„Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az éksze-rész felismeri a gyémántot.”
(Anthony de Mello)
Keressük-e, mi való a kisgyermeknek a zene világában? Hogyan keressük? Először a kavicsok adta szépet jelzem, mert azoknak is megvannak a jó tulajdonságai, majd a maradandó értékek felismerésére (gyémánt) térek rá. Meglepő módon a Vakok Szövetsége által kiadott naptár borítóján találtam a kavicsos képet és azt az idézetet, amely az előadás címet ösztönözte, hasonlatul az értékes zene szívből jövő kutatá-sára, kimunkált továbbadására. Kérdés, nem vagyunk-e néha mi is vakok?
Keressük-e az értékeset, amit gyerekeknek adhatunk vagy megelégszünk a tömeg diktálta, a fogyasztásra serkentő, cégek akarata szerinti énekekkel, mondókákkal? Tudunk-e igazi, csiszolt, míves dalokat kínálni a fogékony csöpp-ségeknek? Tudatában vagyunk-e annak, mennyire alapvetően mély hatást gyako-rolunk a gyerekekre énekünkkel, hangszerjátékunkkal? Maradandó hatást, amit semmi más nem tud pótolni. Kodály Zoltán azt vallotta, „a gyerekeket a remek-műveken keresztül kell elvezetni a remekművekhez”. Hogyan döntsük el, mi az érték, mi „remekmű”? Tanulmányomban támpontokat igyekszem adni ennek a kérdésnek a megválaszolásához.
Sok kisgyermek órákig el tud játszani egy kavicsos parton, kavicskupacon. Ha valaki vízparton jár, lapos kavicsot keres, hogy jó dobása eredményeként több-ször pattanjon a víz felszínén. Ilyenkor észrevesszük a fénylő törésvonalakat, a csillanást a napfényben és szeretnénk kincset találni a kavicsok közt keresgélve.
Ajándék jellege is lehet akár egyetlen kavicsnak. Nem régen olvastam a Last train című (Arato, 2013) valóságon alapuló, gyermekeknek írt, holocaust törté-netet elbeszélő könyvben, hogy a koncentrációs táborban milyen erős hatású volt egy kiválasztott kavics ajándékozása.
A Zeneakadémián zseniális tanárom, Kistétényi Melinda, különös dolgokat látott bele néhány kavicsba és filctollal berajzolta, amit ő gondolt, hogy segítsen meglátni másnak is, amit ő belelátott. Kiválasztott néhány embert, akiknek aján-dékozott is ilyeneket (például Anya gyermekével, Ráncos öregember).
Semmiképpen nem lebecsülni szeretném a kavicsot, mert ahogyan a fenti-ekből kitűnik, szeretem. Így vagyunk, így tájékozódunk mindnyájan a minket körülvevő, zeneileg vegyes világban. Szeretünk kikapcsolódni erőlködés nélkül.
Mi az érték? Mi értékes? Az, ami magáról hirdeti?
Reklámokból idézek mindenki számára ismert szlogeneket: „Valódi érték, alacsony ár!” Igaz ez egy barkácsboltban? Elhisszük, hogy, „Itt vagyok önmagam”, amikor háztartási- és illatszerek között sétálunk? Ahogy például a közlekedésben az
„Elsőbbség adás” táblát keresni kell tekintetünkkel autóvezetéskor, és nem véletlenül észrevenni ahhoz, hogy tudjuk, melyik pillanatnyilag főút, kinek van elsőbbsége egy kereszteződében. Jobbkéz-szabály van-e, azaz egyenrangú útkereszteződésbe érkeztem vagy haladhatok-e tovább. Ugyanígy kell árgus szemekkel és fülekkel keresgélni, mit adjunk elő a gyerekek előtt, mire érdemes a figyelmüket odafordítani.
Keressük-e felnőttként, mi való a kisgyermeknek? A gyerekeknek való zenei értékek felkutatása ugyanúgy erőfeszítést igénylő dolog, mint az autóvezetésben jelzett kérdés. Tudatos figyelem szükséges, ami a későbbek folyamán megtérül, mert auto-matizálódhat a zenei értékek megtalálása. Sőt hosszútávon a gyerekek önmaguktól is igényesen választanak zenét, ha a körülöttük élőktől ezt a modellt tapasztalták.
„Vannak a léleknek régiói, amibe csak a zene világít be” (Kodály, 1944. 156. o.) Ezt az idézetet például szlogenként használja egy könnyűzenei csatorna. Egyértel-műen Kodály szándékával ellentétesen a popzenét reklámozva ezzel, szerencsére Kodály Zoltán nevének említése nélkül. Nézzük tovább gondolatsorom alapjául szol-gáló mondatait: „A zenei közízlés nálunk szomorúan alacsony fokon áll. De nem a népé! Századokon át sok zene hullámzott rajta keresztül. Amit ebből fenntartott: ékes bizonysága finom, válogató ízlésének.” (Kodály, 1929. 47. o.). Ebből az idézetből világosan megtudhatjuk, hogy az érték egyik fokmérője az idő, a csiszoltság. Ez érvé-nyes a népi gyermekjátékokra, gyermekdalokra és a magyar népdalokra egyaránt! A klasszikus kifejezés is ezt jelenti: márványba vésett, maradandó.
De hogyan ítéljük meg az utóbbi évtizedek, utóbbi évek úgynevezett gyer-mekdalait, a gyerekeknek szánt zenei anyagok minőségét? Először próbáljuk meghatározni, mit jelent az, hogy értékes. Az interneten keresve általában angol fordítást kínál a kereső-program, értelmezési tartománya többnyire a pénzre irányul. A kétkötetes értelmező szótárban találtam végül meghatározást. Értékes
= 1. sokat érő, drága 2. átlagosnál kiválóbb, tartalmas, hasznos (Magyar Értel-mező Kéziszótár, 2014).
Ne feledjük, a Kodály tanítvány Forrai Katalin, bölcsődei könyvében konk-rétan utal a nem kívánatos dalokra (Forrai, 2013. 20. o.), valamint az Ének az óvodában című könyvében (Forrai, 1986), a korai életkorban jelentős ízlésfor-málásra ad példákat a zenehallgatás anyaga című részben.
„Értékes vagy csak divatos” olvashatjuk a címet Ferge Béla (2011) könyvének fedőlapján, melynek alcíme is témánkba vág: Kincskeresés a zene világában. A szerző „multimilliomos jazzdobos” szeretett volna lenni, fájó felismerésként élte meg, bármilyen jó és elismert volt a dobolás területén, munkájával nem az értéket, azaz nem az igazságot és szépséget szolgálja. Fogyatékkal élőkkel való foglalko-zások során, azok kendőzetlen reakciói ráébresztették a szerzőt az ürességre, amit addig is tapasztalt bevallatlanul dobosként. Felelősségérzete irányította keresésre.
Kismartony Katalin Erőfeszítést, tanulást, előzetes műveltséget, tájékozódást igényel a valódi zenei érték felismerése! Először bátran hagyatkozzunk hiteles tanárainkra és az általuk ajánlott zenékre, valamint jó tankönyvekre és ajánlásaikra. Ferge Béla (2011) és saját tapasztalataim alapján mutatok be önnevelésre alkalmas lehetősé-geket pontokba rendezve.
Élőzene
Ide tartoznak azok az alkalmak, amikor a jelenben keletkezik a hang és a hangzás, így akár létrehozója a megszülető műnek valaki, akár hallgatója, egyaránt az éppen megszülető alkotásnak részese.
Ilyen alkalmak lehetnek: a közös éneklés (család, barátok, kórus, táncház…), az énekbeszéd (Alkossunk bátran!), valamint az élőzenei élmények (odafigyelő zenehallgatás sok ingyenes koncert1).
Minőségi gépzene
A minőségi gépzene hallgatásának fogalma azt jelenti, hogy odafigyelő, aktív hall-gatói vagyunk jó minőségű „konzerv-zenének”, azaz előre rögzített felvételnek.
Ilyen lehetőségek: zenehallgatás (napi 10–15 perc – kezdve a kedven-cekkel…), a zenész bőrében (képzeletbeli hangszereinken játszva, énekelve és közben mozogva), valamint a tánc (különböző népzenékre például magyar, görög, észt, szerb, bolgár, zsidó stb. körtáncok).
Igazodás a természet(es)hez
Fontos megtalálnunk, tudatosan megélnünk a természet adta zenei lehetőségeket.
A következőkre gondolok: szemlélődés és természet hangjai (nyitottsággal a tájra és a neszekre) és a csend – kialakítása, megszeretése (Ferge, 2011. 144. o.).
Eligazodás az interneten, eligazodás a médiában
Lezárásképpen a mai, értékes zenei világban való eligazodás még egy nagy nehéz-ségéről szeretnék együttgondolkodni. Az interneten egyaránt van kiváló, magas színvonalú előadás, valamint van vacak, értéktelen. Szépen egymás mellett felkí-nálva. Amennyiben folyamatosan műveljük magunkat, kulturálódunk, mindig, minden mű esetén megkeressük az eredetit, a forrást, nagyot nem tévedhetünk.
Negatív példákkal világítok rá, mire gondolok az eredeti, a forrás keresésekor:
népzenének gondolta egy Erasmusos hallgató külföldről írt levelében a ’Most múlik pontosan’ kezdetű dalt, mert a Csík zenekarral a hangzás népzenei volt számára. Keresés után bukkantam rá az eredeti Quimby dalra, tudtam, tapasztala-taim és tudásom alapján egyértelmű volt, nem lehet népdal.
Ugyanígy pórul jártam, amikor egy másik tanítványom Schubert híres Piszt-ráng ötösét hozta szaxofon együttesre átírva. Nem az, ami! Annyira más a hangzás-világa, így már nem segít megszeretni a romantikus zenét. Jó zenészekre jellemző viszont, hogy stílusosan, fergetegesen játszanak pop zenét is. A Kodály Intézet igazgatója hívta fel a figyelmem a 2 Cellos játékára. Érdemes rájuk keresni!
Aktív figyelemmel és kereséssel jutunk el tehát a zenében rejlő finomságok megérzéséig, megőrzéséig, felfedezéséig, tovább adásáig. Ha csak pillanatokra is, de a zene mélyére tudunk behatolni, amennyiben mozdulatokat, gesztusokat veszünk észre zenehallgatáskor és énekléskor. A gyermekdalokban és a maradandó, klasszikus komponált zenében egyaránt felfedezhetünk mozdulatszerű dallamokat, dallamrészleteket. Más a dallamrajza egy magabiztos jellegű motívumnak, mint egy félelmet, aggódást jelző dallamnak. Amelyik zenében van árnyalat, feszültség és oldás az nagy valószínűséggel értékes! Ahhoz, hogy a gyerekek számára megta-láljuk, felismerjük az értékes zenei anyagokat, az élethosszig tartó tanulás, a folya-matos tájékozódás mindnyájunknak elengedhetetlen a zene területein is.
Felhasznált irodalom
Arato, Rona (2013): The last train A Holocaust Story. Owlkids Books, Toronto.
Ferge Béla (2011): Értékes, vagy csak divatos? – Kincskeresés a zene világában. Élj inkább Alapítvány, Veszprém.
Forrai Katalin (2013): Ének az óvodában. Zeneműkiadó, Budapest.
Kodály Zoltán (1944/1982): Mire való a zenei önképzőkör? In: Bónis Ferenc (szerk.):
Visszatekintés. I. kötet. Zeneműkiadó, Budapest.
Pusztai Ferenc (2014, szerk.): Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest.
A zenei világban való útkereséshez támpontokat adó, további tájékozódásra ajánlott irodalmak
Campbell, Patricia Shehan és Scott-Kassner, Carol (1995): Music in Childhood, From Preschool through the Elementary Grades. Schirmer Books, NewYork.
Döbrössy János (2011, szerk.): „Mi ez a gyönyörű?” (Kodály) – Zenehallgatóvá nevelés – Konferenciakötet. ELTE TÓK Tudományos Bizottsága, Budapest.
letölthetés helye: http://old.tok.elte.hu/kutatokozpont/upload/publikacio/Mi_
ez_a_gyonyoru_2011.pdf letöltés ideje: 2015. 05. 06.
Kismartony Katalin Forrai Katalin (1986): Ének a bölcsődében. Zeneműkiadó, Budapest.
Gyöngy Kinga (2014): A bölcsődei nevelés előzményei és jelen gyakorlata. Eötvös kiadó. Budapest.
Harmat László és Tardy József (2013): A kóruséneklés terápiás hatásairól. In: Harmat László, Tardy József: A gyógyító zene. Új Ember Kiadó, Budapest. 175–182.
Harmat László és Tardy József (2013): Zene, egészség, spriritualitás. In: Harmat László és Tardy József: A gyógyító zene. Új Ember Kiadó, Budapest. 183–187.
Hegedűsné Tóth Zsuzsanna (2015): A zenei nevelés hatásai. In: Gyöngy Kinga (szerk.) Első lépések a művészetek felé II. Az ének-zenei nevelés lehetőségei kisgyermekkorban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs. 11–40.
Kismartony Katalin (2015): Csak magyar eredetű népdalt énekeljünk a bölcsődében?
In: Gyöngy Kinga (szerk.) Első lépések a művészetek felé II. Az ének-zenei nevelés lehetőségei kisgyermekkorban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs. 227–244.
Kodály Zoltán (1929/1982): Százegy magyar népdal. Előszó. In: Bónis Ferenc (szerk.): Visszatekintés. I. kötet. Zeneműkiadó, Budapest.
Kokas Klára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel. Zeneműkiadó, Budapest.
K. Udvari Katalin (2002): „Psalmus Humanus” Hagyomány és megújulás a kodályi zenepedagógiában. Püski Kiadó, Budapest.
Mendölyné Kiss Cecília (2011): A hallási figyelemkeltés eszközei általános iskolás korban. In: Döbrössy János (szerk.): „Mi ez a gyönyörű” (Kodály) – Zenehallgatóvá nevelés –Konferenciakötet. ELTE TÓK Tudományos Bizottsága, Budapest. 79-82.
Raffai Jenő (1997): Megfogantam, tehát vagyok. Párbeszéd az anyaméhben. Útmutató Kiadó, Budapest.
Sachs, Oliver (2010): Zenebolondok – mesék a zenéről és az agyról. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Turmezeyné Heller Erika és Balogh László (2009): Zenei tehetséggondozás és képességfejlesztés. Debrecen Kocka Kör Tehetséggondozó Kulturális Egyesület és a Faculty of Central European Studies Constantine the Philosopher University, Nyitra.