422 Nagy 2008a, 173.
Témám szempontjából még egy kérdés vár megválaszolásra: büntetőjogilag milyen relevanciával bír azon tény, hogy az önműködő eszköz alkalmazója előzetesen, egy jelzés elhelyezésével, mely adott esetben lehet egy tábla is, gondoskodott arról, hogy a veszélyforrásra a jogtalan támadó figyelmét felhívja, így annak tudata átfogta a sérülés bekövetkeztének reális lehetőségét. A következőkben, támaszkodva a német irodalomban uralkodó nézet elképzeléseire,423 azt fogom bemutatni, hogy a sértetti közrehatás bűncselekménytani szempontból mely síkon és milyen mértékben lehet hatással a védőberendezés alkalmazójának büntetőjogi felelősségére, illetőleg annak megállapítása esetén a büntetés mértékére.
Védelmi cél érdekében működtetett eszköz által okozott sérelem két feltétel bekövetkeztének a függvénye: egyrészt az alkalmazó személynek üzemképes állapotba kell hozni a berendezést, mely - ahogy már korábban is kifejtettem- az elhárító cselekmény „kvázi”
előkészületének tekintendő. Önmagában ez azonban még nem vezetne sértő eredmény bekövetkezéséhez, ahhoz szükségeltetik továbbá a jogtalan támadás, amely hatására az eszköz működésbe lép. Következésképpen a bekövetkező sérelem két különböző személy által kifejtett cselekmény együttes eredménye. Kérdéses, hogy e konjunktivitás milyen hatással van az okozati összefüggés megítélésére.
A conditio sine qua non elvéből kiindulva, melynek értelmében minden előzmény oka az eredménynek, az okozati összefüggés megállapítható, hiszen a feltételek egyenértékűsége elvének formuláját alkalmazva, amennyiben a berendezés létrehozója nem installálta volna az eszközt, a sérelem nem következett volna be. Így az okozati összefüggés ténye adott. Ennek ellenére egyes esetekben ezen ontológiai ismérv önmagában nem elég az eredményért való objektív felelősség megállapításához, hanem szükséges az is, hogy az objektíve beszámítható legyen.424
A következőkben arra a kérdésre keresem a választ, hogy amennyiben a jogtalan támadó a figyelmeztető jelzés ellenére, tudatában annak hogy őt sérülés érheti, nem hagy fel a cselekményével, a sértő eredmény a védekező személynek objektíve beszámítható-e. Először az objektív beszámítás tanának a német dogmatikában kikristályosodott kritériumait, ezen elmélet okait és a felelősségre gyakorolt hatását fogom prezentálni. Elöljáróban szükségesnek tartom leszögezni, hogy még nem beszélhetünk egységes nézetről, vitatott a kritériumok száma, azok tartalma, egymáshoz való viszonya, ennek ellenére az elmélet kiindulópontja, megállapíthatóság legfőbb feltételei vonatkozásában egység mutatkozik.425
423A német és a magyar büntetőjog szoros kapcsolata évszázados hagyományokra nyúlik vissza. A dolgozatom megírásakor választásom azért esett a német területre, mert a hazai dogmatikai rendszerünkre a legnagyobb befolyást mind a mai napig a német büntetőjog-tudomány gyakorolja Nagy 2008b, 45.
424 Nagy 2008a, 116.
425 Györgyi 1997, 229.
1. Az objektív beszámítás tana
A conditio sine qua non klauzula azzal, hogy oknak az eredmény minden olyan előzményét tekintette, amely nélkül az nem jött létre, túlságosan tág, lényegében határtalan kereteket teremtett, melyből egyedül ezen elméletre hagyatkozva az is következhetett, hogy az elkövető cselekményéért annak szülei is felelősek, hiszen ha nem fogan meg, nem következik be az eredmény. Ennek ellenére ezen elmélet mindmáig jogosultsággal rendelkezik, hiszen a tényállásszerű eredmény büntetőjogi beszámításának szükséges, de nem elegendő feltétele, azonban az okozatosságot, mint ontológiai jelenséget kimeríti.426
Az okozatosság meglétének behatárolására az okkiválasztó elméletek törekedtek, melyek igyekeztek meghatározni azon okokat, amelyeket a kauzalitás megállapításakor figyelembe kell venni.
Leginkább elterjedt elmélet az adekvát kauzalitás teoriája volt, amelynek értelmében csak azon előzmény tekintendő az eredmény okának, amely tipikus (adekvát), az általános élettapasztalat szerint ahhoz az eredményhez vezet. Így mindazon eredményeket, amelyek bekövetkezte lényegében a szerencsén múlik, előreláthatóság hiányában kizár az okozatosságból. Mindennek hátterében az húzódik,427 hogy egy előre nem látható eredmény nem lehet a büntetőjogi felelősségre vonás alapja, mellyel azonban az okozatosság ontológiai ismérvébe szubjektív elemeket kever, hiszen önmagában az, hogy az eredményt előreláthatta-e vagy sem, nagymértékben függ az egyén tudatától, így továbbiakban nyitva maradt a kérdés, mely esetekben lehet az előreláthatóságot megállapítani.428
Az adekvát kauzalitás elméletének ezen tisztázatlanságát küszöböli ki a relevancia tan, mely jelentős előrelépést mutat a tekintetben, hogy az okozatosság objektív meglétén felül egyéb feltételek szükségesek az eredményért való felelősség megállapításához. Így, ezen elmélet jelentősége abban áll, hogy - ellentétben az adekvát kauzalitás tanával- az okozatosságot tisztán objektív alapon kezeli, és amennyiben ez a feltételek egyenértékűségének formuláját alkalmazva adott, vizsgálni szükséges, hogy tényállástanilag releváns-e az eredmény.
E teória nóvumát veszi figyelembe az objektív beszámítás tana, azáltal, hogy a kauzalitás meglétét szintén a conditio formulával teszi vizsgálat tárgyává, viszont az adekvát tan által az előreláthatóság problémáján keresztül nyitva hagyott kérdésre a beszámításnak az objektív tényállási oldalra vonatkoztatásával nyújt választ. Azon állítás, miszerint az okok közül azt kell figyelembe venni, amelyet az elkövető előre láthatott, nem határozza meg azon kritériumokat, amelyek alapján ezen
426 Gropp 2005, 149.
427 Az adekvát kauzalitás tana akkor jött létre, amikor azon bűncselekmények esetén, melyeknél a minősítő körülményt képező eredmény vonatkozásában is megállapították az elkövető szándékosságát. E felelősség korlátozásának szükségességét kívánták igazolni az elmélettel. In.: Nagy 2008, 115.
428 Gropp 2005, 155.
feltétel megléte vizsgálható. Az előreláthatóság megítélése teljesen szubjektív, hiszen az az egyénnek a cselekményéhez viszonyuló pszichés helyzetének a függvénye, amely a büntetőjogban a bűnösség fogalmán belül jut értékeléshez. A következőkben a német irodalomban gyakran emlegetett példa alapján kívánom érzékeltetni, hogy létezik olyan, büntetőjog szempontjából releváns eset, melynél a pszichés viszonynak már akkor jelentőséget kell tulajdonítani, amikor a bűnösség vizsgálatára még sor sem kerül.
Így abban az esetben, ha valaki vihar esetén annak a reményében viszi a másikat az erdőbe, hogy ő ott villámcsapás következtében meghal és végül ezen eredmény be is következik.429 Amennyiben a conditio sine qua non formula alapján az okozati összefüggés megállapítható, kérdéses lehet, hogy mi alapján zárható ki az eredményért való felelősség? Ebben az esetben Welzel430 a szándékosság hiánya miatt zárná ki, érvelve azzal, hogy ez esetben a személynek a tudata inkább egy remény vagy óhaj, nincs tényleges akarata. Ez azonban nem meggyőző érvelés, hiszen jelen esetben az egyenes szándék minden további nélkül megállapítást nyerne. A példa jól érzékelteti, hogy nem elegendő az elkövetési magatartás és az eredmény közti okozati összefüggés megléte az objektív oldal megvalósulásához, hiszen előfordulhat olyan eset, amikor a büntetőjogi felelősség megállapítása a véletlenen múlna, tekintve, hogy a szubjektív oldalon a szándék megállapítható.
A probléma ugyanaz a következő esetben is: A emberölési szándékkal B-re lő, aki ennek következtében sérülést szenved, majd kórházba kerül és az ott kitört tűzben meghal.431 Az emberölés kísérlete egyértelmű megállapítást nyerhet, de a sértő eredmény bekövetkeztéért dogmatikailag milyen kategória alapján zárható ki a felelősség. Jelen esetben még az előzőekhez hasonló argumentációval sem lehetne kísérletezni, hiszen az emberölésre irányuló egyenes szándék egyértelműen bizonyítható, de az merő véletlen, hogy a sértő eredmény egy később csatlakozó ok folytán következett be, így a eredmény nem tekinthető az elkövető „saját művének”, vagyis az okozati összefüggés megléte ellenére az eredményért való felelősség nem állapítható meg.
Ehhez hasonló esetekben is fellépő probléma megoldása a beszámítás vizsgálatával történhet. Minden beszámítás tan alapja annak a belátása, hogy a büntetőjog egyértelmű szankcióival nem csak az ok és hatás kapcsolatának tulajdonít jelentőséget, hanem mindenekelőtt az a kérdés is lényeges, hogy a társadalmilag káros eredmény az emberi teljesítménylehetőségek figyelembevételével az elkövetőnek sajátjaként beszámítható-e.432 Az elmélet „objektív” jelzője onnan ered, hogy a beszámítás hiánya jelen esetben objektív tényállási elemek szintjén kerül megállapításra, hiszen az eredményért való felelősséget zárja ki. Ezen elmélet elfogadásával az okozati összefüggés és az eredmény közé kerül beépítésre olyan közbenső elem, amelynek meg nem
429 Roxin 2006, 371.
430 Hans Welzel (1904-1977): Finális cselekménytani irányzat fő képviselője
431 Roxin 2006, 371.
432 Wessels/Beulke 2009, 60.
léte esetén az eredményért való felelősség kizárásra kerül, melynek következtében a cselekmény tényállásszerűség hiánya miatt nem bűncselekmény. Mindezzel dogmatikailag indokolhatóvá válik minden olyan esetben a felelősség kizárása, amikor a sértő eredmény bekövetkezte a véletlenen múlik.
A továbbiakban magyarázatra szorul, hogy jelen esetben, az objektív oldalon pontosan mit takar a beszámítás fogalma, illetve annak hiánya mely esetekben konstatálható. Amennyiben a conditio sine qua non formula alapján az okozati összefüggés megállapítható, annak a vizsgálata, hogy az eredmény a cselekvő személynek sajátjaként beszámítható-e, kétlépcsős vizsgálatot tesz szükségessé: egyrészt a cselekménynek jogilag releváns veszélyt433 kell előidéznie és e veszélynek kell a tényállásszerű eredményben realizálódnia. Roxin ezzel szemben e két fogalmi feltételen túl azt is szükségesnek tartja vizsgálni, hogy a jogilag releváns veszély a büntetőjogi norma védelmi körébe esik-e.434 Más szerzők, ezen kritériumot nem a beszámítás fogalmába építik be, hanem amennyiben a veszély a büntetőjogi norma védelmi körén kívül esik, a jogilag releváns rizikó, mint az objektív beszámítás egyik fogalmi feltétele, nem állapítható meg.435 Tekintettel arra, hogy az objektív beszámítás tanát képező kritériumok, azok száma, egymáshoz való viszonya a német dogmatikában az egyik legvitatottabb terület, így az alábbiakban azon esetkör bemutatására törekszem, amely egységesen elfogadott és témám szempontjából is relevanciával bír. Ez nem más, mint a saját felelősségre történő önveszélyeztetés, önokozás, mint az objektív beszámíthatóság hiányának esetköre.
1.2 Az önveszélyeztetés, önokozás mint objektív beszámítást kizáró ok
Az eredményért való beszámítás nem valósul meg, ha a sértettnek a jogilag releváns veszély ismeretében kifejtett magatartásának a következménye a tényállásszerű eredmény. Ennek indoka abban áll, hogy amennyiben egy személy a veszély tudatában, saját elhatározásból kifejtett cselekménye vezet az eredményhez, az a büntetőjogi norma védelmi körén kívül esik, hiszen az egyes tényállások, például testi sértés, emberölés jogi tárgya más élete, testi épsége, egészsége, az önokozás a büntetőjog szempontjából irreleváns. Mindebből következik, hogy az a személy, aki közrehatott abban, hogy a sértett kizárólag saját akaratából, a veszély ismeretében a kockázatnak magát kitegye, a bekövetkező sértő eredményért felelőséggel nem tartozik. A német büntetőjogban az öngyilkosságban közreműködés nem bűncselekmény, így ha egy súlyosabb cselekményben
433 Egyes szerzők eltérő fogalmakat használnak. Gropp: jogilag tiltott rizikó, Jescheck: jogilag tiltott veszély, Wessels/Beulke: jogilag releváns veszély
434 Roxin 2006, 373.
435 Wessels/Beulke 2009, 62.
közrehatás nem büntetendő, az enyhébb cselekményben való sem lehet az (argumentum a maiore ad minus).436
Példaként álljon itt a német irodalomban gyakran emlegetett eset: „A” „B”-nek saját használatra adott heroint, amelynek veszélyességéről mindketten tudtak. B beadta magának az anyagot, melynek következtében meghalt. Kérdés ez esetben A-nak van-e felelőssége a sértő eredmény vonatkozásában? A bíróság indoklása szerint a gondatlan emberölés megállapítást nyerhet, akkor,ha tudta, illetve számolhatott azzal, hogy a heroin függő az adagot beadja és ha az átadott anyag veszélyességéről tudott vagy tudnia kellett volna.437 Később előforduló hasonló esetekben a bíróság már változtatott álláspontján és kimondta, hogy az önokozásban való bármiféle módon közreműködő személy, így aki támogatást nyújt, lehetővé teszi a cselekményt vagy kezdeményezi, nem felel testi sértés vagy emberölés miatt, mivel a sértett saját felelősségére kifejtett magatartása sem értékelendő ezen tényállások körében.438
A közreható személy vonatkozásában az eredményért való felelősség abban az esetben már megállapítást nyerhet, ha a veszély tekintetében az ő tudata meghaladja a saját felelősségére cselekvő sértett tudatát, hiszen ez utóbbi személy ebben az esetben nem a tényleges veszély ismeretében cselekszik. Így például, ha az orvos a heroin függő páciensének olyan helyettesítő kábítószert ad, amelynek gyakori bevétele folytán szintén függő lesz, de ezen veszélyes hatásáról a beteg nem tudott, az orvosnak az eredmény betudható, habár a sértett saját felelősségére cselekedett, de a tudata nem fogta át a másik anyagban rejlő veszélyt.439
Azon személyek vonatkozásában, akiknél életkoruknál vagy elmeállapotuk folytán bűnösséget kizáró ok áll fenn - hazai terminus technicussal élve- beszámítási képességük hiánya miatt nem beszélhetünk arról, hogy saját felelősségre, a veszély tudatában cselekedtek. Minden más esetben, a veszély létrehozásában vagy a sértő eredmény bekövetkeztében közreható, közreműködő személy, tekintve, hogy az eredmény a sértettnek a kockázat tudatában kifejtett cselekményének következménye, beszámíthatóság hiányában nem felel.440
436 Roxin 2006, 402.
437 Roxin 2006, 404.
438 Roxin 2006, 404.
439 Wessels/Beulke 2009, 64.
440 Az objektív beszámítás ezen kritériumát elhatárolni szükséges a sértetti beleegyezés, mint jogellenességet kizáró októl. Az elhatárolás alapja, hogy önokozás esetén a sértett személy maga uralja a cselekményének lefolyását, „kvázi” tettesként, míg sértett belelegyezése esetén az eredmény más személy magatartásának a következménye, habár a sértett jelen esetben is tudatában van a veszélynek. Roxin nézete szerint az objektív beszámítást szintén kizárja a sértettnek a veszély tudatában a kockázatot ismerve tett beleegyezése. Roxin 2006, 409.
1.2.1. Az eredmény, mint a jogtalan támadó veszély ismeretében kifejtett magatartásának következménye
Az objektív beszámítás tanának részletes ismertetésével az volt a célom, hogy felvázoljam azt a dogmatikai hátteret, amellyel indokolható a német jogirodalomban az utóbbi évtizedben az anticipált jogos védelem körében megjelent tanulmányokban írtak alapján kirajzolódó új tendencia, miszerint a tényállásszerűség hiánya miatt a büntetőjogi felelősség kizárása megállapítást nyerhet abban az esetben, ha a jogtalan támadó személy tudatában volt a támadása következtében vállalt veszélynek.
A következőkben a német jogirodalomban e körben megjelent álláspontok bemutatására törekszem, mellyel választ kívánok adni arra a kérdésre, hogy a gyakorlatban mely esetekben valósulhat meg, hogy a jogtalan támadó személy tudata ugyanolyan mértékben kiterjed az eredményre, mint a készülék berendezőé. Kizárólag e pszichés viszony megléte esetén beszélhetünk arról, hogy a sértett (jelen esetben a támadó) saját felelősségére, a kockázatot ismerve cselekedett, következésképpen az eredmény a védekező személynek nem beszámítható.
Egy 1998-ban, az anticipált jogos védelem körében megjelent tanulmányban441 felvetődött a kérdés, hogy a védőberendezés által okozott sérelem vonatkozásában a védekező személy felelőssége megállapítható-e. Ennek megítélése során jelentőséggel bír, hogy a támadó által a veszély felismerhető volt-e vagy sem. Abban az esetben, ha a támadó előre láthatta a magatartásának következményét, a bekövetkezett sérülés saját felelősségre történt. Továbbiakban megválaszolásra váró kérdés, hogy mely esetekben állapítható meg, hogy a védelmi eszköz felismerhető volt.
Schlüchter szerint ehhez három feltételnek kell teljesülnie. Első lépcsőben a veszélyre figyelmeztető táblát kell elhelyezni, annak érdekében, hogy ezáltal a kevésbé erőteljes támadásokat el lehessen kerülni. Második lépcsőként szimbólumok, illetve akusztikus figyelmeztetések is szükségesek, hogy gyermekek, külföldi személyek, illetve azok, akik a védőberendezés körében tartózkodhatnak, a veszélyforrásról értesüljenek. Harmadik lépcsőben mechanikus akadályok, mint például kerítés kiépítése is szükséges. Ha mindezek ellenére a támadó továbbra sem hagy fel a cselekményével, az a veszély ismeretében, saját felelősségére hozott döntése, amelybe a védekező közrehatása nem büntethető.
Hasonlóképpen vélekedik Erb is. Ha a támadó a teljes egészében felismert veszélynek kiteszi magát és ennek következtében sérülést szenved, az a saját felelősségére történt önveszély okozás, amely a felelősséget a tényállásszerűség szintjén zárja ki. Állítását az alábbi párhuzammal illusztrálja:
abban az esetben, ha valaki a védelmi eszköz veszélyének ismeretében kockázatnak teszi ki magát,
441 Schlüchter 1998.
ugyanúgy cselekszik, mint az, aki az állatkertben bátorságpróba céljából oroszlánok közé megy. A beszámítás szempontjából nincs különbség aközött, hogy a veszély abból adódik, hogy a berendezés védelmi célt szolgál vagy pedig egyéb okokból. Önmagában egy figyelmeztető tábla nem elég ahhoz, hogy megállapítást nyerjen, hogy a támadó a veszély teljes tudatában cselekszik. Ezen felül szükséges még a berendezéshez való hozzáférési akadály, például egy magas szögesdrótkerítés, valamint egy olyan készülék, amely nem életveszélyes, de a fenyegetés komolyságát hangsúlyozza, mint egy alacsonyabb erősségű áram.442
Mindezen elképzeléseknek kritikája is megjelent a német irodalomban. Az előbbiekben írt nézetek szerint, amennyiben a védőberendezés alkalmazója a meghatározott kritériumoknak eleget tesz, a veszélyforrásról való figyelmeztetésről gondoskodik, az eredmény ezen személynek nem beszámítható. Ezen elképzelés azonban kriminálpolitikai odalról nem helyeselhető, hiszen ebben az esetben figyelmen kívül maradna, hogy a védekezés erőssége egyáltalán arányban áll-e a támadás által veszélyeztetett jogi tárgyakkal. Mindez ahhoz vezetne, hogy a védőberendezés létrehozója, amennyiben az eszközt felismerhetővé tette, büntetlenül marad minden esetben, függetlenül attól, hogy egy merénylő fenyeget a támadásával vagy csupán egy olyan személy, aki élelmet akar lopni.
Mindemellett a tényállásszerűség hiánya miatt a büntetőjogi felelősségre vonás mellőzése oda vezethet, hogy aki személyesen gyakorolja a jogos védelmet, annak a védelmi cselekményének megítélése a jogos védelem intézményének szigorú határain belül történik, míg aki védőberendezést működtet és annak felismerhetőségéről gondoskodik, büntetlen marad, akkor is ha az emberi élet kioltásához vezet.443
E vélemény szerint csak abban az esetben értékelhető a támadó személy magatartása saját felelősségre, a veszély ismeretében tett cselekménynek, ha számára a védelmi eszköz szemmel látható és félreérthetetlen volt, így meg tudta határozni, hogy az a további cselekményekre, hogy fog reagálni.444
A védőberendezés alkalmazójának az eredményért való felelősség kizárása, abban az esetben, ha a támadó tudott annak működéséről, mind a mai napig vita tárgyát képezi a német irodalomban. Ezen disputa azonban elméleti, a gyakorlatban a német judikatúrában egy esetben sem fordult elő, hogy a védelmi eszköz működtetője az elméleti felfogásokban meghatározott kritériumok alapján felismerhetővé tette volna az eszközt, de olyan eset sem, hogy a büntetőjogi felelősség azzal indokolva került volna kizárásra, hogy a jogtalan támadó a veszély teljes ismeretében, saját felelősségére cselekedett, így az eredmény neki objektíve nem beszámítható.445 E felfogás az objektív beszámítás tanának és a jogos védelemnek sajátos keveréke. Dogmatikai szempontból,
442 MüKo – Erb 2003, 1132.
443 Lauth 2004, 49.
444 Lauth 2004, 51.
445Schlüchter 1998, 324.
tekintve az objektív beszámítás tanának a német irodalomban jelen lévő kidolgozottság magas fokára, adott esetben igazolható lehet kizárólag elméleti szinten a felelősség kizárása tényállásszerűség hiányában. Ennek ellenére, ahogy a vázolt kritikák is jelzik, ezen teória gyakorlatba történő interpretálása kriminálpolitikai szempontokat figyelembe véve méltánytalan ítéletekhez vezetne. A védőberendezés útján elhárító cselekmény gyakorlásának a lehetősége a német judikatúrában elfogadott, mely jelzi a jogos védelemre vonatkozó törvényi rendelkezések megelőzést is szolgáló funkciójának a maradéktalan érvényesülését. A szembeszállási jog törvény általi legalizálása épp azt a célt szolgálja, hogy az egyént megillető védekezés jogát az őt ért támadás függvényében behatárolják, megfelelve ezáltal a jogrend biztosítása alapgondolatának, amely alapelv az objektív beszámítás hiánya miatti felelősség kizárása esetén figyelmen kívül maradna.
2. A sértetti magatartás közreható tényezőként értékelése
Hazánkban az objektív beszámítás hiánya a büntetőjogi felelősség kizárásának indokául két esetkörben szolgálhat: egyrészt akkor, ha az eredmény kizárólag egy később csatlakozó ok következménye. 446 Emellett a gyakorlatban az eredményért való beszámítás hiányának megállapítására a közlekedési bűncselekmények esetén kerülhet sor, amikor az elkövető nem szabályszegő magatartása esetén is bekövetkezett volna a sérelem. A hazai irodalomban gyakorlati
Hazánkban az objektív beszámítás hiánya a büntetőjogi felelősség kizárásának indokául két esetkörben szolgálhat: egyrészt akkor, ha az eredmény kizárólag egy később csatlakozó ok következménye. 446 Emellett a gyakorlatban az eredményért való beszámítás hiányának megállapítására a közlekedési bűncselekmények esetén kerülhet sor, amikor az elkövető nem szabályszegő magatartása esetén is bekövetkezett volna a sérelem. A hazai irodalomban gyakorlati