1925 október 25-én Apponyi Albert beszámolót mondott Jászberényben. A beszámoló, amelyet az egész ország érdeklődése kísért, részletes, pontos és csodálatos világossággal meglátott keresztmet
szete volt az akkori külső és belső politikai hely
zetnek, Mint világraszóló szenzációról emlékezett meg Apponyi a szanálás sikeréről; szólt a két szociális törvényjavaslatról, amelyet abban az időben tárgyaltak: az OTI és a MABI Vass József-féle javaslatról, éles bírálatot mondott a kormány választási tervéről és azokról a tervek
ről, amelyek akkor a felsőház reformjáról elter
jedtek. Beszédének további részében így nyilat
kozott:
— A tervezett főrendiházi reform érdeméről nem akarok nyilatkozni, mert nagyon elnyújtaná beszédemet, hanem in
kább arról a gondolatról, amely súlypontja aggodalmaimnak, hogy az új felsőház létesítésével a régi főrendiház minden joga erre szállna át, meg volna az országgyűlés és ezzel egyik oldal
ról helyre volna állítva a jogfolytonosság.
— A jogfolytonosság egy részének helyreállítása magában véve lehetetlen fogalom. A jogfolytonosság kritériuma az, hogy minden változás, legyen az a legradikálisabb, az alkotmány által arra rendelt tényezők útján menjen végbe.
— Radikálisabb átalakulást, mint a 48-iki, nem lehet gon
dolni. Nem érintette a jogfolytonosságot, mert a törvény, az alkotmány által arra rendelt közegek útján történt meg. E he
lyett a legkisebb módosítás a törvényes állapoton olyan té
nyezők által, amelyek az alkotmány által arra nem hivatottak, megsebzi a jogfolytonosságot és ha az alkotmány pilléreire ki
terjed, az tönkre is teszi. Tehát azért nem lehet itt jogfolyto
nosság helyreállításáról, vagy annak megközelítéséről beszélni, mert a jogfolytonosság egy és oszthatatlan, ami ősi, évezredes alkotmányunkban fejlődött, a királyi jogoknak és a nemzeti
44
jogoknak a Szent Korona fogalmában való organikus egységé
ben. Magyar alkotmányos jogfolytonosság a törvényes király
ság nélkül épp úgy nem létezik, mint nem létezik országgyűlés nélkül.
— Amidőn mi a törvényes királyság helyreállításáért küz
dünk, ugyanazt tesszük, amit Deák Ferenc vezetése alatt tett a nemzet az országgyűlés jogának teljességéért, a kettő ugyan
az, ugyanannak a két tényezőnek organikus, együttes meg
nyilvánulása.
— Ez az országgyűlés, ha lehet így nevezni — mert le
hetne akárminek nevezni — nem volna az alkotmány és jog
folytonosság értelmében vett országgyűlés. Beszélnek még a jogfolytonosság részletekben való helyreállításáról, ha ilyen képzelhető volna, de még ez sem sikerülne, egyszerűen azért, mert országgyűlés a királyi összehíváson alapul. Múltúnkban vannak esetek, amidőn más tényezők hívták egybe az ország- gyűlést, nem a király. Jogfejlődésünk egyenesen odairányul — és a 48-as törvényekben ez kifejeződött — hogy az országgyűlés összehívása kizárólag királyi jog, mert csak ha király nincs, például a dinasztia kihalt volna, vagy ha a király kiskorú, vagy egyéb ok miatt nem gyakorolhatja jogát, — csakis akkor gyakorolható az a gyám, régens által. Megengedem, hogy ez nagy nehézség elé állít bennünket, mert alkotmányunk fejlő
dése nem vezetett a kiskorú király gyámsága tekintetében ki
elégítő és világos intézkedésekre, különösen mióta az 1867:11.
t.-c. a nádori méltóságot felfüggesztette. Itt gyakorlati nehéz ség mutatkozik, melynek áthidalására módot kell találni. Tény az, hogy az országgyűlés csak a király, a helyettese, vagy a király nevében működő arra hivatott közeg által hívható egybe és az országgyűlés, az a két kamara, amely az 1920:1. t.-c.
alapján működő és még ezen az alapon is kétes törvényességű nemzetgyűlésen elhatároztatott, lehet akármi, de nem a ma
gyar jogfolytonosság értelmében vett országgyűlés.
— Mi tehát veszedelmes lejtőre lépünk, ha ezt az úgyneve
zett alkotmányreformot, az országgyűlés ezen utánzatát azzal a gondolattal létesítenék, hogy ezzel a jogfolytonosság ezen a téren helyreáll. Én az 1920:1. t.-c.-től és annak alapján álló in
tézményekről a nyár folyamán Körmenden kimerítően nyilat
koztam. Megmondottam, hogy mi, akik a jogfolytonosság hívei vagyunk, elismerjük, hogy akkor, az összeomlás után vacuum
45
állott elő, a jogfolytonosság alapján nem működhettek az intézmények, a nemzetnek kellett önmagán segítenie.
— Egészen más a helyzet, ha ők, vagy az általok alkotott bármelyik intézmény azzal a gondolattal lép fel, hogy a jog
folytonosságon alapuló intézmény helyébe lépjen, azokat félre
tolja, hogy maradandóságát, állandóságát megszerezze. Akkor egész nyíltan és világosan, akármilyen reakció köpenyébe is legyen bujtatva, a forradalom terére lépett. Amint lejtőn va
gyunk, amint az ország újjászületését ilyen módon akarjuk kierőszakolni, teljesen kirúgtuk volna magunk alól a nemzet- fenntartó jogfolytonossági alapot és teljesen a bizonytalan
ságba löktük volna ki ezt a sokat megpróbáltatok nemzetet, hogyha hozzányúlni próbálunk a törvényes királyság intéz
ményéhez és ahhoz a jogalaphoz, amelyen a törvényes király
ság nyugszik, akkor tényleg kisodortuk volna ezt a nemzetet abból a pályából, amelyen évszázadokon keresztül forradalom nélkül tudta fenntartani és fejleszteni alkotmányát. Forrada
lom nélkül, mert azok az időnkénti nemzeti ellentállások, ame
lyeket a hatalom túlkapásaival szemben kifejtett, nem voltak forradalmak, hanem a nemzet önvédelmi harca, nem új intéz
mények improvizálása, hanem a létező jogi állapot megvédése.
— Ha ilyen jelek mutatkoznak, hogy arra a térre akarnak lépni, hogy Magyarországot egy kalandor királysággal akar
ják megajándékozni, akkor megszűnt a passzivitás lehetősége, akkor minden erőnket össze kell gyűjteni, hogy ennek a kísér
letnek a lehetőségét is kizárjuk. Nem pártalakításról van itt szó, mert hiszen a jogfolytonosság és ezzel a törvényes király
ság folytonosságának hívei mindenféle pártban találkoznak.
Azok mindenféle nézetet vallhatnak, egyéb politikai kérdés
ben, lehetnek liberálisok, konzevatívok, radikálisok.
— Ez az egy momentum nem alkalmas arra, hogy mind
nyájan együttvéve működjünk, a felmerülő összes kérdések
ben, hanem arra a célra alkalmas, hogy ismerjük ki erőinket, össze kell azokat szedni és számon kell tartani, hogy a ma
gyar nemzet ősi ösztönével és erejével útját álljuk minden kalandos kísérletnek, amely Magyarországot a súlyos megpró
báltatások után azok legsúlyosabbikába, nemzeti léte jogalap jának megingatásába sodorná.
— Miért mondom ezeket? Nem akar ez vészkiáltás lenni?
Korántsem, mert én nem hiszem, hogy ilyen kísérlet komo
46
lyan megtörténjék. Nem tételezem fel azokról, akik az ország ügyeit felelősség mellett vezetik, akik érett gondolkodású fér
fiak, hogy ők az országot letaszítsák nemzeti tartásának szi
lárd alapjairól, ép akkor, amikor a nemzeti erőknek teljes összefogása szükséges. Nem hiszem, hogy beletaszítsák a nem
zetet a jogbizonytalanság, a kontroverziák, a széthúzás, a pol
gárháborúhoz hasonlatos lelki meghasonlás fergetegébe, nem hiszem, hogy olyasmit akarnának létesíteni, amit szabadkirály
választásnak neveznek, de ami utóvégre az én meggyőződésem szerint semmi egyéb, mint pretoiriánus uralom.
— Vannak a törvényes királyságnak gyéren ellenfelei.
Tisztelem az ő meggyőződésüket. Jogi érveik azonban az 1723:1.