Édes Kisasszony,
Az orvosságot m a g a m csináltatám meg a' Kígyó-útczai Pati
kában, 's küldöm azt a' Recepttel és a' nékem ott visszaadott 5 krral. Bár ez a' Tekint. Asszony szenvedésein enyhíthessen ; bár a z az ö r ö m e m lehetne hogy m o n d h a s s a m : eszköz voltam eggy illy tiszteletes Asszonyság' 's két szép és jó gyermek' anyja 's nevelője egésségének helyre állításában. —
S z o m b a t o n estve é r t e m j ő az én boldog barátom, 's így az innepekben szerencsém lesz jóvá tenni vétkemet, hogy a' kisasszony' nálunk létében m a g a m a t az álom által elnyomatni engedtem. Öreg embertől azt könnyebben el lehet tűrni, m i n t ha ifjú tenné.
Szíves tiszteletemet az egész háznak. Tartson meg engem kedves kisasszony kedvező emlékezetében míg szerencsém lesz ismét meglátni.
Pesten April. 14d. 1829. alázatos szolgája Kazinczy Ferencz mpr.
K i v ű l :J á Mademoiselle Mademoiselle Julié de Högyészy. á Péczel.
eggy orvosságos üveggel és 5 xrral.
[Eredetije a Szemeretár X. kötetében.]
4 9 9 5 .
Kazinczy — Guzmics Izidornak.
Pesten, Apr. 17d. 1829. nagypénteken.
Tisztelt kedves b a r á t o m ,
A' mi Szemerénk mult Vasárnap Apr. 12d. az én jelenlétemben esküvék össze szeretetre méltó jegyesével. A' mit utolsó levelemben
1 A levél zárlatán ép piros pecsét.
46 4995. Kazinczy — Guzmics Izidornak. 1829.
neked azon Asszonyság felől irtam, most újra el kellene m o n d a n o m , még pedig n a g y o b b í t á s o k k a l ; soha Szemere jobb lelket, m a g á h o z illőbbet n e m választhata. Kimondhatatlanul tetszik az nekem, hogy ők n e m nézik mindenben, mit kíván a' rend, h a n e m inkább mit a z ész vagy szív. A' Szemere' házától mentek a' m á r kiüresedett, de eggyszerre el is tölt t e m p l o m b a , 's a' Szemere' házánál evénk meg az ebédet minden vendég nélkül. Mert ha Horvát István és Vitkovics-kihozattak volna, a' Péezeli atyafiak és birtokos t á r s a k nehezlették volna meg n e m h i v a t t a t á s o k a t ; 's a' mi gondolkozásunk szerint ezt á napot a' boldogítottaknak jobb magokban tölteni mint l á r m a közt.
Superint. Kisnek v e t t e m levelét Muzárion eránt. Nagyon meg van elégedve vele ; szereti, hogy a' két ellenkező tanítás vagy dol
gozás egymás mellé állítatik 's eggyike a' másika mellett inkább kitündöklik, 's a' mit Szontaghnak a' Nyelv' dolgában feleltem, s z e reti, magasztalja, mind annál a' mit valaha e' tárgyban olvasott, j o b b n a k állítja, 's kimerítőbbnek. Hlyen formát m o n d Schédius is,
's-hogy szavaival éljek, v a k t á b a n ír mindent alá, a' mit ezen philo-logiai értekezésemben és Szalluszti P r o g r a m m á m b a n t a n í t o t t a m , egyedül ezt az eggyet n e m s z e r e t i :
eQOTtjga [!] rvflov
m e r t az Aesthetica m á r m a megmondja mi a SZÉP. — De h á t a z Aesthetica' theoreticusai h o n n a n a b s t r a h á l á k a z t ? és n e m azt kiáltja e a' tapasztalás, hogy az a' fő dolog, hogy lelkeinket és szemeinket a' S Z É P vizsgálása 's stúdiuma által élesítsük? Nem tiltom én, hogy aestheticázzunk, de azt kívánom hogy a' görög exemplárokat csudálgassuk (görög = régi és új Classicusok Munk.)
— a' görögöt itt eggy Horátzi emlékezés hozá tollamba.
Szemere nagyon kér, 's én eggyütt vele, hallassd ismét m a g a dat akár Szontágh ellen, a k á r ellenem ; válassz tárgyat a' Muzárion' két Köteteiből, magyarázzd ki, mit monda jól vagy rosszul. Döbr.
n e m t u d o m olly kész lesz e ezután is tanítani mint írjunk, mint eddig; gondolnám, n e m fog úgy taposgatni m á s o k a t mint eddig, 's suttogásait ezután csak titkon teszi, b á r mérgesebben. Az is j ó ; legalább nyugtom lesz ha n e m tudom.
Ez utolsó levelem hozzád innen. Novemb. 26d. olta n e m lát
t a m azt a' szeretett asszonyt, 's azt a' csoport gyermekeket. Bár ez idén meglássalak! Élj igen szerencsésen. —
Szontágh ellen szóllván m e g m u t a t t a m , hogy t u d o m tisztelni
4996. Kazinczy — Zádor Györgynek. — 4997. Szenvey József. 1829. 4 7 ellenkezőmet, h a a z t é r d e m l i . — 'S mit mondái az Előbeszéd' újra d o l g o z á s á r a ? a' k é t s z e r i r e ?
[Eredetije a sz. Benedek-rend pannonhalmi könyvtárában.]
4996.
Kazinczy — Zádor Györgynek.
Pest, 1829. Apr. 18-.
A' megígért leveleket még le n e m m á s o l h a t á m , de az innepek alatt fogom, 's teljes bizodalommal hagyom azon tisztelt és szere
tett férfinak kezeiben, kit kevélykedve nevezek b a r á t o m n a k . Én-mingyárt indulok Péczelre 's ott töltöm az innepeket. Az alatt Szallusztomat hagyom kedves b a r á t o m U r a m n a k kezeiben azon kéréssel, hogy ismert szorgalma szerint méltóztassék fordításomat megolvasni 's a' textussal összehasonlítani. A' sokszori leírás által még az is megtörténhetett, hogy kihagytam valamit. Külön papirosra szeretném feljegyezve látni a' mi igazítást kíván. Szalluszt n e k e m örök szerelmem, 's i s m e r e m fordításom' fogyatkozásait, de hiúság és szenteskedés nélkül m o n d o m ki, hogy azt is tudom, mi v a n j ó az én fordításomban. Az csak még is m á s , mint a' szerencsétlen hűségű W o l t m a n n é .
A' legforróbb tisztelet' 's barátság érzésével maradok. Szíves köszönetemet a' Nádasdi beszédéért. Az kedves kincs nekem.
[Megjelent a «Zádor György levelezése Kazinczy Ferenczczel» czímű kiad
vány 111. lapján.]
4 9 9 7 .
Szenvey József — Kazinczynak.
Kazinczy Ferencznek Szenvey József leg szívesebb Idvezletét.
A' fő-szaggatás ez a' tegnapelőtti igen nagy széltől eredett, külömben is gyakori nyavalyám szobámba fogva tart, 's a m a gyászos környQlmények közzé helyheztet, mellyekben e l m é m el tompúL lelkem el csügged; s z ó v a l : az élet' u n a l m á t érezni szoktam. — így tehát szándékom, hogy a' m á i délutánt Péczelen töltsem, a k a r a t o m ellen meg hiúsodik. — Mivel pedig Tekintetes Uraságodnak e' n a p o k b a n lejendő h a z a utazását értettem, 's r e m é n y e m nincs ezen idő alatt a' kivánt személyes öszvejövetelre, fogadja tőlem szívesen er
18 4998. Cserey Miklós. 829.
n é h á n y sorokba szorított érzékeny búcsúmat. — Utazzon az Egek' oltalma alatt szerencsésen ! Vajha minél előbb viszont l á t h a t n ó k a'
Péczeli barátság' őszinte k e b e l é b e n ! — Én életem' boldogabb órái közzé számítom azokat, mellyeket Martius 31 kén, Április lsőjén és 21kén a' szép lelkű Szemerénél töltöttem. — További óhajtásom az, hogy tartson meg szíves hajlandóságában és emlékezetében 's helyheztessen engem azon őszinte Hazafiak' sorába, kiknél Szép
halom az emlékezetnek bájvidéke lett — kik a n n a k tisztes Ősszét K a z i n c z y t , — dicsekedve nevezik, és érdem alázó kajánkodás nélkül szerény lélekkel gyönyörködnek Dalnokkoszorúján. — Maglódon April. 23kán 1829.
A' Magyar tánczot fordítás végett el várom. J e l e n t e m tisztele
t e m e t T. Szemere Urnák, szeretett Hitesének csókolom kezeit. Lesz idő, mellyben h o z z á m m u t a t o t t n e m e s házi szivességöket bővebben meg fogom köszönhetni. — A' Tud. Gyűjtemény' utolsó Kötetét a' Koszorú két ívével egy két n a p r a olvasás végett alázatosan kérem.
Kivűl:1 Tekintetes Nemes és Tudós Kazinczy Ferencz Úrnak, T ö b b Tek. Ns. Vármegyék' Tábla-Birájának tit. külömböztetett tisz
telettel. Péczelen Tek. S z e m e r e Pál Űrnál.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában : M. írod. Lev. ír. 29. sz.]
4998.
Cserey Miklós — Kazinczynak.
Kedves B a r á t o m !
Valld meg igazán, hogy utóbbi levelemben kifejezett vélekedé
s e i m n e m találták el tettzésedet, — m e r t azólta egészszen elhal-gattál. Akárhogy légyenis, én újra felszólítlak, — beszélni a k a r o k veled papirosson, addigis miglen honnyodban felkereshetlek. Talán m á r haza jöttél Pestről, — s azért m á r Széphalomra utasítom ezen Levelemet.
Most itt múlatok, a kissebbik leányomnál, a kit ismersz, — itt van a nagyobbikis, — itt volt az Ünnepeken m i n d a kilentz Onokám, — tsak a fiam s nagyobbik Vőm héjával voltunk, — külömben tellyes Háznép. — Kiki elé adta n e m e s e b b foglalatosságait, melyekkel üdéjét üressebb orraiban töltette ; — m e r t a leányaim iéli üdőben, mikor a Gazdaasszonyi foglalatosság inkább engedi, —
1 A levél zárlatán kettétört piros pecsét.
4998. 24a. Apr. 829. 4-9 s o k a t olvasnak, — s fordításokat tesznek. É n megelégedést találok munkájokban, és hogy annyivalis tellyesebb legyen megelégedésem, a Tiédnek meg szerzésével k é v á n n á m tetézni, — ide foglalok két darabotskát, például, az ők fordítássokból.1
Ide jövő ú t o m a t Vármező felé vettem. Ez egy tágas Oláh helység, Krasznán innen, a Meszesnek innetső a l l y á b a n ; Bebekiano Csakianus Successorok birják, — kik közzül való vagyok m a g a m i s ; — és mivel a n e m r é g ' meghalálozott Nénémről B. Lusnitzkiné-ról alkalmas részetske szállott r e á m ottis, azt a k a r t a m meg tekin
teni. A falun fejül, a hegy lapján, egy igen régi várnak vastag fundamentumai találtatnak, melyről semmi emlékezetet sem találok a históriákban. A falak, a mint láttzik, kőből voltak épitve, a bol
tozatok pedig (melyek régen öszve omolva hevernek), téglából. — A téglák nagyok, R ó m a i szabásuak, de a rajtok találtató irás Oláh betűkkel v a n írva. Ez egy szép d á t u m az Anonimus históriájának erősítésére. — Az Oláhaink éppen n e m R ó m a i Telepitmények m a r a d v á n n y a i , a m i n t sokan hibáson álityák, s őkis hiszik, — m e r t a Trajánusz által Dáciába telepitett Római Coloniákat Aurelianus ki szállította volt Daciának minden részeiből, — s által b o t s á t o t t a volt Daciát a Gottusok kezére 274dik esztendőben. Hogy n e m Római Coloniák m a r a d v á n y a i a m ü Oláhaink, abbólis ki tettzik, hogy n e m deák h a n e m Görögöktől vett és valamennyire elváltozta
tott tulajdon betűkkel élnek, s éltek Századoktól fogva, melyek a Vármezei téglákonis l á t t a t n a k : COHHNV. Az a kérdés tehát, hogy miféle Vár volt ez ? Mitsoda Nemzetnek vára ? — Felelet a Blak-kusoké. Anonimus, vagyis a Béla Király nevezetlen Titoknokja, a ki ellen Schlötzer (Edertől s m á s Szászoktól inditatva), Piringer és mások, ki kőitek, — azt irja: hogy T u h u t u m (vagyis Tühót) a Magyaroknak egyik Fő Vezére, engedelmet nyervén Erdélynek m e g -hódóltatására, a Meszes kapuin j ö t t bé ; — az Almás vize mellett G e l u t (vagyis Gyalut), a Blaccusok Vezérit, meg verte, s G e l u vagyis Gyalu váráig kergette, a Kapus vize mellé, azután pedig alkura m e n t vélle. — Ezt bizonyittyák a Vármezei téglák inscriptióji. — De m á r az a kérdés, miféle Nemzetség volt a Blaccusok Nemzet
s é g e ? Némelyek, etimologice, — ex n o m i n u m Familitudine, — azt
•erősitik, hogy Római Colonia volt, Flaccusról neveztetve, — de semmivel sem bizonyithattyák. Én ellenben azt m o n d o m , hogy a
1 Nincs a levél mellett.
Kazinczy F. levelezése. XXI.
50 4999. Kazinczy — Guzmics Izidornak. 1829.
hajdani Dácusokkal egy eredetű Nemzetség volt, melyet a Dáeusok hivtak magok közé, — vagy t a l á m ők magok, a Gottusok elköltözése után, nyomultak ide. Chalcondilas nevű Bizantiumi Historicus azt irja: Pindum montem, quem Blacci incolunt, quibus eodem cum Pacis lingua est, nequidquam ab iis differunt, qui Istrum accolunt.
Voltak t e h á t Erdélybenis Blaccusok, és pedig a Meszes allyátis lakták, a kikkel T u h u t u m n a k , Tuhót vagyis inkább T ü h ó t Vezérnek, meg kellett ütközni, mihent bé jött Erdélybe ; és ezek n e m R ó m a i eredetűek, h a n e m a Dácusokkal egyszármozásuak voltak, kik a R ó m a i Coloniáknak ki költöztetése után s z á r m a z t a k ide, — m á r akár az Ister, a k á r a Pindus mellől; s mivel a Napkeleti R ó m a i h a t a l o m n a k voltak Szóiga népei, meg elegyítették, — m i n t m i n d e n elnyomatott Szóiga nép, — a nyelvöket az Uralkodójuk nyelvével, — de a Görögöktől vett, — noha elváltoztatott — betűiket meg tartot
ták. — A Magyarok meglepvén ezt a Tartományt, meg győzték őket, — Geluval, a megverettetése után megbékéltek, s őtet, m a r a d v á n y népetskéivel, magok közé vették, — de m á r a többit, vagy fegy
verre h á n y t á k volt, vagy Szóigaságban m a r a s z t o t t á k , — m e r t hogy a Magyarok bé telepedése után ők a földnek Urai lettek volna, n i n t s semmi n y o m a a régiségekben. —
Meg n e m á l h a t t a m hogy ne közölyem veled ezen é s z r e vételemet. Igazíts meg ha hibázom.
Hát a Tudós Társaságotok mikor születik meg ? Félek nehogy igen sokáig múlasson a szándék méhében, — vagy idétlenül ellegyen. Lelkemből fájlalnám!
T a r t s meg szívességedben, m e r t én állhatatoson m a r a d o k igaz b a r á t o d Cserei Miklós m p r . P . S. A leányaim tisztelettel köszöntetnek.
[Várjfalván 24a Apr. 829.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 26. sz.]
4999.
Kazinczy — Guzmics Izidornak.
Guzmicshoz Kazinczyja.
Pesten, April. 27d. 1829.
Szemerének menyegzője miatt, melly őtet April. 12d. a' szere
t e t r e legméltóbb asszonyi lélekkel eggyesítette, több n a p o k a t töltvén
4999. Apríl. 27d. 1829. 51 Péczelen, leveledet, édes b a r á t o m , csak tegnapi beérkezésünkkel veheténk. Én eggyütt v e v é m azzal Kiset és Szent-Miklóssyét is, és még h á r m a t azonfelül, h á r o m tudós férfitól, kiknek tisztelem tudo
m á n y a i k a t , de a' kiknek ízlésektől az én ízlésem igen is nagyon külömbözik. Ezen leveleknek mindenike Muzárion felől hallatja í t é l e t e i t : Te javalva, úgy a' mi Szent-Miklóssynk ; Kis szinte magasz-talásokkal, azok pedig, kiknek neveiket becsület és barátság titkol
n o m parancsolják, c s a k n e m mindent gáncsolva, feddve, 's leginkább azt, a' mit Muzárion tőlem veve föl.
A' mi b a r á t u n k n a k nyereség hallani a' mások ítéletét Muzáriona felől, akár javalás légyen az, akár feddés, vagy épen v á d ; 's ő azt minden változtatás nélkül viszi be L i t t e r a t u r á n k n a k e' kisded Archí
vumába, hogy a; később kor, sőt m á r ez a' mostani is, lássa, mint küzdenek az eggyesek a' masszával, 's ez a' derengés mint hozza fel végre a' szép napot, mellyet még mindég hajnalgani, 's csak hajnalgani, látunk. Neki czéljaira 's plánjába tartozván hogy m a g a ne szólljon, r e á m bízá, hogy a' mit említett leveleitekben közlésre vagy czáfolásra méltónak tekintek, a' következő k ö t e t r e dolgoznám fel ; ő azt veled és némelly másokkal fogja ismét közleni, hogy ti viszont az én állításimat vegyétek vizsgálat alá, 's a' Muzárion Olvasóji így tárgyainkat minél több oldalaikról nézelhessék.
Halljad legelébb K i s t : — «Muzárion ezelőtt eggy pár nappal érkezek kezemhez. Melly dicső Munka ! Tisztelelet és hálát érdemel armak kiadója m i n d bölcs plánjáért, mind a' felvett dolgozásokért, így szerkezteivé lehetetlen még olly vélekedéseket is örömest n e m olvasni, mellyek a' mieinkkel ellenkeznek. Legelsőben a' t e dolgozá
saidon futottam végig, 's mindeniken gyönyörködve, de legnagyobb ö r ö m m e l azon, a' mit IV. K. 1 5 2 — 1 6 3 . lap. irsz. Azon olly sokszor előfordult tárgyról s u m m á s a b b a n szebbet 's kimerítőbben velősebbet 's meggyőzőbbet tudtommal, még senki n e m mondott. — De elragadó örömmel forgatám keresztül némelly fiatalabbak' Értekezéseiket is.
Ki n e m m o n d h a t o m , melly édes érzés hatja el szívemet, mikor ollyakat látok Litteraturánk gyarapítására uj erővel 's fiatal eleven
séggel fellépni, kikben t a l e n t o m és tudomány eggyesülve vannak, és a kiktől ugyan ezért, tovább haladó míveltetésük után, sok szépet és helyest lehet reménylenem. Én azt az irigységet,. mellyről min
den Litteratúrákban, legközelebb IV. K. 1 0 — 8 4 . körül is v a n panasz, n e m csak n e m érzem m a g a m b a n , de meg sem foghatom. Szivemből óhajtom ismerni, 's szeretés' és tisztelés' csókjaival illetni mind
4*
52 4999. Kazinczy — Guzmics Izidornak. 1829.
azokat, kiknek jó dolgozásaikat olvasom, és még jelesebbeket igérő tehetségeiket látom.» — így Kis a' h o n ' lelkes ifjairól, kik b e n n ü n ket öregeket és náloknál öregebbeket megpiríthatnának, ha az ügy híve pirulhatna a' hol örvendnie kell; — így az a' tiszteletet és örök hálát érdemlő társunk, ki kevés híján fél század olta, szemei
nek 's egésségének örök gyengélkedéseik mellett is, olly hiven szol
gála ügyünket, a' hogyan Litteratúránk egész körében n e m még inkább senki — haladva mindég a' pályán, készen mindég tanulni másoktól, de mindég elég erővel birva, barátitól sem venni által a' mi saját keble érzésivei ellenkezik ; 's olly n e m ű dolgozásokra is terjesztvén ki gondjait, mellyek neki pályájára n e m tartoztak, 's így fényét n e m nevelhették, de a' mellyeknek megjelenését a n e m z e t ' j a v a kívánta. És még Kis így, nézzd körül m a g a d a t íróink' s z á m á
ban, 's lássd Figurántjainkat, kik leglelkesb ifjainkhoz kevély kegye
lemben ereszkednek alá, 's nekik leczkéket tartanak, kétségen kivül a b b a n lelvén elsőségöket, hogy ők ezeknél k o r á b b a n születtek. Mert miben m á s b a n ?
Nincs különben, m i n t Kis m o n d j a : — az a' mód, mellyen Szemere a k a r korára hatni, bizonyítja m i n d tiszta látását, mind egyenességet 's alaktalan szerénységét, mellyek neki az irói pályán mint az életben kitündöklő 's közönségesen elismert tulajdonai. Nem nézi ő czélnak magát, az ügyet csak eszköznek a' m i őtet ragyog
tassa, n e m eltanultatni, h a n e m kitaláltatni akarja tanításait, 's szól-lani gondolkozó fejekhez vágy, n e m engedni minden benyomásnak készekhez. És hogy nagy mértékben érzik igyekezete becsét az olvasók, m á r o n n a n is látni, hogy Muzarionnak itt egyszerre m e g jelent és eggyütt árult III. és IV. Kötete számosbb vevőket talála,
m i n t a' két első, melly Élet és Litteratura czím alatt jelent meg, holott nekünk csak az szokott kedves lenni, a' mi új b á r n e m j ó 's a' jó n e m kell ha n e m új. Ezt látánk Igaz Sámuelnek Zsebkönyvé
ben, mellyet midőn megjelent, h á r o m hét alatt újra kellé nyomtatni, m e r t minden példányai el valának k a p v a : Auróránkat pedig csak lelkes kiadójának áldozatjai 's nyelvünk némelly pártfogójinak buzgó
ságok tartja fenn.
Én előttem Muzarionnak különösen az az é r d e m e van, hogy velünk a' kritikát meg kezdi kedveltetni, 's azon egyenessége által, hogy a' m a g a felől hozott, n e m mindég kedvező, Ítéleteket is közli olvasójival, és midőn n e m ő szóll, h a n e m az írókat szóllaltatja, 's minden feddés és javallás nélkül, 's így ezek önmagok szállítják
4999. Apríl. 27d. 1829. 53 ö n m a g o k a t vagy fel vagy le, elkerüli a panaszt, azt a' k e s e r v e s t ! hogy a' Recensens barátságból dicsér, idegenségből sujt, sőt hogy a' Recensens személye egy az íróéval, 's az önmaga tömjényezi m a g á t . Hogy légyen Folyóirásunk, 's ollyan, melly n e m egy két mun
kát vegyen ítélet 's szoros itélet alá, h a n e m minden m u n k á t , a kül
földiek közzül pedig a' nevezetesebbeket velünk megismertesse, a r r a ugyan h a l a s z t h a t a t l a n szükségünk van ; 's valamíg ollyat bírni n e m fogunk, m i n d addig olvasgatásink 's dolgozgatásink örök játékok m a r a d n a k , 's n e m válhatnak komoly stúdiummá.
A Kis javalása mellett elmondom említett Levelezőim gáncsai
kat is. — Ezek n e m értik, o k t a t ó m u n k a a k a r e lenni Muzárion vagy m u l a t t a t ó ; :s ha oktató, mit keres itt eggy V a s o r r ú B á b a (itt T ü n d é r Ilona czím alatt), mellyet a' mint ezek hiszik, még a' pórnép kezéből is ki kellene kapni, m i n t ostobaságot és superstitiot terjesztő m á z o l á s t : — h a pedig m u l a t t a t ó : m i t a k a r t légyen Szemere azzal, a' m i a III. Kötet végében h a t v a n h á r o m lapon végig eggy proposítiót kétezer h á r o m s z á z ötvenöt variatioban ád. — E' panasz olly közönséges, hogy eggyik Megyénkből, melly azzal dicsekedhetik, hogy Muzariont igen számos példányban h o z a t á meg, m á r megérkezék a fulminátio, hogy ők többé Muzarionnak következő Köteteit h o r d a t n i n e m fogják, m e r t nekik Vasorrú Bába, és az a' semmi tisztelettel nincs szüléji eránt h e t v e n h á r o m lapnyi változtatásokban n e m kell. — Tiszteljük kinek kinek í t é l e t é t ; derék portéka az, midőn az e m b e r m a g a ítél és nem követi vakon a m á s o k é t ; de a' ki n e m csak ítélni, h a n e m jól ítélni is akar, annak elmélkedni is szükség a' megítélt tárgy felett. Midőn a' Typographus Szemerének a* kirakott ívet megküldé, hogy a' Corrector a' Betű
szedő botlásait jegyezze ki, 's a' kirakott ív a kézirattal összehason-lítatott, Szemerének két cselédje, ki ezt a' semmi tisztelettel nincset örökké hallá ismételtetni, kiszalada 'a szobából 's eldőlt nevettében, hogy micsoda könyv lehet az, a' mellyet az ő Urok c s i n á l ; hiszen azt a' morális tanítást elég volt volna csak egyszer mondani. — 'S míg a' k é t cseléd igy kaczagott, a' Szemere barátjai n e m győzék csudálni, hogy a' mit Jenisch (lássd a Könyv utolsó lapját) csak négyszer t u d a variálni németben, azt a magyar 2355ször varialhatá. É n ugy hiszem, hogy a' S z e m e r e philologus barátjaival szebb eggy sor
b a n állani, mint a kaczagó két c s e l é d d e l ; és bár ez a' példa a' Muzárion Olvasójit ezután a r r a emlékeztethesse, hogy saját látások
n a k is higyjenek ugyan, de higyjenek valamit a n n a k is, a' kit a
54 4999. Kazinczy — Guzmics Izidornak. 1829.
Kisek n e m néznek figyelmekre egészen méltatlannak. — A' Vasorrú Bába' mentségére n e m szóllunk semmit. Bajos dolog m i n d e n t m i n dennek magyarázni. A' jobb Olvasók itt csudálni fogják, hogy Gróf Majláth, a' mi leglelkesbb Regélőnk, ezt a' bohó t ö r t é n e t e t a' m a g a genialis eléadása által m i n t tudá mind azok előtt tenni kedvessé, a kiknek lelkek van. Hát az a' józanok által botránkozásnak és bolond
ságnak nézett LEVÉL, mellyet Majláth huszonnégy óra múlva azután, hogy annak költésére Szemere által megkéretett, neki meg is k ü l d ö t t e ; minjt bizonyítja az a' csudálásunkat érdemlő férfi' nagy talentomait, nagíy olvasását! Bizony az autopsia némellyeknél n e m áldás, h a n e m baj.
Eggyik Levelezőmnek az a' nagy panasza van Muzárion ellen, hogy az, felfejtés nélkül adván az egymással ellenkező vélekedéseket, az elkészült Olvasónak hasznára nincs, az el n e m készülteket csak megtéveszti, — Kínomban légyen szabad vallást t e n n e m , hogy ez a' v á r a t l a n feddés, mellyet a' Kis ítélete eléggé megszégyenít, engem a Buridan l o m h á r j á r a emlékeztet — (vulgáris neve a' daczos állatocskának bántja a' kényeske füleket, 's így a n n a k a' n é m e t Saumthier után, kénytelenek valánk ezen uj nevet csinálni) — melly felől Tanítóink a' Philosophiában azt beszéllek, hogy az é h e n d e r m e d e meg rétközepen, m e r t n e m lele elég okot, miért harapjon ösvényének inkább jobb mint bal oldalán a' legkövérebb fűbe. —
Ha Muzárion a r r a szoktatja majd Olvasójit, hogy figyelemmel olvassanak, 's gondolkodjanak azon a' mit olvastak, 's a' mit első olvasással meg n e m értettek, olvassák, míg megértik, panaszok meg fog szűnni. Ki akarjon úgy szóllani, hogy minden értse ! ezt kiáltja fel kínosan egy helyt Herder.
A' legkeményebb leczke az említett nevetlenek leveleiben n é k e m szóll. Kérnek, szűnjek meg m á r v a l a h a olly dolgokat tanítani a miket senki sem hiszen, ('s illyen az, a mit a nyelv dolgában mondék, illyen a mit Szalluszt felől, ki, minden magasztalásaim mellett, árnyéka sem lehet Cicerónak és Tacitusnak, 's előre retteg
nek Szallusztomtól.) — 's ne leljem gyönyörűségemet a n n a k m a r -czonglásában, a kit míg éle, tömjéneztem, a ki e r á n t a m sok helyt bizonyíta figyelmet, és a ki első dísze a nemzetnek 's közönséges szerelme. — Az elsőbb leezkék tőlem hosszasb. feleletet kívánnak, 's azt fogom a d n i : itt csak egy két szót az utolsóra.
Csokonaynak dicső oldalai vágynak, de vágynak igen n e m dicsők i s ; 's a ki benne a dicsőket melegen magasztalja, 's a n e m
4999. Apríl. 27d. 1829. 55
dicsőket feddi, 's óhajtja, hogy bár élne 's törölhetné le szennyeit, a z neki hivebb barátja, mint a kik még mocskait is imádgatják, Szólljanak ezek az ő imádóji, lehet e olvasni pirulás nélkül, a mit eggy nincs epigrammom, mellynek eggyik sorában Csombók Jankó '* Csombók Sára fordul elő, emleget, 's azért emleget, hogy hívatlan barátjai szűnjenek meg v a l a h a m á r azokat vádlani, kik a Csokonay verseiben mindent n e m csudálhatnak. Épen az olly tekintetű íróban kell k i m u t a t n i a vétkest, a millyen Csokonay volt. Az illyenek kény
s z e r ű n e k engem itt még eggyszer elmondani, hogy az a Földiekkel játszó, mellyet olly sokan a magyar Költés legelső díszének néznek,
igen rendes eggy Óda !
Szent-Miklóssy n e m hántásnak veszi a m i t én itt Csokonay-val tevék, h a n e m b a r á t i szolgálatnak, ;s buzdít, tüzel, kér, hogy dolgozásiban törölgessem ki, a mit ő m a g a tenne meg ha élne, 's n e m azt veszi rossz nevén hogy törlöttem, igazítottam, h a n e m hogy többet n e m törlöttem. Abban tér el az én ítéletemtől, hogy míg én minden dolgozásai közt azt a lelkes pórdalt t a r t o m legszerencsésebb
nek, melly e szókon k e z d ő d i k : Ama' setét nyárfák alatt, — ő a Csikóbőrös kulacsot. — «Melly eredetiség, melly nemzeti k h a r a k t e r v a n e b b e n ! úgymond. Az a vidám kedv, szeszéi[!], busongás, szinte a szilajkodásig csapongó dévajsággal kellemes természeti összeolva
d á s b a n ! 's az az utolérhetetlen, könnyű, n e m keresett popularis hang, olly igazán lekapva a m a g y a r ajakról, melly Csokonaynak annyira sajátja, melly kifejezhetetlen kedvességet és interesszét adtak a m a g a n e m é b e n eggyetlen darabnak.i
Szent Miklóssynak igaza van ; én egy hiten vagyok vele, és a mit a d a r a b magasztalására mond, azt én azzal toldom ki, hogy itt még a dalon végig vitt idea is sajátja Csokonaynak, n e m úgy mint az említett pórdalban és az Evan-Evoeban, mellyek n é m e t dalok után készültek, vagy az Igyunk, barátim, a komor — melly az amici,
Szent Miklóssynak igaza van ; én egy hiten vagyok vele, és a mit a d a r a b magasztalására mond, azt én azzal toldom ki, hogy itt még a dalon végig vitt idea is sajátja Csokonaynak, n e m úgy mint az említett pórdalban és az Evan-Evoeban, mellyek n é m e t dalok után készültek, vagy az Igyunk, barátim, a komor — melly az amici,