A 2009. évi LXXX. törvénnyel, 2009. augusztus 1. -jei hatállyal módosításra került a Büntető Törvénykönyv. Az egyik változást az jelentette, hogy kodifikálásra került a megelőző jogos védelem intézménye.378
1. Védelem megelőzése? A törvényi rendelkezés fogalmi ellentmondásai
Az indokolás értelmében ezen rendelkezés a jövőben a védekező vagy más személy javai elleni jogtalan támadás megelőzésére irányul. Amennyiben egy személy annak érdekében, hogy az őt ért támadást bármilyen módon megelőzze, élet kioltására nem alkalmas eszközt telepít, a rendelkezés hatályba lépése előtt sem volt büntetendő. Mindaddig, amíg ezen eszköz tényleges jogtárgysérelmet vagy -veszélyeztetést nem okoz, büntetőjogi relevanciával nem bír, csupán megelőző, preventív funkciót tölt be, bízva abban, hogy az esetleges támadót a cselekménye véghezvitelétől az önműködő eszköz meglétének a tudata elrettenti.
A törvény megfogalmazásában további kitétel, hogy az eszköz csak a jogtalan támadónak okozhat sérelmet. Mindezek alapján azon fogalmi zűrzavarral kell szembenézni, hogy a jogalkotó egyik oldalon a védelmi eszközt a jövőbeli támadások megelőzése érdekében tartja szükségesnek –ez eddig sem volt büntetendő -, más megfogalmazott feltétel alapján a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha jogtalan támadónak okoz sérelmet. E jelzőből következik, hogy jogtalan támadásnak már fent kell állnia, ellenkező esetben ilyen személyről nem is beszélhetünk. Így tehát a jogalkotó fogalomhasználatából adódóan azon anomáliával kell szembe nézni, hogy a megelőzés érdekében alkalmazott eszköz által okozott sérelem, a többi törvényi kitétel megléte mellett, akkor lesz jogigazoló hatású, ha az a jogtalan támadásra reagál. Következésképpen a védőberendezés telepítőjének büntetőjogi felelőssége akkor nem nyer megállapítást, ha az eszköz által okozott sérelem a jogtalan támadó személy magatartásának következménye, így tehát a támadásnak jelen esetben is közvetlennek kell lenni.
Mindezek alapján felmerülhet a kérdés, hogy e rendelkezés kodifikálása megfelelő eszköze-e a restriktív jogalkalmazói gyakorlatból eredő probléma megoldására, hiszen a jogtalan támadás megléte, csakúgy, mint a jogos védelemre vonatkozó általános szabályok szerint jelen esetben is
378 Btk. 29/A: Nem büntethető, aki a saját, illetőleg mások személye, javai elleni jogtalan támadás
megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá, ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.
feltétele a büntetőjogi felelősség kizárásának, annak ellenére, hogy a „megelőző” jelző tévesen azt sugallja, hogy a szembeszállási jog gyakorlására közvetlen támadás hiányában is sor kerülhet.
Ezen érvelés alapján már önmagában megkérdőjelezhető lehetne a szabályozás szükségessége. A következőkben a büntetőjogi felelősség kizárásának egyéb törvényi feltételeit vonom elemzés alá, mellyel e rendelkezésből eredő dogmatikai problémákra kívánok rávilágítani.
2. A védendő érdekek köre
A 29/A § értelmében megelőző védőberendezés mind személy elleni, mind pedig vagyon elleni támadás esetén alkalmazható, amennyiben megfelel a cselekmény a többi törvényi feltételnek, így többek között annak, hogy az elhárító eszköz nem lehet élet kioltására alkalmas. E körben először felmerülő probléma, hogy élet, testi épség elleni támadás elhárítható-e személyes jelenlét hiányában alkalmazott védőberendezés útján. Ezen személy ellen irányuló támadások abban az esetben is, ha még nem fennállóak, mindössze közvetlenül fenyegetőek, feltételezik az adott személy jelenlétét.
Kiindulva abból, hogy a védőberendezés személyes jelenlét hiányában kerül alkalmazásra, élet, testi épség elleni támadás közvetlenségének megléte nem nyerhet megállapítást, hiszen, még akkor is, ha a szándék ténylegesen emberölésre irányul, a fenyegetettség csupán közvetett. A jogtalan támadás ugyan fennállhat, mely magánlaksértés vagy adott esetben rongálás tényállásában kimerülhet, így kizárólag e támadásokkal válhat indokolhatóvá a védőberendezés által okozott sérelem jogos védelem körében történő megítélése.
Példával megvilágítva: egy személy elhatározza, hogy korábbi haragosán bosszút áll és megöli, vasvillával felszerelkezve, átmászik a kerítésen, bemegy a ház nyitott ajtaján, azonban haragosát nem találja otthon, így végül felhagyva eredeti tervével hazamegy. Jelen esetben az elkövető büntetőjogi felelőssége a magánlaksértés bűntettében (Btk. 176. § (2) bekezdés) megállapítást nyerne, azonban emberölés kísérlete, tekintve, hogy annak megállapításához az eredményre irányuló szándékon túlmenően szükséges az is, hogy a jogi tárgy veszélyeztetettsége fennálljon, ez utóbbi hiányában elvetendő. A helyzet megítélése nem alakul másképp akkor sem, ha a támadó azért hagy fel eredeti tervével, mert őt a lakásba való bejutáskor, az ajtó feszegetésének hatására, egy működésben lévő védelmi eszköz által 8 napon túl gyógyuló testi sérülés érte. Ez esetben a védőberendezés által okozott tényállásszerű eredmény jogellenességének kizárása jogos védelem címén igazolható, de egy élet kioltására alkalmas eszköz által okozott halállal nem lehet indokolható a javak elleni támadás elhárítása, hiszen annak ellenére, hogy a jogtalan támadó szándéka emberölésre irányult, a jogi tárgy még távolról sem volt veszélyben.
Mindezek alapján megítélésem szerint élet, testi épség elleni támadásról nem beszélhetünk abban az esetben, ha személyes jelenlét hiányában kerül sor védőberendezés alkalmazására, hiszen e jogi tárgyak éppen a személy jelenlétének hiánya miatt nincsenek közvetlen veszélyben.
Emellett a problémakör jogalkotó általi megoldását azért sem tartom megfelelőnek, mivel megítélésem szerint törvényi szinten nem lehet egzakt módon meghatározni, hogy milyen jogi tárgyak védelme érdekében lehet a védőberendezés alkalmazása jogigazoló hatású. Egyértelmű, hogy javak védelme érdekében igen, az előbb kifejtettek alapján élet, testi épség elleni támadások esetén a sértett személyes jelenlétének hiányában nem tartom lehetségesnek. Dilemmát e körben egyéb személy elleni támadások megítélése okozhat. Így, a példában szereplő, a gyakorlatban is előforduló eset, hogy a jogtalan támadás, melyre a védőberendezés reagál, a magánlaksértés tényállásában merül ki, mely a Btk. XII. fejezetében a személy elleni bűncselekmények körében a szabadság és emberi méltóságot sértő deliktumok között található. Csakúgy, ahogy e cím alatt szabályozott zaklatás tényállása is, ahogy azt egyik hazai jogesetünk is példázza. Problémát e körben az okoz, hogy amennyiben a jogalkotó csak javak védelme érdekében tenné lehetővé a szembeszállási jog védelmi eszköz útján történő gyakorlását, azt eredményezné, hogy azon személy elleni bűncselekmények elhárítása, melyek jogi tárgya, annak jellege alapján tényleges sérelmet szenved vagy közvetlen veszélyben van, védőberendezés útján nem lenne megengedett.
Következésképpen személy elleni, kizárólag élet, testi épség ellen történő támadás esetén a sértett személyes jelenlétének hiánya miatt nem tartom lehetségesnek a védőberendezés általi elhárítást, abban az esetben viszont, ha csak javak elleni támadások esetén tenné lehetővé a jogalkotó a védelmi eszköz alkalmazását, az előbb említett személy elleni deliktumok ezen kívül rekednének. Mindez a szembeszállási jog jogtárgy specifikus korlátozásához vezetne és ezáltal azon abszurd helyzet állna elő, hogy a büntethetőség a jogtalan támadó által sértett, illetve veszélyeztetett érdek jellegétől válna függővé. Megítélésem szerint e problémákból kifolyólag a védendő érdekek körét a jogalkotó egzaktan nem tudja meghatározni, így minden esetben a jogalkalmazó feladata kell, hogy legyen annak vizsgálata, hogy megvalósult-e valamely jog által védett érdek sérelme vagy közvetlen veszélye.
3. A „tőle elvárhatóság” problematikája
További feltétele a megelőző védőberendezés jogos védelem körében történő megítélésének, hogy az eszköz telepítőjének, minden, az adott helyzetben tőle elvárhatót meg kell tennie a sérelem elkerülése érdekében. Ezzel a kitétellel a jogalkotó olyan követelményt fogalmaz meg a védekezővel szemben, amely ellentmond a megelőző jogos védelem jogellenességet kizáró okok körében történő
elismerésének. Az indokolás tartalmazza, hogy a „tőle elvárhatóság” fogalma nem idegen a büntetőjogban, hivatkozva a segítségnyújtás elmulasztása tényállására. Megítélésem szerint ezen jogalkotó általi párhuzam félreértelmezésen alapul, hiszen az említett tényállás esetén az elvárhatóság a diszpozíció tartalmi eleme, mely elmulasztása ahhoz szükséges, hogy a cselekmény tényállásszerű legyen. Emellett e törvényi kitétel teljesen ellentmond a megelőző jogos védelem jogellenességet kizáró okok körében történő megítélésének, hiszen ezen megengedő norma is, csakúgy mint a többi jogellenességet kizáró ok, az érték –és érdekmérlegelésen alapul. Vagyis a jogi tárgy megsértése esetén van olyan más érdek, amely indokolja a beavatkozó cselekményt, de ez csak akkor lesz jogigazoló hatású, ha arányban áll az érdek védelme és a jogi tárgy megsértése.379
Mindez a gyakorlatban azt eredményezi, hogy amennyiben a védekező az elvárhatóság követelményének nem felel meg, ámbár fennállnak mindazon feltételek, amelyek egy tényállásszerű cselekmény jogellenességét kizárhatják, így például a védőberendezés egy vagyon elleni jogtalan támadást könnyű testi sértés okozásával hárít el, meg kell állapítani a berendezés útján védekezési jogával élő személy büntetőjogi felelősségét, holott a cselekménye jogigazoló hatású volt. Ezáltal a jogalkotó attól teszi függővé egy jogellenességet kizáró ok megállapíthatóságát, hogy a védekező személy megtette-e a tőle elvárhatót a sérelem elkerülése érdekében, holott a jogos védelem, mint megengedő norma a törvényben meghatározott keretek között egy jogtárgy sértő cselekményt
„legalizál”. Így előállhat az az abszurd helyzet, hogy az elkövető cselekménye a jogigazoló mivolta folytán nem veszélyes a társadalomra (nem jogellenes), mégis sor kerül a büntetőjogi felelősség megállapítására.
4. A szubjektív oldal
A hatályos szabályozás további problémáját az adja, hogy az indokolás értelmében amennyiben a védekező személy nem a támadónak okoz sérelmet, a passzív alany vonatkozásában a megvalósult tényállás gondatlan alakzatát kell megállapítani. Mindez azonban nem helytálló. Jelen esetben a védelmi berendezés felállítása a későbbiekben megvalósuló tényállás elkövetési magatartásaként értelmezendő, lévén, hogy mind az emberölés, mind a testi sértés nyitott törvényi tényállás. A védekezőnek a szándéka átfogta a sérelem bekövetkeztének lehetőségét, hiszen tudta, hogy milyen eredmény okozására alkalmas. Abban az esetben, ha ártatlan személyeknek okozott sérülést, illetve
379Nagy 2001, 8.
ha a védekezés mértékét túllépte az eshetőleges szándék az eredmény vonatkozásában megállapítást nyerhet, mivel közömbös volt ennek bekövetkezte tekintetében. Az a tény, hogy táblákat, illetve egyéb figyelmeztető jelzéseket elhelyezett, a szándék megítélésén nem változtat. A tudatos gondatlanság és az eventuális szándék elhatárolása a reális alap megléte függvényében történik.
Abban való bizakodás, hogy az ártatlan személy, meglátva a figyelmeztetéseket, nem váltja ki az eszköz hatását, a későbbi sértett magatartásában való alaptalan bizakodás. Megítélésem szerint a sértetti közrehatás a büntetéskiszabás során az elkövető javára értékelendő körülmény, de nem befolyásolja az objektív tényállási elemeket átfogó szándékosság meglétét.
5. Álláspontom összegzése
Ezen kritikai észrevételek bemutatásával látom igazolhatónak egyrészt a tárgykör törvény általi szabályozásának helytelenségét, hiszen a jogalkotó egzaktan semmilyen esetben sem tudja meghatározni a védendő érdekek körét, másrészt, hogy a megelőző jogos védelem összes törvényi kitétele problémás: az egyes feltételek mind megfogalmazásukban, mind pedig értelmükben egymásnak ellentmondóak, olyan többletfeltételt állít a jogalkalmazó a védekezővel szemben, mely alapjaiban ellentmond a cselekmény jogellenességet kizáró okok körében történő megítélésének. A szabályozás további káros hatását abban látom, hogy a jogalkotó a korábbi ítélkezési gyakorlatra válaszként hozta létre a törvényi rendelkezést, mely arról tanúskodik, hogy az e tárgyban született bírósági határozatokban foglaltakkal egyetért, e problémakör eddigi jogalkotói hiányosságát ezen rendelkezéssel kívánja pótolni. Mindez a jogalkalmazó felé azt sugallja, hogy védelmi eszközt csak a törvényben kodifikált esetekben lehet alkalmazni, amennyiben ezen abszurd, dogmatikailag téves feltételek nem állnak fent, a korábbi ítélkezési gyakorlat követendő.