A hazai bírói gyakorlat az előzetesen létrehozott védelmi eszköz által okozott sérelem elhárító cselekményként történő értékelését a jogtalan támadás közvetlenségének hiánya miatt nem tartja lehetségesnek. A következőkben az ezt megállapító eseteket fogom bemutatni. A kritikai észrevételeket követően javaslatot teszek az általam helyesnek vélt minősítésre.
1. Az indokolások kritikája
Az első e témában megjelent jogeset a BH. 1993. 537. számú döntés. A tényállás értelmében a vádlott, az éjszakai lopások megakadályozása céljából a kerítésen belül dróthuzalt helyezett el, amelybe a kapu bezárása után áramot vezetett. A sértett a besötétedés után átmászott a kerítésen, vezetékre esett és halálos áramütést szenvedett. Később az édesapja a sérült gyermek segítségére sietett, őt is áramütés érte, de életben maradt.
Jelen esetben még védői oldalról sem merült fel a jogos védelem alkalmazásának a lehetősége, így a bíró részéről nem volt szükség indoklásra, miért vetette el a Btk. 29. § rendelkezéseit. Ezen ítélet egyértelmű iránymutatást adott a jogalkalmazónak, miszerint ha egy
személy a javai érdekében kerítést áram alá helyez és fennállnak a törvényi feltételei, abban az esetben több emberen elkövetett emberölés kísérletének megállapításának van helye.
Megítélésem szerint jelen esetben a jogos védelmi helyzet fennállása megállapítható lehet, hiszen a berendezés telepítője, habár akkor helyezte üzembe a készülékét, amikor jogtalan támadás még nem volt folyamatban, azonban a védelmi berendezés hatását akkor fejtette ki, amikor a tulajdonos javait közvetlenül fenyegető támadás érte, így a jogtalan támadás, mint a jogos védelem megítélésének törvényi feltétele, valamint a közvetlenség egyértelműen bizonyított.377
Azzal, hogy a vádlott élet kioltására alkalmas eszközt működtetett, a szándéka átfogta a halál bekövetkeztének a reális lehetőségét. Ebből következően az elhárító cselekmény nem felelt meg a szükségesség feltételének, hiszen annak tartalmi ismérve, a bizonyos mérvű arányosság nem adott.
Nem vitatható, hogy a több emberen elkövetett minősített eset kísérletének feltételei is fennállnak, mivel egy személy meghalt, további megsérült.
Mindezekre figyelemmel a cselekmény jogi minősítése nem vonható kétségbe, viszont a bíróságnak el kellett volna ismernie a jogos védelmi helyzet fennállását és ezt mint enyhítő körülményt a büntetés kiszabás során értékelni.
A jogellenességet kizáró ok elvetésének indoklása a következő esetben már megtörtént. A vádlott 220 V-os áram alá helyezte a lakásajtajának kilincsét, a sértett általi zaklatások megelőzése érdekében (BH. 1995. 685.) A vádbeli napon a sértett a vádlott akarata ellenére be akart hatolni annak házába, hozzányúlt a kilincshez, amely megcsípte a kezét, de halálos áramütés nem érte. A bíróság elvetette a védői álláspontot, miszerint a vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, hivatkozva arra, hogy az általános fenyegetettség érzés, a jogtalan támadás bekövetkezhetőségének távoli veszélye nem alapozza meg a Btk. 29. §-ának alkalmazását folyamatban lévő jogtalan támadás, illetve azzal közvetlenül fenyegető helyzet hiányában. A vádlott büntetőjogi felelőssége emberölés kísérletének bűntettében megállapítást nyert.
A jogalkalmazó elismerte azt a tényt, hogy a sértett jogtalanul járt el, hiszen az ő magatartása a magánlakás zavartalan használatához fűződő érdeket és ebből adódóan személyiségi jogokat is sértett, amellyel szemben a szükséges mértékű védekezés joga a sértettet megillette. Az indokolásban továbbá szerepel, hogy ezen érdek védelmében a bűnelkövetés megelőzését, illetőleg annak megnehezítését szolgáló megoldások és műszaki berendezések alkalmazása –az arányosság
377 A 3. fejezet 2. pontjában részletesen kifejtem, hogy a közvetlenség ismérvét miért tartom adottnak a személyes jelenlét hiányában alkalmazott védőberendezés esetén.
követelményére tekintettel- csak abban az esetben biztosítja a jogos védelem körébe eső büntetlenséget, ha azok mások életét, testi épségét vagy egészségét nem veszélyeztetik.
A bírói indokolást több szempontból is problémásnak tartom. Egyfelől, ellentmondó érvelés, hogy a jogos védelmi helyzet megállapítását a támadás, illetve a támadás közvetlen veszélyének a hiánya miatt veti el, ennek ellenére az indokolásban - ahogy arra már utaltam- kifejtésre került, hogy a bűnözés megelőzése érdekében, amennyiben a berendezés életet, testi épséget, egészséget nem veszélyeztet, lehetőség van a jogos védelem körébe eső büntetlenség megállapítására. Tehát amennyiben az eszköz megfelel ezen jogalkalmazó által felállított kritériumnak a közvetlenség objektív fennállása hiányában is a Btk. 29. § körébe esik a cselekmény. Ezzel a jogalkalmazó saját indoklásának mond ellent és egyben érzékelteti azt a dilemmát, amely a restriktív jogértelmezésen alapuló joggyakorlat és a védekezés, mint individuumot megillető jog között feszül.
Jelen esetben sem tartom helyesnek a jogos védelmi helyzet elvetését a közvetlenség hiányára hivatkozva, hiszen –ahogy azt már a fenti jogeset során is kifejtettem - a védelmi készülék hatékonnyá válását maga a jogtalan támadás váltja ki. Ennek ellenére a berendezés telepítőjének az emberölésre irányuló eshetőleges szándéka megállapítható, hiszen a halál bekövetkezése tekintetében közömbös volt, így –habár jogos védelmi helyzetben cselekedett, hiszen jogtalan támadás érte-, az elhárító cselekmény tekintetében a szándéka a halált is átfogta. Jelen esetben a sértő eredmény elmaradása lényegében a véletlennek köszönhető, így az ítélet jogi minősítése helytálló, viszont a jogos védelmi helyzet fennállása a büntetéskiszabás során enyhítő körülményként értékelendő.
A következő ítéletben a jogos védelmi helyzet szintén elvetésre került, de előremutatás mutatkozik a tekintetben, hogy a vádlottat ért vagyon elleni támadás enyhítő körülményként került megítélésre. A tényállás lényege a következő (BH 2000.97.): A sértett lopási célzattal bement a vádlott területére, miközben unokatestvére kint tartózkodott, nem vette észre a 230 V-os áram alá helyezett vezetéket, lábai beleakadtak és nyomban áramütést szenvedett, aminek következtében meghalt. A bíróság – iránymutatásként hivatkozva a BH 1993.537. számú eseti döntésre- több emberen elkövetett emberölés kísérletét állapította meg.
A jogos védelem elvetésének indokát döntően az szolgálta, hogy jogtalan támadás nem volt folyamatban és annak közvetlen veszélye sem fenyegetett. A bíróság szerint a terhelt felmentésére jelen esetben azért sem kerülhet sor, mivel olyan rendszert alkalmazott, amely alkalmas volt arra, hogy ne csak jogtalan támadókat sértsen, valamint nem volt képes a berendezés az elhárítás szükségességének vizsgálatára sem.
Az önműködő berendezések természetéből következik, hogy nemcsak azon személyeket sértheti, akik jogtalan támadással élnek. Ezt a kockázatot a készülék telepítőjének kell viselnie, amelyet csökkenthet oly módon, hogy figyelmeztető jelzéssel előzetesen tájékoztatja a kívülálló személyeket a berendezés működésének a tényéről. Megítélésem szerint a készülék telepítője jelen esetben is jogos védelmi helyzetben volt, akkor, amikor jogtalan támadás érte. A készülék által kifejtett elhárító magatartás azonban nem felelt meg a szükségesség, így az arányosság követelményének, tehát a jogos védelem túllépéséről beszélhetünk.
Habár a büntetéskiszabás során enyhítő körülményként lett értékelve, hogy a vádlottat vagyon elleni támadások érték, így a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által kiszabott 10 év fegyházbüntetést és 10 év közügyektől eltiltást 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre enyhítette és ugyanennyire csökkentette a mellékbüntetést is, azonban ezen enyhítő rendelkezéseket nem a fennállt jogos védelmi helyzetre tekintettel tette.
2. Bírói érvelés összegzése
E bemutatott három jogesetben megfogalmazásra került, hogy hazai jogalkalmazó gyakorlatunk a közvetlenség objektív fennállásának hiánya miatt nem ismeri el a jogos védelmi helyzet fennállását, akkor ha a védekező személy előzetesen felállított berendezést telepít. Ahogy arra igyekeztem rávilágítani, a cselekmények jogi minősítése nem képezheti vita tárgyát, hiszen a készülék telepítője mindhárom esetben olyan elhárítási módot választott, amely nem felel meg az arányosság követelményének.
Ennek ellenére az indokolás, hogy mi miatt került elvetésre a 29. § alkalmazásának lehetősége, több szempontból vitatható. Mindegyik esetben a jogtalan támadás indukálta a védőberendezés hatásának kiváltását, így véleményem szerint a közvetlenség feltételei adottak voltak. Ezen ítéletek érveléséből egyértelműen következik, hogy amennyiben az önműködő berendezés telepítője olyan eszközt választ, amely élet kioltására nem lehet alkalmas és a sérülés mely bekövetkezik a vagyon elleni támadással szemben arányos, a büntetőjogi felelősség a közvetlenség objektív fennállásának hiánya miatt megállapítást nyerne. Ez az egyént megillető szembeszállási jog jogalkalmazó általi önkényes korlátozásához vezet, hiszen ennek gyakorlása attól válik függővé, hogy a sértett személy a támadáskor jelen van-e vagy sem.
Mindezt érzékelve, a jogalkotó a törvénybe iktatott megelőző jogos védelem intézményével kívánt a restriktív ítélkezési gyakorlaton változtatást eszközölni. A következőkben a hatályos szabályozás ellentmondásaira világítok rá és egyben igyekszem bizonyítani, hogy a probléma jogalkalmazó általi megoldása nem tartható.