Családunk időnként távol élő tagjait a levelek kapcsolták össze. Apám m u
tatta a példát, hiszen akár ő, akár mi utaztunk el hazulról, gyakran írt, s többnyire hosszú levelekben számolt be mindenről, eseményekről, gondolatairól, gondjai
ról, reményeiről, valamint aggodalmairól. Gyakran adott tanácsokat, sőt utasítá
sokat is. Ennek a kapcsolatnak az emlékét przik azok a levelek, amelyek szeren
csés körülmények között megmaradtak, sajnos, sok nem vészelte át az elmúlt év
tizedeket.
1933-34-ben a debreceni Református Gimnázium diákjaként végeztem az első gimnáziumot. Kosztosdiák voltam, a Kertész család azóta lebontott Bethlen utcai házában laktam, szinte családtagként. Apámmal akkor kezdtem levelezni, rendszeresen tájékoztattam életemről, ő pedig tartalmas levelekben számolt be a távoli otthonról. Ezek a levelek sajnos elvesztek, csak emlékeimben élnek. T öb
bek között pl. az, amelyben apám a baranyai utazás tapasztalatairól számolt be.
Ö t finnországi útja közül a negyedikre készült 1938-ban. Budapestről Vajszló- ra (ott töltöttem a nyarat) írott leveleiben mindig megemlítette útitervét és egyre növekvő utazási vágyát. Am int Helsinkibe érkezett, képeslapon értesített utazá
sáról és címéről. Itt közölt levelében már az én híradásomat nyugtázza. A Julianus barát készülő kéziratát, valamint Kivi Hét testvér című regényét vitte magával. Az
73
utóbbi fordításához akkor fogo tt hozzá (megjelent 1942-ben), Julianus barát című regényének jelentős részét már itthon megírta, Helsinkiben fejezte be szeptember 6-án. Nem tudom , milyen hírforrásokra alapozta a kisantanttal k ötö tt megálla
podást, úgy vélem, ma már nem is nagyon lényeges. Sokkal lényegesebb azt olvasni, mennyire várt, remélt egy ilyen megállapodást, s mennyire örült, amikor úgy értesült, hogy létre is jött.
IF J. K O D O L Á N Y I JÁNOS
i .
Kodolányi János gimnáziumi tanuló
Vajszló Baranya m.
Hongrie
Kedves Jancsikám,
tegnap repülőgéppel szerencsésen megérkeztem. A z út érdekes volt, de az a legjobb, hogy olyan messze vagyok csak hazulról, mint Pesttől Vajszló. írjál ide : Helsinki, Hotelli Z Tapiola”. Jól vagyok, erősen munkához látok.
Szeretettel ölel
Apád H -ki, 1938. V I I I . 14.
2.
Helsinki, 1938. aug. 29.
Kedves Fiacskám!
7 4
Ma kaptam meg leveledet s el nem mondhatom, mennyire megörültem neki. Úgysem tudtam Kólád többet, csak amit a Mamád í r t : jó l vagy s elseje körül haza akarsz menni.
M ost azonban Főied olvashattam, hogy semmi bajod.
A z iskolai év, mint az újságban olvastam, szeptember 9-én kezdődik. Fehet, hogy a felekezeti iskolák rendje más, de nem hiszem.
Hát én csak megvagyok ebben a kedves országban, noha édes keveset látok belőle.
Egész nap dolgozom, befejeztem Julianus hatodik részét, jó l benne vagyok a hetedikben is, ezenkívül lefordítottam Kiviből az első fejezetet. Igen nehéz volt, alaposan megviselt, egy heti munkám volt vele. Ilyen sokat régen nem dolgoztam. Még jó, hogy az egészségem rend
ben van, nem bírnám ezt a túlhajtott iramot. De megesküdtem, hogy Juliánnal végleg elbá
nok s ha belehalok is, így lesz.
Ezenkívül tologatom ügyeimet előre. Úgy látszik, a finnek го ooo márkát, azaz 2300 pengőt adnak Kiviért támogatásul. E z t azonban az Irodalmi Társaság [Suomalaisen Kirjallisuuden Seura ] gyűlése dönti el, szeptember végén. Azoknak, akiknek szavuk van a dologban, majdnem biztosra veszik, hogy simán megy a dolog. A fordítást К annis to [a finnugor nyelvészet professzora a helsinki egyetemen ] bírálja el, ő pedig egyik legjobb barátom. A m i engem illet, biztos vagyok a sikerben. A Pogány tűz finn példányát oda
adtam Járviluoma bácsinak, azt mondta, hamar elolvassa s közli véleményét. Őszintén szólva, ebben nem bízom.
I tt akadtam össze a derék bolgárral, aki Pesten a darabjaival ölt. Együtt voltunk Maila Talvióéknál. Jó fiú, azt hitte, a finn valami barbár néptörzs, vadászik - halászik hóval borított országában s most egészen el van képpedve, hogy y,még’ Bulgáriánál is
kü-l'ónb államba csöppent. Álmélkodik, rohangál, Jegyez és lelkesedik. Van azután itt egy pécsi egyetemista, nyelvész. [Miklós Róbert] M ár haza akart utazni, de szülei árván hagyták a házat s nem mehet még. Nagy bajban van, nincs egy vasa sem. Ő is jó gyerek, sokat beszélgetünk Pécsről. Csúfolja Féját s bolhássza a finnek ősvallását.
Hát így folyik itt az élet. Kovács LaciKuopióban van egy kongresszuson, ideérkezett a professzora, Györjfy is, együtt vannak. Még nem láttam a derék komát. Honvágyam van, mondhatom, szeretnék közöttetek lenni. Vagy valahol vidéken, ha már Pesten nem hagy
nak dolgozni. Jóska bácsi [Erdélyi József] kanyargásairól már tudok. Nem lep meg, hogy átment a N F halálos ellenségeihez s pont ahhoz az örményhez, akit széttaposott volna ezelőtt egy hónappal. Szomorú látvány ez, Fiam. Úgy látszik, csakugyan meghal a költő, ha eladja magát a karriérnek s a pénz utáni sóvárgásnak. (Még csak nem is a pénznek, mert sohasem kap semmit!)
Külpolitikailag most remekül állunk. Megegyeztünk a kisantanttal! A z történt, amit másfél évtizede kívánok! Nincs többé fegyveres összetűzésre mód! A magyarok sorsa is javulni fog. M ert a békének ára van s a kisantant fizet. Szívesen fizet. Nagy fiúk let
tünk, Jancsikám, nyitva előttünk a jövő és Európa! A dolgot Kányuska [Kánya Kálmán külügyminiszter ] éppen a legjobbkor csinálta. Teuton barátaink rendezik a parádét, köz
ben, végszóra, kiegyeztünk. M ost rettentő dühösek s hangoztatják, hogy -„azért” barátok maradunk. Egyenrangú fél. A többi most már tőlünk függ. É s majd Főietek, édes Fiam, hogy hogyan csináljátok. Mondhatom, nagy kő esett le a szívemről és sietek is neked hírül
adni örömömet.
Nem írsz Honorról. Vájjon hogy áll a dologi Szeretném, ha lassan kialudna Benned ez a szerelem s a jövőre és Istenre bíznád, hogy megismertessen azzal, aki igazán megért.
Most kezdődik a munka, jó l kipihented Magad.
Úgy számítok, hogy szeptember közepén hazamegyek. Ámbár útiköltségem, termé
szetesen, még nincsen. De nem aggódom. Ismét repülőgépen akarok utazni, beledöglök a három napi vasutazásba. Mégis más az, ha reggel itt fölül az ember s délután otthon van.
Annyi, mintha Vajszlóra menne. Mamád ugyan reszket az aggodalomtól, de úgyis meg
halunk egyszer s úgy halunk meg, ahogy dukál. Nem mondom, Varsóig gyalázatos volt az út, dühöngő viharban, felhők között, sötétben, 4600 méter magasban dideregve és verejté
kezve, de mindegy. Megérte.
A zé rt csak ne légy pilóta!
Szervusz, édes Fiam! írj, ha van kedved. Nagy örömet szerzesz vele. Üdvözlöm, akit dukál s Téged nagy szeretettel ölellek-csókollak.
Apád