1926 július 12-én a Magyar Férfiak Szent Ko
rona Szövetsége ünnepi közgyűlést tartott a régi képviselőházban. Ezen a gyűlésen Apponyi Albert gróf ezt a beszédet mondotta:
— Nem annyira a jogfolytonosság elméleti igazságairól és gyakorlati jelentőségéről akarok beszélni, mint inkább annak céljáról és inkodoltságáról, hogy annak híveit ebbe a társa
dalmi szervezetbe tömörítsük, mert akad a jogfolytonosság elvének híve is, aki azt inoportunusnak és feleslegesnek tartja.
Akik inoportunusoknak mondják, azok tévedésben vannak cél
jaink iránt, tnoportunus volna valóban, ha most napirendre akarná tűzni az elv gyakorlati megvalósítását és ebből a célból indítana akciót. De ez a gondolat tőlünk távol áll. A hazát nem kockáztathatjuk semmiféle alkotmányjogi elvért, mert minden alkotmányjogi elv a hazáért van és nem megfordítva. Tudjuk, hogy ma olyan akadályok állanak a jogfolytonosság teljes helyreállításának útjában, melyekkel a nemzet veszéyeztetése nélkül szembeszállani nem lehet.
— Abból a feltevésből indulhat ki az inoportunizmue vádja, hogy mi a jelenlegi ideiglenes alkotmányos hatalmak tekintélyét alá akarjuk ásni. Ez is távol áll tőlünk; mi ellen
kezőleg biztosítani akarjuk tekintélyüket, nem engedvén esz
mezavart valódi természetük és hivatásuk körülhatároltsága iránt. A mai alkotmányos rend a nemzeti szükségjog alkotása oly körülmények közt, amelyekben a jogfolytonosságot kép
viselő közhatalmak nem működhetnek. Ebben a keretben fel
tétlen tiszteletet és alkotmányos engedelmességet igényelhet
nek, ezt nálam teljesebben fogják találni, mint bárkinél. Tekin
télyük és jogosságuk azonban csak úgy tartható fenn, ha ezt a határt túl nem lépik. Ezt nem is tételezzük fel róluk és ezért nem vagyunk velük szemben semmiféle antagonizmus hely
zetében.
33
— Egy irányban azonban akcióra készülést is jelent szer
vezkedésünk, abban az irányban tudniillik, hogy megakadá
lyozunk minden kezdeményezést, amely az úgynevezett
„királykérdést“ más alapon akarná megoldani, mint a törvé
nyes királyság helyreállításának útján. Mert a mi alkotmányos hitvallásunk sem abban csúcsosodik ki, hogy különböző meg
oldási lehetőségek között mi azt választjuk, hogy П. Ottó fog
lalja el a magyar trónt, hanem abban, hogy királykérdés egy
általán nincs, a trón jogilag nem üres, tehát ha a jog terén akarunk maradni, nem pedig forradalmi térre lépni, nincs is alternatíva, — hanem csak arról lehet szó, mikor és milyen módon készíttessék elő a jogfolytonosság tényleges helyre- állítása a törvényes királynak tényleges trónrajutása. Mi nem az 1920:1. t.-c.-től statuáljuk a magyar alkotmány keletkezését, helyesebben szólva első alakszerű kijegecesedését, hanem a vér- szerződéstől és azután Szent Istvánon, az Aranybullán és Wer- bőcin, a Pragmatica sanction, az 1790—91. évi t.-c.-en és a negyvennyolcas törvényeken át, élő evolúcióból vonjuk le a jogalkotó erőt, melyet soha forradalmi erőszak meg nem szakí
tott, mely mint hatalmas és terebélyes fa áll ma is, mint a nemzet ősi, legsajátabb alkotása és egyszersmind évszázadokon át kipróbált biztosítéka, melyet pillanatnyi hangulatokból, vagy fondorlatokból származó rögtönzések kedvéért lerom
bolni egyenesen őrültség volna.
— Ha pedig azt mondják nekünk a szabad király válasz
tók, hogy a jogfolytonosságot ők is akarják, a régi intézmé
nyeket, a királyságot, az országgyűlést korszerű alakban ők is szentnek tartják és csak a király személyét illetőleg juttatják és kívánják érvényesíteni a szabad kezet a nemzet számára, akkor én erre először azt válaszolom, hogy a jogfolytonosság nem enged változtatást a fennálló jog követelményei közt, nem engedi azt mondani, az intézményt elismerem, amelynek az intézmény képviseletére törvényes joga van, nem fogadom el, mert ez fából vaskarika, mert a jogfolytonosság egy és osztha
tatlan, azaz vagy egészen el kell fogadni, minden konzekven
ciájával együtt, vagy egészben elutasítani. Hiszen ha valamit megtagadunk, a premissziát is és az elv is megszűnt.
— A jóhiszemű szabadkirály választ ók a nemzet szabad akaratnyilvánítását akarják fenntartani a megüresedettnek vélt trón betöltésére nézve. De van-e közöttük valóban olyan
3
34
naiv ember, aki elhiszi, hogy valóban a nemzet határozna?
Tudniillik a nemzet egyeteme? Nem ismeri, vagy nem akarja ismerni belső állapotainkat, aki ilyen illúzióval él. Kiszámít
hatatlan hatalmi tényezők léphetnek majd életbe, ha egyszer a jog terét elhagyjuk, mert az összeomlás óta még nem kon
szolidálódott eléggé közhatalmi szervezetünk, hogy, hogy egy forradalmi tényt szabályozni és annak szabályszerű lefolyá
sáért jótállani lehetne. De messze már a dolog egész szabályo
zása, tízezrek, sőt milliók jogi lelkiismerete nem szentesítené a befejezett tényt és az ekép keletkezett királyi hatalom nem hozná lelkűnkbe azt, amiért van, ami tulajdonképpen célja és alkotmányos hivatása: egy minden kétségen felül álló, min
denki által — nem csupán külső kényszer és félelem nyomása alatt elviselt, de erkölcsi törvény szerint engedelmességet kívánó, részrehajthatatlan tekintélyt. Az bizony csak hatalom volna és nem tekintély, lekötelezettje a királycsináló tényezők
nek, pártos királyság, amely a belső megnyugvást kizárja.
Rettentő szakadékot vinne a nemzetbe, éppen a legsúlyosabb megpróbáltatás napjaiban, súlyosbítását az erkölcsi krízisnek, amelyen amúgyis átmegyünk.
— De mondhatnánk, hogy ez a szakadék minden körülmé
nyek közt bekövetkezik, a törvényes királyság helyreállítása esetén is, mert hiszen nem tagadhatjuk, hogy vannak anti- legitimisták is, köztük tagadhatatlanul jóhiszemű emberek, akik a királyság nemzeti jellegét féltik az uralkodó háztól.
Ezekkel is számolni kel], épp úgy, mint azokkal, akiknek jogi skrupulusai vannak egy szabadon választott király uralko
dása ellen. Ennek az ellentétnek egyelőre komoly érzésbeli alapja, a nemzeti királyság féltése, megdől a tényeken. Egyéb
ként pedig az reá a válaszom, hogy a két esetnek hatása a tömeglélektanra igen különböző volna. Ha tudniillik a befeje
zett tény ellentétben van a joggal, akkor megoszlanak a lelkek a tény imádása és a jog kultusza között: de ha a tény összeesik a joggal, akkor mind a két felekezet szükségkép egyesül, és csak kevesen maradnak ki az összhangból, mert a tény más, mint amit óhajtanának. A törvényes királyság helyreállítása és egyedül ez hozná meg a harmóniát a tény és a jog között és ezzel a lelkek összeforrásának lehetőségét; másféle király- választás ellenkezőleg megteremtené és kiélesítené a ténynek és a jognak ellentétét a legfőbb hatalom betöltésében tehát
35
nem nyújtana erősséget a belső konszolidációra, a lelkek békéjére.
— Mi nem lehetünk párt, hanem csak szövetség, amelynek keretein belül helyet talál minden felekezet és párt, legyen az konzervatív, liberális, vagy radikális, mert ha az alkotmány alapvető tételeit magáénak vallja, akkor már egészséges ala
pon áll.
— Ezekután kell-e felvetnem a kérdést, hogy indokolt-e szövetkezésünk? Mert ha ma nem is jött el az ideiglenes rend
nek visszavezetése az állandóságba, bizonyára nem felesleges a nemzeti lélek előkészítése arra, hogy ez a visszavezetés, amely jövőnket talán eldönti, helyes irányban történjék.
Mert számos eszmeáramlat rontja meg őket, amely a leg job
bakban is zavart idézhet elő, annál az emberi gyarlóságnál fogva, hogy annak az eszmének az ereje, amelyet mint tényt nem látnak megtestesítve, fokozatosan gyengül öntudatukban.
Ilyen dermedt lelkiállapotba könnyen behatol a levegővel való alapvetés: a szabad alternatíva gondolata, az alkotmányjogi destrukció kezdete. Első célunk tehát a lelkek egyesítése abban a gondolatban, hogy amennyiben a jog szilárd gondolatát akarjuk felcserélni a forradalmi kísérletezés süppedékes tala
jával, nincs alternatíva, hanem olyan adott helyzet, amely csak a megvalósítás idejét illetőleg függ külső körülmények
től. Második célunk a készenlét minden felmerülhető ellenkező kísérletezéssel szemben, mely ma nem mutatkozik a láthatá
ron, de ha a lelkek anarchiáját engedjük terjedni, minden pil
lanatban felbukkanhat, de nemcsak erre, hanem arra a pozi tív célra is, hogy amikor az idő bekövetkezik, akkor hazánk létérdekeinek veszélyeztetése nélkül cselekedni lehet, ez az idő ne találja a jogfolytonosság híveit szétszórtan, készület
lenül, fegyelmezés és vezetés nélkül, kapkodásnak és vissza
vonásnak kitéve, hanem mind acies castrotum bene instructa:
álljunk készen és a nemzet nagy tömegei szívesen és önként vállalják azt, hogy mi vezessük őket. Ezzel a régi Magyar- országnak és az új magyar ezredévnek teszünk szolgálatot.
8*