1. A szükségesség törvényi kitétele
391 Belovics 2009, 207.
392 Újvári 2009, 172.
393 Békés 2006, 150.
394 Lauth 2004, 81.
A 29. § (1) bekezdése alapján a tényállásszerű cselekmény jogellenességének kizárásra akkor kerülhet sor, ha az elhárító cselekmény megfelel a szükségesség törvényi követelményének. Védőberendezés útján jogos védelem abban az esetben gyakorolható, ha ezen kitétel is megvalósul. Mindehhez először tisztázni szükséges, hogy pontosan mely tartalmi kritériumok értendőek e fogalom alatt.
Hazánkban mindezidáig nem körvonalazódott egységes kép a tekintetben, hogy a szükségesség törvényi kitétele milyen fogalmi ismérveket takar. A jogalkalmazói gyakorlat az elhárító cselekménnyel szemben az arányosság meglétét helyezi. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve rögzíti, hogy az elhárító magatartás nem idézhet elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amit a támadás okozott volna. Ellentmondásos az ítélkezési gyakorlat a szükségesség és arányosság egymáshoz való viszonya tekintetében, mivel egyes esetekben e két fogalmat ekvivalensen kezeli,395más döntvényekből az a következtetés vonható le, hogy a szükségesség- arányosság két különálló kategória.396 Előbbi ismérv azt foglalja magába, hogy egyáltalán létrejött-e jogos védelmi helyzet és erre adott pozitív válasz esetén vizsgálandó a proporcionalitás megléte.
A hazai jogirodalom sem egységes a szükségesség tartalmát illetően. Ennek ellenére a szerzők jelentős része a bizonyos mérvű arányosság követelményét a szükségességen belül értelmezi.397 Eltérés a tekintetben mutatkozik, hogy egyéb fogalmi elemeket is e törvényi kitételhez sorolnak.
Földvári szerint a szükségesség törvényi feltétele magában foglalja, hogy a támadás ne legyen másképpen elhárítható, csak diszpozíciószerű cselekménnyel, valamint az arányosság követelményét.398 Belovics szerint az arányosság a szükségességen kívüli elem, mivel a szükségesség a támadásra vonatkozik, míg az előbbi a védekező cselekményének határait jelöli ki, ezért a határozott normaalkotás jogállami követelményének az felelne meg, ha e kritérium is törvényi megfogalmazást nyerne. 399
A szükségesség fogalmi ismérvének meghatározásakor irányadónak a szegedi tankönyvben írtakat tekintem. Eszerint ezen törvényi kitétel magában foglalja a legenyhébb elhárítási mód választásának a követelményét, amennyiben nyilvánvaló, hogy többféle, egyaránt teljes biztonságot nyújtó elhárítási mód áll rendelkezésre. Másrészt tartalmazza a bizonyos mérvű arányosság betartásának kötelezettségét.400 Előbbi követelmény is levezethető a jogalkalmazói gyakorlat számára irányadó Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvéből, mely rögzíti, hogy a szükségesség megítélésénél a konkrét veszélyhelyzet felmérése, az egymással szemben álló személyek adottságai, fizikai erőfölénye és az ebből fakadó támadási és védekezési lehetőségek alapján kell a helyzetet megítélni. A jogos védelem alapgondolatának ellentmondana és joggal való visszaéléshez vezethetne,
ha a szükségesség fogalma kizárólag a bizonyos mérvű arányosság követelményében kimerülne.
Példaként említve előfordulhat olyan helyzet, hogy az adott személyt egy nála jóval gyengébb fizikumú gyermek401 késsel, élet ellen fenyegetőzve megtámadja, mellyel szemben az élet kioltása formálisan megfelelne az arányosság követelményének, de az adott körülményekből egyértelmű, hogy más elhárító eszköz is hatásos lenne.
A következőkben választ kell adni arra a kérdésre, hogy védőberendezés útján gyakorolt elhárító cselekmény esetén is e két tartalmi ismérv képezi-e a szükségesség fogalmát, továbbá, hogy mely követelményeknek kell a használónak eleget tenni, hogy e törvényi kitétel megvalósuljon és ezáltal cselekményének jogos védelem körében történő minősítése megállapítható legyen.
1.1. A legenyhébb elhárítási mód választásának a követelménye
A szükségesség ezen kitétele akkor megkövetelt, amennyiben többféle, egyaránt teljes biztonságot nyújtó elhárítási eszköz áll rendelkezésre. Megítélésekor látszólagos nehézséget az okozhat, hogy a védőberendezés felállításának, illetve a készülék jogtalan támadás következtében hatásossá válásának az időpontjában szükséges vizsgálni, hogy rendelkezésre állt-e többféle, egyaránt teljes biztonságot nyújtó elhárítási eszköz.
Tekintettel a védőberendezés útján gyakorolt jogos védelem sajátosságára, nevezetesen, hogy az eszköz alkalmazója a jogtalan támadáskor személyesen nincs jelen, így az elhárítás nagyságát abban az időpontban megítélni képtelen, több elhárítási mód közüli választás lehetőségével akkor élhet, amikor a berendezés installálásra kerül. Ezen időpont azonban a jogos védelem szempontjából még relevanciával nem bír, hiszen még sem jogos védelmi helyzet nem keletkezett, sem jogtalan támadás nincs folyamatban, tekintve, hogy e sajátos helyzetben a védelmi cselekmény az önműködő eszköz útján kerül kifejtésre. Így az eszköz üzembe helyezésekor, mivel ezen cselekmény a védekezésre való felkészülésnek tekintendő, így jogtalan támadás hiányában, nem képezheti vizsgálat tárgyát, hogy a szükségesség ezen tartalmi ismérve megvalósult-e.
Következésképpen abban az időpontban, amikor a jogtalan támadás már folyamatban van, illetve közvetlenül fenyegető, többféle, egyaránt teljes biztonságot nyújtó elhárítási eszköz már nem áll rendelkezésre, így a már felállított készülék tekintendő az egyetlen lehetséges elhárítási módnak.
Mindebből következik, hogy a védőberendezés útján gyakorolt szembeszállási jog esetén a szükségesség törvényi kitétel kimerül a bizonyos mérvű arányosság követelményében.
401 A hatályos szabályozás értelmében a megtámadottat nem terheli kitérési kötelezettség.
1.2. A bizonyos mérvű arányosság védőberendezés alkalmazása esetén
Védőberendezés telepítése esetén az eszköz létesítésére abban az időpontban kerül sor, amikor még nincs jogtalan támadás vagy azzal közvetlenül fenyegető helyzet, így az alkalmazónak ex-ante kell megítélnie, hogy olyan védelmi cselekményt válasszon, amely arányos egy jövőbeli, potenciálisan bekövetkezhető támadás elhárításával.
E körben először felmerülő probléma, hogy a védőberendezés útján gyakorolt szembeszállási jog során ugyanazon kitételek alkalmazhatóak-e, mint személyesen gyakorolt védekezés esetén.
Megítélésem szerint vita tárgyát nem képezheti, hogy személyes jelenlét hiányában kifejtett elhárító cselekmény esetén is az arányosság kritériuma tartalmilag megegyezik a már kidolgozott fogalommal.
Így javak elleni támadást élet kioltásával nem lehet elhárítani. Felmerülhet a kérdés, hogy mindez azt is jelenti, hogy élet kioltására alkalmas eszköz nem kerülhet telepítésre? Mi a helyzet abban az esetben, ha ilyen eszköz felszerelésre kerül, de a jogtalan támadónak olyan csekély sérülést okoz, amely arányban áll a fenyegető támadással?
A hazai ítélkezési gyakorlat402 a védekező szándéknak is meghatározó jelentőséget tulajdonít melynek következménye, hogy az objektíve arányos cselekmény túllépéssé válik, ha a szándék alapján az arányosságot meghaladó bűncselekmény kísérlete állapítható meg, valamint az arányosság szempontjából figyelmen kívül marad az olyan sérelem, amelyet a védekező szándéka nem fog át.
Megítélésem szerint védőberendezés útján gyakorolt jogos védelem esetén a védekező szándékának jelentőséget kell tulajdonítani. Ennek indoka, hogy amennyiben az arányosság vizsgálata kizárólag a tárgyi tényezőkre szorítkozna, ebből az következne, hogy az élet kioltására alkalmas eszköz által okozott sérülés esetében, amennyiben az arányban áll a javak elleni támadással, a szükségesség ismérve megvalósulna. Ilyen hatás kifejtésére is alkalmas eszköz telepítése az emberölés nyitott törvényi tényállása folytán már önmagában a 166. § (1) bekezdés előkészületének tekintendő, mindaddig amíg a kísérlet megállapításának feltételei nem állnak fent. Így amennyiben a jogtalan támadás folyamatban lenne és az okozott sérülés könnyű testi sértésben realizálódna, ahogy az az egyik bemutatott jogesetben történt, függetlenül attól, hogy pusztán az elhárító cselekmény által okozott sérelem arányban áll a támadással, a berendezés felállítója emberölés kísérlete miatt büntetőjogi felelősséggel tartozna.
2. A fejezet összegzése
402 Ezt tükrözi többek között a BH 2004.91. számú eseti döntés, amelyben a vádlott a lakásán hivatlanul megjelenő, követelődző, fenyegetőző, a lakásából felszólításra sem nem távozó, a vádlottat bántalmazó sértettet egy 20 cm pengehosszúságú késsel két alkalommal hason szúrta, melynek következtében a sértett életveszélyes állapotba került.
Az előbbiekben vizsgálat tárgyává tett szükségesség, mint az elhárító cselekménnyel szemben a 29. § (1) bekezdésében megfogalmazott törvényi feltétel nem személyesen gyakorolt jogtalan támadással szembeni védelem esetén is megvalósul. Ezen ismérv, tekintve hogy a támadás időpontjában a telepített eszköz az egyetlen rendelkezésre álló, kimerül a bizonyos mérvű arányosság fogalmában.
Ekörben - csakúgy, ahogy személyesen gyakorolt védelmi magatartás esetén- nehézséget annak megítélése okoz, hogy a tisztán javak ellen irányuló támadás esetén, milyen elhárítás arányos.
Tekintettel arra, hogy élet kioltására alkalmas eszköz telepítése kimerítené az emberölés előkészületét, így ilyen berendezés alkalmazása kizárt, akkor is ha az általa okozott sérülés arányban áll a javak elleni támadással.
Bízom abban, hogy az egyes törvényi fogalmak részletezésével sikerült bizonyítanom, a fejezet elején tett, az irodalom által is képviselt kiinduló gondolat helytállóságát, nevezetesen, hogy az előzetesen telepített védelmi eszköz útján gyakorolt jogos védelemnek sincsenek törvényben meghatározott többletfeltételei a személyesen gyakorolthoz képest.403 Mindebből kétirányú következtetés vonható le: a restriktív bírói gyakorlat szemben állt a Btk.- ban foglalt rendelkezésekkel,404 másrészt a problémakör jogalkalmazó általi megoldása szükségtelen. Egyetértve Nagy Ferenc,405 Újvári406 által megfogalmazott álláspontokkal, magam is úgy gondolom, hogy a védelmi berendezés útján gyakorolható szembeszállási jog kérdéskörét a jogalkalmazói gyakorlatra kellene bízni. E fejezetben megfogalmazott törvényi feltételek meglétének bizonyításával az volt a célom, hogy rávilágítsak arra, hogy a jogi szabályozás a problémakör megoldására adott, mindezek alapján véleményem szerint a judikatúra álláspontjának felülvizsgálatára van szükség.