Tekintetes Ur
Nagy tiszteletű Régi B a r á t o m !
Mind egésségem, mind m á s környűl állások parancsolták, hogy P e s t r e vegyem lakásomat, 's a' Várost, melly azon szép Epistola szerént Servétet tűzre hányta, hagyjam el. Azt mondják mindenek, hogy elébb kellett volna ezt tenni. T u d t a m én azt ; de az e m b e r n e m parancsolhat a' környűl állásoknak. N e m is akarok m á r én r a g y o g n i ; m e r t a' nagy fény sok bajjal j á r . Idomhoz 's erőmhöz kevés dolgot vállalok 's azt jól végezvén többet használok. Mint
hogy a z o m b a ide való Pereim m i a t t egy ideig ide lejövök; a' Tekin
tetes Ur P e r é t m a g a m Neve alatt ezután is megtartom. Pestről is dolgozhatok b e n n e ; m e r t domesticus P e r e m van. Becses Levelét, melly m á r esztendők ólta n e m gyönyörködtetett, a' Terminusok alatt Debreczenbe, a' Juristitiumok alatt P e s t r e in dem Ullmannischen Hause auf den Neuen Marckt méltóztasson utasítani. A' mi kevés időnk még h á t r a van, töltsük a' régi barátság köribe. Ha kőrnyfll-állásim n e m engedték is, hogy a' Literatúra egén csak 6od r a n g ú
5036. Guzmics Izidor. 1829. 103 -csillag lehessek, mint a n n a k kedvellője talán az obscura stellák közt hellyt foghatván, még nagyobb tiszteletet nyújthat mint sokak, Lite
r a t ú r á n k fényes Napjának, 's Nagy Kazinczynak az Eötet Debre
c e n b e n Aug. 28-n 1829
holtig tisztelő 's szerető Barátja Nagy Gábor m. k.
T. Kazinczy Fer. Urnák.
[Eredetije Becske Bálint birtokában.]
5036.
Guzmics Izidor — Kazinczynak.
Kazinczyhoz Guzmics.
Pannonhalm. Auguszt. 28d. 1829.
Füredi eggyüttlétünkben, hol Te, tisztelt b a r á t o m , mindennapi tárgya valál szíves beszélgetéseinknek, monda n é k e m jó Szemerénk, hogy Te engem egy írással készülsz meglepni, melly Muzárion köze
lebbi köteteit illetné. Ezt én Füredről h a z a t é r t e m után heted n a p r a ugyan Füredről 's Szemerétől vevém, azon megkéréssel a Muzárion kiadójától, hogy hozzá szívem szerint szóllanék. Nektek, 's a köz ügynek mit tudnék én m e g t a g a d n i ? Hazánknak, 's b a r á t i n k n a k -élnünk int R ó m a bölcs szónokja, 's parancsol a tartozás, "s a jobb
lélek sugallata.
A te iratod, tisztelt hazafi, különféle, itt 's ott ellenkező ítéle
teket ad fel, mellyek Muzariont magasztalják és alázzák, gáncsolják és igazolják ; magad a magasztaló 's igazló részen állasz, 's n e m kételkedel, levelemben jelentett csekély véleményemnél fogva, hogy veled ott állok én is.
Hogy iratainkat mennél többen Ítélve olvassák, kívánnunk kell, 's rajta örvendnünk. Az irat adója magát, azonnal hogy iratát közre bocsátá, a megítélésnek a l á j a . v e t é , 's a hozott ítéletet sem vakon tisztelnie, sem gőggel megvetnie, de figyelemmel hallgatnia, 's vis-gálnia illik. Az Ítéletek egymást kergetik : Te megítélted Csokonayt, 's ez a te ítéleted ismét megítéltetett, 's ez az ítéletet ítélő ítélet uj ítéletet vonz m a g á r a . így megyén ez vég nélkül, 's még így megyén, tudjuk hogy élünk, 's ébren vagyunk, 's ha z a v a r b a n is, tisztulunk, haladunk.
A szép müvésziség itélőjiben legközönségesb vétek az egy
oldalúság, a félszegség. N e m szóllok azokról, kik n e m annyira a
104 5036. Guzmics Izidor. 1829.
művnek m i n t a személynek, kitől a műv származott, b a r á t i vagy ellenségi: ezek a személyt nem a m ü v e t ítélik, s ha ezt is, azonnal készen vannak vele, mihelyest tudva a művész előttök. Egyebünnen is szármozik félszegség, és pedig igen gyakran. Legtöbben a tárgyat tekintik, és n e m a tárgy e l é a d á s á t ; a m ű v e t individuális izletökhez, vig, komoly vagy épen k o m o r kedvökhez, öntetszésökhez szabják mint lydiai kőhez, n e m inkább a nagynak, jónak és szépnek közön
séges fő ideájához ; és n e m inkább, nem ugyan az egyes iskolai szigorú regulákhoz, de még is a közönséges, a müvésziség t e r m é s z e téhez elkerülhetetlenül szükséges, főt§rvényekhez, mellyeket a régiség, kezet fogva a természettel, megszentelt, mellyek ellen n e m eposz az epikon, n e m d r á m a a dramatikon, bármi bájló formába legyen is öntve. Soknak megnyeré m á r kedvezését a m u n k a egyedül azért, m e r t víg vagy komoly ; mindennapi vagy fenséges ; hogy a víg, a komoly, a mindennapi, a fenséges, m i n t a d a t o t t ? megfelel e ez é s az közönséges i d e á j á n a k ? ezt csak kérdezni is kevesen tudják, még kevesebben megítélni. így van a dolog a formákkal is, a m ű v m e c h a n i k á j á v a l : soknak elég, ha pityergő elégia, vagy fendurrogó hexameter, vagy echózó rímek csiklandozzák, bájolják, vagy bosz-szontják fülöket. Töbnyire feledve van a művnek czél, idő, hely 's egyéb környülmény a r á n y o s s á g a ; pedig tudjuk, m e n n y i t teszen a m a g á b a n csekély dolog is a m a g a helyén, idején, czéljával egyezőleg;
ellenben mennyit veszt e nélkül a m a g á b a n legszerencsésebb m ű v is. Az is nagy és közönséges félszegség itélőinkben, hogy egyes ideákat, szavakat, szóllásokat, képeket, fognak fel a nélkül, hogy az.
egésznek lelkét felfogták volna, 's azokat ehez m é r v e bírálnák meg.
N e m az egyes ideák, szavak sat. szépek vagy rútak, h a n e m az egész
hez illés vagy n e m illés teszi azokat illy énekké, 's az egésznek h a r móniája vagy disharmoniája határozza el a művészi becset.
Ezek mellett soha sem szabad a jó kritikusnak figyelmét elvonni a Litteratúrának állapotjától : tudnia kell, 's felvennie gon
dosan, hol áll az m o s t a n s á g ? h o n n a n indult ki, meddig jutott, m e r r e
!s mi uton veszi m e n e t é t ? Miben gazdag, miben szegény, m i b e n szűkölködik mind eddig ? Figyelemmel kell t a r t a n i a a külföldi, külö
nösen a szomszéd L i t t e r a t ú r á n a k állása pontját, emelkedésének esz
közeit, a k a d á l y a i t ; és mind ezekkel összevetni a bírálás alá vett művet, 's ezek szerint h a t á r o z n i meg érdemét.
Ezek szerint a k a r n á m én birálva látni a magyar műveket, 's különösen az Élet 's Litteratúrát, melly most m á r Muzarion nevet
5036. Auguszt. 28d. 1929. 105.
visel h o m l o k á n ; 's m i n d azt a bírót leszállítva bírói székéről, 's o d a utasítva, hogy tanuljon elébb, a ki ezeknél fogva bírálni n e m t u d . Ezeket visgálván, gyakorolni inkább mint érezni kellene ret
tegnünk a bírói pálczát. A sok, ki értelmes érett, ki értetlen éretlen, ki szerény és igazságos, ki indulatos és igazságtalan kritikus, épen ugy rontja a jó ízlést, m i n t a sok szakács az ételt.
Szeretném h a közttünk a jók törvényökké t e n n é k : minden dolgozásnak kritikát szerezni, 's azt ezzel eggyütt a d n i ; n e m kriti
zálni felszóllítás nélkül, h a n e m h a a felszóllított kritikus olcsárolja a jót, javalja a r o s z a t ; az irónak m a g á n a k n e m védeni magát, h a n e m
ügyét m á s kritikusra bízni.
Szemere, a Muzárion attya és Szerkeztetője, a legbiztosb u t a t választá, mikor a gondosan kiválasztott műveknek maga választ bírákot, ki ismervén a m a g y a r tanult 's író közönséget, választásá
ban n e m könnyen hibázhat, 's hogy n e m kedvezőket keres, eléggé mutatja Zrinijének csudálást, követést érdemlő kritikája. J ó az i s , hogy többeknek meghallgatja 's beveszi véleményeiket, mellyek h a gonoszok, annál kártékonyabbak, h a szájról szájra repkednek, de-n y o m t a t v a de-nide-ncsede-nek, de-nide-ncsede-nek okokde-nál fogva visszautasítva, h a jók, bizonyosan megérdemlik, hogy nyilvánosokká tétessenek.
Te, tisztelt Férfiú, azt kívánod tőlem, hogy állításaidat a többek között én is b í r á l n á m m e g ; Szemere azt, hogy kifejtegetném, m i n i állanak Folyóirásaink, a Tud. Gyűjtemény, a M i n e r v a ? Ezek e r á n t melly eránya t a r t o z n é k lenni Muzarionnak, 's melly e r á n y a v a n ? Inkább tisztellek mindkettőtöket, semhogy kivánságtoknak engedni n e akarjak; ti lássátok, véleményem kimondásával m i t nyertek, mit nyer Litteratúránk.
Te tudod, dicső Férfiú, tudják azok, kik mindkettőnket figye
lemben t a r t a n a k , mennyire egyez kettőnknek vélekedése n e m z e t i L i t t e r a t ú r á n k ügyében : hogy én Téged itt mint m e s t e r t régtől tisz
tellek, 's követni törekszem. De azért, sem h a egyezünk, az igazság, sem h a n e m egyezünk a tisztelet, sértve n e m lehet, mihelyest az, egyezés okos, a n e m egyezés n e m különben okos, de szerény ; sőt többeknek egyezésök szerez az ügynek hitelt; a n e m egyezés a személyeknek függetlenséget.
Nékem kevés, igen kevés könyv tetszék még ugy, hogy egészen tetszett volna. A ki egy egész könyvben, a ki több kötetből álló,, különféle, többektől adott, 's feldolgozott tárgyú m u n k á b a n m i n d e n t
I
N rnV
106 5036. Guzmics Izidor. 1829.
j a v a i , mindent magasztal, vagy gondatlanul tett olvasását, ítélete
•csekélységét, vagy hizelékenységét árulja el.
A m i fiatal íróinkat illeti, ki ne örvendjen e z e k n e k ? ki ne óhajtsa, hogy az ősz bajnokoknak nyomdokokba lépve felébb h a l a d j a n a k ? hogy azoknak tetteikre fényesbekkel vessenek h o m á l y t ? A ki veteranusaink közzül ezeknek ragyogásokat kaján szemmel nézni, koszorújokat irigyelni tudná, az ugyan semmiképen el n e m kerülné igazságos Ítéletünket, hogy csak magát, soha n e m a közjót, s z e r e t t e , kereste ; ki ezen alacsony lelkűségével legméltóbbá t e n n é m a g á t arra, hogy neve soha a jók között n e említessék. De fiataljaink is legyenek s z e r é n y e k : soha ne feledjék azt az időt, mellyben a legcsekélyebb áldozat is nagy volt, melly ha n e m tétetik, ők igy ragyogni n e m fognak. Nincs r ú t a b b az irigykedő atyánál, és h á l á t l a n fiúnál. A megaggott író ne tolja az ifjúság n y a k á r a tanultságát, de illik azt az ifjúnak felkeresni, kívánni, elfogadni ; az illyen ifjút az ö r e g n e k ölelni, vele mindenét szívesen közleni, 's r e á hagyni, mit t a r t s o n meg abból, mit vessen el. Munka illik az ifjúnak, oktatás,
tanács, Ítélet az öregnek. Ez volt szava a régi bölcseségnek, ez legyen a mainak i s ; ez a természettől megszentelt örök rend, mellyet csak elfajultak tapodnak.
ítéletem nekem, mellyet Hozzád irt levelemben röviden ki
mondok, Muzarion III. IV. Kötete eránt, ez : Mennyire a III. félre
csap czéljától, annyira czólját kimerítő a IV. — Mi czélja a Muza
rionnak, ezt czímjéből, és az első köteteknek foglalatjokból kitalálni n e m nehéz. Czímje ezen Gyűjteménynek elejétől Élet 's Litteratúra.
Többen fenakadtak e' czímen, m i n t n e m eléggé világoson, é r t h e t ő n (Élet 's Litt. II. K. 413. I.) 's az Élet alatt Biographiákot vártak ; de a megjelent, 's megolvasott I. köt. láttatá, hogy az Élet az -életben, különösen a tudományos életben előforduló dolgokat, levele
zéseket, jeles gondolatokat, mondásokat, vetekedéseket jelent ; a Litteratúra ellenben jelesb műveket, és kritikát tárgyaz. Az uj, görögös Muzarion rokon a Litteratúrával, 's az Életet kizárja, és a z t az ideát adja, mellyet a L i t t e r a t ú r á n a k tulajdonítánk csak most.
Ha a két első kötet foglalatját tekintem, azt kell hinnem, hogy Muzarion fentebb rendű, tanult, mívelt olvasóknak vagyon szánva, 's különösen a szép mívésziség barátinak. Ennél fogva Ítélvén a III.
kötetet, meg kell vallanom, hogy sem Vilmának meséji, sem Gr.
Mailáth regéji, tündéres románjai, n e m a Muzarionba valók, b á r
5036. Auguszt. 28d. 1829. 107 millyen legyen is különben becsök. Az elsők alacsonyabbak, sem hogy fentebb rendű, tanult, mívelt olvasókat m u l a s s a n a k ; az utolsók hihetetlenségök miatt sem az Életből merítve nincsenek, sem a r r a n e m munkálnak, sem a m a i gondolkozásmóddal meg n e m férnek.
De az elsőkre nézve azokat, kik az eféléket n e m ok nélkül fonó
h á z a k b a utasítják, megengesztelheti Szemere eránt a lelkes asszony boldogult árnyéka, 's az a gyönyörű Szonett, melly olly szépen 's m é l t á n áll Bájviolája mellett, mint a két szerző, nő és férj, állának.
Azutolsóknakhihetetlenségöketfeledtesse velünk a z a ritka ecset,az a kel
lemetes, gondos eléadás, az a vidám elevenségű festés, mellyel Hazánk
n a k egy m u n k á s Grófja kívánta honni L i t t e r a t ú r á n k a t ritka példával e m e l n i ; kiről hozott ítéletedet, hogy ő a mi leglelkesebb Regélőnk, e n y é m n e k is vallom. Ne nézzük mindég a dolgot, sőt a dolgot soha se nézzük e g y e d ü l ; az eléadás adja meg a művésznek becsét.
Nevetséges a Béka-egérharcz, de a ki ezt jól festi, n e m kisebb m ű vészi becse azénál, ki az Ilion falai alatt küzdő Isten-embereket festé.
Az a végtelen V a r i a t i o , az a P é l d a , mellyet Hozzád irt levelemben én is r e t t e n e t e s n e k neveztem, 's csinálójálól még a józan észt is megtagadtam, tudtomra, még senki j a v a l a t á t sem nyerte meg. Te nekem azt irád, hogy n e m azért van minden írva, hogy olvassuk. Értlek én T é g e d : láttatni a k a r a t o k magyar nyelvünk
•ezer és ismét ezer és háromszáz ötvenötszeri fordulhatóságát ugyan
azon egy feladásban; 's lecsapni a n é m e t Jenischnek gőgét, ki azt hiteté el magával, 's azt a k a r á másokkal is elhitetni, hogy m á r elég, sőt hasonlíthatatlan fordulásu a n é m e t nyelv, ha azt az egy fel
adást négyszer engedé, minden hozzá tétel 's erőszak nélkül adatni.
De m o s t m á r azt k é r d e z e m Tőled, azt Szemerétől, azt Szemerének
•ezt is javaló barátitól, h a a gőg lerántására, nyelvünk engedékeny
sége kimutatására, szükséges, érdemes volt e a négyszer variált feladáson 2355-szer feszíteni az elmét, koptatni a tollat, koptatni a vasbetüket, erőltetni a Corrector szemét, vesztegetni legalább is 500szor a 63 lapnyi papirost, 's a kétkedő olvasót fárasztani, hogy lássa, ha ugyancsak vagyon e a feladás hozzátétel, erőszak, ismétlés nélkül annyiszor v á l t o z t a t v a ? Mit Ítélnétek arról a Fejedelemről, ki négy ellenséges katona ellen 2 3 5 5 fegyveres e m b e r t állítana k i ? Nevetnétek valóban velünk és a szolgákkal eggyütt, vagy bosszon-kodnátok. A felesleg nagy erő m a g a m a g á t nyomja le. Ha Szemere a feladást ötszer adja, eleget tőn b a r á t n a k , n e m barátnak, 's czélt ér ; h a nyolczszor, sokat ad, 's a gőg le van tiporva. — Azt m o n d a
108 5036. Guzmics Izidor. 1829.
n e k e m Szemere, azt irod Te, hogy ez a két utolsó kötet több vevőt talála, mint a két első. Hiszem, 's örülök rajta. De én ezt a szeren
csét a két első elhiresedett érdemének tulajdonítom. Majd ha a z Vdik is olly nagy, vagy még nagyobb, szerencséjét teszi, hinni fogom, hogy a III. és IVdik is kedvezésben v á g y n a k ; de soha sem azt, hogy a III. nyere különösen köz kedvezést, a IVdiknek fogom é n ezt a szerencsét tulajdonítani, mellyre ideje m á r általtérnem, m i n t ollyanra, melly engem, és sok m á s o k a t csudálásra, ö r ö m r e ragadt.
Egész élet, a n e m e s munkásságnak, küzdésnek pályája, nyílik itt meg előttünk. Itt látjuk, !s a hazafiúság örömhevétől részegedve szemléljük, csudáljuk, m i n t fejlenek itt ki az e r ő k ; m i n t állanak a legjobbaknak müveik, ítéleteik egymásnak ellenébe, ezek is azok is bizakodva a Nemzet javalatát, a diadalmi koszorút elnyerhetni.
Boldog Nemzet, mellynek választott fijai illy bizodalommal lépnek fel anyai színe e l ő t t !
Szalay Benjámin, a mindég kedves víg szeszletű Kisfaludy, áll a sorompón, nevetséges Hősével, Fercsivel; kedvre gyújtva a nézőt t o v á b b nézni, 's beereszkedni a vivás tellyes közepébe. Következik a kőtábla, magasra függesztve, tele írva a n e m e s küzdés t ö r v é n y e i vel, mellyeket az ingerlő és ingerlett hősöknek tisztelniek illik;
mellyeknél fogva a gyávább néző is könnyen átláthassa, ki nagy a küzdésben, ki alacsony.
'S íme két Hős, a n e m z e t tiszteltjei, Kazinczy és Kölesei egy
m á s r a n e m irigyek, sőt viszont barátságokban kevélyek is, lépnek ki n e m e s e n vívni meg. A Bíró elfátyolozva, a bekötött szemű Themiszként, mindkettejét, b á r külön tekintetekből, koszorúra ítéli méltónak. De a mi ezt követi, fájdalommal tölti be a résztvevő nézőt, kedvetlen scénára emlékezteti őt vissza a még kedvetlenebb jelenet. Akhillt 's A g a m e m n o n t látsz itt egymás ellen indulatoskodva szikrázni, a közügynek tetemes kárával. Vajha ez legyen a régi bosszúnak végső kiöntése ! 's a Haza esdeklő géniusza békéltesse valahára össze az egyformán dicső, egy m é r t é k b e n nagy, tisztelt Hősöket. — Bajza, a fiatal Hős. röviden, világosan, 's igazán adja elé a kis E p i g r a m m á n a k születését, nevekedését, csinosodását Hazánkban, következéséül azon theorianak, mellyet egyebütt adott, 's Kazinczynak nyújtja a koszorút. Kazinczy ellenben szoros igazság
gal itél meg egy ifjantan elhalt bajnokot, ki h a m á s környülmények köztt tovább él, szép győzelmeket fog talán a r a t h a t n i . — Egy bajnok
5036. Auguszt. 28d. 1829. 109 érkezik uj czímmel, ki eddig n e m e s e n futotta pályáját, most rostával j e l e n meg, bírói tisztjét a k a r v á n jelenteni. Ez, a neki tulajdon
humorral, sok igazságot csipős kaczajjal mond, mellyekre most a vívó, majd a néző sereg vonja félre száját. — Ezzel végződik az első scéna.
A második seénát egy parányi levél, melly előbbi küzdésre emlékeztet, nyitja meg. :S íme egy uj Hős, dicső fegyverrel, dicső tollal, bizodalommal magához, bizodalommal ügyéhez, bizodalommal a közönséghez, lép a dicspályára. Vele négyen vívnak meg, kik között a sok koszorús Kazinczy dicsőn rekeszti a viadalt. A r e t t e n t hetetlen Hős, a nélkül hogy magát meggyőzöttnek lenni higgye, hátralép, dicsőségét a viadalban inkább mint győzödelemben talál
v á n ; 's a kit ellenjei meg n e m győztenek, maga győzte magát meg.
Ez a győzödelem ugyan szebb a világ minden h a d á n vett győződé-lemnél ; de mi mindnyájan sajnálnánk, ha egy illy n e m e s szerény-ségü Férfiú úgy lépett volna le a pályáról, hogy soha a r r a fel ne lépjen : az igazság 's t u d o m á n y országában az illyen visszalépés káros, hol, ha szép győzni, n e m szégyeny [!] meggyőzetni is : itt is ott is a közügy boldogul. — Ez a gyönyörű, h a s o n l í t h a t a t l a n viadal valamint kezdé, ugy rekeszti is a seénát, 's kár lett volna itt többet m u t a t n i .
A h a r m a d i k seénát Kazinczy foglalja el, kedvenczével, R ó m a írójával, Szalluszttal, kit tőle nyelvünkön olly esenyen [!] várunk.
Azt vélnéd, m a g a Szalluszt beszél magáról, annyira ben van ezen beszédben a Szalluszti szellem és szin. Itt látod R ó m a h á r o m n a g y íróját Cicerót, Tacitust és Szallusztot szemköztt állítva, ugy festve, a hogy író festve még kevés volt ; vonz a tárgy, ragad a tárgyat fes
tőnek csuda ecsete.
A negyedik scéna régibb 's ujabb nyelvbajnokok n e m e s ver-senyjeiket mutatja fel. Mulató és oktató scéna.
Az ötödikben ragyog egy Költemény, Sámuel, a szent Hajdan Gyöngyeiből, mellyeket Nagy Méltóságú Felső Őri P y r k e r L á s z l ó P á t r i á r k a és Egri Érsek Ö Excellentiája íra, a neki tulajdon ritka költői szellemmel, 's ezt itt a Gyöngyökbe forrón szeretett Kazinczy adja poetai prózában magyarul, azon hűséggel, azon könnyűséggel, melly fordításait billyegzi, n e m csak a dolgot adni, de az írónak sajátságait is remekül általhozni. 'S ez a classzikus fordítónak é r d e m e ; 's csak ekkor mondhatjuk, hogy az író is így irt volna magyarul, ha magyarul ír.
110 5036. Guzmics Izidor. 1829.
A hatodik scéna apróbb, hason tárgyú 's szellemű versezeteket m u t a t : Zrínyit, a hőst, Zrínyi Miklóstól; Keményt, Gyöngyösitől;
Árpádot, R á d a y t ó l ; Zalánt, Vörösmartytól. Mindegyik m a g á n h o r dozza k o r á n a k színét, és a Költő sajátságait. Az eféle példákból láthatni, mennyit haladott nyelvünk, 's Litteratúránk, 's elgondolhat
juk, mennyit fog ezentúl h a l a d h a t n i .
A hetedik egy borzasztó regét n y ú j t : «A fal közzé zárt»
levelekben, a XVII. század közepéből Gr. Mailáth Jánostól. — Ezt követik a nyolezadikban : egy Bevezetés a J a p á n i Történethez, 's ez és m a g a a Történet között Kovácsóczynak [!] egy szerelmes d a l a ; 's most a J a p á n i Történetecske maga, Kazinczytól, alkalmas leczkéűl a féltékenyeknek, mellyhez hasonlók m á r a III. kötetben adattak.
Ugyan azon Történet Balladában, rímes J a m b u s z o k b a n ; 's ugyan az.
Kazinczytól a próza nyelvén. Végre Gibárt és I r m a nevek a l a t t ugyan azon tárgyú R o m á n c r a , ugyan Kazinczytól, trochaeuszokban.
Az egy tárgynak ennyi alakú változásai m i n d nyelvünk k ö n n y ű fordulásait, mind a két í r ó n a k erejét, nyilván mutatják, mind pedig példányúi szolgálnak és serkentésül ifjainknak.
Függelékül lep itt meg bennünk Horvát Istvánnak, példátlan olvasottságú, majd n e m hihetetlen combinatiojú í r ó n k n a k mélységes Értekezése a K a j á n szóról, elkészítésül ez is, mint több m á s azon várva v á r t nagy m u n k á n a k fogadásához, könnyebb értéséhez, 's hitelességéhez, mellyet ez a fáradhatlan Férfiú Nemzetünk e r e d e téről fog a világ ítélete alá bocsátani.
Valóban a Muzarionnak ez a Kötete L i t t e r a t ú r á n k dísze, kevélysége.
Mit Te, Barátom, Szontagh t á r s u n k n a k feleletül a nyelv dol
gában mondasz, olly nyilván értelmű, olly tellyes igazságú, hogy s e m m i t sem kételkedem Kisünkkel azt mindenek felett javaim' ; 's szeretném tudni, m i lehetne abban, a mit senki sem h i s z e n ? — Ez a tárgy m á r annyira ki van, 's különösen általad van kifejtve, felvilágosítva, hogy a puszta ellen- 's h a t a l o m m o n d á s o k : «n e m j ó ; n e m s z a b a d ; v é s z a n y e l v t i s z t a s á g a * , sat. figyelmet sem érdemelnek. Miért n e m tekintünk j o b b a n be a minden Littera
t ú r á n a k t ö r t é n e t é b e ? Vagy csak a szomszéd n é m e t Litteratúráéba i s ? Miért n e m vetjük ennek a két utolsó 's a két felsőbb század
b a n adott müveit össze, hogy látnók, mint szeplősödött, mint r o m lott az a nyelv, melly épen azon az uton, a mellyen m o s t a miénk
5036. Auguszt. 28d. 1829. 111 halad, j u t o t t a íökéletnek azon polczára, a mellyen kevés állott m é g ? Vagy azt gondoljuk e, hogy a Hellének Hellasz gyönyörű nyelve, 's ennek a gyönyörű nyelvnek a m a g a n e m é b e n egyetlen Litteratúrája, a minden későbbi L i t t e r a t ú r á n a k annya, a t e r e m t é s olta volt ollyan, a millyennek látjuk tökélete főpontján? vagy m a g á ból, egyedül magából, m i n d e n külforrások, idegen segédszerek nélkül fejlett ki, 's nyert h a l h a t a t l a n s á g o t ? Csak a vak hiheti ezt, k i n e k a Hellén n e m z e t előtt n e m világított n a p . Kiüríté ez a m u n k á s n e m z e t Kelet minden tárait, 's az elrablott gyöngyöket kéje szerint ugy fűzte m a g á r a , hogy idő lefolytával egészen honnosiaknak látszanának. Hát R ó m a nyelvére 's Litteratúrájára mi vont fényt?' Fosszuk meg ezt Hellasz gyöngyeitől, 's ugy fog pusztán állani, m i n t álla vadságának k o r á b a n . — Ki kívánjon minden írónak, m i n d e n írásnak egy tollat, egy arczot, egy szint, egy í z l é s t ? Mellyik Littera-t ú r a nyújLittera-t e r r e az egy-formaságra p é l d á Littera-t ? Nincsenek e a világ:
minden irójinak külön sajátságaik, 's a kinek nincsenek, több e az.
mázolónál, m a j o m n á l ? 'S szép, kedves volna e ez az egyformaság?
Az egész természet ellene kiált. — J ó eredeti m a g y a r m u n k á k a t csak az a kor várhat, mellyben a nyelv kifejtve, m a g á t kiforrva,, egyes próbák által kimívelve, a k á r m i ideáknak, tárgyoknak, érzések
nek szép, tellyes kinyomásokra készen áll, mellyben n e m merész kapkodások adják a tollat kezünkbe, n e m ide 's oda hanyatló lélek vezeti a z t ; h a n e m a szüntelen stúdium készít í r ó k a t ; m a g á b a szál
lott lélek, 's egy tisztán feltűnt nemzeti Géniusz vezérli őket. — De hagyd, tegyek én is vallást: Az a sok idegen m á z a m a g y a r arczon n e k e m sem tetszik, n e m tetszhetik, pedig n e m egy m a g y a r írót m u t a t h a t n é k , a ki minden kémélés, megválasztás nélkül, tiszta Hellén, Hellen-német, Német-Franczia, Olasz-Angol színeket ugy zagyvál össze, 's mázol m a g y a r munkájára, hogy az alakot egészen nevetségessé teszi. Te valál az, ki majd m i n d e n t a m a g a helyén tudál a l k a l m a z t a t n i : nálad m á s k é n t beszél a Magyar, a Franczia, a Német, az Angol ; m á s és m á s színben v a n n a k fordítva Osszián, Gessner sat. Kinek kinek híven tudád m e g t a r t a n i saját karakterét, és irói színét. Többen neheztelve vevék, és kisebb nagyobb kímélés
sel fakadának ki, hogy eként rontod a nyelvet, 's gonosz példát adsz a fiatalságnak. Követőid a keserű vádokat azzal gondolák leg
sikeresebben megbosszulhatni, h a feddett, kigúnyolt helyeidet minél gyakrabban, 's szembetünőlegebb halmozzák össze, és még máshelyt kérésiekkel is szaporítják az uj színeket. 'S í m e ez tévé őket igazán
112 5036. Guzmics Izidor. 1829.
nevetségesekké még azok előtt is, kik a helyén 's csinján álló ide
g e n szineket becsülni tudták ; ők akár magok beszéljenek, a k á r mást, m a g y a r t vagy idegent, beszéltessenek, minden megválasztás nélkül aggatják az idegen m i s m á s t munkájokra. Innen a b e m á z o l t váz, a képtelen zavar. A minden L i t t e r a t ú r á n a k tanulása, a minden
nek vak majmolása, teszi azt, hogy m o s t a n i Litteratúránk z a v a r n a k látszik. De én is jobbnak látom ezt, m i n t h a egy m o z d u l h a t a t l a n tiszta szegénységében állana. Azonban mivel erről a tárgyról m a g a m is különösen 's bővebben akarok szóllani, k i m u t a t v á n a tévedés
•okát, s az utat, mellyen visszaléphessünk, hogy nagyobb erővel, 's biztosbban haladjunk, itt többet n e m mondok. Valahol helye m i n dennek van, de n e m mindennek mindenütt.
Hogy Cicero többeknek tetszik mint Szalluszt, n e m csudálhat
Hogy Cicero többeknek tetszik mint Szalluszt, n e m csudálhat