1926 július 6-án Károlyi József gróf beszámo
lót tartott Székesfehérvárott, amelyen több ország- gyűlési képviselő is jelen volt. Az egész magyar társadalom figyelme Székesfehérvár felé fordult,
ahol hosszú idő után először nyilatkozott Károlyi József gróf, aki két évet töltött a királyi család
nál megosztván vele a számkivetés keserűségét.
Ezen a gyűlésen mondta Apponyi Albert gróf a következő beszédet:
— Az első szó részemről kötelességszerüleg a hála megnyil
vánulása azokért az érzelmekért, amelyeket velem szemben ki
fejezésre juttattak. Amidőn egy hosszú életnek alkonyatnap- jait élem és visszagondolok a múltra, bennem egy érzés domi
nál minden mást: a mély és alázatos hála Isten iránt, akinek köszönhetem mindazt, ami bennem jó van, azt, hogy viszontag
ság és megpróbáltatás mellett egészbenvéve boldog életet éltem, azt, hogy polgártársaimnak szeretetét és bizalmát bírom nagy mértékben és hogy maradt még bennem erő, amelyet utolsó leheletemig szegény nemzetünknek felmagasztalására és újjá
születésére akarok felhasználni.
— Egyébként ne várják ma tőlem azt, amit nem tudom miért és nagy meglepetésemre sokhelyütt hirdették, a sajtó
ban is. Ne várjanak tőlem úgynevezett zászlóbontást! Nem lehet minduntalan zászlót bontani. Az ember a szó szoros ér
telmében zászlót bont, politikai cselekvésének irányát megálla
pítja akkor, amikor megindul, vagy akkor, amikor azoknak a követelményeknek befolyása alatt, amelyeknek a becsületes és következetes embert is addig vallott politikájának megváltoz
tatására bírják, új úton indul el, vagy akkor, amikor azon az úton, amelyen megindult és megmaradt, valamilyen akcióra készül. Ezeknek a körüményeknek egyike sem forog fenn. Én különböző körülmények által parancsolt különböző alakokban
29
mindenkor a jogfolytonosság zászlója alatt állottam, e zászló alatt indult meg politikai működésem. A jogfolytonosság a ma
gyar alkotmány folytonossága, a magyar alkotmányban pedig, a történelmileg Szent Korona fogalmában organikus egységgé nőtt össze a törvényes és alkotmányos királyi hatalom és a nemzet jogai és hatalma. E kettő együtt alkotja a magyar alkotmányt. Amikor a nemzet joga támadtatik meg, egész erő
vel a nemzet jogai mellé szegődöm, ugyanebből az alapból ki
indulva most a megtámadott törvényes királyság jogai mellett állok, nem valami különleges királyimádásból, hanem azért, mert ez éppen olyan a magyar hagyományosságban kifejlődött magyar alkotmánynak egy része. Az ember azt védi, ami meg van támadva és ugyanebből az elvből kiindulva annak helyre- állítására törekszik, ami megszűnt.
— Nem pártügy az, amit legitimizmusnak szoktunk ne
vezni, ami igazi magyar műnyelven szólva jogfolytonosságot jelent. Nem pártügy ez, hanem históriai légköre a magyar nemzetnek. Az biztosította a nemzet fennállását, hogy a szük
séges átalakulásokat nem forradalmi felforgatás, hanem a jog
folytonosság formájában tette. Az 1848,-i nagy átalakulás a tör
vényes jognak alakítása között történt. Ez a nemzetnek egy nagy ereje. Lehetnek a nemzet életében pillanatok, amikor a megrögzött bajokat másképp, mint forradalom útján nem lehet eltávolítani, de mindig szerencsétlenség az, ha ez bekövetkezik, mert minden forradalom lerombol olyant is, aminek meg kel
lene maradnia.
— Nekem tehát nincs szükségem arra, hogy zászlót bont
sak, mert azalatt a zászló alatt állok, amely alatt egész poli
tikai életem alatt állottam. De nincs szükség zászlóbontásra abból a szempontból sem, mintha most az életbe nem lépett elveinknek rögtöni életbeléptetésére valami akciót terveznénk.
Ennek akkor jön meg az ideje, amikor ez az ország érdekeinek veszélyeztetése nélkül történhetik meg. Ezt az időt idegesség nélkül, elszántsággal kell bevárni és addig nekünk egy felada
tunk van, hogy egyesítsük és szemmeltartsuk azokat az erőket, amelyek majd a döntő pillanatban az akcióra felhasználhatók legyenek. Ez az értelme annak, hogy társadalmi szervezkedés történik a jogfolytonosság hívei szerint s még az is, hogy eset
leg más irányú lehetőségnek, akciónak, esetleg kísérletnek út
ját állhassuk és megakadályozhassuk.
30
— Megállapítom azt is, amit valamelyik napilapnak szen
záció erejével hatni akaró cikkében láttam, amelynek az volt a felírása, hogy a legitimisták nem értenek egyet semmiben sem. Furcsának látszik, ha azt mondom, hogy ez nagyon ter
mészetes. Éppen abból folyóan, hogy a mi jogfolytonossági hit
vallásunk nem lehet egy pártnak a privilégiuma, hogy ez a magyar nemzetnek természetes atmoszférája s hogy ez a gon
dolat, az alkotmányhűség gondolata az, amelyben a legkülön
bözőbb irányzatok, konzervatívok és liberálisok, szóval törvé
nyes alapon álló és törvényes eszközzel a megvalósítást kereső minden irány találkozna, lehetetlen, hogy ebben a táborban, amelyben a jogfolytonosság zászlója alatt az egész nemzetnek kell egyesülni, mindenben egy hitet valljon. Sőt ellenkezőleg, meg kell hogy férjenek ebben a táborban egymás iránt türe
lemmel a legkülönbözőbb árnyalatok, politikai meggyőző
désnek. S ha e tekintetben van különleges hivatásom, hogy nem csatlakozom a fennálló pártok egyikéhez sem, ez az, hogy e különböző politikai árnyalatokban, amelyekben ez a históriai egységesítő gondolat rejlik, e páortámyalatok mindegyikével tudjam képviselni ezt a gondolatot anélkül, hogy személyem
ben, mint egy párthoz tartozóhoz ellenszenvet és bizalmatlan
ságot keltsek. Ennek a kölcsönös megértésnek tovább kell ter
jednie. Sohasem volt a magyar nemzet elég erős arra, hogy megengedhesse magának azt a luxust, hogy politikai ellentétek ellenségeskedéssé fajuljanak. Sohasem volt ilyen erős, mindig hiba, baj, átok volt, de ha valaha, úgy most, amikor ez az or
szág ősi lakosságának egyharmadára zsugorodott össze és ami
kor az újjáépítés kolosszális feladatai lebegnek előttünk, leg- kevésbbé szabad, hogy a nemzetnek kebelében jogosult nézet- eltérések és politikai ellentétek ellenségeskedéssé fajuljanak és oda vigyenek, hogy egymást megérteni nem tudjuk. Ahhoz, hogy a lelkeknek ezt a krízisét átéljük, szükséges, hogy min
denki el legyen önmagában határozva teljes jóhiszeműséggel eljárni, a haza ügyét kétszeresen szentnek tartani, minden közérdekű kérdésben csak a tiszta lelkiismeret után indulni s addig, amíg az ellenkezője bebizonyítva nincs, ugyanezt felté
telezni polgártársairól is. így megérthetjük egymást a politikai vitában és egyesíthetjük erőnket a szükségképpen elérendő célokban.
— Ha Károlyi József gróf hitet vallott a nemzet újabb
31
megerősödésében s abban, hogy ez a nemzet ismét képes lesz majdan istenadta hivatását a Duna-völgyében teljesíteni, ezt a hitet én is osztom. E hit nélkül a magyar embernek nem volna érdemes élnie. De azért nem hunyhatok szemet az előtt, hogy az országnak a helyzete most különösen nehéz és külö
nösen válságos perceket él. Én ezekben a pillanatokban is tel
jes elfogulatlansággal és objektivitással állok azokkal szemben, akik, mint az ország kormánya, felelősség mellett vezetik a nemzet ügyeit. Ennek az elfogulatlanságnak talpazatáról azt mondhatom csak, amit a nemzetgyűlésen mondottam. Ha a kormány nemcsak befelé, de kifelé is elég erősnek érzi magát arra, hogy a nemzet iránt — sajnos — megingott bizalmat helyreállítsa, ha elég erősnek érzi magát arra, hogy a nemzet
nek megszerezze azokat a szükségképpen megszerzendőket, amelyek éppen a kormánynak szanálási politikája folytán kül földi befolyásoktól is függnek, ha elég erősnek érzi magát arra, hogy a szanálási kölcsön fennmaradó részének beruházási cé
lokra való felszabadítását kérje, akkor ám tegye, én leszek az első, aki ennek az eredménynek örülni fog.
— Ha nem érzi magát a kormány elég erősnek, — s ezt csak maga a kormány tudja megítélni — akkor nem szabad a nemzetet egy presztízs-háborúnak kitenni, amelynek sikeres kiküzdésére ezidőszerint nem rendelkezünk erővel, kedvező külső körülményekkel. Hogy erre mi lesz a válasz, azt a leg
közelebbi idők meg fogják mutatni. További magatartásom ettől a választól függ, mert ez a válasz meg fogja mutatni, hogy hová jutottunk, hol állunk, mitől kell óvakodnunk, fél
nünk, mit lehet remélnünk, hogyan és ki által. Ennél többet ma a helyzetről sem itt, sem másutt mondani nem kívánok, mert tartózkodni akarok minden szótól, amely hozzájárulhat azoknak a helyzeteknek az előidézéséhez, amelyektől tartok és amelyek, hogy be ne következzenek, hazám érdekében szívem
ből kívánom.