Az előadásból készült tanulmány a magyarországi németek gyermekirodalmát mutatta be dióhéjban, a teljesség igénye nélkül, konkrét példákon keresztül.
A magyarországi németek
A magyarországi németek az ország második legnagyobb nemzetisége. Becslések alapján számuk megközelítőleg 200 000–220 000 főre tehető, ami az ország összla-kosságának 2,5%-a. Elterjedt rájuk a „sváb” megnevezés, bár származásuk szerint bajorok, frankok, alemannok stb., a német nyelvterület déli és középső területe-iről vándoroltak Magyarországra, nagyrészt a 18. században. Úgynevezett keverék nyelvjárásokat beszélnek, melyeket a Magyarországon kialakult formájukban Németország egyetlen településén sem beszélnek. Az ország különböző területein élnek, például Buda környékén, a Bakonyban, Tolna, Baranya megyében, a nyugati határszélen. A széttagolt telepítési területeknek is köszönhetően nem alakult ki egységes nyelvjárásuk, a különböző vidékeken egészen eltérő nyelvi variánsokat beszélnek. Az 1946 és 1948 között tartó kitelepítés/kiűzetés borzalmas törést jelen-tett a nemzetiség történetében. A németek felét elűzték, a zárt, falusi közösségek felbomlottak, meg volt tiltva a német nyelv használata, minek következtében a nyelvjárási anyanyelv átörökítése jelentősen visszaesett. A szülők már nem taní-tották meg gyermeküknek, így ők magyar nyelven szocializálódtak, és természet-szerűleg ők sem tudták már a nyelvjárást saját gyermekeik felé közvetíteni. Ennek következtében állt elő a mai tragikus helyzet, a nyelvvesztés állapota. Már csak a legidősebb, 70, 80 év fölötti generáció beszéli anyanyelveként a német nyelvjárást.
A Német nemzetiségi gyermekirodalom című kurzushoz készült oktatási segédanyag
Márkus Éva Ene bene Tintenfass, geh’ zur Schul’ und lerne was! címen szerkesztett az ELTE TÓK nemzetiségi szakirányos hallgatói számára a Német nemzetiségi gyermekirodalom című kurzushoz oktatási segédanyagot, mely az OKM támogatásával készült el, és 2007-ben jelent meg a Trezor Kiadó gondozásában (Márkus, 2007). A jegyzet válogat a fontosabb gyermekirodalmi kötetek, úgy mint Wild, Katharina – Metzler Regine: Hoppe hoppe Reiter;
Márkus Éva Márkus Éva Horak, Grete és Karl: Kinderlieder, Reime und Spiele der Ungarndeutschen;
Josef Michaelis: Zauberhut; a Teufelsgipfel című népmesei kötet; a Der schlaue Bergmannsknappe (baranyai bányászmesék) című mesegyűjtemény és Koch Valéria gyermeklírájának anyagából.
1. kép: A Kinderlieder, Reime und Spiele der Ungarndeutschen című kötet címlapja
2. kép: A Teufelsgipfel című kötet címlapja
3. kép: Az Ene bene Tintenfass, geh’ zur Schul’ und lerne was! című kötet címlapja
Vadalma, vadalma, magva de keserű!
A magyarországi németek népköltése
Magyar nyelven a népköltészeti alkotásokat a Vadalma, vadalma, magva de keserű! A magyarországi németek népköltése című kötetből ismerhetjük meg, Manherz Károly válogatásában, Kalász Márton fordításában. Gyermekirodalmi szempontból a Kiolvasók, gyermekmondókák című alfejezet az érdekes. A kötet utószavában Manherz Károly tollából olvashatunk többek között a népköltészeti alkotások eredetéről és a fontosabb gyűjtésekről. Schwarz Frigyes A soproni német gyermekdal (1913) című dolgozatában a szövegeket tartalmuk és céljuk alapján csoportosította: 1. Altatódalok, 2. Dajkarímek, 3. Fegyelmező rímek, 4.
Gúnydalok, 5. Különféle dalok, 6. Érintkezés a természettel, 7. Hangutánzás, 8. Kis történetek, 9. Láncrímek, 10. Különböző alkalmakkor énekelt dalok, rímek, 11. Gyermekimádságok, 12. Beszéd- és nyelvtréfák, 13. Iskolásrímek, 14. Kiszámolóversek, 15. Játékok alkalmával énekelt dalok (Manherz, 1995.
242. o.). Igen sok népdal, mondóka, versike ausztriai közvetítéssel került ide, az Ausztriában katonáskodó fiatalemberek, a városokban szolgáló leányok gyakran tekinthetők közvetítőnek. Jellegét e népköltésnek a 18. század vége, 19. század eleje határozza meg. A népdalokra hatott a monarchia, a röplapok népdalkincse.
Tehát igen sok az újabb keletű népköltészeti alkotás. A nyelvjárásban énekelt, mondott szövegek igen sokszor a helyi közösség alkotásai, nem vezethetők vissza sem ausztriai, sem németországi hatásokra. Ilyenek a gyermekmondókák, kiszámolók is (Manherz, 1995. 252. o.).
A következőkben néhány kiolvasót, gyermekmondókát idézünk a kötetből – először a nyelvjárási eredeti szöveget, mellette, illetve utána pedig a magyar fordítást:
Márkus Éva Márkus Éva Mäusche, Mäusche, Maus, Egér, egér, rágja,
wu ist die Maus? Hun a farkincája?
Im Halderhaus. Pásztor házába.
Wu is es Halderhaus? Hun a pásztor háza?
Abgebrennt. Leégett.
Wu is es Feier? Hun a tűz?
Im Wasser. Vízbe.
Wu is es Wasser? Hun a víz?
De Bicka hat’s gesoff. Bika megitta.
Wu is de Bicka? Hun a bika?
Im Wald. Erdőbe.
Wu is de Wald? Hun az erdő?
‚s Beilche hat ne abgehackt. Kisfejsze levágta.
Mäusche, Mäusche, Maus. Egér, egér rágta.
(Manherz, 1995. 18–19. o.) (Fordította Kalász Márton)
Ringe, Ringe Rose, Kör, kör rózsája,
Zucker in die Dose. cukor a tálba,
Schmalz in de Kaschte, zsír a véndőbe,
iwemorje fashte, semmi a bendőbe,
iwermorje Lämmche schlachte, levágjuk a báránykát, Lämmche holt de Bär, elviszi a medve, unser Kreis ist leer. állj ki a körből te.
(Manherz, 1995. 20–21. o.) (Fordította Kalász Márton)
Ens, zwaa, drei, Egy, kettő, három,
hicke, hacke, hei, innen héthatáron,
hicke, hacke Hawerstroh, héthatáron árpaszalma, unser Miller ist jetzt froh. a molnárnak jó a dolga.
Weil er hat sei Weib verlor, Nincsen felesége, gischter Nacht ist es verfror. megfagyott éjfélre.
Gretche, wann’r dich so gsit, Meglát téged, Margitka, Fangt’r dich und du muscht mit! zsákban visz a malomba.
(Manherz, 1995. 22–23. o.) (Fordította Kalász Márton) Storker, Storker, langer Baam, Gólya, gólya, hosszifa, traa mich uf deim Rucke haam, a hátadon vigy haza, kannscht mich net vertrage, ha nem bírsz el engemet, kaaf mr doch e Wage, veszek kicsi szekeret, nor aus Silver und ganz klaan, ezüst rúdja, saráglya, un e guldnes Kettel dran. hátul aranyláncocska.
Ans, zwa, drei, vier, finf, sechs, sieweni, ochti, nein,
zehni, elfi, zwelfi, dreizehn.
In den dreizehn ist ein Garten, in dem Garten ist ein Baum, auf dem Baum ist ein Nest, in dem Nest ist ein Ei, in dem Ei ist ein Dotter,
in dem Dotter ist ein kleines, junges Vögelein.
wer backt Bräzl, sütjük perecnek,
wer backt Kuche, sütjük lepénynek,
der muss suche. te majd keresd meg.
Ich owr du, Én vagy te,
’n Müller sei rindsrote Kuh, molnár piros tehene,
das bist du. ez vagy te.
(Manherz, 1995. 28–29. o.) (Fordította Kalász Márton) Hita Schimmüi, hota Praun, Tüled pejkó, hozzád deres!
moaring foamma Hoowa paun. Veti zabot a szekeres.
Hoowa paua käimma näid, Nem vet zabot a szekeres, wäüi ta Schimmü zaad mä näid. nem ád érte pénzt a veres.
(Manherz, 1995. 30–31. o.) (Fordította Kalász Márton)
Suna, Suna-Schain, Süss ki, nap,
faara mar iwar tar Rain, lovacska, trapp-trapp-trapp.
Faara mar iwars Klokahaus, Vágtatunk a tornyon át, Schaua trai Popa raus, látunk három szép bubát
Oini schpint Saida, egyik fon selymet,
oini schpint Waida, másik fon selypet,
oini schpint a roodar Rokh, harmadik piros rokolyát,
far ta lüvi Härkot. abba járatja Istenfiát.
(Manherz, 1995. 32–33. o.) (Fordította Kalász Márton)
Márkus Éva Márkus Éva
4. kép: A Vadalma, vadalma, magva de keserű! című kötet címlapja
Hoppe hoppe Reiter
A Hoppe hoppe Reiter című kötetben rímeket, dalokat, gyermekjátékokat találunk.
Népköltészeti alkotásként évszázadok tapasztalati kincsét rejtik magukban. A szóbe-liség jellemző rájuk, szájról-szájra terjedtek, a lejegyzésük nem egyszerű feladat, ugyanis a nyelvjárásnak nincsen általánosan elfogadott írott formája. A nyelvtanu-lásban, a környező világ (célnyelvi) megismerésében is jól használhatók a kötetben szereplő alkotások. Nyelvi szempontból három csoportra oszthatók a szövegek:
1. Nyelvjárási szövegek (az óhazából hozták magukkal vagy itt keletkeztek), 2.
Köznyelvi szövegek (a 20. század első felében terjedtek el a tankönyvek, kalendári-umok közvetítésével), 3. Kevert nyelvi szövegek (nyelvjárás és köznyelv is előfordul bennük). Tartalom szerint találunk a kötetben bölcsődalokat, hintáztatókat, lova-goltatókat, nevelő célzatú mondókákat, mondókákat a természetről, csúfolódókat, nyelvtörőket, kiszámolókat, körjátékokat és egyéb játékokat.
Josef Michaelis
Josef Michaelis a legnépszerűbb magyarországi német gyermekirodalmi szerző.
A villányi tanár verseket és meséket is ír. Köteteit gyermekrajzok illusztrálják.
A kortárs szerző gyermekversei közül is élvezhetnek az érdeklődők néhányat a Zauberhut/Varázscilinder című kötetből, magyar fordításban.
A következőkben Josef Michaelis néhány versét közöljük magyar fordításban:
Rímfaragás1
Az esztergályos esztergál, a kötő fonalat oldoz.
a földműves meg kaszál, A kőfaragó követ farag, a kertész kertet öntöz, a kőműves falat rak, a vadász vadat üldöz. a költő ír és versel, Orvosban a megmentő, a csikós ménest terel.
lakatosnál reszelő, Az énekes csak énekel – a festő képet pingál, Felzúg most a harang, a molnár lisztet szitál. felfigyel rá mind, A tanár lurkókat tanít, hazafelé indulnak, a juhász birkát kopaszít, otthon esznek, isznak a suszter lyukat foltoz, s kipihenik magukat.
Szerelmi történet2
Volt egy tű s egy luftballon, vígasság volt éjfélig, szerelmük nem unalom. jó hangulat egész végig.
Házasságra léptek volna, Majd elköszönt az ifjú pár, s készültek már a templomba. kéz a kézben indult már.
Vőlegény lett tű úrfiból, Szerelmes csók, átöltözés, menyasszony meg a lufiból. ágyba bújás – az idő kevés.
Egybeillő társak voltak, Ügyefogyott a vőlegény, bár néhányan csodálkoztak. karcolást ejt a nején.
Sok barát jött a lagziba, „Vigyázz! Jaj! Hisz nagy a tét!”
Cérna úr és Gyűszűné is, De Tűné pukkant s itt a vég.
1 Fordította: Weisz Endre, Belvárosi Iskola, Pécs; http://nemzetisegek.hu/repertorium/2003/01/
bar16.pdf
2 Fordította: Kincses Petra, Villány; http://nemzetisegek.hu/repertorium/2003/01/bar16.pdf
Márkus Éva Márkus Éva
6. kép: A Zauberhut című kötet címlapja
Reigöd vum Weidepam
Angela Korb nyelvjárási mesegyűjteményében a Baranya megyei Kán községből származó, majd Hetvehelyre költöző nagymamája, Mathilde Geiszkopf meséit (főképpen Grimm-mesék, egy Andersen-mese) rögzítette hangszalagra és rendezte kötetbe. A könyvhöz DVD-melléklet is tartozik, ezen hallhatjuk az eredeti hangfelvételeket. Kán község az 1970-es években elnéptelenedett. A mesékből kiderül, hogy a ‚nép’ nem egyszerűen átveszi és továbbadja a mesét, hanem formálja is azt, példa erre a Trabant gépkocsival menekülő mesehős. A kötet előszavában Erb Mária sürgeti, hogy ezek a mesék váljanak az iskolai oktatás részévé, fontos, hogy a nyelvjárás megjelenjen a nemzetiségi nevelésben-oktatásban.
Érdekes a nyelvjárási szöveg egybevetése az eredeti meseváltozattal. Különös eltéréseket fedezhetünk fel, például hogy Piroska az eredeti Grimm-mesében bort és kalácsot visz a nagymamának, a nyelvjárási változatban kenyeret és tejet. Megfigyelhető emellett a nyelvjárási szöveg leegyszerűsödése, lerövidü-lése, például a nyelvjárási változatban egyszerű kijelentő mondatból tudjuk meg Piroska nevét, az eredeti Grimm-mesében viszont magyarázatot is kapunk a névadásra.
A ’Piroschka’ című nyelvjárási mese és a Pirosbúbocska című eredeti Grimm-változat kezdő sorainak összehasonlítása:
Piroschka Pirosbúbocska
’S war emal ’n Jägr un’ sai Frau, ti hun e Kind k’hat, e Mädele. Piroschka hat se k’haße. Ti is ihre Kroßmottr kange Esse pringe, wel ihre Kroß-mottr had im Wald k’wohnd. Wie se kange is, had ihre Mottr in ihre Kerbje sche frisch Prod naigeton, un’ re e Klas voll zu tringe, Milich, nacht hat sö se k’schickt.
(Korb, 2011. 12. o.)
Volt egyszer egy édes kis vászon-cseléd, mindenki megszerette, aki csak reá tekintett, legjobban pedig a nagyanyja szerette; az alig is tudta, mit ajándékozzon a gyermeknek.
Egyszer adott neki egy sapkát piros bársonyból, és mert olyan szépen állt a feje búbján, és egyebet sem akart hordani, mindenki csak Pirosbúbocskának nevezte. Egy nap így szólt hozzá édesanyja: „Nesze, Pirosbúbocska, itt egy darab kalács és egy üveg bor, vidd el a nagyanyádnak;
beteg és gyönge szegényke, hátha jobban lesz tőle.
(Fordította Márton László)
7. kép: A Reigöd vum Weidepam című kötet címlapja
Márkus Éva Márkus Éva
Összegzés
A német nemzetiség a magyar nemzet része, törvényben rögzített joga német anyanyelvének és kultúrájának ápolása, joguk van az anyanyelvi óvodai, iskolai oktatáshoz, neveléshez. A tanulmány röviden bemutatja a magyarországi német gyermekirodalom fontosabb gyűjteményes köteteit és szerzőit, ahol léteznek magyar fordítások, ott példákat is hoz a művekből. Az alkotások német nyelven íródtak, mégis – kisebbségi irodalom lévén – több szállal kötődnek a magyar kultúrához, a magyar valósághoz is, hiszen a németek több száz éve élnek hazánkban, együtt a magyarsággal és a többi nemzetiséggel; jelentős tudósok, írók, költők, művészek, építészek kerültek ki soraikból, tevékenyen részt vesznek a nemzet építésében, értékei gyarapításában.
Felhasznált irodalom
Herger Ede (1984, szerk.): Der Teufelsgipfel. Ungarndeutsche Volksmärchen für Kinder.
Gesammelt in Palkonya/Palkan Komitat Baranya/Branau. Budapest.
Horak, Grete és Horak, Karl (1988): Kinderlieder, Reime und Spiele der Ungarndeut-schen. Tankönyvkiadó, Budapest.
Koch, Valéria (1980, szerk.): Igele-Bigele. Tankönyvkiadó, Budapest.
Korb, Angela (2011, szerk.): Reigöd vum Weidepam. Neue Zeitung Stiftung, Budapest.
Manherz Károly (1995): Vadalma, vadalma, magva de keserű! A magyarországi németek népköltése. ELTE Germanisztikai Intézet, Budapest.
Márkus Éva (2007): Ene bene Tintenfass, geh’ zur Schul’ und lerne was! Trezor Kiadó, Budapest. http://mek.oszk.hu/08800/08816/08816.pdf
Michaelis, Josef (1994): Zauberhut. Verband der Ungarndeutschen, Budapest.
Vargha, Karl és Rónai, Béla (1973): Der schlaue Bergmannsknappe. Märchen der Bergleute aus dem Komitat Baranya (Südungarn). Demokratischer Verband der Deutschen in Ungarn, Budapest.
Wild, Katharina és Metzler, Regine (1982): Hoppe hoppe Reiter (Reime, Lieder und Spiele aus der Baranya). Tankönyvkiadó, Budapest.
Belovári Anita