1928 karácsonyán Rothermere lord üzenetét közölték a lapok. Ebben az üzenetben a lord a magyar trón betöltésére is tanácsokat adott.
Üzenetére Apponyi Albert gróf így válaszolt:
— Mióta ez az üzenet megjelent, sokan intéztek hozzám kérdést ebben az irányban, amit én nagyon természetesnek találok, mert Rothermere lordnak a trianoni szerződés reví
ziója érdekében kifejtett tevékenysége folytán olyan különle
ges helyzete van a magyar közvéleményben, amely az ő nyilat
kozatainak feltétlenül súlyt biztosít, ámbár természetesen nem vonhatja maga után azok kritika nélkül való elfogadásának a kötelezettségét. Ha felfogásomat akarják tudni, az abban össz
pontosul, hogy a nemes lord karácsonyi üzenetének van igen sok értékes és megszívlelendő része, van azonban olyan is, ahol az ő gondolatvilágától idegen területen mozog és ennek foly
tán olyan következtetésekre jut, amelyeket semmiképpen sem tehetünk magunkévá. Ez áll különösen az úgynevezett király
kérdésre vonatkozó kijelentései tekintetében.
— A nemes lord ezt a problémát kizárólag külpolitikai szempontból fogja fel, és mivel úgy látja, hogy minden néven nevezett Habsburg-restauráció súlyos külföldi ellenhatással találkoznék, s ennek folytán öregbítené a trianoni szerződés revíziójának nehézségeit, arra a természetszerű következtetésre jut, hogy nekünk tehát ezt a gondolatot, a legitim királyság helyreállítását éppen úgy, mint egy más főherceg trónrajutta- tását el kell ejtenünk. Nem csodálkozom, hogy egy idegen a problémát eképpen fogja fel, de a magyar nemzet őt ezen az úton nem követheti. Mert az kétséget nem szenved, hogy a kül
politikai vonatkozások minden problémának a megoldásánál
72
tekintetbe vehetők, de egy olyan kérdésnél, amely a nemzetet életgyökerében érinti, a nemzeti élet organikus követelményei mellett mégis csak másodsorban jöhetnek tekintetbe. Már pedig a magyar trón betöltésének törvény és alkotmány szerint való, vagy pedig ettől eltérő, forradalmi úton való betöltése élet
gyökereiben érinti a magyar nemzetet; életgyökereiben azért, mert a mi évszázados alkotmányunk és annak forradalmaktól soha nem zavart fejlődési folytonossága a nemzeti élet bizton
ságának, egészséges voltának, energiájának olyan kútforrása, amelytől éppen a létért való küzdelem legnehezebb napjaiban magunkat megfosztani bűnös könnyelműség volna. Nem csoda, hogy egy idegen, bármennyire is beélte légyen magát nemzeti érdekeink szeretetteljes előmozdításába, ezt a nemzeti bioló
giai motívumot nem érzi át olyan mélységesen, mint mi érez
zük és mint az a valóságban hat. Éppen ezért ebben az ügyben semmi sem lehet reánk nézve mérvadó, mint a hamisítatlan, я hozzátartozás közvetlenségéből fakadó tulajdon gondolat és érzelmi világunk.
— Hogy ennek megtagadása gyakorlatilag hová vezetne, mutatja a nemes lord erre vonatkozó tanácsának pozitív része:
keressünk királyt az európai uralkodóházak valamelyikénél.
Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de először kötve hiszem, hogy ezen az úton sikerülhetne a külföldi komplikációkat elkerülni, másrészt pedig igazán sajátságos szerepet játszana az a nemzet, amely ezeréves alkotmányának birtokában a trón betöltésének ebből az alkotmányból folyó módjának biztos tuda
tában koronájával, Szent István ezeréves koronájával egy újdonsült kis balkáni állam módjára házalni menne az európai udvarokhoz.
— Mi nagyon jól ismerjük a nehézségeket, amelyeket a jelenlegi hatalmi viszonyok a legitim királyság tényleges helyreállításának útjába gördítenek, jogosultnak azonban semmiféle idegen befolyást soha el nem ismerünk és alkal
mazkodni sem fogunk hozzája. Csak mint ténnyel számolunk vele annyiban, hogy nem megyünk neki fejjel a falnak, kerül
jük az összeütközést az olyan túlerővel, amellyel mérkőzni nem tudunk és mindaddig, amíg ez az illetéktelen idegen beavat
kozás fenyeget, nem teszünk tényleges lépéseket a törvényes királyság helyreállítására, hanem megelégszünk azzal az ideig
lenes állapottal, amely úgy országos, mint világpolitikai szem
73
pontból a stabilitásnak elég biztosítékát nyújtja. Hozzá
teszem, hogy ezeket a külső nehézségekt nem tartom végleges
nek, el nem háríthatóknak és a magam részéről követelem az ilyen irányokban való folytonos működést. Csak egyet nem fogok koncedálni soha: hogy külső tekintettel minket bele
vigyenek nemzeti létalapjaink feldulásába, erkölcsi erőténye
zőink szétrombolásába, alkotmányos életünk folytonosságának forradalmi berendezkedéssel való felcserélésébe.
— A revízióra való gondolás engem ebben csak megerősít, mert a sokat emlegetett, de — mint mondám — véglegeseknek nem tekinthető külső akadályok lassíthatják a revízióhoz való közeledést, a nemzeti energiák feldúlása, a nemzet erkölcsi egységének szétbontása, a nemzeti létalapokról való eltérés azonban azt végleg lehetetlenné tenné. A nagy feladatokat utóvégre is a nemzetnek magának kell megoldania, bármilyen nagy jelentősége lenne és bármilyen hálával fogadtassák is az idegen közreműködés; erőtlen nemzet pedig ezt megoldani soha
sem fogja.
— Nem áll tehát ellentétben Lord Rothermere iránt érzett őszinte hálánkkal és szava iránti őszinte tiszteletünkkel az, hogy ezen a ponton, amelyen mi kívánhatjuk, hogy a legbeava- tottabb idegen is inkább nekünk higyjen, mint mi neki, hűségesen kitartunk nemzeti hagyományaink és nemzeti létünk erőforrásai mellett.
„Tőlünk ne féltsék sem a belső rendet, sem a külső biztonságot.“
1930 június 29-én alakult meg Sopronban a Magyar Férfiak Szent Korona Szövetségének helyi csoportja. Ottó király nagykorúságának közeledésére megint fantasztikus hírek terjedtek el. A Szent Imre-év ünnepségeit is összefüggésbe hozták a trónbetöltésről kitalált hírekkel. Ezért látta szükségesnek Apponyi, hogy Sopronban ezt a nyilatkozatot tegye:
— Politikai szempontból életbevágó érdeknek tartjuk a nemzetfenntartó jogfolytonossági elvnek érvényben maradását és egy olyan királyságnak újból való életrehívását, amelynek jogcíméhez a kételynek árnyéka sem fér, mely tehát egyedül biztosíthatja a teljes belső nyugalmat és a tekintélyen, nem pedig külső erőszakon nyugvó, szabadsággal párosult rendet.
— Olyanok is sokan vallják a legitimista megoldást a leg
jobbnak, akik nem hajlandók magukat a trónöröklési jog kategorikus imperatívuszához kötni. Hozzá járul ezekhez min
den másféle, úgynevezett megoldási tervnek nyilvánvaló komolytalansága. Azt a legendát, amely egy kiváló tehetségű fiatal főherceg személye körül fonódott, széttépte a főherceg
nek nyílt és férfias, lojális nyilatkozata. Valóban nincs miben kapaszkodnia egy antilegitimista-royalizmusnak s a törvényes királyságnak nincs más komoly vetélytársa, mint a köztársa
sági eszme.
— Mindenféle alakban mondogatják, hogy valami meg
lepetés készül a restauráció érdekében, összefüggésbe hozzák ezt azzal a ténnyel, hogy Ottó király a családi törvények sze
rint ez év folyamán éri el nagykorúságát, összeköttetésbe hoz
zák a Szent Imre ünnepségekkel, sőt olyanok sem hiányoznak, akik magának a kormánynak tulajdonítanak titkos terveket, néha legitimista, néha antilegitimista célzattal. A kormány feje legutóbb az angol fővárosban a világsajtó képviselőinek,
75
tehát az egész világhoz szólva, kijelentette, hogy a kormjány a legközelebbi időben egyáltalában nem szándékozik az úgy
nevezett királykérdést napirendre tűzni, mivel ennek kül
politikai feltételeit még nem látja biztosítottnak.
— A király-kérdés időszerű felvetésére mi sem tartjuk a külpolitikai helyzetet érettnek s bár az folyton javulófélben van, még nem tartunk ott, hogy kockázat nélkül cselekedni lehetne. Részünkről sem ma, sem bármikor soha olyan kísérlet nem fog történni, amely céljaink elérése szempontjából az ország biztosságát vagy létérdekeit kockáztatná. A vad fan
tázia szüleményének kell nyilvánítanom minden olyan kiszí
nezett híresztelést, mely puccskísérletekről szól és melyeket a kijelentésem után jóhiszeműen többé senki fenn nem tarthat.
— A Szent Imre-jubileumot mind a katolikus egyház, mind az egész katolikus világ annak a kikötésnek alapján fo
gadta el az egész egyház ünnepének, hogy semmiféle bel- és külpolitikai vonatkozás az ünnepet nem rontja meg. Aki a legitimizmus nevében akarná ezt a kötelezettséget meg
szegni, az nemcsak az országot kompromittálná súlyosan, elsősorban az ország katolikusait, de főleg a legitimizmuson magán ejtene súlyos sebet.
— Ami pedig Ottó király nagykorúságát illeti, ismételten rá kell mutatnom arra, hogy az csupán családi vonatkozásban bír jelentőséggel, de a magyar közjog szempontjából, amely e tekintetben semmi szabályozást nem ismer, amint azt a mi
niszterelnök úr is helyesen állapítota meg, teljesen irreleváns.
Nemcsak ma, amidőn még törvényes alakban sem akarjuk az úgynevezett királykérdést napirendre tűzni, de akkor is, amikor annak ideje elérkezett, perhorreszkálok minden olyan eljárást, amely a nemzettel való komoly megállapodás meg
kerülésével akarna befejezett tényeket teremteni.
— Ezeket elmondani gondolom, nemi volt felesleges. Nem hízelgők ugyan magamnak azzal, hogy legyen mód a rossz
hiszemű híresztelések hydrafejének mindig és mindig újból való kinövését megakadályozni, de a jóhiszemű közönség talán el fogja nekem hinni, hogy a mi hitvallásunktól, a mi törek
véseinktől, a mi politikai módszerünktől nem kell félteni az országnak sem külső biztonságát, sem belső nyugalmát, sem a királyság nemzeti jellegét.