húszas évektől a harmincas évek végéig jellemezte. A magyar ifjúság tükre (1929) még leleplezi azokat a veszélyes ábrándokat, melyek a Bartha Miklós Társaság ifjú entellektüeljeinek röpiratában jelentkeztek, s élesen rávilágít a „magyar messianizmus" szólamának gondolati „sán- taságára" s a faji szemlélet t2.rthatatlanságára. (Vö. a magyarság titok- za.tvs küldetéséről írottak a Betyár-tanulmányban!). Baloldali1ng - a marxista kritika gyermekbetegsége c. írásában pedig már azokkal a ,, balos" kritikusokkal vitázik, akik azt követelték az elkötelezett írótól, hogy kizárólag baloldali orgánumnak dolgozzon. Kifejti, mennyire alap- talan a marxista kritika részéről árulónak bélyegezni azt az írót, aki polgári körökkel is kapcsolatba lépett: ,,Le kell mondanunk arról, hogy az abszolút teljességet megvalósítsuk, s mindenkor arra kell töreked- nünk, hogy az adott helyzetben elérhető legteljesebbet műveljük."

Kodolányi azonban éppen az „abszolút teljesség" és a ,,relatív teljesség"

viszonyának értékelésében vétette el az arányt - néhány évvel e tanul- mány megjelenése után.

A szintén a második fejezetben található Népi és völkisch című írás jelenti azt a pontot, ahol érdemes áttérnünk a Kodolányi-publicisitika jellemzésének második fokozatára: a kihagyott szövegrészek rövid tár- gyalására. A Népi és völkisch külön életet él egyrészt a Magyar Nemzet

1938. november 6-i számában, ahol eredetileg megjelent, másrészt az

Esti beszélgetés (1941; 1944) c. tanulmánykötetben, harmadrészt pedig a Szfv és pohárban. Eredeti, vagyis egyedül érvényes környezete az az 1938-as Magyar Nemzet, amely hírül adta a Felvidék visszafoglalását s Horthy szózatát a felvidéki magyarsághoz. Kodolányi (kötetbelinél jóval terjedelmesebb) cikkében először elemzi a német „völkisch'' és a magyar népi mozgalom viszonyát. A következőkben próbál - igen átlátszó módon - különbséget tenni a két mozgalom között: ,,A német imperializmus nemcsak bizton támaszkodhatik a ,völkischi< moz- galomra, de egyenesen szüksége van rá, hogy a birodalom határait egyre jobban kitágítsa, a német uralom zászlóit újabb és újabb területekre

kitűzze. Nagyszerjen érvényesíthető a német nagytó1ce fegyvereként.

amikor újabb nyersanyagforrások meghódítását tűzi ki céljául. A ma- gyar birodalom viszont csak történelmi jogon, a legkülönbözóbb népek életérdekeinek összehangolása és egyensúlyban való tartása jogán nyúj- . tózkodhatik népiségünk keretein túl, s tarthat igényt a Kárpátok meden- céjére. Így legvadabb lázálmainkban sem gondolhatunk imperializmus- ra." A Szív és pohárban nyoma sincs ennek a „különbségtételnek", ami pedig több szempontból is az eredeti írás (és a korszak) lényegét adja.

Arról pedig szintén említés sem történik, hogy a Magyar Nemzetnek ezt

Szemle 271

a számát teljes egészében a rendkívüli történelmi eseménynek szentel- ték.

Az előbbiekhez hasonlóan a dokumentatív értéket semmisíti meg a Baloldalisdg - a marxist<, kritika gyermekbetegsége c. tanulmányon végrehajtott kétszeres „módosítás" is. A Korunk 1931. miijusi számá- ban ugyanis szerkesztői bevezetőt találur.lc Kodolányi írása előtt, amely a Baloldalistig . .. tartalmával vitá:i:va (!) kijelenti, hogy az adott törté- nelmi helyzetben indokoltnak tartja a marxista kritikusok erőteljes bírálatát, mivel a marxisták csak tolJ.al, a fasiszták azonban fegyverrel is harcolnak, s ez az aránytalanság azért veszélyes, mert a magyar irodalmi életben a jobboldal túlerőben van. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kötetben közölt szövegből kihagyott rész pedig zavaros párhuzamo!

von marxista ideológia és fasiszta kritikai gyakorlat között, akkor a Baloldalillig . .. már nem tűnik olyan korszerű, előrelátó eszmefuttatás- nak, amilyenre a kötetszerkesztés retusálta.

Pusztán jelzésül érdemes még szemügyre venni egy kihagyást az irodalmi tanulmányokból is. Ez a Móricz-méltatás (Tündérkert - Pillan- gó} mindössze két mondattal lett rövidebb az eredetinél. Az 192S. aug.

1-i Nyugatban a következő mondatok is szerepelnek: ,,Tragédiák magyarul, magyar földön és magyar lélekkel csak Erdélyben teremhet·

nek. Ez a végletek földje." A jó szemmértékkel kihagyott rész nagyban befolyásolja az egész tanulmány tartalmát, megváltoztatja hangsúlyait, és sokat mond (vagy elhallgat) Kodolányi 1925-ös (és 1969-es) közírói magatartásáról is. E néhány példa is mutatja, hogy a kötetben kihagyás- sal közölt írások és eredeti változatuk között sokszor jelentős minőségi különbség van - még ha csak egy-két mondatban térnek is el egymástól S mindez azért fontos, mert az irodalmi tanulmányok középpontjában többnyire társadalmi-politikai kérdések állnak, tehát a szögletes záró- jelek nem pusztán esztétikai ítéletmódosulásokat jeleznek.

Talán a kor egyetlen publicistájánál sem mutatható ki oly mértékű meggyőződés nélküliség, mint Kodolányinál. A húszas évek ~án cikkei- vel igen élesen fordult a magántulajdon, a társadalmi igazságtalanságok ellen, aztán egy ingadozó, ellentmo1>;dásokkal teli korszak következett, a harmincas évek végére pedig határozottan, szervezetileg is - bár nem végleg - a szélsőjobb mellé szegődött (Turul Bajtársi Szövetség!). Meg kell azonban jegyezni, hogy a publicista Kodolányi egyik korszakában sem volt igazán hú önmagához: úgy tűnik, az eszmei elkötelezettségre végképp alkalmatlan volt. Alkalmazkodni akart a változó helyzethez, amely azonban akkorát sosem változott, mint az ő cikkírói magatartása.

Ebben az alkalmazkodni akarásban gondolatai fokozatosan hitelüket vesztették, s utóbb már 'Csak meggyőző, lehengerlő (mert művészi}

stílusára támaszkodhatott. A felszabadulás után megtagadott írásai